Érettségi vizsga

Mindenre számítottam, de arra nem, hogy pontosan úgy fogom magam érezni, mint érettségi vizsga után. 1995-ben is mindenki arról beszélt, hogy milyen lesz majd, ha túl vagyok rajta, amikor meg túl lettem rajta, akkor hirtelen mindenki beszélgetni akart velem arról, hogy hogyan sikerült, meg milyen élmény volt, mindenki gratulált és mindenkinek volt egy jó sztorija a sajátjáról.

A koncepcióm az volt, hogy végig benn maradok, elvégre ha Linda végigcsinálja, akkor nekem is végig kell, mert a Bad Boys II filmben is megmondták már, hogy “We Ride Together, We Die Together”. Viszonylag sokáig tartott, a szülésről nem voltak nagyon információim, de aznap rengeteget tanultam. Először is azt, hogy akármennyire tűnik brutálisnak, az emberi faj elég régóta csinálja már ezt a folyamatot és a nők úgy vannak genetikailag szerkesztve, hogy végig tudják csinálni. Kemény meló, de el lehet jutni a végéig. (Nekem a legrosszabb része az volt, amikor végig kellett néznem, ahogy Linda szenved a fájdalomtól – erről rengeteget tudnék írni, csak nem fogok.)

Írtam még egy oldalt arról, hogy ezt az egész ember kialakulás kérdését hogyan látom, de úgy vagyok vele tulajdonképpen, mint Douglas Adams:

“The History of every major Galactic Civilization tends to pass through three distinct and recognizable phases, those of Survival, Inquiry and Sophistication, otherwise known as the How, Why and Where phases. For instance, the first phase is characterized by the question, ‘How can we eat?’ The second by the question, ‘Why do we eat?’ And the third by the question, ‘Where shall we do lunch?'”

Lezuhanyzom, borotválkozom és megyek be a kórházba.