Link’s Awakening DX

Végigjátszottam ezt is 3DS-en. (Általában akkor tudom játszani, amikor altatom a gyereket. A Szalóki Robi módszert még nem vezettem be, de hamarosan jön: egy sikeres altatás – egy sör.) De előbb egy kis történeti áttekintés.

Az eredeti játék 1993-ban jelent meg fekete-fehér GameBoy-ra. 1998-ban a GameBoy Colorral jött a következő kiadás, ami gyakorlatilag azonos az eredetivel, csak kiszíneztek benne mindent, illetve belekerült egy extra dungeon is, amiben sok rejtvényt csak színekkel lehet megoldani. Jól emlékszem, hogy abban az időben nagyon érdekelt a GBC, ezzel is játszottam, de nem vittem végig.

A 3DS kiadással elkezdtem újra 2011 nyarán, de röhejes módon:

De nem tudok rájönni, hogy megy tovább a sztori. Kb 30 perce voltam játékban, mondom, nem hiszem el, hogy egy 1993-as, majdnem 20 éves játék ki tud babrálni egy 34 éves, meglett (!) emberrel. Nekilendültem újra, végigbeszélek megint mindent mindenkivel, próbálok rálelni, hogy hol lehet az a nyomorult por, amit rá kell szórnom a mosómedvére, hogy továbbmenjen a sztori. Nem jöttem rá. Nem viccelek: háromszor végigvizslattam a rohadt térképet, mindent próbáltam, semmi.

2011-ben el is vittem még két dungeonnal előrébb a játékot, viszont ott megint abbahagytam. Az Oracle/Seasons megjelenésével végleg abbahagytam az Awakeninget, így most nulláról kezdtem. Sajnos a két másik GBC Zelda után ennek elég régicske az engine-je, úgyhogy sokkal kényelmetlenebb volt a játék, de belejöttem. Sőt, olyannyira, hogy gyakorlatilag egymagam játszottam végig – hiába, tényleg jobban megy, ha belerakok 110 órát két másik Zeldába, egyszerűen rááll az agyam. Egyetlen helyen kellett leírást megnéznem, egy jelöletlen fal kibombázást az egyik dungeonban nem vettem észre.

A végeredmény statom:

– 2 heart piece missing
– 20 secret seashell found (out of 26)
– 5 photos found
– 25 óra playtime (ideértve a 2011-es elkezdést is, szerintem olyan 21-22 óra volt)

Nagyon elégedett vagyok ugyanakkor magammal, hogy a trading sequence-et teljesen egyedül sikerült végigcsinálnom – azért voltak benne szívatós elemek.

A játék vége elképesztően aranyos volt, nagyon örültem neki.

A negatívumokról: sajnos nem lehet menteni az endscreen után (általában a legtöbb játékban még visszakapjuk a kontrollt és össze tudjuk szedni a maradék dolgokat), illetve komoly gondokat is találtam benne.

Először is az, hogy nagyon sok sztori elem megszerzése egyetlen lehetőség a játékban. Jópár seashellt csak egyetlen egyszer lehet összeszedni benne, illetve néhány fényképet is csak bizonyos részeken ad be a játék. (Ebből sajnos az következik, hogy aki first playthrough-ra akar 100% completiont, annak bizony minden story event után újra és újra végig kell járnia a teljes játékteret!)

Másodszor a pénzt sem balanszolták benne ki eléggé, nincs nagyon értelme gyűjtögetni, vásárolni se lehet már semmit, elég értelmetlen egy idő után – különösen így fura, hogy további pénzes ládákat találunk. Végül gondom az is, hogy elég nehéz közlekedni a játékban. Kevés warp pont van, ráadásul ebből is teljesen béna az egyik, semmire nem jó. Hasonló gondot okoz az is, hogy a legjobb fegyvert az utolsó helyen kapjuk meg – de akkor már minek. Ezek mind balansz gondok. A fegyvereket a játék háromnegyede körül kellene kiutalványozni, onnantól meg csak azok kombinációja lehetne a feladat. (Esetleg upgrade-ek hozzájuk még bejöhetnének extra perkek formájában.)

Mindezeket persze azért nem ildomos felróni, mert egy 1993-as játékról beszélünk. 20 éve mondjuk ez is elég komoly dolognak számított, vagyis egy elképesztően jól összerakott játékról beszélünk.