Nílusirtó (2)

Július elején beraktam az RSS olvasóba Orosz Péter és Markóferkó Afrika travel blogját, a Nílusirtót. Sokáig vezette a frissítési listát az olvasóban, viszont konkrétan abban a pillanatban, hogy elindult volna a kaland, megállt az egész. OP augusztus 9-én írta az utolsó posztját, miután bevette a maláriagyógyszereit (még Budapesten), aztán három hétig semmit nem lehetett tudni róluk, végül 22-én jelentkeztek be egy életjel erejéig – ebből kiderült, hogy élvezik a nyaralást és nincs kedvük, meg energiájuk blogolni.

Egy órával ezelőtt Markóferkó dobott fel új posztot, ebből:

Egyfelől Dél-Szudántól kezdve egészen körülbelül Ruandáig blogolásra, képfeltöltésre alkalmatlanul lassú volt az internet. Másfelől meg Nati és Péter érkezésével a program is felpörgött, ritkán töltöttünk ugyanabban a városban két éjszakát, így sokkal kevesebb idő maradt posztokat írni. De majd most, hisz Lilla, Natália és Péter hazatértek Budapestre, én meg a kampalai egyetem könyvtárának a vendégszeretetét élvezem.

Teljesen megértem egyébként a dolgot. Az ember vagy nyaral, vagy blogol. Ugyanakkor legyen szabad annyit megjegyeznem, hogy olvasóként, rajongóként, picit (PICIT) csalódást okozott a blog, mint médiatermék. Gondolom most majd jönnek majd posztok a karosszékből, megvan annak is a varázsa, én magam is onnan gépelek most épp, viszont érdekes lett volna az is, amikor ékezet nélkül, rettenetes helyesírással csak annyit írnak be, hogy éppen menekülnek egy oroszlán elől.

Velem fordult már elő ilyesmi, eFivel akartunk egy közös valós idejű főzős közvetítést csinálni 2007-ben, ahol ő Baján, én Budapesten, hasonló kudarc lett a vége ugyanilyen problémák miatt.

De ilyen az, amikor előre kommunikálunk valamit anélkül, hogy átgondoltuk volna felelősen az egészet.

update: szeptember 2-án beindult az élet.