Szoftverfejlesztő vagy, de nincs munkád?

Aki elsősorban JAVA fejlesztő, vagy az lesz, de igazából bármilyen nyelv előny (főleg az egzotikus banki rendszereké, esetleg BPM jártasság, .net, obj-c), most azonnal jelentkezzen az EPAM-hoz munkára. Az EPAM-ról azt kell tudni, hogy egy orosz szoftverfejlesztő multi, rettentő tőkeerős cég, minden nagy márkán dolgoznak, a magyar béreknél magasabb javadalmazásban részesít, kiszámítható stabilitást nyújt, és, adott esetben a multinacionalitás miatt, nemzetközi karrier lehetőségre ad lehetőséget.

Igen, aki akar menni svájcba dolgozni, vagy Nyugat-Európába, esetleg Budapesten a Futó utcában, vagy Szegeden és Debrecenben, az adja be a jelentkezési lapját. Nem állítom, hogy azonnal meg fog történni a csoda, azt viszont igen, hogy remek lehetőség mindenki számára. Angolul beszélni kötelező, oroszul nem előny, nem is hátrány. Aki nem tudja a JAVÁ-t, az se essen kétségbe, mert átképző tréninget is kaphat:

EPAM Academy is our educational program for retraining candidates, who already have some programming experience, but not necessarily in Java environment. We will train the participants about Java development and share the secrets of how to design and develop large enterprise applications.

Aki kipróbálná magát, az nekem küldje el a CV-jét a ride kukac plastik.hu címre és én továbbítom. (Szakmai ellenőrzést nem különösebben végzek rajta.) Ennek az az oka, hogy kapok valamennyi kickback-et minden leszerződött munkaerő után egy igazi win-win szituációt megteremtve. Kölcsönösen segítünk tehát egymáson! WIN-WIN!

Facebook Paper

Webisztán a Facebook Paperről:

Mike Matas, a Facebook terméktervezője beszélt a Verge-nek a február 3-án érkező appról. A cél az volt, hogy egy lassabb, komótosabb, szemlélődőtt tartalomfogyasztást tegyenek lehetővé az alkalmazással. A feed ugyanaz, mint a normál Facebook nyitóoldalon, csak a reprezentáció más.

Szerintem ez olyan releváns dolog lesz, mint a Facebook Home mobiltelefon app réteg. Mike Matasnak ugyanis nincs könnyű dolga akkor, ha egy IWIW-szerűen süppedő tartalomra akar tervezni San Franciscói tökéletes embereket, amint éppen tökéletes dolgokat csinálnak. Én személy szerint a személyes ismerőseim Facebookon megosztott dolgait semmiféle körülmények között nem akarom elolvasni, ugyanis ilyeneket látok (konkrétan a mai példáim):

– M.K. megosztott egy röpdolgozatot, ahol Ryan Goslingról kell írni
– M.S. megosztotta a “Kisbabám arra tanít, hogy elengedjek dolgokat” Nők Lapja Cafe cikket
– H.H. balettozó vizsláról készült képet osztott meg
– Sz.L. “Forintösszeomlás – már verset is írtak a kicsinált forintról” című cinkes posztra linkelt
– J.M. megosztotta a Zimbio kvízt, amiből kiderül, hogy ő melyik Game of Thrones karakter (Daenerys lett a megfejtés)
– B.E. felrakott magáról egy új fotót, ahol szépnek látja magát

Lehet, hogy én használom rosszul a Facebookot és nem a való életbeli szociális hálót kéne feltennem, hanem olyan embereket követnem, akik méltó Facebook Paper tartalmat gyártanak?

Vendégségben

Kezdek egyre jobban megbarátkozni a gyerekes életformával.

Nem ment egyszerűen az eleje és szerintem még mindig nem vagyok benne eléggé, de alakul. Valamelyik nap vendégségben voltunk egy másik sorstárs családnál kisgyerekkel. Ha az ember csak a párjával megy át egy másik párhoz, azt jól ismertem: átmegyünk, leülünk, beszélgetünk és iszunk, a végén pedig hazamegyünk.

Kisgyerekkel ez máshogy néz ki, és ezt szoknom kell. Eleve logisztikai kérdések sorozata már az odajutás is. Vinni kell a cumit, a játékot, a pelenkát, a takarót, az extra zoknit, a felsőjét, a kézi hordozót, de itt még a sétálás miatt a babakocsit is. Ennek van egy kereke és van egy felső része. A felső részben pedig van egy zsák is.

Szóval mostanában pakolok.

Az időm nagy részét gyerekholmik szállítmányozásával töltöm, meg ilyen vackokkal a kezemben sétálok a hidegben, a hóban. És a zongoraujjaimat úgy kifújta már a hideg, hogy a bütyköknél kisebesedett. Elmegyek a kocsihoz, bepakolok, aztán a helyszínen szétpakolok, aztán hazamegyünk, akkor kiviszek mindent, szétszerelek, otthon meg újra össze. Lépcsőn fel, lépcsőn le. (Nekem a felöltözés ezek után kettő másodpercig tart. Nekem az öltözés gyereköltöztetés.) A kezem meg erősödik a kézihordozóban tartott 12 kilótól. Ilyen élményeim korábban nem voltak, csak annyi, hogy le kellett parkolni valahol az autóval.

Ott vagyunk a családi vacsorán. Úgy érzem, itt nincs már vacsora, csak figyelmet megosztó kajálás történik. Egyik szememmel nézem a gyereket, ahogy szétveri az elé kirakott játékait, még zuhanás közben alárakom a kezem, a másikkal próbálom belátni, hogy egyáltalán MIT IS ESZEM ÉPP.

Aztán én etetem. 6 hónaposan már kapja a pépes kaját is. Pépes kaja, persze, az meg a fán terem, mi? Dehogy, előbb meg kell melegíteni, méghozzá forró vízben. Utána gyerek elé előke, esetleg valami törlő, kiskanál. Aztán jöhet csak az etetés. Ez is koncentrációt igényel a felnőtt részéről, a gyerek részéről meg ugye a szokásos dagonya. Nekünk szerencsénk van a gyerekkel, mert szeret zabálni, cápaszerűen harap rá az elé rakott pépes kajára. Ettől függetlenül egyik szememmel a gyereket etetem, a másik szememmel próbálok részt venni a vacsorában. Időnként rábólint a kanálra, aztán pépes kaja kerül az orrára. Lecsöpög a kezére, aztán a földre, minden pépes kaja.

A beszélgetések is multitaszkban történnek, egy kicsit beszélgetünk valamiről, de a másik részben már a gyermekhez szólunk, aki nálunk kugligolyóként imbolyog még az etetőszékben, vicces pofákat vág és fültől-fülig dagonya az egész.

Annak idején emlékszem, hogy semmit nem ettem meg, ami a földre hullott. A sorstárs kiképzés során viszont már gond nélkül lenyúlok az ételért és a számba helyezem. Minden mindegy, semmi sem számít. A gyerek konkrétan szétnyalja a műanyag előkéjét, meg belegyömöszöli a szájába a nyálas-pépes részeket, utána pedig az ujjait. Már annyira hozzászoktam, hogy nekem is tulajdonképpen teljesen mindegy, mi van.

A vacsorán általában van bor, meg sör, kezdésnek pálinka. A végére már egész jó.

Függöny.

Így csalták ki belőlem az 50 ezer dolláros Twitter címemet

Naoki Hiroshima 2007-ben beregisztrálta magának a @N Twitter kontót, amit azóta többen próbáltak már megszerezni tőle, valaki egyszer 50 ezer dollárt ajánlott érte. Most viszont sikeresen elhappolták tőle, mégpedig úgy, hogy birtokba jutottak a GoDaddy-nél. Érdemes elolvasni a teljes sztorit, a lényeg az, hogy viszonylag egyszerűen ki lehet csalni egyik cégtől a hitelkártya négy utolsó számjegyét. Végül a tanulság:

If you are using your Google Apps email address to log into various websites, I strongly suggest you stop doing so. Use an @gmail.com for logins.

Ajánlom még ezt a posztot is a témában. Én egyébként óva intek bárkit, hogy a GoDaddy-vel dolgozzon, gusztustalan egy féreg banda.

update: még egy hasonló sztori, szintén prémium Twitter username hijackinggel a háttérben. A Droplr alapítóját próbálták meg kizárni – és majdnem sikerült is. A részletek:

My Twitter profile linked to my website, my website had WHOIS information. I use a very very old address on all my public WHOIS records, but it happens to be the address of my parents, and since I’ve shipped gifts to my parents through Amazon, they had that address on file.

He then called Amazon with what little information he had gained and cried that he had lost his password and didn’t have access to that email address anymore. The representative caved and reset the password over the phone giving him full access to my Amazon account. His plan was to then gain as much information he could with Amazon (last four of credit card numbers, current and previous addresses, etc…) and use that as ammunition to do the same thing with Apple. And it worked.

Satoru Iwata for president

Time.com:

Nintendo’s President Satoru Iwata announced that he will cut his salary in half after the company recorded a tumble in profits.

According to AFP, Satoru will receive half of his usual salary for the next five months, while Nintendo board members will receive a 20 to 30 percent cut in their salaries.

Ilyet Magyarországon még nem láttam, de ki fogom várni.

EURHUF árfolyamfigyelő (x)

Én napi szinten követem az EUR-HUF árfolyam alakulását, sajnos ezekben a napokban is, ellenére annak, hogy nem forexezek. Nem is ezért, hanem azért, mert nyugodtan kimondhatjuk, hogy az euró-forint árfolyam mindannyiunk életét jelentősen befolyásoló dolog (ha másra nem, hát a svájci frank alakulása miatt is érintettek vagyunk jónéhányan).

Az EURHUF árfolyamfigyelő alkalmazást úgy készítették el a magyar piacot jól ismerő, pénzügyi szakmai háttérből érkező fejlesztők, hogy olyan jó legyen, hogy iPhone-on már az első képernyőre is kirakják az ikonját a felhasználói. Ez pedig azért van így, mert ötletes módon az app badge-ben adják át információban azt, hogy éppen mennyi az árfolyam, így külön koppintás nélkül is azonnal látjuk a középárfolyamot.

Az alkalmazás gyönyörű flat iOS 7 app, amin csak az információk szerepelnek:

Szépen látható, hogy az elmúlt napokban hogyan alakult az árfolyam, illetve e mellett a jegybanki alapkamat alakulása is ott van mellette. Az árfolyamból létezik grafikon is, ezt külön képen érhetjük el:

Aki ennél többre vágyik, megvásárolhatja hozzá a SZONÁR funkciót, amivel arra vonatkozóan kapunk tanácsot, milyen sávok között mozog az árfolyam, illetve az ABAKUSZ-t, szintén vizuálisan ad útmutatást az árfolyam megítéléséhez.

A programot folyamatosan fejlesztik a készítők és egyéb dolgokat is ígérnek hozzá: horizonton van CHFHUF árfolyam, illetve bizonyos árfolyam elérésekor árfolyamriasztás is. Meglepően szép, igényes és €1,79.-et bárkinek megér.

Támogatónk ezen a héten az EURHUF alkalmazást készítő Teamwox fejlesztőcég volt. Aki kedvet kapott volna hasonló posztot vásárolni, ide kattintson.

Rekord árbev… *ásít*

Apple PR:

The Company sold 51 million iPhones, an all-time quarterly record, compared to 47.8 million in the year-ago quarter. Apple also sold 26 million iPads during the quarter, also an all-time quarterly record, compared to 22.9 million in the year-ago quarter. The Company sold 4.8 million Macs, compared to 4.1 million in the year-ago quarter.

Tehát 47,8 millió iPhone-t csináltak 12 SKU-val (fekete, fehér, 16-32-64 GB változatban és a 4s modellek ugyanígy), most pedig 51 milliót adtak el 24 SKU-val (fekete, fehér, arany és az ötféle színű 5c telefon). Nem vettem figyelembe azt, hogy carrier dealeket is hoztak még pluszban, ami szintén értékesített mennyiség növelő. Végeredményben erőteljesen tartják magukat ezekkel az intézkedésekkel.

Szerintem egyébként teljesen tipikus értékesítési stratégia az, hogy egy jól bevált terméket más variánsokban hoznak ki és ezzel tudják még tolni egy-két negyedévben a számokat. Emlékezzünk a lime-os ízesített sörökre Magyarországon, ma már se szeri, se száma az ostobábbnál ostobább ízesített söröknek a polcon. Viszont ahogy az ízesített sörök piaca is kidurran, ugyanúgy fog ez is kipukkadni.

Az Apple-nek idén ki kell jönnie más méretű kijelzővel és formával is, hogy fenntartható legyen a dolog.

80×25

This ANSI was created by 22 artists from 6 different countries. At 3,266 lines long, this is far and away the longest ANSI scroller ever created.

Aki a teljes, 640×52272 pixeles PNG képet szeretné végignézni, ide kattintson.

/via @loolek

Rendering problémák

Az egyébként tényleg hibátlan 30 éves a Mac Apple oldalán az összes Macet tartalmazó vektorfont mellett más érdekességeket is láthatunk, engem mégis a Safari rendering probléma kerget az őrületbe. Íme ez a kép:

Azon kívül, hogy ez a betű retina kijelzőkön néz ki fantasztikusan, mit állapíthatunk meg? Azt, hogy a screenshot Safarin készült. Ugyanez Chrome-ban ugyanis ilyen:

Hogy mi a különbség? Aki nem látja, vagy nem tudja a notórius Safari bugot, szerintem nem is vérbeli pixelbuzerátor. A Safari ugyanis szögletesen (csúnyán) rendereli le a kerek formákat CSS-ben. Ezen a mintán remekül látszik a nagy kör alakú kijelölés. Safarin szögletes, Chrome-on szép. Az alábbi animáción egymásra tettem a kettőt, jól lehet látni, mennyire béna a Safari render:

És az Apple mindezt nem látja? Nem is értem.

Magyar viszonyok

A tegnapi posztomra sok reakció érkezett. A legtöbben védik (megértik) a magyar rendszert, mert állítólag az alapvető hozzáállás itt mindig az, hogy az emberek mindent megpróbálnak kijátszani és szükség van a nehezítésekre. Az egyik számítógép alkatrészekkel kereskedő cég szerint a garanciális ügyintézés azért annyira bonyolult, mert mindenki ezzel játszik. A magyarnak nincs pénze, tehát próbálkozik. Aki meg őszintén szeretne tényleg cseréltetni garanciában valamit, szop.

Volt valaki, aki laminált magának aláírási címpéldányt:

A céges dolgokra csináltattam egy mini aláírási címpéldányt. Az ötlet alapja hogy az aláírási címpéldánynak nincsenek formai követelményei. Azaz lehet 5-ös betűmérettel. [redacted] ügyvéd ezt meg is erősítette. Ezek után a második közjegyző el is készítette. Én lelamináltam, és azóta a igazolványaim között hordom.

Állj, ki vagy

MicroSIM – NanoSIM cserét szerettem volna végrehajtani a Telenornál. A kártyám flottában van, viszont én vagyok a számlafizető, benne vagyok a rendszerben, nekem küldik postán a számlát. Az eredeti SIM kártyám, a személyazonosságom, a flottának az ügyfélkódja és jelszava sem volt elég ahhoz, hogy el tudjam velük hitetni az igazságot, azt, hogy valóban az vagyok, akinek kiadom magam. A Telenor pont hivatalos állásfoglalása szerint egy Telenoros plasztik flottakártyára is szükségem van ahhoz, hogy kiadják a Nanót, vagy pedig bemutathatom a flottát birtokló cég cégkivonatát és aláírási címpéldányát is. Ez nem vicc.

(Végül bepróbálkoztam egy másik Telenor pontban és az ottani ügyintéző hölgy megkönyörült rajtam, így nem kellett elmennem az erre a pontra már aranyat és bitcoint érő plasztik flottakártyáért, meg vissza, aztán megint vissza, amit természetesen a föld alól kellett volna előkeríteni.)

Másik példám: Linda kapott egy ajánlott küldeményt. Elmentem érte, én vagyok a feleségem férje. Nem adták ki az ajánlott küldeményt, mert a lakcímem nem azonos a feleségem lakcímével. Ennek érdekében adtak egy kitöltendő meghatalmazás lapot, amit két tanúval ellátva kellene visszavinnem, hogy átvehessem a feleségem hivatalos iratait. (Másik megoldás: a kézbesítőtől is átvehetem akkor, ha ő úgy ítéli meg, mert például én is ott lakom. Az egész egy vicc és semmi értelme nincs.)

És el is jutottam az érdemi mondanivalómhoz: rosszhiszeműség.

Ez a kifejezés mutatja talán a legjobban azt, hogy mi a hozzáállás alapvetően ebben az országban általában mindenhez. Itt egyből mindenki a rosszat feltételezi a másikról (és azok is, akik a Telenornál a szabályokat alkotják). Így kell élnünk minden nap. Mindig mindent be kell tudnom bizonyítani. Elő nem fordulhat, hogy ténylegesen elhisznek valamit rólam, nem hisznek soha el semmit. Gyanúsan méregetnek a postán.

Mekkora annak az esélye, hogy valaki ki akar cseszni a feleségével és átvesz valami nem őt illető iratot? 0,00001%? És annak az esélye, hogy loptam egy SIM kártyát és lopott NanoSIM-re akarom cserélni, hogy aztán jó nagy számlát csináljak valakinek? Biztos ennek is jó nagy az esélye!

Aláírási címpéldány nélkül szarni se birok már kimenni.

Konstruktívan azért leírom, hogy ugyanez hogyan történik Európában, ahova tartunk.

Úgy történik, hogy minden szervezet alapvetően jóhiszemű. Ha internet csomagot akarok módosítani, le se szarják, hogy nem tudom az ügyféljelszómat, vagy teljesen más embernek a nevén van a netem. Jóhiszemű társadalmakban megcsinálják, amire kérem őket, mert azt feltételezik, hogy az vagyok, akinek mondom magam. Ez egészen addig megy így, amíg nem jönnek rá arra, hogy trükközni próbálok valamivel. Onnantól ugyanis jön fenti típusú szopatás. De addig nincs ilyen.

Szerintetek a svédeknél ha egy papírfecnire ráírok néhány számot, lefotózom a telefonommal és elküldöm emailben, elfogadják érvényes számlaként? Magyarországon pedig külön kell igényelni azt, hogy elektronikusan is állíthassak ki számlát?

Vicc az egész.

Röhej.

Kérek mindenkit, hogy változtassunk ezen a szemléletmódon, tegyük jobbá ezt az országot.

PLZ RT

Welcome to Hungary

Megfigyeltem, hogy minden alkalommal, ha külföldről érek haza, történik velem valami esemény 60 percen belül (tipikusan még a reptéren), ami kíméletlenül visszaránt abba a miliőbe, ami ezt az országot olyan pontosan definiálja. Elhatároztam, hogy ezeket az élményeimet a “Welcome to Hungary” gyűjtés alatt fogom blogolni.

Az első ilyen: beültem a taxiba, a taxis pedig telefonon rendelte meg a hentesétől a kolbászt. Hosszasan diskuráltak arról, hogy milyen ízesítésűt és hány szálat kér. Welcome to Hungary.

A második: balfaszkodtam a csomagjaimmal és megakadt a forgóajtó, így pontosan három (3) másodpercre benn rekedtünk egy 30-as, magas kopasz férfival. Úgy vélem, rátörhetett a bezártság élménye az idő alatt, mert amikor elindultunk újra, hangosan a “FASZOMAT” szitokszóval adta tudtomra, melyik országba érkeztem. Welcome to Hungary.

A melanoma-gyanús anyajegyem esete

A Melanoma Mobil rutinvizsgálatán találtak egy melanoma-gyanús pigmentet a hátamon. A fiatal jelenlevő orvosnő picit túlaggódta a kérdést és arra kért, hogy ne várjuk meg a hivatalos eredményt, vetessem le a hátamról mielőbb. Mindez karácsony előtt történt és mi jöttünk volna svédbe néhány nappal később, ezért gyorsan kellett cselekedni. Elkezdett telefonálgatni, a Melanómásoknál nem volt már műtéti időpont, ezért megpróbáltuk az állami egészségügyet.

És ezzel elérkeztünk a posztom lényegi részéhez: a fiatal orvosnő megígérte nekem, hogy egy műtő orvossal beszél még holnap reggel, aztán engem felhív, de végül nekem kell majd felhívnom a fickót és megbeszélnem a dolgokat. Állami szférában nem csinálnak műtétet csak úgy, konzíliumot is tartanak előtte, de talán ezt el tudja intézni, hogy bemegyek egy ilyenre, és akkor ha ott úgy állapítják meg, akkor majd ezzel az orvossal már gyorsan el tudom intézni.

Én javasoltam neki, hogy talán a Melanómásokkal 30 ezerért mégis lesz hely valahogy, és nyugodtan tudok karácsonyozni, de ő az én pénzemmel gondolkodott és mégis elkezdett szervezkedni. Másnap reggel beszéltem is vele, megadta az orvos telefonszámát és arra kért, hogy 1 és 3 között hívjam fel.

13 óra 15 perckor hívom a számot, egy idős hang jelentkezik be. Köszöntem, elmondtam a nevem, elnézést kértem, hogy zavarom, de “jó okom van rá” – tettem még hozzá, azért, mert azzal akartam folytatni, hogy megy a repülőm és melanóma gyanús a bőrszövet. Eddig a pontig sajnos nem jutottam el, mert a fickó csak ennyit mondott: “nekem meg jó okom van arra, hogy 4 után beszéljünk, viszonthallás”, majd abban a pillanatban bontotta a vonalat, mintha legalábbis valamiféle telemarketinges lettem volna.

Végül a Melanómásokhoz mégis befértem, kivették a szövetet, viszont a varratokat a karácsonyi szünetben kellett Malmöben kiszedetnem. Ez úgy nézett ki, hogy elmentem egyik este futni, aztán futócuccban bementem a kórházi ügyeletre. Volt egy váróterem, ült benn néhány forma, húztam számot, amikor én jöttem, befáradtam egy zárt szobába, ott a nővérnek elmondtam, miért jöttem, utána visszaültem a többiek közé, néhány perc múlva jött egy nagyon kedves 50-es nő, hibátlanul beszélt angolul, egy kezelőben kivette a varratokat, lefertőtlenítette és leragasztotta a sebet. Nem kellett fizetnem, mert a nővéri kezelésért nem kell. Az egész nem tartott 15 percig.

Függöny.