A világ 50 év múlva?

Amikor a jövőről gondolkodunk, fel kell ismernünk, hogy a termékek és szolgáltatások nem csak abból állnak, hogy ki tud jobb iWatch-ot készíteni. Érdemes megközelíteni a dolgot egy picit a közgazdaságtan oldaláról is.

50 év múlva az autók továbbra sem fognak a levegőben röpködni, meg beszélni és szofisztikált AI-jal okosabbak lenni nálunk. A legtöbb azért lesz az utakon, hogy embereket elvigyen egyik helyről a másikra, sofőr nélkül. Ezekért a dolgokért fizetni fogunk, mégpedig annak függvényében, mennyire sietős az utunk. A kocsik folyamatosan ajánlatokat fognak tenni ugyanis az útszakaszokra és arra mennek majd, amit megnyertek maguknak, mindezt teljesen automatikusan.

Ezeknek az autóknak nem lesz vállalat, vagy cég a tulajdonosuk. Az autók saját maguknak lesznek a tulajdonosai és arra törekszenek majd, hogy profitot csináljanak maguknak, de csak azért, hogy a “birthloan”-t ki tudják fizetni, illetve azért, hogy embereknek tudjanak pénzt adni (mondjuk ki: bitcoint, azaz olyan pénzt, amire nem rakódik rá köztes szervezeti költség), hogy szoftver és hardver upgrade-eket kapjanak. A szállítás ebből következően a lehető legolcsóbb lesz: nincs taxis, nincs vállalat, nincs részvényes és nincs pénzügyi szolgáltatás díjtétel sem.

Ha egy autó lerohad, akkor fizet annak, aki megszereli, hogy újra üzemképessé tegye, akár egy öt éves gyereknek, ha meghúz rajta egy csavart. De az is lehet, hogy az autó úgy dönt, hogy nem éri meg ezen az útszakaszon furikázni, mert annyi versenytárs autó van, így félrehúzódik valami garázsba, fizeti a bérleti díjat, és úgy dönt, fél év múlva újra nekivág az útnak, hátha jobb lesz a gazdasági helyzet. Vagy egyszerűen csak elmegy egy másik vidékre és ott próbálkozik tovább.

Ezeket az autókat, és egyáltalán bármilyen szolgáltatást nyújtó gépet “agent”-eknek hívjuk. Nem csak autó lehet agent, lehetnek például repkedő drone-ok is. 50 év múlva sem repülnek messzebbre a drone-ok, viszont sok lesz belőlük és közgazdaságtani elvek mentén eldöntik, hogy kinek mit éri meg elvinni hova. Ha eszünkbe jut, hogy meginnánk egy kólát, akkor egy drone elhoz nekünk egy kólát valahonnan. Az is lehet, hogy sokan vagyunk valahol és mindig szeretnénk kólát inni, egy drone végül elhoz oda egy ital automatát. Aztán elviszi, ha azt látja, hogy nem elég jó a kihasználtsága.

Ez két távoli koncepció, de van közelebbi is. Dropbox helyett képzeljünk el egy fájlszerver agent-et. Bérel diszkhelyet és sávszélességet bitcoinért cserébe. Aki szeretne nála hosztolni, az fizet számára. Amikor az agent kifogy a tárhelyből, a nála felhalmozódott pénzt arra használja, hogy child processeket hozzon létre. Felhasználók fizethetnek picit többet azért, hogy legyen például fájlokat megtekintő UI hozzá. Az agent pedig fizethet programozóknak azért, hogy írjanak neki újabb szolgáltatásokat, amiket jobban el tud adni.

Az agent koncepció a Bitcoinból indult ki, a fenti dolgokat Mike Hearn (Google és Bitcoin fejlesztő) mondta el szeptemberben, érdemes megnézni az előadását is (diák itt). A Dropbox-szerű Bitcoin-alapú hosting service-et Gregory Maxwell körvonalazta “StorJ” néven a Bitcointalk-on a “Truly Autonomous Software Agents roaming the net” topicban. Érdemes még megnézni az Agents szócikket is.