Állj, ki vagy

MicroSIM – NanoSIM cserét szerettem volna végrehajtani a Telenornál. A kártyám flottában van, viszont én vagyok a számlafizető, benne vagyok a rendszerben, nekem küldik postán a számlát. Az eredeti SIM kártyám, a személyazonosságom, a flottának az ügyfélkódja és jelszava sem volt elég ahhoz, hogy el tudjam velük hitetni az igazságot, azt, hogy valóban az vagyok, akinek kiadom magam. A Telenor pont hivatalos állásfoglalása szerint egy Telenoros plasztik flottakártyára is szükségem van ahhoz, hogy kiadják a Nanót, vagy pedig bemutathatom a flottát birtokló cég cégkivonatát és aláírási címpéldányát is. Ez nem vicc.

(Végül bepróbálkoztam egy másik Telenor pontban és az ottani ügyintéző hölgy megkönyörült rajtam, így nem kellett elmennem az erre a pontra már aranyat és bitcoint érő plasztik flottakártyáért, meg vissza, aztán megint vissza, amit természetesen a föld alól kellett volna előkeríteni.)

Másik példám: Linda kapott egy ajánlott küldeményt. Elmentem érte, én vagyok a feleségem férje. Nem adták ki az ajánlott küldeményt, mert a lakcímem nem azonos a feleségem lakcímével. Ennek érdekében adtak egy kitöltendő meghatalmazás lapot, amit két tanúval ellátva kellene visszavinnem, hogy átvehessem a feleségem hivatalos iratait. (Másik megoldás: a kézbesítőtől is átvehetem akkor, ha ő úgy ítéli meg, mert például én is ott lakom. Az egész egy vicc és semmi értelme nincs.)

És el is jutottam az érdemi mondanivalómhoz: rosszhiszeműség.

Ez a kifejezés mutatja talán a legjobban azt, hogy mi a hozzáállás alapvetően ebben az országban általában mindenhez. Itt egyből mindenki a rosszat feltételezi a másikról (és azok is, akik a Telenornál a szabályokat alkotják). Így kell élnünk minden nap. Mindig mindent be kell tudnom bizonyítani. Elő nem fordulhat, hogy ténylegesen elhisznek valamit rólam, nem hisznek soha el semmit. Gyanúsan méregetnek a postán.

Mekkora annak az esélye, hogy valaki ki akar cseszni a feleségével és átvesz valami nem őt illető iratot? 0,00001%? És annak az esélye, hogy loptam egy SIM kártyát és lopott NanoSIM-re akarom cserélni, hogy aztán jó nagy számlát csináljak valakinek? Biztos ennek is jó nagy az esélye!

Aláírási címpéldány nélkül szarni se birok már kimenni.

Konstruktívan azért leírom, hogy ugyanez hogyan történik Európában, ahova tartunk.

Úgy történik, hogy minden szervezet alapvetően jóhiszemű. Ha internet csomagot akarok módosítani, le se szarják, hogy nem tudom az ügyféljelszómat, vagy teljesen más embernek a nevén van a netem. Jóhiszemű társadalmakban megcsinálják, amire kérem őket, mert azt feltételezik, hogy az vagyok, akinek mondom magam. Ez egészen addig megy így, amíg nem jönnek rá arra, hogy trükközni próbálok valamivel. Onnantól ugyanis jön fenti típusú szopatás. De addig nincs ilyen.

Szerintetek a svédeknél ha egy papírfecnire ráírok néhány számot, lefotózom a telefonommal és elküldöm emailben, elfogadják érvényes számlaként? Magyarországon pedig külön kell igényelni azt, hogy elektronikusan is állíthassak ki számlát?

Vicc az egész.

Röhej.

Kérek mindenkit, hogy változtassunk ezen a szemléletmódon, tegyük jobbá ezt az országot.

PLZ RT