8 gigabyte tárterületű telefon manifesztó

Április 21-én ezt írtam:

A sárga modellt vásárlom meg és nem fogom megváltoztatni a gyári háttérképernyő beállításokat sem. Úgy érzem ezzel a 8 gigás modellel el fogok tudni érni egy tökéletes informatikai zen állapotot, ahol minden pontosan úgy lesz jó, ahogy van.

Tegnap elvitték a 32 gigás iPhone 5 készülékemet, így tényleg nem maradt most más hátra, mint az, hogy megeszem, amit főztem. Már használom pár napja a telefonomat, nekem nagyon tetszik ez a “unibody hard-coated polycarbonate body with a steel-reinforced frame” hátlapja. Ma úgy gondolom viszont, hogy számomra a fő előrelépés a limitek, jelen esetben a kevés tárterület, magamra vállalása volt.

Akkora számítógépes nörd, mint amekkora én vagyok, eleve kizártnak tartja azt, hogy 8 giga bármire elég. Ezért nem értik sokan, hogy miért csinálom. Nekem viszont ez a fejlődés, ez az új iPhone modell, ahol a keretek leszűkítése sarkall arra, hogy előrébb jussak, fejlődjek. Próbálja ki bárki ezt a gondolatkísérletet: egy 32 gigás telefonról (ahol nekem is néhány giga szabad tárterületem volt bármelyik időpillanatban) lépjen vissza egy 8 gigásra és képzelje el, hogyan kell átalakítania az okostelefon használati szokásait.

A 8 giga rákényszerít, hogy tényleg semmit ne telepítsek fel rá. Olyan készülékem lesz egy év múlva is, mint amilyen most van. Néhány apróságot leszámítva ugyanazt fogom használni, amivel megvásároltam, vagy amit kiadnak rá ősszel. Nem tudom elrontani ezt az élményt, mert a szűk helyen nem lehet elrontani.

Nekem ez a limitáció nem egy geekeknek való rémes állapot, ahol azon szörnyülködöm, hogy hogyan fogom feltelepíteni az egyébként gusztustalan felületű 2 gigás navigációs appot, hanem egy út, amin fokozatosan eltávolodom egy túlzásokba eső világtól. Breaking free. Nem akarok nagyon rárontani a jövőre, de elképzelhetőnek tartom, hogy akkor fogok csak új modellt vásárolni, ha már nem tudok a jelenlegivel dolgokat csinálni, nem pedig akkor, ha a Szent Vállalat ősszel kiad egy új típust.

Én nem kérem, hogy bárki csatlakozzon hozzám, egyszerűen csak írok az élményeimről és a háttérről. Eladtam a régi telefonomat és vettem egy újat, ezek a gondolataim vannak. Ugyanakkor úgy érzem, hogy ez a dolog segít változtatni, és egy kicsit hozzásegít ahhoz is, hogy jobb ember legyek.

Szabad tárterület: 3,3 gb

Hivatalos a Star Wars VII szereposztás

Az új színészek: John Boyega, Daisy Ridley, Adam Driver, Oscar Isaac, Andy Serkis, Domhnall Gleeson, Max von Sydow, az eredeti trilógiából pedig Harrison Ford, Carrie Fisher, Mark Hamill, Anthony Daniels, Peter Mayhew (Chewbacca) és Kenny Baker (R2-D2). A forgatókönyvet Lawrence Kasdan és J.J. Abrams írja, a zeneszerző pedig John Williams lesz.

Én a filmipar működése alapján azt várom, hogy a futószalagon gyártott amerikai szuperhős filmek-szerű dolgot csinálnak majd belőle, ahol az idős eredeti színészekkel együtt fogjuk magunkat kínosan érezni. Néhány hét múlva kezdik a forgatást Londonban.

Szövegbevitel iOS-en

Az Apple jelenleg egy nagyító-féle megoldással teszi lehetővé, hogy a szöveg szerkesztése közben bizonyos pozíciókra ugorjunk. Ahhoz, hogy ezt a módot elérjük, hosszan meg kell érinteni a kijelzőt, megjelenik a nagyító, utána pedig az ujjunkat az üvegen tartva kell elhúznunk oda, ahova menni akarunk.

Nekem ami nagyon hiányzik iOS-ben, az a precíziós szövegbevitel. A használati eset tipikusan az, hogy észreveszünk egy elütést, aztán a gépelési sebesség szempontjából körülményes módon kell egy-két karakterpozíciót módosítani a nagyítóval.

Mi lenne, ha a szövegbeviteli mezőre bárhol koppintással azonnal odaállna valahova a beviteli pont, aztán egy egyszerű megoldással tudnánk ahhoz képest módosítani? A fő gond ugyanis az, hogy a koppintás maga nem pontos, viszont ahhoz képest kell csak aprót változtatni.

Most úgy működik, hogy a szövegbevitelre koppintva csak a menü jön föl: kijelölés, összes kijelölés, beillesztés.

Én a következő képpen változtatnám ezt meg: koppintással a beviteli pontot tesszük le, amelyik pozícióra éppen regisztrálódott a koppintás. Utána viszont az ujjunkat a kijelzőn hagyva jobbra-balra csúszással (pontosan úgy, mint a nagyító esetén) vihetnénk előre hátra a beviteli pontot. A nagyítót nem hagynám benne, hanem bevinném a “Kisegítő lehetőségek” alá opciónak.

Ez így rendben is lenne, de mi történne a kijelölés/beillesztés menüponttal? Ezt a menüt a szövegbeviteli mezőn hosszú koppintással lehetne elérni. Azért is jobb lenne így, mert a nem annyira hozzáértőket folyamatosan megzavarja az, hogy belenyomnak valahová, aztán mindenféle menük jelennek meg. A hosszú koppintást valóban tanulni kellene, de összességében még mindig a legkisebb rossz lenne.

Ingyenessé tette a Skype a csoportos videóhívást

Lifehacker:

Skype group video calls used to require a subscription to Skype Premium, but today the service announced that group video calling will be free starting today

Érdekes, hogy ugyanerről a témáról hogyan ír a hivatalos blog:

Group video calling enables so many important shared experiences, like my cycling team’s regular training check-ins and catch-ups.

Valamiféle pozitív hangulatot sugároz, ha ezt mondjuk, mint azt, hogy eddig próbáltunk belőle pénzt csinálni, csak a userek a pénztárcájukkal mégsem szavaztak rá. Nem tudom, ki hogy van vele, de én ilyenkor mindig azt érzem, hogy hülyének néznek, és jobban örülnék, ha inkább valami őszinte dolgot állítanának, bár biztos a bringások is szívesen Skype-olnak együtt.

Android-iOS megtérés

Egy jó kis vendégposzt a Falhozvágom blogon az örök témában:

Az Android nálam az utolsó esélyét a Nexus 7 nevű táblagépen játszotta el, ami viszont high-end készüléknek számított (hovatovább referencia eszköznek). Amikor meg-megakadt a zenelejátszás a füleseben pusztán azért, mert új wifit talált, arra gondoltam: falhoz vágom.

Majd januárban megszállt valami hirtelen konzumőrület, és megvettem ezt az ötös iPhone-t egy halom pénzért. Nagyon kellemes érzés volt újra telefonkészüléket egy kézben tartani az utolsó ötcollos modellem (ami egyébként Android fronton best buy, egy Prestigio 5044 DUO csodás kijelzővel) után.

Az utolsó mondat priceless. Én egyébként a magam részéről maradok egy 8 gigás telefonon és nem nagyon hiszem, hogy egy nagyobb kijelzős iPhone el tudna tántorítani ettől. Egyébként a rigorózus telefonhasználatom érdekében eladó az iPhone 5-öm is eladva.

A kétállású navigáció dilemmája

Ismét visszatérek az Instagramhoz. Az alábbi képen ugyanis egy kétállású navigáció van, amit ma reggel rossz irányban próbáltam megnyomni. Ez újra felveti annak a kérdését, hogy két elemből álló listában melyik a kijelölt és melyik a koppintható link.

Ez egy navigációs egység, ahol az egyik elemről a másikra váltunk. Rápillantva én ösztönösen azt hittem, hogy a szürkével jelölt az, amin állok. Gondolom azért, mert a fehér háttéren a fehér kiemelés nem létezik, viszont a szürke igen. Az Apple kétállású gombja is teljesen fehér abban az esetben, amikor ki van kapcsolva.

Ők a fizikai gombhoz hasonlóvá tették teljesen, sőt, még zölddel is kiemelik azt, amikor be van nyomva, mint az iPod shuffle esetében. De ez nem navigáció.

A kérdés ezek után az, hogy mivel lehetne ezt megjavítani? Egyáltalán nem triviális a kérdés kettő navigációs elem esetében. A problémát az okozza, hogy mind a kettő elemnek egyszerre kell jelzőnek is lennie: az egyik elemnek mutatnia, hogy ott állunk, a másiknak azt, hogy oda mehetünk. A két elem folyamatos küzdelemben van ebben a harcban és egyikük sem nyerhet.

Szerintem igazán jó megoldást nem lehet adni úgy, hogy egymás mellé tesszük őket. Viszont ha szétszedjük és azt mondjuk, hogy az egyik legyen tényleg jelölés, a másik meg innen elszállító navigációs link, akkor sokkal egyértelműbb a helyzet, főleg akkor, ha még a szövegírással is megsegítjük a kérdést.

The iPhone Experiment – kritikus gondolkodás

Folyamatosan kérdik tőlem az emberek, hogy miért vettem iPhone 5 után 5c-t, ami ugyanaz a készülék.

Onnan indultam, hogy ha vásárlok magamnak új telefont, akkor adja magát, hogy maradok iPhone platformon és a következő 5s-t kell választanom. Ez nem mindenkinél triviális dolog. Szalóki Robi például boldog Mac felhasználóként lazán bevásárolta magának az Androidos akármelyiket. Nagyon sok ismerősnél látom ezt: egyszerűen telefonnak valami Android-mashup. Kuglicz Ákos tényleg oldalas leveleket küldött nekem arról, milyen frankó dolgok vannak. Screenshotokat küldött HTML emailben, amiket ha megkattintok feljött nagyban. De akármikor használtam Android alapú dolgot, folyton azt éreztem, hogy olyan, mintha Windowst kellene használnom. Más a gondolkodás, más a filozófia, lehet, hogy csak én látom rosszul, de nekem az Android olyan, mint a Chrome böngésző beállítás oldala, vagy a Google+ a weben. Irtózom tőle.

Szóval én, ha választhatok, maradok az Apple-ön. Nekem az az a hőmérsékletű vaj, amin ha végighúzom a késem, pontosan annyi kerül rá, amennyit szeretnék. Viszont ha Apple, akkor az is adja magát, hogy az iPhone 5 32gb után az iPhone 5s 32gb (vagy 64gb) lehetne a logikus továbblépés. Nem igaz? 🙂

Itt gondolkodtam el azon, hogy kell-e nekem valójában 5s. Nem is motivált soha, a gyári tok sem tetszik, mert én védőtokkal használom az iPhone-t, és szeretem az Apple tokjait rátenni. A feleségemnek 5c-je van (a korábbi 16gb modell), én is szoktam nyomkodni, ismerem, nagyon tetszik a telefon.

A vásárlási pillanatom érdekes módon pontosan egy napra esett azzal, ahogy az Apple megkezdte az iPhone 5c 8gb forgalmazását Magyarországon is. Ez billentett tovább a gondolkodásban: nézzük csak meg mi van a “fő” iPhone 5 készülékemre telepítve!

Játékok, amikkel egyszer játszottam. Appok, amiket egyszer használtam. Hat képernyőre rúgó telepítések, amikkel soha nem fogok semmit csinálni. Felraktam az iMovie-t, iPhotót, Trailers appot, minden szart, amit csak értem. Az Apple appjainak külön screenjük volt. Pages, Keynote, Numbers, GarageBand – mind-mind fel volt nálam telepítve. Soha nem csináltam velük semmit azon kívül, hogy megnéztem őket (remek cucc mind egyébként), próbálgattam, aztán ott felejtettem. Mégis az érzés, hogy ezek az Apple hivatalos appjai, iOS 7 redesign, ott kell tartani őket.

Ugyanez ment a nem Apple appokkal is. Az egyetlen játék a Flappy Bird, de el sikerült jutnom benne 100 pont fölé és onnan valamiért már nem érdekel. Sok játék volt, amivel szerettem volna újra játszani, de soha nem játszottam velük újra. Ebből már törölgettem ezt-azt, de még mindig Fruit Ninja, Super Hexagon és még számtalan dolog volt ott, amikkel tényleg hónapok óta nem játszottam. A Podcast appban számtalan podcast, amiket vagy hallgatok, vagy nem. Sok-sok gigányi letöltött, de le nem játszott hanganyag. iPhotóban rengeteg csak ott tárolt kép-siló, amivel soha nem kezdtem semmit. Többféle kamera app (VSCO cammel az élen), ellenére annak, hogy soha nem fotózok mással, csak a beépítettel, mert azt a leggyorsabb elindítani.

Ahogy túrtam egyre lejjebb és lejjebb, rájöttem, hogy az egész csak arra való, hogy kiszolgálja a “játékszer” mentalitásomat. Hogy kipróbálok valamit, aztán elfelejtem. Szeretek kipróbálni dolgokat, érdekelnek az új színes, villódzó technológiai csodák, viszont nem sok mindenből lesz majd igazi use case. Tényleg nem. A 32 gigabyte tárhely nem tanított rendre, hanem arra tanított, hogy vásároljak meg minél több dolgot és éljek abban a tudatban, hogy “ezek egyszer majd valamire jók lesznek”.

Az igazi önámítás. Otthon a lakásban egyébként ugyanígy élünk szemétdombokon, amiket soha nem selejtezünk le. De egy idő után már fel sem tűnik, annyira megszoktuk. Soha nem állunk le, soha nem kérdezzük meg magunkat, hogy tényleg szükségem van erre?

A 8 gigás iPhone ezek után adta magát. És csináltam. Megvettem a telefont.

Meghoztam azt a döntést, amit látszólag senki nem ért. Nem is igazán az árkülönbség miatt, hanem azért, hogy lássam, igenis el lehet kevés helyen is férni akkor, ha az ember picit tudatosabban áll hozzá és folyamatosan megkérdőjelez dolgokat. Úgy lépek előre, hogy visszalépek. Egyelőre rá vagyok tapadva a szabad hely kijelzőre, tényleg minden lépést megfontolok. Semmi kapkodás, hirtelen mozdulat. Mint egy igazi videójátékban.

Függöny.

The iPhone experiment

Apple platformon gondolkodva az új Nokia 3210-es telefon az iPhone 5c 8gb. Én elkezdtem élni ezt az álmot, beszámolok, eddig hogyan megy és mit csináltam.

Azzal egyből tisztában voltam, hogy tisztán kell használatba vennem az eszközt és nagyon pontosan mindent beállítani, hogy kiadja rendesen.

Amit felraktam eddig: 1password, Twitter, Instagram, Podcasts, GAGet, Nike+ Running és bejelentkeztem iCloud-ba, tehát kontaktok, jegyzetek, naptárak stb. mind be van most állítva. Beállítottam a levelezést is, picit kényelmetlen volt, hogy a FastMail összes beállítását kézzel kell beírni. A podcastok esetén nem linkeltem össze semmilyen Apple ID-vel, hanem úgy döntöttem, hogy az eszközön fogom manuálisan menedzselni őket. (Nálam ez volt egy irtózatos helypazarló dolog.)

A Photo Stream a legutolsó 1000 képet tárolja az eszközön ez olyan 700 megányi helyet vitt el. Eddig arra használtam, hogy az ott készített képek azonnal megjelentek Macen, ezért most bekapcsolva hagytam.

Picit tartok tőle, hogy a Messages adatbázisa is el tud hízni a sok multimédiás tartalomtól, a mostani telefonomon 6 gigásra dagadt már (őrület), de abban bízom, hogy az iOS 8 alatt megkapjuk ezt a fícsört, ami automatikusan letörli majd a régi dolgokat. Opcionálisan dönthetünk, hogy az 1 hónapnál, vagy 1 évnél régebbi üzenetek automatikusan törlődjenek – milyen kényelmes!

Mindezek után maradt 3,9 gigabyte tárhelyem és három szabad ikonom a home screenen.

Heti Meteor #82 – Nehéz-Posony

A logisztikai és közösségi szívó hatásokat kivédve leültünk, hogy rögzíteni tudjuk a Heti Meteort. Az elkészítési landscape után néhány FU következik, aztán egy érdekes, körüljárható téma, a lucid dreaming. Ennek kapcsán pedig a rémálmok. A szokásos kütyüzés: a Nike, aki a fitness trackerek élenjáró vezére volt eddig, kirúgta a múlt héten a team jelentős részét. Vajon mit jelent ez potenciálisan az Apple-Nike együttműködésre nézve? Józsi iPhone 5c 8gb experiment. Milyen appok vannak a home screenjeinken? Zenélés: Deezer for Mac, Rdio és hordozható bakelit zenehallgatás a berlini Record Store Dayen.

Meghallgatható az adás honlapján, iTunesben, vagy RSS-ből. Visszajelzés Twitteren közvetlenül a készítőknek @fb2, @angelday, vagy Facebookon kommentár.

Locko jelszómenedzser (x)

Hazánk nemzetközi porondon is ismert indie Maces fejlesztőműhelye a Binary Nights, akiknek a ForkLift 2 fájl menedzser appot szerintem senkinek nem kell bemutatni. (A Plastik minden idők egyik legnagyobb átkattintási arányát az hozta Twitterről, amikor megírtam, hogy 24 óráig ingyen hozzá lehetett jutni egy licenchez – nekem is innen lett!)

A Binary Nights sokáig egy-appos csapat volt, viszont tavaly januárban megszellőztették már azt, hogy dolgoznak egy második appon. Utána végül október elején jelent meg a Locko“, jelszó menedzser és titkosított dokumentum tároló, végül a héten jött ki az iOS 7 esztétikájú új változat.

A program a titkos dokumentumokról és információról szól: tegyük bele (szó szerint) a szenzitív dolgainkat, amit nem szeretnénk tényleg senki elé tárni, még akkor sem, ha a gépünk idegen kezekbe jut. A webes formok beléptető jelszavai mellett hitelkártya információkat, szoftver licenceket, fájlokat és képeket is tárolhatunk a Lockóban.

Amit egyszer belehúztunk, azt a Locko azonnal eltitkosítja AES-256-tal (kellően biztonságos) és a saját adatbázisában tárolja fájlméret korlátozás nélkül (tehát maga a fájl lesz elkódolva – ebben mindenképpen többet tud a konkurenciánál, ahol csak szöveges információkat tárolhatunk).

Emailben érkezett PDF szoftverlicenceket, banki kivonatokat, titkos prodzsektünk üzleti tervét Excelben is tárolhatjuk benne, létrehozhatunk akár egyedi mezőket is, de rengeteg előre definiált dolgot is találunk. A hagyományos alkalmazási példa a webes jelszavak generálása és kitöltése – ezekben szintén jeleskedik a Locko.

Safari, Chrome és Firefox kiegészítőket is kapunk tölthetünk hozzá, amik beülnek szépen a böngészőbe és onnan gyönyörűen egyetlen gombnyomással indítható a jelszóismétlés. (Nagyon tetszik, hogy a konkurenciával ellentétben nem tolja magát a felhasználó arcába, nekünk kell rákattintani, ha szeretnénk elmenteni a web form belépési azonosítóját.)

A Locko Dropboxon és iCloudon (MAS verzió) keresztül is szinkronban tudja tartani az adatbázisát a számítógépek között, de iOS eszközökön még nem, az iOS app fejlesztése most zajlik. Mountain Lion és felfelé kell hozzá 64 biten, retina támogatás is van benne, magyarul is tud (nyilván!).

Itt találjátok a demó változatot, itt pedig a böngésző kiegészítőket az összes népszerű böngészőhöz, Safari – Chrome – Firefox – Opera.

A Locko másik legkellemesebb tulajdonsága az ára: egy licenc 19.99 dollárba, azaz kb. 4500 forintba kerül, csak fele a piacvezető hasonló megoldásnak, de most bevezető áron mindösszesen €0,89.-ért bárki megveheti. Ezt tényleg nem lehet kihagyni. Mielőtt elkezdetem volna írni a posztot akadt meg a szemem ezen:

Blogunk támogatója ezen a héten a BinaryNights volt – imádom a független fejlesztőket. Aki esetleg kedvet kapott volna hasonló szponzorált posztot vásárolni, ide kattintson.

A zöld Apple

Az Apple tegnap kirakott egy mikrosite-ot arról, mennyire komolyan gondolják és veszik a környezetvédelmet. Egy akkora vállalat, mint az övék, ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy mit tesz tönkre a bolygón ahhoz, hogy termelni tudjon (ez sajnos a termelés elengedhetetlen velejárója). Érdemes végignézni, megkattintgatni a teljes anyagot, remek kivitelezés, és, meg kell hagyni, remek gondolatok. Az anyag tanulmányozása közben az embernek az az érzése, hogy ez az a cég, aminek van annyi tőkéje, hogy kellő akarattal meg is tudjon mindent valósítani. Ráadásul meg is teszik.

Ugyanakkor. Ugyanakkor.

Ugyanakkor fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy ez nem ekvivalens azzal az állítással, hogy az Apple a legkörnyezettudatosabb cég a bolygón. Azzal az állítással ekvivalens csak, hogy nagyon jó marketinget csinálnak maguknak – sőt, a legjobbat a világon. Azt illetően, hogy ténylegesen, szakmailag ez a valóság hogyan viszonyul a tényleges valósághoz, semmit nem tudunk meg. Ebből a riportból mármint. Ez csak egy marketingbrosúra arról, hogy ők mit kommunikálnak magukról. Hogy így is van? Meglehet, fogalmam sincs, nem értek ehhez a szakmához, nem ismerem a cégek ilyen irányú törekvéseit. Viszont az eset rávilágít egy dologra.

A legnagyobb hiba, amit emberek általában el szoktak követni az Apple-lel kapcsolatban, és ide tartozom én is, hogy egyenlőségjelet tesznek a marketing és a tényleges végeredmény közé. Azt hiszem, ezért egyébként senki nem hibáztatható, leginkább csak azt mondhatjuk, hogy jó a marketingjük. A marketing anyag mindig annyira szép, egyenesen tökéletes, annyira működik, hogy sokan belegyalogolnak ebbe az utcába. A vallási fanatizmust is innen származtathatjuk, az erős marketingjükből.

A fenti példán megvizsgálva könnyen el tudom képzelni, hogy valaki készpénznek vesz mindent és nagy hangon hirdeti, hogy az Apple a legkörnyezettudatosabb cég, aki valaha volt, vagy lesz. Tessék, ott van, meg lehet nézni. Ők azok, akik elektromos áram nélkül hűtik a szervereiket az idő 75%-ában? Ők. Ők azok, akik a nap- és szélenergiával biztosítják az energiaszükségletük jelentős részét? Bizony.

Lehet, hogy tényleg ők a világon az egyetlen cég, aki megteheti és meg is teszi ezeket a lépéseket. Kevesebb anyagot használnak fel, mindent újrahasznosítanak, megújuló erőforrásokat használnak fel a termeléshez. De lehet, hogy ez nincs így, és csak magukat akarják előnyösebb színben feltüntetni a kelleténél. (NB, aki tényleg ennyire környezettudatos, az nem foglalkozik termeléssel egyáltalán. Minden ipari előállítás kegyetlen és kemény súlyt rak a környezetünkre. Szép dolog a törekvés az optimálisra, ha már egyszer belefogtak, de illúzióink se legyenek.)

Orbán Viktor megtörte a csendet

HVG a Pancho Arénáról:

Arra a kérdésre, nem aránytévesztés-e, hogy egy 1800 fős faluban felépítenek egy ekkora stadiont, a kormányfő azt mondta: “A helyzet úgy fest, hogy egy akadémiának a kellős közepén állunk, ez Magyarország egyik kiemelkedően jó akadémiája, és a terveink szerint Európának is ez lesz az egyik legjobb akadémiája. (…) Lehetne éppen Budapesten is, de a Puskás Akadémia nem Budapesten működik, hanem Felcsúton”

Arra a kérdésre, milyen érzés az, hogy az adófizetők gyakorlatilag felépítettek egy stadiont a kormányfő háza mellett, Orbán Viktor úgy reagált: “A magyar gazdaságplitikai gondolkodás régóta küszködik azzal a kommunista örökséggel, amelyet most az Ön okfejtéséből is hallhattunk. Meg kéne érteni, hogy a pénzt a vállalkozók termelik meg, és a vállalkozók döntötték el, hogy hova adják. (…) Ez a vállalkozók pénze, ők használták föl, ezért nem közpénz.”

A portál közpénz és a stadion kapcsolatát firtató a kérdést Schmitt Pál volt köztársasági elnöknek is feltette, aki csak annyit mondott: “Merjünk nagyok lenni.”

Hernádi Zsolt Mol-vezér akkor tért ki az újságíró kérdései elől, amikor elhangzott az Interpol szó.



Archives

RSS feed for updates

Feedback

There is a chance that your email or Twitter mention won't get answered, please don't take it personally.

Comments and trackbacks have been turned off for this blog. I used to have them, but in 2011 I turned them off for good.