Szkennelt dokumentumok email optimalizálása – 2. rész, a stock Mac irány

Tavaly decemberben már posztoltam hosszabban arról, hogyan lehet a méregdrága Adobe Acrobat Próval PDF-eket email méretűre módosítai – nálam a ökölszabály az 1 mb méretnél kisebb állomány.

Jó hír, hogy nem kell drága Adobe, vagy olcsó shareware szoftvert vásárolnunk, ha szeretnénk a Macen kis méretű PDF-et gyártani nagy méretű JPG-ből (vagy PDF-ből). Érdekes módon a beépített dolgokkal meg lehet oldani a következő módon.

Sokan tudják, hogy a Preview.app-ban a File – Export – PDF – Quartz Filter alatt választhatunk egy misztikus “Reduce File Size” nevű opciót. Ennek használatával rettenetesen kis méretű, gyakorlatilag olvashatatlan végeredményt kapunk. Ezt kell csak kiegészíteni egy új opcióval, ami már megfelelő méretet eredményez. Így kell eljárnunk:

Nyissuk meg a “ColorSync Utility“-t, ami minden Macen alapból fenn van. Hogy miért?

It is used for management of color profiles and filters used in Apple’s PDF workflow, or applying filters to PDF documents.

Ez utóbbi dologra lesz szükségünk. Fenn a “Filters” részre kattintva látjuk, hogy a “Reduce File Size” valójában egy ilyen Quartz Filter, amit könnyedén kinyithatunk és szemügyre is vehetünk:

Alul a + gombbal készíthetünk sajátot is. A jobb oldalon levő lefelé mutató szürke nyílra kell kattintani és ott az “Add Image Effect Component” alól beadni kettőt: “Image Sampling” és “Image Compression”. Én az “Image Sampling” részt raktam 150 DPI-re, Quality: High, az “Image Compression” részt pedig JPG módban középre állítottam. Tulajdonképpen meg is lennénk.

Egyetlen apróság van csak hátra, mégpedig az, hogy az elkészített filtert a ~/Library/Filters/ mappából a /Library/PDF Services/ mappába kell másolni. Ha ezzel is megvagyunk, akkor fog megjelenni Preview-ben a dolog. Érdemes kísérletezni a beállításokkal, vagy többfélét csinálni, remekül be lehet állítani a dolgot és onnantól bármilyen nagy képekkel rendelkező fájlt könnyen tudunk leméretezni.

Yosemite ikonok elemzés

Nick Keppol remek posztja arról, hogy az Apple új operációs rendszerében milyen ikon konstrukciót használnak. Sajnos kevés erre vonatkozó dokumentáció van, így gyakorlatilag házi feladat szintjén kell megoldania ezt mindenkinek. Rettenetesen jó és részletgazdag munka, ajánlom a részletes feldolgozását minden app designernek.

Két rész tetszett nekem különösen: az első, ahol megkonstruálja az új shape-ek gridjeit (amihez még kapunk PSD-t is, handy), a második, ahol bemutatja, hogy a Yosemite grádiensei valójában ambient occlusiont mintáznak – ettől lesznek fantasztikusan guszták, úgy, hogy nem is vesszük észre. Csodálatos!

Van egy ország

Pontosan így történt:

A vidéki vasútállomás elhagyatott volt, mintha csak Ennio Morricone spagetti westernjébe kerültem volna, egy lélek sem volt a közelben. Sem utasok, autók, vagy személyzet, kihalt volt minden ebben a fülledt, poshadt melegben. A bejárati ajtón belépve kis helyiségbe jutottam, ahol néhány zománcozott lapra írt közérdekű tájékoztató volt felfestve cirádás betűkkel a rendszerváltás előtti időkből, ahol még nem voltak “eús pénzek”. A függönyözött bódéra kézzel írt papírt tettek, hogy 13:00-kor már bezárt a pénztár, de a vonaton is meg lehet venni a jegyet. Vállat vontam, aztán átmentem az üres épületen.

A peronon tompa beszélgetésre lettem figyelmes az épület oldala felől.

Hátul egy szúnyogháló mögött kis fülke, benne ült a bakter, egy középkorú helybélivel beszélgetett. A bakter idősebb forma, ingben, mellényben, ősz haj, szakáll. A székén nagy vörös orosz zászló, gondolom kárpit gyanánt. Megkérdeztem tőle, hogy Kecskemétre hogyan jutok el.

“Kiskunfélegyházán keresztül” – mondta. “Csak annyi a baj, hogy 13 perc késésben van a vonat! Hát nem tudom, hogy bevárja-e.”

Nem értettem, hogy mit kellene bevárnom. A bakter folytatta:

“Kecskemétre 36-kor ér be, szemben jött 13-kor … hát nem tudom, hogy bevárja-e.”

Vagy negyed órán át beszélgettem vele, mire rájöttem, hogy nem rám céloz, nem nekem kell bevárnom, hanem a vonatra, amelyik Kecskemétre igyekszik. A másik fickó egy szót sem szólt. Átmentem a peronra selfie-zni. (A peront sem kell szó szerint érteni, az alföldi homokban egy meleg pad. Szerencsére volt nálam víz, meg bicska.)

A bicskát még előző nap vettem a piacon egy Rókus nevű fickótól, akinek mindenféle dolgai voltak kiterítve a kocsija mellett. Rohamsisak, gázmaszk, csúzligumi, biciklipumpa, elem, damil, lakat. Semmi sem használt, minden új. Egy nő odament hozzá, vett tőle egy biciklipumpa gumit.

“Ezt vegye” – mondta neki Rókus a fekete színűre bökve – “ez ruszki. Gumiból van.”

A nő akart még venni egy villogó lámpát is a kerékpárjára. “Működik?” “Reggel néztem, működik.”

Nem beszélték túl a dolgot. Viszont a lámpa nem működött. Csak úgy a csomagoláson keresztül nyomkodták. Rókus megfogta az egyik bicskát, felbontotta a csomagolást ügyesen, aztán kivette az elemlámpát, végül a kvarc elemeket is belepróbálta, amit szintén lehetett tőle venni. Ez a nő elment, megjelent egy másik, akinek egy darab ceruzaelemre volt szüksége. Rókus odaadta neki, de nem fogadott el tőle pénzt. A nő azt mondta, hogy “ezt akkor megnyertem”, majd odébbállt.

A biciklilámpa úgy az ötödik elemmel lett jó. Közben megnéztem a másik három bicskát, egy ronda volt, kettőn náci jelképek voltak a pengére festve, a negyedik volt nála. Míg foglalatoskodott az elemekkel, mentem egy kört, mire visszaértem, már a helyén volt a bicska, meg is vettem tőle. Ezerkettő.

Az állomásra egy két kocsiból álló, piros-sárga szerelvény, a MÁV Csehszlovákiában gyártott könnyű mellékvonali motorvonata, a Bzmot, vagy bézé, futott be. Egy darabig gondolkodtam rajta, hogy a két kocsi közül melyikre szálljak fel, aztán úgy döntöttem, hogy a vezető oldaliba fogok. Egy huszas forma fiatal nő jelent meg a kocsi ajtajában napszemüvegben, sminkben, lila végű hajjal, ridiküllel és egy nagy táskával. Lesegítettem a csomagjait, láthatóan fogalom nélkül volt.

Az ellenőrnek nem volt sok dolga: kettő felszálló utas volt, odajött hozzám, éppen selfie-ztem. Mondtam neki, hogy nincs jegyem, mert bezárt az állomás, itt venném meg. Sajnos a piacon elköltöttem zöldségre meg bicskára az összes apróm, így csak egyetlen nagy címlet volt nálam. Az ellenőr csóválni kezdte a fejét, majd megszólalt:

“Akkor most azt tudjuk csinálni, hogy én ezt elveszem, a MÁV meg visszautalja magának…”

Életemben nem hallottam még ilyet, sokkolva ültem a helyemen. Az ellenőr úgy tűnik olvasni tudott az arckifejezésemből, mert így folytatta “…vagy megbüntetem. Az az utas dolga, hogy legyen nála elég apró, én erre nem tudok felkészülve lenni.”

Vita helyett inkább a büntetést választottam. Elkérte a személyi igazolványomat és a lakcímkártyámat is, hosszasan körmölte a nála levő ipari PDA-ba. Az eset után már selfie-zni se volt kedvem, unottan bámultam kifelé az ablakon. Szerencsére a menetszéltől kimondottan kellemes volt már a levegő.

Akikre büszkék vagyunk

Tóta W:

Ez a Pride nemcsak a melegeké. Mindenkié, aki ki akarja mondani, hogy igenis van még Magyarországon élet. Hogy nem kell ezeknek megfelelni. Hogy át lehet nézni rajtuk. Körberöhögni az ócska babonáikat és aljas hazugságaikat, aztán élni úgy, ahogy az nekünk tetszik, és győzelemnek megélni minden percét a boldogságnak. Mert győzelem valóban minden boldogság, győzelem az örömtelen, patetikus gagyi fölött. Megmutatni, hogy van nagyobb hatalom az életemben nálatok, és az a hatalom én vagyok magam.

Android vs iPhone

Tegnap beszélgettem valakivel, aki tőlem kérdezte, milyen olcsó Androidos tabletet vegyen. Én hozzátettem, hogy Apple-ben is van olcsóbb kategóriájú és szerintem az jobb választás. Ebből derült ki, hogy szemellenzős Apple-ös vagyok és az Apple-nek vége. Ehhez képest bemutatnám Horace Dediu posztját arról, hogy az amerikai piacon hogyan alakul az okostelefonok piacrésze:

Szürke az Android, sötétkék az iPhone. 2012 július: 52% Android, 33% iPhone, 2014 május: 52% Android, 42% iPhone. Amerikai piac, de akkor is.

10 Tricks to Appear Smart During Meetings

Sarah Cooper:

5. Repeat the last thing the engineer said, but very very slowly

Make a mental note of the engineer in the room. Remember his name. He’ll be quiet throughout most of the meeting, but when his moment comes everything out of his mouth will spring from a place of unknowable brilliance. After he utters these divine words, chime in with, “Let me just repeat that,” and repeat exactly what he just said, but very, very slowly. Now, his brilliance has been transferred to you. People will look back on the meeting and mistakenly attribute the intelligent statement to you.

Mi pontosan a Prezi?

Webisztán a Preziről:

Nos, én azt gondolom, hogy a Prezinek pont nem előnye, hanem épphogy hátránya ez az eszement zoomolás dolog. A végtelen canvasban ki-be zoomolás minden nagyvásznas prezentáció halála. Én azt vettem észre, hogy a Preziben megírt prezentációk túlnyomó többsége túlhasználja a zoomolás fícsört, nem kevés esetben epilepsziás rohamba kergetve ezzel a mozivászon méretű prezentációra gúvadó közönséget.

A Prezi szerintem nem a zoomolásról szól, hanem a “végtelen canvas” élményről, és a nem-lineáris történetmesélés lehetőségéről.

A nem lineáris történetmeséléshez szerintem nem kell ilyen technológia, slide-ok egyszerű sorozata is elég. A Prezi nagyon ügyesen rátalált arra a gimmickre (effektre), amivel meg tudtak szólítani egy elég vastag nagyvállalatnál dolgozó réteget, akik imádják az egészet itthon és külföldön egyaránt. A Preziben szerintem nincs szakmailag semmi újdonság, egyszerűen egy olyan ötlet, ami valamiért “kattan” abban a környezetben – és imádják, használják.

A történet fantasztikussága nekem az, hogy ez az ötlet (és ráépült termék) mennyire jól értékesíthető ebben a környezetben. Soha, soha nem mertem volna rá fogadni. Viszont a jelenség él és létezik.

#freeiwiw

Heti Meteor #92 – Piff!

Témákban, linkekben ezen a héten is dúskálkodunk, néhány aktuális érdekességgel indul a Heti Meteor: Mountain Game, Rock Simulator, Grandpas Photos. Egy módszer, hogyan tudjuk kihozni a legtöbbet a 30 naponta megváltoztatni köteles jelszavainkból, majd dizájnolás és hamburger ikon. Moto 360 képek – kéne? Runtastic Push ups trainer – kéne. Cameron Diaz új szex tape-je romkom formában, FB2 tíz évvel ezelőtti Konfabulator kitérője, aztán az, hogy a jelszavak megőrjítenek mindenkit. Kis Fargózás, kis filmezés, Tim Cookozás, scrimek után még néhány apróbb témába is belenyalunk, míg vége nincs a heti falatnak. Kívánunk mindenkinek jó szórakozást hozzá. Ha tetszett, írjátok meg!

Meghallgatható az adás honlapján, iTunesben, vagy RSS-ből. Visszajelzés Twitteren közvetlenül a készítőknek @fb2, @angelday, vagy Facebookon kommentár.

A Facebook kérdéskör

Volt ez a balhé a napokban, hogy a Facebook néhány százezer emberen kísérletet hajtott végre azt illetően, hogy a posztok streambe válogatása hogyan korrelál a teszt alanyok posztolási stílusával. Ha szomorú dolgokat látok a falamon, akkor valószínűleg én is szomorúbb dolgokat fogok megosztani és viszont. (Persze így lett.)

Az internet természetesen felháborodott, pedig.

Nem vagyok nagyon benne a Facebookban, nekem az ottani személyes jelenlétem is elég visszafogott, általában megelégszem azzal, ha mindenféle pikírt megjegyzéseket helyezek el véletlenszerűen megosztott témákban (tevékenység leépülőben), viszont a fentiekkel kapcsolatban van véleményem.

Szerintem a felháborodott internet nincsen tisztában azzal, hogy a Facebook eleve ezzel a fajta dologgal kísérletezik ki tudja, mióta.

Emberek.

A Facebook egy olyan szolgáltatás, ahol valamiféle teljesen idióta algoritmus szerint rakja a News Feededbe a megjelenő sztorikat, posztokat. Ők már eleve csinálják és a maguk kénye-kedve szerint finomítják ezt az egészet. Teljesen felesleges felháborodni rajta. Most, ha jól értem, csak annyit finomítottak rajta, hogy nézték azt, hogy a tekergetés hatására a felhasználók mit posztoltak.

Az, hogy feliratkozom valakire, egyáltalán, sőt!, nem jelenti azt, hogy meg is fogom kapni azt, amit kirak magáról. Hogy mi jelenik akkor meg? Én még nem jöttem rá. De arra igen, hogy időnként felbukkannak rendre olyan sztorik, amiket már számtalanszor láttam és nem értem, miért van még mindig ott.

Másik oldalról hiába vagyok 50 ezer lájkkal rendelkező oldal, soha nem fogja mind az 50 ezer ember megkapni. Megkapják többen, ha a Facebook úgy gondolja, érdekes poszt, kevesebben, ha ő érdektelennek gondolja. (Persze, ha fizetünk érte, akkor kirakja nekik – de érdekes!)

Ezt a geciskedést nem csinálja egyébként pl. a Twitter, vagy Instagram. Ott amit írok, látja minden feliratkozó és én is látom mindenkinek a posztját, akire feliratkoztam. Ez normális és el is várt. De a Facebook tekeri az egészet.

Ez az egész valamiféle orbitális méretig felkúrt kísérletezés, aminek a vége természetesen az, hogy ez egy hirdetési cég, és abból él, hogy kísérletezik és mindezt kihasználja.

Szerintem a fentiek az okostelefonokon, meg laptopok előtt görnyedő agymentes Facebook generáció hatalmas szegénysége. És mi ezt az egészet támogatjuk, ezt az egészet használjuk. És annyira, de annyira használjuk, hogy tönkrement közben az IWIW bazmeg. Együtt tettük tönkre az IWIW-et.

Free IWIW.

(Csináljunk pólót.)