Work Habits at Apple

Don Melton eredetileg a saját blogjára írta meg, milyen volt igazgatóként az Apple-nek dolgoznia, de most nemrég Nitin Ganatra nevű szintén ex-Apple menedzserrel beszélgettek ugyanerről meglepően sokat felfedő módon a Debug podcastben. Én nem hallgattam a podcastet, viszont elolvastam az összefoglalót, amire a linket a Webisztán Weekly-ben találtam.

Ott kezdődik a dolog, hogy minden hétfőn volt egy exec meeting, amire az igazgatóknak össze kellett szedniük dolgokat – mármint azon felül ugye, amit tudniuk lehetett. Ezért aztán vasárnap estéje senkinek nem volt. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy konkrétan Scott Forstall éjfélkor, sőt, hajnali kettőkor is még emaileket küldözgetett, és ezekre az emailekre választ várt.

De nem kell azt hinni, hogy csak vasárnap este volt ez, minden nap teljesen normális és elvárt volt az, hogy teljes mértékben a cégnek és a cégért történt minden. Az embereknek meg kellett tanulniuk elfogadni, hogy itt a munkaidőnek gyakorlatilag nincs vége. Még a szabadságon sem, akkor is teljes connectivity, naponta minimum négy email nézés. Állítólag ez ma is így van és nem csak Forstall ilyen, felsorolnak még egy csomó vezetőt, akiknél kimondatlan elvárás volt a munkaidőn túli teljesítés. Bertrand Serlet állítólag nem csinált titkot abból, hogy naponta 3-4 órát aludt csak, és Steve is ilyen volt.

Ellenére annak, hogy őrültség a kevés alvás, valahol normálisnak gondolom ezt az attitűdöt abban az esetben, ha az ember érdekelt, azaz tulajdonos, (dolgozói) részvényes a cégben. Don Meltontól kezdve mindenki ilyen volt. Meltont sem kell félteni, ő már nyugdíjazta is magát az Apple részvényeiből. De ha az ember egyszerű alkalmazott, alkalmazotti fix bérért, akkor picit nehezen indokolható a dolog még akkor is, ha azt mondjuk, hogy forradalmi termékeken dolgozhat. Szerintem helyénvalóbb lenne azt mondani, hogy forradalmi részvényopciókon, az már inkább megállja a helyét.