Apple iPhone 6 / 6 Plus

Tegnap az Apple bejelentett egy csomó dolgot, amiből talán a legérdekesebb az 5K Retina iMac. Természetesen ez a gép is csúcsmodell kategória, a ma elérhető legjobb technológia, ami majd évek alatt szépen fokozatosan terjed el a hétköznapi számítógépekben is. A dolog annyira új, hogy külön kijelzőbe még nem is lehet tenni, Marco szerint 2016-ig nem is érdemes számítani a Thunderbolt Retina Displayre.

Engem most mégis az iPhone érdekel, ugyanis ezekkel az eszközökkel volt alkalmam játszani. Az EPAM-ban már van 6 és 6 Plus fejlesztőeszköz is, ezeket ki tudtam próbálni, és ahogy a Meteorban is mondtam, még nem láttam 6 Plust korábban, mert nem ismerek senkit, aki ilyet vásárolt volna magának. Olyanok egyre többen vannak, akik a konzervatív, 4.7-es iPhone-t vették meg. Ezért is voltam nagyon kíváncsi a tepsire.

Mindenhonnan azt olvastam, hogy “gi-normous”. Ettől függetlenül engem nem ért valamiért váratlanul a mérete, sőt, a tenyeremben:

Meglepően kellemes all-in-one eszköznek tűnik. Egyből látom benne azt, hogy ez egy svájci bicska, amivel mindent lehet csinálni: videót nézni, játszani, mailezni, értelmes méretben olvasni, gépelni (nagyobbak a gombok, baromi klassz méret). Egyedül talán a telefonálás és fejhez emelésnél tűnik indokolatlanul nagynak, de egészen biztosan nem érdekes a kérdés nekem, hiszen én headsettel telefonálok. (Általában magam előtt tartom a telefont is, hogy lássák, beszélek rajta.)

Kétkezes eszköznek tűnik, viszont abban tényleg a sweet spot. Baromira átjön nekem, hogy sok méretet próbálgattak, aztán kikötöttek ennél a kellemes méretnél. Nekem belefér a zsebembe is gond nélkül, nem lóg ki, nem zavar. Inkább talán az, hogy a lekerekített forma miatt picit gondban vagyok azt illetően, hogyan vegyem fel az asztalról, nehezebben tudom felcsippenteni. Ugyanakkor azt is tudom, hogy ha vennék, egészen biztosan fehéret vásárolnék zöld szilikon tokkal és akkor nem lenne ezzel sem gond. Ezt is ki fogom még próbálni. (Az 5c lyukacsos tokját imádom.)

Az iPhone home screenjét eddig nem lehetett elforgatni, csak az iPhone 6 Plus képes erre. Viszont ahogy ezt megcsinálja, gyönyörű. A dokkon levő ikonok a tengelyük körül pördülnek meg, a tapéta 60 FPS, röccenés nélkül fordul be a helyére. Annyira finom és elegáns. Ez az élmény végig érezhető volt, bármit is csináltam, a telefon ugrott, mint a kiscsikó.

De amitől ténylegesen és konkrétan leesett az állam, az a videó felvétel. A telefonon be lehet kapcsolni a 60 FPS felvétel módot fixre is, onnantól pedig tényleg egy igazi minőségi ugrás felfelé az egész. Mind a 6, mind pedig a 6 Plus tudja a Cinematic Stabilization néven marketingelt képstabilizációt, ami automatikusan történik, nem kell vele külön foglalkozni. 60 FPS módban döbbenetes eredményeket mutat. Tegnap csak ültem és bámultam magam elé, annyira lesokkolt.

Eleve a viewfinder kétszer több képkockát mutat és vesz fel, ez már önmagában maga a csoda. “Folyik” a kép. Volt ilyen iOS 7 alatt az iPhone 5-ön is, nem mondom, de itt defaultra is állítható! Ehhez jön hozzá az, hogy a képstabilizálás látszólag tökéletes. Megalkuvás nélkül hozza azt, mintha profi fényképezőkben és rigekben levő stabilizátor lenne benne. Egyszerűen a kezünkbe vesszük, sétálunk vele, forgatjuk és olyan, mintha mindig tudná, mitől lesz jó a mozgás.

Handrás mutatott egy teszt videót, ezt javaslom kipróbálásra bárkinek: 60 FPS módban fogjátok magatok elé a kamerát és egy embert járjatok vele körbe. Komolyan mondom, olyan élményem volt tőle, mint 1999-ben, amikor láttam a Matrix lövöldözős jelenetét.

Az iMagazin fiatal, örök “angelday” kritikusa, Ábrahám Bence kérdezte tőlem azt, hogy igen ám, de futni mivel fogok. És igaza van: ezt a készüléket 64 gigával kell megvenni, mert ilyen videók gyorsan nyalják a tárterületet. Egy ilyen telefon kb. 300 ezer forintba kerül. Hát ezzel izzadtan nem állok neki futni az biztos. Bár az iStyle-ban lehet éves 6 ezer forintért venni hozzá biztosítást is, ami ugyan tartalmaz önrészt, de egy esetleges incidens esetén még mindig nyugodtan tudunk aludni. De futás? Hát, nem tudom.

Egyébként nem döntöttem el, hogy 4.7 vagy 5.5 – ehhez ki kellene próbálnom őket élőben is, napokra. Azt látom, hogy a 4.7-es “semmi extra”, tulajdonképpen teljesen hagyományos, konzervatív méret, érzetre olyan, mint a mostani. Az 5.5 viszont világbajnok device. Jó, nem egykezes, de kit érdekel? Meg kell tanulni azt is klimpírozni. Két kézzel viszont tökéletesnek tűnik. Egy ilyennel tényleg le lehet ülni egy fotelbe és eltölteni egy egész délutánt, miközben kinn hullanak az őszi levelek, meg gurulnak a gesztenyék és égetik a száraz avart a csípős novemberi estén, aminek olyan jó szaga van.