Hogyan kell tervezni iPhone 6 Plusra?

Azt kezdtem el megnézni, hogy egy iPhone 6 Plus layout tervezésének hogyan kell nekiállni? Az alapvető probléma onnan indult, hogy Sketchben felraktam az iPhone 4s-5s-6-6p artboardokat egymás mellé és ezt látom:

A 6 Plus az egyetlen nyilvánvaló kivétel, hiszen bitang nagy a többihez képest. De miért is ne lenne az, ha egyszer a szoftver 1242×2208 tényleges pixellel számol (3x), amiből az eszköz megjelenít végül 1080×1920 képpontot? A valóságban egyébként a következőképpen néz ki a méretbeli különbség:

Jól látszik, hogy a fizikai méretek között nincs ekkora különbség. Persze, mivel nem lehet összemérni őket, hiszen a 6-os 2x-ben, a 6 Plus 3x-ben gondolkodik. Jó ötlet lehet ezek után 2x-ben felrakni az artboardokat, hogy akkor hasonló arányokat lássunk.

Ez már alkalmas arra, hogy tervezzünk rá egy képernyőt, viszont ha erre rátesszük a valós méretet, látszik, hogy a valós méret (amit a kezünkben tartunk), nem az, ami a Sketchben 2x 6 Plusnál látható:

Ennek az okát nem fogom tudni levezetni, de szívesen látnék ezzel kapcsolatos pontosítást. Eleve onnan kezdődik, hogy a poszt fenti ábráján levő fizikai milliméter adatok nem pontosak (és nem is tudom, mik a pontos számok, ennél jobbat nem találtam). iPhone 6 esetén (58 mm)2 + (104 mm)2 = 14180, ellenben a derékszögű háromszög átfogója (120 mm)2 = 14400. Egyébként a fizikai pixelek aránya szépen kijön 16:9-re (0,5625), ugyanakkor a fenti milliméter adatok nem (0,5577). Photoshopban 58x104mm 326 PPI-vel 744×1335 pixelre jön ki a 750×1334-gyel szemben – pixel aspect ratio?

Feketével jelöltem be, hogy mekkora lesz a valóságos mérete – egy icipicit nagyobb. (Számításaim szerint 6,6%-kal.) Mit jelent ez a gyakorlati dizájnernek? Azt, hogy nyugodtan tervezzünk 2x-ben 6 Plusra, de legyünk tisztában azzal, hogy a fizikai, ténylegesen megjelenített méret a kézben picit nagyobb lesz. Ez azt jelenti, hogy egy ugyanakkora méretű felirat készüléken lemérve 6,6%-kal hosszabb és magasabb.

Próbaképpen Xcode Simulatorben is megnéztem azt, hogy az Apple mit alkalmaz design stratégiához, vagyis ők a tervezéskor milyen szabályokat követnek. Szerettem volna megtudni, az Apple hogy dizájnol 6 Plusra, milyen méreteket, arányokat tart, hogyan áll neki a kérdésnek.

Szeretném jelezni, hogy átnéztem az Apple iOS Human Interface Guidelines dokumentációját és ezzel kapcsolatosan konkrétan semmi információt nem találtam. Pedig ez szerintem egy teljesen tipikus hétköznapi kérdés bármelyik designer részéről. (Vagy mit néztem be, nem tudja valaki?)

A szimulátorban sajnos a 3x felbontás értelmezhetetlenül nagy, viszont nincs lehetőség 2x-re csökkenteni, a beépített kontrollok csak 75, vagy 50%-ra képesek. 3x-ről 2x-re menni pontosan 2/3-ra, vagyis 66,67%-ra kellene csökkenteni a méretet, ezért mit volt mit tenni, Photoshophoz nyúltam. A következő ábrán 1 másodperces késleltetéssel mutatom be, hogy az iPhone 4s / 5s / 6 és 6 Plus, manapság targetált iOS telefonméretek hogyan néznek ki pontosan egymásra téve:

Nagyon jól megfigyelhető, hogy az ikonok és szövegek maradnak ugyanolyan méretűek iPhone 6 Pluson is, csak az elhelyezkedésük változik a képernyőn, illetve ebben a példában a kis bélyegképek nőnek. Megnéztem egyébként rendesen és tökéletesen kiadják a méretek egymást.

Mindebből az következik, hogy nyugodtan tervezhetünk 2x-en (828×1472) ugyanakkora méretben, mint iPhone 4-5-6-ra, csak arra az artboardra kell szétdobálni az elemeket, végül pedig 3x-ben exportálni az asseteket.

Meh

Nokián annak idején volt egy nagyon kellemes funkció telefonhívások esetén: az “Edit before dialing”. Rengetegszer használtam és szeretném használni most is. Például azért, mert rengetegen úgy adják meg a telefonszámukat, hogy nem írják bele a 06 vagy +36 előhívó tagot, és így a telefonról nem lehet azonnal hívni ezeket a számokat (holott felismeri). De már az is nagy segítség lenne, ha a dialerben SZERKESZTHETŐ lenne a mező, nem csak backspace gombot lehetne ütni. (Apple rolls – my ass.)

Nyáron odáig meg vissza volt mindenki attól, mennyi mindent bejelentett az Apple. Én magam még egy részletes összefoglalót is készítettem arról, mi mindent tudtunk meg. Viszont megjelent az iOS 8, megjelent a Yosemite, az összes háttérszolgáltatás élesedett és ma valamiért olyan érzésem van, hogy az Apple inkább jobban tenné, ha 2015-ben nem töltené mással az idejét, mint azzal, hogy

AZT, AMI MA VAN

egyszerűen megszereli, jobbá és egyszerűbbé, jobban működővé teszi a nélkül, hogy új megoldásokat próbálna megint ránk erőltetni. Rettenetesen azt érzem, hogy a sok dolog, ahova kapni akarnak, egyszerűen széthullik a kezeim között és igazából semmi sem úgy működik, mint ahogyan várnám.

A legtöbb dolgot egyébként UX-elni kellene. Mondok egy példát: telefonról a gépre akartam juttatni egy fotót és már majdnem dobtam is bele emailbe, amikor rájöttem, hogy höhö, ezt lehet AirDroppal is csinálni! Igen ám, de ehhez miért kell a Macen kiválasztani az AirDrop opciót Finderben? Miért nem jelenik meg egyből egy ablak, hogy fájlt küldenek, hova akarom lementeni? (Igen, a lementés is a kiválaszthatatlan ~/Downloads mappába érkezik, míg erre bazmeg rájöttem.)

Aztán ott van a recent kontaktok a multitask kártyás listában felül. Soha, egyszer sem használtam. Miért? Azért, mert a lista dinamikus és soha nem azok az emberek vannak ott, akikre éppen szükségem van, ha meg nyomnám, akkor pozíciót változtatnak. Spatial memory nem működik – használhatatlan. Pedig amikor bemutatták, akkor még milyen jónak tűnt!

De mondhatnám, hogy a Notifications egy használhatatlan bugos szemét, konkrétan beragadt, régi üzenetek sorjáznak benne, ami fontos lenne, az sosincs ott, illetve ha néhány appnál meg akarom tartani, azok logout után elfelejtik azt, hogyan állítottam be. Azonnal kikapcsolom, már ha lehetne, de nem lehet, így ezzel a hackkel kényszerültem megoldani a kérdést:

Egyszóval semmit nem kívánok 2015-re az Apple-től, csak azt, hogy ami most a premissza, az legyen valóság.

5c állapotfelmérés

Az év végével újra megnéztem, hogy néz ki a homescreenem:

Júliusi állapotot lehetne mellérakni. A dokkot és a felső két sort leszámítva vannak változások. A dokkban semmi, a felső rész tekintetében pedig a navigációba jött be néhány letöltős megoldás: Waze, Find My Friends és a Find my iPhone.

Navigáció tekintetében szinte sose nyúlok már az Apple Mapshez, ennyi eltérés tapasztalható a nyárhoz képest (ott még azzal kezdtem). Mára már felismertem, hogy ma Magyarországon az Apple térképes megoldásának adatai szinte teljesen használhatatlanok. Sőt, kifejezetten röhejesnek és parasztvakításnak tartom az egész appot.

Megjelent nemrég Apple-nél a 3D Budapest térkép – egy megnézést megér, de egy értelmetlen faszság, streetview, az egyetlen hasznos dolog, és tranzit, a másik, csak a Google Mapsben van. Egyébként azt nem tudom, ki vette észre, de a materializálódott GMapsben megjelent a kézivezérlésnél a NYÍL, ami mindig arra mutat, amerre nézek. Kurva jó és tényleg működik. Nem egyszer találtam már meg helyet úgy, hogy forogtam vele az utcán, kiadta az irányt és tényleg ott volt, amit kerestem. Nagyon fasza!

Másik fejlődés, hogy Facebook appot letöröltem (de megtartottam a második képernyőn a Messengert egy “Social” mappában), helyette van Slack, Speedtestet sem használom mobilról, illetve bejöttek a játékok is, ebből manapság leginkább a Crossy Roadot tologatom, ha kedvem tartja, az Endingben sajna elakadtam a vége felé és nem tudok rájönni a megoldásra.

Összesen 248. napja használom a 8 gigás telefonomat, továbbra is baromira elégedett vagyok vele, a tárhelyet leszámítva. Egészen pontosan ki tudom jelenteni, hogy a Messagest folyamatosan törölve, képeket nagyjából hetente lemásolva, Photostreamet nem használva működik a dolog úgy, hogy a csúcson 1,5-1,7 giga szabad helyem van. (A nyomorult “Other” mappa a reinstall után megint 1,7 gigára hízott, de már leszarom, nem érdekel, nem rakom újra.)

Ha ma kellene telefont vásárolnom, mert ez szétmegy, vagy ellopják, ugyanúgy 5c-t vennék, de 32-es kivitelben (ha még árulják valahol, mert az Apple már hivatalosan nem forgalmazza), ha nem beszerezhető, akkor a 32-es 5s-t vásárolnám meg. Az iPhone 6-ban a 60 FPS felvételi mód érdekel, de annyira nem, hogy meg is vegyem.

Így billegek át 2015-be.

Apple ikonográfia

Az iMovie iOS ikonját mindenki látta már:

De tudtátok azt is, hogy miért lila? Miért ilyen lila? Ez a lila nem más, mint a lenyugvó égbolt színe hangulata Los Angelesben. A csillagot fel lehet ismerni, a Hollywood Star Walk szimbóluma. Viszont a fenti ikonon a csillag meg van döntve perspektivikusan, hogy úgy nézzen ki, mintha ott sétálnánk.

Belebeszélem? Nem hinném, ezeket ugyanis maga az ikon grafikusa, az ausztrál születésű Robert Padbury fedte fel a Dribbble profil lapján. Padbury már nem dolgozik az Apple-nél, keresett annyi pénzt ott, hogy elindíthassa a saját cégét (coming in 2015), és ha jól gondolom, akkor betárgyalta valahogy a munkaszerződésébe azt is, hogy felfedhesse a portfóliójában publikusan azokat a munkákat is, amiken érdemben dolgozott.

Ezeket a toolbar ikonokat is ő rajzolta Aperture-höz 2012-ben:

De az iPhotóban még most is jelen levő parafa textúra is az ő munkája:

Ezt a textúrát ő dolgozta meg retina felbontásúra. Azt írja, hogy egy teljes napon át csak mintákért járta az üzleteket. Ami végeredményt látunk, az több fotóból, saját rajzból, effektből és retusból áll.

Robert Padbury munkássága itt nem ér véget, ezen a gyűjtőlapon találunk még jónéhány grafikát, amit ő rakott le elénk. A köztudatba egyébként a minimalista kártya design Kickstarterjével robbant be, én is akkor figyeltem fel rá, de abban az időben még nem voltak kinn az Apple referenciái.

A nagy kérdés egyébként az: miért jött el az Apple-től? Kellett neki a fame?

Links Christmas

Tourian Tourist:

I honestly don’t know, how many times I’ve played through Link’s Awakening by now, but definitely over 20 times. The only other Zelda game, where I’m not exactly sure, how many times I played through it, is Ocarina of Time. With all the other games I remember quite well, how many times I played them.

But with Link’s Awakening this has become some sort of Christmas tradition for me. It was Christmas 1997, where I got the game. And it was my first Zelda game. It took me months to beat it originally, I got stuck so many times in the silliest situations. I cried, when I finally beat the game, because such an amazing journey came to an end.

Today I beat it in one evening. It’s a very short Zelda game and I know all the best routes through the dungeons, but it’s perfect, if you want a quick Zelda experience.

Blockstream ajánló

Blockstream sidechains:

Bitcoin has greater difficulty than other Internet protocols in adapting to new demands and accommodating new innovation.

We propose a new technology, pegged sidechains, which enables bitcoins and other ledger assets to be transferred between multiple blockchains. This gives users access to new and innovative cryptocurrency systems using the assets they already own. By reusing Bitcoin’s currency, these systems can more easily interoperate with each other and with Bitcoin, avoiding the liquidity shortages and market fluctuations associated with new currencies. Since sidechains are separate systems, technical and economic innovation is not hindered. Despite bidirectional transferability between Bitcoin and pegged sidechains, they are isolated: in the case of a cryptographic break (or malicious design) in a sidechain, the damage is entirely confined to the sidechain itself.

This paper lays out pegged sidechains, their implementation requirements, and the work needed to fully benefit from the future of interconnected blockchains.

A LinkedIn egyik alapítója, Reid Hoffman (aki nem mellesleg igen komoly angel investor), most néhány másik figurával 21 millió dollárt pumpál bele a Blockstreambe. A fentiek nekem azt súgják, hogy a Bitcoinba fektetni ma sem hülyeség, illetve azt is, hogy a Bitcoin is here to stay. A karácsonyi szünetben végigolvasom a white paperjüket.

Miért nincsenek emlékeink baba korunkból?

Doransky osztotta meg:

More than 100 years ago, Sigmund Freud speculated that humans’ tendency to forget their early years, dubbed infantile amnesia, might have a psychosexual origin. Scientists later thought memories might be rooted in language, because kids typically start making long-term memories around the time they start speaking.

Ezen a kérdéskörön én is gondolkodtam és baromi egyszerűnek tartom a választ. Ennek megértéséhez csak meg kell fordítani a dolgot: miért nem emlékszik tudatosan senki arra, amikor az anyaméhben volt? Igen, az a folyamat, hogy kifejlődjön a tudat, ennyi ideig tart. Nincs ebben semmi meglepő, épp ellenkezőleg: az lenne a fura, ha nem így lenne.

Szobrot kapott Portugália válasza Dzsudzsák Balázsra

Uj Péter a C. Ronaldo szoborról:

Úgy hasonlítanak, mint egyik tojás a másikra. A szobor alkotója láthatóan igen nagy gondot fordított a labdarúgó futballista legendás mellizomzatának megformálására, bravúrosan ábrázolta az izomcsoportokra itt-ott ráfeszülő mezt, de a nadrágban jellegzetesen dudorodó bré kidolgozása is mesteri. Az ötvenes évek szocialista szobrászatának legemlékezetesebb munkásábrázolásait idézi a csaknem négy méter magas mű.

Otthoni médialejátszás (sokadik rész)

A Popcornra annak egyszerűsége és kényelme miatt egészen rászoktam. Egy gond van csak vele: teljesen megbízhatatlanul működik, ráadásul olyan szinten szaggat a film első negyedénél újabban, hogy komolyan fontolóra kellett vennem a tartós használatát.

Úgy döntöttem, hogy újra megvizsgálom az otthoni médiatárolás és fogyasztás kérdéskörét. Kipróbáltam több mindent, végül az alábbi setupot raktam össze meglévő anyagokból:

A régi laptopom lett a Plex média kiszolgáló, erre kapcsolódnak fel a kliensek, például az Xboxra is telepíthető Plex. Ezen megy a lejátszás akkor, ha tévén akarjuk nézni, de elérhetők a filmek iPadről, vagy iPhone-ról is. Ennek akkor vettem nagy hasznát, ha valamelyik filmet meg kellett szakítani, és később, mondjuk ágyból, folytatni akartam.

Korábban is kísérleteztem Plex-szel, de akkor olyan alapvető dolgok nem mentek, hogy mappába bedobott új sorozat epizódot nem vette észre még force reload után sem. Most úgy tűnik, hogy ezek megoldódtak, feliratokkal sincs gond, szerintem az Xbox-os kliens teljesen jó, illetve nagyon kényelmesen át tudom venni iPadről a filmet (miközben akár a nappaliban mást néznek).

A teljesítmény is nagyon bejött maximális bitrate mellett is folyamatos a lejátszás, rendesen felparse-olja a libet. Az egyetlen nagy hibája a dolognak, hogy valami öt dolláros előfizetést erőltetett rám, amennyiben Xbox klienst akarok használni. Kipróbálni kipróbáltam, ment is minden. Ha tényleg ez az ára a tökéletes fogyasztásnak, akkor marad a dolog.

Szerintem egyébként rémes UX a dologban, hogy a setup olyan szintű embereknek van kitalálva mint én, aki már látott ilyesmit, nem pedig olyanoknak, akik vesznek három dobozt, azt menjen magától. És még nekem is keresgélnem kellett a fórumokon ahhoz, hogy kiderüljön, hogy hiába klikkelek az update gombra, van valami Plex Connect nevű release branch (!), ami akkor jelenik meg, ha a useremhez hozzárendelik azt, hogy rendben megérkezett a payment, és ilyenkor az advanced optionsben levő stable branch-ból (!) már ki lehet választani a Plex Connect branchet, miutánvégett fel tudjuk frissíteni a szervert arra, amit már megeszik az Xbox kliens.

És abban is biztos vagyok, hogy ennek a felfedezése olyan véletlen volt, mint egy-két meredek helyzet a Crossy Roadban.

322 pont Personal Best

És mindezt még fel is vettem videóra:

update: sikerült összehoznom a 340-es pontot, ezzel megdöntöttem @hubudibu 339-es számát. Egyelőre most nem motivál a játék, bár leginkább még mindig ebbe ütöm a perceket. Nagyon jó kis Flappy Bird klón lett ez is, sose gondoltam volna, hogy a ritmusnyomás működhet jobbra-balra-hátra irányokkal is.

Apropó, gameplay design. A “tap” mindig is felfelé ugrást jelent, így előre sosem kell swipe-olni. Baromi jó gondolatnak tartom, mert az oldalazás, illetve extrém esetben a hátrálás mindig csak elkerülő manőver lehet. Egyébként érdemes minél előbb megtanulni, hogyan lehet jól használni, mert azzal nem fogunk messzire jutni, ha csak ütemben próbálunk előrefelé kapirgálni.

Én az első 100 pontot általában “reckless” módban tolom, azaz ahogy a csövön kifér. Onnan izgalmassá válik a dolog, akkor már kevesebb rizikós műveletet vállalok be, ha meg el tudok jutni valahogy 280 pontig, akkor elkezd felmenni a vérnyomásom, ezerrel dobog a szívem, és általában a totojázás meg is öli a mutatványt.

A hobbit – Az öt sereg csatája (2014)

Felültem a villamosra, elmentem a MOM Parkba és megnéztem a filmet egyedül. Ezt más nem értheti meg. Sőt, én magam sem érthetem meg, mert ez a film nem lehet jó. És nem is az. Viszont végre nem nyomaszt már az, hogy el kell mennem megnézni. Egyébként a film alatt megfordult párszor a fejemben az, hogy félreteszek egy kis pénzt, aztán elutalom Peter Jacksonéknak utómunkára, mert a CG animált karakterek olyan röhejesen mozogtak, hogy nekem volt kellemetlen.

Egyébként röhej volt az egész. Mi lenne, ha nem egy plázafilmet, akciójáték mozit csinálnának belőle, hanem a történeti hűséget megtartva valami realisztikus dolgot? Amiben nem csak 1 vagy 0 karakterek, hanem kétségek között gyötrődő figurák elevenednek meg, csetlenek-botlanak, nem akarnak igazi hősök lenni, nem akarják a fizika törvényeit gagyi computer animációval áthágni, hanem tisztességesen elvinni a sztorit a végéig?

He, Peter, he?

What Happened When Marissa Mayer Tried to Be Steve Jobs

Marissa Mayer két éve tölti be a Yahoo CEO pozícióját. Azt mindenki tudja, hogy eléggé föl sikerült kavarnia a cég körül levő állóvizet. Azt kevesen, hogy a cég ettől függetlenül tovább gyengült a piacon. Nicholas Carlson a Business Insideren egy nagyon jó és belső információkkal gazdagon tűzdelt cikket írt arról, hogy mi történik akkor, ha valaki Steve Jobsot akar játszani. A cikk egy nyilvános kivégzés, gyakorlatilag a szemünk előtt megy le a végjáték.

/via @edimoldovan

Ha már az öt sereg csatája

Damien Walter, The Guardian:

We’re left to take on trust from Gandalf, a manipulative spin doctor, and the Elves, immortal elitists who kill humans and hobbits for even entering their territory, when they say that the maker of the one ring is evil. Isn’t it more likely that the orcs, who live in dire poverty, actually support Sauron because he represents the liberal forces of science and industrialisation, in the face of a brutally oppressive conservative social order?