2014. december 5.

Ma meló előtt elszaladtam a bankba. Az ügyfeles előtt ültem, de elment fénymásolni, úgyhogy egyedül ücsörögtem. Nem a telefonommal játszottam, így amíg vártam, kettő dologra lettem figyelmes:

1.

Tőlem jobbra egy középkorú ügyfél beszélgetett a szintén hozzá hasonló ügyfelessel. Nem figyeltem a beszélgetésüket, viszont nagyon megmaradt bennem az, amikor az ügyfeles mondja neki: “na és… karácsonyfa megvan már?” Ránéztem, kövér, hosszú vigyorral nézett a nőre.

2.

Tőlem balra az ügyfelesnél nem volt ügyfél, így az email backlogot dolgozta fel. Amikor a monitorjára pillantottam, éppen a vállalati karácsonyi üdvözlőlap emailt nyitotta meg. Az email egy linket tartalmazott, vállalati designban nagy méretű videó jött föl, amin, feltehetően, a cég egyik magas rangú igazgatója beszélt. A bal oldalán egy karácsonyfa. Hallani nem lehetett, mit mond, mert ügyfélszolgálaton vagyunk.

Néztem, ahogy a fickó befogadja az információt. Ahogy kitúrja az emailt, ahogy rákattint, elindítja a videó lejátszást. Figyeltem a reakcióit, próbáltam kitalálni, hogy hány másodpercet bír majd belőle. A videó produkciós cég belevitt annyi vagánykodást, hogy steadycam jelleggel vették fel, tehát próbált az anyag nem túl beállított lenni.

Hang az ugyan nem volt, viszont ahogy mozgott az igazgató szája, a kulcsfontosságú üzeneteket a produkciós cég nagy fehér feliratokkal úsztatta át az alsó harmadban. Ilyenek voltak, hogy:

“Tettek ereje”

“változás”

“rugalmasság”

“erőfeszítés”

“hit”

Tovább nem láttam, mert az ügyfeles ezen a ponton kinyomta az ablakot.