Prezi menza

Letelt az első hetem az új helyen. Erről is sokat lehetne mesélni, de most inkább az egyik menza élményemet osztanám meg. Még az onboarding alatt történt, hogy lementünk a többiekkel enni. Eredetileg együtt terveztünk leülni, de szétszakadt a társaság, közben a menzán is csúcsidő volt, és mire odaértem, már tele volt a hely, csak egy-egy lyuk volt szabadon.

Első pár nap, új környezet, sok idegen ember, menza kontextus. Odasétáltam az egyik asztalhoz, ahol ismertem már valakit és megkérdeztem, hogy leülhetek-e hozzájuk. Egy ismeretlen fiú és egy lány ültek a négyes asztal másik oldalán. A rövid bemutatkozást követően, úgy éreztem megpróbálok nem kukaként ülni és egyfajta icebreakerként megkérdeztem, hogy ki mivel foglalkozik.

Az átellenes oldalon ülő, általam nem ismert fiú picit emlékeztetett Orosz Péterre. Hasonló gesztusok, hasonló kommunikáció. Már láttam itt-ott az épületben is egy laptoppal különféle testhelyzetekben, annyit tudtam róla csak megállapítani, hogy amerikai.

“Programozó vagyok” – mondta.

“És mit programozol?” – kérdeztem tőle.

“Egy nyelvet fejlesztek.” – így ő.

“Nyelvet? Programnyelvet? Fordítóval meg minden?”

“Aha.” (vigyorgás)

“És melyik programnyelv ez?”

“Az Elm.”

“Elm?”

“Yeah, elm, like the tree.” (vigyorgás)

Gyorsan megnéztem a telefonomon, az asztal túloldalán nem más ült, mint Evan Czaplicki, az Elm programnyelv tervezője. A Harvard “infón” végzett, aztán a Google-nél kezdett azonnal, majd onnan jött át a Prezihez (profilja), 2012-ben írt szakdolgozata (PDF) gyakran hivatkozott és keresett dolog a neten.

Egy picit beszélgettünk még az egészről, utána sokkos állapotban szállítottak vissza a helyemre.