A külvárosba költöztünk

Kiköltöztünk az agglomerációba egy kertes házba. Egészen érdekes, hogy milyen kihívásokkal kell megküzdeni a városi lét után:

1.

Füvet kell nyírni. Nem nagy kaland, meg relaxációs tevékenységnek is jó, viszont mit csinál az ember két zsák fűvel? Elő lehet fizetni havi 3000 forintért arra, hogy elvigyék. A legtöbben nem fizetnek elő, így mi sem. A szemközti telekre szokták kiönteni egyesek, nekem viszont az volt az ötletem, hogy teledugjuk a fűvel a zsebünket, aztán sétálás közben szétszórjuk a faluban (mint abban a filmben a rabok a börtöncellákban levő falat szórták szét).

A megoldás végül az lett, hogy kimegyek a határba kocsival és kiszórom ott. Börleszk jelenetbe illő komédia volt az első szórás. Linda hátulról szakértett a kocsiban, hogy hol szórjuk ki, a gyermek eleinte kíváncsi volt, később elkezdett üvölteni. Erre mindenki ideges lett, így egy nyilvánvalóan rossz, illegális szemétdombra szórtam ki egy olyan földúton, ahol viszonylag nagy a forgalom. Meg a szél is rám fújta a füvet: üvöltő gyerek, szakértő, TP-ző feleség, szemétdomb, elkapástól való félelem, szél.

Ettől függetlenül valaki kiszórta a mi házunk elé, mire a szomszéd megkérdezte tegnap este, hogy mi voltunk-e azok. Elmondtam neki, mi hol szoktuk kiszórni. Ma máshol szórtam. Ötlet: kéne közösségi appot fejleszteni arra, hol érdemes kiszórni a füvet. Such vidék!!

2.

Van a kert végében egy mini tűzrakó hely, gondoltam, itt fogok majd bográcsban kaját készíteni. A szüleimtől szereztem egy kis bográcsot, háromlábat meg vettem a TESCO-ban, nem volt drága és vasból van. De mi legyen a fával? Fát kell szerezni.

Erre megint csak több opció kínálkozik: el lehet menni a határba balfaszkodni az erdőben, de ehhez is meg kell keresni az ideális lelőhelyet (és balta is kell, viszont azt benn hagytuk a városban). Lehetne kérni is valamelyik szomszédtól. Aztán a szomszédom elmondta, hogy van egy hely, ahol lehet vágni husángokra vágott akácfát (such vidék!!), de szerinte vizes fát árulnak.

– apropó, a szomszédom első alkalommal megkérdezte, mit csinálok, mondom, locsolom a füvet, erre ő: “az ott nem fű” –

Mindegy, elmentünk a gyerekkel a telepre, nagy lakattal le volt zárva az ajtó, de volt ügyeleti (!) telefonszám. Such vidék. Felhívtam, borízű hang, mondja, ha megvárnak, akkor átjön. És tényleg átjött, kinyitotta a kaput, ráálltunk kocsival a rámpára. A fószer rámutat egy rakás rönkre, aztán eltűnt a házban. Lindáék a gyerekkel hátul maradtak, úgy rakodtam meg. 70 kiló akácot sikerült belapátolnom, közben belement a szálka a kezembe, illetve két husángot gondoltam gravitációval választom szét, de visszarúgott, be is basztam az ujjamat, kiserkent a vér, de nem mertem felüvölteni, mert tudtam, hogy a fószer ki fog röhögni. Három IKEÁ-s dobozzal tudtam hátrahordani a kocsibeállóból otthon, 2 rugóba került. (Kiderült, hogy 25 kilós zsákokba is összeállítják, ha kérem, csak át kell venni és otthon kirakni sorba.)

3.

Elkezdtem kerékpározni, mert rájöttem, hogy such vidéken a feleségemnek van szüksége az autóra. Ezért aztán kerékpár (30p) és vonat (30p) kombóval járok be és haza. Ez jól időzített ütemben is legalább egy óra egy irányba, viszont a kerékpározás szét van törve a vonat úttal, így nagyon kényelmes és élvezetes. Eleve hazafelé baromi jól kiszellőzik a fejem, a vonaton meg még dolgozni is tudok a laptopon egy kicsit.

A bringa kérdést még nem oldottam meg. Eredetileg vásárolni akartam valamit, de használtan is el kell költeni vagy 70 ezret egy kerékpárra. Ezért első körben a feleségem évekkel ezelőtt internetről vásárolt, rém ciki 40-es vázával égetem magam. Most azért rakattam rá sárvédőt. Édesapám 50-es váza is nálam van már, de az is kicsi a 191 centimhez. Most az az ötlet, hogy az 50-es vázra rakunk gyerekülést, én meg veszek egy 58-60-as … valamit.

A kerékpározás egyébként álomszerű, főleg ha jó az idő. Olyan, mintha nyaralnék. Ráadásul a kertes házban ugyanez az élmény. Mi kell még? Talán internet. Az csapnivaló, nincsenek szolgáltatók, nincs szolgáltatás. Egyelőre egy 3G Wifi routerrel operálok, arról meg mindig lefogy a kredit. Tegnap bementem a legközelebbi hiperbe, ott a helyi arcoktól megkérdeztem, hogy valami korlátlan LTE csomagot hordott-e már hátán a business case. Az még ugyan nincs, de 20/30 gigás csomagok vannak, havonta 9-10 ezer forintért. Egyelőre még nem szántam el magam.

Lindának nincs különösebben kemény netes igénye, én meg napközben nem használom, ha meg itthon vagyok, akkor vagy fát vágok, vagy füvet hordok szét, mindig van valami, de ha más nincs, akkor csavarozni kell.

Függöny.