Irány San Francisco (3. rész)

Egyik este Árvai Péter meghívott vacsorázni magához. Valamiért az a kép volt bennem, hogy egy CEO vacsorán majd valamiféle kacsalábon forgó palotába érkezünk, ahol üvegasztalokon a legújabb kütyük, meztelen nők hozzák a gyümölcstálakat 5 percenként, meg ilyesmi. Ehhez képest annyira szerény lakása van, hogy nem túlzás egyáltalán, amikor arról lehet olvasni, hogy szerény életet él: tényleg szerény életet él. (Az apartman, ahol mi vendégmunkások vagyunk elszállásolva, két nagyságrenddel jobb lakás.)

Az élmény hatására át kellett gondolnom a saját anyagiakhoz fűződő stratégiámat is. Ha másra nem, erre mindenképpen jó volt ott lenni. Most már az is zavar, hogy 8 gigás iPhone-om van. Az út végén én leszek a puritán High Sparrow, csak nem vetek tömlöcbe annyi embert.

A San Franciscó-i irodában hozzáférhetők kerékpárok, ezzel tekertünk haza, meg ma vissza. Elég kemény élmény ezeken a filmben annyiszor látott dimbes-dombos részeken végigmenni nyikorgó fékkel és nem működő váltóval. Gyorsan le is adtam a kerékpárom, de ahhoz be kellett előbb jutni az irodaépületbe. Ez a következőképpen nézett ki: megjelenek a bejárati ajtónál, betolom a kerékpárt. Az irodaépület bejárata egy nagyobb hotelszoba-szerű helyiség, a végén van két liftajtó.

És most ezt a részt fontos jól átgondolni, hogy mindenki értse: bejárat, szőnyegpadló, 20 méter egy liftajtóig, a bejárati ajtó mellett egy portás.

Rám szól, hogy nem mehetek át kerékpárral. Elmondja, hogy kerüljem meg a tömböt és a hátsó bejárati ajtón közlekedjek be. Ehhez mágneskártyára van szükség, ami nekem nincs, és nem is lesz száz ok miatt (nem, még kölcsönbe sem, ezt már körbejártam egy másik alkalommal). Vállat vonok, oké, akkor körbemegyek. A fickó már ott vár, kinyitja az ajtót, megmutatja a kerékpártárolót. Mondom neki, hogy fel kéne vinnem az 5. emeletre a bringát. Elsétálunk hátul egy darabon, majd megérkezünk pontosan ahhoz a részhez, ahol egyébként fel akartam volna menni, csak átugrottuk azt a 20 métert és hátulról érkeztünk meg. Whatever.

San Francisco tele van IT startupokkal, akármerre mászkálok, mindenhonnan köszön valami ismerős logó. Automattic (WordPress cég) van itt a szomszédban (ahogy mentem a bicajjal hátra, ott mentem el mellettük), de minimum egy Rackspace világít valami épület ablakán, már meg se lepődök. Egyébként elgondolkodtam rajta, hogy bemegyek és megkérdem a postástól, hogy tényleg ez-e a WordPress cég.

Két-három utcára van tőlünk a Moscone West konferenciaközpont, ahol jövő héten Tim Cook fogja bejelenteni az új Apple fejlesztéseket, amiktől már nem indulok be annyira, mint kéne. Azért elmentem a rend kedvéért délelőtt a kereszteződésig, nagyon érdekes látni élőben azt a részt, amit eddig csak monitoron láttam még:

Most viszont ott kerékpározok és pontosan tudom, hogy kell odajutni. Vicces.

Ma amerikai jellegű reggeli volt, először bundáskenyérnek néztem, aztán kiderült, hogy valami fahéjas-tojásos dolog (update: french toast), amire tejszínhabot is lehet tenni:

Beszélgettem a helyi dizájner kollégákkal is, eddig még senkit nem érdekelt az, hogy két utcányira bejelentik azt, hogy Helvetica helyett San Francisco lesz az új betű, viszont kosármeccsekről lehet beszélgetni velük, illetve el is megyünk egyik este valamit megnézni. Ez érdekesnek ígérkezik, körbe foodtruck-ok, meg kivetítők. Nem tudom, kik fognak játszani, de nem is érdekes: kaja lesz, sör lesz, mi kell még?