444 a beerbike-on

Bede Márton:

A budapesti britlegénybúcsú-kultúra emblematikus közlekedési eszközének kipróbálását gyakorlatilag a 444 megszületése óta tervezgettük. Bár az álom egyáltalán nem volt elérhetetlen, mégis két évnél is több telt el annak megszületése és a rekkenő nyári nap közt, amelynek délutánján gondosan legyártott, primitív feliratú egyenpólóinkban vártuk járgányunkat a Városligetben, a Műjég bejáratával szemben.

(…)

Hogy akkor miért tűnik úgy, mintha minden Budapesten beerbike-ozó egyetlen pohárra lenne a detoxtól, azt a 444 szerkesztőségének egyik tagja fejtette meg az élmény után:

“Három perccel a felszállás után azt érzed, hogy itt most mindent lehet, az első sör elfogyásakor pedig már az Andrássyn éppen hazafele tartó irodisták királyának érzed magad. Bátran ajánlom mindenkinek, aki rég volt osztálykiránduláson, és néha azért hiányzik neki az egész kellemetlensége.“

(…)

A szerkesztőség 10 ilyesmire kapható tagja kiegészült a budapesti bringásélet élő legendájával, Sinyával, a Hajtás Pajtás és a Critical Mass-mozgalom lelkével, akinél többet kevesen tettek a fővárosi kerékpárkultúráért. Az volt a tervünk, hogy ő lesz a szakmai szem és a higgadt, elemző agy, amely szerepet tulajdonképpen elég jól teljesítette a túra harmincadik másodpercéig, amikor megkapta az első sört.