Tegnap egészen konkrétan három filmbe keztem bele, de egyik sem fogott meg annyira, hogy öt percnél többet bírjak. Matt Damon kosztümös filmben, no thank you. (Nem ez volt a bajom vele egyébként. Az is lehet persze, hogy tévedek.)

Ehhez képest a Fast food nation azonnal a székbe ülteti a mozinézőt. Baromi unalmas filmnek indul, sőt, végig elég lassúcska a tempója, de nem kell hozzá IBS diploma, hogy lássuk: ha trilógiákban gondolkodunk, akkor ez a film a harmadik darab abban a sorozatban, amit a Syriana és a Babel kezdtek el. Egyedül a címadást oldották meg rosszul, de ez már nem az én problémám. Illetve: az enyém, mert sokszor egy rossz cím miatt nem nézek meg egy filmet.

Egyet kell érteni minden kritikussal, aki szerint túlságosan banális, és rosszul kidolgozott a történet. Elvégre mindenkinek van valamiféle sejtése arról, hogy a gyorséttermek milyen kaját osztanak az embernek (Chicken McNugget esete ugye), meg az állatok leölése végülis mennyire véres és kegyetlen dolog bla-bla.

Ugyanakkor egy hihető, dokumentumfilm-szerű, jól megcsinált film nagyon jól be tudja mutatni ezt az egész világot. Amit a Fast food nation jól-rosszul meg is tesz. A film közben láthatunk konkrétan hamburger gyárat onnan, hogy a marhákat leölik, odáig, hogy lefagyasztják és raklapozzák a húspogácsákat.

Története ezen kívül nem nagyon van. Inkább egy dokumentumfilm az egész, a valóságból kapunk egy karéjjal. Várnánk, hogy akkor a marketinges faszi, Greg Kinnear, aki rájön, hogy a minőségbiztosítás időnként bizony nem működik úgy, ahogy a könyvekben írva van, most akkor majd jól elkezd intézkedni. De nem teszi, sőt, Bruce Willis (meglepően hiteles alakítás!) után ki is vonul a történetből.

Ethan Hawke is feltűnik a színen, csak tudnám, minek, illetve Avril Lavigne is szerephez jut, csak tudnám minek. Kicsit úgy tűnik, hogy a rendező mindenáron ki akarta tölteni valamivel azt a 116 percet. Hawke-ből kevesebb, Kinnearből több kellett volna.

Helyenként nekünk európaiaknak persze túl didaktikus lett a film, ami szintén a középszerű, amerikai kampány-filmekhez tolja el a hangsúlyt, de nem annyira zavaró, mint amennyire ezek zavaróak szoktak lenni.

A történetmesélés végülis jó, a szerkesztés szintén, a szereplők elviszik a balhét. Néhány esetben nem értettem egyet, de ettől még teljesen jó és hiteles a film. Ötös alá. Az pedig, hogy mutatják az állatok lemészárlását és feldolgozását, mindenekelőtt esélyessé teszi arra, hogy pedagógiai szempontból kötelező legyen a megtekintése.

Csak úgy, mint a Syriana, vagy a Babel mellett, itt is elmondhatjuk: ez a világ az, amiben élünk.