Search result

iPhone fejlesztés

Amióta dübörög az App Store, egyre több fejlesztő és fejlesztő próbálja ki magát az új platformon. Vannak köztük olyanok is, akik teljesen transzparenssé teszik a pénzügyi számokat is, bevétel oldalról. Ilyen például John Casasanta (Macheist), aki taptaptap.com cégének bizonyos alkalmazásai pénzügyi teljesítményéről blogolgat időnként.

Casasanta korábban már frusztrálódott egy sort azon, hogy nem tudta elég jól SEÓ-zni az alkalmazását, és napjainak jó részét azzal töltötte, hogy tumblarity index-szerűen refreshelgette a toplistát, meg tekerte a Google keywordöket. Most ott tart a személyiségfejlődésben, hogy inkább új alkalmazások fejlesztésére forgatja az idejét és annyit reklámozik, amennyit jónak lát.

Ennél sokkal érdekesebb, hogy most posztolta a legújabb szoftverüknek, a bevezető áron 1 dolláros Convertnek augusztusi számait. (A szoftver egyébként egy tényleg roppant igényes és precíz felületű, máskülönben elég “unalmas” mértékegység konvertáló. Ha kell valamit átváltanom, előveszem, de el kell mondani róla, hogy inkább arra mentek rá, hogy minél látványosabb cuccot csináljanak. Nekem nem elég kiegyensúlyozott, nem elég “zen”.) De visszatérve, a számok:

Összesen 150 ezer darabot adtak el. 99 centjével számolva mintegy 147,8 ezer dollár bruttó bevételre tettek szert, ebből kb 103 ezer nettó dollár ütötte a markukat. Eddig a napig tehát majdnem 19 millió forintot kerestek az alkalmazásukkal. Fontos jelezni, hogy ez 1 dolláros alkalmazás! Ha két dollárért árulták volna, kevesebb fogyott volna belőle, de ki tudja, lehet, hogy több pénzük lenne, mert nem vették volna meg annyival kevesebben, mint amennyivel több bevételt ért volna el a plusz dollár.

Az alkalmazás egyébként volt top10-ben is az App Store-ban, mára 26. helyen van az amerikai boltban. Ettől függetlenül nettó 19 gurigát összehajtott már Casasantáéknak, ami, a fejlesztési költségeket is leszámítva, igen szép summa. Nem nagyon hiszem, hogy túlságosan bonyolult volt lefejleszteniük a cuccot, mondjuk ugyanennyi idő alatt szerintem újra lehetett volna írni az MPlayer Mac OS X GUI-ját is, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy maximum 1 millió forintnak megfelelő összegből simán, nagyon simán kijön a fejlesztése. Ne felejtsük azt sem, hogy marketingre is költöttek, meg mondjuk adóznak is Obamának utána, de bárhogyan nézzük is: 15 millió forintot kerestek nagyjából egy hónap alatt.

Casasanta hoz még egy jó példát, mégpedig az OmniFocus 20 (!) dolláros iPhone szoftverének példáját, ami egy GTD (Get Things Done) szoftver. Az App Store világában gyakorlatilag példátlan drágasága ellenére veszik az emberek. Eddig konkrétan 1 millió dollár árbevételt értek el vele, ami az összes levonás után is igen tekintélyes buli. Legyen mondjuk 180 millió árbevétel. Vigyen el belőle az Apple 54 milliót. Marad még mindig 126. Ebből adóznak is, meg fejlesztettek, marketingeltek, de baszki, fel tudja valaki fogni, hogy van mondjuk 100 millió forintnak megfelelő, vagyis BKV végkielégítés nagyságrendű, költhető, visszaforgatható, ügyfélbulikon kokainozható pénzünk?

Érdemes tehát iPhone fejlesztésbe fogni? Aranyláz az iPhone fejlesztés?

Erre csak az a válasz lehet, hogy “a szex is csak akkor pornó, ha jól csinálják.”

Viccet félretéve: senkit ne részegítsen meg az a tudat, hogy az iPhone fejlesztés szükségszerűen aranybánya. Nem feltétlen az. Eleve az App Store jóváhagyási folyamat úgy szar, ahogy van, minden update után ugyanúgy le kell tesztelniük az alkalmazást, visszautasíthatják az alkalmazásunkat, ha nem felel meg Steve-nek és így tovább. Meglátnak egy pinára hasonlító ikont, hazazavarnak mindenkit a balettbe ugrálni. Egyszóval horror lehet, ha az ember rossz végén ragadja meg a faszt. (Képzavar.)

Egy dolog azonban biztosnak vehető: az App Store dübörög. Valamiért a kis stúdiók, és a nagyok is sorra hozzák ki a játékaikat, sorra jelennek meg a fentihez hasonló “indie” alkalmazások és nekem nagyon nem úgy tűnik, hogy lassulna a trend. Jó a platform, jó az SDK, mi kell még?

Összességében azt szűrtem le, hogy a szifon platform jó ugródeszka lehet kipróbálni magunkat. Érdemes belevágni, megnézni magunknak az amerikai álmot, de ne számítsunk arra, hogy feltétlen pénzt fogunk nyomtatni kilóra. Ha összejön egy 1 dolláros “hit” alkalmazás, akkor maximum vehetünk belőle egy akkora lakáshitelt, aminek az önrészét gond nélkül ki tudjuk fizetni. :)

Auteurism

Auteur theory holds that a director’s films reflect that director’s personal creative vision, as if he were the primary “Auteur” (the French word for “author”).Wikipedia

Az SxSW’09-en volt egy nyilvános beszélgetése John Grubernek és Merlin Mann-nek, valami 64 perc hosszú anyag, végighallgattam, végülis nem rossz (transcript). Aki nem ismerné őket, nagy punditok, mindketten remek pénzt csinálnak a blogból. (Gruber egyetlen hét feed-hirdetést 2500 dollárért ad el — ez fél millió forint hetente és e mellett még Deck-et is futtat, a blogjából él.)

Amiről beszélnek és egyik kiemelt témájuk is, hogy személyes blogon az alábbiakkal nem lehet és nem is kell pénzt csinálni:


forrás: Mann egy korábbi slide-ja

Tökéletesen üti fején a szöget. SEO, Traffic, Ads, Design, Fame mind-mind nem lehet érdekes és központi motiváció (eleinte). Lépjünk tovább az értelmezésben.

Én magam is egyre inkább homlokom ráncolom, amikor az a kérdés merül fel, hogy ezzel a bloggal hogyan tovább. Elmondom az egyetlen működőképes receptet, amiben hiszek, és ami alapján működöm a jövőben is: szarni rá.

A személyes blog attól személyes blog (akárki akármit hisz: ez az), hogy az ember azt csinálja, amit szeret csinálni. Ha ez a dolog pénzügyileg is működik, frankó, ha pénzügyileg nem működik, akkor meg kit érdekel, az ember szereti csinálni és kész.

Én 2001-ben azért kezdtem el a “blogot”, mert ez egy természetes állomása volt annak az önkifejező folyamatnak, amit óvodás koromban kezdtem el, amikor lovat akartam rajzolni és nem sikerült. Később Commodore 64-en print shoppal nyomtattam, 1991-ben assembly-ben kódoltam az IBM PC XT-t (hello Peter Norton!), utána beszippantott a korabeli divat és a Lagúna nevű “diszkújságot” próbáltuk összehozni (én programoztam szintén az MCGA-t, hihetetlen!), aztán Quake, iNteRNeTTo, Index, blog.

Visztenvelt Károly is megmondta nekem, hogy a teniszben a legfontosabb, hogy az ember élvezze a játékot, a labdamenetet, utána a nyerés ennek következménye lesz. Aki SEÓ-zni akarja a blogját, meg adja a kattintékony címeket a posztjainak, az nem feltétlen élvezetből csinálja, amit csinál, hanem azért, mert ott van mögötte a pénz és a PDF letöltés. Gruberék pontosan ugyanezt mondják.

Ha pénzről beszélünk, akkor az a dolog pénzről fog szólni előbb-utóbb, nem pedig blogról, a termékről, amit csinálunk. Gruber és Mann nagyon szerencsés még azzal is, hogy náluk ez fő állásról tud szólni megnyugtatóan.

Nekem viszont nincsenek illúzióim ezzel kapcsolatosan: először is magyar nyelven elég szűk közönséghez juthat el az ember. Másodszor Gruber (és kicsit Merlin Mann is) fókuszált témában írnak, Gruber ugye Apple auteurism, Mann pedig GTD specialista, bár nála elég elmosódott a terep. Ezzel szemben a Plastik média mindig arról szól, ami engem aktuálisan érdekel. iPhone, Mac, tenisz, videó, film, kaja, Heimann — ami éppen elém kerül. Ez mindig is így volt és mindig is így lesz.

Ebből kifolyólag úgy látom, hogy nálam EZ a blog a személyes kreatív mező marad, amit készítek és csinálok örömkönnyek közt, de soha sem több, vagy más. Nem fogok bizniszt húzni köré, kitalálni például a személyem köré épülő márkát, amit meg lehet majd vásárolni dobozban — ostobaság. Nem fogok ugyanakkor rá támaszkodni, mint kiemelt bevételi forrásra, hogy a lakásom törlesztő részleteit fizethessem. (Ha termel pénzt, remek — legalább tudok venni videojátékot, ha nem termel, akkor sem dőlök be.)

A Plastik média blog és hobbi. Jól tudom, hogy annak idején azért kezdtem el, mert szükségem volt egy olyan “térre”, ahova azt teszek ki, ami nekem tetszik és senki nem szól bele. A folyamatos “client work” alatt teljesen megcsömörlik az ember. Szükség van egy jó illatú mezőre, ahol bele tudunk heveredni a fűbe, ráharapni a szálra és elmerengni dolgokon.

Nekem ezt jelenti ez a blog, és most le kellett írnom, hogy saját magammal szemben is tudjam.

Függöny.

Personal finances (intro)

Hosszabb anyag bevezetőjét olvashatjuk. Lehet, hogy sokak számára nem újdonság, viszont talán hasznos információ:

A personal finances lényege, hogy felírjuk egy oszlopba azt, hogy mennyi pénzt keresünk egy hónapban, egy másikba pedig azt, amit elköltünk. A kettő oszlop totáljaiból tudunk egyenleget számolni. Cél az, hogy a bevétel a megtakarítási elvárásunk után (ami tekinthető egy havi költségnemnek) is pozitív maradjon. Ezt kell havonta akár többször is felülvizsgálnunk, és úgy húzni a szíjat, hogy jó legyen. Ez az alapja a tervezésnek. Amennyire ezt jóra gyúrjuk ki, annyira leszünk jók.

concept.png

Teljesen triviálisnak tűnik, de ha a világban minden trivialitás működne, akkor nem lenne szükség a GTD (Get Things Done) könyvekre, ugyebár. A fenti csak egy szemléltető minta, a konkrét gyakorlatban ennél valamivel könnyebben kezelhetőbb dologra lesz szükségünk, amit majd egy másik postban vizsgálunk meg.

Nézzünk egy technikai példát! Szeretnénk elutazni a horvátokhoz birkázni. Ennek az utazásnak a költségvetése az egyszerűség kedvéért 100 ezer forint.

Az összeg az utazás hónapjában jelentkezik (a fenti táblában soronként), mert ekkor költjük el. Ugyanakkor nem megyünk minden hónapban birkázni, tehát megtehetjük azt is, hogy négy hónapra tervezzük be az utazás költségét, és mind a négy hónapban 25 ezer forintot úgymond “félreteszünk” a kiadások oszlopba. Természetesen továbbra is figyeljük a havi egyenlegünket, viszont így összespóroljuk / előfinanszírozzuk magunknak az utazás költségét. Amikor aztán ténylegesen elmegyünk nyaralni, akkor is beírjuk arra a hónapra a költéseket és minuszosak is leszünk, viszont — and get a load of this — bankszámlánkon nem fog látszódni a dolog, hiszen már három hónapja előtörlesztettük a költséget. Természetesen úgy is eljárhatunk, hogy most elmegyünk nyaralni, majd 4 hónapig spóroljuk össze a költségét.

Nem fekete mágia, nem rakétatudomány: a rendszeres felülvizsgálat és tervezés, a pontos összegekkel való tisztában levés mondja meg nekünk azt, hogy mi van. Semmi más.

Aki érzés alapján költ, vagy időnként ránéz a bankszámlájára, aztán abból az összegből gazdálkodik, fogalom nélkül van valójában. Azt is megmondom miért: mert nem tudja, elmehet-e nyaralni. Nem tudja betervezni. Körülbelüli értékeket tud. Körülbelüli becslések alapján dönti el, hogy belefér-e valami neki.

Magyarul: puding.

Starred

starred.pngLinda ma egész nap melózott, így én is csatlakoztam hozzá, csak más vonalon. Kb 20 mail maradt az inboxomban péntekről (ennek egy része olvasatlanul), és egy olyan 15 csillagos levél, amit már jó ideje tologatok magam előtt. A legrégebbi február 4-i keltezésű.

starred.pngA városból öt óra körül értünk haza, mostanáig toltuk a szekeret, 22:45 van. Az inboxom üres, a csillagosak között van még kilenc tétel (ideértve a február 4-i darabot is, ami egy TOTÁLIS FEJFÁJÁS LESZ).

starred.pngFeltett szándékom, hogy holnap, azaz vasárnap délelőtt (!) megcsinálom az összeset, mégpedig alaposan, és nyitott szívvel kezdem a hétfőt.

starred.pngGTD.

Netremete a kommentekben: “Kéne egy olyan rutin ami automatikusan törli a két hétnél régebbi csillagozott leveleket, úgy hogy közben egy “MAILDAEMON” üzit küld a feladónak, hogy a levél nem érkzett meg” — so true.

update: végülis felkeltem és lenyomtam, amit le tudtam. Sajnos kettő itemmel hétfőn kell majd foglalkoznom inputok és iroda hiányában. 13:06-ra végeztem egyébként.

Inbox zero a konyhában is

Személyiség és életmódfejlesztő postunkban ma a konyhában teszünk kirándulást, és alkalmazzuk a differenciált gondolkodást.

“Inbox zero” technika a konyhai takarításra.

Mögöttes gondolata: ha kellően kis mennyiséget kell elmosni, akkor az sokkal kevesebb erőfeszítésbe kerül, mintha az ember hagyná több napra megszáradni a tányérokat, poharakat, evőeszközöket és egyéb konyhai eszközöket, majd egy hosszú sessionben tisztítaná el azokat.

Alkalmazása ugyanaz, mint a mail olvasásnál: amint vége az étkezésnek — big emphasis — azonnal el kell mosogatni a cuccot étkezések után. Mindig pontosan ugyanolyan tiszta konyhát kell megőrizni, mint amivel elkezdtük (kb. üres postafiók). Ennek ellentéte: amikor egy-két óra munkát fektetünk bele, fájdalmas a folyamat, eleve nehezen fogunk nekiesni, a mosogatás egy kellemetlen élménnyé válik.

Fontos, hogy főzésekkor is ezzel a módszerrel zárjuk le a ciklusainkat. Főzés közben mindig van némi processzek közötti idő, akkor van idő elmosni a turmixgépet, lábost. Ha csak stackeljük bele a kagylóba, akkor vége mindennek. Utána ugyanis sokkal nehezebb kaja után teli hassal nekidurálni magunkat (bár nem lehetetlen), ez még nagyobb önfegyelmet igényel, de gyarlók vagyunk és ott fog száradni minden napokig.

Egyes iskolák szerint a főzés eleve kizárja a mosogatást, ami veszélybe sodorhatja az inbox zero módszert. Ez mindenkinek a saját belátására van bízva, szerintem könnyebb közben ganézni, mint utólag, még akkor is, ha akkor extra erőfeszítésnek tűnik. Logikailag könnyen belátható, hogy ha egy egységnyi ideig tart a főzés, akkor mosogatási ciklusokat beépítve a teljes folyamat sem fog tovább tartani. Viszont ha nem mosogatunk el főzés közben kis lépésekkel, akkor a végén az egy egységnyi időnkre rá kell számítani még egy 1.25 – 1.50-es szorzót a főzés bonyolultságától függően. Ebből következik, hogy mindent azonnal el kell végezni és jó lesz.

Természetesen a konyhát súrolni és felmosni ettől még fel kell, ezek csak a mindennapi étkezések okozta mennyiségeket kezelik. Hozzáállás kérdése mindez: ha úgy állunk fel az asztaltól, hogy a tudatunkban az a gondolat képződött le, hogy “tegnap mosogattunk, tehát most nem kell”, akkor rossz úton járunk. Ráadásul, ha az ember alkalmazza, mint emaileknél az inbox zero-t, egyszerűen zavarni fogja, ha nem így néz ki a konyha.

Függöny.

CD rip / iTunes

Vasárnap megannyi GTD tennivalóm közepette elkezdtem limitált CD kollekcióm egy részét iTunes-be importálni. Baromi kényelmes megoldás, franc se érti, miért nem foglalkoztam ilyesmivel eddig. Betolom a diszket, iTunes megkérdi, hogy akkor tisztelettel rippelheti-e, erre nyomok egy okét, aztán máris 256-os rátán jönnek a számok. Természetesen query-zi a CD adatbázist, tehát kézimunkám nincs vele.

iTunes még az album artot is le tudja hozzá tölteni automatikusan (regisztrált felhasználó vagyok, höhö!), ha mégsem történne meg (mint pl a Csinibaba korong esetében csak a számcímek voltak meg), úgy a neten kell túrni valami JPG-t, aztán kijelölni az album összes számait, majd az artwork részre — úgymond — ráejteni a képet. Onnantól pedig kedvenc számaim teljesen valós módon hallgathatók. Tényleg úgy érzem, hogy élem a jövőt!

Más, fontos téma.

Állítólag mostanában már nem lehet beregisztrálni iTunes-be Magyarországról. Én még képes voltam az egyik IBS-es ex-con amerikai címével, és külön erre a célra berendelt VISA kártyával összelinkelni az iTunes accountomat PayPal-en keresztül (eredeti know-how Mr.A-tól jött), de egyre kapom a visszajelzéseket, hogy ez már nem működik újabban.

Ha ez így van, szopórolleren vagyok én is. Amint lejár a kártyám, nem fogok tudni újabb zenéket és videókat vásárolni, noha a régen vásárolt, és felDRMezett fileok gond nélkül működni fognak, egészen addig, míg az Apple le nem tiltja a useremet. De miért is tiltaná le, nem ez a para, hanem a bankkártya.

Van valakinek sittes rutinja a kérdésben?

GTD gyönyörök

Hosszú hetek óta kiégett, és legnehezebben megközelíthető helyen levő izzók cseréje a lakásban — KÉSZ!
Hosszú hetek óta kerülgetett, bedöglött mikrohullámú sütő kibaszása a lakásból — KÉSZ!
Karácsonyi ornamentumok, díszek összeszedése és fekete hullazsákban eltávolítása — KÉSZ!

És még nincs is vége a napnak!! (artikulálatlan üvöltés)

GTD manifesto

Tegye fel a kezét az, akinek úgy néz ki a leveles fiókja, hogy van egy nagy halom levél az inboxban, ami véletlenszerűen bold (olvasatlan) / nem bold (olvasott) levelekből áll, e mellett pedig a SPAM mappában több ezer kallódik. (Letehetitek a kezeiteket.)

Elfogadható a dolog akkor, ha privát fióknak tartjátok és voltaképpen az email, mint olyan nem meghatározó tényező az életetekben. Ettől függetlenül még a vatta emberek csoportját erősíti mindenki, aki nem menedzseli az őt érő információt.

Mert miről is van itt szó?

A megbízhatóságról. A nekünk küldött releváns levelekre válaszolunk. A fontos leveleket, projekteket, akármiket mindig rövid pórázon tartjuk, tudjuk, mire kell válaszolnunk és meg is tesszük azt.

Mindenkinél függ ez a dolog természetesen attól, hogy hány levél érkezik a mappájába, de akinek a munkája is email alapú jórészt, az végképp nem kerülheti el a megoldás keresést. Nekem igen komoly frusztrációm volt, amíg ezt nem fejlesztettem ki, és most, hogy megvan, jól, sokkal jobban érzem magam.

Már postoltam itt a Plastikon arról, hogy hogyan érdemes. Nem találtam fel a spanyol viaszt, sokan írtak már erről.

Én erre a feladatra alapvetően a Gmailt használom, de bármilyen levelező jó tulajdonképpen, amivel lehet jelölni, meg ami tud archiválni, azaz elmozgatni levelet a látómezőből valami spájzba.

Nekem az segített rengeteget, hogy napi rutinná égettem be az információ feletti uralmat (IFU). Ha a nap végén tele vagyok olvasatlan mailekkel, rosszul érzem magam. Ez megfordítva is igaz: ha le vannak kezelve a leveleim, jól érzem magam.

Naponta időt szánok arra, hogy az alap kommunikációs csatornában rendet tartsak. Ez nagyjából a következőt jelenti:

- minden listás levelet helyből kiszűrök, ezeket nap közben vagy olvasom, vagy nem (általában végigkattintom, mert zavar, ha bold, hehe)
- ami nem releváns mail, archiválom
- amit azonnal meg lehet válaszolni, megválaszolom és learchiválom
- amit azonnal megválaszolok, de választ várok rá, azt megcímkézem küldés után és learchiválom
- amivel dolgoznom kell aznap, másnap, harmadnap, azokat megcsillagozom és archiválom
- miután ilyen módon kiganéztam a maileket, elkezdek dolgozni a csillagozott leveleken
- időnként átnézem a címkés, fontos, projekt, választ váró leveleimet is
- a spam mappát naponta kétszer törlöm, de mindenképpen a kritikus 100-as méret alatt (ha mailtől távol vagyok és felgyülemlik, akkor időt szánok rá, még akkor is, ha 10 lapra nyúlik — hozzá kell tennem, hogy a minap az összes régi, nem használt mail aliasomat, spam mágnesemet kidobtam)

Nálam a céges fiók mindig tiszta. Erre büszke vagyok. Dolgozom rajta. Munkát, energiát fektetek bele. Blogolok róla. Azt hiszem jogalapom van rá, hogy véleményt formáljak, anélkül hogy rosszul kéne éreznem magam.

A rendszer üzemeltetése csak rajtam múlik. Elégedett vagyok a teljesítményemmel, a cégnél mindenképpen azon egyének közé tartozom, akinél “nem veszik el” levél. Nem kedvelem azokat a kollégákat, akik nem képesek ganézni, és mindent újra, meg újra el kell nekik küldeni, telefonon zargatni őket, persze udvariasan, hogy a fragile lelkük integritása nehogy sérüljön. (Szabad most hisztérikusan röhögni?)

Évekig nekem is ömlesztve volt mindenem, és azt hittem az úgyis jó. KIS FASZOMAT JÓ. Aki ezt hiszi, annak vagy egy kezén megszámlálható emailje érkezik, vagy nem látja át a kérdést megfelelően, vagy szarik bele, de azt kiröhögöm kakaós habbal.

Még egy nagyon fontos dolog, kicsit más téma.

Ne hagyjuk, SOHA, hogy az emailek / becsapódó emberek / telefonhívások / főnökök irányítsák a munkanapunkat. Tervezzük meg, hogy másnap mit akarunk mindenképpen elvégezni, aztán legyünk szívósak kisgeci bulldog módjára, ragadjunk rá, mint légy a légypapírra, LEGYEN A NAPNAK OLYAN RÉSZE, amikor el is végezzük ezeket. (NB, a csillagos levelek nem feltétlen képeznek ezzel azonos halmazt!)

Nekem ez a GTD, nem pedig valami szaros shareware alkalmazás.

Nem vagyok tökéletes, de legalább törekszem a pontos, precíz munkára. (Te törekszel?) És az bassza nekem az első csomós gerendát, aki szerint ez baj. Kinevetem úgyis.

Függöny.

links for 2007-05-02

Gmail migration skills

Tovább tökéletesítettem a Gmail munkakörnyezetemet. Bővebben:

  • A Mail.app-ban csináltam kettő új fiókot, egyik a privát Gmail fiókom, másik a céges fiók. Mindkettőnek beállítottam a Google-féle paramétereket, POP/SMTP egyaránt.
  • A két fiókba beletöltöttem az összes Gmail-es levelet, cégeset és privátat(ot) rendre. Ez eltartott egy darabig, viszont most két fiókban (igaz, sorfolytonosan de) ott van minden levelem, amiket az elmúlt két hónapban Gmail-en termeltem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy privát Gmail-es fiókom 2004 óta van, de azokat is mind letöltöttem, most végre azok is itthon vannak. (Legeslegelső Gmail levelem 2004. 06. 09. 16:05 perckor íródott és Aliennek küldtem. Subject: “kicsit mail cim!”)
  • Az AlienCamel-es online mappáimat sorfolytonosan belehúztam a privát fiókomba, tehát azok is megvannak lokálisan, archívum szerűen. Nem mappázunk, szolgáltatás felmondható.
  • Minden nem használatos fiókot, beállítást, mappát letöröltem.
  • Csináltam egy Mail.app szabályt, ami a beérkező leveleket automatikusan read-re állít (hiszen a leveleket böngészőben olvasom, ugye).
  • Lemondtam az AlienCamel szolgáltatást. Írtam nekik levelet, elmondtam, hogy jó volt, de ez van.
  • Kipróbáltam mindent, működik: az összes online levelezésem a Mail.app megnyitásakor leszinkronizál a laptopomra, tehát minden levelem megvan offline-ban, amit Spotlight-tal remekül tudok szűrni — ha éppen arról van szó. Ha Mail.app-ban adok fel levelet, akkor bekerül Gmail-en az elküldött levelek mappába, tehát easy-attachment funkcionalitás, iPhoto 1click-send is megy.
  • Gabától kölcsönvettem David Allen GTD könyvét.

Hello 2007!

Gmail projekt management skills

Lénárd Gábor egy ízben azt találta mondani szűk körben, hogy “szerelmes vagyok a Gmailbe”, a blogján lehet a témában egyebeket is olvasni. Mivel én magam is convert vagyok, és már látom a fényt (!) az alagút (!) végén, álljon hát itt néhány legjobb gyakorlat.

  • elsődleges cél: email nirvána elérése, amit magyarra érthetőbben az “üres beérkező levelek mappa” kifejezéssel lehet fordítani — fontos megjegyezni, hogy ezt a célt elég nehéz elérni, inkább csak konvergálhatunk hozzá (szerintem 10 alatti levél az inboxban még pont vállalható)
  • szóróanyagoknak, jobbára érdektelen, ám megtartott newsletter-eknek, egyéb jól definiálható ratyiknak csináltam egy közös gyűjtőt “fliers” néven, ide minden szépen beérkezik (az ismert technikával: szűrő létrehozása, feltétel, label + archive)
  • email listáknak, specifikus email címeimnek, blog kommenteknek detto
  • A szűrő képzésen is lehet mindig finomítani, javítani. Épp tegnap olvastam valahol, hogy a Gmail szűrője nem olyan, mint a szilárd beton. Bármikor hozzájuk nyúlhatunk, baszkurálhatjuk, tökéletesíthetjük, gondozhatjuk, szeretgethetjük őket, hiszen itt nem folderek vannak, hanem teljesen dinamikusan leszűrt objektumok csuhajja.

Tekintsük a dolgokat innentől. Beérkezik egy levél az inbox-ba.

  1. Ha a levelet elolvasom és érdektelen, választ nem várnak rá, vagy nem adok, az “Archive” gombra kattintok, egyből eltűnik a szemem elől. (Ha mégis válaszolni találnak rá, akkor visszajön természetesen.)
  2. Ha azonnali választ kell adnom, de nem várok rá választ (vagy csak nem fontos), akkor megírom és elküldöm, aztán rákattintok az “Archive” gombra.
  3. Innentől kezd nagyon szexivé válni a dolog! Van néhány levél, amivel foglalkozni kell ilyen-olyan módon. Ezekre az alábbi dolgok közül alkalmazom valamelyiket:
    1. ha valami elég fontos és szem előtt kell tartanom (tudjátok, a PM képzés első leckéje, hogy neked kell mások helyett is intézkedned még akkor is, ha az nekik fontos), benn hagyom az inboxban
    2. ha ennél is fontosabb, megcsillagozom (kezdő hiba: túl sok csillag alkalmazása!)
    3. ha nem fontos, viszont majd valamikor kell vele foglalkozni, akkor megcsillagozom és “Archive”
    4. lényeg: fenti hármat kell úgy variálni, hogy mindig tíznél kevesebb mail legyen az inboxban
  4. Egyes leveleknek többféle label-t szoktam adni, mert egy több helyre is tartozhat! Éljen. És baszódjék meg a hierarchikus levél management. Igen. Baszódjék meg.
  5. Ha keresek valamit, akkor ott van az a kis kereső form, ezeknek alkalmazom a szintaktikáját is, hasznos.

Nem minden fenékig tejfel ugyanakkor. Nekem a legnagyobb bajom, hogy nem tudok egyszerűen attachmentet draggelni valami levélhez, hanem mindig ki kell tallóznom, minta legalábbis koszos Windows-on lennék. Erre azt találtam ki, hogy Mail.app-ben beállítom kimenőnek a Gmail secure SMTP-jét, ami ráadásul a webfelületre is érkezteti a leveleimet. Remek így a dolog, egyetlen hátránya, hogy konverzációkban nem használható, csak új levél küldésénél.

A másik baj a 2 giga limit és az offline elérhetőség hiánya. Már most bőven 10 percentum fölött vagyok, előbb-utóbb probléma lesz, nem beszélve arról, hogy net hiányában nem tudom elérni a leveleimet. A hely takarékosságra azt találtam ki, hogy létrehozok egy fiókot lokálban és mondjuk a két hónapnál régebbi leveleket oda betöltöm, az online másolatot belőlük pedig egyszerűen letörlöm. Erre vonatkozóan van tudásotok, hogyan lehet az ilyet jól megcsinálni?

Harmadik, kis bajom a SPAM filter, ami száz évente, de téveszt, és SPAM-nek minősít egy-két levelet. Egyáltalán nem zavaró, semmi fontos nem veszett még oda, de én naponta 150-200 között kapok szemetet és ebben bizony kotorászni kell. A bejövő SPAM-ek nem zavarnak (átlag két naponta három), az “Archive” gombnál semmivel sem bonyolultabb a “Report Spam” gombra kattintani.

Egyszerűen Life is good at Gmail land.

PS: Akinek az elsődleges kommunikációs csatornája nem az email, az feleslegesen olvasott eddig. Bocs.

update: Kommentek után a post kis kiegészítésre szorul. A GTD szerint nincs értelme további alpontokat végrehajtani. Egyszerűen azt a levelet, amivel foglalkozni kell később az ember becsillagozza és archiválja. Az inbox-ban csak azok a levelek szerepelhetnek, amivel még nem volt idő foglalkozni/elolvasni. Amikor aztán az idő elérkezett, a csillagozott levelekkel lehet dolgozni. Másik fontos kiegészítés a SPAM kérdést érinti. A SPAM mappát mindig törölni kell. Elég rá egy pillantás, aztán “Delete forever”. Így nem marad benne soha sem legit levél.

Scars of Life

“Vajon miért pucolják a nők olyan dühödten a sárgarépát?”
– Latinovits Zoltán karaktere Szindbád a Huszárik filmben

A mosogatás olyan tevékenység, amit alapvetően lebecsülünk, lenézünk, igyekszünk rajta minél előbb túllenni — gyűlöletes dolog. Az igazság azonban az, hogy egy olyan dologról van szó, amit pragmatikusan kell megközelítenünk, megértenünk a lényegét, megtalálni a gyenge pontját és ott megfogni. A mosogatáshoz nem állhatunk hozzá “csak úgy”. A mosogatás örök körforgás, amit vacsora előtt elmosunk, vacsora után újabb mosnivalóként tornyosul. A mosogatás mémmel együtt kell élnünk és megértenünk azt, annak környezetét és funkcióit.

Hányan voltunk már abban a helyzetben, hogy arra gondoltunk mennyire nem akarunk mosogatni. A poolban toronyként ránk vigyorgó, főzelékmaradékkal, pörköltszafttal átitatott tányérok és edények riasztó képei ezek. Ha a rendszert látjuk a problémában, máris szertefoszlanak a tudatunk mélyén bújó rémek és örömmel állunk oda a konzolhoz, élvezzük, ahogy a langyos víz csókolgatja munka szítta kezünket és együtt örül velünk.

A mosogatás-zen nem ismerői, ha a mosogatóra és az abban tornyosuló mostlan edényekre, evőeszközökre, tányérokra és poharakra pillantanak, elborzadnak. Nem ritkán olyan gondolatok fogalmazódnak meg ilyenkor, hogy “ne”, meg “már megint” és “ma még el KÉNE mosogatni”. A mosogatás tudományában elmélyülő, felelősen gondolkodó blogger ugyanakkor ebben egy jól szervezett GTD feladatot lát. Előre kidolgozott folyamatokat kell a struktúrálatlan részeken alkalmazni és egyszerűen végigvinni őket, majd győzedelmeskedni a káosz felett.

Nézzük meg ennek lépéseit!

Első lépésben a mosogatás feltételeinek megteremtése a célunk. Ezzel még nem mosogatunk (értsd: nem kell kezünket habos vízzel elegyítve gusztustalan, szétázott tészta darabokhoz érintenünk), csak szervezünk. Látszólag nem végzünk mosogatási tevékenységet, mégis KILÓMÉTERKKEL közelebb kerülünk célunkhoz. Mosogatás játék közben!

Ismeretes, hogy a háztartásban élő entitások fogyasztásuk függvényében véletlenszerűen halmozzák fel tésztadarabos-hústörmelékes-répák által megdolgozott-odaszáradt szélű edényeiket és poharaikat. Egyfajta pool lesz a mosogatóból, a munkaterületünkből. A fogalom nélkül levők egyből nekiesnek a dolgoknak, mint Tóth az anyjának. Ezzel szemben a felelősen gondolkodó mosogató tudja: csak az üres, vagy az alig telített mosogatóban lehet jól dolgozni.

Szedjük ki, vagy különítsük el teljes mértékben a mosogatóban tornyosuló, mosogatásra váró kellékeket!

Mindig csak egy típusú dolgot telepítsünk feldolgozásra. Első körben érdemes az evőeszközöket sorba állítanunk, mert gyors sikerélményeket arathatunk. Utána jöhetnek a tányérok, poharak. A nagyobb edényeket, műanyag télyeket, lábosokat, tepsiket hagyjuk meg ebben a sorrendben. Mire bemelegedünk a munkába, gyerekjáték lesz elbánni velük!

Győződjünk meg róla, hogy van meleg víz, és elegendő mosogatószer. Szükségünk lesz a szemetesre is, érdemes a mosogató alól kiszedni és előzetesen kiüríteni, belé üres zsákot elhelyezni. Nincs kiábrándítóbb egy megtelt szemetesnél mosogatás közben, ami megszakítja a csúcsra járatott munkafolyamatunkat. Jobb kezesek tegyék a szemetest bal lábuk mellé, ezáltal könnyedén tudjunk egy apró mozdulattal a szétázott zöldség-foszlányokat kiutálni az életünkből és megvan a dobás (“bebaszás”) öröme is.

Egyesek esküsznek a mosogató kesztyű használatára, de ez megint csak olyan, mint kotonban dugni: jó-jó, de nem az igazi. Éreznünk kell partnerünk minden apró mozdulatát, a sikamlós makaróni és burgonya darabkák siklását ujjaink között, átérezni teljes valójában az egészet. (Ha esetleg zavarna bennünket, hogy a mosogatószer kimarja bőrünket, használjunk valamilyen krémet utána.)

Meg fogjuk látni, hogy az idő gyakorlatilag RÖPÜL, ha jól szervezett, struktúrált rendszerben dolgozunk. Döbbenetes, mennyi különbséget tud tenni a pragmatizmus egy alapvetően káosz-jellegű rendszerben.

Igyekezzünk a tányérokból egy villával a szemetesbe kaparni mindent, amit lehet. Ne hagyjuk, hogy a szétfoszlott élelmiszer maradványok és szaftok alkotta gusztustalan rendszer ott vigyorogjon ránk a mosogatóban. Tudatosítsuk magunkban: van választásunk! Kidobhatjuk az ételmaradékot zéró időben és csak a munka élvezeti része, a káosz feletti uralkodás marad nekünk.

A munka végeztével dőljünk hátra, kortyolgassunk egy kis sört, nézzük meg Gyurcsányt a tévében, próbáljuk meg elképzelni, amint a választások közeledtével a fideszes akol narancsokkal készül megdobálni a március 15-i ünnepségen. Egy a lényeg: semmiképpen ne hagyjuk, hogy elöntsenek minket azok a rossz gondolatok, hogy a kezünkben levő sörös pohár újra a mosogatóba kerül és alig, hogy megszűnt egy probléma, itt a másik.

A mosogatás örök körforgása ez, természetes folyamat. Tudnunk kell lezárni, elengedni egy ponton.

Bármekkora losereknek és nördöknek képzeljük magunkat, akinek semmi nem sikerül, figyelni kell az apró sikerekre is. Kis lépésekkel haladjunk az önismeret útján.

Uraim, a végtelenbe és tovább. Függöny.