Author Archive

Heti Meteor #30 – Horror vacui

Ahogy a 30. Meteor, mi is öregszünk, lamentálással kezdjük a harmincadik adást, utána pedig máris jöhet a tech: Mac OS X 10.7.3, Final Cut Pro X 10.0.3 frissítések, hely csinálása a merevlemezen, flufferek, Superbowl reklámok és a 2009-es budapesti Madonna koncert, az új Samsung Galaxy Note reklám, Facebook IPO, Path, Gface, Windows 8, Mac App Store, Photo Stream finomságai, Star Wars The Old Republic, végül pedig a Descendants film részletesebb kivesézése.

Podcast disclaimerünk: ha vidéki, vagy külföldi utazás, otthoni házimunka, HÉV, troli — a válasz a podcast. A Heti Meteort ezért találtuk ki, ezért csináljuk. Ha tetszik az adás, jelezzetek vissza az iTunes terméklapon! Ha cégnek dolgozol és érdekel a hirdetési lehetőség a Heti Meteor műsorban, kérjetek médiaajánlatot. A szerkesztőség email címe a szerk kukac hetimeteor.hu

A podcast feed címe: http://feeds.feedburner.com/hetimeteor
Harmincadik adás direkt link: http://plastik.hu/media/meteor/heti_meteor_30.mp3
iTunes podcast link: http://itunes.apple.com/hu/podcast/heti-meteor/id451725699

Read the rest of this entry »

DirecTV kampány második és harmadik rész

DirecTV hirdetés

Folytatva a megkezdett munkát:

Google Maps WebGL

Nem új hír, de én csak most vettem észre, hogy a Google Mapsben be lehet már kapcsolni a WebGL béta opciót, amivel a következő generációs térkép szoftvert érhetjük el. Első pillantásra nincs látványos változás, persze érezni, hogy teljesen újraírták a megjelenítőt, viszont van egy hatalmas különbség: ha bekapcsoljuk az utca nézetet, akkor már nem a Flash plugin helye jelenik meg (mármint nálam), hanem szépen 3D-ben átforog az utcanézetbe. WIN. Másik dolog: ha térkép nézetben ráközelítünk valami épületre (például a budapesti belváros fel van építve), akkor mozgatva a felületet látszik, hogy immáron nem statikus képek, hanem 3D modellek mozognak. WIN.

Azt hiszem, ezzel a lépéssel egy kicsit megint beigazolódik, hogy a Flash, úgy ahogy van, halott. Steve Jobs indította el a mozgalmat 2010 áprilisában, de a világ nem azért változott meg, mert ő elindította a mozgalmat, hanem azért, mert beigazolódott, hogy a web nem tud ebben a plug-in modellben működni. A Silverlight, meg minden ki fog szépen pusztulni, ez az internet természetes szelekciója.

Mac OS X 10.7.3

A felmerült problémák miatt félek a frissítéstől, mint a tűztől, pedig a sok lényegtelen dolog mellett ebben jelenik meg a régóta fájlalt shift-cmd-4 utána pedig space kombinációra előjövő screenshot eszköz új fényképezőgép ikonja. (A régi ikon még a NeXT-es időkből maradt benne az OS-ben!)

Egyéb vizuális frissítések:

Klassz lett, remélem sok ilyen apróságot raknak még a jövő frissítéseibe is.

/via eFi

Resident Evil: Revelations

Megmondom őszintén, hogy az új Resi elég jó játék volt ahhoz, hogy ne foglalkozzak a Plastikkal sem, de nem volt elég jó játék ahhoz, hogy egynél többször végig akarjam vinni. Végeredményben 10 óra 30 perc nettó játékidőt raktam bele, egyáltalán nem csináltam meg “S” fokozatra a pályákat, viszont nagyon élveztem a dolgot.

Ha a mozikkal akarnám párhuzamba állítani, akkor nem mondanám róla azt, hogy egy maradandó film, amit szeretnék letölteni és megőrizni magamnak, hanem egy olyan film, amit nagyon élveztem, de nem akarom megőrizni magamnak. Pl. az In Bruges, a The Guard és a Doubt sorolható ide.

Már említettem, hogy gondjaim voltak azzal, hogy a mozis részek nem motorból mentek, hanem felépített videók, ezt 2012-ben elsütni nagyon ciki. Másrészt rengeteg van belőlük és még nekem is sok volt, pedig én egyébként szeretem ezt a C-kategóriás Resi gaming-mozizást. Minden fejezet elején végén, “Previously on Resident Evil: Revelations”, videók sokszor még játék közben is – sok. Értem, hogy próbáltak komoly szálat belevinni, persze ez soha nem lesz Metal Gear mélységű, mégis ezt nyomják az ember torkán. Jó volt, de unalmassá válik. Ha motorból menne, sokkal jobb lehetne egyébként, az valahogy visszacsempész az allűrbe.

A sztori a játék elején picit fura, ide-oda kapcsolgatnak a párhuzamos szálak között, nem lehet felismerni, hogy most akkor ki kivel van, mi történik. Ez tisztul sokat később, leginkább a játék közepe az érdemi rész, itt kapott el a gépszíj leginkább. Kialakul a fő szál, kialakul a “térkép”, megismerjük a helyszíneket, tápolunk, fegyverekkel variálunk. Valahogy ezt kellett volna tovább vinni.

E helyett a dramaturgia sajnos elment a “filmszerű” irányba, a játék utolsó harmada végig egy interaktív akciófilm, ami érdekes, meg jó, meg erre fizettünk be, de valahol mégis hosszú, mint egy spagetti tészta. Baromira bírtam minden mozzanatát, de az arányokon változtatnék, ha lehetne.

Gondjaim volt a szörnyekkel. A játékban B.O.W.-nek (bio-organic weapon) hívják őket, kivétel nélkül amorf húsdarabok, vagy eltorzult, elkorcsosult, emberre, állatra nem nagyon hasonlítható szarok hülye mozgással. Tényleg úgy mozognak, mint egy 1996-os PSX játék renderelt ellenfelei. Különösen a “hunter” nevű krokodil-féle két lábon járó izé. Ez a videók melletti másik nagy problémám. Egyszerűen gagyi.

A hátterek, kidolgozottság, balansz egyébként nagyon jó, vérbeli Resident Evil minden, élvezetes, a korábban hiányolt puzzle-ből is meg-megcsillan valami. Grafikailag tényleg úgy érezni, hogy a 3DS képességeiből mindent kihoztak, igazi next-gen grafikának tűnik, nem lehet rá panasz. Dinamikus árnyékok, színezett fények, sok apró háttér, jól megcsinálták.

Engem leginkább a Resident Evil 5-re emlékeztetett a játék, a nálam etalon 4 szintjét nem sikerült elérniük. Ráadásul az 5-tel ellentétben itt még nincs fejezet újrajátszás sem, előről kezdhetjük a játékot, megtartva a felmaxolt fegyvereinket. A 4-ben a hangulat is, cselekmény szál, minden-minden sokkal jobban összeállt. Azt bármikor kedvem lenne elkezdeni előről.

Összességében remek játék készült 3DS-re, érdemes végigvinni, de nem lett akkora főnökjáték, mint 2004-ben az RE4 volt. Kár érte, azért az öt csillagból nálam 4-et megérdemelt.

Heti Meteor #29 – sous vide

Tovább folytatódik a heti menetelésünk, itt van máris a 29-es Heti Meteor. Témáink: afro-amerikai cselédek a Help című filmben, Dixons retail üzletlánc és az Apple új kiskereskedelmi egységekért felelős igazgatója, halogatás problémák, a BlackBerry balul sikerült marketingje, iPad-re tok, a lemerülő háztartási laptop, AirPrint, visszatérő NAS problémák – kell-e NAS?, MegaUpload és egyáltalán ez a piac, végül a podcast történelem leggyorsabb filmelemzése a Descendants kapcsán.

Podcast disclaimerünk: ha vidéki, vagy külföldi utazás, otthoni házimunka, HÉV, troli — a válasz a podcast. A Heti Meteort ezért találtuk ki, ezért csináljuk. Ha tetszik az adás, jelezzetek vissza az iTunes terméklapon! Ha cégnek dolgozol és érdekel a hirdetési lehetőség a Heti Meteor műsorban, kérjetek médiaajánlatot. A szerkesztőség email címe a szerk kukac hetimeteor.hu

A podcast feed címe: http://feeds.feedburner.com/hetimeteor
Huszonkilencedik adás direkt link: http://plastik.hu/media/meteor/heti_meteor_29.mp3
iTunes podcast link: http://itunes.apple.com/hu/podcast/heti-meteor/id451725699

Read the rest of this entry »

Resident Evil: Revelations

Végre valahára megjelent az új Resi! 3DS exkluzív játék, aki szereti a sorozatot, az bizony csak 3DS-sel tudja élvezni, sőt, meg kell vennie hozzá a Circle Pad-et is a Nintendótól, hogy konkrétan lehessen játszani a játékkal. (Sajnos a Nintendo is rájött, hogy két analóg kar nélkül a gép eladhatatlan, így retrófittelniük kellett ezzel a 8 ezer forintos műanyag cuccal – most mondom, hogy a következő 3DS iteráció már tartalmazni fogja a két analóg kart.)

A játék nem olcsó, 14 bruttó körül lesz a polcon, ehhez még a circle pad, de ez az ára annak, ha valaki a következő Resivel szeretne játszani.

És hogy milyen a játék? Először is a hardver: a 3D érzést én már nem érzem, pontosan olyan, mint a 3D moziban: az első 5 percben érzékeli az ember, utána teljesen hozzászokik a 3D élményhez, nekem maximumra van állítva a csúszkám és fel se tűnik, hogy 3D-ben játszom. A circle pad jó, kellemesen megvezeti az egész eszközt, pici gondjaim vannak a ravasz kezeléssel, ergonómiailag nem tökéletes. Egy óra játék után érzem a jobb kezemben levő ízületet, lehet, hogy sok óra alatt teljesen elfárad, nem tudom.

A szoftver pedig a megszokott Resi: ugyanúgy irányítjuk, ugyanúgy működik, ugyanaz a motor. Persze annyit módosítottak rajta, hogy most már lehet séta közben is lőni (kár, én jobban szerettem a klasszikus módban), a grafikája elég jó a 3DS-hez képest, szerintem simán elmegy egy next-gen játéknak. A 3D módban az ember nem annyira tudja megkülönböztetni a képpontokat egymástól, így grafikailag sokkal jobbnak tűnik.

A játékmenetben visszatértek a bezárt, sötét, ijesztő vonalhoz (vö: RE5), kóborlás, felfedezés, pontos célzás. De én pontosan erre vágytam, ezt akartam, ez a jó Resi. Chapterekre osztott, egy óra alatt az elsőn verekedtem át magam, sikerült “S” rank-re megcsinálni. Gondolom majd a végén újra végig lehet vinni őket újból és kimaxolni a dolgokat. Egyelőre nem látom, hogy a maxolás hogyan lesz, de még minden nagyon friss és új. Behozták a Metroidokból ismert “szkennelés” műfaját, azt is lehet 100%-ra csinálni, bár a végén a ranknél mintha nem számolná. Ráadásul nem úgy van, hogy azonos típus egy scan-nek számít, minden szörnyet újra le kell szkennelni a százalékokhoz. Ez fura és egyelőre még nem értem az okát.

Az egyetlen negatívuma eddig, hogy az átvezető animációk nem engine-ből mennek, hanem a játék assetjeiből összerakott filmek, hát ez igen kínos. Lehet, hogy ennek technikai okai vannak, én sokkal jobban szerettem volna, ha motorból megy, mint a nagy konzolokon. Kár érte, csak ezért nem adok rá maximális pontszámot.

Egyelőre az a véleményem, hogy borzasztó jól kivitelezett, igazi TRIPLA-A játék, érdemes beszerezni, főleg akkor, ha valaki szereti a korábbiakat. Puzzle résszel még nem találkoztam, ezt kicsit sajnálom, az is az allűr része szokott lenni. Egyelőre most melegedek bele, majd még posztolok róla. Egyelőre tehát 9/10 a skálámon.

Disclaimer: a review copy-t és a circle pad kiegészítőt az 576 bocsájtotta rendelkezésemre.

FCP X 10.0.3

Nagy és látványos frissítés jelent meg ma az FCP X suite-hez, bitang multicam, agresszív reconnect, erősebb XML támogatás, külső monitor csatlakoztatás, csak hogy a leglényegesebbeket említsem. Nekem már töltődik a csomag, nagyon várom a frissítést, iszonyatosan törött a szoftver, nem mutatja például azt, hogy a nyersanyagokból mely részeket emeltük be a projektbe (hihetetlen, de tényleg), nekem a külső lemezre átmozgatott /Movies mappát egyszerűen nem látja, harmadik indításra hajlandó csak elindulni, addig hibát köp, rettenet körülményes vele a munka, viszont elhatároztam, hogy ezen az úton haladok. (Nálam a Sony NEX-5 – a profi cucc – megy Aperture-be és Final Cut Pro X-be, az iPhone nyersanyagai pedig egy példásan rendezett iPhoto könyvtárba.)

Ami miatt most mégis írok, az a Final Cut Pro X 10.0.3 terméklapja. Először is, helyesen felismerték, hogy foglalkozni kell a dologgal, mert különben köpnek rájuk az emberek. Ezúttal már korrekt frissítési csomagot adtak ki, megcsináltak neki egy terméklapot, részletesen ismertetik az újdonságokat. Érezni, hogy komolyan gondolják.

De az micsoda már, hogy a multicam editing miatt külön felvették az Audis részeket? Sőt, megkockáztatom, hogy a teljes forgatást csak a multicam miatt csinálták. Ha megnézzük, a fő terméklapon egy külön forgatott rész van, ennek a részeit láthatjuk a screenshotokon, ennek a kész videóanyagát láthatjuk egyben. A multicam videó viszont a 10.0.3-as lapon látható, részleteiben, vagy egészben. Teljesen világos, hogy rettenet pénzen kimentek forgatni a kocsikkal. De most komolyan, mennyibe kerülhetett egy ilyen forgatási nap? Helikopter, bérelt autók, 40 fős személyzet. Ráadásul a videó semmiről sem szól, mint arról, hogy demózzák a multicamet. Maga a videó egy értelmetlen fos, értelemszerűen semmi más nem volt a célja, mint az, hogy profi nyersanyagok készüljenek, amiket össze lehet vágni FCP X-zel.

Érdemes megnézni, csináltak egy szoftvert, viszont azt mondják, hogy a demo videó, sőt, a screenshotokon szereplő képek is professzionálisak kellenek, hogy legyenek. Mennyire? Ennyire. Amennyire csak lehet, pénz nem számít alapon!

Halogatás

Egészen elképesztő, hogy felnőtt fejjel is milyen irtózatos prokasztinációkat, azaz halogatásokat vagyok képes véghezvinni. Az hagyján, hogy volt levél a 20-25 levelet tartalmazó beérkező levelek fiókom alján, amit szerintem másfél évig szemgolyóztam. De az, hogy egy anyaghoz való három weblapot folyamatosan három nyitott tabban tologatok magam előtt hosszú hetek óta? Ráadásul minden újraindításkor szépen visszarakom őket history-ból, mindig megnézem, hogy megvannak-e, egyszóval az életem részévé teszem őket. (Persze ahelyett, hogy megcsinálnám.)

És ezt nem teszem ám tudatosan. Ez a blogposzt a tudatos része valaminek. Amikor előttem pupillázott a három tab, mindig az járt a fejemben, “igen, ezekkel is foglalkoznom kellene”. Majd nem foglalkoztam velük. Nem állt össze, hogy közben elteltek hetek. Amikor összeállt, akkor olyan gondolataim voltak, hogy “igen, már régóta ittvannak ezek a tabok, amikkel foglalkoznom kellene”.

Ez a kulcsa a dolognak: a szem előtt levés valamiféle megnyugvást ad az embernek. Ott van a dolog, amivel kellene valamit csinálni, az már majdnem (!) olyan, mintha el is indult volna vele a meló. Pedig nem. Van valamekkora timeout benne, tehát eseménytől függően belefér néhány nap, de utána már tárolni a dolgot csak növeli a szemétdomb méretét.

Ha meg elvégzem a melót, mindig jön az érzés: nem is tartott annyira sokáig, miért nem csináltam meg korábban, minek tologattam magam előtt ennyi ideig ilyen agyrém hülyeségekkel együtt?

Mojo Motor

Az Expression Engine viszonylag rugalmas website építő eszközt már elég régóta ismerem. Roppant sok mindent meg lehet vele oldani, komplexebb ügyfél-weblapok készítéséhez egy remek megoldás. A programot készítő EllisLab megjelent egy új termékkel, a Mojo Motorral, ami egy 50 dolláros (kb 12 ezer forint) megoldás azoknak, akik nem akarnak túl bonyolult dolgokat csinálni, viszont mégis szükségük van valamiféle dinamikus weblapra lapokkal, oldalakkal, közös felhasználású részekkel stb.

Nagyon tetszik, hogy nincs külön adminisztrációs felület, egyszerűen a weblapot tudjuk dinamikusan szerkeszteni, vagy lehúzni egy menüt, ahol a különféle konfigurációs beállításokat intézhetjük el. A program még friss, most február elején jelenik meg az 1.2 változat (ahol már 404 oldalakat is két kattintással el tudjuk intézni – videó).

Nem vagyok profi weblap fejlesztő, viszont az biztos, hogy ma már nem lehet úgy nekiindulni valaminek, hogy nincs a kezünkben egy jó keretrendszer, amiben építjük a tartalmat. Ha egy néhány lapból álló, ide-oda navigáló weblapra van szükségünk, még akár úgy is, hogy az ügyfél is tudjon bele firkálni, akkor tökéletes megoldás a Mojo Motor.

De az Expression Engine-nél maradva is vannak érdekes fejlesztések. A Cartthrob egy külsős alkalmazás EE alá, amivel webshopot tudunk készíteni magunknak az EE weblapunkhoz. 100 dolláros bevezető áron már a 2.0 változatot vásárolhatjuk meg (ez egyszeri költség). Tényleg mindent tud, amit egy ilyentől elvár az ember, aki akar egészen bonyolult webshopokat is üzemeltethet, érdemes megnézni és kipróbálni azokat a boltokat, akik Cartthrob rendszerrel üzemelnek.

Játékok

Befejeztem a Layton Spectre epizódját, úgyhogy új kihívások felé néztem. (Igazából 110 puzzle-t oldottam meg a 155-ből, még lenne mit csinálni, csak a sztorinak van vége.) Tavaly nyáron már dühöngtem egy sort azon, hogy milyen indokolatlan a Link’s Awakening DX. Most újra elővettem, pontosan tudtam azt is, hol hagytam abba. Akkor ezt írtam:

De nem tudok rájönni, hogy megy tovább a sztori. Kb 30 perce voltam játékban, mondom, nem hiszem el, hogy egy 1993-as, majdnem 20 éves játék ki tud babrálni egy 34 éves, meglett (!) emberrel. Nekilendültem újra, végigbeszélek megint mindent mindenkivel, próbálok rálelni, hogy hol lehet az a nyomorult por, amit rá kell szórnom a mosómedvére, hogy továbbmenjen a sztori. Nem jöttem rá. Nem viccelek: háromszor végigvizslattam a rohadt térképet, mindent próbáltam, semmi.

Most a második (2) nagy dungeonben vagyok, a fő kulcsot nem tudtam összeszedni. Ismét ugyanaz: végigjárom az egészet háromszor, semmi infó. Aztán a bagoly kriptikus üzenete jön az egyik képernyőn, amit nem tudtam hova tenni:

First defeat the imprisoned Pols Voice and the Stalfos last…

Mi a csöcs?!

Az “imprisoned”, azaz bebörtönzöttből rájöttem, hogy néhány képernyővel arrébb (persze nem mondja meg, hol) van egy rész, ahol valami nyúl-féle pattog, körézárva néhány kő. Abban biztos voltam, hogy ez lesz az a hely, amit keresek. Ebből kiderült az is, hogy a “Pols Voice” a nyúl neve. Így néz ki a drága:

A “Stalfos”-ra, nem bírtam ki, rákerestem Google-n. Íme:

Ez a figura a bebörtönzött nyúl fölötti képernyőn van viszont elhelyezve, pattogó csontváz. Először arra gondoltam, hogy kiütöm a nyulat, utána felmegyek, aztán ott a csontvázat. Nem történt semmi. Kevertem erre-arra még, de hasztalan, nem akart továbbmenni a sztori. Aztán látom ám, hogy a Stalfosnak van egy másik alakja is, a csuklyás:

Ez a figura pont abban a szobában volt, ahol a bebörtönzött nyúl. Addig értettem, hogy először a nyúl, majd a kék csontváz. De megint nem történt semmi. Ott volt a szobában még valami fekete denevér, azt is levertem. Már majdnem a falhoz basz.. hajítottam az egészet, amikor, mint középiskolában a matematika feladványok esetén, eszembe jutott: mit is ír a példa?

First defeat the imprisoned Pols Voice and the Stalfos last…

Szabad fordításban: először üsd le a nyulat, végül a stalfost. VÉGÜL. Nem pedig UTÁNA. Hatalmas különbség, lévén a szobában van még egy denevér is. Levertem a nyulat, a denevért, végül a csontvázat. És jó lett! Kaptam egy kulcsot a főszörnyhöz. Mivel a második (2) nagy dungeonban vagyok viszonylag a játék elején, még csak négy szívem van, tehát viszonylag kevés ütést bírok ki. A főszörny viszont annyira pribék, hogy harmadik próbálkozásomra se tudtam megoldani.

Roppant frusztráló mai szemmel. Ehhez képest az új Wii Zelda álomszerű játékélmény. És jobb, esküszöm, sokkal jobb, mint ezek a folyamatos frusztrációk. Gyűlölöm a ’90-es évek játékait.

MÁV

Hétvégén Siófokon voltam, hazafelé vonattal jöttem. 2200 forintba került a jegy egy irányba, elrontott logisztika miatt pedig be kényszerültem menni formázni a siófoki állomás wc-be is. Nem volt papír (értsd: nem volt papír), nem lehetett lehúzni, össze volt szarva minden, meg telefirkálva. A vonatozással már nem volt semmi gond, percre pontosan ment a viszonylat, mondjuk a Déliből még haza kellett variálnom magam, azzal is elment vagy egy fél órám.

Azon gondolkodtam, hogy ha oda-vissza vonattal megyek, akkor sem biztos, hogy megéri. Úgy tudom, hogy a retúr jegy pontosan ugyanannyiba kerül, mint egy irányba, tehát 4400 forintból tudok lemenni és visszajönni Siófokról. Egy 7 liter átlagfogyasztású dízel autóval mondjuk az ember megtesz 100 oda, 100 vissza km-t, de legyünk nagyvonalúak: 250 km. Ez 455 forintos literár mellett felfelé kerekítve 8 ezer forint. Persze rá kéne dobni még az autó fenntartásához szükséges egyéb költségeket is, tehát ez valamivel drágább, de a nagyságrendek ezek.

Ha ketten megyünk, akkor nem éri meg a vonatozás. De nekem már azért sem éri meg, mert nem tudok egy normálisat szarni, meg utána még tömegezhetek haza (nincs bérletem, pont most láttam a buszon, hogy a pótdíj 16 rugó).

De nem is ezen akarok keseregni. A vonat mindenhol drága és azoknak éri meg, akik nem teljes áron tudják megvenni a jegyet (pl. diákok), és nincs autójuk.

Sokkal érdekesebb kérdés az, hogy az üzemeltetés hogyan és miért éri meg. Mennyibe kerül a vasút az itt dolgozó állampolgároknak? Ez a kérdés azóta foglalkoztat, hogy láttam egyszer egy vonatot magában menni, egy kocsi volt csak, benne ült vagy egy tucat ember. Ha mindenki teljes áron megy, akkor is van a viszonylaton, sokat mondok, 50 ezer forint árbevétel. Biztos vagyok benne, hogy még akkor is, ha ez a kocsi már nulla értéken szerepel a könyvekben, picsa drága az üzemeltetése. Eleve a vasút pályát fenntartani, folyamatosan ellenőrizni, a biztonságot fenntartani – itt bazmeg ha hiányzik valami azonnal tömegszerencsétlenség van. Egyszóval a vasúti infrastruktúra elképesztő drága dolog lehet.

A 2010-es MÁV veszteség olyan 36 milliárd forintra rúgott. Ez még egy viszonylag alacsony szám a 2009-es évhez képest, ahol 54 milliárd volt. Én azt gondoltam volna naivan, hogy ehhez képest az árbevétel borzasztó kicsi, de ez nem igaz, hiszen 170 milliárd körüli összeg. Ez gondolom a gerinchálózat értékesítéséből adódik, mert jegyeladásokból ennyi nem jön össze.

Azért érdekes a dolog, és azért érdekes a kérdés vizsgálata, mert nagyon is van hozzá közünk. Mi mindannyian a Magyar Gazdaság nevű cég alkalmazottai vagyunk, ahol a vezetés (a kormány) ekkora veszteséggel üzemeltet egy üzletágat, amit végeredményben más üzletágból, ha úgy tetszik, az alkalmazottaktól elvett adókból finanszíroz. Az állami költségvetésbe befolyik a sok áfa, meg mindenféle más árbevétel, aztán valami elfogadott terv alapján azt mondják, hogy és akkor most ebből elköltünk 54 milliárdot arra, hogy tovább görgessük a szart. És ezt szó szerint is kell érteni, mert Siófokon konkrétan nem lehet lehúzni a wc-t. Aki arra jár, konkrétan az én kulámat fogja bámulni fasz tudja meddig.

Függöny.

Útdíj Budapesten

Index:

Szerdán tárgyal a kormány arról a javaslatról, ami szerint minden autósnak úthasználati díjat kellene fizetnie a fővárosban, ez húzná ki a BKV-t a csávából.

Az egyébként csak optikai csalódás, hogy a benzinárak miatt már nincs dugó?

Night Elf

Ezt nem gondoltam volna, hogy ennyi év után elő tudtam csalogatni a 39-es druida sötét elf karakteremet a szerverről. Ha nagyon akarnám, újra tudnám rúgni. Igaz, hogy nincs már semmi aranyam (elajándékoztam), viszont ki tudnám próbálni a mountot. Baromi kíváncsi lennék egyébként arra, hogy hol hagytam abba a játékot, már semmire nem emlékszem, csak arra, hogy iszonyat hangulata volt Ashenvale-nek miután átjutottam Darnassusból. Addig viszonylag zárt izolációban történt a játék, utána viszont átjutottam a kontinensre, Dark Shore, táncoló elfek, mindenféle népek a kikötőben, káosz volt. Aztán jött Ashenvale, mindig gankeltek a kis pribékek.