Structuring your content

Ez a prezi talán az egyike a legjobbaknak, ami megmutatja, hogy mi ez a szoftver, mire való és hogyan érdemes használni. Davide Trimarchi (designer) és David Hooker (content) munkája. Érdemes végigkattintgatni. (Mondanom sem kell: Chrome kell hozzá.)

Every exit

Március 9-én hétfőn a san franciscói Yerba Buena Center of Arts jól ismert helyszínen az Apple bemutatja az első wearable eszközének végleges formáját és szoftverét, elérhetőségét és árait, illetve, ha szerencsések vagyunk, egy sor lepattanó terméket, szoftverfrissítést is kapunk még aznapra időzítve.

Az elmúlt években, egyetlen kivétellel, minden keynote-ot Handrással együtt közvetítettem a USTREAM budapesti stúdiójából (valahogy így néz ki). Az utolsó adásokban már azt éreztem, hogy nekem ez egyre több munkával jár. Frissíteni az ideiglenes lapot, benne lenni az egészben, végül a teljes estét ott tölteni, utána másnap feldolgozni a rengeteg információt, adott esetben még blogposztot is írni belőle. Egyszerűen már nem tudok ennek annyi figyelmet szentelni, mint amennyit szeretnék.

Úgy döntöttem, hogy a további keynote-ok immáron nélkülem mennek tovább, amíg én az életem újabb kihívásaira koncentrálok.

A Meteort ugyanakkor tovább folytatjuk FB2-vel, de még nem állt be az, hogy a felvételeket hogyan csináljuk, illetve mikor tudunk rendszeresen megjelenni, vagy hogyan készülünk rá (akár hiszitek, akár nem, a Meteorra készülni szoktunk, a legutóbbi adás elejét is elpróbáltuk vagy ötször!).

Nintendo karakter spec 1993-ból

Tudtátok, hogy Yoshi teljes neve T. Yoshisaur Munchakoopas? Vagy azt, hogy Mario szereti az operát? No, és azt, hogy melyik szín a karaktereken milyen Pantone színnek felel meg? Esetleg azt, hogy Toad (teljes nevén: Little Toadie) rokonokat látogatott a Fungus Federation-ben, amikor kitört a Koopa háború?

Mindez kiderül ebből az 1993-as Nintendo Character Manual-ből. Sajnos nem a legjobb minőségűek a scan-ek, és nincs belőle PDF sem, viszont benne vannak a karakterek arányai is a színek mellett. Ellenére annak, hogy ez a spec sokat változott az idők során, kellemes retro visszamenni 1993-ba a Super Nintendo korszakba.

/via Webisztán

Mémek nyomában

Ez volt az eredeti poszt tumblin három nappal ezelőtt, amin egy (láthatóan) arany-fehér ruhát árnyékban fotózva a képen kéknek és feketének látszik az eredmény. Döbbenetes módon a fekete-kék az igazság állítólag. Nekem nem volt meg az eredeti poszt, csak a reblogokat és mémeket láttam erre-arra, illetve tegnapi kirándulásunk alatt elkaptunk néhány tinit beszélgetni, akik erről dumáltak. Linda is megerősítette, én viszont ritkán NYITOM MEG a Facebookot, így fogalom nélkül voltam, miről van szó.

Heti Meteor #123 – Beton

Nem elég, hogy folyamatosan ütemezési problémáink voltak az elmúlt két hétben, a felvétel napján még a Skype sem működött úgy, ahogy terveztük. Volt is baj elég a Heti Meteor szerkesztőségében! Szerencsére sikerült több részletben felvenni az adást, lesz is itt minden, a Macen keresztül történő iOS eszköz további helyoptimalizációja, Apple személygépjármű (és óra), Pebble Time, Oscar-os filmek (benne a spoilerezett Nightcrawler), Robbie Margot casting, az új Indiana Jones és persze a mozi franchise-ok.

Meghallgatható az adás honlapján, iTunesben, vagy RSS-ből. Visszajelzés Twitteren közvetlenül a készítőknek @fb2, @angelday, vagy Facebookon kommentár.

Egy újabb dialer őrület

Itt van ez a screen a Wazéból (de mindegy melyik, bármelyiken mutathatnám):

A törlés gomb elhelyezése és pozíciója az érdekes: a 0 számbillentyű mellett, jobb oldalon. Ha írom a számot, és törölni akarok, mindig oda nyúlok. Én úgy tudom, hogy ez a billentyűzet Apple szabványos beviteli form. Dacára ennek a konvenciónak, a dialer screenen valamiért a jobb fölső sarokba került:

Nem tudom, a user testen mik a meglátások, de én minden alkalommal elrontom. Nem volt alkalom, hogy ne jobb alul akarjak törölni. Ugyanitt epekedve várok a napra, amikor képes leszek a számot hívás előtt szerkeszteni. Apple plz.

A sikeres startup

Minden kapcsolat eleje rózsaszín köd. Amikor minden szép és csodálatos. Mindenki a legszebb oldalát hozza, van mögötte valamiféle percepciós meghajlás is. Az én kapcsolatom is ilyen biztosan a Prezivel. Azt leszámítva, hogy egy turbulens fel és le első hét, és konszolidálódni látszó, dolgos második hét végéhez közeledte állapotban bóbitázom most reggel. Ettől függetlenül egy halom élmény ért, ami nagyon, és erre most hirtelen nem találok jobb kifejezést, különleges.

Az elejéről kezdeném: nekem mi volt ez a cég kintről. Először is egy zoomoló prezentációs szoftver, Flashben. Amit soha nem próbáltam ki, vagy soha nem érdekelt. Véleményt formáltam, pontosan úgy, mint ahogy emberek véleményt formálnak valamiről. (Címkézni a legkönnyebb.) Látok egy új autót az utcán, bejön, nem jön be. Egy politikus. Ilyen, olyan. Új webes technológia: like, dislike. Zoomoló prezentációs szoftver: wtf.

A céggel ismerkedésem során már az elején feltűnt, hogy ez a cég nem a zoomolós Flash prezentációs szoftverről szól. Bálint Gábor (aki egyébként a Nehéz-Posony Feri sógora) tőlem karnyújtásnyira ül. Egyike volt az első embereknek, akik a Prezinél kezdtek. Ő mesélte, hogy rögtön az elején még kirándulni jártak együtt. Az egyik esti tábortűznél ücsörögve vetette fel Árvai, hogy dumálják meg, milyen lesz a cég, hogyan fog működni, találják ki, hogyan fogják az embereket inspirálni, hogyan fognak egymás között kommunikálni, milyenek az értékeik.

Ez akár a szokásos “akarjunk mi is nagyok lenni meg úgy csinálni” dumának tűnhet, ahol néhányan csinálnak egy céget, aztán mission statmenetet definiálnak, mert a céghez érkező tanácsadók elmondják, hogy ezt kell csinálni, végül egy kínos szerencsétlenkedés lesz belőle a végeredmény.

Egészen biztos vagyok benne, hogy akinek startupja van, de módszertana, szemlélete, missziója nincs, annak nem lesz sikeres, az egész világon ismert cége. Én is szeretnék magamnak egy céget felépíteni, de egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy vagyok annyira világlátott, kommunikációban olyan stabil, hogy ezt össze tudjam sikeresen hozni. (Kell-e mondani, hogy a termék ugyanis csak egy szelete az egésznek.)

Nem kevés kísérletet tettem már erre. Gondolom sokan próbálkoztak már hasonlóval. Hogy én meddig jutottam el?

Minden cég ott kezdődik, hogy vagyunk páran, akik csinálni akarunk valamit. Mindenkinek van valamiféle elképzelése arról, hogyan és miként. Aztán elkezdjük TOLNI. És akkor kifejlesztünk valamit. Végül füstbe ment terv lesz az eredmény, vagy már menet közben elhullunk. És mindig a másik lesz a hülye, aki miatt nem. Olyan rettenetesen jók vagyunk abban, hogy megindokoljuk, hogy az egyenletben mi miért rossz, de magunk miért nem vagyunk benne. (Igazából ez elő sem kerül, egyszerűen mi magunkat nem tesszük bele a vitákba.)

Utólag visszanézve ezekre a kísérleteimre tökéletesen kiugrik, hogy a szakmai tartalom mellett, mennyire hiányos volt az interperszonális rész.

Árvai minderről egy szót sem szólt, ezek a saját gondolataim. Ő csak annyit mondott, hogy amikor majd messze járok a Prezitől, akkor úgy nézzek vissza rá, mint egy helyre, ahol ezeket a dolgokat tudatosan csináltuk.

SM 2015: a digitális boom magyar cégeknek is kitörési pont (x)

Minden eddiginél erősebb programmal jön a legnagyobb hazai techkonferencia, immáron hatodik alkalommal, ami most is a digitális iparág legérdekesebb trendjeit hozza Magyarországra április 8-9-én.

Központban a mobilpiac, a smart technológia, a közösségi finanszírozás, a viselhető eszközök, a hazai startup világ és az egyetemi innovációs tevékenység aktualitásai. A konferencia hangsúlyosan foglalkozik azzal, hogy hogyan lehet Magyarországról nemzetközileg sikeres techcéget építeni. Az immár kétnapos programon mintegy 170 előadást láthatunk majd.

A minden zsebben ott lapuló telefon egyre inkább egy univerzális kommunikációs, médiafogyasztási, problémamegoldó és szórakoztató eszközzé vált. Az SM 2015 a korábbiakhoz hasonlóan továbbra is erőteljesen fókuszál a mobilpiaci trendekre és lehetőségekre.

Hogyan érhet el nemzetközi sikert egy startup? Az SM 2015 körbejárja, hogyan tud egy startup egy jó ötletre alapozva nemzetközileg sikeres céget építeni, ideértve az átütő sikerhez elengedhetetlen nemzetközi kapcsolatok kialakítását és a tőkebevonást is. Jön a smart technológia: az okosotthonok és az okosautók mellett terítékre kerülnek az okosvárosok is. Vitézy Dávid választ ad arra a nagyon izgalmas kérdésre, hogy hogyan lehet Budapestből high-tech, trendi okosváros.

Előadást tart többek között Damien Perillat, a PayPal regionális ügyvezető igazgatója. Előad még Konrad Lauten az Indiegogo-tól, Clyde McKendrick, a POSSIBLE UK vezető stratégája, Marc Sommer, a Deutsche TelekomAG termékmarketing alelnöke, és Marcus Steinhauser, a Testbirds operatív vezetője.

Innováció a hazai egyetemeken: UniverSM 2015 – a konferencia-sorozat Magyarország legnagyobb egyetemeivel közösen útjára indítja az UniverSM-ot, ahol a hazai egyetemek és tudásközpontok (CEU, BME, ELTE, BCE, PPKE, MOME) legmeghatározóbb szakmai előadói és legtehetségesebb hallgatói adnak elő. A konferencia workshopok keretében is kiemelten foglalkozik az felhasználói interakció, az üzleti modell építés és a közösségi finanszírozás témaköreivel.

A rendezvényre 2015. március 2-ig kedvezményes áron lehet regisztrálni. Honlap és programfüzet: smartmobilhq.hu illetve facebook.com/smartmobil

Blogunk támogatója ezen a héten az SM 2015 konferencia volt. Aki esetleg kedvet kapott volna hasonló szponzorált posztot vásárolni, ide kattintson.

Prezi menza

Letelt az első hetem az új helyen. Erről is sokat lehetne mesélni, de most inkább az egyik menza élményemet osztanám meg. Még az onboarding alatt történt, hogy lementünk a többiekkel enni. Eredetileg együtt terveztünk leülni, de szétszakadt a társaság, közben a menzán is csúcsidő volt, és mire odaértem, már tele volt a hely, csak egy-egy lyuk volt szabadon.

Első pár nap, új környezet, sok idegen ember, menza kontextus. Odasétáltam az egyik asztalhoz, ahol ismertem már valakit és megkérdeztem, hogy leülhetek-e hozzájuk. Egy ismeretlen fiú és egy lány ültek a négyes asztal másik oldalán. A rövid bemutatkozást követően, úgy éreztem megpróbálok nem kukaként ülni és egyfajta icebreakerként megkérdeztem, hogy ki mivel foglalkozik.

Az átellenes oldalon ülő, általam nem ismert fiú picit emlékeztetett Orosz Péterre. Hasonló gesztusok, hasonló kommunikáció. Már láttam itt-ott az épületben is egy laptoppal különféle testhelyzetekben, annyit tudtam róla csak megállapítani, hogy amerikai.

“Programozó vagyok” – mondta.

“És mit programozol?” – kérdeztem tőle.

“Egy nyelvet fejlesztek.” – így ő.

“Nyelvet? Programnyelvet? Fordítóval meg minden?”

“Aha.” (vigyorgás)

“És melyik programnyelv ez?”

“Az Elm.”

“Elm?”

“Yeah, elm, like the tree.” (vigyorgás)

Gyorsan megnéztem a telefonomon, az asztal túloldalán nem más ült, mint Evan Czaplicki, az Elm programnyelv tervezője. A Harvard “infón” végzett, aztán a Google-nél kezdett azonnal, majd onnan jött át a Prezihez (profilja), 2012-ben írt szakdolgozata (PDF) gyakran hivatkozott és keresett dolog a neten.

Egy picit beszélgettünk még az egészről, utána sokkos állapotban szállítottak vissza a helyemre.

The Homer Simpson theory

Így kezdődik:

I met a wonderful young lady, she made my heart skip and my face red, I pursued her for months and dispatched a few jerk boyfriends before I finally won her over, after two years we got married and almost immediately she bore me a daughter.

I had a great job and my wife didn’t have to work outside of the house, when my daughter was two she [my wife] bore me a son. My son was the joy of my life, I would walk into his room every morning before I left for work and doted on him and my daughter.

One day while sitting on the couch I noticed that the perspective of the lamp was odd, like inverted. It was still in 3D but… just.. wrong. (It was a square lamp base, red with gold trim on 4 legs and a white square shade). I was transfixed, I couldn’t look away from it. I stayed up all night staring at it, the next morning I didn’t go to work, something was just not right about that lamp.

A lámpa egyre nagyobbra és nagyobbra nőtt, végül kitöltötte az egész látómezőt, ordítani és sikítani kezdett, míg egy rendőr meg nem fogta a fickót és egy autóban elvitte a kórházba. Ott tért végül magához és derült ki, hogy balesetet szenvedett, megélt teljes 10 évet egy alternatív életben olyan valóságosan, hogy az igazi valóság lett számára az alternatív. 3 év depresszió következett, éjjelente sírás az elvesztett család miatt. A teljes sztori egy névtelen redditortól erre. A poszt címe pedig innen. /via Kottke.org

Prezilian

Az EPAM-tól eljöttem és elkezdtem dolgozni a Preziben, mint UX Product Interaction Designer. Ez leírva csak egy egyszerű mondat, de a gyakorlat egyáltalán nem volt ennyire triviális, vagy könnyű. Nem volt könnyű sem a bejutás, sem pedig utána a döntés – az ajánlat után egy teljes hétvégén keresztül estünk gondolkodóba a feleségemmel. Viszont most itt vagyok.

Ami pedig a laptopot illeti: nem vagyok különösebben híve a matricázásnak, de a cégnél szinte mindenkinek ugyanolyan gépe van, ezért jó ötletnek tűnt elhelyezni a bal felső sarokban egyfajta spirituális társként King Dedede-t is.

Legend of Zelda: Majora’s Mask – első benyomások

Hétvégén elkezdtem ezt a játékot. Többektől hallottam, hogy milyen jó a grafikája, szerintem elég egyszerű, csak a statikus részeken raktak be extra modelleket, a fő játéktéren viszont a struktúrák értelemszerűen ugyanolyanok, csak jobbak a textúrák. Egyszóval érződik rajta, hogy nem mai dolog. Ettől függetlenül nincsenek gondok vele, ezt is inkább csak a teljesség kedvéért említem.

A játékkal csak a GameCube-os kiadásban kezdtem bele, ott is csak az elejéig vittem el, azaz addig a pontig, amikor elindul az első három nap. Ez úgy néz ki, hogy megérkezünk a városba, aztán a program kiírja, hogy 72 óránk van hátra, majd ezerrel elkezdenek tekerni a percek. Elsőre meglehetősen bizarr látvány: állunk a tök ismeretlen városban, mindenféle NPC-k szaladgálnak, ajtók vannak, fogalmunk sincs, mit lehet csinálni és alul megy az idő. Egyáltalán hogyan álljunk neki?

Most megint eljutottam eddig a részig és úgy voltam vele, hogy nézzük meg, mit csinál a játék. Valamiért azt gondoltam, hogy ha le is jár az idő, akkor sem lesz semmi komoly baj. Hát ezt gyorsan rövidre is zárom: komoly baj van, tényleg nekimegy a hold és Game Over.

De akkor most mi van?

Érdemes tényleg kipróbálni és elkezdeni, mert van benne logika és nem voltak hülyék a készítők. Aki maga akarna inkább felfedezni, az hagyja is abba az olvasást, aki inkább kíváncsi, annak leírom nagyjából: a játékban valóban az utolsó három nap eseményei zajlanak és a hold tényleg összeütközik a földdel. Valóban elég gyorsan megy az idő, picit több ideig tart a három nap, mint egy teljes óra. De akkor hogy lesz ebből gaming? :)

Az első három nap gyakorlatilag arról szól, hogy megismerjük a várost, egy-két apró feladatot megcsináljunk (egyáltalán nem kell feszülni, úgy van megtervezve, hogy a harmadik in-game nap végére jön nagyjából mindenkinek össze kényelmesen), aztán a harmadik nap végén megkapjuk az Ocarina of Time-ot (TIME! ÉRTED!!), amivel bármikor vissza tudunk repülni az első nap elejére.

Igen, ezzel visszavezettük az egészet a jól ismert Idétlen időkig, vagy még sokkal inkább az új Tom Cruise “Edge of Tomorrow” filmig, hol ugyanaz a dolog ismétlődik folyamatosan. Ez persze baromi érdekessé teszi a játékot. Ha ugyanis visszaugrunk a három nap elejére, akkor néhány dolgot leszámítva a játék reseteli magát, a legtöbb szereplőnél elért progress visszaáll az elejére, elvesznek a tárgyaink, az addig megszerzett pénzünk stb.

Nem kell nagyon ettől sem megijedni, a pénzt be lehet tenni bankba és onnan újra elő lehet szedni, mindössze csak bele kell tervezni az útvonalba is még a kanyart. Rengeteg sidequest is van, ami időkhöz kapcsolódik, ezekre lehet alerteket tenni, egy kis könyvben pontosan követni, hogy melyikkel mi a progress és melyik nap történt stb. nagyon jó kis frameworkot csináltak hozzá.

Komoly, jó cucc.

Heti Meteor #122 – Folklór játék

Valentin nap, Linda névnap, New Nintendo 3DS, Majora’s Mask 3DS játék megjelenése 3 év fejlesztőmunka után – ezekkel az univerzális témákkal próbálunk indítani a Heti Meteorban. De lesz egy kis Nutshell is a Prezitől, Video a Twittertől és FB2 kínai születésnapja is, aminek keretében ő már most a kínai (de nem igazi) Apple Watch-ot teszteli. Józsi retináról retinára költözködik, de az Apple User Experience sajnos kifogott rajta. Tim Cook néhány újabb dolgot árult el a világ legdrágább cégéről, ezekről is szót ejtünk.

Meghallgatható az adás honlapján, iTunesben, vagy RSS-ből. Visszajelzés Twitteren közvetlenül a készítőknek @fb2, @angelday, vagy Facebookon kommentár.