Lagos UI rendbetétele

Nem hívőjeként a clean install intézménynek, vadiúj retinás céges laptopomra a korábbi gépemről Migration Assistanttal költöztem át. Nem tudom, hogy ezért történhetett-e, de sokszor a windowserver process fogta a gépet és elég lagos volt a UI.

Utánatúrtam a dolognak (de még nem próbáltam ki, mert most épp nem produkálja) és ha mást is érdekel, itt van (forrás). Onnan lehet érezni, hogy szörnyen lagos az exposé és show desktop mód, illetve a windowserver folyamatosan 20-30% időt eszik. Először is töröljük le ezeket a fájlokat:

/Library/Preferences/com.apple.windowserver.plist
~/Library/Preferences/ByHost/com.apple.windowserver*.plist

Ez után pedig PRAM reset, ehhez a pontos leírás itt. Talán nem kell külön hangsúlyozni, de hátha mégis: nem vállalok felelősséget az itt leírtak végrehajtása után.

Scrolling UX

Rebecca Gordon és csapata azt nézte, hogy scrolloznak-e az emberek különböző vizuális kulcsok hatására, illetve azok mennyire befolyásolják a scrollozási hajlandóságot.

we conducted user testing with 48 participants over 3 days. We did so using unmoderated remote testing to see how this less conventional methodology would compare to mediated testing, our usual approach.

Ami visszajött: mindenki, függetlenül bármitől, scrollozik. A fenti kutatás során a felhasználók több, mint 90%-a azonnal tekerni kezdte a képernyőt, teljesen mindegy, hogy tettek oda nagy méretű lefelé mutató nyilat, vagy sem, vagy megmutatták-e a lenti érdemi részt, vagy sem.

Emlékszem még régebbről, hogy nagyon gyakran jött vissza a business oldaláról az a feltételezés, hogy a “first view”-ba kell tenni a tartalmat, hogy megtalálják, azonnal lássák. Igen, van ebben is logika, mint ahogy abban is, hogy a nagyobb logó jobb. Ettől függetlenül jó lehet tudni, hogy az emberek szeretnek scrollozni és azonnal meg is teszik.

Főleg egyébként akkor, ha nem görgős egerük van, hanem pöckölhető touchpadjük, érintőkijelzőjük, vagy ilyen egerük, egyszóval kényelmes eszközük.

Az eltűnt tanár

Magyari Péter: Utána minden állat szomorú

25 évvel ezelőtt, Budapest egyik elitgimnáziumában váratlanul felmondott egy fiatal magyartanár. A tanítványait nagyon megrázta az eset.

S. jóval több volt, mint egy szorgalmas pedagógus: a tanítványok többsége azt mondta róla, hogy „egy kreatív zseni volt”. Pótapa, báty, haver és közben megingathatatlan tekintély, akinek figyelméért úgy versengtek a gyerekek, hogy ez lett életük legfontosabb ügye. Május közepén mondott fel, anélkül hogy elbúcsúzott volna, és távozása annyira hirtelen volt, hogy nem is kaptak új magyartanárt a másodikosok a tanév hátra lévő néhány hetére. Váratlan eltűnése negyedszázad elteltével is foglalkoztatja egykori tanítványait.

Katalint is nagyon foglalkoztatta, hogy mi történhetett, ezért faggatózott azoknál, akik igazán közel álltak S.-hez. A következő tanévben sikerült kiszednie egy osztálytársából, hogy miért tűnt el kedvenc tanára olyan hirtelen. Végre kapott egy választ, de azt nem akarta elhinni.

Félrehívta az osztályfőnökét, egy kedves tanárnőt, akiről tudta, hogy szintén rajongott S.-ért. Mindig mondta róla például, hogy fantasztikus, mennyire ért ehhez a korosztályhoz. Katalin összeszedte minden bátorságát, és rákérdezett. Az osztályfőnök bólintott, tényleg úgy volt minden, ahogy azt az osztálytárs mondta. De rögtön szigorúan figyelmeztette a lányt: erről soha nem beszélhet senkinek. Nagyon rossz vége lenne. Nagyon sokat ártana az iskolának, a gyerekeknek, mindenkinek. A téma köztük soha többé nem került elő.

Ezekkel a mondatokkal indul Magyari Péter cikke arról az emberről, aki a nyolcvanas évek végén molesztálta a tanítványait. Nekem a cikk nyáron kimaradt, most találkoztam csak vele. Nagyon érdekes, főleg az, hogy a sötét Magyarországon mennyire fosott és kussolt mindenki, aki az ügyben érintett volt, iskola vezetés, tanárok és szülők egyaránt. Annyira a szőnyeg alatt maradt a dolog, hogy 25 évvel később derült csak fény rá. A tanárt egyébként doxxolták is, egy ismert médiaszereplő volt, annak idején a Repeta készítésében is közreműködött, szintén fiatalokkal dolgozott, Magyari szerint ott is folytatta a visszaéléseit.

2014. december 5.

Ma meló előtt elszaladtam a bankba. Az ügyfeles előtt ültem, de elment fénymásolni, úgyhogy egyedül ücsörögtem. Nem a telefonommal játszottam, így amíg vártam, kettő dologra lettem figyelmes:

1.

Tőlem jobbra egy középkorú ügyfél beszélgetett a szintén hozzá hasonló ügyfelessel. Nem figyeltem a beszélgetésüket, viszont nagyon megmaradt bennem az, amikor az ügyfeles mondja neki: “na és… karácsonyfa megvan már?” Ránéztem, kövér, hosszú vigyorral nézett a nőre.

2.

Tőlem balra az ügyfelesnél nem volt ügyfél, így az email backlogot dolgozta fel. Amikor a monitorjára pillantottam, éppen a vállalati karácsonyi üdvözlőlap emailt nyitotta meg. Az email egy linket tartalmazott, vállalati designban nagy méretű videó jött föl, amin, feltehetően, a cég egyik magas rangú igazgatója beszélt. A bal oldalán egy karácsonyfa. Hallani nem lehetett, mit mond, mert ügyfélszolgálaton vagyunk.

Néztem, ahogy a fickó befogadja az információt. Ahogy kitúrja az emailt, ahogy rákattint, elindítja a videó lejátszást. Figyeltem a reakcióit, próbáltam kitalálni, hogy hány másodpercet bír majd belőle. A videó produkciós cég belevitt annyi vagánykodást, hogy steadycam jelleggel vették fel, tehát próbált az anyag nem túl beállított lenni.

Hang az ugyan nem volt, viszont ahogy mozgott az igazgató szája, a kulcsfontosságú üzeneteket a produkciós cég nagy fehér feliratokkal úsztatta át az alsó harmadban. Ilyenek voltak, hogy:

“Tettek ereje”

“változás”

“rugalmasság”

“erőfeszítés”

“hit”

Tovább nem láttam, mert az ügyfeles ezen a ponton kinyomta az ablakot.

FontShop redesign

Egyrészt nagyon szép és kulturált lett az új site-juk, másrészt gyakorlatilag tényleg mindent elkövetnek, hogy az ember minél kényelmesebben és minél nagyobb örömmel érezze azt, hogy náluk kell elkölteni a pénzt. Öröm az ilyen.

Heti Meteor #114 – El Caballo Speciál!

Mindenki visszatért a helyére, így a műsort is a megszokott időben, a megszokott tartalommal adjuk közre. Először is: igaz az, hogy Kínában munkaszerződésben van az foglalva, hogy lehet nap közben aludni? Mik az akupunktúrás kezelés mellékhatásai? Tech témákban maradva, specciseknek jó hír, hogy jön a Sinclair Spectrum Vega. Emotional support pig és a hátára eső iPhone szabadalom. Crossy Road kvarcjáték. Tibi Atya és a Slack CEO-ja. Ezeket a témákat mind érintjük a Heti Meteorban.

Meghallgatható az adás honlapján, iTunesben, vagy RSS-ből. Visszajelzés Twitteren közvetlenül a készítőknek @fb2, @angelday, vagy Facebookon kommentár.

WANDERERS

Erik Wernquist filmje. Kötelező utána megnézni a Gallery menüpontot is, ami részleteiben meséli el az egyes jelenetek hátteréül szolgáló valóságtartalmat.

Protip: lefogott fájlok ürítése a Trashből

Biztos mindenki találkozott már hasonló hibaüzenettel Macen:

Hogyan lehet megtudni, hogy milyen alkalmazás fogja meg a fájlt? Ezzel a sorral (NB, smart quote-okat rak be a WordPress, természetesen sima idézőjeleket kell írni):

sudo lsof +c 0 | grep '\.Trash'

A végeredmény valami hasonló lesz:

Mail 211 angelday txt REG 1,4 194881 3189685 /Users/angelday/.Trash/IMG_4896.JPG

Kiemeltem, hogy mit kell nézni. Ha több törölhetetlen dolog van, több sor lesz. update: alternatív megoldásként cmd jobb-klikkeljünk a kukán és válasszuk a “Secure Empty Trash” opciót. Érdemes azzal is tisztában lenni, hogy a secure empty valójában felül is írja a fájlokat adattal, így sok törlés meglehetősen időigényes lehet, ilyenkor töröljük ki simán, aztán a beragadt fájlokon nyomjuk a secure empty opciót két lépésben.

Heti Meteor #113 – Szőrös lakáskiegészítők a hideg napokra

Még időben, de sikerült felvennünk és kiadnunk az e Heti Meteort is. Végül úgy döntöttünk, hogy nem feszülünk meg, és inkább a péntek esti közönségtalálkozó folyományaként vesszük fel. A műsor elején részben erről, részben családi vendégségről, vagy éppen látványos magyar kontextusokról beszélgetünk. Az Apple a héten kiadott három új Watch oldalt, ezeket is sorra vesszük. Megjelent az új Star Wars trailer, vajon mi benne a nagyon gagyi és mennyire szeretjük? Még egy kis filmezés és ajánlgatás, mielőtt zárnánk ezt az epizódot. Jövő héten pedig megpróbáljuk a szokott időben történő megjelenést.

Meghallgatható az adás honlapján, iTunesben, vagy RSS-ből. Visszajelzés Twitteren közvetlenül a készítőknek @fb2, @angelday, vagy Facebookon kommentár.

Frupka sült tea

Egyik reggel az irodában várt három kis méretű, elsőre a hotelreggeliknél használatos lekvárra emlékeztető kis üvegcse és egy szórólap. Üzenet semmi, csak később derült ki, hogy a cseh recept hétköznapiasított változatát tartalmazzák az üvegcsék: karamelizált gyümölcsöket, amiket pohárba öntve és 1,5 deci forró vízzel felöntve azonnal finom, ehető gyümölcsdarabokat tartalmazó teákat készíthetünk belőlük. Otthon meg is kóstoltuk:

És hogy miért sült tea? Azért, mert sütőben házilag otthon bárki által elkészíthető, itt egy recept. De egyszerűbb berendelni, egy kapszula ára 390 forint. A gyömbéres elég jó volt! :)

Köszi @Matkovsky!

Holland gasztró

Nem mondhatnám, hogy a néhány napos tartózkodásom alatt megismertem a holland gasztronómia csínját-bínját, viszont tettem néhány megfigyelést. Először is azt, hogy elég csapnivaló a gasztró helyzet arrafelé. Az átlagember ebédre szendvicset eszik, vacsorára meg a népi nemzeti eledel kimerül a szafaládés krumplival, esetleg pörkölt-féle húsok sok hagymával összefőzve. Persze ezt is akkor, ha már nagyon ki akarnak tenni magukért. A hétköznapi emberek a hétköznapokat megoldja a mikrózható kajával.

Tényleg nem akartam hinni a szememnek, de az áruházak tele vannak előre elkészített kajával. Svédben is láttam hasonló dolgot, de korántsem ekkora méretben. Itt polc méretben lehet bármilyen melegíthető kaját vásárolni. Csapnivaló az egész, nem kóstoltam, de már ránézésre sem tűnt jónak. A Twin Peaks második évad elején levő kórház jelenet jutott az eszembe, ahol már pusztán a kajára nézéssel is elindul az émelygés.

Itt van egy ilyen polc:

Itt pedig az általam is készíteni szokott hagymás krumpli szalonnával:

Ez utóbbit nem tudom, ki képes ételnek elkészíteni. Vagy egyáltalán, mi abban a logika, hogy elkezdek serpenyőkkel készíteni ételt? Én ha már nekiállok, akkor simán végigcsinálom a teljes folyamatot a krumplitól kezdve.

A holland népi-nemzeti étel a magyar bélszínrolóra nem emlékeztető, de hasonló jellegű, közepén inkább massza-szerű, rettenetesen forró krokett. Ezt kivétel nélkül mindenhol mustárral, kis savanyúsággal és vajaskenyérrel szolgálták fel. Nem állítom, hogy megszerettem, viszont azt igen, hogy mindenhol ilyet rendeltem végül sörrel.

Vendéglátóink elvittek egy pancake-ező helyre. A holland vidék nagyon szép, az utak tükörsimák stb, a pancake pedig ott is pancake, csakhogy. Az okosság itt is az volt, hogy sajtot, sonkát, hagymát meg pörköltet, tükörtojást, ilyesmi feltétekkel lehetett kérni. Ez még eddig rendben is van, mindenki találkozott már hasonlóval itthon is. Viszont az, hogy a hollandok juharszirupot és porcukrot is öntenek a pörköltre, tojásra és szalonnára, utána pedig késsel-villával megeszik? Van baj.

Egyébként a vacsora után kinn az utcán ment a Fekete Péter nevű holland népi-nemzeti nekilódulás, ami nagyjából azt jelenti, hogy a télapó kísérője, Fekete Péter megy az utcán, a gyerekek rohannak utána és kiabálják a nevét. Állítólag nagy nemzeti kérdéseket okozott a közelmúltban, hogy nem túl diszkriminatív-e ez az egész, megosztó kérdés, végül azt hiszem az lett belőle, hogy kékre átkeresztelték Fekete Pétert.

Mire én benyögtem a vacsoránál, hogy “sötétkék”.

És itt ér hirtelen véget a történetünk.