YOLösszefoglalÓ

Lezárult a 444 valóságshow-ja, a YOLO világ. Engem nem különösebben érdekelt az elején az egész, az egyik élő castingba belenéztem, de annyira borzalmas volt a minősége, hogy azonnal ki is kapcsoltam. Viszont valahogy “fagytam” a szerkesztett és blog tartalomra, sőt van véleményem is. Hát hova írnám meg, ha nem ide!

Szerintem hatalmas, meglepően jó dolog lett az egész, kár, hogy nem megy hosszabban. Itt érzem igazán, hogy nem a vs.hu snowfall cikkek, hanem ez az, ahol el lehet mondani, hogy a magyar neten végre tudott valaki valamit gurítani, amit nem sikerült a többieknek eddig. Tavaly Bede brillírozott, idén megint meg tudták mutatni, hogy lehet ezt még tovább fokozni.

Építő jellegűnek szánt kritikám:

- A műsor brandingje hibátlan. Jól hozza a tumblis-jetis pszichedelikus punkot.

- A 444 folyamatosan erőlteti a valós idejű videókat, például a castingon, de ez sem az a műfaj. A valós idejű videó nem érdekes, érdekessé tenni meg drága.

- A kiszavazósdi nekem picit átgondolatlan lett. Megjelent egy videó, ahol már eleve kiszavaztak valakit. Sokkal jobb lett volna, ha lemegy egy szerkesztett videó mindenkinek a ténykedéseivel, aztán jön a kiszavazás egy következő anyagban.

- Ettől függetlenül nem kéne odaírni a videó alá, hogy “Vera sajnos lemarad az utolsó éjszakáról.” Engem például érdekelt volna a videó megtekintéséig, hogy ki lesz az.

- A kiszavazós app címét alig tudtam összeguberálni valahonnan. Szintén a backoffice-os szerkesztőre volt bízva, hova linkeli fel. Ezt ki kellett volna varrni bizony a fejlécbe egy nagy gombba.

- A casting videók nagyon rossz hangminőségűek, továbbá jobb lett volna, ha van még rá annyi pénz, hogy valamiféle stúdió-szerűségben menjen a felvétel a parkettázott fél-IKEA bérlakás helyett.

- Túlságosan rövidnek érzem az egészet. A Sound, ha hosszabb lenne ennél, akkor sem lenne alkalmas erre. Egy ilyen szavazósdi dolog heteken át kell, hogy fusson. Egy hétig nézzük az arcokat, mindenkinek kijönnek a jó meg rossz oldalai, aztán jöhetnek a szavazások.

- Ha valaki, én tudom, mekkora szopás egy videót termelni a netre. Látom, hogy rengeteg meló volt még ezt is összehozniuk, ettől függetlenül MÉG TÖBB videó kellett volna.

- TBG és Ács szerintem teljesen hiteles partifejek, de ide úgy érzem, hogy vagy valami 20 éves forma embert, vagy Gaskó Balázst kellett volna elküldeni.

Összességében a hibák ellenére szerintem médiatörténeti példa értékű dolog volt az egész és nagyon nagy szomorúság lenne, ha akár a Média- akár az Internet Hungary-n nem lenne belőle valami remek insider előadás a sok érdektelen unalom mellett.

Homescreen 8GB állapotfelmérés

Homescreenem mai állapota:

Az első három sor, ha nem tévesztettem, akkor a gyári app-sor úgy, ahogy volt. Egyetlen kivétel, a Maps, ahova be kényszerültem rakni a Google Mapset is. Sajnos az Apple magyarországi adatai rettenet pontatlanok, nincs benne közösségi közlekedésre vonatkozó információ, szóval nem lehet a Google Maps nélkül meglenni. Az viszont elég jó, csak ugye az egyetlen bajom, hogy nem iOS felülete van, hanem Google, ezért alapból az Apple-t nézem meg, ha nem megy, jöhet a Google. (Bejelentkezés nélkül használom.) Ettől függetlenül az Apple Mapsre húztam rá, illetve ide kerül be az offline navigációs app is abban az esetben, ha szükség van rá.

Az alsó két sorban és a dokk jobb oldali ikonján pöffeszkedem igazából. Twitter-Insta-Face triót azért betartottam az elejére, bár újabban azon gondolkodom egyre inkább, hogy ez a közösségesdi valójában milyen szerepet játszik az életemben. Nike+ Runninggal futok (most éppen hiátuszban vagyok), Skype azért került oda, mert a telefon fölött logikailag egy ilyen telefonálós szekció, 1Password nélkül nem tudok már létezni, a Speedtest nem fontos, de időnként le szoktam tesztelni a netes kapcsolataim minőségét, Google Translate is hasznos nekem, végül a Podcasts appot használom időeltöltéshez.

És igazából ennyi. A második képernyőn az Apple második képernyős appjai, illetve azok szerepelnek, amiket a cég az első képernyőre rakott, de nem használok szinte soha. Név szerint: Extras, Voice Memos, FaceTime, Passbook, Game Center, Videos, Compass, iTunes Store, Newsstand, Music.

A 8 gigán elférés eddig prímán megy, nem rakok fel semmi szemetet, szoktam időnként kipróbálni valamit, de amint látszik, még semmi sem maradt rajta a telefonomon. A PhotoStreamet is kikapcsoltam, mert végül úgy éreztem, hogy jobb az, ha van 1-1,3 gigával több helyem. Ha képre van szükségem a telefonról, egyszerűen elmailezem magamnak. Más haszna meg nem volt nekem amúgy sem.

Továbbra is úgy érzem, hogy nekem előrelépés volt a kisebb tárhelyű, de új borítású 5c telefon az iPhone 5 után. Azt illetően viszont kételyeim vannak, hogy mi lesz akkor, ha megjelenik az új modell, milyen érzések kerítenek hatalmába, hogy fogom tudni mentálisan feldolgozni Handrás, vagy szerkesztőtársam FB2 gúnyos kacajait, Magyarósi Csabi kiszólásait stb.

“Négy nap alatt azért nem lehet befutni, de kettő?”

444-en most megy a YOLO Világ:

Az élő közvetítéseknél már többször bebizonyosodott, hogy csak nagy stábbal és rákészülve, jó technikával lehet bármennyire is érdekessé csinálni, viszont a casting videók, illetve a most elindult vágott dolog kellően érdekes ebben a sivár médiatengerben. Picit azt bánom, hogy gyorsan vége lesz, el kellene ezt húzni még hetekig. Szerintem baromi jó dolgot csinált a 444.

Előfizetéses retró gaming

Azt pletykálják, hogy a Nintendo valami előfizetéses Virtual Console dolgon dolgozik:

During the week of E3 we received word from a trusted source that Nintendo were set to blow the lid off the Virtual Console with a full-blown subscription based service.

Vagyis nem kellene taktikusan vásárolgatni, egyben is lehetne mindennel játszani, bármikor, bármennyit. Az én véleményem?

Működnek a szponzorált posztok?

Fortune.com:

People feel deceived when they realize an article or video is sponsored by a brand, and believe it hurts the digital publisher’s credibility, according to a study.

Kifelé nézve engem is zavar, ha valamiről később derül ki, hogy szponzorált poszt volt. Ha világosan és egyértelműen látszik, hogy mi az, akkor nem. Én egyébként egyformán átszkennelem azokat a szövegeket is és elolvasom, ha érdekel. (Szakmai dolog, de azt mindig meg szoktam nézni, kik és miket hirdetnek ebben a formában, ennyiben nem vagyok releváns vélemény.)

A Plastikon már csaknem két éve futnak a szponzorált posztok. Ezeket én írom meg a hirdetők hozzám eljuttatott anyaga alapján. Azt hiszem, nálam az elkülönítés teljesen egyértelmű:

- más betűtípus (talpas)
- más szín (kék)
- kék “Hirdetés” felirat
- “(x)” megjelölés a címben (az RSS-ből olvasók miatt)
- “(szponzor)” megjelölés a promóciós tweetben, Facebook lapon

Ha valakinek az itt megjelent ilyen hirdetésekkel, vagy magával a programmal kapcsolatban van bármilyen irányú véleménye, örülnék, ha megosztaná akár nyilvánosan Facebookon, Twitteren, vagy emailen. Hogy egyszerűsítsem a dolgot, felteszek egy kérdést is: a Plastikon megjelent szponzorált posztokat el szoktad olvasni? Ha elolvasod, hogy tetszenek?

Heti Meteor #93 – Megeszem a kalapom

Ebben a Heti Meteor adásban is a gyerekekkel kezdünk, de nem visszük szerencsére túlzásba. Ügyfélszolgálattal kapcsolatos élmények, Józsi hátsó szakkommentálása vidékről. Olvasói levelek, feedbackek (egyre több és jobb levelet kapunk, köszönjük!), videójáték nézőpont a való életben, Kickstarteren a 10 dolláros burgonyasaláta. A magyar hátországgal kapcsolatos gondolatok a podcast kockából kitekintve. Az Instagram kajafotózás kérdésköre. Facebook és a közösségi hálók. A BlackBerry kocka telefonja. Hogyan kell verekedős játékokkal játszani? Némi Apple aktualitás a végére, zafír üveg komponens megjelent a neten.

Meghallgatható az adás honlapján, iTunesben, vagy RSS-ből. Visszajelzés Twitteren közvetlenül a készítőknek @fb2, @angelday, vagy Facebookon kommentár.

Szkennelt dokumentumok email optimalizálása – 2. rész, a stock Mac irány

Tavaly decemberben már posztoltam hosszabban arról, hogyan lehet a méregdrága Adobe Acrobat Próval PDF-eket email méretűre módosítai – nálam a ökölszabály az 1 mb méretnél kisebb állomány.

Jó hír, hogy nem kell drága Adobe, vagy olcsó shareware szoftvert vásárolnunk, ha szeretnénk a Macen kis méretű PDF-et gyártani nagy méretű JPG-ből (vagy PDF-ből). Érdekes módon a beépített dolgokkal meg lehet oldani a következő módon.

Sokan tudják, hogy a Preview.app-ban a File – Export – PDF – Quartz Filter alatt választhatunk egy misztikus “Reduce File Size” nevű opciót. Ennek használatával rettenetesen kis méretű, gyakorlatilag olvashatatlan végeredményt kapunk. Ezt kell csak kiegészíteni egy új opcióval, ami már megfelelő méretet eredményez. Így kell eljárnunk:

Nyissuk meg a “ColorSync Utility“-t, ami minden Macen alapból fenn van. Hogy miért?

It is used for management of color profiles and filters used in Apple’s PDF workflow, or applying filters to PDF documents.

Ez utóbbi dologra lesz szükségünk. Fenn a “Filters” részre kattintva látjuk, hogy a “Reduce File Size” valójában egy ilyen Quartz Filter, amit könnyedén kinyithatunk és szemügyre is vehetünk:

Alul a + gombbal készíthetünk sajátot is. A jobb oldalon levő lefelé mutató szürke nyílra kell kattintani és ott az “Add Image Effect Component” alól beadni kettőt: “Image Sampling” és “Image Compression”. Én az “Image Sampling” részt raktam 150 DPI-re, Quality: High, az “Image Compression” részt pedig JPG módban középre állítottam. Tulajdonképpen meg is lennénk.

Egyetlen apróság van csak hátra, mégpedig az, hogy az elkészített filtert a ~/Library/Filters/ mappából a /Library/PDF Services/ mappába kell másolni. Ha ezzel is megvagyunk, akkor fog megjelenni Preview-ben a dolog. Érdemes kísérletezni a beállításokkal, vagy többfélét csinálni, remekül be lehet állítani a dolgot és onnantól bármilyen nagy képekkel rendelkező fájlt könnyen tudunk leméretezni.

Yosemite ikonok elemzés

Nick Keppol remek posztja arról, hogy az Apple új operációs rendszerében milyen ikon konstrukciót használnak. Sajnos kevés erre vonatkozó dokumentáció van, így gyakorlatilag házi feladat szintjén kell megoldania ezt mindenkinek. Rettenetesen jó és részletgazdag munka, ajánlom a részletes feldolgozását minden app designernek.

Két rész tetszett nekem különösen: az első, ahol megkonstruálja az új shape-ek gridjeit (amihez még kapunk PSD-t is, handy), a második, ahol bemutatja, hogy a Yosemite grádiensei valójában ambient occlusiont mintáznak – ettől lesznek fantasztikusan guszták, úgy, hogy nem is vesszük észre. Csodálatos!

Van egy ország

Pontosan így történt:

A vidéki vasútállomás elhagyatott volt, mintha csak Ennio Morricone spagetti westernjébe kerültem volna, egy lélek sem volt a közelben. Sem utasok, autók, vagy személyzet, kihalt volt minden ebben a fülledt, poshadt melegben. A bejárati ajtón belépve kis helyiségbe jutottam, ahol néhány zománcozott lapra írt közérdekű tájékoztató volt felfestve cirádás betűkkel a rendszerváltás előtti időkből, ahol még nem voltak “eús pénzek”. A függönyözött bódéra kézzel írt papírt tettek, hogy 13:00-kor már bezárt a pénztár, de a vonaton is meg lehet venni a jegyet. Vállat vontam, aztán átmentem az üres épületen.

A peronon tompa beszélgetésre lettem figyelmes az épület oldala felől.

Hátul egy szúnyogháló mögött kis fülke, benne ült a bakter, egy középkorú helybélivel beszélgetett. A bakter idősebb forma, ingben, mellényben, ősz haj, szakáll. A székén nagy vörös orosz zászló, gondolom kárpit gyanánt. Megkérdeztem tőle, hogy Kecskemétre hogyan jutok el.

“Kiskunfélegyházán keresztül” – mondta. “Csak annyi a baj, hogy 13 perc késésben van a vonat! Hát nem tudom, hogy bevárja-e.”

Nem értettem, hogy mit kellene bevárnom. A bakter folytatta:

“Kecskemétre 36-kor ér be, szemben jött 13-kor … hát nem tudom, hogy bevárja-e.”

Vagy negyed órán át beszélgettem vele, mire rájöttem, hogy nem rám céloz, nem nekem kell bevárnom, hanem a vonatra, amelyik Kecskemétre igyekszik. A másik fickó egy szót sem szólt. Átmentem a peronra selfie-zni. (A peront sem kell szó szerint érteni, az alföldi homokban egy meleg pad. Szerencsére volt nálam víz, meg bicska.)

A bicskát még előző nap vettem a piacon egy Rókus nevű fickótól, akinek mindenféle dolgai voltak kiterítve a kocsija mellett. Rohamsisak, gázmaszk, csúzligumi, biciklipumpa, elem, damil, lakat. Semmi sem használt, minden új. Egy nő odament hozzá, vett tőle egy biciklipumpa gumit.

“Ezt vegye” – mondta neki Rókus a fekete színűre bökve – “ez ruszki. Gumiból van.”

A nő akart még venni egy villogó lámpát is a kerékpárjára. “Működik?” “Reggel néztem, működik.”

Nem beszélték túl a dolgot. Viszont a lámpa nem működött. Csak úgy a csomagoláson keresztül nyomkodták. Rókus megfogta az egyik bicskát, felbontotta a csomagolást ügyesen, aztán kivette az elemlámpát, végül a kvarc elemeket is belepróbálta, amit szintén lehetett tőle venni. Ez a nő elment, megjelent egy másik, akinek egy darab ceruzaelemre volt szüksége. Rókus odaadta neki, de nem fogadott el tőle pénzt. A nő azt mondta, hogy “ezt akkor megnyertem”, majd odébbállt.

A biciklilámpa úgy az ötödik elemmel lett jó. Közben megnéztem a másik három bicskát, egy ronda volt, kettőn náci jelképek voltak a pengére festve, a negyedik volt nála. Míg foglalatoskodott az elemekkel, mentem egy kört, mire visszaértem, már a helyén volt a bicska, meg is vettem tőle. Ezerkettő.

Az állomásra egy két kocsiból álló, piros-sárga szerelvény, a MÁV Csehszlovákiában gyártott könnyű mellékvonali motorvonata, a Bzmot, vagy bézé, futott be. Egy darabig gondolkodtam rajta, hogy a két kocsi közül melyikre szálljak fel, aztán úgy döntöttem, hogy a vezető oldaliba fogok. Egy huszas forma fiatal nő jelent meg a kocsi ajtajában napszemüvegben, sminkben, lila végű hajjal, ridiküllel és egy nagy táskával. Lesegítettem a csomagjait, láthatóan fogalom nélkül volt.

Az ellenőrnek nem volt sok dolga: kettő felszálló utas volt, odajött hozzám, éppen selfie-ztem. Mondtam neki, hogy nincs jegyem, mert bezárt az állomás, itt venném meg. Sajnos a piacon elköltöttem zöldségre meg bicskára az összes apróm, így csak egyetlen nagy címlet volt nálam. Az ellenőr csóválni kezdte a fejét, majd megszólalt:

“Akkor most azt tudjuk csinálni, hogy én ezt elveszem, a MÁV meg visszautalja magának…”

Életemben nem hallottam még ilyet, sokkolva ültem a helyemen. Az ellenőr úgy tűnik olvasni tudott az arckifejezésemből, mert így folytatta “…vagy megbüntetem. Az az utas dolga, hogy legyen nála elég apró, én erre nem tudok felkészülve lenni.”

Vita helyett inkább a büntetést választottam. Elkérte a személyi igazolványomat és a lakcímkártyámat is, hosszasan körmölte a nála levő ipari PDA-ba. Az eset után már selfie-zni se volt kedvem, unottan bámultam kifelé az ablakon. Szerencsére a menetszéltől kimondottan kellemes volt már a levegő.

Akikre büszkék vagyunk

Tóta W:

Ez a Pride nemcsak a melegeké. Mindenkié, aki ki akarja mondani, hogy igenis van még Magyarországon élet. Hogy nem kell ezeknek megfelelni. Hogy át lehet nézni rajtuk. Körberöhögni az ócska babonáikat és aljas hazugságaikat, aztán élni úgy, ahogy az nekünk tetszik, és győzelemnek megélni minden percét a boldogságnak. Mert győzelem valóban minden boldogság, győzelem az örömtelen, patetikus gagyi fölött. Megmutatni, hogy van nagyobb hatalom az életemben nálatok, és az a hatalom én vagyok magam.

Android vs iPhone

Tegnap beszélgettem valakivel, aki tőlem kérdezte, milyen olcsó Androidos tabletet vegyen. Én hozzátettem, hogy Apple-ben is van olcsóbb kategóriájú és szerintem az jobb választás. Ebből derült ki, hogy szemellenzős Apple-ös vagyok és az Apple-nek vége. Ehhez képest bemutatnám Horace Dediu posztját arról, hogy az amerikai piacon hogyan alakul az okostelefonok piacrésze:

Szürke az Android, sötétkék az iPhone. 2012 július: 52% Android, 33% iPhone, 2014 május: 52% Android, 42% iPhone. Amerikai piac, de akkor is.

10 Tricks to Appear Smart During Meetings

Sarah Cooper:

5. Repeat the last thing the engineer said, but very very slowly

Make a mental note of the engineer in the room. Remember his name. He’ll be quiet throughout most of the meeting, but when his moment comes everything out of his mouth will spring from a place of unknowable brilliance. After he utters these divine words, chime in with, “Let me just repeat that,” and repeat exactly what he just said, but very, very slowly. Now, his brilliance has been transferred to you. People will look back on the meeting and mistakenly attribute the intelligent statement to you.

Mi pontosan a Prezi?

Webisztán a Preziről:

Nos, én azt gondolom, hogy a Prezinek pont nem előnye, hanem épphogy hátránya ez az eszement zoomolás dolog. A végtelen canvasban ki-be zoomolás minden nagyvásznas prezentáció halála. Én azt vettem észre, hogy a Preziben megírt prezentációk túlnyomó többsége túlhasználja a zoomolás fícsört, nem kevés esetben epilepsziás rohamba kergetve ezzel a mozivászon méretű prezentációra gúvadó közönséget.

A Prezi szerintem nem a zoomolásról szól, hanem a “végtelen canvas” élményről, és a nem-lineáris történetmesélés lehetőségéről.

A nem lineáris történetmeséléshez szerintem nem kell ilyen technológia, slide-ok egyszerű sorozata is elég. A Prezi nagyon ügyesen rátalált arra a gimmickre (effektre), amivel meg tudtak szólítani egy elég vastag nagyvállalatnál dolgozó réteget, akik imádják az egészet itthon és külföldön egyaránt. A Preziben szerintem nincs szakmailag semmi újdonság, egyszerűen egy olyan ötlet, ami valamiért “kattan” abban a környezetben – és imádják, használják.

A történet fantasztikussága nekem az, hogy ez az ötlet (és ráépült termék) mennyire jól értékesíthető ebben a környezetben. Soha, soha nem mertem volna rá fogadni. Viszont a jelenség él és létezik.

#freeiwiw