Results for "nas"

Canas: megbas

Guillermo Canas megint letette Federert: 7-6 (2), 2-6, 7-6 (5). Érdekes, hogy a szettjeit szoros tie breakekben hozta, ott, ahol minden labda számít. Fedó pedig nem rossz tie breakező, de ezek szerint Canas mentálisan jobb koncentrációra képes. Kudos, geci. (Canas idei meccsei, Yahoo news összefoglaló)

update: Felvételről láttam a meccs egy részét, különösen a harmadik szettet. Egy kezemen meg tudnám számolni, Canas hány pontot tudott felépíteni. Nem, a meccs Federeren ment el. Egyszerűen zsinórban ütötte a ki nem kényszerített hibákat, méteres out-okat. Nagyon valószerűtlen volt az egész. Hasonló helyzetekben egyébként Federer mindig megoldja valahogy, de Canas most nagyon ott volt, hogy ez ne tudjon megvalósulni. Érdekes, hogy más játékosok ha hibáznak, sosem hibáznak olyan nagyot, mint Federer. Fura.

Józsi, mi az a NAS?

(Az alábbi post azoknak a személyeknek készült, akik nem annyira értenek a számítógépekhez, mint mink, gépnyomók.)

Laptop számítógépem van. Azon dolgozom és otthon azon internetezek, arról megy a zene, azon vannak a digitális fényképeim, arról nézünk videókat, sőt, öcsém megszerezte a Hippolit a lakáj című filmet DVD-n és azon készítettem róla másolatot. Nekem a laptopom a digitális életem központja. (Akkor ezt most mégegyszer: a laptopom a digitális életem központja.)

A laptopban egy 80 gigabyteos hordozható merevlemez van, ami elromlik. Lénárd Gábor barátomnak ma a táskával együtt leesett a laptopja: látszólag semmi baj, de a HD-nek annyi. Vége, dózer. Én az egyedfejlődésben viszonylag gyorsan eljutottam oda, hogy kell egy, a laptoppal megegyező méretű merevlemezes egység, amit esténként rádugok és a teljes tartalmat felszinkronizálom rá. Ezzel nincs is semmi gond, hiszen Gaba után én azonnal feldughattam volna az otthoni vinyót és máris üzemelek.

80 gigabyte ugyanakkor semmire nem elég. Néhány hónap alatt mindenki kinövi.

Egyedfejlődésem következő lépése az volt, amikor vásároltam külső merevlemezes beépítő keretet, amit Sviatkó Gábor már az IBS-en nyomatott. A 3.5-ös vincseszterek beépítő keretéhez szükségszerűen kettő kábel kell: egy, amivel összekötjük az eszközt a laptoppal, kettő, amiből az áramot kapja. Ez utóbbin van még egy kibaszott nagy fekete “power brick”.

Egy régi PC-s 160 gigás vinyőmet tettem meg “média diszknek”, amit időnként rádugok a laptopra és felmásolok rá olyan dolgokat, filmeket, zenéket, alapvetően archívba cuccokat, amiket nem akarok a laptop 80 gigás merevlemezén tárolni. Van még egyébként kettő vinyőm a PC-s időkből, egy másik 160 gigás és egy 250-es, bizonytalanul működő.

Vásárlási dilemma elé néztem. Ott álltam a boltban, akartam venni újabb két beépítő keretet a vinyőimnek kb. 20 rugóért. Ronda volt a dizájnja, bár ezzel akkor nem akartam foglalkozni. Eszembe jutott, hogy két újabb keret két újabb power brick-et eredményez, illetve ha nem akarom ezeket mind bekötözni az asztalba, akkor folyamatos dugdosás lesz. Márpedig én vincsesztert nem szeretek dugni.

És most érthetjük meg az igazi problémát.

Ez a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy ezek a vinyők ha elhaláloznak, akkor el vannak halálozva. Adatok elvesztek, vége, dózer. Jelenleg csak a laptopom vinyőjéről készül duplikátum, a média diszkekről nem. Ez az én háztartásomban a baj. Innen indul be a gondolkodás: mit kell csinálni?

Össze kell rakni egy linuxos PC-t, ami file szerverként funkcionál lakás szerte. Rá kell egyszerűen dugni az adsl router egy szabad portjára, bekonfigurálni a megosztást és vagy ethernet kábelen (gyors), vagy wifin keresztül (lassabb) elérni a tartalmát. Ezt a tartalmat nem csak én, hanem barátnőm, időnként a lakásban csövező öcsém, és a szintén lakásban csövező édesanyám is elérheti — feltéve, ha akarja.

A linuxos PC előállítása mindig “nemegyszerű” dolog. Először is körülnézhetünk, hogy vannak-e alkatrészeink otthon, de hamar kiderül, hogy nincsenek és súlyos tízezreket költünk majd új házra, új tápegységre, új beépítő keretre, de akkor kiderül, hogy az alaplap se jó bele — egyáltalán kit érdekel mindez? És ha össze is raktuk, akkor kell rá tenni operációs rendszert, azt be kell konfigurálni, molyolni vele. Ott van továbbá az a faktor is, hogy a végén lesz egy számítógépünk, ami folyamatosan áram alatt lesz és fogyasztani fog, nagy méretű és nem lehet elhelyezni, stb. Ha vinyót akarunk szerelni bele, akkor csavarozni kell és így tovább.

A másik megoldás: kell venni egy eszközt, ami pontosan erre van kitalálva. Rádugjuk az otthoni hálózatra és kapunk tárhelyet, ami ráadásul még úgy is működik, hogy kibírja azt, ha egy vinyő elpusztul. Ennek az eszköznek a neve az, hogy NAS, vagyis network attached storage és számos gyártó árulja.

Persze nem olcsóbb annál, mint hogy összerakjunk egy gépet, sőt, kétszer annyiba kerül és akkor még merevlemezt is kell venni hozzá. Viszont kicsi, célszerszám és ki tudja szolgálni a média igényünket. Nem kell DVD-t írni a kedvenc képeinkkel, hiszen minden fenn lehet rajta.

Képzeljünk el egy ikont, ami ott virít a desktopon, amikor hazaérünk. Az ikon mögött pedig ott van minden fontos anyagunk, mégpedig kettő merevlemezen, duplán.

update: A magam részéről döntöttem, akit érdekel, elolvashatja az eredeti post kommentjei között erre.

Milyen NAS szolúciót valósítsak meg?

Előző postom follow-up-jaként (mert én is tanulok):

NAS = Network Attached Storage

Ilyen kell nekem itthonra (nem, a rádugható vinyó hülyeség, erre már rájöttem). Nézzük meg, miből főzünk!

Én a pipacshoz egyszerű 5 ezer forintos linux boxot gondoltam és veszek bele vinyót, esetleg vezérlőt, még esetleg nagyobb tápot, de lehet, hogy házat is. Ennek van valamekkora ára, illetve az sem elhanyagolható, hogy fel kell konfigurálni, azt meg kell tanulni, szívni-szopni. Ez a low-budget verzió.

Megvehetem ugyanezt boltban, termékként. Amit az előző kommentekben javasolt dmx, az nagyon jónak látszik, sőt, megoldásnak, viszont feltételezem, hogy az ára sem kevés, gondolom a magyar piacon nem forgalmazzák, ha igen, még sokkal drágábban. Ez tehát a no-budget verzió.

Milyen más megoldások és termékek léteznek, kinek mi a megfejtése erre a problémára? Van valami olcsó linksys NAS, esetleg ugyanígy hotswap/redundáns technológiával?

A tier1/tier2 természetesen csak a linux boxomban éló absztrakció. Ha beruházok egy NAS-ba, akkor az legyen nekem teljesen redundáns és csak azzal kelljen foglalkoznom, hogy új diszket veszek bele.

Thanks.

How Netflix taught me why User Experience matters

Plex was acting rather sluggish so I naturally started to eliminate the bottleneck thus tried different setups and eventually media playing options at home. For example running Plex Media Server on my laptop connected to the NAS wirelessly, then same with running sample locally, then trying out Video Station which is a stock solution for the Synology product line—the works.

However, this post is not about figuring out how to play media files at home. This is about realizing how important User Experience is, and how features, a solution offers, are not.

Netflix has been my default choice when watching movies and shows. It boils down to a couple of things:

– no fiddling with media files
– launches fast
– accessible from everywhere without needing me to configure anything
– the time it takes to display video content on screen is crazy fast
– seeking time is crazy fast
– handles profiles within the family (and keeps seek positions for the profiles)
– has subtitles which always work and is easy to turn on and off

None of the other solutions I explored offers these at the fidelity Netflix is capable of. If an app fails to deliver me these, I just tend not to use it. Not by conscious choice, it just is. The media player visuals don’t matter that much when I need to wait 10 seconds just to see the movie start to play.

You see, all of the media player solutions provide all these features. But sometimes they choke on media files, but then VLC can play them just fine. Sometimes they don’t display certain subtitles, but that other player does, and sometimes they don’t remember seek times. Netflix, on the other hand, constantly delivers on these and never fails. You have complete trust in Netflix.

If I were to maintain a roadmap for a media player solution, the experience provided by Netflix would be my North Star metric. We wouldn’t take on new features, integrations, podcasts, whatever feature business is convinced we need to have to succeed, unless we’re excellent in launching and seeking time metrics, media handling etc. It would require a completely a radically different thinking about our product architecture.

What I realize is that even though Netflix has limited content options when compared to other offerings, I tend to fall back to it. I just don’t want to fiddle with settings, IP addresses, managing media files, thinking about transcoding problems, and all that jazz.

I’m inclined to say when the core User Experience is great, you’ll win users over. The same way Netflix wins me over even though 2% of all the media produced in the world is available on it. At the end of the day I just want to hit the play button and watch something before passing out.

Super Mario Odyssey moon count

How big is Super Mario Odyssey? How many moons are really there? Been wondering about this since got my copy back in October. Finally I have the answer! Took me around 20 hours to complete the game, and 65 more to true 100% it. There were a lot of nasty moons in there, played several weekends to complete the last 10 moons including the usual stupid adorable minigames. Everything is doable, it just requires practice and after a while you’ll figure out a good strategy.

There are 14 different kingdoms in the game, some small, some big. Three more kingdoms are to be discovered on top of that. You can collect 581 (75,0%) moons in the game and 194 (25,0%) post game. These add up to 775.

Out of the 775 moons 22 count as 3 (multi-moon), therefore the total number on the Odyssey’s sail adds up to 819. On top of that there are 61 moons which you get by completing certain achievements, which brings the counter to 880. If you reach this, the sail will turn to gold. You even get to replay the final Bowser fight with slightly tweaked settings.

To max out the counter on the sail, you need to purchase additional 119 moons which will bring the counter to 999 and the sail will reach its final size. At this point a giant cap on top of Peach’s castle will appear with some animation playing should you climb it. (Note that in each kingdom with a shop, the first moon purchased will be listed as “Shopping in [kingdom name]” individual moon.)

To sum it up:

1. 775 moons
2. 61 achievement moons

Interested in the complete moon list? Here is my sheet.

Exceptional platformer game, lots of great moments, detail and care – I just recommend it for everyone. I might even replay it at some point, but for now I’m looking into other gaming projects. (I have to pick up again Majoras 3DS, Metroid 3DS, Zelda Breath just to name three that I want to finish really bad before moving on to Skyrim on the Switch.)

Happenings in the tvOS space and some personal details

Both Plex and VLC have announced that they’re working on a media player app for the newly announced Apple TV. This is exciting news since I’ve always wanted to use my Apple TV to access my NAS and play media files. If Apple approves these apps (and why wouldn’t it), the cumbersome jailbreak days have finally come to an end.

On other news, now that I have a new NAS, I started experimenting with my home theater setup. Right now I’m using my 4 year old non-retina 2,2 Ghz Intel i7 MacBook Pro as a media server component for Plex. The server is running in a closed clamshell mode with the help of Caffeine. This accesses the media share on the NAS and serves up content to the various clients in the household.

I plugged the net into my LG TV, installed the Plex app on top of it, subscribed to the service (because for some reason that app requires subscription) and there you go! The TV interface is so much inferior to the outstanding quality of the Plex Home Theater app that I even tried running both the server and front end component on the same 4 year old machine. Well, it wasn’t a good decision framerate wise. 🙂

But since then I’ve come to actually like the app for the TV, it’s basic, but once you figure out how the spatial system works, it’s a nice little thing. On the positive side, Plex plays everything, every subtitle, looks awesome and it is the media center solution. I didn’t even bother trying to use the NAS built in whatever station and accessing it from the TV. I’ve seen the LG TV OS and it’s horrendeous, don’t want to use it for playback, ever.

Also tried running the Plex server on the NAS, but even the Intel Atom version failed to play a 1080p video, so it’s a no go. You need a dedicated media player box unfortunately. But with this comes additional benefits: setup is super easy, you log in with your Plex credentials, then whatever device is in front of you, you get to continue watching the media item. It remembers position, watched list, everything. So cool.

And it is coming to the Apple TV as well. I’m sure it will have a glorious interface, and I’m also sure it will require the Plex subscription.

Even more Google logo nerdery

265 bytes:

<svg fill=none stroke-width=3><path d=M56,16a6,6,0,1,0,0,.01 stroke=#fb0 /><path d=M78,0v23 stroke=#3a5 /><path d=M18,4a10,10,0,1,0,4,8h-10M73,16a6,6,0,1,0,0,1m0-8v16a6,6,0,0,1-10,4 stroke=#48f /><path d=M39,16a6,6,0,1,0,0,.01M94,19a6,6,0,1,1,0-6l-10,5 stroke=#e43>

The inline SVG displays as:

Don’t try to drag and drop directly to a vector editing software, only the browsers are able to render malformed markup like this. Since there is no artboard defined, enjoy the blank space above this paragraph. 🙂

/via @fgnass

Pluto by Moonlight

NASA: “In this artist’s rendering, Pluto’s largest moon Charon rises over the frozen south pole surface of Pluto, casting a faint silvery luminescence across the distant planetary landscape.”

Hogyan festene, ha a New Horizons le tudna szállni a Plútón? Most nagyjából úgy, mint ahogy kinéz a fenti képen. A nap húsz éve nem volt látható ezen a déli ponton és további 80 évig nem is lesz. Az összes fényt a csillagok és a Plútó legnagyobb holdja, a Charon adja. Ha ott lennénk a felszínen, hétszer nagyobbnak látnánk ezt a holdat, mint a sajátunkat. A bolygó felszíne jeges-havas, sötét, de nem annyira, hogy ne tudjunk tájékozódni.

És hogy miért nem lehet a Plútón leszállni? Elképesztően messze van innen, a kommunikációs turnaround kb. 10 óráig tart. Ráadásul egy űrhajót oda kell tudni juttatni megfelelő sebességgel, aztán le kell tudni fékezni is. Ez a mostani szonda olyan gyorsan megy, hogy 9 év alatt ér oda, de ha olyan sebességgel menne, hogy le is tudjon szállni, akkor 33 évig (!) tartana az utazás. Arról nem is beszélve, hogy a lander missionök elképesztően alacsony hatékonyságúak, a Marson is valami 30%-os a success rate.

Office 2016 for Mac

A Microsoft ma bejelentette, hogy elkészült a natív Maces Office termékcsalád 2016-os változatával – a mostani jelenlegi legfrissebb az Office for Mac 2011 (14.5.2).

Egyelőre csak Office 365 előfizetőknek érhető el hivatalosan, de szeptembertől lesz egyszeri vásárlású, “dobozos” változat is. Egyébként a Microsoft elég liberális volt a 15-ös Office bétákkal, rendszeresen adta ki a friss változatokat, nekem is fönn van a 15.11.1 család, ráadásul most letölthető frissítésben a 15.11.2, ami elvileg a ma véglegesített, és időkapusan ezt is le tudjuk tölteni.

Én egyébként a béta program során minden egyes új, közönség számára kiadott builddel tettem egy próbát Excelben, viszont egyszer sem tudtam exkluzívan ráállni. Egyszerűen a scrollozás, értékekkel bánás, UI annyira hibásan működött (bevitelkor ugráltak cellák), hogy nem volt hozzá türelmem. Ennél sokkal stabilabb a 14-es széria. Itt most frissebb, modernebb a UI, lényegében semmi sem változott, minden ugyanaz a megszokott, kiszámítható, és, végre, teljesen retinás.

De hogy fizetnék-e az új változatért, ha lejár a béta?

Irány San Francisco (2. rész)

Az első nap sokkhatása után sokkal meggyőzőbb volt a második nap. San Francisco nem a Blaha Lujza térből áll, csak van pár rész benne, ami lesokkolja az embert. Viszont amerre mi lakunk (Franklin) és amerre járkálunk, teljesen kulturált, már-már azt mondanám, hogy elit rész. Gyönyörű mézeskalács házak mindenfelé, nyugalom, tengerpart.

A tengerparton találtunk egy parkot (Fort Mason), ahol ingyen lehet használni a baseball/kosár/teniszpályákat. Szép idő, néhány helyi kitenyésztett amerikai pötyörészik, bárki bárkivel leáll és dobál, vagy ütöget.

Elmentünk vásárolni is a Trader Joe’s nevű Sparba, nagyon szép válogatás és olcsóbb, mint a Whole Foods (ami ugyan közelebb van, de a gondosan felépített és karbantartott magyar izom és kitartás nem ismer határokat, ha meg lehet spórolni a napidíjból).

Vasárnap végigsétáltunk a Market street forgalmasabb részein, az már inkább turistás jellegű hely, helyi nevezetességek, forgalom, Apple Store, Disney Store, Nike Town, meg isten tudja mi, igazából a fogyasztói társadalomnak egy fellegvára ez, bemész és elvered a nehezen összekuporgatott százezreket. Egyébként az tényleg mesteri, hogy mekkora upsell megy, tényleg nagyon tudatosan, lovak fejére húzott szemellenzővel és azzal a mentalitással, hogy “igen, ezt és csak ezt akarom megvenni ebben az üzletben, fizetek és távozok” lehet csak úgy kijutni, hogy annyit fizessünk, amennyi rá van írva (plusz adó, haha). A Market streeten láttam a legnagyobb “flámbojánzs” mosógép reklámot:

Az egyik plázában frissen készített krémsajtos cupcake-nek nem tudtam ellenállni. 3,75 dollárba került egy (1) sütemény, kérdeztem a fickótól, hogy 4 dollárba kerül egy cupcake? Erre ő: “nem kerül 4 dollárba, 3,75-be kerül, de itt van egy darab kóstold meg”. Utána már nyilván nem tudtam nem venni egy darabot:

Elképesztően finom volt, krémes, cukros, olajos, de mindenből csak éppen annyi, hogy nagyon jól érezzem magam tőle. Bárcsak minden nap ehetnék ebből a csodálatos dologból!

Az apartmanunk internetje rettenet fos, viszont van Rokun Netflix, ennek érdekében vasárnap este fogtam magam és újrahúztam az AirPort Extreme routert. Jó lett annyira, hogy már mindenki tud netezni. Ennek meg az lett az eredménye, hogy nem szóltunk egymáshoz, ültünk a szobában, kinn esős idő, mi meg benn beleborulva a retinás internetbe.

Hétfőn a buszozás a céghez 20 percig tartott, a busz tele volt jómódú üzletemberekkel és konszolidált hipsterekkel. Kivétel nélkül mindenki az Apple iPhone valamilyen modelljével mutatkozott, egészen megfordult a fejemben, hogy már csak a felvágás miatt is meg kellene próbálkoznom egy Samsunggal.

A Prezi san franciscói irodájában kellemes hangulat, jó az ebéd, csapról van sör, meg egy kombucha nevű erjesztett lötty is. (Politikai korrektség miatt meg kell jegyeznem, hogy ez egy buli után maradt meg, nem a szabvány működés része, azért páran, engem is ideértve, itt-ott megjelentek egy kis kombucházás miatt.)

Rettenetesen érdekes élmény egyébként a Prezi kinti irodáját látni. Magyarból egy csomó tárgyalóélményem volt már, ahol láttam műholdas kapcsolásban az itteni dolgokat, illetve a bejáratnál van egy dropcam is a budapesti irodában, amin látni lehet az itteni irodát. Mindig próbáltam elképzelni, hogy ez hol lehet SF-ben, most meg látom (a konyhában), oda is ültem, néztem, hogy a magyarok megjelennek-e és észrevesznek engem ott ülni, de nem vettek észre, pedig feszítettem rendesen.

Illetve voltam egy product demón is, ahol az általam már jól ismert magyar irodában az általam már jól ismert emberek jelentkeztek be, én meg ott ültem, ahol eddig mindig csak a műholdas közvetítésen láttam őket, de az egészet a pontosan fordított irányból tapasztalhattam meg. Ebéd után pinyóztunk és kombuchát ittunk, az idő is kitisztult.

Az időjárás itt mindig ugyanaz, ahogy Mark Twain megmondta: “The coldest winter I ever spent was a summer in San Francisco.”

A WC élmény meglepő Amerikában: egészen magasra húzott vízszint van a mosdóban, ennek érdekében nem lehet bele telepíteni papírt, hogy ne csobbanjon. Nekem nem mondta senki, ezért aztán “bátraké a szerencse” alapon nyomtam egy mindent vagy semmit bele a közepébe. Összeszorított fogakkal vártam a visszarúgó bombát, ehhez képest a teletöltött víz gyönyörűen felszívta az ütközést, mint a 10 pontos műugró, ahogy felesleges csobbanás nélkül siklik be a vízbe, úgy ment ez is. (Keanu Reeves WHOA.gif)

Vasárnap céges kocsit fogunk bérelni és szupertitkos ügyben irány Sacramento. Az előbb elkérték a jogosítványom számát, amit megadtam, aztán proaktívan csak annyit mondtam még chaten, hogy, és legyen ez a gótbetűkkel sörhasamra tetovált szlogen:

iCloud Photo Library

Na, akkor:

1. iCloud Photo Library – OFF
2. My Photo Stream – OFF
3. iCloud Photo Sharing – OFF

Azt hiszem, a dolog ott kezdődik, hogy az 5 gigás tárhelyet fel kellene bővítenem a jelenlegi kapacitásainkat tekintve 200 gigásra, hogy ki tudja szolgálni a dolgaimat. Ennek az ára 15 ezer forint / év. (Annak van igaza, aki szerint az eszköz megvásárlásával ingyen kellene kapnunk a tárhelyet.) És ezzel még csak a tárgyévem fotói lennének fönn, nekem ma olyan 500 gigára lenne szükségem, ha minden fotómat szépen szeretném a cloudból kinyerni. Meggyőződésem egyébként, hogy elfogyott az 5 giga iCloud tárhelyem, erre nem szólt semmit, csak belefagyott a progress bar.

Egyszer. Másodszor pedig az iCloud Photo Sharinget nem voltam képes működésre bírni. Azt szerettem volna elérni, hogy megosztok néhány képet egy albumba, és erről kapok egy szétküldhető linket. Próbáltam 200 fotós albummal képekkel, videókkal vegyesen, próbáltam kevés képpel, próbáltam 3 fotóval, próbáltam meghívóval, hasztalan. Nem tudok eljutni a linkig. (Marad a Dropbox.)

Továbbra is fájl szinten másolom le a képeket/videókat a telefonról és azokat külön mappákban elteszem a NAS-ra. Akkor biztos, hogy fogom tudni nézni a dolgokat 10 év múlva is.

Heti Meteor #127 – 10 óra fogfúrás

Ránk jellemzően egy jól ismert Meteoros felvetéssel kezdjük a heti adást: kiszöksz még mielőtt a másik befejezné, vagy nem? Tánciskola, mint potenciális randi célpont és az ezzel kapcsolatos “lépj ki a komfort zónádból” effektus. Megjelent C64-re a Bruce Lee 2. Filmszakértés: A Most Violent Year. Komoly webdesign a Square-től, iPhone killer lista, iPhone 6c, iPhone reklámok és NAS problémák ebben a Heti Meteorban.

Meghallgatható az adás honlapján, iTunesben, vagy RSS-ből. Visszajelzés Twitteren közvetlenül a készítőknek @fb2, @angelday, vagy Facebookon kommentár.

Fotómenedzsment 2015+

Most, hogy az Apple beszünteti az Aperture-t és az iPhotót is, elgondolkodtam ismét azon, mennyire jó ötlet az ő proprietary cuccaikban tárolni a családi fotóimat. Egyébként baromi kényelmes egyetlen kattintással mountolom bármelyiket és NAS-ról gyönyörűen lehet böngészni szuper gyorsasággal. Persze, nyilvánvalóan lehet majd Photos.app-ba importálni a libeket, és a main libet még online is tárolhatom, de ettől függetlenül picit aggódom a stratégián. Javasolt olvasnivalóm még a témában tavalyról.

SM 2015: a digitális boom magyar cégeknek is kitörési pont (x)

Minden eddiginél erősebb programmal jön a legnagyobb hazai techkonferencia, immáron hatodik alkalommal, ami most is a digitális iparág legérdekesebb trendjeit hozza Magyarországra április 8-9-én.

Központban a mobilpiac, a smart technológia, a közösségi finanszírozás, a viselhető eszközök, a hazai startup világ és az egyetemi innovációs tevékenység aktualitásai. A konferencia hangsúlyosan foglalkozik azzal, hogy hogyan lehet Magyarországról nemzetközileg sikeres techcéget építeni. Az immár kétnapos programon mintegy 170 előadást láthatunk majd.

A minden zsebben ott lapuló telefon egyre inkább egy univerzális kommunikációs, médiafogyasztási, problémamegoldó és szórakoztató eszközzé vált. Az SM 2015 a korábbiakhoz hasonlóan továbbra is erőteljesen fókuszál a mobilpiaci trendekre és lehetőségekre.

Hogyan érhet el nemzetközi sikert egy startup? Az SM 2015 körbejárja, hogyan tud egy startup egy jó ötletre alapozva nemzetközileg sikeres céget építeni, ideértve az átütő sikerhez elengedhetetlen nemzetközi kapcsolatok kialakítását és a tőkebevonást is. Jön a smart technológia: az okosotthonok és az okosautók mellett terítékre kerülnek az okosvárosok is. Vitézy Dávid választ ad arra a nagyon izgalmas kérdésre, hogy hogyan lehet Budapestből high-tech, trendi okosváros.

Előadást tart többek között Damien Perillat, a PayPal regionális ügyvezető igazgatója. Előad még Konrad Lauten az Indiegogo-tól, Clyde McKendrick, a POSSIBLE UK vezető stratégája, Marc Sommer, a Deutsche TelekomAG termékmarketing alelnöke, és Marcus Steinhauser, a Testbirds operatív vezetője.

Innováció a hazai egyetemeken: UniverSM 2015 – a konferencia-sorozat Magyarország legnagyobb egyetemeivel közösen útjára indítja az UniverSM-ot, ahol a hazai egyetemek és tudásközpontok (CEU, BME, ELTE, BCE, PPKE, MOME) legmeghatározóbb szakmai előadói és legtehetségesebb hallgatói adnak elő. A konferencia workshopok keretében is kiemelten foglalkozik az felhasználói interakció, az üzleti modell építés és a közösségi finanszírozás témaköreivel.

A rendezvényre 2015. március 2-ig kedvezményes áron lehet regisztrálni. Honlap és programfüzet: smartmobilhq.hu illetve facebook.com/smartmobil

Blogunk támogatója ezen a héten az SM 2015 konferencia volt. Aki esetleg kedvet kapott volna hasonló szponzorált posztot vásárolni, ide kattintson.

PANkreátorok

Rémes név (PANkreátorok), fogalmam sem volt, mire számítsak, amikor elmentünk Lindával a Rotary Budapest-Center rendezésében erre a humor estre az Aranytízbe. Andrássy Máté, Horváth Zoltán és Szabó Máté összeálltak, ha jól értem, már vagy öt éve, és csináltak egy közös estet. Alapvetően valamiféle pantomim témára húzták fel a dolgot, de szerintem inkább egy “feel good” előadás lett a vége.

A két felvonás alatt többnyire saját jeleneteket adtak elő, helyenként nagyon szórakoztató módon. Egy-két jelenetet lazán kidobtam volna, időnként picit azt éreztem, hogy még a próbán vagyok, viszont ettől eltekintve nagyon jól éreztem magam.

Baromi vicces volt, hogy a színházi élet híres anekdotáiból egy párat előadtak a saját interpretációjukban, és mindig ült a poén, illetve a saját filmes casting élményeikből is voltak rekreációk. Ebből az a rész, ahol Horváth Zolikának gyerekeket kellett megmentenie egy vonaton, tökéletes lett: egy jól felépített, jól kidolgozott, viccesen előadott jelenet, ahol bazmeg annyit kellett röhögnöm, annyira jól átjött az egész feeling, meg az, hogy nekik, mint színésznek, mit kell ilyenkor átélniük, hogy a végén már sírtam. Linda is sírt, tönkrement a sminkje.

A legjobban elköltött forint volt. A legjobban elköltött forint volt.

A következő előadásuk február 26-án 19.00 órakor lesz.