Az alábbi levelet kaptam Horváth “HoBa” Balázs barátomtól február 19-én:
Józsikám,
Mint a hazai almások egyik felkent főpapja lehetőséged nyílik általam egy (néhány) fővel kibővíteni a hívők táborát. J
Céges telefont kell vennem Olaszországban és erősen gondolkodóba ejtett a szifon, annak ellenére, hogy eddig stabil ablakos felhasználó voltam.
Olvasgattam itt-ott, kezemben is volt kütyü, de ezekből messze nem lehet annyi mindent megtudni, mint egy aktív usertől.
Szóval lenne kérdésem néhány, amit nagyon megköszönném, ha meg tudnál válaszolni, akár csak lazán beszúrva az alábbi sorok közé:
1. te milyen aku-apacitással szembesülsz? (milyen jellegű felhasználással, meddig megy a ketyere?)
2. ha veszek mekkora memóriával vegyem? belefér az ember a kisebbe, vagy érdemes már most elkerülni a későbbi fájdalmakat?
3. igaz még az állítás, hogy az iPhone Bluetooth része csak kihangosítóval/headset-tel működik, minden más Bluetooth funkció (pl. fájlküldés stb.) nem használható?
4. neked milyen tapasztalataid vannak eszköz kapcsolásnál, szinkronizációnál?
5. komplett filmet milyen minőségben lehet nézni rajta?
6. az utóbbi telefonjaim mind szétcsúsztatható beépített QUERTY billentyűzetes készülékek voltak, shopos rövid kipróbálásnál relatíve elfogadhatónak tűnt ennek hiánya – neked mik a tapasztalataid egy kb. ekkora méretű levél megírásával?
7. tényleg nem lehet mp3-at csengőhangnak használni és valami gadgettel kell átfabrikálni?
8. relatíve sokat használom a navigációt és utazom (bár azt nem vészesen sokat) nem vagyok híve a folyton on-line kapcsolatot igénylő navigálásnak (akku + roaming) – te ezt hogy oldod meg?
9. láttam, hogy az általam használt i-GO elérhető ezen a platformon, de nem tudtam kideríteni, hogy mennyibe kerül az Appstoreban – lehet mivel nem vagyok bejelentkezett felhasználó – ezt meg tudnád nekem nézni lécci?
10. és végezetül milyen gyakorisággal veszel gadgetet telefonra és jellemzően mit? (windóznál nem működik ilyen minőségű fícsör)
Előre is köszi a segítséget!
Felelős bloggerként feladatomnak tekintem, hogy a kellően megalapozott és összeszedett, részletekbe menő, informatív, nyilvánosságot megkövetelő kérdésekre megpróbáljak lehetőség szerint választ adni. Ezért úgy döntöttem, hogy a levél teljes szerepeltetése mellett, egyszersmind áthidalva a Milánó – Budapest távolságot személyesebbé téve az élményt, videóban válaszolok HoBa korrektül összeszedett, releváns kérdéseire. És bocs HoBa, hogy eddig várakoztattalak!
update 20100317: “leszerződtem a talján csodafonnal egy 16 gigás szifonra, ami kiszállítás alatt van.”
Kezdő Mac-esként mindenféle shareware szoftverekkel igyekeztem kényelmesebbé tenni a munkakörnyezetemet, de később rá kellett jönnöm, hogy a rendszer használatának egy magasabb szintjét jelenti, ha arra törekszem, hogy minél kevesebb külső segédprogramot veszek igénybe a feladatok elvégzéséhez. Fájlok menedzseléséhez kizárólag a Findert használom.
A Finder nem érkezik minden betegség nélkül — illetve ez leginkább nézőpont kérdése. Amilyen irányba az Apple megy, egyre jellemzőbb, hogy magunk farigcsálta megoldásokhoz kell folyamodnunk. Az alábbiakban két igazán remek Finder kiterjesztést mutatunk be.
1. Az első az LSelect, amivel igazán komplex, glob fájlszelekciókat hajthatunk végre Finderben gyakorlatilag az ls parancsot grafikus felületre emelve. Legegyszerűbb alkalmazási példa ugye az, ha a ki akarunk jelölni bizonyos kiterjesztésű fájlokat, mert például Canon fényképezőről átmásoltuk a kártyánk tartalmát és le akarjuk törölni a .THM segédfájlokat. Ezt meg lehet ugyan oldani a “Kind” szűrésével is, de most legyen ez a demó példánk.
Első kép, a fájlrengeteg:
És most kattintunk a Finder toolbarján levő csillagra, majd beadjuk a szűrési feltételt:
Végül az eredmény:
Mehet a kukába mind! De itt nem kell megállni, ennél jóval komplexebb dolgokra is képes, érdemes megnézni ezt a screencast-et. Ha megtetszett, letölteni erről a címről lehet, aztán nincs más dolgunk, mint az ikont bepakolni mondjuk az Applications mappába, majd onnan a Finder toolbarra húzni.
2. Második hasznos Finder kiterjesztés a cdto. Hasonlóan az első programhoz ezt is arra tervezték, hogy a Finder toolbarra húzzuk, az ikonja is úgy néz ki. Nem csinál mást, csak éppen az aktuális folderbe nyit egy Terminal ablakot. Roppant hasznos időnként, mert nem kell kézzel navigálgatni. A telepítés hasonló az előzőhöz.
Ott tartottunk, hogy letiltották az iTunes kontómat február 15-én. A fórumon és emailen is javasolták többen, hogy próbáljak live chattel az ügyfélszolgálaton beszélni, illetve írjak nekik emailt. Live chatet nem találtam tüzetes keresgélés után sem, így maradt az email.
Február 16-án kaptam választ:
Dear József,
Hi, my name is Luise from iTunes Store Support. I understand your iTunes Account has been disabled without any notice to you, and that you would like to have it re-enabled. I can certainly understand your concern over this matter and I will gladly have this issue looked into.
Before I can do this, however, Apple requires that you provide us with the following account verification information:
- your permission for iTunes to reset your iTunes password (you will be able to change it afterwards)
- the billing address listed on the account
…as well as one of the following:
- the last four digits of the credit card used for your iTunes Store account
- the order number of your most recent purchase
- or the name of your most recently purchased song or application
Once I receive this information, I will forward your request to have the account re-enabled, to a higher tier of support.
I look forward to your reply so that I can further assist with this matter.
Sincerely,
Luise
iTunes Customer Support
My Hours for this week are:
Fri 1-9:30, Sat 1-9:30, Sun 12:30-9 – Thur 12:30-9
Thank you for allowing me the opportunity to assist you. You may receive an AppleCare survey email; any feedback you provide would be greatly appreciated.
Ezeket az információkat megadtam a részükre, majd jött a higher tier of support február 22-én:
Dear Jozsef,
I have reenabled your account. Your account was disabled because the purchaser of an iTunes Gift Certificate redeemed to your account has refuted the charges with his or her credit card company.
If you purchased the iTunes Gift Certificate on an auction website, it may have been part of a fraud claim. You may want to address the issues with your purchase to the seller, or use any dispute resolution service provided by the auction website or other remedies that might otherwise be available to you.
If the iTunes Gift Certificate was purchased from Apple, the buyer will need to contact his or her credit card company to discuss the disputed purchase.
You can now resume purchasing from the iTunes Store, but the funds from the fraudulent iTunes Gift Certificate will not be made available to you.
I would also like to recommend that you purchase future gift certificates directly from the Apple Store Online, an Apple Retail Store, or an authorized Apple reseller, as any further fraudulent gift certificates redeemed to your account may result in your account being permanently disabled.
Thank you for allowing me the opportunity to assist you.
És ennyi, most működik minden megint, még a jelszómat sem resetelték, kb 3 dollár tűnt el az egyenlegemből. Elkezdek újra vásárolni, letöltöm az iGo 1.2.1 update-et Magyarország térképpel, megveszem az Up in the air soundtracket és így tovább.
Lényeget kiemeltem. Szóval egyszer mindenki futhat lyukra. Csak tudnám, ugye, hogy milyen lyukra futottam.
Ha Finderben kitallózunk egy hálózati mappát, abból csinálunk a desktopra egy rövid-hivatkozást, 5 esetből 3-szor a Finder lefagyását eredményezi. Két megoldás marad: az első, hogy szépen kitallózzuk továbbra is a hálózati meghajtót (nekem ez sajnos pontosan három kattintással több, mint egyébként), a másik, hogy AppleScriptből írunk egy olyan programot, ami automatikusan felmountolja a megosztást, aztán oda is navigál. Ez utóbbit mutatjuk be.
AppleScript Editorban az alábbi programot fogjuk elkészíteni:
a forráskód a poszt végén letölthető formában is elérhető
Az afp://mini@angelday's mini._afpovertcp._tcp.local/mini rész mindenkinél más és más, illetve a list view és toolbar beállítása opcionális, én így szeretem azt a mappát nézni. Meg kell szerkesztenünk a pontos AFP hivatkozást. (Szerintem szambán is ugyanígy összehozható.) Nyissuk meg a Keychain Accesst, majd rendezzük “Kind” szerint a listát, és ott figyeljük meg a “Network password” típust. Mivel korábban már nyilván sikeresen csatlakoztatni tudtuk a hálózati meghajtót, benne lesz a listában a keresett gép. Nálam így néz ki:
afp://angelday's mini._afpovertcp._tcp.local
Felette pedig oda van írva a fejlécbe, hogy “Account: mini”. Ebből kell megszerkesztenünk a használni kívánt stringet. Nálam ez kiegészült a felső, citromsárgával jelölt azonosítókkal. A szerkesztett sort kell tehát kicserélni a fenti programban. Másoljuk be az AppleScript Editorba a kész programot (vagy eleve oda szerkesszük be), teszteljük le a futtatás paranccsal, ha működik, egy Finder ablakot kell kapnunk a hálózati meghajtóval. Aki még mappára is akar “mountolni”, az írja be szépen a teljes elérési útvonalat (nálam /mini/Desktop például). Ha elégedettek vagyunk, mentsük el az AppleScript futtatható alkalmazást, amit a Save dialógus ablakból kell kiválasztani:
Az így elkészült programot kedvező ikonnal is felszerelhetjük, aztán akárhonnan használhatjuk. Én a Desktopon helyeztem el.
Tegnapi posztom hatására került elő Ujváry “silver42″ Béla magángyűjteményéből az alábbi poszter, amiből egy kis házi treatmentet követően előállt a letölthető változat. Logós és logómentes formában vihető, én inkább a logót nem tartalmazót fogom a falra akasztani, mert csak a stílusra van szükségem.
Előbb a logó mentes:
Itt pedig a logózott:
4500×7200 pixeles bontásban letölthetők a poszt végéről. Enjoy.
Draven hívta fel a figyelmem a Maniac Mansion NES poszt kapcsán a LucasForums-on posztolgató Laserschwert (lézerkard) német szakemberre, aki a LucasArts kalandjátékok posztereit restaurálgatja üres perceiben. Először csak legyintettem, mert kit érdekel végülis az, hogy letölthető a Secret of Monkey Island borítója, de a kérdést nem intézhetjük el ennyivel. Roppant minőségi és szignifikáns ugyanis ez a tartalom. Megmutatom, miért.
Ha megnézzük a paramétereket, már sejthetjük, hogy ez komoly téma lesz:
Nem csalás, nem ámítás, ezek tényleg poszter méretű 60×80 centis, 200 DPI-s (!) bontású képek. Most mindenki képzeljen maga elé egy hatvan centi széles és közel EGY MÉTER (!) magas téglalapot, amiben a Monkey Island grafikája van, feliratok, nélkül. Kizárólag Steve Purcell grafikája. Nézzük csak meg előbb a teljes posztert:
És ebből kiemelve 100%-os nagyításon Guybrush arca:
Az ecsetvonások láttán a fenti kép a saját fejemet ábrázolja!
Laserschwert ebből a poszterből hat változatot mutat be:
1. eredeti logóval
2. eredeti logó nélkül felhőkkel
3. eredeti logó nélkül
Plusz ugyanennek még három változatát a restaurált színekkel. Nem is annyira azt kell érteni ez alatt, hogy kicsit feljebb húzta a megfelelő potikat Photoshopban, hanem a faszi konkrétan újra festette Purcell eredeti rajzát.
I’m trying to preserve those classic artworks by Steve Purcell, Bill Eaken and the likes, cleaning them up, painting out overlaying text or stickers, plus taking the extra step to make these babies printable in poster size.
Mindez természetesen olyan tökéletes és hibátlan minőségben, hogy amikor megnéztem és 100%-on összehasonlítottam, elkezdtem zokogni. Komolyan mondom, eddig ilyet még csak a kalendáriumban, nem!, a Nemzeti Galériában láttam. Ha egymás mellé tesszük a kettőt, nem tűnik fel nagyon a változás, jobb oldalon a hajó kicsit “kékebb”.
Nézzük csak meg közelebbről! Elsőként animgifben a jobb felső részt:
Utána pedig a bal alsó szakaszt:
Mennyi törődés és érzék!
Apropó, itt van egyébként Purcell 20 éves eredeti skicce a plakátról (csak amolyan referencia végett):
Ha hozzám hasonlóan ezen a pontra már masszív barnára fostátok a bokátokat, akkor készíthetitek a tisztítószereket és fehér zsebkendőket, mert van ez még tovább is! Nem csak, hogy ingyen hozzáférhető a fenti poszter összes változata, de egyéb játékok posztereit is LETÖLTHETŐVÉ tett nekünk Laserschwert. Ugyanebben, igen, írd és mondd!, ugyanebben a minőségben elérhető még többek közt a Monkey Island 2, Zak McKracken és Sam and Max: Hit the Road (szintén Purcell zseniális festményei), illetve más grafikusoktól például a Day of the Tentacle eredeti posztere (ehhez még EPS fájlok is vannak logóval, karakterekkel — OMG), valamint ez az alternatív poszter DotT is:
Ugye el tudjátok képzelni, hogy néz ki ez 100%-on? ŐRÜLET!
A teljes állomány így néz ki:
Legszívesebben szerepeltetném az összes posztert, kedvem lenne mindegyikről ennyit írni, összehasonlító ábrákat fabrikálni, pannelni a dolgokat egymáson, de nem, meg kell állni itt és publikálni kell a posztot.
Ezt a csomagot wgettel 20100223-án leszedtük, kinyomtuk és egy 700 megás zipben megosztottuk itt: http://gasztony.com/posters_final.zip — thanks Gasztony!
És hogy mit kell ezekkel a poszterekkel csinálni? Hát kérem tisztelettel, online megrendelni a nyomtatást és bekeretezve a falra lógatni! El tudtok képzelni ennél jobb ajándékot saját magatoknak? Én ugyan nem. Laserschwert a sajátjait a Posterxxl.de-vel készíttette el, ugyanennek az amerikai változata itt. Magyarországon egy lehetőség a Postershop.hu, itt például fotópapírra a 80×60 cm-es nyomtatás 5 ezer forintból megvan — sweet!
Uraim, idén előbb jött a karácsony!
Kinyomtatva egyébként ekkorának kell elképzelni a 60×80 centit:
Józsi! Hova lehet még innen menni? Ide:
update: Ujváry “silver42″ Béla a poszt hatására előbányászta a saját relikviáit, ő még levelet is írt a LucasArtsnak és választ is kapott! Sőt, úgy szólították, hogy “Dear Jedi–”, mennyire fasza!
Ha gyakran nézegetünk a hálózatunkon található másik Mac-eket screen sharingben, hasznosnak bizonyulhat az alábbi tipp. Alapvetően ugyanis Finder ablakból kell kitallózni a gépet és ott rákattintani a share screen gombra, vagy külön elindítani az alkalmazást, és úgy válogatni. Nem túl kényelmetlen megoldások, viszont a tényleg nagyon gyakran használt gépeink eléréséhez ennél is egyszerűbb parancsra van szükség. (Én például a nappali szobában levő számítógépet előszeretettel távvezérlem.)
Az alábbi mappát kell kitallóznunk a saját felhasználónk alatt:
Ide vannak letárolva azok a gépek, amiket használni szoktunk. Bármelyikre kattintva bejön azonnal a gép képernyője. Nincs más dolgunk, mint elhelyezni az asztalon egy rövid-hivatkozást a megfelelő fájlra. (Kezdjük el húzni az asztal felé, majd nyomjuk hozzá az option-cmd billentyűket is, az ikon még a levegőben rövid-hivatkozásra kell, hogy változzon.)
Aki nem az asztalra akar pakolni, az egy az egyben kirakhatja a dokk jobb szélére a teljes mappát quicklaunch formában, esetleg használhatunk Butler, LaunchBar alkalmazásokat is — kinek mi a kedves. Én az asztalon szeretek kattintani, nincs szükségem külső alkalmazásra.
Naptáramba jó előre be volt írva a dátum: 2010. február 18. — RE5 DLC PS3 megjelenés! (kezdőknek: ez a Resident Evil 5 fantasztikus játék “küldetéslemeze”, a Lost in Nightmares)
Mondanom sem kell, hogy itteni idő szerint csütörtök este vagy háromszor (17 óra, 20 óra, 23 óra) benéztem a PSN Store-ba, hátha befrissítették már ezt a nem mindennapi letöltést. Sajnos nem volt, csak a játékhoz letölthető 2.0 szoftver update, így nyugovóra tértem az előkészítés után. Reggel 7 óra 30 perckor néztem rá újra, képzelhetitek az örömömet, amikor megtaláltam végre a letöltést. (egy gyors twitt persze kötelező volt)
A US Store-ból azonnal megvásároltam, letöltöttem a 480 megás állományt (közben meg tudtam kényelmesen borotválkozni, teát főzni, reggelizni), telepítettem, aztán indítom a játékot, szívem REPES, de az extra content menüpont alatt bizony továbbra is piros a “Lost in Nightmares” opció. Azonnal hívtam Greg-et, a konnektor.org szerkesztőjét. A korai időpont miatt kétszer kellett elismételnem neki a problémát, hallhatóan még az igazak álmát aludta.
Greg elmondta, hogy a DLC-k sajnos régiókódosak, és nézik a használt lemezt is. Mivel én az RE5-öt UK-ből rendeltem, így csak a UK Store-ból letöltött DLC fog működni a játékkal. “Nem olvasod a konnektor 300 komment fölött járó tudásbázisát?” — kérdezte Greg és igaza volt. Ekkor jutott eszembe ugyanis az, hogy ez szempont volt korábban is, csak én ugye megelégedtem a játékdemókkal eddig.
“Mit tehetünk?” — kérdeztem, de ekkor már biztos voltam benne, hogy nem tudok úgy elindulni itthonról, hogy kipróbáljam ezt a remek DLC-t. Greg szerint be kell regisztrálnom a UK Store-ba fiktív UK címmel, viszont nem fogok tudni megadni neki VISA kártyát, csak az AmEx Blue-t eszi meg, tehát feltöltő pontokat kell vásárolnom magamnak például a GameStore-ról. Gyorsan utánanéztem, 7 ezer forintba kerül a doboz. Ebben található a kód, amivel fel tudjuk tölteni a PSN “tárcát” (komolyan így hívják, wallet), aztán újra le kell tölteni a DLC-t. Az is kiderült, hogy nem kell UK accounttal játszani, a rendszer megelégszik azzal, hogy van egy ilyen account a gépen, nem bukom el a mentett állásomat, trophy-kat stb. (Oda is verne.)
A GameStore-os feltöltőpontért befáradni az Árpád-hídig semmi kedvem nem volt, így ninjázni kezdtem a kérdést az alábbi SMS formájában:
Szerencsére a GameStore-os ember rugalmasnak bizonyult, csak annyit kért, hogy OTP-ben fizessem be a pénzt, akkor egyből látja. Megértem a dolgot, magam is így járnék el. Dolgom is volt a városban, egy szabálytalan parkolást kockáztatva beszaladtam egy OTP-be és fizettem. Miközben az autóhoz sétáltam, küldtem neki az SMS-t, hogy jöhet a kód. Mire végül hazaértem, már a telefonomon volt a 12 karakter. (Sajnos csak a drágább, 15 ezer forintos volt neki, bár nem aggódom azt illetően, hogy majd el fogom használni később a következő RE5 DLC-nél.)
Nem is volt más hátra, mint az, hogy újra letöltsem és telepítsem a cuccot. A játékot végigjátszottam másfél óra alatt, nagyon tetszett. Akinek bejött a Resident Evil 1, illetve annak a remake-je, nagyon fogja élvezni a kastély 2010-es változatát (persze nem ugyanúgy néz ki, de nagyon hasonlít).
Ettől függetlenül vissza szeretnék utalni erre a PSN bolt mizériára: mi a francra jó ez a régiókódolás? Egyébként már régen XBOX-ra töltöttem volna le, ott emlékeim szerint nincs ilyen faszkodás. Két dolog miatt nem tettem: az egyik, hogy kölcsönadtam FB2-nek a lemezt, és még mindig nem kaptam vissza (ennek már egy éve), a második ok, hogy a lementett állásommal kívánok tovább játszani, még akkor is, ha ennek nem sok értelme van a DLC esetében, hiszen tök független a játéktól — de a trophy miatt akkor is szempont.
a jobb alsó sarokban levő piros ikonok mutatják a megvásárolt DLC-ket
Linda úgy szakkommentálta a dolgot, hogy “nem akarja a SONY a pénzedet”, illetve még azt is mondta, hogy “nagyon szeretheted ezt a játékot, ha ennyi ideig szenvedsz, hogy megszerezzed”.
És igaza van. Imádom az RE5-öt.
Végül adok a SONY-nak egy tippet a szerkesztőségből, magyarul, hogyan tudnak még több pénzt csinálni: a régiókódokat el kell törölni, a boltot pedig szabványos, interneten bárhonnan működő kártyás fizetéssel, a fogyasztó által elszámolni kívánt pénznemben kell kiszolgálni. Vagy meg lesztek baszva fasszal, gyökerek.
A kétezres évek elején az Index dizájnere voltam hidrogénszőke hajjal. Leginkább bannerek gyártásával foglalkoztam napi szinten (hatalmas sikerek a 468×60 pixeles animgif világban), viszont komolyabb munkák is kapcsolódtak a nevemhez, mint például a lap link színének meghatározása. Ebből az időből maradt bennem az a szakmai ártalom, hogy mindig szerelni akarom a lapot — imádok mockupozni.
Most például a jobb felső résztől kapok hülyét:
Rémes helypazarlás. Egy olyan nagy forgalmú címlapnak, mint amilyen az Index, pixelre kell optimalizálnia. Ne felejtsük el ugyanakkor, hogy mik azok az elemek, amiknek ott kell szükségszerűen maradniuk.
Megoldásomban nem törekedtem másra, mint arra, hogy ezt a két dolgot kompaktabbra rajzoljam. Nem feltétlenül mutatom be a legszebb változatot — ez egy javaslattevőnek soha nem is célja. Egyszerűen csak a két dolgot összébbnyomom. Az időjárást például visszavenném, elég néhány dinamikus, jelzés értékű ikon és mehet is a fejléc tetejére, nem interferálva az értékesített reklámmal. Mellette a szolgáltatásokat egyszerűbben, kisebb helyen promóznám. Esetleg erre kitalálnék valami másik megoldást ugyanekkora helyen. (Minden nap cserélgetném őket, esetleg ennél egy még ötletesebb megoldással mozgalmasabbá tenném.)
Íme:
Amit még kiemelnék:
1. ki kell írni, hogy mi a szomfa az az inda — szerintem még mindig rengetegen vannak fogalom nélkül a kérdést illetően
2. a “Keresés” feliratnak a formban szürkének kell lennie kurziváltan — azért, mert az egy “címke”, nem pedig “argumentum”
3. törekedtem arra, hogy minden szolgáltatáshoz egy életszerű félmondatot írjak
Az eredmény 133 pixel megtakarítás. Érzésem szerint a funkciók is megmaradtak, a méltán híres blog tartalom is feljebb került. Ez egyébként egy fél órás ujjgyakorlat volt valamelyik nap (aki ügyes a screenshotból még ki is találja, mikor készült). Sokkal nagyobb kihívásnak érezném az újság vizuális értékkészletének összekalapálását, de csak azért, mert annyira megtetszett a BBC hasonló blogposztja. Bra-vo!
A rövid válasz: azért, mert a Microsoft Outlook felhasználó smiley-t írt a levelében, ami betűt a Windows levelezője a Wingdings font “J” beűjére helyettesített.
Az Outlook Win alatt úgy van beállítva, hogy a :) jelet kicseréli automatán a vigyorgó fejre (erre defaultol és persze senki nem állítja át). Hogy-hogy nem, ez a “fej” úgy kerül letárolásra az Office remek levelezőjében mint egy nagy J betű, aminek stílusa Wingdings betű. Hasonlóképp a szomorú szmájli “L” betűként érkezik.
Amikor az Outlook elküldi a levelet, az alábbi kódot állítja elő (bárki könnyedén leellenőrizheti):
Nem túl szép megoldás, hiszen feltételezi, hogy ott van mindenkinek a gépén telepítve a Wingdings Microsoft Windows (!) betű, amiben a J a vigyorgó archoz van hozzárendelve. Eleinte azt gondoltam, hogy a Gmail parsolja ki rosszul valamiért, hiszen a Snow Leopardot Wingindsszel szállítják, de ez nem a helyzet, hiszen Windows alatt gyönyörűen működik a dolog:
A probléma ott van, hogy a Mac-es Wingdings font nem ugyanaz, mint a Windows-os. Mac-en ugyanis nem állítja magáról a betű, hozzátenném: korrektül, hogy a J karaktert a smiley face-hez kellene rendelni. Egyáltalán semmi ilyesmit nem állít magáról, teljesen más betűtérben helyezkedik el a dolog.
A teljesség kedvéért hozzá kell azt is tenni, hogy a Wingdings az U+F04A private use blokkba rakta a smiley face-jét, holott ennek a szimbólumnak van megnevezett Unicode helye is, U+263A WHITE SMILING FACE:
☺
Ha el akarjuk kerülni ezt a problémát, annyit tehetünk, hogy átmásolunk valami Windowsos Wingdingset magunknak, viszont akkor onnantól kezdve van egy olyan font a gépünkön, aminek vigyorgó arc szimbóluma azt állítja magáról, hogy J betű, és ez “font substitution” esetében még problémát is jelenthet.
Megoldási javaslatot nem adok a Microsoftnak erre a problémára, de annyi bizonyos, hogy kompatibilitás/hack oldalról közelítik meg ezt, és még sok más kérdést az életben. De ez nem okozott most túl sok meglepetést gondolom senkinek.
Február 2-án megjelent a 3.1.3 bugfix iPhone software update néhány teljesen jelentéktelen frissítéssel, amiket fel sem sorolunk ezen a helyen. Egy nem dokumentált “fícsör” is bele- azaz visszakerült, mégpedig a tavaly nyáron elvesztett “tethering” opció. Olyannyira, hogy úgy tűnik, immáron mindenki gond nélkül használhatja az amúgy függetlenként vásárolt telefonját akármelyik szolgáltatóval internetes modemként.
Tennivaló nem sok van, fel kell rakni az új förmvert (már amennyiben nem jailbreakelt a telefonunk), aztán a Settings – General – Network – Cellular Data Network alatt beállítani a tetheringre vonatkozó opciót. Ez az APN – MMS szekció alatt, legalul található. Vodásoknak szörnyen egyszerű, csak a nevet kell kitölteni valahogy így (egyébként csak le kell másolni az APN sorát fentről):
Ezután a Settings – General – Network alatt megjelenik az “Internet Tethering” gomb, amit akármikor be tudunk kapcsolni, ha a telefonon szeretnénk felcsatlakozni a netre. (Persze ehhez szükséges, hogy a mobilszolgáltatónknál legyen érvényes adatcsomagunk aktiválva, de ezt úgyis tudja mindenki.)
A vicc az, hogy még bluetooth-szal is működik (nekem annak idején ilyen nem volt, csak USB-s). Az eljárás csak annyi, hogy be kell kapcsolni a már említett módon a tetheringet, aztán a laptopon felcsatlakozni (például a System Preferences – Network – Bluetooth PAN – Connect részen) — ennek előfeltétele, hogy az egészet megelőzően összepárosítottuk a telefonunkat a laptoppal, amit a System Preferences – Bluetooth – Add (kis + gomb a bal alsó sarokban) megnyomásával tehetünk meg.
Ez az egész dolog olyannyira jól működik, hogy nálam még az örökké problémás MMS is meggyógyult magától! Biztos vagyok benne, hogy bugfixelték azt az egész szakaszt ott.
Aki még emlékszik, szeptember végén elhatároztuk, hogy bepereljük az Apple-t és a T-Mobile-t, mert úgy értékesítenek készüléket, hogy az Apple miatt nem működőképes rajta a tethering, csak a T-seknek. Megnyugodhat mind a két cég, hiszen visszajött a szolgáltatás teljes pompájában, egyelőre tehát megúszták a pert. (Egyébként annak idején tényleg elkezdtünk foglalkozni az üggyel és mindenféle megfigyeléseket is tettünk a kérdésben, meg hallattuk a hangunkat erre-arra — én bízom benne, hogy a kettőnek volt egymáshoz köze!)
Figyelem! Alábbi posztunk a Terminál huszároknak készült. Aki nem érti ennek fontosságát, szükségességét, lapozzon, görgessen tovább. Aki viszont kedveli a dolgot, hasznosuljon és nyomja a lájkot.
Mindig is nagyon szerettem az OS X parancssoros felületét. Nincs olyan kihívás, amit ne lehetne megoldani, ha az ember akár kicsit is ért hozzá. (A legtöbb shareware GUI alkalmazás egyébként valami amúgy is létező parancsot használ fel, de más poszt tárgya lehet ennek hasznossága.)
A MacPorts és Fink csomagkezelők rengeteg Unixos parancssori alkalmazás telepítését és frissítését teszik könnyűvé, de megmondom őszintén: nem szeretem őket. Én nem vagyok ekkora guru, viszont ott is mindenféle körülményes úton lehet csak elindulni (számomra legalábbis), emlékeim szerint a felhasználói élmény sokkal tágabb, mint egy egyszerű fogd-és-vidd.
Nekem a napi életem során a “wget” program szokott hiányozni, azt ugyanis nem tartalmazza az alap OS X “repó”. (A tegnapi napig egyébként úgy hajtottam a wget-et, hogy bementem felhasználóként a SZERVERRE, és ott adtam ki a parancsot, aztán letöltöttem magamhoz az eredményt.)
fds lefordította néhány népszerű Unixos programnak a Mac-es változatát. Néhány jótét lélek (vagy másképp fogalmazva: szerencsétlen hülye, mert az egyikük én voltam) pedig weblapot eszkábált neki tegnap hajnali 1 óráig fennmaradva.
A dologban számomra csábító az, hogy nem kell a telepítéshez csinálni az ég világon semmit, mint egy darab fogd-és-vidd módszerrel telepíteni a számunkra kedves alkalmazást. A csomag tartalma: wget (1.12-ben van CSS parser is), rsync, p7zip, optipng, mc, lftp, lame (.flac támogatással csavarva).
A figyelmes olvasó (létezik még ilyen?) észreveheti az “mc”-t is a listában, illetve a Plastik média szerkesztője is endorszálja a maga módján a szerver környezeti mc-zést. Parancssoros módban ugyanis roppant jó fájlműveleteket végezni, viszont GUI-ra semmiképpen.
Szóval lehet mc a Mac-en is, aminek mondjuk onnan látom igazi hasznát, ha távolról jelentkezünk be az otthoni gépünkre és gyorsan intézni akarunk valamit. Viszont ha már ezt tesszük, akkor tegyük meg rendesen. Az ismertetett megoldásban azon túl, hogyan lehet rendes UTF-8 kezelést beállítani (1), bemutatásra kerül az is hogyan lehet távolról elérni az mc-t, hogy ugyanúgy nézzen ki, mint lokálban (2), ezen túlmenően az, hogy az mc által rajzolt felső részén “hiányzó” kék kockákat hogyan lehet visszavarázsolni — aki próbálta már, tudja, miről beszélek (3), illetve, és ez a legkeményebb az összes közül, olyan kemény, mint az ecetes kő, az, hogy az mc mindig ODA LÉPJEN KI a shellben, abba a mappába, ahova navigáltunk az mc session során (4).
Rend.
Nemhogy árvíztűrő, de kínai és ezt még akkor is tudja, ha távolról jövünk be!
Lelkes amatőrök (Bognár Andris és én) összetákoltak egy angol nyelvű weblapot, ahonnan mindez letölthető és könnyedén telepíthető, a neve: csokoládé tools. Ha rajtam múlik, hasznos szerepet tölt be a Mac-es tábor életében, különösen akkor, ha fds mindig teker újat belőlük, amikor lesz. A weblap csak Safariban néz ki úgy, ahogy elképzeltük:
Minden csomag a megfelelő mappába kerül, korrekt módon csomagolva, man állományokkal kiegészítve.
Az mc beállítására vonatkozó információk az “Additional info” gomb mögött vannak részletesen leírva. Egyébként az a nagyon kemény, hogy ezeket bármilyen szerveren megtehetjük, ahol mc-zünk és “jó” lesz minden, sőt, nagyon ajánlom is.
Még két, helyben futtatott Terminál iskolai tippet osztanánk meg ezen a ponton:
1. Terminal ablak “zoom”: célszerű beállítani. ⌘-Return hatására a Terminal ablak 80×25 (hehe) karakteres mérete teljes szélességű lesz a desktopon. Ha hosszú fájlnevekkel dolgozunk, roppant hasznos kiegészítés. A System Preferences – Keyboard részében állítsuk be az alábbiak szerint:
2. mc-zéshez (akár lokál, akár szerver oldalon) fontos lehet még az is az Optiont (gyk: alt) értelmezze “meta” keynek. Ez csak annyit jelent, hogy mc-ben Opt-H a History, Opt-9 a felső menü, Opt-0 az Exit stb. Ezt a Terminal.app settingjében kell beállítanunk:
Én tényleg hiszek abban, hogy ez érdekes és hasznos információ lehet sok Mac-es részére és bizonyára sokan vannak, akik nem szeretnek, vagy tudnak maguknak programokat tekerni, vagy MC-t konfigurálni. El tudom hinni, hogy van egy ilyen felhasználói réteg, hiszen én magam is közéjük tartozom.
Sajnos egy hátulütője van az egésznek: nincs hozzá support, aki ennyi alapján el tud igazodni, annak oké, aki nem, az meg már amúgy sem tart itt az olvasásban. A kommentek között igyekszem válaszolni időm és tudásom engedtével.
A munkafolyamataim szerves részét alkotja az asztalon levő ikonok kezelése; sok ikonnal dolgozom, de nem annyi ikonnal, mint @machogergo, akinél a napra lehet nézni, de az asztalára és megnyitott tabjaira nem, mert csak beleszédül az ember. De, mint ahogy Philip Seymour Hoffman is megmondta abban a filmben, ahol egy tanárt játszik, és a húga beállít hozzá rendezkedni a lakásban, @machogergo is bizonyára azzal védekezik, meg én is ezt mondom, hogy “there is actually a system in this”.
Egyszóval sok az ikon az asztalon, ám ezek rendszert alkotnak. (Lehet, hogy megengedem még azt is, hogy azoknál is rendszert alkot, akik Windows módra autosnappelik a dolgaikat agyatlanul a bal felső / jobb felső sarokba, szevasztok.)
Kicsit beszéljünk most a komplex rendszerekről, aztán visszatérek az ikonokra.
Minden operációs rendszer váltás magában hordozza azt, hogy új komponensekre ülünk fel, az operációs rendszert is emberek készítik, ezek márpedig komplex rendszerek, így könnyen előfordulhat az, hogy az upgrade során dolgok félremennek. Az upgrade-et a szó legszorosabb értelmében értem, vagyis úgy, ha az ember a régi dolgait viszi magával tovább.
Upgrade lehet az is, ha egy újonnan vásárolt Mac-re áthúzzuk a régi Mac-en tárolt iPhoto “ikont” a ~/Pictures mappából, ami gyakorlatilag egy az egyben tartalmazza a képeinket. Ha ezt átmásoljuk, akkor gyakorlatilag a régi anyagot visszük tovább. Fontos tisztában lenni azzal, hogy ilyenkor az installunk valójában nem “clean”, hiszen az iPhoto “adatbázis” szerkezetét is viszi.
Mac-en nagyon könnyű a gépek közötti mozgás, hiszen néhány mappát kell csak átdobálni, aztán minden olyan, mint a régi gépen. Ha valami obskúrus problémánk van (mint például Karottának volt az, hogy a Mail.app nem félkövérítette az olvasatlan leveleit), és ez a hiba akkor is megmarad, ha új rendszert teszünk fel, de másoljuk a mappát egy az egyben, joggal gyanakodhatunk arra, hogy valami korrupt a helyi adatbázisunkban.
Az ilyen típusú problémák fennállhatnak akkor is, ha operációs rendszert frissítünk, és megjelennek vicces dolgok. Félreértés ne essék, nem állítom, hogy minden hiba ilyen, de lehetnek ilyenek is. Ha ennek gyanúja merül fel, az egyetlen megnyugtató dolog, ha tényleg friss rendszert kezdünk el használni, és minden helyi tartalmat újraépíttetünk az adott alkalmazással.
Feleslegesnek gondolom a régi OS-re való visszalépést, attól nem lesz jobb semmi, maximum elfogadjuk, hogy egy korrupttá vált helyi adatbázist cipelünk a hátunkon.
Ilyenkor általában a célravezető megoldás, ha létrehozunk egy új felhasználót a gépünkön, és azon is megnézzük, teszteljük a dolgot. A legtöbbször ki szokott derülni, hogy nincs ilyen probléma ugyanannak a gépnek másik felhasználójánál. Nálam régen olyan volt, hogy az egyik process folyamatosan “dagadt”, ette a CPU-t: 5-7-10-15% Nem csinálta mindig, de időnként előjött és megőrültem tőle. Google-ztam, ismerősöket kérdeztem, nem jutottam semmire. A másik useremnél viszont nem volt ilyen gond, valami a saját felhasználóm egyik alrendszerében okozta a problémát. Sosem derült ki, micsoda és nem is érdekes igazán.
Most pedig vissza az ikonokhoz.
A Snow Leopardra frissítés végeztével rebootolnunk kell. Én magam tavaly augusztusban frissítettem. Ennek a folyamatnak a végén úgy állt fel a gépem, hogy minden ikon (van egy pár) alaphelyzetbe került a képernyő jobb felső szélén. Pufogtam egyet magamban, de arra gondoltam, hogy “biztos az upgrade miatt, és egyszeri történet”. Visszarendeztem az ikonokat, aztán tolni kezdtem a kontentot.
Teltek múltak a hetek, valami miatt újra kellett indítani a gépet, az ikonok megint alaphelyzetbe kerültek. Kiderült, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával. Rewerse tanácsára tehát letöltöttem a 2005-ös ősöreg DIM nevű szoftvert, amivel az ikonok pozícióit elmentettem magamnak. Később, ha hetek múlva megint véletlenül leresetelődött minden, akkor legalább ezzel vissza tudtam azokat állítani, amiket ő már előzetesen eltárolt.
Mint valami messiást, vártam a 10.6.1, később a 10.6.2 frissítést, de sajnos nekem nem akartak kedvezni az Apple istenei.
Érdekes módon csak nálam produkálta ezt a jelenséget a gép. Úgy voltam vele, hogy majd csak elmúlik. De nem múlt el.
A felhasználónk ~/Desktop/.DS_Store fájlja tárolja egyébként többek közt az ikonok pozícióit is. Azt vettem észre, hogy egyszer csak eltűnik onnan ez az állomány. Volt-nincs. Ekkor történhet meg az, hogy egy rebootot követően alaphelyzetbe kerülnek az ikonok. Amíg nem kell gépet újraindítani, minden szép és jó egyébként, csak éppen hiányzik a .DS_Store a Desktop mappából. Kellemetlen.
Az is kellemetlen, hogy a Time Machine ilyenkor, agyatlanul persze, de ez a dolga, letörli a backupból is a .DS_Store-t, azaz még csak azt sem tudjuk megtenni, hogy a mentésből visszaállítjuk a pozíciókat. Először arra gyanakodtam, hogy a TM végzi rosszul a dolgát, pedig dehogy, nála ez a rendszer része. Aztán később arra, hogy van valami olyan szoftverem, ami törli időnként, hiszen másnál nem nagyon van ez a hiba.
Egyedüli megoldásként a tervezett reboot előtt a DIM-mel csinálni kellett egy pozíció mentést, majd reboot után visszaállítani a fájlokat a helyükre. (Sokszor volt, hogy épp nem volt jó DIM mentésem, haha.) Na mindegy, lényeg a lényeg: túl voltam jópár kézzel történt visszarendezgetésen is, de megtanultam vele élni.
Ha most felidézzük a poszt első felét, összeállhat a kép. De megpróbálom lerövidíteni:
- A Snow Leopard tartalmazza az újraírt Findert. ÚJRAÍRT. FINDERT.
- A Finder az egyetlen alkalmazás, ami módosítja a .DS_Store-t. (Jó eséllyel elfogadhatjuk ennek az állításnak az igazságtartalmát.)
- A Snow Leopard upgrade áthozza a régi Finder által készített bináris .DS_Store-t.
- Az OS-t emberek írják (nem a mátrix), a Finder újraíródott menet közben, régi versus új, helyi adatbázis problémák.
Dereng már?
A megoldás tehát rém egyszerű: meg kell kérni az új Findert, hogy felejtse el a régi beállításokat a Desktop alatt, és készítse el újra az adatbázisát. Ennél mi sem egyszerűbb, három sor a terminálban, ami először is bezárja a Findert, aztán letörli szépen az összes .DS_Store-t a Desktop alatt kikényszerítve az újraépítést:
És kész. Az egyetlen hátránya, hogy újra helyre kell tenni az ikonjainkat, de erre már nyugodtan használható a DIM, hiszen az scriptekkel mozgatja az ikonokat, nem közvetlenül írja a fájlt.
Nem kell tehát dot update-re várni, nem kell az Apple-t anyázni (lehet, de amíg nem a GÉPEK írják az OS-t, hanem gyarló emberek, addig lesznek ilyenek), vagy visszamenni Leopárdra, jól bele kell csak gondolni az egészbe, és megtalálni a megfejtést.
(Köszönet fds-nek, aki a három Terminal sorral elindította a gondolkodást.)
Justine Nagan rendezőnő az Egyesült államokban északnyugati részén átutazóban botlott bele a “Hamilton Wood Type” múzeumba. A múzeum egy idős, teljes háztömböt kitevő épület, gazdája mintegy 1,5 millió fából faragott betűnek.
Ma már kizárólag önkéntesek üzemeltetik az épületet, ami teljesen egyedülálló a maga nemében: a fából faragott betűk tanulmányozását, előállítását, és a nyomtatási folyamat megőrzését tűzték ki célul abban a gyárépületben, ami betűket készített 1880 óta az amerikai piacra.
Nagan egy non-profit cégén keresztül 100 ezer dolláros büdzséből 90 perces filmet készített a múzeum vezetőjének küzdelméről, hogyan tudja megtalálni a múzeum helyét a digitális világban, és hogyan próbálja elkerülni a végleges bezárást.
A film trailere:
A film január végén kerül a londoni és néhány amerikai mozik műsorára, DVD-n az év során lesz majd megvásárolható. Weblapja itt, a posztot pedig az idsgn blog azonos című írása alapján készítettem el.
A kérdés megválaszolásához iMovie ‘09-et vegyük elő az /Applications mappából (a 2009-ben vásárolt gépeken már fenn van alapból). Ha elkezdünk egy új projektet, akkor már egyszerű a kérdés. Vigyük egerünket a lassítandó, egyszersmind a már vágott részre áthúzott klip fölé.
Kattinstuk meg a fogaskereket, ez egy általános beállító ikon, a klip sokféle paramétereit érjük el innen könnyedén. A minket érintő rész a “Clip Adjustments” opció alatt bujkál.
A sebesség megváltoztatásához előbb át kell konvertálnunk a klipet.
Ha megkattintjuk a “Convert Entire Clip” gombot, akkor kis szöszmötölés után szabadon állíthatjuk be a sebességet!
Sok hasznos iMovie ‘09 tipp és ötlet tekinthető meg az Apple cél-oldalán is, én magam is nagy élvezettel forgatom!
Halkan jegyzem meg, hogy egy három órás anyaghoz szerintem nem ez a megfelelő módszer, ez inkább rövidebb nyersanyagok birizgálására való.
írt a levelében, ami betűt a Windows levelezője a Wingdings font “J” beűjére helyettesített. 
“L” betűként érkezik.
Legfrissebb hozzászólások
angelday, Tyler, CsasZ [...]
Chal, neo446, ironyice [...]
Zeusz, angelday, GreeNThumb [...]
szenyo, Kiskovács, DnP [...]
Marci, asbi, DnP [...]
raszi, TamasSzurmik, TamasSzurmik [...]