A felmerült problémák miatt félek a frissítéstől, mint a tűztől, pedig a sok lényegtelen dolog mellett ebben jelenik meg a régóta fájlalt shift-cmd-4 utána pedig space kombinációra előjövő screenshot eszköz új fényképezőgép ikonja. (A régi ikon még a NeXT-es időkből maradt benne az OS-ben!)
Egyéb vizuális frissítések:
Klassz lett, remélem sok ilyen apróságot raknak még a jövő frissítéseibe is.
/via eFi
Nagy és látványos frissítés jelent meg ma az FCP X suite-hez, bitang multicam, agresszív reconnect, erősebb XML támogatás, külső monitor csatlakoztatás, csak hogy a leglényegesebbeket említsem. Nekem már töltődik a csomag, nagyon várom a frissítést, iszonyatosan törött a szoftver, nem mutatja például azt, hogy a nyersanyagokból mely részeket emeltük be a projektbe (hihetetlen, de tényleg), nekem a külső lemezre átmozgatott /Movies mappát egyszerűen nem látja, harmadik indításra hajlandó csak elindulni, addig hibát köp, rettenet körülményes vele a munka, viszont elhatároztam, hogy ezen az úton haladok. (Nálam a Sony NEX-5 – a profi cucc – megy Aperture-be és Final Cut Pro X-be, az iPhone nyersanyagai pedig egy példásan rendezett iPhoto könyvtárba.)
Ami miatt most mégis írok, az a Final Cut Pro X 10.0.3 terméklapja. Először is, helyesen felismerték, hogy foglalkozni kell a dologgal, mert különben köpnek rájuk az emberek. Ezúttal már korrekt frissítési csomagot adtak ki, megcsináltak neki egy terméklapot, részletesen ismertetik az újdonságokat. Érezni, hogy komolyan gondolják.
De az micsoda már, hogy a multicam editing miatt külön felvették az Audis részeket? Sőt, megkockáztatom, hogy a teljes forgatást csak a multicam miatt csinálták. Ha megnézzük, a fő terméklapon egy külön forgatott rész van, ennek a részeit láthatjuk a screenshotokon, ennek a kész videóanyagát láthatjuk egyben. A multicam videó viszont a 10.0.3-as lapon látható, részleteiben, vagy egészben. Teljesen világos, hogy rettenet pénzen kimentek forgatni a kocsikkal. De most komolyan, mennyibe kerülhetett egy ilyen forgatási nap? Helikopter, bérelt autók, 40 fős személyzet. Ráadásul a videó semmiről sem szól, mint arról, hogy demózzák a multicamet. Maga a videó egy értelmetlen fos, értelemszerűen semmi más nem volt a célja, mint az, hogy profi nyersanyagok készüljenek, amiket össze lehet vágni FCP X-zel.
Érdemes megnézni, csináltak egy szoftvert, viszont azt mondják, hogy a demo videó, sőt, a screenshotokon szereplő képek is professzionálisak kellenek, hogy legyenek. Mennyire? Ennyire. Amennyire csak lehet, pénz nem számít alapon!
Most, hogy az Apple a legnagyobb és leggazdagabb hardver és szoftvergyártó cég, fokozottan erősödik a nyomás rajtuk. Egyrészt rohadt sokat kell termelniük, másrészt a célkeresztben vannak. A New York Times publikált egy hosszú és részletes írást arról, hogy az Apple hogyan üzemelteti a supply chain-jét (beszállítói lánc angolul).
Tim Cook egy levelet írt a cégnek arról, hogy mi az álláspontjuk a kérdésben. Aki elolvassa a mailt, rögtön láthatja, hogy a szokásos ügyvéd-bullshitet nyomja: nem állít semmit, hanem jelzi, hogy vizsgálatot indítanak, megnézik még jobban a problémát, hogy egyáltalán miről van szó, náluk ilyen nem fordulhat elő, nekik értékeik vannak még a supply chainben is stb.
Nem kell látnoki képesség ahhoz, hogy az Apple gazdagságának exponenciális méretű növekedése, valamint az egykor majdnem csődbe ment, mára a termékeinél csak egy fontosabb dolgot, a dollárt látó cég igenis durván feszíti a húrt. Erről nincs mit beszélni, ennyi telefont, iPad-et ilyen rövid idő alatt ennyi piacra kivinni másképp nem lehet.
Ki emlékszik arra a sztorira, ahol Steve Jobs az utolsó pillanatban kitalálta, hogy iPod-műanyag előlap helyett (amivel az iPhone eredetileg készült volna) inkább üveg legyen? Állítólag a meetingen kiemelte a telefonját a zsebéből, megmutatta, hogy a kulcsai összekarcolják az üveget, a szenior exec-ek meg kaptak három (3) napot arra, hogy a problémát megoldják. Az egyik faszi a meetingen még aznap repülőn ült Ázsia felé. Hat héttel később megvolt a teljes folyamat. A teljes.
Ezek után azt firtatni, hogy ilyen tőzsdei elvárásoknak hogyan lehet megfelelni, teljesen felesleges. Mindenki tudja, hogy még Kaliforniában is ezerrel kell mindenkinek tekernie, hogy a cég által diktált tempót tartani lehessen. Igazi droid maker.
Ramping up supplies, mi? Hát ez megy a háttérben. Ennek kell lennie, ez az ütem ugyanis ezt kívánja meg.
Handrás büszkén jelzi, hogy az Apple-höz hasonlóan növekedtek ők is:
Mi is most zártuk a 2011-es évünket és nem meglepő módon minden negyedévben követtük, sőt meg is előztuk az Apple növekedését, konkrétan több, mint 60 százalékos növekedést produkáltunk 2010-hez képest, átlépve a nettó 1 millárdos álomhatárt
Szép eredmény.
Az Apple a 2011-es naptári évben több iPhone-t adott el, mint 2007-2010 (4 év) időszakban összesen.
Döbbenet és nem hiszem el. Negyedévről negyedévre, szisztematikusan szarják, fossák a lóvét. Egy hamisítatlan pénzgyár. Érdemes megnézni a fenti címen az exponenciális (tökéletes exponenciális) növekedésű görbét, ami azt mutatja, mennyi LÓVÉN ücsörögnek. Ilyen nincs, nem volt, nem lesz, amit látunk, nem látjuk, ami van, nincs is. Ez a cég nem terméket, hanem drogot, nem marketinget, hanem vallást árul.
Nem mennék el gyorsan az iBooks Author mellett. Ránézésre egy Pages/Keynote-szerű Apple alkalmazás, amivel multimédiás iPad tartalmakat készíthetünk – nagy dolog, semmi különöset nem mutat elsőre. Viszont álljunk meg: ez a cucc az a program, amivel iPad-re azonnal futtatható Al Gore-szerű könyveket és kiadványokat lehet készíteni. Összedobáljuk a komponenseket, aztán ez már futtatja is a deszkán.
(Tényleg érdemes kipróbálni, elképesztő, mi mindent lehet csinálni vele, megvettem a fizika könyvet, beszarás dolog így megtanulni valamit. Gyönyörű interaktív dolgok, bemozog, beforog minden a helyére, azonnal megérti bárki a tananyagot, és ezt mind az iBooks Authorrel készítették!)
Hogyne, a komponenseket nekünk magunknak kell legyártani hozzá, de a feltételezés az, hogy a tartalom előállítók, a kiadók ezzel általában tisztában vannak. Jason Snell úgy érvel, hogy a tartalmat előállítók a tartalom előállításához értenek, meg esetleg a kiadványszerkesztéshez. A kiadványszerkesztés viszont leragadt a hagyományos nyomtatott változatnál, esetleg a webnél. (Mára talán már megtanulták a kiadók is azt, hogyan kell a webre gyártani.)
Viszont a tábla piac új. Nincsenek rá még jó előállító eszközök. Akik megjelentek eddig, azok mind saját maguk fejlesztették le azokat az eszközöket, amikkel el tudták készíteni a kiadványukat. Az Apple esetében iOS fejlesztőkre volt szükség, keretrendszert fejlesztettek maguknak, aztán abba bele a tartalmat. Az iBooks Author, noha egyelőre csak a könyvekre készült 1.0 változat, ezen hatalmasat fog rúgni.
Nincs belépési korlát, bárki elkezdhet összeállítani magának interaktív könyveket. Az Apple egyelőre csak könyvekre (és azon belül is csak iPad-re) készítette el a szoftvert, de az irány egyértelmű: az authoring program nemsokára képes lesz digitális könyvek, folyóiratok, iPhone és iPadre történő kezelésére is. Csak egy példa: nem lesz szükség arra, hogy iOS fejlesztőket foglalkoztassunk akkor, ha ki akarunk hozni egy újságot a Newsstandbe.
Ma mindenki maga próbálkozik valami keretrendszerrel, ezen nagyot fog változtatni az Apple. A kiadók egyszerűen tudják majd összerakni a tartalmaikat és listázni a boltba. Technikailag tulajdonképpen már most is képes erre az iBooks Author, így nem valószínű, hogy sokat kell majd várni ahhoz, hogy egy lapkiadó is kezébe vehesse, és végre azzal foglalkozhasson, amihez ért: kiadványszerkesztéssel.
Baromi nagy fejlődési potenciált látok ebben a dologban, és még csak az elején tartunk. Picit félek attól, hogy csak az iTunes Store-on keresztül működik az üzlet, de majd az Apple-t is szépen utol fogják érni az antitröszt perek, mint a Microsoftot akkor, amikor az Internet Explorert csomagolta a Windowshoz. Bár egyébként szerintem jó ez az ökoszisztéma, tökéletesen működik, egyetlen bajom csak annyi, hogy nincs elég magyar tartalom rá.
Twicára megírtam a hírösszefoglalót, ide pedig az első körös véleményemet fogom.
Nem sok időm volt még játszani a dolgokkal, tegnap délután 4 óra körül zajlottak az események, akkor még javában dolgoztam, utána városban intéztem ügyeket, este meg elnéztem a Microsoft Lumia bemutatóra (és újra megpróbáltam kizabálni a céget a rákocskáiból).
Szokás szerint baromi impresszív minden, nekem nagyon tetszik az elképzelés, nagyon tetszik a megvalósítás, tényleg hihetetlen dolog, hogy a transzformáló jövőt láthatjuk magunk előtt zajlani. Micsoda fantasztikus dolog lehet ilyen interaktív CD-ROM tartalmakon keresztül tanulni a középiskolás anyagot! Belőlem persze előbújt a fanboy és elhatároztam, hogy be fogom pótolni az elmaradásomat, annak idején elbliccelt dolgokat.
A ’80-as, ’90-es években a magyar középiskolai tankönyv hogy nézett már ki ehhez képest? Hogy? A fekete alapszín mellett volt még egy piros, vagy kék másodlagos szín, azzal kellett az ábrákat elkészíteni, ráadásul mindig elcsúsztak. Tartalmilag persze poroszos volt minden, semmi játék, vagy öröm – pedig egy középiskolásnak az észlelését inkább inspirálni kell, semmint nettósítani. Az egyetlen komoly örömöm a magyar tankönyvpiacból az új könyv szag volt, ha ilyet érzek (nem érzek ma már), mindig eszembe jutnak az általános iskolás hangulatok.
Ma meg iPaden egy olyan élményt kapunk, sőt, készíthetünk, ami egy egyértelmű beszarás. A képeket két ujjal felcsippenthetjük, forgathatjuk, gyönyörűen működik minden. (Azaz: nekem csak egy régi iPad-em van, abból is a legolcsóbb, ott már időbe telik, míg felállnak a dolgok. Viszont utána működik szépen.)
Az Apple ugye azt mondja, hogy a tankönyvkészítő alkalmazás, az iBooks Author ingyenes, csináljon mindenki multimédiás tartalmat, viszont csak rajtam keresztül és 30%-os cut-ért tudod eladni. Másutt nem, szétpereljük, utána pedig bevarrjuk a segglyukadat is, ha megpróbálod. Nekem nincs ezzel gondom, fantasztikus authoring eszközt készítettek, tényleg érdemes játszani vele. Interaktív iPad könyvek összeállítására (és nem előállítására! ez nem 3D animátor etc.) való szoftver. Bármikor úgy érezzük, egy kattintással ki is próbálhatjuk a deszkán azt, amit készítettünk.
Ahhoz képest, hogy egy 1.0 termékkel van dolgunk, baromi kidolgozottnak és összeforrtnak tűnik minden. Mike Matas koncepciója és motorja borzasztóan eltalált valami. A kép tartalmi részei szabadon fogdoshatók, ráncigálhatók, méretezhetők, lehet dolgozni a digitális anyaggal. Az oktatásban dolgozók egy fantasztikus eszközt kaptak a kezükbe – bár kiterjeszteném ezt a fogalmat bármilyen multimédiás publikációra.
Már csak egy dolog a kérdéses számomra: mikor és hogyan fog ez eljutni Magyarországra? Egyáltalán reális cél-e az, hogy az iskolákban a gyerekek iPad-en tanuljanak? Tart-e itt az ország?
Nem tart. Talán most márciusban, ha jön a hármas deszka, akkor a kettesnek, egyesnek lemegy annyira az ára, hogy érdemes legyen elgondolkodni azon, hogy ez tud-e reális platformcél lenni. Azt azért lássuk világosan, hogy itthon inkább egy olcsóbb Androidos deszka lehet erre a realitás, viszont arra nincsenek ilyen eszközök, nincsen rá üzleti platform – az Apple sajnos megint előzött egyet.
Számomra az lenne a kielégítő cél, ha lennének iPadek a diákok számára és a magyar tankönyvek is beszivárognának az iTunes boltba. Persze maradjunk realisták: soha nem lesz ilyen, soha. Magyarország ugyanis itt tart, ennek a videónak minden másodperce jellemzi a helyzetet és aktuális állapotot. Sajnálom az egészet.
Apropó, még egy állásfoglalás a végére: többen azon vannak, hogy ez “csak” egy sima multimédiás CD-ROM, nem történt semmi különös ezen kívül. Nos, az iPad megjelenése hasonló véleményt okozott sokaknál, akik szerint a Microsoft már évekkel ezelőtt megcsinálta a tabletet. Nem, a piacot meg kell csinálni, annak csak egy szelete a tablet. A teljes ökoszisztémát is nézni kell, ebben pedig az Apple iszonyat jó.
Néhány nappal ezelőtt New Yorkban egy komolyzenei koncerten, az előadás kellős közepén megszólalt az első sorban egy iPhone, a marimba default ébresztőóra hangján. Az esemény annyira zavaró volt, hogy Alan Gilbert karmester leállította az előadást. Az “elkövető” egy 60 év körüli ember volt, aki ráadásul azt sem tudta, hogyan lehet lekapcsolni a készüléket. Az elkövető idézőjelben, mert, mint kiderült, az iPhone-ját előző nap kapta a cégétől, és fogalma sem volt, hogy lehalkított készüléken keresztül is felébred az iPhone ébresztőórája. Képes összefoglaló angolul itt.
Teljesen érthető a világ reakciója, illetve azt is megértem, hogy az ember azt sem tudta, hogy van egy beállított ébresztése, ami a némított telefonon keresztül is el tud indulni. Egy nagyon szerencsétlen egybeesés.
A dologban az érdekes kérdés innentől persze az, hogy a némítás (mute) legyen-e érvényes minden iPhoneból kiadott hangra?
Én például mindig lehalkítva futtatom a telefonomat, az egyetlen hang, ami kijön belőle, a vibrálás. Ébresztést is használok, ami értelemszerűen el is indul, mute alatt is. Nálam kifejezetten rosszul jönne ki, ha ki kellene külön kapcsolnom a némítást azért, hogy reggel fel tudjak ébredni. (Ráadásul akkor még konfigurálnom is kellene a csengőhangokat, nehogy éjjel valami állat részeg barátom bekopogjon – volt már rá példa.)
Az Apple mindenesetre átgondolt a kérdésben:
The Ring/Silent (or Silent) switch does not silence sounds that result from user actions that are solely and explicitly intended to produce sound.
Vagyis egy szerencsétlen egybeesés miatt nem lehet a világot másképp működtetni. Ha egy ember szándékosan döntött arról, hogy legyen ébresztése, akkor lesz ébresztése. Azok a személyek, akik nem értenek a telefonjukhoz, pedig tanulják meg kezelni azt. Durva dolog, persze, de ennél sokkal durvább lenne akkor, ha nem indulnának el a telefon ébresztések, mert este véletlen némított üzemmódba került a készülék. Teljesen megértem a pro és kontra érveket is, egyelőre azon az állásponton vagyok, hogy az Apple helyesen döntött. Na, majd FB2-vel kitárgyaljuk a kérdést. 
Egyébként aki tényleg tutira akar menni, kapcsolja ki a telefont (teljesen), akkor nem indul el ugyanis az ébresztés.
Tegnap bejelentette az Apple, hogy a hónap végén, január 24-én tartja meg a befektetőknek szóló rendes sajtótájékoztatót, ahol a cég előző negyedéves teljesítményét mutatják majd be. Végre kiderül, hogy konkrétan hány iPhone-t adtak el, mennyi pénzt csináltak, mennyi lóvét halmoztak fel (nem fizetnek gondolom továbbra sem kifelé). Ismeretes, hogy az elmúlt negyedévükben a Wall Street várakozásainál kevesebb iPhone-t adtak el (papírok azonnal estek 7%-ot), viszont most minden várakozást felülmúlt az, hogy karácsony napján rávertek az Androidra, illetve a negyedévben is igen erős lett a tortából kiharapott részük. Pusztán ettől a hírtől az Apple papírjai 427 dollárra ugrottak fel, ami minden eddiginél nagyobb részvényár.
A Twicán már leírtam, de újra hangsúlyozom: a siker egyik nagyon fontos része, hogy az Apple minden eddiginél komolyabb ellátási lánccal rendelkezik, és roppant nagy összegeket fordítanak a termelés folyamatosságára, a piacok ellátására – ez soha nem derül ki az Apple weblapjáról a szépen fényképezett termékfotók mellett, de miközben ezeket a sorokat írom, világok íródnak újra. Ilyen méretű bevezetés, mint ami most volt az iPhone 4S-sel, eddig még nem volt a cég történetében, szinte minden piacon kapni lehetett kvázi azonnal. (Vö: annak idején az iPhone nem is jött be például Magyarországba!)
És akkor itt utalnék vissza az általam korábban Twitterre már kirakott, eredetileg Horace Dediu-tól hallott iparági zsargonra:
Amateurs talk strategy
professionals talk logistics
Steve Jobs gyakorlatilag napra pontosan öt éve, 2007. január 9-én mutatta be a világnak az iPhone-t. Sose fogom elfelejteni, amikor azt mondta, még mielőtt bármit is mutatott volna, hogy “nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy a karrierjük során forradalmi termékeken dolgozzanak”. Öt éve megmondta, akkor nem tűnt föl, de utólag visszanézni az öt évvel ezelőtti Macworld keynote-ot hihetetlen.
Még mindig nem hiszem el, hogy meghalt.
Gruber érvel. Azt mondja, hogy ellenére annak, hogy az Android piacvezető, az iOS használók 1) többet webeznek mobilon, 2) többet vásárolnak, 3) többet telepítenek és használnak alkalmazásokat, TEHÁT hiába a piaci részesedés, egy iOS felhasználó nem azonos egy Android felhasználóval, értékesebb:
Some of these stats aren’t even close. What I see as the fundamental flaw in the Church of Market Share doctrine is the assumption that users are users. That one platform with, say, 40 percent market share, must be in a stronger position than another platform with, say, 20 percent market share, simply because a larger number of users is better, period. What Apple has shown with the Mac, and now with the iPhone and iPad, is that all users are not equivalent.
Kezd tele lenni a faszom ezzel a hülyeséggel, holnap meg jön azzal a statisztikával, hogy a fehér emberek, noha kevesebben vannak, de többet keresnek a feketéknél és többet járnak könyvtárba. Idióta.
Nincs egyébként gondom azzal, hogy az ember örül annak, ha az Apple szép dolgokat alkot, értékeljük azt, hogy az operációs rendszerben mennyi apró finomság van, viszont ha statisztikákat és ideológiákat gyártunk annak kimutatására, hogy felsőbbrendűek vagyunk, az már egy olyan dolog, amivel nem érdemes nyilvánosságot keresni.
Aki rigorózusan követi a Heti Meteor fantasztikus podcastet, tudhatja, hogy sikerült megvennem az Avatar iTunes felextrásított (guminős) változatát, viszont lejátszáskor egy szürke képernyőt látok. Ráadásul megpróbáltam újra letölteni, erre kétszer húzták le az összeget, 40 dollár mínusz (kb. 10 rugó), és nincs filmem extrákkal. Megpróbáltam a minin is megnézni, újra letölteni, hasztalan.
Mi a teendő ilyenkor? Megmutatom.
Először is menjünk be az iTunes kontónkba (“iTunes – Store – View My Account” menü), ott válasszuk ki a “Purchase History – See All”-t, a képernyő alsó része felé kell gördítenünk.
Itt látjuk a korábbi vásárlásaink, letöltéseink listáját:
Ne kérdezze senki, miért nem pixeleztem ki a Handrás és az 576 appot!
A megfelelő rész előtt nyomjuk meg a kis nyilat, a tétel- vagy tételrészletezőre jutunk:
Itt kell a “Report a Problem” feliratra nyomni, kitölteni az űrlapot, majd elküldeni. Nekem simán visszakreditelték mind a kettőt. Most már csak azt kellene kitalálnom, hogy tudnám megnézni a fájlt, hiszen az itthon maradt. 
Az Apple teljesen nyilvánvalóan alaptalanul vádaskodik.
Ma valamiért áthajtottam Szlovákiába, ott átállt a telefonom a külföldi roaming partnerre, aztán úgy esett, hogy fel kellett hívnom Magyarországon valakit. Tárcsáztam, viszont fura módon csengetéskor az illető neve alatt nagy betűkkel megjelent a “Nemzetközi segítség” felirat. Először láttam ilyet, nem értettem, mi van. Kicsit később meg is találtam a “Beállítások – Telefon” menü alatt a dolgot:
Annyit tesz, hogy a 06-tal kezdődő telefonszámainkat automagically +36-ra cseréli a háttérben, így külföldről is prímán tudunk itthoniakat hívni. Korábban ezt annyiszor megszívtam, ahányszor csak próbáltam. Az SMS küldést nem próbáltam ki, de azt feltételezem, hogy azt is megoldja.
Az Apple világban sok év után is érnek apró örömök.
update: @davebari Az SMS-nél elmegy 06-al is külföldről, mert a szerverre küldi, ami itthon van, és annak már alapból +36-os szám van beállítva.
Zseniális szöveg a posztja vége irányában:
PS: keresem azt az emberkét, aki 1 csillagot adott az App Store-ban, és mellé leírta, hogy 1 óra alatt elkészíthető az app.
De ha már itt tartunk, gondolkodtam ezen a témán egyébként, az appot is megnéztem időközben. Egy dolgot nem értek, mégpedig azt, hogy Handrás miért nem választja kétfelé a dolgot: egyik része ő maga. A Flickr galériája, Zsíros Anna projektje, a blogposztjai és személyes meglátása a világ dolgairól. A másik része pedig az üzlet, bolt, vásárlók, a professzionális kiszolgálás és szolgáltatás. Tisztában vagyok vele, hogy a kettő szervesen összenőtt az idők során, de számomra teljesen nyilvánvaló, hogy nem kellene ezt a két dolgot ennyire összemosni.
Teljes feed kínálatunk itt. 
Mi az a feed?
2006 februárig visszanyúló archívum oldalunk erre.
Sajnos olvasói levelekre nem áll módunkban egyesével, kimerítő módon reagálni, privát segítséget nyújtani, kérdésekről véleményt alkotni. Reklámanyagokat lehet küldeni, de ezzel kapcsolatos poszt-elvárásokat megfogalmazni teljesen felesleges.
Hozzászólásokat, véleményeket az egyes posztokkal kapcsolatban nyilvánosan itt már nem lehet írni, viszont emailen szívesen veszünk minden kiegészítést.
