Plastik média

Egészen elképesztő, hogy felnőtt fejjel is milyen irtózatos prokasztinációkat, azaz halogatásokat vagyok képes véghezvinni. Az hagyján, hogy volt levél a 20-25 levelet tartalmazó beérkező levelek fiókom alján, amit szerintem másfél évig szemgolyóztam. De az, hogy egy anyaghoz való három weblapot folyamatosan három nyitott tabban tologatok magam előtt hosszú hetek óta? Ráadásul minden újraindításkor szépen visszarakom őket history-ból, mindig megnézem, hogy megvannak-e, egyszóval az életem részévé teszem őket. (Persze ahelyett, hogy megcsinálnám.)

És ezt nem teszem ám tudatosan. Ez a blogposzt a tudatos része valaminek. Amikor előttem pupillázott a három tab, mindig az járt a fejemben, “igen, ezekkel is foglalkoznom kellene”. Majd nem foglalkoztam velük. Nem állt össze, hogy közben elteltek hetek. Amikor összeállt, akkor olyan gondolataim voltak, hogy “igen, már régóta ittvannak ezek a tabok, amikkel foglalkoznom kellene”.

Ez a kulcsa a dolognak: a szem előtt levés valamiféle megnyugvást ad az embernek. Ott van a dolog, amivel kellene valamit csinálni, az már majdnem (!) olyan, mintha el is indult volna vele a meló. Pedig nem. Van valamekkora timeout benne, tehát eseménytől függően belefér néhány nap, de utána már tárolni a dolgot csak növeli a szemétdomb méretét.

Ha meg elvégzem a melót, mindig jön az érzés: nem is tartott annyira sokáig, miért nem csináltam meg korábban, minek tologattam magam előtt ennyi ideig ilyen agyrém hülyeségekkel együtt?

A mosogatást általában a rendszerezéssel kezdem. A módszertanom a következő: a korábban elmosott dolgokat a helyükre rakom. Az ételmaradékokat a kukába, de ehhez először a kukát kell megoldani. Úgy szeretem, ha bal oldalamon van a kuka, van benne elég hely, lehet bele dobálni.

A poharakat a bal oldalra rendezem. A rendszerezést illetően nem törekszem rögtön a tökéletességre, egyelőre a poharakat balra, aztán majd egy következő körben osztom szét: borospoharak, söröspoharak, vizespoharak, bögrék, kibaszott bögrék.

Az evőeszközöket az apró mosogatóba rakom, a tetejére a nagyobb késeket, merőkanalakat, egyéb konyhai eszközöket, mint például a húros tojásszeletelő. Középen, a nagy felületen a tányérok maradnak, az edényeket általában a földre rakom (feltételezve, hogy van minden és nem férek el).

A munkát ez után kezdem el. Általában a tányérokkal kezdem, utána evőeszközök. A tányérok elmosogatását követően egy másik szivaccsal (színkódolás: zöld vagy kék – nem étkezési dolgok tisztítására való, sárga – étkezési, ettől eltérni nem lehet, nem szabad) tisztítom meg a mosogatókádat.

Az evőeszközök esetében annyit optimalizálok, hogy az egy helyre összegyűjtött, azonos típusú evőeszközöket előbb meleg vízzel mosom át, utána egyesével tisztítószeres szivaccsal, de nem mosom le róluk a vizet, hanem a másik kádban gyűjtöm. Ez tipikusan a kisebbik kádból nagyobbat jelenti. Miután mindenen átmentem, csak akkor kezdem a végső öblítést. Egyszerre teszem őket félre.

A poharakat hagyom a végére, őket rendszerezem időnként. Mindig ügyelek arra, hogy az éppen mosási szakaszban tartott pohár alatt már bufferelve legyen a következő, hiszen a mosogatásnál ez mindig kap annyi mellékterméket, hogy már attól is tisztul.

Beszáradni hagyni nem érdemes a dolgokat, jobban megszopat később. Érdemes még a főzési folyamat alatti köztes időkben folyamatosan mosogatni, a főzés végére a mosogatással tökéletesen készen lenni. Sokkal nyugodtabb, elégedettebb érzés, a sör is jobban esik.

Kedves Józsi!

Mint lelkes olvasód és újdonsült szifon 4 tulajdonos fordulok hozzád.
Rendeltem a ZAGG-tól egy invisibleShield-et és kaptam hozzá kettő
darab, 25%-os kedvezményre jogosító kódot, amit még 7 napig lehet
felhasználni. Mivel nekem most nincs szükségem más termékükre, nagyon
szívesen felajánlom ezt az olvasóközönséged részére. Amennyiben te,
vagy valaki igényt tart rá, jelezzen ezen a címen.

Üdv,
Attila

Akit érdekel, a kommentek között dumálja le Attilával. Én csak annyit kérek, hogy olyan jelentkezzen, aki tényleg vásárolni is akar, nem csak lecsapni a kuponra.

Egészen pontosan 120 perc nettó munkával jutottam el arra a szintre, hogy a konyha készen áll a vacsora elkészítésére. Pedig első blikkre közepes gané volt, de nekiugrottam és két óra kellett hozzá. A két óra között 30 perc szünetet tartottam és közben Minecrafteztem. Mindkét tevékenység relaxáló volt. Ne feledjük egykori tanárom, Kiss István szavait, aki azt mondta, hogy házimunkát azért szereti csinálni, mert közben mindig lehet gondolkodni. Ezeket csináltam:

1. szemét — az egész lakásból összegyűjtöttem és kivittem a szemetet (Apropó, macska: kiganéztam az almát, kivittem a szemetet, mire visszaértem a szobába, belehugyozott. Mondom, ok-ké, kiganéztam, beledobtam egy üres szatyorba, majd kivittem újra az egészet, ha szemetet viszek, akkor azt akarom érezni, hogy minden kuka üres. Visszajöttem, beszart az alomba. Mondom, ilyen nincs. Kiganéztam, de ezt már nem vittem ki. Ökör barátom.)
2. spájz — már nem lehetett bemenni, így átorganizáltam és lomtalanítottam (nettó egy óra volt)
3. konyha — kiteregettem, kicseréltem a porszívó zsákját, kipakoltam a mosogatót (evőeszközöket gondos rendben, az egy szetthez tartozókat összeválogatva), elmosogattam az edényeket és odaraktam lecsöpögni, lemostam a főzőlapokat, összeszedtem az összes morzsát, megszüntettem a káoszt (nem lehetett gyakorlatilag főzni, mert annyi oda nem illő objektum zavarta a kilátást), végül felvertem a falba két szöget és fellógattam oda a Fiskars késeket (LONG BEEN DUE)

Link egyik barátnőjével fecseg telefonon, viszont most oda fogok elé állni ezzel a kérdéssel:

Kellően inspiratívnak látod drágám a konyhát ahhoz, hogy elkészítsd a vacsorát?

Végül a jól megérdemelt jutalom:

Tegyen boldoggá a munka.

Filctároló rendben van.

Nagyjából befejeztük a szekrényt, még a polcokat kell beszerkesztenem. Összeírtam a tapasztalataimat. Eddig nagyjából három napom (bruttó) van benne.

- Aki nem gyakorlott (Ikea) szerelő NGyISz, mint én, az ne várjon csodákat. Itt-ott girbegurba lesz a szerelés, de megáll a végén, termék-jellege van.

- Sok helyen kell nem visszafordítható folyamat részeként fúrni, fába csavarozni. Lehet rajta szépíteni, de könnyen el is lehet rontani például azzal, ha a falemezt össze-vissza furkáljuk, csavarozzuk. Pozdorja.

- Az Ikea anyagok nem csúcsminőségűek, nem lehet perfektre összehozni. Szerelés közben többször elgondolkodtam azon, hogy “ez került ennyibe?” — ettől függetlenül a végeredmény egész jó látványilag. Akinek minőségi munka kell, az vegyen bútort Vermontból.

- Többször kellett újraszerelnem részeket, míg meg nem értettem a legóelemek pontos működését. Az ajtó volt az egyik ilyen elem, az első részt háromszor raktam újra, mire jó helyen álltak benne a lapok és pontosan megértettem, hogyan működik (a PAX MALM leírásán tudnék mit javítani).

- Háromszor jártam Ikeában: első részben a vásárlás, második rész a hiánypótlás (néhány Ansluta drót), harmadik pedig reverse engineering.

- Ez utóbbi nagyon hasznos volt. Az Ikeában elég profin vannak összeszerelve a szekrények, érdemes megnézni, milyen patent módon össze lehet őket rakni. Én a lámpa beszerelését elemeztem ki. A manual szerint a trafót a szekrény belső részében a sarokra kell felrakni tiplikkel, utána viszont jótékonyan, baszki, JÓTÉKONYAN, nem értekeznek arról, hogy az Ansluta madzag végén levő nagy krumplikat (értsd: csatlakozókat) hogy visszük ki a dobozon kívülre. A kis gecik. Már majdnem ott tartottam, hogy kábelt vágok, amikor a reverse engineering, és, ugye, a magyar elme, hozta a megoldást: szekrény tetejére kell fúrni egy lyukat, amin a madzag “trafó előtti” része átfér, ezt ki lehet vezetni, aztán a szekrény tetején összeszerelni az elektromosságot, majd a kapcsolós részt szekrény mellett jobb oldalon szépen le lehet hozni.

- A két tolóajtót feltenni egyáltalán nem volt olyan szopás, mint hittem, de két emberes meló. Sok apró szerelés volt kétemberes egyébként, ennyire még nem vagyok rutinos, NGyISz vagyok.

- Bosch elektromos csavarhúzó hatalmas find volt a drágább ára ellenére. E nélkül bizony egészen biztosan megőrültem volna. A végére elég rutinosan csavaroztam be és ki.

Az Ikea szerelés legjobb része, hogy a végén úgy fogunk rá tekinteni, mint aminek minden elemét ismerjük. (És ez pontosan így is van.) Második legjobb rész, hogy sörözni lehet. Verejtékes homlokkal, pozdorjával a szemöldökünkben, szar ruhákban, szőrösen, büdösen, a csavarhúzóról levált fémszemcsék által felsértett ujjbegyekkel markolni a sörösdobozt és egy-egy részfeladat után, szerelési gondolataink közben tűnődve jót húzni belőle.

A szekrényt be fogom mutatni videón is, ha elkészült.

Tolóajtó.

Steve Ballmer egy médiaesemény keretén belül ma bejelentette a Windows Phone 7 OS-t. Kezdésnek kilenc telefon kerül piacra ezzel az operációs rendszerrel, amit még februárban mutattak be eredetileg. Amerikában az AT&T árulja kezdetben a HTC Surround, LG Quantum és Samsung Focus készülékeket, amiből ez utóbbi jelenik meg majd november 8-án, a többi pedig decemberben. A T-Mobile november közepén érkezik a HTC HD7-tel és így tovább, sok szolgáltató sok telefonja.

A telefon lényegi újítása, hogy ikonok helyett ún. “hubok” vannak benne, ami releváns és kontextus közeli információkat “oszt fel” a képernyőn részekre. Állítólag így gyorsabban megtalálunk dolgokat és nem kell majd a telefonunkat bámulnunk — legalábbis a Crispin Porter + Bogusky reklámügynökség szerint.

Én mindenesetre kíváncsian várom az iPhone UI egyeduralom és másolás-dögunalom után a felfrissült versenyt.

Az új telefon egyébként nem fogja tudni a copy-paste-et. Ezen többen csámcsogtak ma, de én csak azt mondom, KAFÉ. Amíg iPhone-on nem volt, addig is megvoltam nélküle, most hogy van, megoldom a dolgaimat. Ha elvennék, talán egy kicsit jobban hiányozna, mint az MMS, vagy a cserélhető hátlap. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy a hubok hogy működnek majd a gyakorlatban, milyen alkalmazások lesznek rá és hogy fogja felvenni a versenyt az iPhone 4-el.

FMCG területén remek informatikai nyelvi leleményeket lehet találni. Eddig csak azt ismertem, hogy “hozza”, amit arra az esetre kell használni, ha a számítógépes folyamat eredményeként valami megjelenik a képernyőn, kiszámításra kerül, egy lekérés eredménye végül meglátszódik, vagy egy szűrőfeltétel végül bizonyos részhalmazt “hoz”.

Egy jellemző beszélgetés:

- Lekérnéd nekem a január-februárt?
- Igen.
- Megnéztem, de nekem a tényadatokat nem hozta.

Ehhez tanultam meg most azt, hogy “felkapni”, ami az előzőben a “tényadatokat nem kapta fel” kifejezés lehet. Szinte már-már látom magam előtt egy tron-szerű virtuális hálón azt, ahogy a byte-kalászok lengedeznek a fekete ERP horizont előtt, megjelenik a tranzakciós kód által elindított harvester, hogy felkapja a lekérés eredményét és a user képernyőjére biggyessze kliensprogramos felületen keresztül.

Így vágyódom el a digitális világban.

update: a hozzászólások közt további gyöngyszemek.

Apple® will broadcast its September 1 event online using Apple’s industry-leading HTTP Live Streaming, which is based on open standards. Viewing requires either a Mac® running Safari® on Mac OS® X version 10.6 Snow Leopard®, an iPhone® or iPod touch® running iOS 3.0 or higher, or an iPad™. The live broadcast will begin at 10:00 a.m. PDT on September 1, 2010 at www.apple.com.

Ettől függetlenül lesz live show is a Plastiknation.hu címen, hiszen az Apple szerverei nem fogják bírni a terhelést. Mi ezúttal sima Ustream-es Watersheden leszünk, remélem semmi DoS attack nem éri őket, illetve Maz is elérhető lesz szerver lepusztulás esetén. Ismeretes, hogy eddig egyetlen egyszer sem tudtunk live showt problémamentesen levezetni.

Várunk tehát mindenkit ma 18:30-tól!

update: ahogy fentebb írják is, csak 10.6-on és iOS eszközökön működik, az Apple új, Snow Leopardban megjelent, eddig senki által nem használt “HTTP Live Stream” technológián keresztül. Ezen a címen lehet tesztelni az adást, eleinte rossz minőségű, aztán tiszta lesz, ha itt megy, elvileg este is menni fog. iPhone 3GS-en működik, teljesen jól néz ki, így ha valaki ma este a metrón sikerrel streamel Apple keynote-ot 3G hálózaton keresztül, azonnal jelezze!

Megjelent az Epic Win alkalmazás iPhone-ra. Ez egy olyan to-do menedzser, amivel XP-ket gyűjthetünk egyes, általunk kitűzött célok elérésekor. Én például nagyon lusta vagyok akkor, ha le kell mennem fekvőtámaszokat csinálni, vagy egyes munkafolyamatokat is előszeretettel tologatok, prokrasztinálok. Ezt a hiányosságot próbálták megoldani ezzel a jó ötlettel, hogy tudniillik XP-t gyűjteni és szintet lépni mindenki szeret.

Will you be a swarthy dwarven toiler, CEO of pain, mistress of task domination or an ent mage of paperwork mountain?

Ma jelent meg az App Store-ban (letölthető innen, $3.- vagy €2,39.- a magyar boltban), azonnal ajánlom via FB2.

Epic win.

Végéhez érkezni látszik a korábban már beharangozott HarborCRM zárt béta szolgáltatás, aminek fejlesztésében az év eleje óta magam is erőteljesen részt veszek.

Időközben fellőttük a publikus oldalt, elkészültünk egy sor mindennel a rendszeren belül, így például egy Google Dokumentumban gyűjtük össze mindazon feature-öket, amiket képtelenek vagyunk beleszuszakolni az 1.0-ba. Ez a szoftverfejlesztés egyik természetes folyamata, ezért kell feature-freeze állapotokat bevezetni, aztán onnantól lehet felírni, hogy mi van, hogy van, mik a további igények. (Ha nagyon beindulunk, akkor Things és Panic-jellegű dashboardot is csinálunk, ha rajtam múlik — persze ez csak egy szolid és stabil üzleti rendszer kialakítása után lehetséges majd.)

Annak idején a rendszerről nem mutattam képernyőfotókat, így most azokat is megmutatnám eseti jelleggel, hátha valakinek beugrik, hogy hoppá, ez talán nálunk is érdekes lehet, és nem kell külön ezért beregisztrálni.

Ez a lead képernyő felső része, itt gyűjtik a kollégák azokat a potenciális ügyfeleket, akikből még üzlet lehet:

Itt pedig a már konkrét üzleti ajánlatok listája:

A rendszernek nem célja a teljes igényű és robosztusságú sales támogatás, kisebb csoportok számára lehet megfelelő a kínált megoldás. Olyanok számára, akik adott esetben itthon is szeretnének egy céget, aki az egész mögött áll, itthoni számlát ad, megszólítható, elszámoltatható, a blogger számonkérhető, bal kezét előrenyújtva, ujjait összecsücsörítve arra vonalzóval jelentős ütés mérhető stb.

A mai nap során magunk mögött hagyjuk a zárt bétát és elindulunk a nyilvános bétával. Ez azt jelenti, hogy most gördítjük a nyilvános bétát, amivel bárki beregisztrálhat bármelyik csomagba, és használatba veheti a rendszert. A szolgáltatásért pillanatnyilag fizetni sem kell, amíg el nem indulunk hivatalosan.

Payment processing: miért van az, hogy Magyarországon a bankok nem kínálnak payment processing API-kat cégek részére, amik tudnak recurring paymentet és integrálhatók meglévő dizájnba? Kezdem azt hinni, hogy erre a kihívásra nincs itthoni megoldás, viszont, és ezt is vegyük jegyzőkönyvbe, a Raiffeisen fiókban az ügyintézőnek elmondtam, hogy “fasza” az új weblapjuk, de utalás előtt miért nem tudom visszaellenőrizni a megjegyzés rovatot, és képzeljétek, belefejlesztették!

Visszatérve a HarborCRM-re: mi in-house használjuk már egy ideje a Fotexnetben, hiszen alapvetően a cég saját céljaira és azokból kiindulva lett kifejlesztve a dolog, viszont ennek is az a titka, hogy el kell kezdeni csinálni és meg kell követelni a használatát. Nos, abban nincs hiba!

Egy kis személyes update: idén januártól szabadlándzsás (gyk: freelancer) üzemmódban dolgozom. A Fotexnet Kft. egy komplex megállapodás keretén belül egyrészt megszponzorálta a blogomat, másrészt, hogy még felelősebb legyen a blogolás, dolgozom nekik rész munkaidőben (jó munkaerő vagyok, ezt nagyon helyesen felismerték).

Arról szeretnék most kicsit többet beszélni, hogy min ügyködünk: az elmúlt három hónapban gyakorlatilag készre főztük a HarborCRM nevű rendszert, egy online hosted, értékesítési csapatokat támogató szolgáltatást a nemzetközi piacra. Két dolog miatt ez a neve, egyrészt szerettünk volna egy “naval” hangulatot a szolgáltatás mögé, másrészt pedig a kereskedelmi kikötők ipari jellege és forgataga miatt:

A HarborCRM egy értékesítési csapatot támogató web alapú rendszer, ajax hívásokkal. Alapvetően a Fotexnet saját céljára készült, maguknak fejlesztették a rendszert, viszont dobozos termék készül belőle, hátha mást is érdekel egy egyszerűen használható, ilyen jellegű megoldás. Most jött el az idő, hogy kiálljon a termék a nyilvánosság elé. Első lépésben zárt bétához gyűjtünk email címeket, azok számára, akik ki akarják próbálni a rendszert.

Mit tud a termék?

Értékesítési feladatokat támogató rendszer, alapvetően az Excelből való ugrást hivatott segíteni.

Egy példán mutatom be, vegyük mondjuk az Indexet. Az Indexben is dolgoznak értékesítők, akik cégeknek próbálnak eladni akár média felületeket, akár egyedi megoldásokat. Ebből élnek, ebből folyósítják a tartalom előállításához szükséges fizetéseket. Több szálon futnak az események, minden értékesítőnek vannak cégeknél, büdzséken ülő kontaktjai, megy a harc a tortaszeletekért. Ilyenkor szépen ajánlatokkal támadják az embereket, személyes találkozók történnek, mélynézés, stabil kisterpesz határozottságot sugall stb.

Az értékesítési csapat vezetője, elméleti példánkban Ziegler Gábor úr, pedig szeretné tudni, hogy akkor mi hogyan áll, melyik ügy merre halad, milyen dealekből mi várható, szeretné látni a cég számára várható befolyó összeget. Ha értékesítők projekteket vesznek át egymástól, akkor azonnal és naprakészen akarják látni, hogy melyik témában mik hangzottak el. Azokat a potenciális ügyfeleket, akikkel még nem volt eddig üzlet, viszont bármi lehet belőlük, leadeknek hívják és külön kezelik őket.

A rendszerrel nem akartunk az égig ugrani, egy könnyen kezelhető, egyszerű, használható terméket kívántunk előállítani. Akit érdekel, iratkozzon fel, és nézze meg magának.

Józsi kérdez, Józsi barátja, aki életében először próbálta ki egy napra, válaszol:

Más élmény ám a bré szabad végén lógni.

Másrészt ott van az a témakör, hogy az a vendég, aki vár és ráadásul szar napja is van, eleve sokkal elfogultabb, így a legkisebb probléma is elefántként jelenik meg nála. (Kivétel az, amikor Csongrád melletti étteremben hatvan percet kell várni a kajára, mert az felháborító.)

Nemrég volt egy beszélgetésem másvalakivel, aki Macbookot akart venni és nem kapta meg raktárról, aztán nehezményezte, hogy nem történt meg a kommunikáció időben (eltelt mondjuk öt nap hétvégével együtt), úgy, ahogy az elvárható lenne. Beleéreztem a szavaiba, hogy a döntését meghozta, a pénz rendelkezésre áll, innentől azonnal szüksége van az árura és a kiszolgálásra. Teljesen érthető és védhető álláspont — az ő szemszögéből, persze a másik oldalról komplexebb a helyzet, hiszen mindig mindenkinek minden azonnal kell, tökéletes csomagolásban.

Kiszolgálni nem könnyű.

Heti hirdetőnk a Melanoma Mobil, aki négy éve a piacon alapos és megbízható melanoma és bőrrákszűrést végez. A szűrővizsgálat a helyszínen nagyjából 15 percet vesz igénybe. Speciális kamerákkal felvétel készül minden anyajegyről a fejtetőtől a talpig. A felvételeket a központban specialisták értékelik ki, így készül el a részletes, több oldalas szűrési lelet. Az újbóli (kontroll) vizsgálatok során ismételten elkészülő felvételeket egyenként összehasonlítják a korábbiakkal, így már a legapróbb elváltozásokra is fény derül.

Nekem rengeteg anyajegyem van a testemen (ez valami geekségből fakadó anomália az elméletem szerint), amiből jópárat eltávolíttattam szikés alapú metszéssel Dombóváron 2001 körül. Ezek egy része szépen, más része csúnyán gyógyult. A Melanoma Mobilosoktól megtudtam, hogy évente 10%-kal nő a melanomás betegek száma, a 25 – 35 éves nők statisztikailag a legveszélyeztetettebbek.

Én mindenesetre el fogok menni egy ilyen szűrésre (dokumentálom is), úgy tudom, hogy akciósan 15 rugó a teljes kivizsgálás.

A Plastik médiát ezen a héten a Melanoma Mobil támogatta. Köszönjük. Augusztus utolsó hete még mindig üres, aki rá akar startolni — ride kukac plastik címre írjon.

Tegnap bementem a Media Marktba nézelődni. Több indokom is volt, egyfelől újra érdekelni kezdtek a tévék, másfelől elégettem a teavíz forralónkat kb két hónapja. (A szórakozott professzor esete volt. Teavizet akartam melegíteni, erre bazmeg rátettem a főzőlapra a forralót és bekapcsoltam, most figyeljetek, a főzőlapot, majd dolgomra indultam. Iszonyat büdös volt, amikor elkezdett olvadni az alján levő műanyag. Elhiszitek ti ezt?)

A Media Marktban kezdeni általában a videojátékok szekcióban szoktam. Eredetileg az volt a határozott célom, hogy megveszem a classic kontrollert, mert vásároltam a WiiWare csatornán Kirby 3-at és az csak classic kontrollerrel megy. Nem találtam classic kontrollert, csak utángyártottat, amit viszont nem veszek. Meglepődve tapasztaltam ugyanakkor, hogy a Wii MotionPlus + Wii Sports Resort bundle már kapható, baszki.

A MotionPlusról nem sok információm volt, így gyorsan felhívtam Greg-et, aki elmondta, hogy egy kis kiegészítő a meglévő kontrollerhez kapcsolhatóan, ami fekete mágiával még pontosabb pozícionálást eredményez. Ez már döfi! Azonnal a kosaramba tettem (meg a teafőzőt és megnéztem a tévéket is, FYI), 16 ezer forintba került. Otthon utána is néztem, lássuk, mit mond róla a Nintendo:

Every slight movement players make with their wrist or arm is rendered identically in real time on the screen, providing a true 1:1 response in their game play.

Jobban nézelődve kiderül, hogy a MotionPlus-t csak azok a játékok tudják kihasználni, amiket erre írtak, tehát visszafelé sajnos nem lesz pontosabb a mozgás, de ennyi baj legyen. Egyelőre néhány MP játék van csak, meg a Sports Resort.

Maga az eszköz egy kb 4 centi hosszú kiegészítés, amit a meglévő kontrollerbe kell dugni. Adnak hozzá egy jellegzetes gumit, amibe csomagolni tudjuk az egészet, így a fogás is sokkal stabilabbá válik, nem csúszik rajta az izzadt tenyér, védi a fejét.

Mielőtt a Sports Resort taglalásába kezdenék, elmondom, hogy 2006 végén az elsők közt vettem meg magamnak a Wii Sports-ot, ami zsanra definiáló volt a maga nemében, aztán meg a Wii Play-t. Ezek a játékok elég újszerűek voltak, első generációsok. Sokan fikázták a béna grafikájukat, minimalista stílusukat annak ellenére, hogy tudni lehetett azt, hogy a Nintendo kifejezetten a casual gamereknek készítette őket, nem pedig a keményvonalas, vízhűtéses, “kinek a gépén gyorsabb a Far Cry 2?” játékosoknak.

Én értettem a koncepciót, szerintem is gagyi volt az egész, de az új kontrollerrel bizony érdekes és újszerű a játékélmény. Az ember örömmel bohóckodik vele, ha éppen olyan kedve van.

Ebben az értelemben nem igazán vártam a Sports Resortot. Már a sajtóbejelentéskor hallottam a MotionPlusról, meg a Resortról is, de nem érdekelt a dolog. Újabb pálcikaemberekkel lehet bokszolni, meg ilyesmi, köszi, nem, én már megjöttem abból az utcából — füstöltem magam elé.

Igenám, csakhogy eltelt majdnem három év! Ez alatt a Nintendo megcsinálta azt a kiterjesztést a kontrollerhez, amit valójában annak idején kellett volna megcsinálniuk. Ez itt már a 2.0 verziószám, major upgrade. Én nem vagyok türelmetlen, nem bánom az 1.0 kiadásokat sem, ha követi őket valami új és sokkal jobb. Itt sem történt más, csak ez, fogták a kontrollert és továbbfejlesztették. A céljuk annyi volt, hogy legyen stabilabb és pontosabb.

Nemcsak a hardvert csinálták meg, hanem hozzá a Resort szoftverből is kihozták azt a fajta polírozottságot és maximumot, amit a Nintendótól megszoktunk. Igaz, hogy ezekkel a Mii figurákkal kell bohóckodni, de roppant szép és magába szívó lett az egész. Érezni rajta, hogy volt egy meeting, vagy meetingek számossága, ahol leültek a kis japók és végiggondolták onnantól kezdve, hogy Józsi berakja a korongot a Wii-be és elindítja.

Hadd mutassam be egy példával ezt a fajta logikus gondolkodást!

Úgy indul a játék, hogy néhány Mii karakter ül egy repülőn a sziget felé haladva. Megnyomjuk a gombot, kiugrik az egyikük és szállni kezd. Egy halvány kontroller sziluett jelenik meg fölötte ugyanabban a szögben elhelyezve a képen, ahogy a csaj esik, ezzel finoman jelezve azt, hogyan tudjuk irányítani.

És ekkor érkezik az első agyeldobás: pontosan, 100%-osan pontosan arra mozdul, amerre a kontrollert csavargatjuk. Közben persze össze lehet kapcsolódni mindenféle másik ejtőernyősökkel, a végén meg egy egész nagy kört alkotnak, ami szintén arra mozdul, amerre mi akarjuk. Pofás, na!

Itt már nagyon elégedett voltam. Ki is próbáltam egy csomó játékot. Nem mindegyik jött be (pl kerékpározás), de volt, ami nagyon tetszett. Egyik volt a kardozós. Ezt most bemutatom, aztán a posztot folytatni fogom majd egy másik alkalommal.

Háromféle kardozós van. Csak akkor tudunk átmenni a másikra, ha már elértünk eredményt az elsőn (értsd: megtanultuk kezelni). A legelső játékban simán le kell verni három körben az ellenfelet, a másodikban mindenféle vicces cuccot kell kettévágni különféle irányban (óriás sushi roll, nádpálca, dinnye, egyéb szupercukiságok), míg a harmadikban a karakterünk rohan előre, szembejönnek a hordák és őket kell lekardozni. Vannak egy ütésből megcsinálható emberek és vannak boss-ok is. Kombókat is lehet csinálni. Ez a mód tetszett a legjobban.

Az új kontroller csodás. Ha állunk egy helyben és forgatjuk, emeljük, pontosan látjuk, hogy ugyanaz történik a képernyőn, amit mi magunk is csinálunk. Igen, itt már konkrétan a fejünk fölé kell emelni a kardot, ha onnan akarunk vágni. Eleve battle stance-ben kezdtem a köröket! És ugyanúgy kardoztam, mint gyerekkoromban bodzahusánggal! Roppantul élveztem.

Egyelőre még két teszt körön vagyok túl a játékkal, és remek benyomásaim vannak. Eleve polír a játék, hihetetlenül kikóserolták a módokat és nagyon kedves, aranyos az egész. Talán túlságosan is, de ez sem baj. Az irányítás maximálisan tetszik, tényleg érezni lehet, mi történik, igazi 2.0 feeling. Igen, kimondom: ELVETÉLÉS COOL!! Nem mondom, hogy nem fogják még fejleszteni, de úgy kell elképzelni a dolgot, mint amikor C64 grafika után először megláttuk az Amiga 500 demót.

Lelkes vagyok, ezek az első benyomásaim. A Mario Kart után például nem voltam az. Az egy fos. Ez viszont bejött és alig várom, hogy kardozhassak megint.

Ezt érdemes megnézni ezen a ponton: