Plastik média

Édesapám távcsövével készítettem hétvégén ezt a felvételt egy közeli ház tetején fészkelő gólyákról. A videót érdemes végigvárni, nem hosszú, és egyikük a levegőbe is emelkedik.

“Szerintem ez a szlogen (…) mutatja azt az eltökéltséget, amit én szeretnék ebbe a történetbe belevinni. Másrészt pedig azt, hogy ezt a viccet, amit Indexnek hívnak, kibaszott komolyan gondoljuk.”

– részlet Uj Péter beszédéből

Péntek este volt az Index 10 éves születésnapi ünnepsége. Mint egykori kolléga, én is részt vettem a mulatságon és, ahogy már tőlem megszokhattuk, videóztam is. Ebből adnék közre egy apró, kimondottan nem teljeskörű felvételt.

A születésnapi buli fő attrakciója a vállalati videó vetítése volt, senki nem látta a végeredményt addig azokon a személyeken kívül, akik konkrétan készítették, így igazi meglepetés volt mindenki számára. Az én videómban ugyan nem látszik a közönség reakciója, de a vetítés alatt hátrafordultam és néztem az arcokat. Kivétel nélkül sugárzott mindenki. (Én is.)

Tökéletes, szuper ajándék volt a vállalat dolgozóinak és egykori munkatársainak.

Én tényleg azt gondolom, hogy a magyar vállalati kultúrában és korpo-rét érzésében teljesen egyedülálló az Index. Ilyen szintű összhang a kollégák között, ennyire egy húron pendülés, a humornak az a foka, amikor a sok kicsi együtt még nagyobbra képes, tényleg példás a vállalat történelemben.

A buliban egyébként nagyon jól éreztem magam, az idő, mint középiskolában az alig várt osztálykirándulás, gyorsan elrepült.

10 éves az Index.hu Zrt.

Függöny.

Heti támogatónk a nyugdíjasleszek.hu, egy pénzintézet tudatosan elhelyezett és olvasóinkra célzott nyugdíj előtakarékoskodási programja. Felhívásuk szerint az embernek már jóval a nyugdíj korhatár előtt el kell kezdenie megtakarítani. Kitérnek rá, hogy a magánnyugdíjpénztári alapunkba (ami minden bejelentett munkavállaló használ) csak a fizetésünk bruttó 8%-a kerül bele, ami még mindig nem elég kövér.

Éppen ezért célszerű önkéntes nyugdíjpénztári tagságot vállalni, ami egy állam által támogatott megtakarítási forma. Ebben mi döntjük el, mennyi tagdíjat vállalunk (megtakarításaink kamatadó mentesek), és az előbbiek alapján a befizetéseket az állam 30%-kal kiegészíti.

A modell tehát annyi, hogy havonta egy előtakarékoskodási számlára pénzt utalunk. Nem ástam bele magam a dologba mélyen, de annyit tudok róla, hogy mindig be kell fizetni az összeget (szaknyelven: alá kell pakolni), a pénzintézet forgatja (ezerféle pénzügyi termékben, de ezt mi is kiválaszthatjuk) és nincs lehetőség exit-re. Ez tehát csak a hosszú távú megtakarításaink lehetnek. Roppant fontos kitétel.

Egyik haverom svéd anyja csinálja ugyanezt odaát, van valami netes felülete és ott mindig áttolja más pénzügyi termékbe az eddigi megtakarításait. Így ráadásul megsokszorozhatja a pénzét is, nekem büszkén mutogatta tavaly nyáron, mennyi zsét csinált.

A Plastik médiát ezen a héten a nyugdíjaszleszek.hu támogatta. Köszönjük.

Egy korábbi terjengős posztomban már foglalkoztam a témával, hogyan lehet és kell különböző jelszavakat elég egyszerűen gyártanunk Mac-en. (Röviden: célszerű minden site-on külön generált jelszavakkal dolgozni és azokat copy-pastelni.)

A gond ezzel az elképzeléssel már csak annyi, hogy hol tároljuk a jelszavainkat. Én például egy clear text szövegfileba teszem le. Biztonságos ez? Nem. Egyáltalán nem. Ha illetéktelenek kezébe jut a vinyőm, akkor elég egy spotlight search a “password” kifejezésre és máris első (!) találatként jön föl minden.

Megoldás: egy 128 bites kódolású AES diszk imázsban kell tárolni a szenzitív szövegfileokat és Excel dokumentumokat.

Lássunk is hozzá! Gyári szoftverrel szerelt Mac Leó elegendő lesz a továbbiakhoz, hiszen harcolnunk kell a shareware junkiezmus intézménye ellen — ahol lehet.

Első körben nyissuk meg a Disk Utility programot, majd ebben a File menü New – Blank Disk Image pontját. A felugró ablakban a lényeg a 128 bites titkosítás, a nevet tetszés szerint állítsuk be:

Jelszót is be kell írnunk, amit ha elfelejtünk, akkor annyi is volt az egész, nem tudunk a későbbiekben hozzáférni az itt tárolt fileokhoz. Bekapcsolhatjuk nyugodtan, hogy a keychain jegyezze meg. Kitétel: csak abban az esetben, ha bootoláskor kérünk jelszót a géphez, illetve sleep után is be van kapcsolva ugyanez.

Fontos: a user keychainjének a jelszava alapértelmezetten megegyezik a felhasználó bejelentkezési jelszavával, és a bejelentkezéssel egyben unlockolja. Ha a jelszavunkat nem tudják kitalálni, és nincs automata login, akkor a keychain tartalma biztonságos marad. Ha egy OS X lemezről bebootolna valaki és tetszőlegesre változtatná bármelyik user jelszavát, attól a keychain a régi jelszóval marad továbbra is kódolva.

Miután megvagyunk mindennel, az asztalon (vagy ahova mentettünk) megjelenik a DMG. Ezt dupla kattintással tudjuk megnyitni, bele fileokat dobni és vinni stb. Ha leakasztjuk az imázst, csak jelszóval tudjuk újra felmountolni a tartalmát. Abban az esetben, ha keychainezzük a jelszót hozzá, duplaklikkre mountolja az egészet, elég kényelmes. Sőt, ha shortcutokat helyezünk fontos fileokra, akkor keychainezett jelszó esetén szó nélkül felmountolja előtte az imázst és nyitja a file-t.

Szebb, jobb, biztonságosabb világ.

(NB, egyéb megoldás lehet filevaultozni a diszket, de ez szerintem performancia veszteséget jelent, illetve ha szükséges, akkor könnyedén nem férünk hozzá a saját tartalmainkhoz kívülről. Nem kedvelem ezt a megoldást, de Orosz például PowerPC-n is ezzel dolgozik.)

Atyavilág, egy jó film!

Teljesen meg vagyok lepődve. Tulajdonképpen majdnem teljesen és tökéletesen hibátlan alkotást sikerült Darren Aronofskynak készítenie, aki a Fountain című filmmel már 2006-ban megmutatta, mi az erő.

Állítólag a Wrestler címszerepére Nic Cage-et akarták szerződtetni (gyk: a stúdió), viszont Cage megértette, hogy Aronofsky valójában ezt a szerepet Mickey Rourke-kal akarta megcsinálni. Kitáncolt a projektből, Rourke pedig bejött. És milyen jól tette! Fantasztikus alkotás.

A Wrestler egy emberi film. El sem tudtam volna képzelni, mit lehet egy pankrátor témából kihozni, de amint látjuk, rengeteget. Hihetetlen jók a vágások, kamera, ritmus, az egész szerkezet működik. A film során nekem végig az táncolt a fejemben, hogy ez olyasmi, mint a Rocky Balboa, csak éppen sokkal jobban járja körbe ugyanazt a témát.

Stallone ehhez képest egy szerencsétlen kis középszerű faszi némi villanással a Balboa kapcsán, viszont Aronofskyék megmutatják, hogyan kellett volna ezt rendesen megcsinálni. Rourke teljesen hiteles tud maradni végig, egy amerikai emberi sorsot látunk. Ismeretes, hogy ő maga is boxoló volt (sőt, boxolóként kezdte a pályáját), egyáltalán nem áll távol tőle a téma. Benne van már a korban rendesen, ő is ennyire lecsúszott forma, mint a “Ram”, meggyőződésem, hogy magát alakítja — az Oscart idén egyértelműen neki kellett volna adni Penn helyett. (Penn filmjét végig se tudtam nézni egyébként.)

A film lenyűgöző és magával ragadó egészen az amerikai típusú végkifejletig. Én ezt nem úgy oldottam volna meg, hanem egy Közép-Európai drámát készítettem volna (annak ellenére, hogy Amerikában vagyunk, mert a dráma az ott is dráma). De nem panaszkodom, mert így sem volt baj, egyszerűen csak az ötös osztályzat helyett ötös alát kell kiosztanom.

Darren Aronofskyt pedig elkezdem figyelni a jövőben.

Van, aki nem szereti a kövér részeket (így például Bazsó Gábor sem), én viszont ebben az esetben kivétel nélkül mindent szúrok. Ha esetleg nagyobb a kövér, akkor kettémetszem és külön tierben szúrom fel. A fektetett szelet bal oldalán, illetve a kamera oldali részen lehet megfigyelni, mennyire lédús őfinomsága: elég a késlappal finoman rányomni, és máris finoman előbújik.

Mortgage. The term comes from the Old French “dead pledge,” apparently meaning that the pledge ends (dies) either when the obligation is fulfilled or the property is taken through foreclosure. In most jurisdictions mortgages are strongly associated with loans secured on real estate rather than on other property (such as ships) and in some jurisdictions only land may be mortgaged.

Azt hiszem kijelenthetem, hogy a lakáshitel felvétele egyfajta modern kori férfivá avatási procedúra. Különösen a 2K8-as gazdasági válság következtében, illetve itt, Magyarországon.

Preambulum: nem vagyok üzletember, nem ismerem a gazdasági környezeti világot ilyen mélységeiben, nem foglalkozom a vállalkozással, nincs saját számlázócégem, és egyáltalán: nem értek a gazdasági operatív dolgokhoz ezen a szinten. Igen, az a kategória, amikor “megkérdezem a könyvelőt”. Másik postom témája ebbe beleolvadni, itt most az a lényeg, hogy lammer vagyok a témához, annak érzem magam.

És akkor a lakáshitel.

Aki nem csinálta volna még végig, annak erősen ajánlom. Érdemes végigvinni a projektet, rengeteg mindent lehet megtudni dolgokról, folyamatokról. És természetesen szopni, úgy, ahogy azt elképzeljük magunknak.

Emlékszem, amikor az egésznek majdnem a legvégén a bankkal szerződni mentem (értsük: jelzálog és hitelszerződés KÖZOKIRATBA foglalva — azonnal, tárgyalás nélkül végrehajtható, 122 ezer forintba kerül a közjegyzői díj, helló, mi?), és elmondták, hogy a Földhivatalba be kell adnom a dolgokat, megálltam egy pillanatra. Földhivatalba? Én?

Olyan volt, mintha leesett volna a gyűrű az ujjamról. Micsoda feltételezés. Én még nem jártam földhivatalban, oda mindig elmentek az ügyvédek, meg azok segédei, meg egyáltalán: a Földhivatal az a hely, ahova én nem járok.

Ma már másképp látom a dolgot. A hitelügylet lezárultával ha valaki azt mondja nekem, hogy Józsi, be kell menned a Földhivatalba, akkor bemegyek. Felkelek, elmegyek, leparkolok, kivárom a sorom és elintézem, aztán kijövök. Nem természetellenes az a fajta gondolkodás, elfogadom, a sajátom.

Lakáshitelt egyedül intézni Magyarországon egy kitartást és elszántságot igénylő folyamat. Az embernek túl kell tudnia lépni MINDENEN és csak két dolgot tartani a szeme előtt:

1.) végigcsinálom, ha a fene fenét eszik is
2.) nekem kell mások helyett gondolkodnom és nekem kell előre hibát keresnem a másik munkájában

Az első dolog egyszerű: soha nem szabad feladni. Menni kell előre és csinálni. Ha a Földhivatalba kell menni, akkor bazmeg fölkelsz bazmeg és bemész. Ott vagy 8:15-re a Lajos utcában szitáló hóesésben reggel, és beállsz a sorba nyitáskor. (Lesznek már páran.)

A második dolog cselesebb: gondolkodni kell. Nekem különösen nagy kihívás volt a feladat, hiszen előtte soha nem hallottam még azt a kifejezést (például), hogy “használatbavételi engedély”. Vagy “tulajdoni lap”. Vagy “csoportos beszedési megbízás”. Vagy mire való a “letéti igazolás”. Meg kell tehát érteni a dolgokat. El kell sajátítani a gondolkodást.

Amikor értjük a dolgokat, akkor viszont előre kell gondolkodni. Át kell látni a dolgot, tudni, hogy milyen szerepe van a fióknak, a bank hitelosztályának, milyen lépés mi után jön. Nincs leírás, nincs unixos man. Úgy kell összevadászni az infókat. Egy példa: a lakásbiztosításhoz folyósításra be kell adni a befizetést igazoló bizonylatot (1), a csoportos beszedési megbízást (2), az ajánlatot (3) és jelzálog esetén a bank és biztosító nyilatkozatát (4).

Annak a fiókosnak, aki napi rendszerességgel ilyenekkel fut, teljesen természetes folyamat, nekem viszont egy puzzle-hálózat elemei. Emlékszem, milyen revelatív volt, amikor összeállt, hogy ÁHÁ, ez a 4 dolog kell ide. És ha bármelyik nincsen meg, vagy nem klappol, akkor csúszik a folyósítás egy apróság miatt. Ismerni kell tehát a szabályokat és előre kell gondolkodni.

Célszerű feljegyzéseket készíteni, mi van meg, miket kitől kell még kapnunk, hogy jó legyen. Persze nem szabad a projektben résztvevők idegeire sem mennünk, idő előtt elhasználni a karma pontjainkat.

Leírok egy részletet: az egyik közművet akartam átiratni a nevemre, hogy aztán azt beadjam csoportos beszedésire. (Ilyenkor a finanszírozó bank ad valamennyi folyósítási kedvezményt.) A közművet amúgy is át kell iratni, mert az eladó kapja a számlákat (az meg neki fontos). Bemegyek az ügyfélszolgálati irodába. Azaz: három környéken levő üzletbe megyek be előtte, mert nem találom, hiszen egy nagy tömbház átellenes oldalán van. Nincs parkolóhely, fúj a szél. Végül beérek, átadom a birtokbaadási jegyzőkönyvet. Ember jelzi, hogy az adásvételi szerződés is kell neki. Nincs nálam. Visszamegyek a szeles időben a kocsihoz. Visszamegyek az irodába, ahol az adásvételit hagytam. Közben kiderül, hogy az iroda előtt elkezdik fúrni az utat, beáll az egész utca. Én is beállok. Azon töprengek, hogy lerakom a kocsit, aztán felrohanok. Akkor megindulunk. Aztán azon töprengek, hogy most beálljak-e a garázsba, vagy csak a garázs előtt hagyjam a kocsit, HISZEN spórolni akarok az idővel. Na mindegy, végül begurulok. Aztán vissza. És ilyenből volt aznap vagy 20 kanyar.

A hitel nekünk fontos a legjobban. A projekt többi szereplőjének alárendelt jelentőségű. Senki, akivel találkozni fogunk a kalandozásunk során, nem lesz annyira érdekelt, mint mi. Nagyjából megcsinálják a dolgot, de alapvetően szarnak bele. Ha nem vesszük észre, hogy valamilyen papír még hiányzik, vagy hiányosan, esetleg rosszul lett kitöltve, mi isszuk meg a levét. Nem tudom eleget hangsúlyozni, hogy mennyire kell ismerni a folyamatokat és papírokat.

Lehetne jobban csinálni az ügyvéd / a bank / a fiók / az eladó / a biztosító oldaláról? Lehetne. Csinálják? Szart csinálják. Átküldöm a hitel előadónak a szkennelt számlát, hogy megnézze, ne vigyem feleslegesen, ha módosíttatnom kell, ne legyen újabb kieső nap. Válasz: hozza be az egészet egyben, majd megnézzük. Nincs különeljárás, faszikám. Ha az ügyvédhez kell elmenni az adásvételi földhivatalba érkeztetett példányáért, ki fog érte elmenni? Te fogsz, Józsikám. Csak te és senki más!

Adaptáció.

A bank egyébként zseniális entitás. Mindent megszab és megmond. Neki minden pontosan és úgy kell, ahogy mondja. Semmi más nem jó. Ő a pénz ura. A pénzt, mint terméket használja, hogy pénzt csináljon belőle. A pénzgyár. Engem eleinte meglepetésként ért az, hogy a bank mennyire be- és túlbiztosítja magát. A sor végén természetesen mindig mi leszünk. A bank soha nem fog bukni semmin és mindent azonnal megkap. Hihetetlen kompetencia van már bennük. Mindent tudnak, mindent lefedeznek, látszik rajtuk hány meg hány éve foglalkoznak ilyesmivel. Valahol csodálatra méltó.

Utólag visszagondolva remek élménynek tartom a megannyi idegeskedés és kéztördelés ellenére is. Rengeteget autóztam a városban, szerveztem és intéztem, hogy a vektorok helyre kerüljenek. Nem állítom, hogy a projektem egyszerűnek minősíthető volt. Ettől függetlenül a tapasztalati pontok miatt sem bánom, hogy végigcsináltam. Rengeteget tanultam az emberekkel való kommunikációt illetően néhány nap alatt. Mi a hivatal, melyik az eleje és melyik a vége.

Egy dolog biztos: be fogok szerezni magamnak egy nagy méretű érkeztető pecsétet itthonra. Aztán jöhetnek a szigorúan ellenőrzött vonatok.

Függöny.

Imádom az Under Consideration “Brand new” brand blogját. Augusztusban már felfigyeltem a CCA Fanta rebrandre, amit most követett a Sunkist narancs-szóda tekervény alapú dizájnja is:

A Sunkist az USÁ-ban piacvezető Fanta-típusú termék egyébként, itthon nem ismert. Az augusztusi Fanta rebrandinget pedig így kell elképzelni:

Én mindenesetre örömmel fogadom, hogy visszajövőben vannak az egyszerű, CorelDraw iskolás grádiensek. Így-így. Gratulálok mindkét dizájnhoz, remek megoldások. Nekem kéne.

Vétkeztem.

Ma felhívott a legnagyobb meló közepén egy angolul beszélő valaki. Igazából nem anyanyelvi angolt beszélt, de már mondta is: CIO CEE konferencia, menjek, “business opportunity”, “network” bla-bla. Már ezerszer megfogadtam, hogy kapják be, de nem akartam olcsó paraszt lenni

– Józsi, az olcsó paraszt nem te vagy, hanem ők –

és rávágni a telefont. Hagytam, hogy végigmondja a kis bevezető monológját, aztán megkérdeztem tőle, hogy mégis, honnan van meg a telefonszámom. Erre az akcentus elmondta, hogy “vezető beosztású” illetők ajánlották. Megkérdeztem tőle, hogy kik, nem mondott semmit rá, jött megint a vatta. Erre elmondtam (volna), hogy ez nem túl jó taktika, ha el akar nálam érni valamit. Meg szerettem (volna) kérni, hogy küldjön át emailen valami információt a konferenciájukról, de nem volt hajlandó.

Vétkeztem, mert bő húsz percet percet beszéltem ezzel az illetővel.

Felkerestem a cégük website-ját, az ottani dolgozók emailjét, majd az alábbi levelet fogalmaztam meg:

Dear NASEBA–

you must be organizing awesome conferences, but if one of your direct marketing sales agent contact me again to subscribe and giving me all these vague descriptions I will personally come to Monaco to tell you HOW NOT INTERESTED I AM in your conference.

And please remove all my telephone numbers from your database.

I don’t care how much opportunity I will be missing by not coming to your conference, because the way you’re doing business is just plain rude. Just plain rude.

Regards,

József Sasvári

Egy darabig godolkodtam, hogy elküldjem-e, de aztán úgy döntöttem, hogy elküldöm, és ez volt az utolsó ilyen eset, amivel foglalkoztam. A jövőben akármilyen kibaszott internetes szaknévsorból hívnak, vagy akarnak konferenciára beszervezni, illedelmesen megmondom neki, hogy “köszönöm, de nem érdekel”, majd leteszem a telefont.

Nem lehet mást csinálni, időből van a legkevesebb, ezek a piócák meg szívják a véremet egész nap.

Hogy adjak is valamit a fikkantáson kívül: aki korrekt faszi, az megmondja, hogy ki ajánlott be, megmondja, hogy miről szól a konferencia, ha megkérem, elküldi emailben a PDF-et. Aki nem teszi ezt meg, azt nem érdekli, hogy én mit szeretnék, azt nem érdekli más, csak az, hogy meglegyen neki “még egy madár”, aki után kapja a fizetését. Ha az utcán kéreget valaki, és udvariasan azt mondom “nem”, majd erre köcsöggé válik, és azzal érvel, hogy “miből tartana neked adni egy kis pénzt”, akkor nem én vagyok a bunkó. Az a bunkó, aki nem érti meg, hogy a “nem” mit jelent.

Sajnos ide jutott a világunk. Érték helyett értéktelenség. Pusztuljon a direkt marketing. Pusztuljon.

A hagyományos gumicukor kétféle cukorból, keményítőből, ízanyagból, színezékből, citromsavból és zselatinból készül. Ez utóbbi miatt nem ehetünk meg belőle egy vödörrel, mert akkor tömbös macit kellene kiraknunk reggel, ami komoly kín.

A zselatint néha pektinnel helyettesítik, a vegák ugyanis nem ehetnek zselatinosat az anyag állati eredete miatt. A zselatin állati (jellemzően disznó és marha) kötőszövet extrakt: főleg csontból és bőrből kivont kollagén.

Az olaj helyett inkább a zselatin miatt kell aggódni – az anyag ellenzői állítják, hogy a zselatinban pathogén prionok (tiszta fehérje bázisú kórokozók) nyomulnak, amik az anyag forrásaként szolgáló marhaállatban a kergemarhakórt, míg az embereknél a CJD-t (Creutzfeldt-Jakob szindróma) okozzák. Mindkettő betegség agy és/vagy idegszövetet támad.

Mivel a gyerekek az utóbbi években igen gyakran használt ízfokozók (Na-glutamát és társai) hatására szép fokozatosan megfelelően rákattantak a gumicukorra, a mohó cukorgyártók elkezdtek xylitol adalékot használni, ami nagy mértékben csökkenti a fogszuvasodást.

A xylitol egy ötös szénláncú cukoralkohol, amely közel cukor édességű, ám kb 40%-kal kisebb kalóriatartalmú anyag, mindenféle utóíz nélkül, ráadásul a cukoralkoholoknak kisebb a hatása a vércukorszintre (egyébként xylitollal édesítik szinte az összes rágógumit).

Ha már édesítőszerek: elsősorban Paraguayban, de Közép- és Dél-Amerikában általában él vadon egy Stevia nevű “gaz”. Ez a növény kb. 250-szer édesebb, mint a cukor, s mindezt kalóriamentesen tudja, ráadásul sem pH változás, sem hőkezelés hatására nem bomlik el a benne levő édes anyag (steviol-glükozid). Ugyan nincs még rá kutatás, hogy agydaganatot okozna kísérleti patkányokban (mint ahogy van ilyen adat a világszerte zabált Aspartam-ra), mégis számos ország tiltja, többek között az EU is további kísérletek elvégzéséig az élelmiszerekben való felhasználhatóságát. A paraguayi natív csákók meg rágják a levelet ki tudja mióta. Az USA-ban és az EU-ban is egy ideje forgalmazható — az USA-ban csak külön, mint diétás kiegészítő, nem pedig úgy, mint édesítőszer.

Nemrég a Coca Cola kezdett el foglalkozni a növénnyel — talán az ő kezükben van akkora potenciál, hogy átlendül a stevia a holtponton és élelmiszer-adalék válik belőle.

Már rövid (de velős!) utazásom előtt belezúgtam a “Boston.com – The Big Picture” blogjába, ami az egyik legzseniálisabb dolog az utóbbi időben. Az about oldal leírása szerint:

The Big Picture is intended to highlight high-quality, amazing imagery – with a focus on current events, lesser-known stories and, well, just about anything that comes across the wire that looks really interesting.

A blog baromi egyszerű: Alan keres néhány jó hírügynökségi fotót, és a 990 pixeles méretben, kis sorozatokat készítve, heti három frissítésben az olvasók elé tárja. Az Indexen hasonló kezdeményezés van a hét képei rovatban, de az popup és kicsi. (Azt is szeretem végigklikkelni egyébként.)

Mi sajnos csak 480 pixelben tudunk bemutatni a Big Picture egyik sorozatából:

A Waxy.org-on még interjút is olvashatunk a blog készítőjével, Alan Taylorrel. Ebből csemegézünk:

I put together a few mockups that look almost exactly like the final product and shopped it around. A few people loved it, went crazy for it… Others weren’t immediately sold, but I asked for a chance, and I got it.

I have an advantage in that my main role is as a developer here, so I could build all my own templates, format my own style, and so on.

(…)

I use Firefox to browse the wire on an internal site, wired up with Greasemonkey scripts to give me decent-sized thumbs, extract caption and photo ID from the IMG tags. When I find an image I like, I save it to a local folder until I get about 25 or so good ones to choose from. Then I open all 25 in Photoshop, arrange the windows in a horizontal tile and drag them around to get a rough ordering that makes sense. Then I start to edit out images that don’t make the cut, run a couple of recorded Photoshop Actions to size the images, and do some hand-cropping if necessary.

Ami nagyon tetszik a történetben, az az, hogy mekkora hihetetlen sikert ért el Alan Taylor ezzel a dologgal. Kitalálta, eladta az újságon belül, megcsinálta, sikerre vitte. Ráadásul semmi “extra” nincs benne, bárki képes lehet rá.

Te is képes lehetsz. (szemöldökugráltatás)

BUDAPEST, 2008. június 25. — AZONNAL KÖZÖLHETŐ – Sasvári József, a Plastik media szerkesztője szokatlan megoldással lepi meg az olvasó közönséget távolléte alatt. Meglepetés postokra készül szervezett brigád támogatásával, akik véletlenszerű időpontokban fognak postolni csütörtök és kedd között. A tartalomról és személyekről egyelőre keveset árult el a mindig titokzatoskodó, a nyilvánosságot és médiaszereplést notóriusan kerülő blogger.

“Számomra mindig is fontos volt, hogy értéket állítsunk elő egymás kreatív mezőin. Te vakarod az én hátamat, én vakarom a tiéd.” — mondta a blogger, aki nagy lehetőséget lát a keresztpromóciós vállalkozásban. “Nagy megtiszteltetés ez nekem.” — tette hozzá elfátyolosuló szemekkel, amik majdnem úgy néztek ki, mint egy szentimentális anime rajzfilm.

A Plastik mediáról: 2001 óta publikált, magyarul megjelenő médiatermék. Jelentős sikereket ért el a hazai blogoszférában a háziállattal való reklámozás terén. “Szerintetek hol lenne a Star Wars, ha nem lett volna benne a szőrös Chewbacca? Sehol! Minden siker mögött ott a SZŐR.” Célozgat a blogger arra a mai trendre, ahol a kopasz dolgok szárnyalnak.

Sasvári Józsefről: a Plastik media alapítója, tulajdonosa, kreatív rendezője. Sasvári jól emlékszik, hogy 14 éves korában, amikor az első matematika témazárót írták a gimnáziumban, Balogh Áron a dolgozat előtti Q&A session során megkérdezte, mi történik, ha valaki kettest ír. Dr. Blandl Mátyás az alábbi választ adta némi hatásszünet után: “Továbbra is szívhatja a levegőt.” A dolgozat eredményeinek kiosztását Sümegi Máté vállalta el, aki egyenként vitte mindenkihez a papírt. Sasvári összeszoruló szívvel emlékszik Sümegi falfehér arcára, amikor kézhez kapta a kettes osztályzatot tartalmazó dolgozatát. Balogh Áron mellett csak neki lett kettes a témazárója.

Roger Federer és Pete Sampras az ATP pontversenyen belül egyetlen hivatalos meccset játszott, mégpedig 2001-ben Wimbledonban egy öt szetteset. Ez a mérkőzés vetett véget Sampras egyeduralkodásának a wimbledoni tornán. Sok szakíró tartja Federer karrierje fordulópontjának ezt a mérkőzést, noha Federer itt még nem vitte el a címet.

Sasvári József karrierje fordulópontja ez a matematika témazáró volt, itt döntötte el ugyanis a pizzaképű gyermek, hogy kreatív munkás lesz egy szép napon. 2001-ben végül lerakta a blogmotor első alapkövét Verhás Péter segítségével, aki engedélyezte, hogy az Index szerverfarmján fusson a kód. Sok lépcsőt kellett az akkor még bloggal nem, csak 468×60-as bannerrel foglalkozó fiatalnak megtennie az Index harmadik és negyedik emeletén, hogy felinstallálódjon a szoftver, de végül sikerült, és repeső szívvel lépett ki a porondra.

Kegyetlen repost.

Előzmények:
http://plastik.hu/2008/06/15/media-center-diy-harmadik-resz/

Whatsnew:
http://www.osxbmc.com/2008/06/21/release-050b9-surrounded-by-sound/

• NEW: AC3 encoding. This is a killer new feature that allows your receiver to play full surround sound from “unsupported” formats, like AAC and FLAC. My hat is off to Ryan Walklin who got it working in record time. I know, we’re supposed to be stabilizing things for 0.5 final, but this was just too damn cool not to work in. Go play some Apple Trailers and then throw your Apple TV out the window.
• FIX: The infamous and incredibly annoying “CAPETag” bug, manifested by a crash in the middle of music playlists (randomly, of course).
• FIX: GIF image loading was kind of broken. I’m surprised nobody noticed. I guess everyone’s pr0n collection has moved to JPEG? Boobs do look better in 24 bit color.
• FIX: A crash with keyboard layouts (thanks to Enrique and Roman).
• FIX: Text subtitles with more than two lines would have missing lines.
• FIX and FIX: Lots of fixes to smart folders. We now run asynchronously and timeout after a while if nothing has been returned. Memory handling has been fixed (thanks, Enrique!) so it doesn’t crash when scanning a smart-folder-source to the library. And we respect the folders scope when executing the query.
• FIX: Switching between full-screen and windowed mode has been fixed to return to the same windowed resolution.
• FIX: Hugely reduced latency with controllers (XBox360/Apple Remote). The difference is unbelievable with the XBox360 controller, it should be indistinguishable from a wired controller at this point.
• FIX: Crash when displaying SSA subtitles in some cases. Thanks to Bad Mr Frosty and Parag for helping me track this down!
• FIX: Minor changes to the way we do vsync, not sure if it will improve things for people having trouble, but it won’t make things worse.
• FIX: Revert the logarithmic volume change. Not sure if it’s a Mac thing or not, but it just made things really quiet for the majority of the volume range.
• FIX: Crash on exit when exiting when a script is running.
• FIX: Some erroneous references to /opt/local in the libraries we ship in Resources.
• FIX: 187.avi was getting stacked with 300.mkv, and I can assure you that the latter really doesn’t play well after the former. Although, come to think of it, Samuel L Jackson yelling “This is motherfucking Sparta!” would be pretty awesome.
• FIX: The XBMCHelper is now killed again when you disable it in the settings.
• NEW: Enrique added support for CoreFoundation’s exception handling, so that we better log those sorts of errors.
• FIX: Enrique fixed a few more memory leaks and built the latest libcdio to fix a crash.
• NEW: (Bonus subtitle-lover’s feature) Rather than just being able to select the lowly Arial font (or whatever you tossed in the media/Fonts directory in your application package (and come on, who does that?) you can now pick from a large number of Apple-supplied fonts. Seen below is Georgia Bold. Please let me know if you have an answer to the question posed.

Szolgálati közlemény

Az elmúlt napok feed problémái után kérnék mindenkit, hogy a folytonosság megőrzése érdekében ellenőrizze, esetlegesen frissítse a Plastik feedjeit a közvetkezők szerint (átirányítottuk, tehát opcionális, de azért nem megyünk el szó nélkül mellette):

I. bejegyzések teljes hosszúságukban
http://feeds.feedburner.com/plastikmedia

II. bejegyzésekre írt hozzászólások
http://feeds.feedburner.com/CommentsForPlastikMedia

III. podcast (iTunesbe is másolható)
http://feeds.feedburner.com/plastikmediapodcasts

IV. Flickr
http://feeds.feedburner.com/plastikmediaflickr

Aki nem tudná, hogy mi ez, olvassa el az RSS for dummies postunkat.

Már dolgozunk a “Báger” (Dunavölgyi-főcsatorna) fedőnevű következő Plastik motoron a magunk lassú tempójával. Amíg nem állunk át az új dizájnra és motorra, addig még sebezhetőek vagyunk egy-egy automatizált támadás miatt, a WordPress frissítés kapcsán elmásznak a feed tartalmak, esetlegesen nem működnek a kategória listázások rendesen (a mai napig).

Az önök alázatos szolgája már tud ezekről a problémákról, csapatunkkal azon dolgozunk, olykor hajnalba nyúlóan is, hogy mielőbb megoldjuk őket, és egy nemzetközi, színvonalas, humoros, egyedi és folyton megújuló, kreativitásában határokat NEM ISMERŐ médiatermékkel lepjük meg az internet magyar lakta részeit.

Kívánok tehát kellemes, élményekben és HD tartalomban gazdag, adott esetben vízparti, napon barnulós, ám nem leégős (!), kulináris élményektől seggbeakasztott hétvégét mindenkinek!

“a firefox számomra halott” — Kozma Jocó

“BŰZLŐ HULLA!” — Lénárd Gábor

Tényleg nem akarom elrontani Szabó Gergő örömét (szerintem a fejnehéz Airrel már sikerült), de a marha nagy igazság az, hogy amióta 3.1.1-re váltott a Safari, nem nyúltam Firefoxhoz. Egyszerűen mindenem van, amire szükségem lehet macland-en (ideértve a download manager ablakot, amibe bármit bele lehet húzni, vagy copypaste-elni és letölti!), és már az a néhány szerencsétlen weblap is, ami eddig nem működött, jól fut.

Ezért hagyott teljesen hidegen a Firefox 3 kampánya, meg Guiness rekorddöntése, hogy ti. 24 óra leforgása alatt ez a legtöbbet letöltött szoftver. Úgy legyen!

Májusban még bíztam benne, hogy ki fogják javítani azt a sok mac felületi széllel szemben hugyozást, amit elkövettek, de a 3.0 finalban sajnos ugyanaz a kép fogad:

A tab separatorok egy vagy kettő rendszerrel ezelőttiek, világos vonallal aláhúzott szövegek, indokolatlan felső ikonkiválasztás — pontosan olyan, mintha a beta úgymaradt volna. Ha bármiféle reményem lett volna azt illetően, hogy a véglegesben odafigyelnek majd a natív felületre (a sok marketingelés mellett), mára teljesen szertefoszlott. Ismeretes ugyanis, hogy a Mozilla megcsinálta a saját felületező komponenseit, ami miatt rendesen leemulálni, leskinezni az OSX-et elég nehéz. Érdekes módon a Mozilla azt mondja, hogy mennyire natív most már a Firefox, és tényleg az, de a jótól még nagyon messze van.

A Mozilla Foundation további két labdát rúgott el messzire ezen tényezők mellett:

- beszólnak az ACID3 tesztre, ahelyett, hogy felvennék a kesztyűt, fennen hirdetik, hogy még így is mennyire gyorsabbak, mint a Microsoft (ha!)
- készítenek egy még csak nem is teljes összehasonlító ábrát, amin képesek teljességgel idióta aspektusokat is belevinni az összehasonlításba:

Persze az Apple is csinált ilyen összehasonlítást a saját lapján, de ott a JS és HTML rendering performanciákat mérik össze (ez még a “régi” Geckon alapul értelemszerűen — egy független összehasonlítás itt), arról nem is beszélve, hogy leírják a pontos tesztet az oldalukon:

Egyszóval itt a Firefox 3, ami sokkal gyorsabb, mint az elődje, sokkal több szolgáltatást tettek bele, jobban hasonlít az adott platform felületére, mint eddig.

Némiképp árnyalja a dolgokat az, hogy a Safari jön közben föl, mint a talajvíz. Elterjedtségüket illetően május végén átlépték a 6% markot, technológiájukban — csak hogy egyet említsek — pedig egy SquirellFish nevű JS parsert vezetnek majd be a 4.0-ban, ami még gyorsabban fogja futtatni az ajaxos alkalmazásokat. Meg persze OS-natív (Windowson is, ha!) felülete van.

Verdikt helyett álljon inkább itt a SquirellFish bevezetőjének nyitómondata, amit el tudok képzelni tetoválás formájában herezacskó alatt:

register-based, direct-threaded, high-level bytecode engine