Category archives for "art"

Video games are not art – they’re better

Jeff Vogel:

I just finished playing DOOM. Like many, I was amazed by how awesome a game it turned out to be. Penny Arcade had the perfect description for it: “Playable sugar.”

DOOM had three of the best boss fights I’ve ever seen. Punishingly tough and yet scrupulously fair. When I died, I could say, “OK. I know what I did wrong. I won’t do that again.” When I fought those bosses, I was utterly transported. The rest of the world vanished. When I won, I was sweaty, wrung out, and completely satisfied.

I love literature and theatre. I love great movies. Yet, I can’t remember any work of art, no matter how good, that consumed and drained me as much as the Cyberdemon in DOOM.

The whole piece is a must read. While I agree on many fronts, I don’t agree with the bullish, video games über alles conclusion in general. It’s a matter of personal affection, where some create video games and some create sushi, nothing beats the other.

Don’t fake it, do it correctly – in 64 kilobytes

I’ve long lost interest in the PC demoscene, but with the release of “Fermi Paradox” by Mercury (YouTube link – the executable code fits 64 kilobytes) this seems to change. There are two sides for me to give high marks in a given production: one, the general narrative and art direction, and two, the pushing of technical boundaries. Fermi Paradox excels in both.

Urs Ganse of Mercury shares some interesting details regarding the future of demoscene productions:

We are using actual material parameters…and a pretty physical model of our camera. And the resulting images seem very realistic. While physically based rendering has now been around for some years, this mindset, ‘don’t fake it, do it correctly’ is only slowly beginning to take foot. I think we will be in for more surprises in the future.

John Frusciante is back

John Frusciante:

I now have a Bandcamp page and a Soundcloud page and have put up a bunch of unreleased music of my past. My own name has been taken by several people, so one is called jfdirectlyfromjf.bandcamp.com and the other is called soundcloud.com/jfdirectlyfromjf.

(…)

This music is all free of cost to the public, and can be downloaded or streamed on Bandcamp and Soundcloud. With the exception of Zone, this is all music which was made purely for the sake of making music, rather than for having it released and thereby sold. In other words, Zone is the only song which was intended to be on a record.

When someone releases music on a label, they are selling it, not giving it. Art is a matter of giving. If I sing my friend a song, it goes from me to her, at no cost. That’s giving.

And now we’ve been given a couple of songs. I’m a huge fan of his solo work, with the Empyrean leading my personal play-count chart. I’ve come to like Letur-Lefr and PBX, too, no matter if they were weird next level shit. It’ll be interesting to listen to this unreleased work, I’m sure I’ll be able to connect. Frusciante is, and has always been, a true artist.

A Father’s Pride

Fantastic and beautiful story written and performed by Neil Gaiman on the Moth. I was listening to it while commuting to work today and it turned out to be one of my best commutes ever. I highly recommend listening to it.

One thing that got me wondering afterwards was this: if superintelligence takes over eventually, will we be able to produce art such as this? Or the superintelligence will see art as ants carrying leaves while building the superhighway right next to them? Maybe art will be what art is to ants? Another angle: currently technological advancements are fueled by art (my recent example is Apple Music, just think about it). Is it possible to do technical advancements without the support of art?

Anyway, Neil Gaiman’s story has nothing to do with superintelligence, but it’s a beautiful story to listen to.

Looking for a $10,000 luxury watch? Don’t buy the Apple Watch Edition

Benjamin Clymer, HODINKEE:

With Apple Watch, the price differentiation between the entry-level Sport at $349, the standard Apple Watch at $549, and the Edition at $10,000 is about perceived value — what materials are used in the case, bracelet, and straps, but also how much people believe they should be paying for the product. In addition to perceived value, mechanical watches are also priced by human value: how much of the work is done by hand (in many cases using 200-year-old methods). For example, a watchmaker named Philippe Dufour makes just 12 watches per year, alone in his one-room atelier in the mountains of Switzerland. A simple, time-only piece can cost $100,000.

Érdemes megnézni még Philippe Dufourral készített rövidfilmet is:

Van olyan érdekes, mint az Apple Watch. 😉

Pixel anim

Ez a next level shit köpeny animáció (azért a lándzsa is ott van) 2008-ból a párizsi IGoRge munkája. A faszi a Zombie Night Terror pixeljátékon dolgozik, ami egy lemmings-szerű játék lesz zombikkal.

PS: ennek a posztnak a jelenléte jelzi számomra az első hasznos Continuity feature use case-t, ahol a telefonomon böngésztem a fenti cuccot, aztán az aktív honlapot egyetlen kattintással el tudtam érni a Macen. Soha nem használtam még semmire a dolgot, és tudom, hogy az iCloud Tabs is ugyanígy működhetett volna, de ez egyszerűbbnek bizonyult. Az animgifet én retinásítottam.

Start Something New

Az Apple – hm – újévi összefoglaló lapja arról, hogy mi az ő eszközeivel elérhető kreativitás. Művészeket sorakoztat fel a világ minden tájáról, akik a legváltozatosabb módon készítettek fotókat, illusztrációkat és videókat. Mindez egy nagyon egyszerű, jól használható weblapon tálalva. Az anyagot úgy készítették el, hogy újra eszembe jut, az összes probléma ellenére miért is kedvelem ezt a céget, a termékeit és a megoldásokat. Nekem ez a tökéletes marketing.

WANDERERS

Erik Wernquist filmje. Kötelező utána megnézni a Gallery menüpontot is, ami részleteiben meséli el az egyes jelenetek hátteréül szolgáló valóságtartalmat.

The Colors of Motion

Charlie Clark fejlesztő érdekes, csodálatosan egyszerűen kivitelezett kísérlete arról, milyen átlagos színeket használnak egyes filmek. Nagyjából 5-700 frame-et szed ki egy automatizált program az adott filmből, ebből szépen átlagot számol, amit gyönyörű UI-on tudunk végigtekerni akár úgy is, hogy megnézzük a film oda tartozó képkockáját is. Nagyon szép projekt és egyre inkább az a meggyőződésem, hogy az ilyen cuccok a modern kori CV-k. Tessék, mutasd meg, miket tudsz fejlesztőként csinálni, a végén pedig hagyd ott a Twitter kontód címét. Ötlet, ízlés, kivitelezés, mind szépen átjön. (Egyedül az nem jön át, ha valaki alkalmatlan a team munkára, szóval a primadonna szűrésről más módszerekkel kell gondoskodni.)

RIME (PS4)

Wind Waker / Ico stílusú agyeldobás játék exkluzívan PS4-re. Sajnos még a Journey-vel sem vagyok meg, ami szintén PlayStation exkluzív, de nagyon szeretnék kölcsönkérni egy dobozt, csak azért, hogy ezt a kettőt végigtoljam. Igazi élmény.