Ezt a stílust szeretem a legjobban:
iPhone 4 felvételek.
Archive for the ‘art’ Category
Spectrum, C64, Apple II, Amiga, CGA, EGA, VGA, NES — minden, ami csak ennek a francia fickónak a keze ügyébe kerül. Elképesztő stílus, elképesztő válogatás, hihetetlen kollekció és stílus. Vannak, akik nyomják a tumblit, és vannak, akik következő szintre emelik.
Hihetetlen a csávó, naponta több kép is felkerül, 92 oldalt voltam képes több részletben végigkattintani, egyelőre itt tartok. A csávó zseni. Néhány kedvencem:
Persze a képeket nem ő rajzolta, ez semmi más, mint DJ-zés.
Skype, iOS 2011
€47 500.-
Remek pixelmunka, egy Steve Jobs Hi-res grafika egy Lars nevű (korábban: Mirage) fickótól a CSDb-n:
Szokatlan, 384×242 pixeles bontás, a kép alsó és felső része a kereten levő sprite-okból jön ki — lásd itt a halvány részt. A 8×8 pixeles rácson megfigyelhető a hardver limitációja (katt a képre!):
Edhellon szerint:
Plain hires + spriteok az also/felso kereten, meg ranezesre raszterezve a d020 a baloldalon (tehat van egy split is valahol kozepen).
Mindez persze zenével együtt futtatható formában egy Commodore 64 képernyőn valahogy így néz ki:
A kép eredetije pedig az “Apple shaped full stop“:
Valamelyik nap reggel a CBA-ban egy melós faszi állt előttem a sorban. A kosarában egy fél kiló kenyér, egy csokor fiatal hagyma és néhány doboz sör. Akkor megértettem, mi a jó kaja. (Nálam egyébként felvágottak és édességek töltötték meg a kosaramat, ezen gondolkodtam el.)
Ma futni voltam a Szigeten, hazafelé közösségivel jöttem, elhatároztam, hogy a zsebemben lapuló rugóval kezdek valamit. Vettem belőle három doboz sört (280-on polcra rakott hűtött Drehert — teljesen jó), otthon még volt egy korábbi beszerzésből fiatal hagyma és kifli.
Linda, történetünk másik főszereplője éppen K. Emma barátnőjénél beszélte meg az új frizuráját, és az ezzel kapcsolatos párkapcsolati kihívásokat, gondolom.
Én itthon kiraktam néhány kiflit, találtam kacsazsírt, kis felvágottat, megmostam a fiatal hagymákat, nyaktilóztam az elejét-végét, aztán kiöntöttem a temperált sört, bumm, cudarharapás a hagymafehérbe, puff, rá a kacsazsíros kiflit, hopp, rá a sört. Ahogy Twitteren is írtam: a sör innen basz meg, a hagyma meg amonnan.
Fantasztikus volt. Élmény volt. Csodálatos volt.
Függöny.
Ma meséltem futás közben a futótársaimnak, hogy hétvégén a wellness hotelben mennyire jó volt. Először is megszavaztuk az utolsó meleg hétvégét, aztán kirohadtunk a medence partjára. Sütött a nap, délután kettő körül járt az idő, de én már kikértem a korsó Drehert. Mindig csapolt sört iszok és mindig a legkommerszebbet, ami van. Egy dolog csak a fontos: a sör hőmérséklete. Ha jól be van hűtve, nem érhet baj.
(Persze ezen a ponton elmesélem, hogy annak idején középiskolás koromban megfogadtam, hogy soha nem fogok semmit inni, csak a jéghideg Sprite-ot, az a tökéletes. Sör? Brrr. Ma meg két korty Sprite-tól azt érzem, mintha cukorszirupot nyelnék. Merlin Mann meg John Gruber beszélgettek a múltkor arról, hogy ahogy öregszenek, úgy tudnak egyre kevesebbet inni a cukros löttyökből és szabályosan kikészülnek a kólásdoboz fele után. Annál több tequila fogy viszont otthon.)
Egyszóval a nyár utolsó melegrekordos hétvégéje, ülök a wellness hotelben, papucsban, fehér frottír XXL méretű fürdőköpenyben a medence partján és kikértem a korsó Drehert kettőkor.
— javaslom, hogy tartsunk is itt egy kis szünetet és olvassuk el mégegyszer a mondatot, érezzük, éljük át a szavakat, újra
Kisvártatva meg is jött a Dreher, ügyvéd lingóban: a kezemhez, jót húztam belőle, aztán magam mellé tettem, hátradőltem, és úgy néztem a Tiszát, meg a medencét. A holtágon voltak mindenféle pecások, akik hasonló sebességgel pecáztak. Linda egy 6 éves forma kisgyerekkel beszélgetett a medence partján. A kisgyerek azt mondta neki: “rájöttem, hogy nézel ki hátulról! olyan vagy, mint egy állat!”
A söröm felénél jártam, időtlenül, aztán azt mondtam: rendeljünk egy klubszendvicset! És berendeltük. Ahhoz visszaültünk a verandára, oda hozták, volt mellette házi készítésű burgonyaszirom, meg kaptunk egy extra adag sültkrumplit is ketchuppal. Egészen kíváló volt mindez a csapolt sörrel horgásztempóban fogyasztva.
Aztán amikor elfogyott, akkor azt mondtam a pincérnek: kérek még egy pohárral.
És azt is kihozta, nagyon kemény volt! Felírtuk a szobára az egészet. Aztán miután már eleget dekkoltunk a verandán, meg a medence partján, beugrottunk a nyuggerok közé a termál jacuzziba, akik kisvártatva távoztak. Mi meg akkor távoztunk kisvártatva, amikor a hatéves forma gyerekek műanyag pohárból elkezdték a lábfertőtlenítőt szisztematikusan átmerni a jacuzziba.
A nyár utolsó meleg hétvégéje.
Függöny.
Rólam kevesen tudják, hogy írói karrieremet 15 évesen a bajai III. Béla Gimnáziumban kezdtem el, ahol fiatalként megfogalmaztam néhány egyetemesnek nem mondható gondolatot. Ezeknek az írásoknak, rövid verseknek az lehetett a célja, hogy ronda szavakat írjak gyors egymásutánban. Később, Budapesten, szintén fiatal süldőként folytattam a verselést, rövid sztorizgatásokat, amíg el nem kezdtem blogolni végül 2001-ben.
Egyébként megpróbálkoztam egy kommersz verssel is, aminek csak az utolsó sorára emlékszem — kb. “miért hal meg a természet?” Ezt végül annyira szarnak gondoltam, hogy elhatároztam, én mindig csak nonkonformista vonalon mozgok onnantól. A lenti vers már ennek a témának volt az egyik meghatározó darabja. A lájk gombot ezúttal nem kell megnyomni, tudom, hogy szar. 
Fentről olyan kicsi a világ,
az autók, megannyi matchbox az utcán,
enyém is az, kis autó,
melléparkol a nagy dömper
(kurva anyját)Lentről a világ, nagy, baljós
kicsi vagyok, szar kis seggdugasz.
Első számban látom az életet,
rohanunk az urbánban, tempó van.
(geci tempó)Csak vidéken nyugi az élet,
vidéken, ahol a kurta farkú malac kúr,
ott jó, (mert van bor)
és van még zöld rét is
(kurva anyját)Én vagyok a szubjektívum,
első számban élem le az életet.
Ha tetszik, ha nem, én vagyok a központ
megfelelek magamnak
(basszájba)
Minden másodpercét imádtam.
Az indie játékfejlesztés hatalmas piaccá kezdi kinőni magát, a lenti képek is egy tehetséges grafikus Apple II stílusban rajzolt grafikái. Hibátlan munka. (A képeket clippelnem kellett 610 pixelre, kattintsatok rá a “nagy változatért”.)
Normal Town
Snow Town
Forest Town
Swamp Town
Múlt hétvégén a szegedi bornapokon átugrottunk a strandra is, a gyógyvíz barna színe és a lépcső türkize tökéletes átmenetet rajzoltak. Persze nekem azonnal a 16 bites éra és a raszterhurkák jutottak eszembe.
A lépcső:
Ugyanez felülről fotózva:
Muszáj volt lemásolnom a színeket:
Élőben annyira megtetszett, hogy meg is mártóztam a vízben, átadva magamat a ’90-es évek 16 bites érájának lelki megnyugvást és békét keresve.
Függöny.
Florian Bertmer csodálatos Cthulhu (ejtsd: kə-thoo-loo, IPA: [kəˈθuːluː]) borítóját 50 dollárért bárki megveheti, vagy monitoron csodálhatja — katt a nagy felbontású változatra:
Az a hír remélem mindenkinek megvolt, hogy az idén 30 éves Cthulhu RPG alapjául szolgáló 3D stratégia/RPG idén valamikor érkezik iPhone-ra / Androidra egy angliai indie csapattól — fuckyeah el nem baszhatjátok.
Annyi karikatúra rajzolót láttunk már YouTube-on, hogy a címe alapján biztos vagyok benne, senkit nem érdekel a következő, 30 perces videó:
Ugyanakkor csodálatosan mutatja be az elkészítési folyamatot, a személyt és egyáltalán azt, hogy mennyi tudatosság kerül egy ilyen alkotásba. Fantasztikus videó és filmcsinálás, tökéletes narratíva! Szép munka volt, John. Sőt, Conan O’Brienre is teljesen más szemmel nézek ezek után. Hihetetlen.
