Amikor a mondatot először hallottam, fogalmam sem volt, mit jelenthet. Jiminy? Cricket? Coop?

Nos, a “Jiminy Cricket” eredetileg a Pinokkió 1940-es Walt Disney rajzfilm egyik fő karaktere, ami a magyar fordításban a Tücsök Tihamér nevet kapta. Ő az:

Azt is érdemes még ezen a ponton hozzátenni, hogy a Pinokkió 1911-ben eredetileg olaszul megjelent mesében a karakter egy mellékszereplő volt, a Disney adaptáció helyezte előtérbe. A “jiminy” szót általában akkor használják, ha valami meglepetés ér bennünket. Eredetileg egyébként a “Gemini” (ikrek) szóból származik. Norton karaktere tehát meglepődik a szökés tényén.

A mondat második része egész egyszerűen annyi, hogy kiszökött (elrepült) a ketrecből (coop).

Ebben az értelemben nehéz eredetiben követni a filmeket, viszont érdemes utánamenni az apróságoknak, hogy legközelebb könnyebben menjen majd. (Azzal sosem járunk rosszul, ha gyúrjuk az angol tudást, ha vannak középiskolások az olvasók között, akkor a posztot kinyomtatva bevihetnék nyelvórára is, remélhetően a Rigó utcai tesztek mellé befér ez is.)

Here are just a few of our findings:

81% of students owned a smartphone
80% of students had previously seen a QR code
21% of students successfully scanned our QR code example.
75% of students said they are “Not Likely” to scan a QR code in the future.

Mac-en a legkényelmesebb és leggyorsabb módja, ha az ember beírja a terminál ablakába, hogy say lincoln és máris meghallja Leopard alatt Alexet kiejteni a szót, igen, ebből lesz a linkin park. A Leopard egyébként nagyon fejlett speech engine-t használ, érdemes játszani vele, rengeteg rendhagyó kiejtést ismer (sőt, szerintem az összeset!), de erről már 2008 februárjában is posztoltam.

Lényeg a lényeg: szerintem meg kellene csinálni Alexet bárki számára elérhetően a weben.

Mint kiderült, a Mac-en parancssoros módban ki lehet iratni a kiejtést AIFF állományba egyetlen egyszerű utasítással (hogyan? man say). Márpedig innentől kezdve nincs semminek akadálya, talán csak valami licencing szerződés akadályozhatja meg a dolgot. Kell neki egy Mac OSX vas valami felhő mögött, némi web2-es interface és máris készen van egy szebb, kiejthetőbb világ!

Képzeljük csak el, linkelhetnénk egy angol szót, ami fölé hoverolva, megjelenne egy buborék, ahol egyetlen play gomb kiejtteti nekünk a szót Alexszel. Vagy beágyazható lenne, mint valami videó! Lehetne rá linkelni, ami oldalon nem lenne más, csak néhány hivatkozás szótárakra, és egy play gomb.

Persze, rengeteg hangos angol szótár van a weben, de tudtommal ilyen startup nincs. (Ha van, szóljatok!)

update: Lackac írt egy Sinatra wrappert espeak köré, ez valami hasonló megoldásnak tűnik, az eSpeak, nyílt forráskódú kompakt beszédszintetizátort használja fel. Ebben már megjelenik a fenti gondolat, hiszen például a http://say.icanscale.com/en/I+can+scale link eSpeakben olvas fel.

update2: van egy startup, ami hasonló gondolatot csinál meg, csak éppen közösségi erőből. Ez a forvo.com — mindenféle nyelvhez lehet kiejtéseket submittelni és világtérképen nyomogatni a play gombokat. Sajnos a megközelítésből kifolyólag elég változó minőségű a hanganyag. Bezzeg Alex!

Bedobtam ezt ide, hátha valaki ráharap. Esetleg ninja módban megcsinálja a projektet kicsiben.

Az első előfordulás a “Burn after reading” film végén volt, amint a két CIA bürokrata beszélget összefoglalva a történet végét. Az egyikük használja a kifejezést, valami ilyesmi a mondat, hogy “there was a snag”. Persze lehet érteni a kontextusból, hogy azt jelenti, hogy “volt egy kis probléma”, ám a szótár szerint “váratlan bökkenő” a legpontosabb kifejezés erre az esetre.

A másik, amikor Expression Engine tutorialokat néztem, és Ryan Irelan azt mondja, hogy “let’s actually snag that from the front page” utalva arra, hogy egy template tag-et egyszerűen egy másikból átemel ide. Nézem a szótárt: meglovasít. Sokkal gazdagabb így beszélni, mint egy 30 szavas szókészlettel azt mondani, hogy “let’s actually copy that”. Béna. Snag: frankó.

Minden dialektus-nördnek. Érdemes a szóhasználatot is megfigyelni (tájjelleg), és ugye a mozit is más és más módon fejezik ki.

Kedves Plastikot olvasó középiskolások! Küldjétek be angol tanárnőtöknek a linket és vegyétek rá, hogy kommenteljen az oldalon, de relevánsat. Kisötösért, természetesen.

To be sure, Mr Iger paid a high price for Pixar, and box-office revenue in America for the studio’s films has declined with each release since ‘Finding Nemo’ in 2003, points out Ben Swinburne of Morgan Stanley.

Egy darabig eltartott, mire rájöttem, mit is akarnak mondani. Azon gondolkodtam, hogy ezt a mondatot hogyan lehetne a legjobban magyarra fordítani. Most megpróbálkoztam vele, de inkább úgy döntöttem, hogy nem ugrom meg, mert most sem értem tökéletesen pontosan.

Ha esetleg valaki megpróbálná, a kontextushoz az eredeti cikk.

Mégis megugrom:

Egészen biztos, hogy Mr Iger magas árat fizetett a Pixarért, aminek a jegyeladásokból származó bevételei Amerikában a 2003-as ‘Finding Nemo’ óta folyamatosan csökkentek — mutat rá Ben Swinburne a Morgan Stanley elemzője.

Hi Caroline–

consider the following, real life example: “At a town-hall meeting, Obama was asked if he would tap the former vice president for his Cabinet to handle global warming.”

I think you must not use “would” after the “if” clause. Has it gone wrong, or am I missing something here?

Thanks.

Nem sokkal később meg is érkezett a válasz:

The answer is that this is a reported speech sentence, not a conditional. The original question would have been: “Will you tap….” and put into reported speech it becomes, correctly, what was written: Obama was asked if he would tap …. You may remember that Yes/no questions in reported speech begin with if, and all auxiliaries, in this case “will”, are put into the past tense, hence “would”.

Nem fordítjuk le, akit érdekel, úgyis érti.

[qt:/media/kernelcolonel.mov /media/kernelcolonel_poster.mov 480 150]

Alien például egy régi Nokián telefonál, amiben sem bluetooth, sem mms fogadóképesség nincs (van viszont infra-rót). Ha ő át tudná tenni a kontakt listáját egy új telefonba, akkor mondhatná, hogy “sikerült átvinnem a cuccaimat with full fidelity“.

Teljesen biztos vagyok benne, hogy a magyar ékezetes dolgok nem fognak megérkezni full fidelity-ben az új készülékére. (Én azt javasoltam neki, hogy vegye meg az új telefonját valami Pannon retail boltban, és kérje meg a MACÁT, hogy vigye át az SMS-eit és a telefonszámait is. Kézzel gondolom nem akarja átvinni a kontaktjait. Ha ez sem pálya, akkor lehet még próbálkozni a SIM kártyára másolással is, esetleg venni egy IR dongle-t a Mac-hő.)

Any-hő.

Nem ismertem, de jó. Booger. Taxi. Fiki-dí.

“van azért még mit csiszolni az angolodon “

malacful: “ez valoszinuleg a puszta szemetkedes kategoria, de a Harvardon ez az angol elment? Meg ha indiai volt is a tanar, irasban azert ok is kovetelhettek volna…”

adamskij: “az már tényleg csak hab a tortán, hogy első olvasatra is halom hiba van az angol szövegben. bár biztos van egyfajta romantikája a hibás angolságú keleteurópainak, aki tényleg nem akart lopni, csak a kezében maradt a csirke.”

Handrás nekem küldte át lefordítani a “Dear Mr. Steve Jobs” szöveget, amit az oldalán olvashatunk. Nem állítom, hogy én vagyok itt a TEH SHIZZLE angolos, de azt bizton állítom, hogy képes vagyok gondolatokat angolul közvetíteni, hogy a másik oldal megértse.

Úgy láttam a postban a fenti személyek éltek kifogással az angolt illetően, viszont érdekes módon egyikük sem fogalmazott konkrétan. Nem tudni, hogy melyik kifejezés angoltalan, hibás, rossz, egyáltalán: mivel van bajuk, miből derül ki számukra, honnan tanulhatnánk.

Nos, akkor tisztelt szakemberek, hogy is van ez? Várom szíves meglátásotokat, korrekciótokat, állok elébe, szívesen tanulok.

Egyik hobbim a casual English, ezért post formát is öltöttem.

(Full disclosure: a középsuliban végig szar voltam angolból és mindig Szerletics Rolandról másoltam a dolgozatokat. Illetve a másik: nem olvastam végig mind a ~80 kommentet, csak keresgéltem az “angol” szavakra.)

A Marie Antoinette Sophia Coppola egész estés filmje a Lost in Translation után, és mint kiderült, ezen korábban kezdett el dolgozni, a Lost in Translation side projekt volt mindig is. Az alapvető konszenzus a filmmel kapcsolatban az, hogy tré. Megmondom, nekem sem tetszett különösebben, az első fél-egy órát kimondottan untam. Nem történt benne igazán semmi, a szörnyen gazdag díszletek egymás utáni parádéját kellett nézni. (Csak nekem tűnt fel az egyik snittben az a pár tornacipő?)

Jellemfejlődésnek sem fedezhető fel a varázsa, a történelemkönyvek krónikái szerint készültek az események, például egyik pillanatról a másikra elkezdte a király kedvelni a királynét, teherbe is ejtette hét esztendő után, nem is egyszer, onnan pedig mi, mozinézők tényszerűségnek könyvelthettük el a dolgokat.

Betétdalként Sophia Coppola előszeretettel használ indie-rock bandákat, nagyon kellemes hangulatot adtak az általam egyébként semmire nem tartott kornak. Talán ez volt a fő oka, hogy vártam ezt a filmet.

A “Queen” már sokkal izgalmasabb darabnak ígérkezett. Tony Blair és az angol királynő egy hetét dolgozza fel, a Lady Diana halála körüli eseményekkel. Megmondom őszintén, hogy az angol királyi családról eddig gyakorlatilag semmit sem tudtam a közhelyeken kívül, a film után is csak azért, mert elolvastam a kapcsolódó dolgokat, megtekintettem a királyi honlapot stb.

Semmiképp nem mondható áttörésnek. Pontosan ugyanaz és ugyanolyan, mint amit az ember elvár tőle. Érdekes viszont, nagyon sok szempontból is. Bepillantást enged az angol királyi család mindennapjaiba, a híradásokban ugyanis mindig annyi látszik, hogy egy kalapos idős hölgy fehérre mázolt kőarccal kurvalassan sétál és vigyorog, mintha valaki egy fotót a fejére ragasztott volna.

Ezzel szemben Helen Mirren valóban beleviszi az embert ebbe az egészbe. Ez a filmmel kapcsolatos megfejtésem egyik kulcs gondolata, és alappillére, amikor azt mondom, hogy egy propagandafilmet látunk. Másrészt Tony Blair egy szerethető, szörnyen polgári személynek ábrázolt figura, akinek más dolga sincs, mint hogy rábírja a királynét a nyilatkozatra és nyilvános tévéfelvételre, ahol addresszál.

Nincs a film ezen aspektusával kapcsolatban semmi baj egyébként. Sőt, kimondottan hihetőnek tűnik, ezért én megengedem azt a kijelentést is, hogy egy hiteles propagandafilmet kaptunk végül. A részletekről nem is beszélve, hogy tudniillik látjuk milyen emberek dolgoznak a háttérben, a királyi birtokot és vidéki kastélyt, az összes brit arisztokrata életvitelt — csodálatos ezeket megkapni, még akkor is, ha csak büdös parasztok vagyunk.

A Marie Antoinette-et egy fiatal rendező fruska indie-rock obszessziójának tekintem, a Királynőt pedig — a részlehajlás ellenére — egy másodszorra is nézhető darabnak gondolok.

Mindkét film kötelező ugyanakkor az angol nyelvtanulás szempontjából. A Marie Antoinette egyedülálló példaként nem akcentusozgat, hanem minden színész a saját akcentusában beszél. Ezért Sophia megérdemel egy big up-ot. A Királyné pedig a felső-brit angolja, ó, igen. Korábban azt gondoltam, hogy a brittek kimondott seggfejek ezzel az angol akcentussal, de az ilyen filmek rámutatnak arra, hogy nem csak az akcentus, hanem mindaz a “mannerism”, ami nagyon jól definiál egy ilyen kultúrát, illetve kultúrális örökséget, ami ott van mögötte.

Mi büdös parasztok vagyunk hozzájuk képest és nem azért, mert nem tudunk egyenesen állni, illetve bemenni egy terembe a királynő elé és úgy tenni, mintha mi is tudnánk, mi az az illem. Azért, mert ez a szociális közeg és kultúra, amely ennyit fejlődött, amiben ők éltek/élnek, olyan meghatározó tudott lenni és olyan mélyen ivódott át bennük. Ez minden mozdulaton, minden gondolaton és minden mondaton látszódik.

Nem attól lesz valaki az arisztokrácia része, hogy feszül és vigyázzban áll, hanem attól a bepótolhatatlan befoglaló kerettől, ami ezeknek az embereknek a kultúrális öröksége. Az ilyen hosszadalmas folyamatok pedig nem egyik pillanatról a másikra történnek.