A mai nap sem múlik el blog eredmény nélkül: a tegnapi posthoz felvettük Alexszel a teljes angol versikét, 14 perces, 20 megás mp3-at faragtam belőle, ajánlom mindenkinek. Kitettem ide külön postba is most ezt, hátha nem látja valaki feedből a frissítést. Igyekeztem teljesen korrektül megcsinálni, még a verset is embeddeltem a fileba lyrics-ként, hehe.
Abban az esetben, ha egyik alkalmazásból, vagy platformról egy másikba kell adatokat átvinnünk, amik teljesen jól átjönnek, úgy fogalmazhatunk, hogy “with full fidelity” (kb. teljesen pontosan).
Alien például egy régi Nokián telefonál, amiben sem bluetooth, sem mms fogadóképesség nincs (van viszont infra-rót). Ha ő át tudná tenni a kontakt listáját egy új telefonba, akkor mondhatná, hogy “sikerült átvinnem a cuccaimat with full fidelity“.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy a magyar ékezetes dolgok nem fognak megérkezni full fidelity-ben 
az új készülékére. (Én azt javasoltam neki, hogy vegye meg az új telefonját valami Pannon retail boltban, és kérje meg a MACÁT, hogy vigye át az SMS-eit és a telefonszámait is. Kézzel gondolom nem akarja átvinni a kontaktjait. Ha ez sem pálya, akkor lehet még próbálkozni a SIM kártyára másolással is, esetleg venni egy IR dongle-t a Mac-hő.)
Any-hő.
Booger: North American slang for dried or gelatinous nasal mucus
Nem ismertem, de jó. Booger. Taxi. Fiki-dí. 
zolle: “van azért még mit csiszolni az angolodon “
malacful: “ez valoszinuleg a puszta szemetkedes kategoria, de a Harvardon ez az angol elment? Meg ha indiai volt is a tanar, irasban azert ok is kovetelhettek volna…”
adamskij: “az már tényleg csak hab a tortán, hogy első olvasatra is halom hiba van az angol szövegben. bár biztos van egyfajta romantikája a hibás angolságú keleteurópainak, aki tényleg nem akart lopni, csak a kezében maradt a csirke.”
Handrás nekem küldte át lefordítani a “Dear Mr. Steve Jobs” szöveget, amit az oldalán olvashatunk. Nem állítom, hogy én vagyok itt a TEH SHIZZLE angolos, de azt bizton állítom, hogy képes vagyok gondolatokat angolul közvetíteni, hogy a másik oldal megértse.
Úgy láttam a postban a fenti személyek éltek kifogással az angolt illetően, viszont érdekes módon egyikük sem fogalmazott konkrétan. Nem tudni, hogy melyik kifejezés angoltalan, hibás, rossz, egyáltalán: mivel van bajuk, miből derül ki számukra, honnan tanulhatnánk.
Nos, akkor tisztelt szakemberek, hogy is van ez? Várom szíves meglátásotokat, korrekciótokat, állok elébe, szívesen tanulok.
Egyik hobbim a casual English, ezért post formát is öltöttem.
(Full disclosure: a középsuliban végig szar voltam angolból és mindig Szerletics Rolandról másoltam a dolgozatokat. Illetve a másik: nem olvastam végig mind a ~80 kommentet, csak keresgéltem az “angol” szavakra.)
Azt hiszem ez az a hirdetés-sorozat, amiről azt gondolom, hogy van értelme a marketingnek. Annyira megtetszett, hogy ide ki is teszem ország-világ elé okulás képpen. Nem fogok magyarázatot fűzni hozzá, vagy érted és működik, vagy nem. Fantasztikus, hogy mennyire érzik arrafelé, mitől döglik a légy. Stílus, üzenet, minden egyben van. For the win.
Tegnap teljesen valószínűtlen események folytán kettő, stílusában különböző, de témájában nagyon hasonlatos filmet néztünk meg. Az első a “Marie Antoinette” (helyesen kötőjellel kell írni, FYI), a második pedig a “Queen” volt.
A Marie Antoinette Sophia Coppola egész estés filmje a Lost in Translation után, és mint kiderült, ezen korábban kezdett el dolgozni, a Lost in Translation side projekt volt mindig is. Az alapvető konszenzus a filmmel kapcsolatban az, hogy tré. Megmondom, nekem sem tetszett különösebben, az első fél-egy órát kimondottan untam. Nem történt benne igazán semmi, a szörnyen gazdag díszletek egymás utáni parádéját kellett nézni. (Csak nekem tűnt fel az egyik snittben az a pár tornacipő?)
Jellemfejlődésnek sem fedezhető fel a varázsa, a történelemkönyvek krónikái szerint készültek az események, például egyik pillanatról a másikra elkezdte a király kedvelni a királynét, teherbe is ejtette hét esztendő után, nem is egyszer, onnan pedig mi, mozinézők tényszerűségnek könyvelthettük el a dolgokat.
Betétdalként Sophia Coppola előszeretettel használ indie-rock bandákat, nagyon kellemes hangulatot adtak az általam egyébként semmire nem tartott kornak. Talán ez volt a fő oka, hogy vártam ezt a filmet.
A “Queen” már sokkal izgalmasabb darabnak ígérkezett. Tony Blair és az angol királynő egy hetét dolgozza fel, a Lady Diana halála körüli eseményekkel. Megmondom őszintén, hogy az angol királyi családról eddig gyakorlatilag semmit sem tudtam a közhelyeken kívül, a film után is csak azért, mert elolvastam a kapcsolódó dolgokat, megtekintettem a királyi honlapot stb.
Semmiképp nem mondható áttörésnek. Pontosan ugyanaz és ugyanolyan, mint amit az ember elvár tőle. Érdekes viszont, nagyon sok szempontból is. Bepillantást enged az angol királyi család mindennapjaiba, a híradásokban ugyanis mindig annyi látszik, hogy egy kalapos idős hölgy fehérre mázolt kőarccal kurvalassan sétál és vigyorog, mintha valaki egy fotót a fejére ragasztott volna.
Ezzel szemben Helen Mirren valóban beleviszi az embert ebbe az egészbe. Ez a filmmel kapcsolatos megfejtésem egyik kulcs gondolata, és alappillére, amikor azt mondom, hogy egy propagandafilmet látunk. Másrészt Tony Blair egy szerethető, szörnyen polgári személynek ábrázolt figura, akinek más dolga sincs, mint hogy rábírja a királynét a nyilatkozatra és nyilvános tévéfelvételre, ahol addresszál.
Nincs a film ezen aspektusával kapcsolatban semmi baj egyébként. Sőt, kimondottan hihetőnek tűnik, ezért én megengedem azt a kijelentést is, hogy egy hiteles propagandafilmet kaptunk végül. A részletekről nem is beszélve, hogy tudniillik látjuk milyen emberek dolgoznak a háttérben, a királyi birtokot és vidéki kastélyt, az összes brit arisztokrata életvitelt — csodálatos ezeket megkapni, még akkor is, ha csak büdös parasztok vagyunk.
A Marie Antoinette-et egy fiatal rendező fruska indie-rock obszessziójának tekintem, a Királynőt pedig — a részlehajlás ellenére — egy másodszorra is nézhető darabnak gondolok.
Mindkét film kötelező ugyanakkor az angol nyelvtanulás szempontjából. A Marie Antoinette egyedülálló példaként nem akcentusozgat, hanem minden színész a saját akcentusában beszél. Ezért Sophia megérdemel egy big up-ot. A Királyné pedig a felső-brit angolja, ó, igen. Korábban azt gondoltam, hogy a brittek kimondott seggfejek ezzel az angol akcentussal, de az ilyen filmek rámutatnak arra, hogy nem csak az akcentus, hanem mindaz a “mannerism”, ami nagyon jól definiál egy ilyen kultúrát, illetve kultúrális örökséget, ami ott van mögötte.
Mi büdös parasztok vagyunk hozzájuk képest és nem azért, mert nem tudunk egyenesen állni, illetve bemenni egy terembe a királynő elé és úgy tenni, mintha mi is tudnánk, mi az az illem. Azért, mert ez a szociális közeg és kultúra, amely ennyit fejlődött, amiben ők éltek/élnek, olyan meghatározó tudott lenni és olyan mélyen ivódott át bennük. Ez minden mozdulaton, minden gondolaton és minden mondaton látszódik.
Nem attól lesz valaki az arisztokrácia része, hogy feszül és vigyázzban áll, hanem attól a bepótolhatatlan befoglaló kerettől, ami ezeknek az embereknek a kultúrális öröksége. Az ilyen hosszadalmas folyamatok pedig nem egyik pillanatról a másikra történnek.
raconteur \rack-on-TUR\, noun:
One who excels in telling stories and anecdotes.
Q. Was that a case of him just making too quick a start, you giving up too much of a start to him?
LLEYTON HEWITT: Yeah, a little bit. It’s always going to be hard to come back against a guy like that when they get their nose in front, swinging like that out there.
Olvasom az AUS Open interjút. Olvasom, de nem értem. Első olvasatra semmiképp. Ilyenkor mindig azt gondolom, ha én lettem volna ott az interjún, tutira nem értettem volna az újságíró kérdését. Az egy dolog, hogy hallás után értelmezni, a másik, ha ugyanez már olvasás után sem megy.
Persze, meg lehet fejteni ezt, ha kontextusba helyezzük a dolgot, González ugyanis négy szettben küldte padlóra az ausztrálok helyi favoritját, tehát a kérdező nyilván erre tett fel egy diplomatikus kérdést (teljesen korrektül, egyébként). Ő kezdte túl jól, vagy te bénáztál — ennyi. Make quick a start — give too much of a start, fantasztikus használata a “start”-nak, sosem figyeltem volna fel erre.
De aztán Hewittnek a válasza sem az az egyszerű kategória. Erre is van megfejtés, gondolom, hogy nehéz úgy visszajönni az olyan csávók ellen, akik egy orrhosznyival mindig előbb vannak, akik így ütnek.
Hát ilyenek vannak az angol nyelvben. Éppen ezért teljesen mindegy, kinek milyen Rigó utcai papírja van angolból, mindig van pozíció a javításra. Mindig. Ezt ne felejtsük el.
(Most lett vége a Federer-Djokovic meccsnek, fantasztikusan szép teniszt lehet látni. Federer a férfi tenisz ikonja, baszkikám.)
Azaz: fordítok. Remek kihívásnak érzem. Angolul tudó fórumozók által teljesen természetesen használt angol szavakit lefordítani magyarra nagy kihívás, hogy magyarul is működőképes és jól használható legyen.
Az indexben Bordás Mónin annak idején hogy nevettünk, amikor az “attachment”-re először azt mondta, hogy “csatolmány”, de ma már — számomra — teljesen kézenfekvő ez a kifejezés.
Persze, van az az iskola, hogy amit nem lehet lefordítani, azt nem kell. Ám vannak kifejezések, amik nélkül nem lehet meglenni értelmesen. Ilyen például az, hogy “thread”. Ennek mit adnátok? Úgyhagynátok? Teljesen beteg akkor a fordítás, ezt szerintem nem szabad meghagyni angolul.
Szóval thread szótár szerint: “gépselyem” — ez nem sokra használható (én eredetileg a “beszélgetések”-et próbáltam). Ennél sokkal jobb volt Zeusz megfejtése, hogy “témafüzér”. Aztán NRG (aki CRLF előtt mindig üt egy smiley-t) bemondta, hogy “csevejfonál” és máris megvolt a megoldás! Csevejfonál! (update: Jobban belegondolva a kommentek alapján talán a “témaszál” jobb választás lehet, hm.)
Az “accounts” pedig “kontók” lehetne (ala Mac OS, tudom, hogy szokatlan), a “theme” meg “dizájn”. Egyedül az “avatar”-ra nem tudtam jó megoldást. A szótár csak azt hozza, hogy “isteni természetű eszme földi megtestesülése”, de ezt picit túlkapásnak érzem. (update: fórumos javaslat “portré”)
Jó buli. lol
Érdeklődőknek a lokalizáció jelen állapota (kisszótár):
utolsó frissítés: 2006. november 19.
forum – fórum
topic – téma
hot topic – pörgős téma
thread – témaszál — beszélgetés (hajlok, hogy mégis inkább beszélgetés lesz belőle.. egyszerűen sokkal természetesebb azt olvasni, hogy “a beszélgetés lezárása”, mint bármi mást) / csevelyfonál / témafüzér ??
post – hozzászólás
smiley – hangulatjel (smiley)
theme – dizájn
request – lekérdezni
advanced – kibővített
attachment – csatolmány
account – kontó (felhasználó)
subscription – témafigyelés
avatar – portré / jelvény
member – tag
permalink / link – link
title – cím
category – kategória
pending – függőben levő
username – felhasználó
online – online
preferences – beállítások
moderator – moderátor
authorized – felhatalmazott
reinstating – rehabilitáció (pl banned membert)
form – ??
ban – kitiltás
submission – beküldés (submit – küld)
file – file
profile – adatlap — profil / szelvény ?
your control panel – személyes beállításaim
tag – tag (bbcode, tehát nem lehet címke)
permitted – engedélyezett
guided – vezetett
sticky – kiemelt
announcement – bejelentés
options – opciók
poll – szavazás
email – email
exact match – teljes egyezés
Oké, szóval nem titok, hogy rágyógyultam a Prison Break sorozatra. Az első seasont nézem, lassan eljutok oda, amíg megszökik a gang. Szeretném most megkövetni magam, mert a sorozat jó, megvan benne a gyógyuló faktor. Egyszerűen az első rész (pilot) alapján nem lehet magyar szinkronnal ezt megállpítani.
Ragadjunk most ki egy részt a pilotból és nézzük meg eredeti hanggal, tessék:
Elérkeztünk a kihívás részéhez a dolognak. Ezt a cuccot nem fogjuk megérteni a Rigó utcai felsőfokú nyelvvizsga anyaggal. Pont. Először is azért, mert [józsi összeszorítja a száját és úgy írja] összeszorított szájjal [vége] beszélnek. Másrészt azért, mert egy csomó amerikai beszélt nyelvbeli dolgot kell ismernünk, harmadrészt pedig azért, mert azt is tudnunk kell, mindezt hogy ejtik a szereplők összeszorított szájjal.
A fenti részletnek az átirata:
Lincoln: Dope, huh? Using or dealing?
LJ: What’s the difference?
Lincoln: Then what, you think it gives you some kind of a street cred? You got a piece of the good life. Take advantage.
LJ: Look I get it, the whole thing. She drags me in here; you give me a big speech. I walk away a changed man. Straight A’s, Harvard, grow up and be a dentist.
Lincoln: Better than being in here.
Döbbenetes, nem? Nem fogjuk érteni az egészet, hacsak nem tudjuk, hogy amerikában az ötös osztályzat “A” és abból a szín-ötös a “straight A’s”, amit a színész úgy fog ejteni, hogy “sdréjdéjz”. A dentist “denisz”, a get pedig “git”, Harvard — rettenetes amerikai “r” hangok orrba-szájba. Aztán a drog az dope és arra is fel kell készülnünk, hogy az “I’m sorry”-ból “my bad” lesz igen csúnyán.
Szerintem klassz dolog felirat nélkül nézni a sorozatot, de koncentrálni kell, igen erősen. Sokat segít az, ha próbálunk a kontextusra figyelni, mert akkor be fog ugrani, hogy vajon milyen szavakat használhatnak.
Practice, thou shall.
Due to the applied SIG Combibloc technology, the fruit juice stays fresh and del.icio.us. The quality of production is controlled by ISO and HACCP standards.
Tip-off: Zeusz.
Most szól a rádióban a szomszéd szobából a Status Quo nyolcvanas évek beli top zenéje az “In the army now“. A refrén ugye az, hogy “you’re in the army now, oh-oh, you’re in the army”. Általános iskolában Walter Gabi ezt úgy énekelte (sőt, én is), hogy
JURIMI JÁMI NÁU – ÓUÓ – JURIMI JÁMI.
Azt hiszem az, hogy “jurimi” még ilyen enyhén oroszos beütéssel is rendelkezett. Illetve itt kell megemlítenem azt is, amikor Walter Gabi “módos” lett, elkezdett feketébe öltözni és akkor jött a JURON.. PERSZONÁL.. DZSÍZÁSZ (Depeche Mode – Personal Jesus).
Ezt azzal toppoltam, amikor “Rick Astley – Together forever” című számát hallás alapján leírtam egy papírra, majd a suli wc-ben — hozzátenném — szégyenkezve a kiejtésemtől, ugyanakkor enyhe büszkeséggel, felolvastam neki. CSUBICSÚ GEDÖR FOREVŐR VICSÚ.
Mit is mondhatnék még? Halász Csaba jött a London Beat – I’ve been thinking about you-jával és ugye az abban szereplő render gitárral (!). Öcsém. Vagy Fejes Krisztián a “Snap – Coult of Snap” zenéjére bemondta, hogy KOLTÓSZNEP!
Persze mindenki fogalom nélkül volt. Akkoriban még úgy mentünk suliba, hogy előtte meg kellett nézni a reggeli MTV klippeket.
Függöny.
Japán étteremben levő magyar szakácsunk kiment New York-ba fél évre. Amikor hazajött, feltűnt nekem, hogy semmivel nem beszél jobban angolul, mint addig, viszont a T-Y találkozásánál levő hangokat konzekvensen és nagy hanggal a magyar CS-nek ejtette.
Így lett a “why don’t you”-ból “váj dontcsú”.
Tény, hogy az angol anyanyelvűek úgy ejtik ezt, mintha cs lenne. El kell azonban mondanom valamit: nem az. Az ott a T és Y találkozásánál képződő cs-szerű hang. Ha megkérünk ugyanis egy amerikait, hogy lassan beszéljen, szépen érthetően fogjuk majd hallani, hogy “uáj dont jú”. (És nem váj! A w soha nem lesz magyar v. “ua” kb, erre figyeljünk oda.)
Egyszer egy angol anyanyelvűnek azt magyaráztam, hogy a “gyümölcsleves” első gy hangját teljesen egyszerűen ki tudja ejteni, ha a “duke” szó első tagját ejti ki a magyar első hangjaként. Akkor még nem fogtam, hogy mekkora hülyeséget tanítok.
Meg lehet így is közelíteni a dolgot, persze. Ugyanakkor angolban nincs olyan hang, ami a magyar gy megfelelője. Le kell lőnőm a poént: a “duke”-ot sem gy-vel ejtik az angol anyanyelvűek, hanem úgy, hogy d-júk. Ezt ha picit gyorsabban ejtjük, akkor a magyar gy-re hasonlító hangot kapunk, persze akkor sem lesz gy. A gy az egy hang, a d-j pedig kettő, ami hasonlít egymásra.
Teljesen analóg módon a “news” sem “nyúz”, hanem “n-júz”.
A “mature” szó sem “macsúr”, mint ahogy mindenki ejti fogalom nélkül, hanem kb “matjor”. Persze aki pro az ejtheti úgy, ami a macsúrra emlékeztet, de csak akkor, ha tisztában van azzal, hogy a T-U hangok találkozásánál mi történik.
Gondolom ez sokaknak A) faszság vagy pedig B) lényegtelen kis piszlicsáré dolog. Pedig nem, hiszen itt válik el az, hogy ki tud jól angolul kiejteni és ki tud jobban.
Szeretném záró gondolatként megjegyezni, hogy sem nyelvvizsgára nem készülök, sem a szakmám nem az angol tanítás, továbbá nem gondolom azt magamról, hogy jól beszélnék angolul. Ha azt gondolnám ugyanis, akkor nem született volna meg ez a post.
Függöny.
Mai angol kifejezés, amit beemelünk: “it was to have been released in 2003” — jelentése kb. “már 2003-ban ki kellett volna adniuk” (majd valaki biztos megmondja helyesen). Mindenesetre szép!
Tegnap egy üzleti beszélgetés során (meet Mr. Angelday as a hi-profile pénzember, eredeti tőkefelhalmozó lol) az asztal túloldalán ülő egyik úr bemondta, hogy a “lead” szónak van egy olyan jelentése is, hogy “póráz”. Ez megütött, hiszen a póráz tudomásom szerint “leash” és rengeteg kontextusban láttam már ezt a szót ilyen értelemben használni. Ettől függetlenül nem szóltam, bár kacérkodtam a gondolattal, hogy megeresztek egy udvarias kérdést, hogy ne szúrja az agyamat.
Ma megnéztem a szótárban és a “lead” szónak valóban van ilyen jelentése is. Nekem a leash továbbra is jobban tetszik, habár. Nyereg egyébként “saddle”, a lópata meg “hoof” (tsz. hooves!). Angol nyelvvizsga forever!
