Hadd mutassam be Hajnóczy Somát, magyar bűvész, a nemzetközi mezőnyben is igen szép eredményekkel szerepel, 2009-ben megnyerte a pekingi világbajnokságot (képünkön balról):
Folyamatosan utazik a világban, fellépésről fellépésre, most is keleten tartózkodik a Facebook lapja szerint. Kiderült, hogy Linda egyik barátnőjével jár, valamelyik nap este együtt vacsoráztunk egy nagyobb társasággal, pont vele szemben ültem, belőlem persze előkerült az elveszett blogger, belőle meg a bűvész, én videózni kezdtem, ő performált. Következzen hát egy kis Soma “demo” (a társaságban ülő nem magyarok miatt beszél angolul):
A hányós trükk nagyon jó. Ha megnézitek még le is rakja az asztalra látszólag a dekket (koppan), és akárhogy is kockázom ki, nem jöttem rá, pontosan mennyi nyál ragad a lapokra.
A trükköket persze nem árulta el (próbáltam rávenni, hogy mutassa meg a fenti videó elején levő kártyahányós trükköt “lassítva”), sőt, kétszer semmit nem csinált meg az este során, gondolom ez is valamiféle rutin. Amit még megfigyeltem: roppant profi és tele van “mintákkal”. Minden helyzetre elő tud rántani valami poént, apró megoldást, nagyon jól kezeli a közönséget és benne engem is (bár rólam elmondta, hogy utálja az ilyen típusú vendéget, aki folyamatosan próbál rájönni a trükkökre, “just enjoy it, motherfucker”).
Rengeteget gyakorol, nagyon sok kézügyességre van szükség a bűvészkedéshez, és állítása szerint folyamatosan ezen kattog az agya: mit kéne, hogyan kéne megcsinálni. Nagyon elszánt és dedikált embernek tűnt, persze amikor nem a bűvészkedésről volt szó, akkor visszaalakult “normális” asztaltársasággá, nevetett, ahol nevetni kellett, sírt, ahol sírni.
A történet onnan indult, hogy az ország egyik nyugvóblogjának, a Karotta közlönynek szerkesztőjével beszélgettem szombat este, aki elmondta, hogy hétfőn semmilyen dolognak nem tesz eleget, mert a Hungaroringen nyílt nap lesz. Ő márpedig minden nyílt napon ott van. Erről beszélgettünk kicsit, aztán megkérdeztem tőle, hogy vezetett-e már Forma 1-es autót?
- Vezettem.
- És hogyan kell vezetni? Nyilván abban is van kormány, gáz, fék.
Ennyiben igazam volt: a Forma 1 autóban is megvannak ezek a dolgok, ha úgy tetszik, eljuttatja két pont közt az utasát. Ettől függetlenül vezetni azt az autót teljesen máshogy kell, mint egy autó-autót. A Forma 1 gyorsasági autóverseny ugyanis a teljesítményről és az ezzel elérhető időről szól, minden, ami abban a szerkezetben van, ezt a célt szolgálja.
A Forma 1-es autót úgy készítik, hogy gyorsan menjen. Nem lehet vele lassan menni, mert megáll. Nem lehet vele utazni sem, arra való, hogy egy körpályán felgyorsuljon, lelassuljon és minél jobban forduljon. Ebből következően ha valaki eljut arra a szintre, hogy beül egy ilyen szerkezetbe, akkor két eset lehetséges: A. valahogy megoldja, hogy boxutcai sebességgel végigbandukol a pályán (de annak meg mi értelme van, akkor inkább maradjon otthon) B. valahogy megoldja, hogy “rendes” sebességgel megy, utánozva azokat a pilótákat, akik a tévében autóznak. A kettő közötti élet nem létezik.
Kis túlzással azt mondhatnám, hogy nem lehet vele például egy kanyart 130-cal bevenni, mert kicsúszik. Richard Hammond a Top Gear műsorvezetője is kipróbála a formaautózást, bemutatjuk azt a részt, ahol az történik, amikor nem elég gyors a kocsi:
Ahhoz, hogy ne csússzon ki, olyan gyorsan kell menni, hogy melegek legyenek a gumik, jobban tapadjanak, illetve, és ez nagyon fontos, legyen leszorítóerő. Ezek a kocsik úgy vannak kialakítva, hogy a nagy sebességtől az áramló levegő a kocsit a pályához szorítja. Nagy sebesség, értsd: 130 fölött a kanyarban. Teljesen szembemegy a konvencionális logikának: menj bele a kanyarba minél gyorsabban, hogy be tudd venni a kanyart. Ráadásul a hétköznapi ember agya rémülten üvölteni kezd, amikor ilyen nagy sebességgel közelítünk egy ilyen kanyar felé, de nincs mit tenni, ezt így kell csinálni, el kell vállalni. Egyetlen apróság van ilyenkor: az iszonyatos oldalirányú gyorsulás, de, mint mondottam, itt minden a teljesítményről és az elérhető időről, nem pedig a kényelemről szól.
Az autót elindítani sem egyszerű: ezek a kocsik, illetve gyorsasági motorok magas fordulatszámra vannak tervezve, alacsony fordulaton jellemezően gyengék. Mégis el kell velük indulni és a tévében is látjuk, hogy a rajtrácsról, álló helyzetből indulnak. Itt speciális rajtelektronikát használnak, ami meghatározott magas fordulaton tartja a motort, és ez az egyetlen pillanat, amikor az autóban levő kuplungot is használni kell: elég gyorsan ráengedik, a rajtelektronika megoldja a javát. update: állítólag rajtelektronikát már nem használnak, a versenyző maga indul.
Az indulás egyébként annyira bonyolult, hogy 25 percen át oktatták Karottáék tesztpilóta csapatának:
5 ember dolgozik velünk, ne tegyük pokollá az életüket. Tehát: beülni. Gázpedált addig nyomni, amíg a kormányon 7%-os fojtószelep-állást látunk. A hat kevés, a nyolc sok, tessék milliméterre pozicionálni a lábat. Kintről beindítják a motort. Stabilizáljuk a fordulatot, vegyük vissza a gázt. Kuplung be (nekünk lábbal, az igazi versenyzőknek kézzel, mert az csak indulásnál kell). Váltó kettesbe, igen, kettesbe. Aztán ha jelet kapunk, kis gáz, amíg a fordulatot jelző LED-soron az első lámpa pislákolni kezd. Stabil gáz mellett lassan-lassan kuplung fel, hosszan csúsztatva, aztán ha mozgunk, kuplung elenged, finom gáz és hajrá. Mindennek a cizellált részletei jönnek még 20 percig, aztán feleltetnek belőle, mert nem cseszhetjük el odalent. Lefulladni nem a világ cikije, de ellenjavallt.
A fékezés hasonlóan brutális: 1 mázsa erővel kell rászúrni, ettől hirtelen lassul az egész, aztán fokozatosan engedni fel. Ez is a leszorítóerővel van összefüggésben, nézzük csak meg Pedro de la Rosa lábát:
formaautóval degresszíven kell fékezni. Azaz az elején hatalmasat, aztán azonnal engedni fel a pedált, szépen fokozatosan. Mégpedig azért, mert amikor még gyorsan megyünk, hatalmas leszorítóerőnk van, azaz nagy a tapadás. Ezért lehet oltárit rúgni a fékpedálba, nem csúszunk majd meg, csak lassulunk. A lassulással viszont négyzetes arányban apad a leszorítóerő, így azonnal csökkentenünk kell a fékerőt, vagy beblokkolunk és leesünk az útról.
When braking from higher speeds, aerodynamic downforce enables tremendous deceleration: 4.5 g to 5.0 g (44 to 49 m/s²), and up to 5.5 g (54 m/s²) at the high-speed circuits such as the Circuit Gilles Villeneuve (Canadian GP) and the Autodromo Nazionale Monza (Italian GP). This contrasts with 1.0 g to 1.5 g (10 to 15 m/s²) for the best sports cars (the Bugatti Veyron is claimed to be able to brake at 1.3 g). An F1 car can brake from 200 km/h (124 mph) to a complete stop in just 2.9 seconds, using only 65 metres (213 ft).
Tehát 200-zal robog feléd egy autó, húzzunk rá egy kicsit és mondjuk azt, hogy 100 méterrel előtted kezd el fékezni. Be mernéd vállalni, hogy ott állsz az úton? Elvileg teljesen veszélytelen. Engem egyébként ez a dolog borzaszt el: a leszórítóerő játék. Eleve csak gyorsan lehet menni, viszont fékezni is technikásan lehet csak, semmi köze ahhoz, ahogy az ember otthon fékezget.
Karotta, email:
van ám az F1-ben is olyan kanyar, amit olyan lassan lehet csak bevenni, hogy nincs leszorítóerő (például a híres Loews Monte Carlóban, ami egy radikális hajtű a városi utcán, ami olyan szűk, hogy koppanásig tekert kormánnyal is alig tudják bevenni), itt nincs is drámai különbség az F1 és egy nagyon sportos utcai autó között, mondjuk az egyik 44-nel fordul el, a másik 50-nel. És úgy válik a különbség egyre extrémebbé, ahogy nő a tempó. Ahogy mondani szokták, nagyjából 200 felett egy F1-es autó simán mehetne a plafonon, mert több leszorítóerőt termel, mint a súlya – de ilyenkor nem tudna olyan gyorsan körbeérni a pályán, mert elvenne tőle 1 G-nyi leszorítóerőt a gravitáció.
Maga a formaautó is célszerszám, kívülről vidám, színes, belülről viszont egy szűk teknő, ahol az ember gyakorlatilag az úttesten ül egy ordító motor előtt közvetlenül. És egy ilyen életveszélyes teknőben kell a fentieket megcsinálni, iszonyatos gyorsulásokat elszenvedve (0-160-0 megvan kevesebb, mint 5 mp alatt), kanyart el merni vállalni 200-zal, féket nem elrontani, leszorítóerő, leszorítóerő.
Karotta gyakorlatilag napra pontosan három évvel ezelőtt vett részt élete Forma 1 vezetésén, amiről természetesen kimerítő posztot is írt a Totalcarra, ebből is idéztünk, illetve az egyik videót onnan emeltük át. Akit jobban érdekel a téma, érdemes elolvasnia a teljes anyagot keretesekkel együtt, jól visszaadja az élményt.
Számomra úgy állt ez az egész össze, persze a vezetésen túl, hogy a versenyautózás alapvetően egy klassz dolog, olyasmi, mint az a poén, ami annyira szar, hogy már jó, ez meg annyira félelmetes, ijesztő és veszélyes, hogy már jó. (Gondolom annak kell lennie.)
Closed ecological systems (CES) are ecosystems that do not rely on matter exchange with any part outside the system. (…) In a closed ecological system, any waste products produced by one species must be used by at least one other species. If the purpose is to maintain a higher life form, such as a mouse or a human, waste products such as carbon dioxide, faeces and urine must eventually be converted into oxygen, food, and water.
A bottle garden has the essential requirements of soil and water for the survival of plants that are housed in it, as well as a reservoir of water, as water is trapped inside the bottle and unable to evaporate. The carbon dioxide from plant respiration is used for photosynthesis, and the oxygen from photosynthesis is used for respiration. As such they require almost no maintenance.
Baromi érdekes, hogy napfényen kívül minden benne van a zárt rendszerben, ami a reprodukciójához szükséges: víz nem tud elszökni, levegőt megtermelik, mindent forgatnak.
Tegnap jelent meg a Flipboard szociális hírolvasó / aggregátor az App Store-ban. Fantasztikus cucc, ingyen van, iPad tulajok azonnal tegyétek fel (HU App Store link).
Többek közt olyan tartalmat szűr és csoportosít, amit a haverjaink Facebookon és Twitteren megosztanak egymással egy ilyen csodálatos a felületen. Remek ötlet és megvalósítás, hiszen 2010-ben már annyi minden “olvasnivaló” létezik, hogy szükséges valami hasonlónak a használata és akkor nincs az a rossz-jellegű érzés, hogy olvasatlanra állítottam a feedjeimet.
Persze a program ennél jóval több, érdemes megnézni. Ahogy megforgattam, teljesen a jövőben éreztem magam.
Nem jó hír a mai Talmácsi Gábornak. Az idei futamban összesítettben ugyan a tizedik helyen áll a Moto2 pontversenyében, ráadásul éppen ma, pénteken kezdődnek a német nagydíj szabadedzései Sachsenringen. Talma fő támogatója a MOL erre a pénteki napra időzítette a nem túl nagy dobra vert bejelentését, hogy megszünteti a 2010-es szezonra az ő és a Fimmco Speed Up csapat támogatását. Zenés videó következik:
A MOL állítólag azért tör pálcát, mert Talma idei szezonja elmarad a várakozásaiktól, és úgy tűnik az nem különösebben érdekli őket, hogy 2006-ban, együttműködésük kezdetén is hasonlóak voltak az eredmények, amikor Talmácsi erősen a középmezőnyben motorozott.
Érdekes kérdés ez a szponzoráció. Ha valaki jó, akkor nemcsak a sorban álló szponzoroktól kapja a lóvét, hanem a MotoGP közvetítési jogait áruló Dorna Sports spanyol székhelyű cégtől is, viszont ha valaki nem hozza az eredményeit, akkor a szponzorok is kifarolnak mögüle, ráadásul a Dorna sem utal. Ebből az következik, hogy mindig azoknak lenne szükségük a támogatásra, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a támogatásra (elnézést a rekurzióért). Az is érdekes, hogy egy szponzoráció miért eredményfüggő dolog, elméletileg szerintem nem lehet az. A szponzoráció mindig befektetés, illetve a siker habjának késsel történő nyesegetése — vagy nem, ha nem sikerül, de ez mindig a marketinges felelőssége.
Talma mögött nagy támogatóként a Right Guard férfi testápoló márka maradt már csak, aki biztosította a sportolót támogatásáról a 2010-es szezonban is (lásd a videó betétünket). Azt is meg kell említeni, hogy a MOL volt Talma kiemelt szponzora, és a sportoló szakmai karrierje a mai nappal nagyjából ott tart, mint a Kengyelfutó Gyalogkakukkban a farkas, aki a szikláról a levegőbe rohant és még van egy kinyújtott pillanata érzékelni azt, ami következni fog. Ha Talma és Stefano nem tud behúzni egy nagyobb összeget, az ő motorsport karrierjének befellegzett.
Remélem nem az volt ennek az egésznek az oka, hogy én is kiutaztam a Right Guard csapattal Barcelonába, mert akkor a fasz kivan! Ezzel a, hm, szó szerinti installációval zárnám mai posztomat:
Canon G9 digitális kópia, Barcelona 2010, €14,500.-
Németh Ottóval még Baján a III. Béla Gimnáziumban ismerkedtem meg. Ez arról volt nevezetes, hogy egy kettes golfból nem tudott épp kiszállni, mert annyira laza volt: akkoriban a gerincferdüléses autóvezetés volt a MENŐ, bal nyújtott kéz hanyagul a kormányon, sebváltón elhelyezkedés. Vágás. Németh Ottó nem jutott nagyon messzire a fenti képtől, 2010-ben Henkel Magyarország marketing vezető, Opel Right
Guard Dakar Team csapatvezető. Az ő meghívására előbb eljutottam a — nagylevegő — “Opel Right Guard Dakar Team” (dakar.hu) sajtótájékoztatójára, később pedig a csapat egyik edzésére. (Aki nagyon szemfüles olvasó, az már kifigyelhette az erre vonatkozó utalásomat — van ilyen?)
Az alábbiakban újságírói minőségemben videót vettem fel az eseményről, gyakorlatilag egy 7 perces interjú és némi háttéranyag.
Szalay Balázsról annyit kell tudni, hogy rém jó fej, nincsenek sztárallűrjei, mint ahogy elképzeltem. A rövid interjúmból kiderül, hogy egyáltalán nem meglepő módon kedveli a “veszélyt” és az “extrém” dolgokat (egy példa: verseny alatt a szünetekben kamion után kötött snowboarddal huzatja magát a sivatagban). Ehhez képest megfelelően lelassult életformát él a mindennapokban, úgy tűnik, nem tudja felhúzni semmi: idemegy, odamegy, teszi a dolgát, nem aggódik, nem idegeskedik.
Egyértelmű, hogy ilyen életstílusra van szükség, ha autóversenyző akar valaki lenni. Szalay egyébként saját maga csinálta autóversenyző, ezzel kezdett el foglalkozni, mert kedvet kapott hozzá. Ma is ennek él, de vannak más üzletei is, a versenyzés csak a hobbija.
Számomra ez sem volt világos, ezért némi rendrakás, ha már mindenhonnan előbukkan a logó és tudni szeretnénk, mit jelent: a Henkel német illetőségű FMCG multi (50 ezer alkalmazott, 2009-ben €600m profit) nálunk idén kezdi bevezetni a “Right Guard” férfi dezodor és izzadtsággátló családot. Mellette van a “Loctite” ragasztó márkájuk is, meg Schwarzkopf sampon, különféle női hajápolás kellékek, habok, hajfestő lófaszok.
Tőzsde. Apple. Google. Gazdagság és pénz! MÁNI-MÁNI-MÁNI, ahogyan már az elhangzott ebben a YouTube klipben is:
Bábáskodtam egy új blog, a Tőzsdesügér (tozsdesuger.blog.hu) fölött, a héten indult. Időben nagyjából négy hónapig tart majd, ennyi ideje lesz Sákovics Diának (zamat.blog.hu) arra, hogy megsokszorozza, vagy elveszítse azt a fél millió forintot, amit a Budacash betolt neki egy számlára. A dologban a poén, hogy a végén megtarthatja a különbözetet egy személyben. Dia egyébként tök hülye a tőzsdéhez, viszont szereti beleásni magát a témába, ezért választottuk őt (és nem engem) a feladatra.
a képen megfigyelhető apró betűben 2010 online divatja, a körbelájk
A blog koncepcióját egyébként én találtam ki, mondtam is, hogy a legjobban az működne, ha Dia a saját lóvéját tenné be, aztán azt keféli el (vagy: ha 500 alá süllyed, neki kell “alápakolni”). De ebbe ő nem akart belemenni, így végül, ha úgy tetszik, mégis tét nélkül játszik, máshogy fog kockáztatni, de ez még mindig sokkal jobb, mintha csak játékpénzzel szórakozna.
Bár én magam sem tőzsdézek, elméleti tanáccsal fogok neki szolgálni, amit remélem megfogad, és rengeteg Apple és Google részvényt vesz majd (apropó Apple — jövő hétfőn keynote!). Ebből valami grafikont is eszkábálunk majd később.
Egyszóval sügér a pácban, és most kiderül, hogy sikerül-e Diának elmennie nyaralni abból a sok pénzből, amit megkeres a nyáron. Ebből fog blogot csinálni, ahol kiderül: tőzsdézni a sügérek is tudnak. (Remélem ez derül ki.)
A Budacash brókercégnek pedig köszi, hogy láttatok fantáziát ebben a dologban!
Etelének, az Index éles kezű dizájnerének hobbiprojektje “Cicaman”:
Folyamatában nyer értelmet ez az angol közönség számára is releváns internetes tartalom. Sajnos követhetetlen Tumblr posztok formájában érhető el, csak reménykedhetünk benne, hogy egy méltón CMS-elt rendszerben foglalnak helyet a jövőben a strip-ek. Akit érdekel, innen indul, lentről kell felfelé nézni a genezis striptől az alján.
Néhány napja érhető el a store-ból az Air Display €8 alkalmazás (HU App Store link), amivel másodlagos touch (!) monitort fabrikálhatunk az iPadből. Természetesen kell hozzá egy iPad dock is, de ezt már korábban beszereztem. Egyébként ezt is nagyon megéri, mert álló helyzetben gyakorlatilag egy “future touch kiosk” eszközt kapunk, remek konyhai net-rádió állomás lehet belőle némi hangosítással stb.
A telepítés meglepően egyszerű, konfigurálni pedig konkrétan nem kell semmit:
Az Air Display természetesen a wifi hálózaton keresztül adja át az adatot, így kicsit remote desktop hangulata van, lagos is, viszont remek arra, hogy kirakjuk a Photoshop palettákat, twitter és chat ablakot, ki hogy szereti. Ha már megtehetem, ugye. Érdekes módon ilyenkor esik le, hogy az iPad DPI-je nagyjából pontosan akkora, mint a laptopomé, csak eddig nem vettem észre. Nagyon vicces és fura látni az ablakokat rajta egyébként. Az iPad napról napra egyre univerzálisabb eszköz szerepét kezdi betölteni az életemben.
Enok tippelt le ma délelőtt, feldolgozom, megosztom.
Romeo Knight amigás zeneszerző egy 1990-es Razor1911 crack intróhoz készült zenéje az “Aces high” (nem összekeverendő az Iron Maiden számmal). Az emlékek felidézéséhez íme egy screenshot az intróból (franc egye meg, de nem találtam YouTube videót), illetve alatta maga a zene a teljes 8 bites valójában:
released with the “Aces High” intro of Razor 1911 in 1990. The bassline was stolen by some old Boogie Boys song I don’t remember.
DJ Skitz nevű angol, főként C64 és Amiga zenék remixelésével foglalkozó zenész újrahangszerelte az eredeti 1990-es számot, tett mögé egy kis Beastie Boys rap-et, aztán kész is lett a “Skitz – Aces High (Check It Out Mix)” szám. Nem túl új darab, viszont remek zene, ezen a pénteki napon érdemes arra, hogy emlékeket idézzünk.
Ha DJ lennék, az esti buliban tuti felraknám ezt a számot. Enjoy!
Vége a várakozásnak, piacon a legfrankóbb FTP (SFTP, S3, WebDAV) program. Amióta elkezdtem Mac-en dolgozni, folyamatosan Transmittel juttatom a szerverre a fájlokat, ez az update pedig igazi csemege: baromi jól néz ki, lenyílómenüs nézet, két oszlopos megjelenítés, finderre mountolható mappák. Gyorsan beidézem a whatsnew.txt-t:
Legkedvencebb funkcióim az átrendezhető queue ablak (a Plastik média szerkesztőjének hibajegyébőlFUCKYEAH!), a speed throttling, a szimultán több queue (sokszor gond, hogy az ember épp letölt, miközben gyorsan fel akar hajigálni valamit párhuzamosan — azt hiszem ezt nem tudta a hármas), és a borzasztó, egész alkalmazást belengő modernség.
Annyira büszke vagyok, hogy kitúrtam a hibajegyet is:
A korábbi posztnál Cyberduck-ot kiáltott a nép, mondván azzal is megy minden. No igen, de ez megint olyan dolog, mint azt mondani, hogy mi a különbség az Opel Astra kombi és a Mercedes közt. Mind a kettő elviszi ugyanis az embert A-ból B-be.
A terméklapjukat is tanítani lehetne, “See all new features” gombot nyomogatom fél perce. Nézd már, nincs is benne Flash!
Egy kis személyes update: idén januártól szabadlándzsás (gyk: freelancer) üzemmódban dolgozom. A Fotexnet Kft. egy komplex megállapodás keretén belül egyrészt megszponzorálta a blogomat, másrészt, hogy még felelősebb legyen a blogolás, dolgozom nekik rész munkaidőben (jó munkaerő vagyok, ezt nagyon helyesen felismerték).
Arról szeretnék most kicsit többet beszélni, hogy min ügyködünk: az elmúlt három hónapban gyakorlatilag készre főztük a HarborCRM nevű rendszert, egy online hosted, értékesítési csapatokat támogató szolgáltatást a nemzetközi piacra. Két dolog miatt ez a neve, egyrészt szerettünk volna egy “naval” hangulatot a szolgáltatás mögé, másrészt pedig a kereskedelmi kikötők ipari jellege és forgataga miatt:
A HarborCRM egy értékesítési csapatot támogató web alapú rendszer, ajax hívásokkal. Alapvetően a Fotexnet saját céljára készült, maguknak fejlesztették a rendszert, viszont dobozos termék készül belőle, hátha mást is érdekel egy egyszerűen használható, ilyen jellegű megoldás. Most jött el az idő, hogy kiálljon a termék a nyilvánosság elé. Első lépésben zárt bétához gyűjtünk email címeket, azok számára, akik ki akarják próbálni a rendszert.
Mit tud a termék?
Értékesítési feladatokat támogató rendszer, alapvetően az Excelből való ugrást hivatott segíteni.
Egy példán mutatom be, vegyük mondjuk az Indexet. Az Indexben is dolgoznak értékesítők, akik cégeknek próbálnak eladni akár média felületeket, akár egyedi megoldásokat. Ebből élnek, ebből folyósítják a tartalom előállításához szükséges fizetéseket. Több szálon futnak az események, minden értékesítőnek vannak cégeknél, büdzséken ülő kontaktjai, megy a harc a tortaszeletekért. Ilyenkor szépen ajánlatokkal támadják az embereket, személyes találkozók történnek, mélynézés, stabil kisterpesz határozottságot sugall stb.
Az értékesítési csapat vezetője, elméleti példánkban Ziegler Gábor úr, pedig szeretné tudni, hogy akkor mi hogyan áll, melyik ügy merre halad, milyen dealekből mi várható, szeretné látni a cég számára várható befolyó összeget. Ha értékesítők projekteket vesznek át egymástól, akkor azonnal és naprakészen akarják látni, hogy melyik témában mik hangzottak el. Azokat a potenciális ügyfeleket, akikkel még nem volt eddig üzlet, viszont bármi lehet belőlük, leadeknek hívják és külön kezelik őket.
A rendszerrel nem akartunk az égig ugrani, egy könnyen kezelhető, egyszerű, használható terméket kívántunk előállítani. Akit érdekel, iratkozzon fel, és nézze meg magának.
Kölcsönkaptam Handrás frissen allokált deszkáját egy délutánra, így gyorsan magamba zártam az élményt. Ebből készítettem is egy “hands on” videós review-t, kb. fél órás, remélem vissza tudja adni valamennyire azt, hogy milyen élőben. Szeretném jelezni, hogy néhány órát töltöttem eddig vele, így egyáltalán nem teljes.
Néhány további dolog:
egyáltalán nem nehéz két kézzel tartva
egy kézzel tartva nem lehet vele hosszabban gépelni, fárasztja a tartó kezet, viszont két kézzel tartva a két hüvelyk ujjal simán megy a gépelés és felületi elemek piszkálása, itt-ott viszont ágaskodni kell
ugyanúgy, ahogy a könyvet, ezt is tartani kell valamilyen testhelyzetben, amit, mint ahogy a könyv olvasásnál, váltogatni kell időnként
eddig a legjobb módszernek azt találtam, amit Steve is mutatott: az egyik lábat keresztül kell vetni a másikon és bölcsőnek használni, így kényelmesen lehet megtartani és két ujjal is kiválóan lehet gépelni
hardver Apple “alu” minőség, stabilitás
az iPhone után “fura”, hogy ugyanolyan felületi elemek széthúzva, tágasan jelennek meg (ilyen például a home screen ikonja, vagy az unlock pici csúszka, de ez az érzés néhány perc után eltűnik)
roppant gyorsan koszolódik, viszont ha a kijelző fényes, nem látszódik rajta semmi, ugyanakkor roppant könnyen tisztítható
koszolódást megnéztem iPhone-on is, az is ugyanilyen ganés és zsíros lesz, ezzel nincs nagyon mit csinálni, időnként egy kendővel át kell kicsit törölgetni — aki ezen pattog egyébként még mindig, annak javaslom, hogy törölje le a monitorján levő koszt is
a hangszórója meglepően jó
iPhone töltő is tölti, viszont lockolni kell hozzá, használat közben nem tölt semmit, csak szinten tart
a HD játékok fantasztikusan néznek ki rajta
ujjal festeni rajta, meggyőződésem, hogy nem lehet, kényelmetlen és koptatja a bőrt (menjetek oda az ablakhoz és fessetek rá egy húsvéti tojást, nem lehet)
kérdés, hogy könyveket és videókat (non-iTunes) hogyan lehet majd egyszerűen rátenni
az iPhone-t utána kézbe venni gurgulázó röhögés — és erre vertük eddig?
pusztán a Safari, Books és Maps alkalmazások miatt is hajlandó lennék megvásárolni
elképzelhetőnek tartom, hogy vásárolni fogok egy digitális éjjeli óra alkalmazást, amit az ágyam mellé állítok majd
a multitaszk, flash és kamera hiánya meg sem fordult a fejemben, de biztos vagyok benne, hogy jönnek majd ezek is szépen sorban és akkor is megéri majd megvenni az újat, hihi
nem váltja ki a laptopot, inkább egy nagy méretű iPhone-nak kell felfogni, arra viszont döbbenet jó
Egyébként Handrásnak nagy szakmai kudos és gratuláció, remek ötlet volt ezt az egészet így előhúznia (nézzétek csak meg a blogját, csak a launch day-en 14 ezer unique, a normális forgalom négyszerese, ráadásul aki iPad-et akar nézni, az bemehet az üzletbe, ezt egyébként ajánlom is, viccen kívül, próbáljátok ki a cuccot).
Borbély Gyulának (akivel együtt jártam az IBS-en marketingre, HAHA!) és Kapcynak is gratulálunk, hogy végigcsinálták a Fifth Avenue-t. Kapcy egyébként egy bontatlan 64 gigásat feltolt a Vaterára, úgyhogy rá is lehet ugrani.
Hibátlan cucc, alig várom, hogy megkapjam a sajátomat. Én azt mondom, hogy game changer.
update: Karotta is játszott egy kicsit vele nálam délután. Ezt írja Facebookon az eszközzel:
Megjelent a Marvel képregényolvasó alkalmazása is, magyar boltból is elérhető ingyenes szoftverként erről a címről.
Ezekkel a kis + jelekkel mutatja a 9.1-es iTunes azt, ha valami iPhone és iPad szoftver is egyben, ez a Marvel termék is ilyen. Már a boltban meg lehet tekinteni az iPad screenshotokat is, viszont ezt még nem tudjuk kipróbálni. Valami ilyesmi élmény lesz a deszkán:
Mivel iPhone-on is működik, és tele van egy csomó ingyenes tartalommal, adtam neki egy esélyt! A méltatlan iPhone változat:
Lehetne itt hosszasan értekezni arról, hogy digitális tartalomfogyasztás ide, vagy oda, de ez a mozzanat ragadott meg leginkább a felhasználói élményből (readme.txt in 2010):
Elvileg teljesen veszélytelen. Engem egyébként ez a dolog borzaszt el: a leszórítóerő játék. Eleve csak gyorsan lehet menni, viszont fékezni is technikásan lehet csak, semmi köze ahhoz, ahogy az ember otthon fékezget.
