Nem érdekelnek az autók, nem olvasok Totalcart. Orosz Péter autónördizmusa az egyetlen dolog, ami valamilyen szinten érdekel, de az is csak azért, mert feszes, pattogós felvételeket közvetít. És nekem ennyi pont elég.
Próbálok rájönni, de fogalmam sincs, hogyan akadtam bele Csikós Zsolt eredeti, kilométer hosszú posztjába, ami valahogy így kezdődik:
A feleségemnek most volt nemrég a születésnapja, erre született egy jónak tűnő ötletem, mindjárt mondom. A mi viszonyunk konfliktusoktól nem mentes ugyan, viszont éppen az őszinteség miatt már vagy 16 éve igazán felhőtlennek mondható. Ez így van rendjén, nem söprünk semmit a szőnyeg alá, kinyomjuk a pattanásokat, ha örülünk, őszintén örülünk, ha vitázunk, elmegyünk a gyökerekig, nincsenek begennyedt hátsó gondolataink, nincsenek rég elfeledett csontvázak a szekrényben, amik bármikor kihullhatnak.

És ebben a stílusban megy tovább a “Hogyan nem vettem Svédországból vén Mercit?” poszt. Könnyű elkezdeni olvasni, aztán kiderül belőle egy komplex sztori, ami át van itatva megfelelő méretű, erős autófíliával.
A dolog érdekessége, hogy a sztori nagyon hamar szakad el az autós gondolatkörből, és válik emberivé, ahol egyetemes érzések és élmények fogalmazódnak meg. A Ponton Mercédesz képében megjelenik egy régi álom arról, hogy van egy autó és azt meg kell szerezni. (Persze nem akarom én leírni, el kell olvasni eredetiben, kötelező még a második rész is.)
Filmszerű események veszik kezdetét a két indító poszt után, majd múlt héten kedden Csikós vezetésével egy gyorsan szerveződött kis csapat konkrétan elindult Svédországba az autóért. Igazi sok napos road trip, élményekkel és kalandokkal.

Az elmúlt héten olyan követő-bázisa lett az egész eseménysorozatnak, amekkorát ritkán tapasztalunk. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor Szávay Ágnes teniszező középpontba került, vagy mondjuk amikor a Debrecen bejutott a Bajnokok Ligájába. Hirtelen mindenki tudott róla és mindenki követni kezdte az eseményeket, még azok is, akiket a téma egyébként hidegen hagyott. (Én is azon kaptam magam, hogy rendre refreshelgetem a Belsőség blogot, a Totalcar blogos mellékletét, ahol a sztori folytatásos formában, igaz, kicsit nehezen követhetően publikálódott.)
Minden bejegyzéshet több száz hozzászólás, Csikós posztjaihoz 1000+ komment íródott, napok alatt 1700+ rajongó a Facebookon, több százezer EGYEDI látogató a blogon, konkrét pénzzel beszálló szponzorok, és még sorolhatnánk. Ilyet ritkán lát az ember.
Pedig az egész tényleg csak arról szól, hogy Csikós a feleségének akart venni egy autót, aztán ebből írt egy posztot (de milyet!). Viszont ez az egy mondat nem beszél annyit, mint amennyit beszél maga a megírt sztori.
Szerintem egyébként még így sem jutott el a történet mindenkihez, én el tudnék belőle képzelni egy igazi road trip filmet is kellemes narrációval, humorral, szorongással és sok érzelemmel. Újra hangsúlyozom, hogy ez mind csak akkor válik értelmessé, ha elolvassuk Csikós Zsolt eredeti két bejegyzését (első, második, a teljes kategória).
El fog mindenkit varázsolni, még a legkisebbeket is.
- azoknak készült a megoldás, akinek az autójában nincs bluetooth hangosítás, vagy gyári navigáció (ezért írom, hogy szegény ember szettje)






































Legfrissebb hozzászólások
angelday, Tyler, CsasZ [...]
Chal, neo446, ironyice [...]
Zeusz, angelday, GreeNThumb [...]
szenyo, Kiskovács, DnP [...]
Marci, asbi, DnP [...]
raszi, TamasSzurmik, TamasSzurmik [...]