Plastik média

Raiffeisen az új honlapra átállással egy sor hibát idézett a rendszerében. Ennek egyik eleme, hogy a június 14-én feladott, beküldött, aláírt, meglófaszozott számla kiegyenlítésem nem ment át az egyik partneremnek, aki ma reggel szólt, hogy mi lenne, ha mégis kifizetném. Arcpirulás, azonnal nyomozom stb.

30 percet lógtam a telefonon, a diszpécser menet közben technikai szünetet kért, beszélt a helyi vbalival, beletúrtak az adatbázisba, végül kinyomozták, hogy valóban feladtam a megbízást, viszont nem jutott át hozzájuk, azóta is tronként kering a digitális útvesztőben.

“Oké, akkor töröljük ki.”

“Nem tudjuk kitörölni, fel kellene újra adnia a megbízást, Sasvári úr.”

“Köszönöm, hogy tisztelettel szólít meg, de mégis azt gondolom, hogy önöknek ki kellene tudni törölni, nehogy aztán kétszer levonják a számlámról, megkárosítva engem és családomat.”

Végül úgy döntöttem, hogy feladom újra. Ekkor még mindig a beszélgetésben voltunk egymással, a fáradt hangú, semmiről sem tehető diszpécser és én, feltörekvő háztáji blogger. Feladtam, erre megjelent a régi megbízás is, de nem ott, ahol kellett volna, hanem ott, ahol nem kellett volna. Hangomban gyermeki örömmel tájékoztattam erről a körülményről a diszpécsert, aki hasonló örömmel tájékoztatott, hogy igen, akkor “valószínűleg” megoldódott a probléma.

Valahogy kitöröltem a régi megbízást, és megpróbáltam elküldeni az újat. A jóváhagyáshoz szükséges SMS nem érkezett meg a telefonomra. A beszélgetés így folytatódott:

“Nézze tisztelt uram,” mondtam neki, “én értem, hogy az iPhone 4 elindulása meglehetősen nagy digitális káoszt okozott, hallani elszíneződő kijelzőről, keret érintésére eldobódó hívásokról, viszont az hogy lehet, hogy már a visszaigazoló SMS sem érkezik meg 60 másodperc elteltével?”

“Sasvári úr, előfordulhat, hogy túl sok SMS-t kell bankunknak kikézbesítenie, ilyenkor ún. queue (ejts: kjúba) rendezi a rendszer a kiküldendő SMS folyamot.”

“Tisztában vagyok a dologgal, az önmagába visszaforduló informatikai vektor kifejezést nem véletlen alkottam meg háztáji szinten jelentős blogomon.”

“Nem olvastam…”

“Elküldöm mégegyszer a megbízást.”

Természetesen nem jött meg az SMS másodszorra sem. Ezen a ponton mély meggyőződésemmé vált, hogy egy, az egész világot behálózó, önmagába visszanyúló informatikai vektor áldozatává váltunk. Ezt erősítette meg a diszpécser is, aki így folytatta:

“Sasvári úr, harmincas mobilja van? Most kaptam az információt, hogy a T-Mobile hálózatával problémák vannak.”

És valóban, tegnap éjjel gyakorlatilag néhány weblap működött csak, Tóta W. rémülten msg-zett rám, hogy akkor most ettől, vagy a 2013-ban bekövetkező napkitöréstől kell-e jobban félni.

Én viszont azt mondtam, hogy inkább menjünk el aludni. Most pedig azt mondom, hogy koncentráljunk a munkánk azon részére, amihez nem kell internet, vagy telefonhálózat. Például szerződéseket remekül tudunk szövegezni Wordben. És ha az sem megy, akkor papírra fogok írni golyóstollal!!

ELŐRE, BARÁTAIM!

Egy tipikus email kép a Gmail felületén:

Miért van ott az a J betű a végén?

A rövid válasz: azért, mert a Microsoft Outlook felhasználó smiley-t írt a levelében, ami betűt a Windows levelezője a Wingdings font “J” beűjére helyettesített.

Az Outlook Win alatt úgy van beállítva, hogy a :) jelet kicseréli automatán a vigyorgó fejre (erre defaultol és persze senki nem állítja át). Hogy-hogy nem, ez a “fej” úgy kerül letárolásra az Office remek levelezőjében mint egy nagy J betű, aminek stílusa Wingdings betű. Hasonlóképp a szomorú szmájli “L” betűként érkezik.

Amikor az Outlook elküldi a levelet, az alábbi kódot állítja elő (bárki könnyedén leellenőrizheti):

<font size=2 face=Wingdings><span style='font-size:10.0pt;font-family: Wingdings'>J</span></font>

Nem túl szép megoldás, hiszen feltételezi, hogy ott van mindenkinek a gépén telepítve a Wingdings Microsoft Windows (!) betű, amiben a J a vigyorgó archoz van hozzárendelve. Eleinte azt gondoltam, hogy a Gmail parsolja ki rosszul valamiért, hiszen a Snow Leopardot Wingindsszel szállítják, de ez nem a helyzet, hiszen Windows alatt gyönyörűen működik a dolog:

A probléma ott van, hogy a Mac-es Wingdings font nem ugyanaz, mint a Windows-os. Mac-en ugyanis nem állítja magáról a betű, hozzátenném: korrektül, hogy a J karaktert a smiley face-hez kellene rendelni. Egyáltalán semmi ilyesmit nem állít magáról, teljesen más betűtérben helyezkedik el a dolog.

A teljesség kedvéért hozzá kell azt is tenni, hogy a Wingdings az U+F04A private use blokkba rakta a smiley face-jét, holott ennek a szimbólumnak van megnevezett Unicode helye is, U+263A WHITE SMILING FACE:

☺

Ha el akarjuk kerülni ezt a problémát, annyit tehetünk, hogy átmásolunk valami Windowsos Wingdingset magunknak, viszont akkor onnantól kezdve van egy olyan font a gépünkön, aminek vigyorgó arc szimbóluma azt állítja magáról, hogy J betű, és ez “font substitution” esetében még problémát is jelenthet.

Megoldási javaslatot nem adok a Microsoftnak erre a problémára, de annyi bizonyos, hogy kompatibilitás/hack oldalról közelítik meg ezt, és még sok más kérdést az életben. De ez nem okozott most túl sok meglepetést gondolom senkinek.

Karotta via email:

Képzeljétek, srácok, a minap az apám megkért, hogy segítsek neki a számítógépére “átvinni” a Sanghajban rögzített videókat. Mondtam, hogy ehhez nem kellek, csak simán rádugja a kamerát, és a Windows tök jól leszedi. Azt mondta, hogy próbálta, de erre mindig valami hibaüzenet jön, amit most nem tud pontosan felidézni, de nem érti. Kértem, hogy erőltesse meg magát, és jegyezze meg az üzenetet, mert az alapján tudok értelmesen tanácsot adni. Harmadnap bevallotta, hogy nem sikerült, és megkért, hogy mindenképpen személyesen nézzek rá a dologra, mert nagyon kellenének neki a videók, és ő ehhez nem ért. Odamentem. Ez lassan egy hónapja volt, de még mindig röhögni és gyilkolni van kedvem egyszerre, ha arra gondolok, hogy valaki ezért a munkáért fizetést kapott. Íme:

… nem importálható. Az objektumfelületnek túl sok metódusa van események indításához

Az Operások szerint most érkezett el az idő, hogy mi magunk legyünk a kiszolgálók a világban. Érdekes koncepció.

Megjelent ma az Opera Unite, ami egészen röviden egy házi szerver megoldás mindenféle funkciókkal. Képeket, fileokat oszthatunk meg, chatelhetünk a segítségével, látogatók postiteket ragaszthatnak fel rá, elérhetjük az otthoni zenéinket — nagyjából ezzel lehetne jellemezni az ambíciózus vállalkozást. Persze akinek erre van szüksége, mármint kiszolgáló oldalon, Operát kell futtatnia hozzá. Illetve regisztrálnia egy újabb accountot (de talán ez a legkevesebb).

Nekem az első benyomásom ellentmondás volt ezzel kapcsolatban. Eleve a saját gépünkből egy netre kapcsolt, akár nyilvánosra engedélyezett, akár privát célra hagyott kiszolgálót csinálni nem szerencsés már csak a hacker-veszély miatt sem. De ott van annak is a kérdése, hogy ha éppen nem online a gépünk, akkor szart se ér az egész. Még nem láttam olyan kiszolgálót, ami annak megfelelően vált zöldről pirosra, hogy éppen a tulajdonosa merre lófrál a városban. Nem, ez butaság. Harmadrészt meg ugye nálunk nem akkora a sávszélesség felfelé, mint a norvégoknál.

Valószínűleg az operások az otthoni desktop gépekre szánják az Unite-ot. De akkor mi értelme van a böngészőségének? Láttunk már ilyet, mindenféle gépre telepíthető szolgáltatások formájában. Az összes cucc, amit kitaláltak, létezik már ilyen formában, aki el akarja érni a zenéit, meg tudja osztani más módon a library-jét.

Egyelőre nem látom az értelmét ennek az anti-cloud computing megközelítésnek. Nem tudom elképzelni, hogy én hogyan használnám, mi célt szolgálna.

Láthatóan az operásokat zavarják a nagytestvér szerverek. Engem érdekes módon nem zavar. Leszarom, hogy a Google mindent tud rólam. Legyen vele boldog! Ha írnak egy levelet, melyben megkérdik a pöcsöm méretét, át tudom küldeni a részletes Excel kimutatásomat, amibe általános iskolás korom óta vezetem. Ja, bocs, nem, hiszen már online dokumentum a felhőjükben. Nagy dolog.

A szenzitív adataimat meg úgyis 128 bites AES kódolású diszk imázsban tárolom.

Nem értem én az Operát, nem látom az innovációt. (Én eleve nem akarnék innoválni egy marginális böngészőre épülve.) Azt látom, hogy próbálkoznak. És az mindig jó dolog.

update: máris kiderült egy nagyon komoly dolog az Opera Unite-ról, ugyanis ez a tökéletes DC++ szerver. Csak a szolgáltatónak kell Opera Unite-ot futtatnia, a többiek azonnal jöhetnek csetelni, letölteni MKV-ket. Íme, itt megírom:

És percekkel később máris baráti diskurzus a twitterről:

Nem sokkal később dobisan megosztotta a V-TECH nevű mappáját, amin keresztül új tabban elkezdetm streamelni egy érzelmeset. És ment, működött minden. Nagyon kényelmes volt.

Mindezt Kris33 gépéről.

Tudom, hogy a generációval ki fog kopni előbb-utóbb, de sok esetben még ez sem segíthet, így a nemzeti fejlesztési ügynökség keretében kell megoldanunk, hogy az emberek tudjanak dolgokat csinálni a számítógépen. Én tényleg rosszul veszem, bár mára már inkább csak fáradt vagyok, ha valaki beleprintscreenezik egy NAGYOT a .doc-ba és elküldi emailen, mégpedig olyat, amin látom, milyen programokat futtat (az aknakeresőt, minden programok legnagyobbikát, amit a Microsoft a Világnak adott). Tehát néhány gondolatébresztő, egyáltalán nem holisztikus lista:

OFFLINE

- PDF-be nyomtatni virtuálisan (mi ez, mire való, hogy kell Windows alatt eljutni ide modern és klasszikus verziókon egyaránt)
- PDF feldolgozás (lapok forgatása, croppolása, több PDF összevonása egy dokumentumba, egy sok oldalas dokumentum szétvágása, nagy méretű PDF átalakítása kisebb méretűvé az olvashatóság megtartása mellett, egyáltalán miért kell ezekkel a dolgokkal tisztában lennünk)
- alapvető képfeldolgozás (forgatás, mértezés, újraexportálás email méretben)
- képernyőfotók készítése ingyenes megoldásokkal, nyilak elhelyezése, egyszerű továbbítása emailen
- változáskövetés használata Microsoft Office termékekben
- vegyük észre a 2 megásra “dagadt” Excel fileokat és kerüljük el őket messzire
- TotalCommander “nyomja meg az 1, 2 vagy 3 gombok közül a 2-t” nélkül IS VAN ÉLET

ONLINE

- email kommunikációs normatívák
- a Google ingyenes, jól használható termékeinek elsajátítása
- weblapok lementése és küldése
- RSS koncepció megértése és használata
- böngészők (böngészők megfelelő használata, frissítése, pluginek, veszélyes weblapok)
- HTML képzés, alapvető weblapok elkészítése
- “consider the environment” zöld betűs és “legal disclaimer” kisbetűs email illesztések eltávolíttatása a rendszergazdával policy szinten

Csak gondolatébresztőnek írtam össze ezeket, inkább egy wikit kellene fellőni.

Ma majdnem beléptem IWIW-en az első (mármint nekem első) fanclubba. A tulajdonos neve gondolkodtatott el végül:

Az egyetlen¨*•¸¸♥D. Faиич♥¸¸•*¨ az iwiw-en
♥||♥ [♥s.$.s.FaNnYs.$.s.Kiscsajszi.s.$.s.Sakuras.$.s♥]

Fasz kivan, egyszer élünk, beléptem. Én vagyok a 30. tag. Éljen a NO THANX! Esküszöm végigszenvedem az egyik albumukat. Most kínlódni akarok.

Több szempontból is érdekes történet Magyar “Maz” Zsolttól:

tegnap hajnalban, még meló közben konstatáltam, hogy a wifi routeremen lóg még valaki rajtam kívül, annak ellenére, hogy wpa2, meg minden. gyors reaglású egységként azonnal megváltoztattam a jelszót, beállítottam a mac address szűrést, és kábé itt ki is merültek a router védelmi képességei, de elégedetten láttam, hogy az illető eltűnt a routerről.

tegnap este aztán úgy negyedórán át debugoltam a blackberry internetkapcsolatát, mire bevillant, hogy elképzelhető ám, hogy hajnalban a telefonom wifi adapterét tiltottam le a routerről. és valóban. picsába.

Azt hiszem jól leképeződik ebben a két paragrafusban a mai világunk működése, annak hiányossága, és az önmagába teljesen értelmetlenül visszaforduló informatikai vektor. A számomra legdöbbenetesebb ebben az egészben az, hogy a XXI. században saját magunknak termeljük a problémákat és azon dolgozunk, hogy olyan kihívásokat oldjunk meg, amik valójában nincsenek is.

Ez nem csak kicsiben, de nagyban is megfigyelhető. Ha agyhalottak vagytok: szedjétek össze magatokat és kacagjatok egyet. Nincs értelme az őrületnek, barátaim.

A többi képet Ekkernél lehet megnézni. Ez pedig a NOFX címadó dala:

konfigurator.hu hirdetés

A kép érdekessége annak értelmetlensége. Komolyan azt gondolta valaki, hogy a monitoron még akár működőképesnek nevezett koncepció jól mutat majd egy busz hátulján? Nálam a gondolatok fonala így nézett ki:

1. Erre meg mi van írva?
2. Mi ez a logó a jobb alsó sarokban, Windows?
3. Ez valami folyamatábra?
4. Rakd össze a laptopodat, CTO, oké értem.
5. Hol a telefonom?

Kedves dizájnerek! Mindig mindent a fogadó helyre kell beletervezni. A klasszikus rookie-mistake az, amikor a dokumentum ablakba tervezünk, és nem mérjük rá arra az eszközre, ahol megjelenik. Ott rontották el, hogy nem nézték meg a fenti kreatívot egy lefotózott busz hátuljára ráméretezve, mert akkor egyből látszott volna annak értelmetlensége. Ráadásul 5 méteren túl olvashatatlan.

Ilyenkor célszerű a multiktól tanulni. Egyszerű üzenetek, kisajátított grafikai motívumok, hatalmas színes foltok. Ennél nem kell több az efféle hirdetésekhez. Az ilyen mikro-artok nem érik el a céljukat. Értem én, hogy mi volt a koncepció, de nem működik.

Mindig rakjuk fel a dizájnt oda is, ahova készül. Sőt, ha befogadható méretű, nyomtassuk is ki és ragasszuk fel. Makettezzünk. Ha terméket dizájnolunk, akkor lopakodjunk be a STRESSZKÓ-ba és tegyük fel a polcra. (Vagy készítsünk egy polcképet és modellezzük bele.)

Ébredés után vagyok még és nem tudom eldönteni, hogy álom vagy valóság: a Föld napjai meg vannak számlálva, a nem is olyan távoli jövőben egy globális természeti katasztrófa következtében a klíma annyira átalakul majd, hogy az emberiség nagy része halálra van ítélve. Mindebből annyi maradt meg ennél pontosabban, hogy nem is olyan sokára jön a végzet. Roppant gyötrő érzés, és most nem tudom, hogy Obama bejelentette-e már, hogy mindenki maradjon a helyén, vagy még nem. Egy gyerekkori rémálmom, hogy állok a kertben, és a fél arcom le van válva a fejemről, de nem fáj. Viszont odanyúlok és nem azt érzem, amit kellene. Az égre tekintek, szokatlanul csendes minden, egy nagyon fehér fényt látok a kék égbolton. Talán egy bolygó, mintha attól csendesült volna el minden. Nem érezni ugyanakkor kétségbeesettséget, vagy szorongást: hirtelen minden nyugodt, de hiányzik a fél arcom. Úgy érzem a két álom valahol összekapcsolódik.

K: Hány T-Home szakember kell egy ADSL modem kicseréléséhez?
V: Három.

Két hete felhívtak időpont egyeztetés végett. Ma reggel “8 és 10 között” kaptam időt, 9 órakor csengettek, hárman voltak. Tudható, hogy otthoni, korábban ADSL maximum néven futó, 8 megabites csomagomat és T-Com telefonvonalamat akartam egybemigrálni egy kis költségcsökkentést elérve. (A pontosítás végett: telefonvonalra nincs szükségem, de máshogy nem akarták odaadni.)

Dialógus:

Ő: – Ez valami spéci router? (az Airport Extreme-re nézve)
Én: – Az eltérő forma azonos működést takar.
Ő: – Csak mert az új modemben van router is. Na mindegy, akkor majd kikapcsoljuk a DHCP-t. Nem tudom, szükség van-e a fehérre, mert ebben van router is.
Én: – Egészen biztos vagyok benne, hogy ez a fehér router ott fog maradni a helyén.

Ezen a ponton kérdés nélkül kirántották a régi modemet (ebben a történetben valóban a legutolsó szempont, hogy épp csináltam valamit), elővette a laptopot, beröffentette a Windows XP-t. A másik két fickó nem szólt semmit. Az egyik bedugta a hálózati csatlakozóba a routert, a másik odaadta nekem a CD-t és a leírást. A fő ember telefonálni kezdett:

Ő: – Szia, át tudnál nekem kapcsolni egy vonalat voip-re? Mondom a számot.

Kis szünet után bemegy a routerbe, beírja az ADSL felhasználói nevét és jelszavát. Kipróbáljuk a netet, működik. Ránéz az Extreme-re, fejét csóválja.

Ő: – Nem tudom, hogy ez a sárga villogás mitől van.
Én: – Semmi gond, az önök feladata annyi, hogy a dobozban legyen internet, a többi az én problémám. A villogó sárga lámpával sem kell foglalkozniuk, majd leragasztom valami fehér papírral. Visz-lát.

Átdugtam a T-Home routerből jövő madzagot az Airport Extreme másik portjába, és ki is gyulladt a zöld lámpa. 3 ezer forintot faragtunk a rezsin. Az ügyfélszolgálaton azzal oltottak, hogy “technikai ellenőrzést” kell majd a “szakembereknek” tartaniuk. Szerintem még a régi modemem is jó lett volna, ezt a csávót meg én is fel tudtam volna hívni, hogy kattintson át voip-re. Embernek maradni az embertelenségben.

Függöny.

Egy meglehetősen prózai reggel keretében:

Kobak nem kapott ma tápot
Józsi keze odavágott
Aztán elhagyta a családot
Rossz vér
Rossz vér

Nem kérek és nem ígérek,
Nehezen, de csak megélek,
Megduplázom az örökséget,
Rossz vér
Rossz vér

(Deák Bill Gyulától természetesen elnézést kérünk.)

Hölgyeim és uraim, a világ legocsmányabb logója:

És tudjátok mi benne a különösen elkefélt? Az, hogy én a mai napig úgy tudtam, ez egy GYÓGYSZER MÁRKA. Cetebére hasonlít névben, dizájnban pedig legjobb indulattal is egy orvosság-féle. (Ilyen logókat a mindenféle KKV-k szoktak előállítani a Corel template-ekből.)

A Cetelem régi logója:

Azt hiszem nem vagyok egyedül a megdöbbenésemmel, amikor elmondom, hogy a BNP Paribas bankcsoport egyik leányintézményéről van szó, ami szintén a globál pénzpiacok egyik versenyzője. Egészen konkrétan személyi hitelekkel foglalkozó pénzintézet. Van magyar honlapjuk is, cetelem.hu — érdekesség: a honlapot nem más fejlesztette, mint a Mito, a Plastik média egyik hirdetője. Be is fogom a számat. Néma leszek, akár a partra vetett hal! Egy néma blogger posztját olvasták! O O O

A szerző röhejes sziget dizájn fejléce 2001-ből, az Indexes évekből.

Ki megy a szigetre? Meg mennyi időre? Mit érdemes ott csinálni?

Őszintén szólva engem érdekelne a dolog (valahol), minden évben voltam kinn mondjuk egy napot, de sajnos most valahogy nem érzem magamban a meghajtást. Eleve elvesztegetett pénznek érzem azt, hogy kimegyek, leperkálom a 8 rugót (vagy 10 a helyszínen vett napijegy?), aztán ténfergek ide-oda, megiszok ezt-azt, vásárolok valami szemét kaját jó drágán, végül hazataxizom és hévezek a tömeggel és részeg alakokkal.

Most viszont ülök a meleg gép előtt, iszom a sörömet (igazából a víz jobban esett futás után), megnézek valami szemét filmet torrentről, aztán kiütöm magam a kobival. Holnap dettó ugyanez, gondolom sör nélkül, hétvégén meg nem leszek itthon. Jövő hét meg nem is érdekel.

Tudom, hogy 24 órás koncertekre és műsorokra vesz jegyet az ember, de valahogy mégiscsak 8 rugó. Esküszöm inkább az Olimpiában enném le inkább.

Idős vagyok? Hülye vagyok? Nekem is izgalomba kellene jönnöm a “sziget” hallatán? A válasz inkább arról szól, sokszor, sokaknak, hogy a nő.

Három sziget élmény, mindegyik nőhöz kapcsolódik far far away:

1.) Mentem a nő után, az meg lelépett idő előtt. Úgy voltam vele, hogy bassza meg, és akkor egyedül maradtam ott kinn, hajnali kettőkor bementem a “dárenbéz” sátorba, ahol, esküszöm, a legjobb zene ment. Ever. Kurvajó hangulat, beálltam, azt nyomtam én is velük vagy egy órát. Soha életemben nem csináltam még ilyet.

2.) Mentem egy másik nő után. A pina nagy úr ™.

3.) Mentem egy harmadik nő után. Azóta is együtt vagyunk.

Függöny.

A képen Kristy Hinze, 27 éves ausztrál modell, balról pedig kedvese, a jelenleg 63 éves Jim Clark milliárdos pénzember, a Netscape egyik alapítója.

A Sydney Morning Herald szellőztette meg a cikket egy másik ausztrál női magazinra hivatkozva, állításuk szerint a pár két és fél éve együtt van már.

Fake Steve a következő képpen kommentálta Kristy szavait (szabad fordítás tőlem):

“Amikor megismerkedtünk, soha nem gondoltam volna, hogy egy idősebb pasival járok majd. Nekem teljesen más volt végre olyan valakivel együtt lenni, akinek van mondanivalója [mint például az, hogy "sok pénz"?], ami érdekes volt [gazdag?] és ami még ennél is fontosabb, aki igazán hihetetlen intelligens [dohány?]. Ő egyébként jóképű [stexes-bratyó?], tele van karizmával [pénzzel?] — és hihetetlenül vicces [dollár?].”