Dave Morin, a Path CEO még a blogposzthoz válaszolt. A szöveg nagyjából:

Arun, köszönjük, hogy rámutattál erre. Azt gondoljuk, hogy ez egy nagyon fontos beszélgetés és mi nagyon komolyan is vesszük. A felhasználó címjegyzékét azért töltjük fel a szerverre, hogy segítsünk a felhasználónak megtalálni és gyorsabban összekapcsolódni az ismerősökkel. Semmi egyébre.

Ez után még leírja azt, hogy opt-outolni lehet majd egy, már approval alatt levő alkalmazás frissítés során. Jó kérdés, hogy miért csak most? Meg miért egyáltalán? Meg miért kell ezen sunnyogni? Annyi, de annyi esetben előfordult már ez a szenzitív téma, mégis belegyalogolnak újra és újra az alkalmazáskészítők.

az általam eddig látott tech sajtó csak tátott szájjal hallgatja az új készülékek csodásnál csodásabb képességeinek felsorolását ahelyett, hogy kipróbálná azokat és felhívná a figyelmet a számos hiányosságra, arra gondoltam, majd IRL tapasztalat birtokában mintegy hiánypótlásnak megteszem én

(…)

Standby módból a POWER gomb megnyomása után az utoljára nézett digitális csatornáig 17.2 másodperc alatt jut el a televízió. Digitális adásnál 3.2 másodperc alatt sikerül a következő csatornára átállni hanggal, képpel együtt.

Csak kiemeltem valamit, de érdemes megnézni a teljes posztot. A YouTube és Facebook ikonokkal telibekúrt képernyőfotótól konkrétan öklendezni kezdtem, soha nem vennék ilyen tévét. Egyelőre a Sony-ra esküszöm. Az sem tökéletes, de ehhez képest.

Mi a teendő ilyenkor? Megmutatom.

Először is menjünk be az iTunes kontónkba (“iTunes – Store – View My Account” menü), ott válasszuk ki a “Purchase History – See All”-t, a képernyő alsó része felé kell gördítenünk.

Itt látjuk a korábbi vásárlásaink, letöltéseink listáját:

Ne kérdezze senki, miért nem pixeleztem ki a Handrás és az 576 appot!

A megfelelő rész előtt nyomjuk meg a kis nyilat, a tétel- vagy tételrészletezőre jutunk:

Itt kell a “Report a Problem” feliratra nyomni, kitölteni az űrlapot, majd elküldeni. Nekem simán visszakreditelték mind a kettőt. Most már csak azt kellene kitalálnom, hogy tudnám megnézni a fájlt, hiszen az itthon maradt.

11 magyar turista meghalt, több mint húsz pedig megsebesült vasárnap az egyiptomi Hurgadában, amikor egy turistákat szállító autóbusz eddig ismeretlen okból felborult

2003-ban én is jártam ugyanott. Mi busszal egy kirándulásra mentünk, este hazafelé többször elgondolkodtam azon, hogy lehet, hogy nem borultunk még fel. A sofőr konkrétan úgy hajtott, mint egy állat. Voltunk kinn a sivatagban, az arabok összevesztek a turistacsoportokon, egyiket fejbebaszták valami kővel, vérzett a feje. A nyaralás végén a reptérre menet a sofőr eltévedt, a turisták szóltak neki, merre kellett volna fordulnia. Amikor hazaértem, két napon át vizet fostam.

Korábban már próbálkoztam velük egyrészt a 60%-os hatékonysággal működő Home gomb miatt, másrészt a hivatalos bumper alatti “zsebpiszok” okozta karcolódásokkal, de eddig mindig lepattintottak.

Az eljárás ezúttal a következőképpen nézett ki: első lépésben megnézték, hogy beázott-e a készülék. Ha ugyanis beázik, akkor a felső és alsó részén elrejtett lakmusz papír pirosra színeződik, lásd az ábrán:

Szerencsére nálam nem állt fenni ilyesmi, csak az alsó részen kezdett már színeződni, de a szervizes megkegyelmezett és jelezte, hogy ez még belefér. (Hozzáteszem, hogy soha nem ejtettem folyadékba.)

A headphone jack viszont tényleg elromlott gyakorlatilag egyik napról a másikra. Biztos az újabban megnövekedett podcast hallgatási szokásaimra vezethető vissza, talán a zsebemben hordva a csatlakozó hónapok alatt lassan érintkezési problémát okozhat nála — de igazából nem érdekes a dolog.

Az új készülék függetlenítése még néhány napot vesz igénybe, viszont vadonatújat kaptam, amin nincsenek sem karcok, sem probléma a gombjával. (Remélem 11 hónap múlva ez is tönkremegy annyira, hogy cserélni tudjam.)

Úgyhogy: ennyi, a korábbi Tumblr nyilatkozatom semmisnek tekinthető. Itt lehet szavazni azt illetően, hogy kibírom-e az iPhone 4-gyel, vagy konzumidióta vagyok, mint Horváth András.

“Kedves Előfizetőnk! Ezúton köszönjük eddigi hűségét. Tájékoztatjuk, hogy programcsomagjához kötődő akciója egyúttal a kedvezményes fizetési lehetőség kettő hónapon belül lejár. Engedje meg, hogy figyelmébe ajánljuk jelenleg futó akciónkat (…)”

Szeretem, amikor nem nekem kell a naptárat figyelnem.

Tudomásom szerint nem kell külön regisztrálni, ügyfélszolgálatozni sehol, postán jön az értesítés, ha lehet menni a “reálhozam”-ért. Nekem nem jött semmi, a mai napon pedig úgy döntöttem, hogy a dolog végére járok. Megkerestem a pénztártagi azonosító számomat és nekiestem a Góliátnak.

Első körben a honlapon próbáltam tájékozódni, azt illetően, hogy honnan tudhatnék meg információt, nem találtam érdemi közlést — vagy csak elveszett az információtól és különféle grafikáktól szennyezett felületen.

A központi telefonszámukat hívtam második körben. Irdatlan hosszú hangosmenü, de fondorlattal sikerült úgy navigálnom, hogy kezelőhöz irányítsanak. Nem túlzok, olyan 20 percig hallgattam a zenét, utána bontottam a vonalat.

Megpróbáltam felhívni egy hozzám közel eső fiókot, de onnan meg elhajtottak a központi szám irányába. A szöveg az volt, hogy reálhozam kifizetésekkel kapcsolatban csak ott. Ok-ké.

Újra megpróbáltam, megint zene, viszont ezúttal 10 percig kellett csak várnom. Embert kaptam, azonosított, kicsit szüttyögött, majd jelezte, hogy nem képződött a számlámon reálhozam, így nulla forintot kapok. Megkérdeztem, hogy vezesse le, miből mi lett, aztán levezette és elmondta, hogy az infláció feletti hozamnövekedést hívjuk reálhozamnak, az én számlámon meg ilyen nem volt a “válság” miatt.

Megtudtam viszont, hogy mennyi pénz volt a számlámon és mennyi ment át az állami alapba.

Függöny.

Jogutód nélkül szűnt meg a méregdrága cipőt forgalmazó MBT Magyarország Kft.

A cipőket forgalmazó MBT Magyarország Kft. együttműködése állítólag megszűnt a svájci beszállító céggel, ezért felhagyott a cipők forgalmazásával – írta meg a hvg.hu. Az új importőr viszont elutasította a forgalmazó üzletek által továbbított szavatossági igényeket, arra hivatkozva, hogy a szavatosság felelőssége a korábbi kizárólagos forgalmazó kft.-t terheli.

Importőr van, csak a korábbi szívódott fel. Nem kell aggódni, kedves MBT cipő tulajdonosok!

Get free games with the Nintendo 3DS Ambassador Programme!

We’ve just announced a global reduction in the trade prices of Nintendo 3DS systems. In Europe, this will take effect from August 12th. The ultimate price to consumers is, of course, determined by the retailers and this may therefore vary between retailers, but, even so, we expect European consumers to benefit from much lower retail prices as a result.

We know that because it is a short time since we launched Nintendo 3DS, this will be disappointing for the loyal fans who supported Nintendo 3DS from the beginning. All of you are Nintendo’s most important customers, our ambassadors, and so we would like to express our gratitude to you by offering 20 free downloadable games from Nintendo eShop as part of our Nintendo 3DS Ambassador Programme.

It’s easy to get your Nintendo 3DS system registered to receive the games. All you have to do is visit Nintendo eShop once by 23.59 CET on August 11th.

Beginning 1 Steptember, Nintendo 3DS Ambassadors will be able to download 10 NES Virtual Console games at no charge and before they are available in Nintendo eShop for the general public. These games, including Super Mario Bros., Donkey Kong Jr., Balloon Fight, Ice Climber and The Legend of Zelda, will be released as paid downloadable games, but Ambassadors can download them in advance of launch for free. Once the paid versions of the games are released in Nintendo eShop later in the year, the updated versions will be available to Ambassadors for download at no cost.

By the end of 2011, Nintendo will provide Ambassadors with 10 GameBoy Advance Virtual Console Games. These include games like Yoshi’s Island, Super Mario Advance 3, Mario Kart: Super Circuit, Metroid Fusion, WarioWare, Inc.: Minigame Mania and Mario vs. Donkey Kong. These games will be available exclusively to Ambassadors, and Nintendo currently has no plans to make these 10 games available to the general public on Nintendo 3DS in the future.

We’ll be sending you further details on the programme soon, but for now, just make sure you visit Nintendo eShop as soon as possible! And don’t forget to spread the word to anyone you know with a Nintendo 3DS system – we don’t want anyone missing out on this opportunity.

Nintendo

Tehát összegezve:

1. Európában augusztus 12-től lesz olcsóbb a 3DS

2. azon személyek, akik még drágán vették (értsd: augusztus 12 előtt), automatikusan Nintendo Ambassadorokká válnak, HA augusztus 11 éjfélig meglátogatják akár csak egyszer is a Nintendo eShop-ját

3. az eShop baromi jó találmány, de a dobozos gépben nincs még benne, ezért frissíteni kell a rendszert (hivatalos leírás és release notes itt), Wi-Fi hálózatot fellőni az otthonira, utána “angol”-nak mondani magunkat és úgy felmenni

4. a programban az Ambassadorok (értsd: akik aug. 12 előtt felmentek az eShopra) összesen 20 játékot kapnak ingyen a Nintendótól

5. szeptember 1-én az alábbi NES játékok lesznek elérhetők az Ambassadoroknak: Super Mario Bros., Donkey Kong Jr., Balloon Fight, Ice Climber, The Legend of Zelda — ezek a játékok a nyilvánosság számára csak később jelennek meg

6. 2011 végéig megjelenik még 5 ingyenes NES játék hasonlóan

7. 2011 végéig 10 GBA játék is megjelenik, ebből az első ötöt jelentették most be: Yoshi’s Island, Super Mario Advance 3, Mario Kart: Super Circuit, Metroid Fusion, WarioWare, Inc.: Minigame Mania, Mario vs. Donkey Kong

8. ez utóbbi játékok csak Ambassadoroknak lesznek elérhetők, a nyilvánosság számára még pénzért sem

Hazaérve egy snitzerrel szanaszét vágtam a csomagolást (lehetetlen volt máshogyan kiszedni belőle, nem értem, miért így csomagolnak), és csináltam egy Skype teszt hívást, meg próbáltam QuickTime-mal is felvenni valamit. Rémes eredményekre jutottam: recsegett a saját hangom, ha meg nem, akkor olyan alapzajt rögzített, hogy majdnem elkezdtem bőgni. Én értem, hogy 8 ezer forintba nem sok minden fér bele, de ennél azért többnek kéne, alkalmatlan. Na, mindegy is, nem ezen akartam most a posztban keseregni, hanem a következőn: vissza akartam vinni a terméket a Media Marktba.

Közbevetem: emlékeztek még a tavaly decemberi londoni hasonló jellegű esetemre? Ott szó nélkül visszavették és kasszából kiadták a pénzt. Nézzük meg, hogyan történt ugyanez itthon!

Vevőszolgálaton elmondtam a problémát. Megkérdezték, hogy megvan-e a csomagolása. Mondtam, hogy nincs (nem tettem hozzá, de azért nincs meg, mert nem lehet kivenni azt a szart másképp, csak szanaszét vágva a műanyagot), de a számla nálam van. Három naptári napra esett egyébként, hogy visszavittem a terméket. Egy kicsit még méregettük egymást, néhány mondat után már azon a ponton voltam, hogy emlékeztetem a jogaimra.

“Rendben, akkor hívom a szakembert.”

És hívta a szakembert. Kisvártatva megjelent egy 20 éves forma valaki, megkérdezte, mi a hibája, aztán kipróbálta a számítógépen. Elszüttyögött vele 5-6 percig. Közben arra gondoltam, ha ő most olyannak ítéli meg, akkor nem veszik vissza. Nem volt túl meggyőző, de végül felfelé mozdult a hüvelykujja, örültem is, mint majom a farkának.

Átadta az ügyet a másik nőnek, aki kiállított egy jóváíró számlát, viszont közölte, hogy pénzt nem adnak vissza, most levásárolhatom, vagy kaphatok ugyanennyi értékű ajándékkártyát. Ehhez be kell mennem a biztonsági kapukon és rögtön ki a pénztárhoz. Igen ám, de nálam volt a táskám, a biztonsági őrnek ehhez előbb kellett írnia egy “tulajdonit”, mert arra a kérdésre, hogy mi van a táskában, azzal feleltem, hogy “laptop”.

Szépen elfáradtam vele a másik pulthoz, ott elment, visszajött egy papírral és elkezdte kitölteni. “M-A-C-B-O-O-K-P-R-O”, betűztem neki. Így vagy úgy, de megírtuk a tulajdonit:

a biztonsági őr aláírása, én nem így írok alá

Ez után tudtam bemenni a pénztárhoz. Ott átvette tőlem a papírokat, aztán leadminisztrált mindent, majd megkért, hogy a szomszéd pultról vegyek el egy kártyát, arra fogja ráírni a pénzt. Leakasztottam egyet, leolvasta a kódot, kipróbálta, hogy működik-e, működött frankón, visszaellenőriztük. Lett tehát egy kártyám 7990 forinttal.

Kicsit gazdagnak éreztem az adminisztrációt, pontosan ilyen volt Bali: ott az országba bejutni ugyanilyen bonyolult és ráadásul még fizetni is kell mindenféle címen nekik. Eleve több sort kell végigállni, az egyiknél csak kiadják a bizonylatot, a másik sornál beragasztják az útlevélbe és így tovább. Kijutás ugyanez. Egy deszk csak egy dolgot csinál.

Ehhez képest Londonban odavittem a csávóhoz, fostam, mint az állat, hogy nem fogja visszavenni, de le se szarta: megkérdezte, mi a gondom vele, aztán megvonta a vállát és kasszából kifizette a pénzt. Aztán majd elszórakozik a papírmunkával egyedül, esetleg kiadja egy pakinak, gondolom.

Miért nem tud minden így működni?

Ami izgalmasabb, hogy mi történik akkor, ha az ember erre rákérdez, milyen választ kap. Erre is vannak mindenféle variációk, ki így, ki úgy, viszont ami a legjobban dühít, az a nyílt hazudozás.

Többször előfordult már velem, hogy a kérdezett egész egyszerűen azt mondta, hogy ő elküldte. Ilyenkor ugyanis az email a hunyó. Én nem kaptam meg, ő elküldte, tehát akkor maradt az email. Az a fránya. (Ennek egyszerűbb formája a kifogáskeresés: előadja a sztorit, hogy miért nem, viszont ez senkit nem érdekel. Mondja azt, hogy nincs kész, mikorra lesz kész. Ha megkérdezik tőle, miért nincs kész, akkor mondja el.)

Bullshit. Ilyenkor soha nem küldik ugyanis újra azonnal, világosan tudom, hogy ha elküldte volna, már újra tudná küldeni, próbálja adni a hülyét, aztán másnap/harmadnap/akármikor reggel megérkezik az anyag. Nem beszélve arról, hogy a készítési fájldátumot még a Windows XP alatt futó Office 2003-ban is meg lehet nézni, és a gondosan átdátumozott fájl árulkodik arról, hogy mikor készítették el. Íme egy élő példám:

ebben a példában az volt a vatta duma, hogy ezt már január 13-án megírta — faszt írta meg, 25-én írta, az emailt is akkor küldte el

Nem az a bajom egyébként, hogy később küldi, az a bajom, hogy gerinctelenkedik. Ráadásul kilométerekről ki lehet szúrni azt, akinek vaj valami van a füle mögött, mégis megjátsszák ezt a szar lapot röhejessé téve magukat és az üzletüket. Mondhatna annyit teljesen egyszerűen, hogy “bocs, még nem csináltam meg” — na bumm, összedőlt a világ? Nem. Akkor zavar leginkább a dolog, ha olyankor jön ez elő, amikor fizetek valamiért. Megbeszéljük, megígéri, nem teljesít időre, rákérdezek, jön a vatta.

Egyet mondok ugyanakkor: az ilyen faszokkal nem kell dolgozni, el kell vinni az üzletet máshova, mégpedig azért, mert aki patkány, az más lappal is patkány lesz.

1. elballagtam a weboldalra
2. bekattintottam, hogy “Kosárba”
3. vásárlás előtt kiírta, hogy előbb regisztrálj be a boltunkba
4. beregisztráltam a boltjukba
(5. véletlen elcsesztem valamit, újrakezdtem a kitöltést)
6. aktiváltam a visszaigazoló emailjüket
7. elfelejtette a rendelésemet, bekattintottam újra, immáron már beléphettem a boltba
8. néhány köztes képernyő után a banki átutalásos fizetést választottam
9. kaptam egy visszaigazoló emailt (ez feltételezéseim szerint nem ÁFÁ-s számla, mert nincsenek rajta a dátumok — számla kelte, fizetési és teljesítési dátum, majd a könyvelő elszüttyög vele)
10. beléptem a netbankomba, átutaltam az összeget, feltüntettem a rendelési számot
11. vártam három napot
12. kaptam egy levelet, ahol megírták, honnan tölthetem le a szoftvert, 7 mega
13. letöltöttem, kicsomagoltam:

14. rákattintottam az engem érdeklő verzióra, a 2011-re, elindult a telepítési folyamat
15. először is el kellett fogadnom a licencfeltételeket, hogy egy gépre kapom meg stb. (ehhez még külön “Agree” konfirmációt is kell adni — ennek oka abban keresendő, hogy jogilag még jobban védhető legyen az “egy gépre telepíthető” licencelési modell)
16. feljött az alábbi ablak:

nézzük el nekik, hogy a helyesírás-ellenőrzést nem futtatták le a dialógusablak szövegén!

17. bemásoltam a kulcsomat, amit mailben kaptam meg a letöltési linkkel
18. a gombra kattintva megkaptam az aktivációs kódot:

19. a fentibe kellett bemásolnom az aktivációs kódot, utána sikerült az aktiváció!

20. ez után indítható lett az Office for Mac 2011, csak be kellett aktiválnom a magyar nyelvet a “Tools – Language” menü alatt:

Innentől aztán kipróbálhattam, hogyan működik a gyakorlatban. Elmentem az Index címlapra és Szentkirályi Balázs csaknem 10 ezer leütést tartalmazó posztját Wordbe másoltam:

Ezután bemásoltam az egészet TextEdit-be is, hogy össze tudjam hasonlítani a Magyarispell ingyenes motorjával:

Végül készítettem egy táblázatot arról, melyik megoldás mit jelölt hibásnak:

Érdekes eredmény. Jól működik mind a kettő, szó se róla. A Morpho megoldásában van korrekt elválasztó modul (irreleváns dolog manapság szerintem), ellenőrzés működik nagyjából ugyanúgy mind a kettőben, egész jó arányban megfogják a dolgokat, kis eltérések vannak.

Összességében a véleményem:

Roppantul örülök, hogy a Morpho csinált egy profi megoldást Mac Office alá, viszont a kényelmetlen és borzasztó restriktív licencelési modell, valamint az indokolatlanul magas ára miatt nem javaslom a szoftver megvásárlását. Helyette az ingyenes, Németh László Magyarispell (Szabad magyar szótár) telepítését ajánlom (kicsit bonyolultabb felrakni, de megéri a fáradozást). A Magyarispell ugyanis minden Cocoa Mac-es programban működik, és ingyenes. Rövid példámon azt láttam, hogy nem rosszabb egyáltalán a Morpho megoldásánál.

Azoknak éri meg a fizetős megoldás, akik Mac-en Office-oznak erőteljesen (szerződések írásához például), cégre vásárolják meg a szoftvert. Fontos tudni, hogy Office alatt nem működik a Magyarispell.

Borzasztóan sajnálom, hogy a Microsoft nem licenceli a MorphoLogic szoftverét az Office-ba és kapnánk automatikusan, mert az lenne az igazi megoldás. Ez így egy szar, drága világ.

A direkt sales-es ezután ír egy levelet, vagy telefonál, amiben erre az aktusra hivatkozik (“a kolléganőjétől kaptam meg”, “(…) történt megbeszélésre hivatkozva”). Ezzel a hivatkozással legitimálja a direkt sales megkeresést, mintha már egy olyan folyamatról lett volna legalábbis szó, ami nem az ő saját céljait szolgálja.

Erről márpedig szó nincs, egyszerűen generálja az overhead-et, telefonálni kell vele, beszélni, elmondani, megindokolni. Innentől aztán még görbébben nézünk rá azokra, akik tényleg valami olyan előnnyel keresnek meg minket, ami adott esetben nekünk is érdekes lehet. A legkisebb és legnagyobb cégek egyaránt így dolgoznak.

Mindegy, a lényeg csak annyi, hogy valaki nekem leírja ezt: “A kolléganőjével történt telefon beszélgetés alapján szeretnénk (…)”, akkor nehogy azt higgye, hogy ő már legitimálta magát. Nem. Sőt: faszt legitimálta magát.

Függöny.

A poszt címéből kitalálhattuk: gyerek ejtés okozta, ha jól tudom a sztorit, vendégkiscsávó veszekedett a home playerrel egy Angry Birds repítésért.

Hozzátenném egyébként, hogy az ilyen csajokkal, sőt, a service industry különféle aktoraival kivétel nélkül mindig magázódom. “Jó napot” a köszönés, “Viszlát” az elköszönés — ez azért fontos, mert nem akarok személyes platformra helyezkedni, más minőségben vagyunk jelen. Ebből kifolyólag gyűlölöm, ha ezek után letegeznek. De kanyarodjunk csak vissza!

Pénzt fizettem be, kinyomtatta a bizonylatot, odaadta nekem aláírni, gesztikulációi alapján adta az érinthetetlen porcelán macát. Normális körülmények között ezt aláfirkálom és vége a folyamatnak, kit érdekelnek ezek a szereptévesztett libák, viszont észrevettem, hogy rossz névvel (gyanítom, az előző ügyfélével) vitte fel a befizetőt. Jeleztem neki a hibát, akkor végre leereszkedett hozzám. Mondta, hogy “nem számít semmit”, írjam alá nyugodtan. Mondtam neki, hogy azzal semmi gond nincs, csak éppen nem Dr. Nagy Irénnek hívnak.

Erre rám néz ezzel a fárasztó kifejezéssel. Tudom, hogy az egész világ szerint fasz vagyok, miért nem írom alá és megyek tovább, de sajnos nem, mondtam neki, hogy javítsuk csak le. Elővette a kockás füzetét, majd a műkörmösnél alaposan elbaszott körmeivel fellapozta a megfelelő részt és megnézte, hogyan kell sztornírozni a bizonylatot. Megcsinálta látható rossz kedvvel, aztán persze megpróbálta menteni az arcát azzal, hogy rá kellett volna írnom a befizető azonosító kódomat (őrület! azért adom neki a személyimet, hogy azzal igazoljam neki a befizetőt) — de erre csak annyit jegyeztem meg hűvösen, hogy erre nincs is rubrika a nyomtatványon.

És el is érkeztünk a poszt morális részéhez.

Az alapvető problémát abban látom … két dologban látom az alapvető problémát. Az első, hogy a nő elég sötét ahhoz, vagy a Rájfi elég sötét ahhoz, hogy megtanítsa a dolgozóinak azt, hogy ez nem egy hagyományos társas interakció. Mit értek “hagyományos” alatt? Azt, ha például a kávézóban próbálok szóba elegyedni egy ilyen libával. Akkor érthető az ilyen baszatlan tyúk fej vágása, érthető a lekezelő stílus, érthető az, ha megkérem valamire, citromba harapott fejjel bámul rám. Az a sztori viszont másról szól.

A Rájfi ott rontja el, hogy nem veri beléjük, hogy amikor-bazmeg-beül a székbe, akkor ez a minősége — sajnos! — megszűnik. Onnantól nem ő a kisváros egyik prémium borotvált lyuka, hanem egy végtelenül kedves ügyintéző, aki azoknak az embereknek az üzleti folyamatait hivatott minél gyorsabban és szakszerűbben elvégezni, akik oda hordják talicska szám a pénzüket. (Azt hiszem ezek a huszonéves lányok azért nem hajlandóak kedvesek lenni az ügyfelekhez, mert akkor azok egyből arra gondolnak, hogy pálya van a lyuk felé és elkezdik őket fixírozni, ez nekik pedig kellemetlen, ezért aztán inkább hozzák ezt a szar stílust — ez viszont két szereplőnek mindenképpen rossz, rossz a Rájfinak és rossz az ügyfélnek.)

Ez egy roppant hibás logika. Lehet, hogy nem ez van a hátterében, de valószínűsítem, hogy ez lehet. Nem először találkozom az esettel, ahol a nem tudnak kilépni a hagyományos élethelyzetből és átminősülni a szolgáltató ágazat ágensévé.

A másik alapvető probléma strukturális jellegű: kevés a pénz a magyar gazdaságban ahhoz, hogy ténylegesen felvegyenek olyan embereket, akiknek ezt meg lehet tanítani, illetve a kevés pénz általában a sok munkát is magával rántja, ezért ebben az iparban dolgozók szükségszerűen kevés bérből élő keserű emberek lesznek. Ezen okból akár az is következhet, hogy ez már mindig így is marad ebben az országban.

Személyes ügyintézésnél, nem pénztáros relációban, amitől még a falra tudok mászni, az a pénzügyi termék értékesítés. Bizonyára valamiféle premizálási rendszer lehet, mert minden egyes alkalommal megpróbálnak valami befektetést rám sózni. Pedig csak a lejárt bankkártyámat akarom kicseréltetni, de máris az orrom alá tolja a terméket. Nem akarom. Akkor tolja a másikat. Azt sem akarom.

Én azt akarom, hogy érezzük ezeket a dolgokat. Ahol több kell, legyen sok, ahol kevesebb kell, ott vegyünk vissza.

Hát annyira nehéz ez?