Plastik média

Reggel 10 percet telefonáltam nekik (rögzítették), majd beszkenneltem a csekket, a szkenner viszont a kis papírt begyűrte, majdnem elszakadt. Ennek ellenére sikeres volt és megírtam a levelemet is:

Tisztelt Ügyfélszolgálat–

tegnapi napon (2009.07.02.) a Csörsz utca 23 szám alatti 12111 (vagy 12011 — nem tudom pontosan) automatából nem tudtam jegyet váltani magamnak (nem lehetett érmét beledobni) és mivel siettem egy üzleti tárgyalásra, nem kerestem másikat magamnak. A fizetési felszólítást megkaptam, és ma reggel (2009.07.03.) az ügyfélszolgálatukon 8 órakor jelentettem a hibát, amit a diszpécser meg is erősített nekem. Azt kérte, hogy küldjem el önöknek a fizetési felszólítást és írásban is dokumentáljam az esetet.

Kérem a pótdíj befizetésétől eltekinteni szíveskedjenek ez esetben.

Köszönettel,

Sasvári József

A végén pedig iktattam Excelbe az ügyet. Ismeretes, hogy a Plastik média szerkesztője 2007-ben már 130 ezer forint körüli összeget befizetett az addig ilyen módon felhalmozódott sarából és azóta megpróbál minden ilyet elkerülni. Ha kell telefonál, ha kell szkennel, ha kell levelezik és ha kell, excelbe iktat.

Elment ezzel az egésszel ma 30 percem és még most 10, amíg ezt a posztot megírtam.

And now for something completely different…

update: megírtam a posztot, elmentem ügyvédhez a városba, késésben voltam, nem vettem jegyet, visszaértem a kocsihoz, ott volt a csekk. Ez az én formám.

I. Posta

Két küldeménnyel besétálok a postára. Az egyik sorban 3 személy áll, a másikban 4. Beállok az előbbihez. Lassabban pörög a szerencsétlenek miatt. A 4-es sor viszont 12 másodperccel hamarabb végez, átugrok oda. Hozzáteszem: van egy dilemma ilyenkor az emberben, hogy átugorjék-e. Az átugrással ugyanis kockáztatja, hogy az a sor fog beszakadni, illetve azt, hogy esetleg annál az ablaknál nem vesznek át ajánlott küldeményt. Szerencsém volt, mert vettek. A középkorú postás nővel való beszélgetésem megőrzöm az utókor számára:

én: – Két ajánlott küldeményt adnék fel, mindent kitöltöttem, nézze!
ő: (…)
én: – A nagyobbat törékenyként szeretném feladni.
ő: (rámnéz értetlenül) – Levelet nem lehet törékenyként feladni, csak csomagot.
én: – Jó! Akkor menjen csomagként!
ő: (sziszegve) – Itt nem lehet csomagot feladni.
én: – Hol lehet?
ő: – A másik pultnál a bejárat mellett.

Komolyan mondom, határozottan állítom, hogy azt gondolta, én 14 éves korom óta azon a kurva postán dolgozom és tudom, hogyan működnek a dolgok. Egyébként ezt én akkor vágtam és majdnem udvariasan meg is mondtam neki az asszertív lista alapján, hogy “nézze, ne haragudjon már rám, de én honnan a nyáritáborban-vérvörösre-vert faszból tudjam ezeket a dolgokat?” — viszont úgy döntöttem, hogy most nem leszek asszertív.

Átballagtam a másik ablakhoz, senki. Dörömböltem, senki. Visszamentem, mondtam neki, hogy ugyan, szóljon már a kollégájának. Visszamentem, vártam egy kicsit, aztán bejött a #yesman érzés és vidáman kimentem a csomaggal a hónom alatt a postáról, elballagtam a közeli menzára, megebédeltem, aztán visszamentem. Csodák csodájára ott volt a nő, nem volt sor és feladtam a küldeményt.

II. Hideg hívás

Felhívott egy faszi ismeretlen számról. Felvettem. Fiatalos hangja volt meglepően sok háttérzajjal keverve. Elmondta, hogy a nememlékszem cégtől telefonál és a cégvezetőt keresi. Mondtam neki, hogy ez a szám sajnos nem a cég vezetőjé, de át tudok neki adni üzenetet. Erre ő elmondta, hogy ő vele szeretne beszélni. Oké. Innentől a beszélgetés kb így zajlott:

én: – Milyen ügyben?
ő: – Üzleti ügyben.
(…)
én: – Milyen természetű üzleti ügyben?
ő: – Azt csak neki mondhatom meg.
én: – Mégis, miről van szó?
ő: – Egy bemutatkozó anyagot szeretnék neki átküldeni.
én: – Rendben. Esetleg emailen is át tudná küldeni?
ő: – Igen, de előtte felhívnám telefonon.
én: – Attól tartok, hogy nem adhatom meg a telefonszámát, de emailben átküldhetné az anyagot.
ő: – Így van, de előtte beszélnék vele.
én: – Azt hiszem, ez az ügylet akkor nem fog tudni létrejönni.
ő: – Akkor… viszonthallás!

Szerencsétlen.

Vannak akik azt gondolják, hogy érdekesek az üzleti ajánlataik. Hát elmondom, hogy nagyon ritka az, amikor a napi szemétben (ide értem a hideg hívásokat, válság-konferencia meghívásokat és egyéb bullshitet is) bármi, az én üzletem számára hasznos dolgot látok. Én bontom a céges email gyűjtőt is, tudom, mit beszélek. Irgalmatlan, orbitális SZENNY, ami folyik.

Kedvem lenne azt gondolni, hogy az emberek miért nem mennek át a reálgazdaságba reál értéket teremteni az ilyen direkt-eladásos módszerek és csökevényes közhivatalok helyett (és akkor még nem is beszéltem arról a CBA-s hölgyről, aki undorral, komolyan, undorral adja nekem a blokkot).

Remélem igaz, amit Nostradamus fingott annak idején és 2012-ben tényleg összeomlik a világ gazdasági rendszere, hogy aztán elkezdhessük telejesen a kályhától. És indulhat előről az eredeti tőkefelhalmozás.

Függöny.

Magam is gondolkodtam azon, hogy mivel hülyítsem a Plastik közönségét, aztán rájöttem, mint Bede Márton, hogy az őszinteség jobban működik (meztelen_talpas_szerkesztő.gif). Tehát vigyázzatok a böngészéseitekkel, mert a net tele lesz a végeláthatatlan poén-bombákkal. Bármerre is kattintunk, mindenhonnan a kényszeredett poénok köszönnek majd vissza. Ha nem tudatosítjuk a dolgot, könnyen csőbe húzhatnak bennünket.

Az Apple iPhone posztom például március 31-i keltezésű, így az egy az egyben valós, majd meg fogjátok látni. Átnéztem az Appleblogra, nem vették át az infóimat. Átnéztem a beszéljükmac-re, ők sem vették át. Handrás? El van kenődve a 16 processzorjával, aminek video kártyáját nem is tudja rendesen meghajtani, így az irc-ről kell letöltenie hozzá kexteket.

Holnap tehát zárjójelben kezelni minden infót és adatot!

Szolgáltatásipar, kérem, tanuld meg az alábbiakat, hogy egy élhetőbb országban éljünk:

1. Postán, ha az ablaknál állok és valaki bedob egy levelet a fejem fölött, akkor, kedves néni, ne azzal a levéllel foglalkozz, hanem tedd csak gyorsan félre: miután megcsináltál engem, veheted kézbe azt a soron kívüli küldeményt, pecsételgethetsz, meg itathatsz vele kapcsolatban. Tudom, hogy mint az aranyhalnak, neked is 3 másodperces az agyad, de azért ennyi még talán belefér.

2. Étkezdében, ha 3 órakor a pénztárnál trafikáltok a barátnőddel, végülis nem zavar senkit, de cserébe elvárom, hogy amikor fizetni szeretnék, azonnal megtehessem azt. Hessegesd el szépen onnan az elvált-harmincas-nőt-két-gyerekkel, rendezz le engem, aztán csacsoghattok tovább az élet számotokra kegyetlen, mini-agyatokat foglalkoztató laposságain.

Rendeltünk a héten egy hűtőt a markabolt.hu site-on, visszaigazolták, hogy nincs raktáron, két hét a szállítás, aztán rá egy nappal felhívtak, hogy bocs, nem, pénteken akkor hozzák. És hozták is.

Noha kellemes meglepetés volt, a lényeg nem ez. A szállítás után, a nap végén felhívtak, hogy megkérdezzék, minden dokumentáció, számla, jótállási jegy, magyar nyelvű használati útmutató megérkezett-e. Jeleztem nekik, hogy nem néztem tételesen át, de tudtommal megvan minden. “Miért, önök szerint hiányos volt a szállítás?” — kérdeztem. Erre gyorsan megnyugtattak, hogy nem, nem erről van szó, egyszerűen csak fel szerették volna hívni a figyelmemet arra, hogy ezeknek meg kell lenniük. És — mágikus mondat — “reméljük, hogy legközelebb is nálunk vásárol”.

Annyira meghatott ez a dolog, hiszen oly ritkán kapok ilyen, vagy ehhez hasonló kiszolgálást Magyarországon.

Ez volt a nap harmadik jó híre öt másik nagyon rossz után. 2009. január 30 van. 300 környékén az euró.

“vasárnap 11 órától a páratlan rendszámú, hétfőn a páros rendszámú autók közlekedhetnek Budapesten” — olvasom az Indexen

Az állampolgárok hivatalos tájékoztatására ez a cikk készült.

A Demszky PR: “A főpolgármester ezúton elrendeli a gépjárműforgalom korlátozását Budapesten. A főváros egész területén tilos a nyílt téri égetés.“ — imádom ezeket a bürokrata szófordulatokat, de komolyan.

Az én használt gépjárművem utolsó számjegye történetesen páratlan, így ma 11 órától (mintegy 22 perc múlva) jogosan közlekedhetek a városban. A híradás nem tér ki arra, hogy ma 11 órától 24 órán át kell betartani a korlátozást, vagy pedig hétfőn hajnalban jöhetnek a páros sorszámú autók. Ha ugyanis ez a helyzet (feltételezem), akkor KÖVETELEM azt a kieső 11 órát a páratlan rendszámú testvéreim nevében! Megszívjuk ugyanis: hétfőn 11 előtt pont be tudnék menni a munkahelyemre, és csak a hazautat kellene megrizikóznom, amit könnyedén megtehetek hátsó kerülő utak igénybevételével.

A Plastik média közleménye A Plastik média szerkesztője betartva a rendeletet, annak visszavonásáig BKV-zni fog azokon a napokon, amikor rendszáma alapján nem jogosult külterületi égetésre. A Plastik média szerkesztője ugyanakkor mentális feljegyzést készít arról, hogy a családban legyen legalább egy páros és egy páratlan számjegyre végződő autó (most nincs), az esetleges jövőbeni evázió miatt. A Plastik média szerkesztője fenntartja magának a jogot, hogy fényképezőjével felvételeket készítsen azon autósokról, akik szarnak a rendeletre, majd ezeket a felvételeket az asztalfiókba helyezze és mutatóujjal rájuk mutasson, őket fog között szűrt szitokszavakkal illesse, melyben felhasznál különféle szelektált állatneveket, így például a “majmot”, a “csimpánzt”, az “orángutánt”, vagy akár a “tulkot”. Az állatnevek között nem szerepelhet a “bambi”, “őzike”, “nyuszika”, illetve az álatalános iskolai olvasókönyvek további állatnév meghatározásai sem. Szerepelhet kivételként ugyanakkor a “szarvas”, viszont elválasztva és a “-vas” szótag elhagyásával.

Reggel (dec. 11.) ülök az internet előtt, remekül megy minden, kirakom a Szfinx posztot, eltelik 15 perc, egyszer csak elmegy a net. Puff, vége. Ez ilyenkor úgy néz ki, hogy feljön az Airport Utility, a lámpa pedig sárgán villog. Mivel mennem kellett a melóba, nem szaroztam vele, hagytam a vérbe mindent.

Akkor még nem sejtettem, hogy ez a probléma egy második szakaszú ÖVIV jelenség lesz este 21 órakor az életemben.

Este hazajövök, semmi változás. Ennek a fele sem tréfa, modem ki be, airport ki be, hasztalan. Végignézem az airport beállításait, azt látom, hogy PPPoE-vel kapcsolódik. Próbálom áttenni DHCP-re (hogy majd a T-Home eszközből kapja), semmi. Felhívom az indiaiakat a T-H Üfsz-en, kiderül, hogy T-Home átváltáskor megváltozott mind az azonosítóm, mind az 5 jegyű jelszóm, semmit nem tud segíteni. Annyit megsúg, hogy “nincs hiba”. Ebből kikövetkeztetem, hogy a modem ellát a gateway-ig.

Most nem fogom ecsetelni a hibakeresést fds segítségével, de a lényeg, és ezért ÉRDEMES blogolni, a következő:

- 2008. december 11-én reggel a T-H szakemberei letiltották a szimultán PPPoE kapcsolódási lehetőséget egy előfizetésen

- nálam úgy volt beállítva a rendszer, hogy az Airport Extreme felcsatlakozik PPPoE-vel, és ő volt a DHCP szerver is

- a T-H installált modemen is (!) be volt állítva a PPPoE felcsatlakozás, viszont ki volt kapcsolva a DHCP (!), így történhetett meg, hogy a szakemberek fenti tiltása után nem élt az internet kapcsolat, illetve a közvetlenül T-H modemre dugott kábellel sem volt net

- a T-H modemjének természetesen nem találtam meg a leírását, csak nagyon nehézségekkel (mert egy magyar piacra gyártott spéci darabnak tűnő eszköz), viszont most itt van — Pirelli DRG A225G, a router login ebből: http://192.168.1.254 default user: 3play default pass: 3play

- a megoldáshoz az Airport Extreme-en be kellett állítani, hogy connection sharing: OFF (bridge), minden mást pedig DHCP-n keresztül kapjon, azaz:

Mindezekből az következik, hogy nálam most olyan a setup, ahol a T-H modemje a PPPoE kapcsolat létrehozó és DHCP szerver, az Airport Extreme pedig egy egyszerű wireless Access Point. Utólag teljesen triviális és egyszerű az egész, csak éppen kinyomozni a hibát nem volt ennyire magától értetődő.

Az ismeretlen rendszergazdának köszönöm a szimultán PPPoE kapcsolat letiltását, mert ezzel legalább kiderült, hogy az installációt végző kollégák szar munkát végeztek.

Ma valahogy megint trippeltem egyet az online márketingesek csodálatos világában. Webdesignmegoldasok.hu:

Elavult “javas” technológia, mi? Vakok között félszemű a király, mi? A webdesigner szakma nevében vagyok felháborodva, de tényleg. Szörnyű.

Végignéztem egy videót, ahol a szakember megmutatja, hogy a 30 napos Adobe Photoshop triallal hogyan lehet a “professzionális” weblap templatekben átírni a szövegeket, amik “régtegeken” vannak elhelyezve. Majd a szintén 30 napos trial Dreamweaverrel weblapot csinálni belőle, aztán mehet is a publikálás. És ez nem is kerül akár 100 ezer forintba, a kisvállalkozásod egy csomó pénzt megtakarít.

Végül pedig jöhet az IMPACT POPUP nem elavult (!) javas technológiájú, értékesítési számokat AKÁR 300%-kal növelő szoftver megoldás. Készen is van az önjáró weblap. Nem kell nagy google tehetség, hogy észrevegyük: az Impact popup nevű “dobozos” szoftver ugyanannak a belterjes onlinemarketing vírusnak a szellemi terméke, mint az összes többi hasonló megoldás. Ráadásul szintén ott írják, hogy milyen reseller programban lehet részt venni, ami szépen le is csorgott a fenti magyar weblapra. Teljesen nyilvánvaló, hogy a sok template is ilyen “bulk purchase” slash “affiliate” program keretében összefércelt valami.

De nincsen ezzel semmi baj. Online marketing. Gagyimarketing. Vegye, akinek inge.

Hát kedves KKV tulajdonosok. A webdesigner szakmában dolgoztam annak idején, és tudom, hogy ez a fenti parádé semmi másról nem szól, mint arról, hogy eladnak nektek néhány látványos, ugyanakkor felszínes megoldást. Ettől még nem lesztek professzionális weblap készítők, ugyanúgy fogalmatok sem lesz arról, hogy mi az anyámkínja lehet az a “javas” (már ha ez a neve, ugye!), mitől Photoshop a Photoshop, és így tovább.

Az eset strukturális problémára mutat rá: Magyarországon nincs olcsó és rapid weblap fejlesztő cég. Ha van, akkor el vannak dugva, vagy kevesen vannak. Ha lennének, akkor ugyanis nem lenne szükség ilyen webdesigner gyorstalpalókra, aminek az egyetlen célja az értékesítés a tudás átadása helyett.

Döbbenet!

Ma elmentem beváltani a lejárt, majd újra kiküldött Google AdSense csekkemet a Raiffeisen fiókba. Viszonylag gyorsan sorra is kerültem, ám a hölgy nagyon kedvetlen volt velem. Középkorú, anyám lehetne, unott fapofával hadarta, hogy személyi-lakcímkártya-számlaszám. Átadtam mindent, de mondtam neki, hogy nem tudom a számlaszámomat.

Erre visszanézett azzal a tekintettel, amivel csak a középkorú pénztáros hölgyek tudnak, és benne van, hogy “na, ez is csak egy olyan, aki nem tudja a számlaszámát, amit majd megint nekem kell kinéznem a gépből”.

E mellett szóban is megfeddett: “Hogyhogy nem tudja a számlaszámát?”

“Nem tartom fejben.”

“Én sem tudom!” — hangja meglepően ingerült volt

“A személyi igazolványom alapján azonosítani tud engem.” — próbálkoztam

“Miért, nincs kártyája?” — terelt ügyetlenül

“Lehet, hogy tudom fejből” — ezen a ponton bemondtam gyorsan egy számlaszámomra körülbelül hasonlító számsorozatot, annak érzékeltetéséül, hogy nagyjából tudom csak

A nő visszanézett rám azzal a jól ismert “mekkora seggfej” kifejezéssel, majd ingerülten kiadott egy papírt, hogy erre írjam fel. Ezen a ponton kedvem lett volna elmenni a picsába, de tényleg, viszont a Google csekkekkel már nem fogok foglalkozni, tehát ERŐT vettem magamon.

Ráírtam, visszaadtam, leellenőrizte (kezdhette volna ezzel is!), aztán végigcsinálta a folyamatot. Egy kurva szót nem szóltam hozzá, pedig normálisan beszélgetni szoktam velük.

Elmentem. Raiffeisenben csalódtam, immáron újra. Valaha egy szép reményű bank volt a Rájfi, mára viszont azt érzem, hogy egy tömegszolgáltató vált belőle.

A bankok BKV-je.

Aki nem követné az eseményeket a Plastik media szerkesztőségéről, egy rövid összefoglaló az előzményekről: elmentem venni patront a HP Deskjet F380-as multifunkcionális nyomtatónkba. Vásároltam 2 fekete és 1 szines patront, majd elszörnyedtem azoknak az árán. Itthon derült aztán ki, hogy rossz kazettákat vásároltam, mert egy régi HP shopping cardot vittem véletlen magammal. Ezen a ponton kapcsolódunk be a történetbe.

Ma visszamentem a Media Marktba, sírtam egy darabot a vevőszolgálaton, de amit el tudtam érni, az csupán a bontatlan festékkazetták jóváírása lett. 7000 forint a károm (hacsak valaki nem akarja megvenni valamennyi pénzért, 25 a HP kódja). Az összeget természetesen le kell vásárolni, még előtte “hátul” a nyomtató osztályon kell lepecsételni a jóváíró papírt. Séta.

Hátul kérdik, mi történt, Józsi, miért sírsz, ki bántott? Mondom nekik, hogy az én hülyeségem volt, hogy nem néztem meg, ezzel nincs mit csinálni. Beraktam tehát a helyes kazettákat a kosárba (ezúttal csak egy feketét és egy szineset), de kiderült, hogy még kb 4 ezer értékben kéne vásárolni. Ekkor ajánlottak egy közepes minőségű 10×15-ös fotópapírt, betettük, de utána még mindig volt vagy ezer forintnyi rés.

Szemlesütve azt mondtam nekik:

“Kérek még egy fekete patront.”

Nyeltem a könnyeimet, de nem volt mit tenni. Megkérdezték, hogy milyen nyomtatóm van, megmondtam, aztán nem tudom már pontosan hogyan történt, ki mire mit emelt, de az lett a vége, hogy eljöttünk egy EPSON DX9400F nyomtatóval. Így néz ki:

Ami presales alapján megfogott:

- 2007 szeptemberi modell
- komponens alapú festékpatronozás, az utángyártott darabja még a Media Marktban is 2 ezer forint
- más gyártó, nem HP (mindig HP-t vettem eddig)
- Apple Universal logó a csomagoláson
- lapadagolós szkenner
- kártyaolvasó az asszonynak
- mountolt LCD, amin lehet klikkelni, meg zoomolni a fotókat
- FAX, mert ilyen sincs a szerkesztőségben

Árban sem volt rossz, 40 bruttóért vittük.

Itthon egyből össze is szereltem (telefon nélkül egyelőre, ahhoz még vennem kell hosszabb kábelt), kipróbáltam. Egy picit aggódtam, hogy research nélkül veszek javat, de most már egyáltalán nem bánom, hogy így döntöttem. Lássuk az első benyomásaimat:

PRO

- nagyon kellemes és könnyen használható, intuitív LCD menü, számítógép nélkül is remekül használható sok funkció (pl supply level check!)
- kártyaolvasó remekül működik és keret nélkül (!) nyomtat 10×15-ös papírra, igen kellemes csalódás (lehet, hogy ez alap, de nem ehhez voltam szokva)
- jól áttekinthető és navigálható EPSON.COM, amin elsőre megtaláltam a Mac drivert / scanner szoftvert, ezt fel is telepítettem gond nélkül, háztartásban levő eszközöket is telepítettem kettő klikkből aztán
- RSS feed az update-eknek ugyanott
- lapadagolós szkennelést be lehet állítani, hogy egyetlen gomb megnyomására készítsen több oldalas PDF-et, automatikus állományelnevezéssel, általam meghatározott, email konform méretben (pl egy T-Online csekk szinesben 196 kilobyte — supernice!)
- a HP-től eltérően hátul kell a friss papírt beletenni, sokkal feszesebb és stabilabb
- érezhetően gyorsabb, mint a régi volt

CON

- a Mac-es szoftver jól láthatóan valami Universalra portolt Carbonos szemét, rusnya ikonokkal és UI-vel (mentségére legyen mondva, hogy rövid tesztem során jól működött minden), íme például a Windows 95-öt idéző printer ikon a prefsben (gay printer?):

- a lapadagoló nem eszik meg akármit, gondosan kiegyenesített lapokat szereti csak, grrr, gondolom egy 100 ezres árkategória lenne az, ami még ennél is robosztusabb

Egyszóval most itt tartok, örülök, hogy léptem, még ha olyan hirtelen is.

Kardossal beszélgettem erről a múltkor, azt mondta, hogy ő is valami hasonlót vett, de úgy érzi, nem kellett volna költenie 40 ezres range-ben, mert csak a 15 ezres range funkcionalitását használja ki. Ebben egyet tudok érteni vele, viszont én többet 15 ezres kategóriájú printert nem vásárolok magamnak. Drága a patron, és egy felsőbb kategóriával összevetve nagyon gagyi. Emlékszem volt idő, amikor nem jöttek ki a deskjetből rendesen a papírok, rosszul szívta be stb. Ez azt jelenti, hogy hiába vágyik az ember arra, hogy 15 ezeres funkcionalitást kapjon jó minőségben — nem lehet elérni.

Most viszont tudok lapadagolva egy nyomással szkennelni, tudok fehér hollós faxot fogadni, olcsóbban patront vételezni, SD kártyáról közvetlenül fotót nyomtatni, és az egésznek sokkal jobb minősége van, mint a másiknak volt.

15 és 40 között van 25 rugó különbség, de ez jól elköltött forint, bitches.

Azt még hozzá kell tennem, ha a Media Marktban nem botlok bele a felkészült és segítőkész eladóba, akkor nem vásároltam volna. De megtettem és nem bántam meg.

Magyar Telekom Nyrt-től kaptam egy csekket, hogy 600 forint elmaradásom van. Írok nekik, vatta fak, én virítom a lóvét, mindent pöpecül, ne nyomjátok a vakert, vagy ha nyomjátok, erőspisták, támasszátok alá. Előbb a rendszerüzenet, majd az outsource-olt Panjabi MC írt nekem CRM-ben, hogy igen, volt tavaly novemberben egy csekk befizetésem, ahol 1770 helyett 1170 forintot utaltam. Leellenőriztem, és tényleg igaza volt (ellenőrzés, azaz: Excel file túrás két helyen, bankszámla trackelés, personal csekk előbányászás), elgépeltem 1170 — 1770 helyett. Szépen beírtam az otthoni költségvetési állományom megfelelő cellájának megjegyzés rovatába (amit előzetesen már krémszinű sárgára szineztem), hogy elírás történt, kiegyenlítettem a csekket, learchiváltam a többi közé. (Magyar Telecom üfsz teljesen korrekt volt egyébként, fasza válaszidő, releváns üzenet.)

Elbasztam ezzel ma kb 28 percet. De most rend van. És ez a fontos. Rend.

Függöny.

Vettem ma kettő feketét a budaörsi Media Marktban, 7990 Ft egy darab. Azt hittem, spriccelni kezdek a pénztárgép előtt.

Azért ezt tényleg alávaló szemétségnek tartom a HP részéről, hogy így árazza be a termékeit. Ilyen pofátlanul. Három fekete patron után átléptem a nyomtatóm árát. Fuck them. Fuck them hard.

Tényleg elmehetnek ezek héliumot szívni Panjabi MC-vel.

update: Megőrülök. Kiderült, hogy rossz shopping card-ot találtam a lakásban és ROSSZ patronokat vettem. 27, 27 és 28-at vettem 21, 21 és 22 helyett. Valószínűleg a régi nyomtatóm shopping card-ját találtam meg a lakásban, az új helyett, amit a PÉNZTÁRCÁMBAN őriztem. Ez most derült ki este. Vihetem vissza. Nem hiszem el. Nem hiszem el.

A 37Signals a szemem láttára jutott el oda, ahol most van. Az összes terméküket láttam megjelenni, mindegyiken előfizető is voltam, nagyon tetszett az egész céges koncepció. Kiváltak a multiból, összetették, amijük van, aztán elkezdték megcsinálni a Rails alkalmazásokat.

Pénteken volt egy KÉT órás kiesésük. Egy load balancer kiesett a szolgáltatónál. Ezt is onnan lehet tudni, hogy ők maguk írták le gyakorlatilag mindenhová. A transzparens szolgáltatás, tudjátok. Blogolja, mi van. Külön szerverre raktak egy status update miniblogot is, ahol részletesen közvetítették az eseményt. Ebből idéznék, boldozások tőlem:

We have located the problem to be with the load balancer setup. A new unit is being installed. We should be back shortly. Again, we’re terribly sorry for this disruption of service.

The technicians at our service provider are still working on installing the new load balancer. We’re breathing down their neck as heavily as we can. And we profusely apologize for this unacceptable interruption of service.

Again, we’re incredibly sorry for this disruption. This is not how Fridays are supposed to be.

It’s hard not to be very disappointed that a simple load balancer replacement can take this long for someone who’s supposed to be the best in the business.

The latest from our service provider is that the reason it’s taking so long is because the configuration for the load balancer lives on a CF card that has also gone bad.

Ezen túlmenően kiraktak egy postot is az incidensről, ahol megjelent megannyi “Litch” és osztja az észt, hogy mit hogyan kellett volna csinálni (LIKE THEY KNEW), és így tovább. Ezen elgondolkodtam.

Kellemetlen, hogy downtime van, igen. A vevőim megérdemlik a tájékoztatást, igen. De hogy ezt nem reklámozom, blogolom, meg részletezem ilyen szinten, az is biztos.

Most őszintén, de tényleg ki a faszt érdekel, hogy a load balancert mikor teszik vissza, meg éppen hol tart a folyamat? Kit érdekelnek ezek a zsírtól csöpögő dumák, két soronként “I’m so fucking very, very, utterly and madly sorry about this, you can’t even believe / I’m breathing on their neck / They’re supposed to be the best in the biz”.

Kellemetlen, de minden szolgáltatónál van ilyen időnként. Kiraknak egy logót, elnézést kérnek, tájékoztatnak, elérhetők maradnak, aztán két óra múlva újra megy a biznisz. Akit ez zavart, annak személyesen válaszolunk, jóváírunk, elnézést kérünk.

De hogy megpróbálunk transzparensek lenni — nonszensz. Már elnézést, de a vásárlóimnak az általam nyújtott szolgáltatáshoz van közük, nem pedig ahhoz, hogy mi van a fekete dobozban. Ha ahhoz lenne közük, akkor nálunk dolgoznának.

Corporate blogging gone veri fasza.

Jó dolog ez a cucc, de érezni kell a határait. A 37Signals a blog cég, mindig is azok voltak, és egyszerűen képtelenek “out-of-the-blog” gondolkodni. Ezzel sokkal több kárt okozhatnak maguknak, mint azzal, hogy lekezelik egyesével azokat a vevőiket, akiknek a két órás downtime meghatározó volt.

Neked a kibaszott SIKERT kell kommunikálni kifelé, nem pedig azt, hogy bazmeg David Heinemeier Hansson a Rackspace “industry’s best” kollégáinak a nyakán — szó szerint — liheg, és teszi ki a megjegyzéseket a miniblogra.

Ez lehet tök jó is, de lehet myth busting is. Én jobban szerettem volna abban a világban élni, hogy a 37Signals egy tök jó cég, ők superhuman-ek, és mindent tök jól meg tudnak oldani — mint ahogy teszik is. Csak éppen a negatív reklámmal ennek ellenkezőjét érték el. Ha mindezt nem kommunikálják szét a világba, csak az érintett vevőiket kezelik le, én erről soha nem szerzek tudomást, számomra a télapó még mindig létezik.

Csalódtam most bennük.

Ma újabb garanciális kört voltam kénytelen megfutni Opauszki úrral (www.lejatszo.hu), mert a héten egyik nap arra értem haza, hogy az Infrant Netgear ReadyNAS NV eszközöm süket. Se ki, se be, se előre, se hátra.

Szerencsére a táp csere megoldotta a dolgot, gond nélkül felállt a rendszer, most az FS check fut, az adatoknak semmi bajuk nincs ránézésre. A logokból az derült ki, hogy volt a múlt héten kb három nap, amikor 55-56 fokra emelkedtek a diszk hőmérsékletek, aztán néhány nap log nélküli szünet, majd boom. Remélem a legjobbakat azért, fingers crossed.

Amint hallom tőle, szépen mennek lefelé az 1TB diszk árak, így terveim szerint egy év múlva már 4x1TB-re bővítve fogom hajtani az eszközt, és akkor TÉNYLEG SOHA NEM FOGOK kifutni a szabad helyből. Jelen pillanatban még 250 gigám van ropogósan.

Opauszki úr egyébként figyelmembe ajánlott Macbook Pro-ra tehető értékmegőrző megoldást, azaz:

- szilikonos billentyűzetvédő hártya (egybefüggő, finom)
- trackpadra ragasztható védőmatrica
- trackpad alatti gombra ragasztható védőmatrica
- trackpad melletti felületre ragasztható védőmatrica

A szett kb 10 rugóba fáj, de aki értéket akar megőrizni, annak mindenképpen venni kell ilyesmit. Én már telefont és iPod-ot sem fogok venni hártya nélkül. (Sőt, szűzhártya nélkül.)