Archive for the ‘gamez’ Category

iOS gaming és benne: Minecraft

Rengeteg jópofa kvarcjáték van már az iTunes Store-ban. Ebből csemegézünk néhányat a kedvenceim közül. A Fargoalról már írtam, nézzük a többieket!

1. Final Freeway

Jelenleg 1 dollár csökkentett áron kapható a “Final Freeway” autós játék. Egy japán fickó fejleszti és a klasszikus “Outrun” típusú 16 bites játékok új generációja. Poénja a dolognak, hogy ugyanúgy sprite alapú (bár ez nem nagyon látszik), viszont remek 60 fps-es szórakozás, ha csak rohangálni és autókat kerülgetni támadna kedvünk.

2. R-Type

Az Irem japán játékfejlesztő eredetileg 1987-ben jelentette meg ezt a klasszikus side-scrolling shootert. Gyakorlatilag minden géptípusra portolták annak idején, az Amigás változat megegyezett a játéktermivel:

Commodore 64-en sajnos picit elkapkodták a portot, ott inkább a Factor-5 által készített Katakis ment, viszont iPhone-ra is van az Irem eredetivel megegyező változat 2 dollárért és csúcs! A régi kor szlengjében mondva “elvetélés cool” az anyag, többféle módon is irányíthatjuk az “Arrowhead” nevű űrhajónkat és küzdhetünk a sok pályán előre. Baromi nehéz, touch interface-en is jól irányítható, hatalmas, igazi arcade stuff, zabálom-imádom!

3. Monster Dash

Nehézsége és sokszínűsége miatt az R-Type-ot nem sorolnám a kvarc kategóriába, viszont az 1 dolláros Monster Dash mindenképpen oda illeszthető. A Canabalt korábban már megismert játékmenetére épül, de sokkal “profibb”. Az alap itt is ugyanaz: rohan előre a figuránk, egy dolgot tudunk, mégpedig ugrani, aztán kérdés, hogy ki tud messzebb jutni. OpenFeint integrált, így haverjaink ellen is tudunk pontversenyben indulni. Remek grafikája van és a játékmenetet is kiegészítették a lövéssel, valamint felvehető extra fegyverekkel. Az ember sokszor csak kapkodja a fejét, hogy mi hol van és próbál 5000 pont fölé menni. Remek kvarc anyag!

Kezdetben averzióim voltak az iOS játékplatformmal kapcsolatban, hiszen eddig Itália Nintendo földjén termettek csak a könyvek jó stuffok, s most Pannónia az iTunes Store is ontja a szép dalokat letöltéseket — imádom!

4. Minecraft

A végére hagytam ezt az indie, a svéd Markus “Notch” Persson által Java-ban fejlesztett játékot, baromi érdekes koncepció és egyszerű, mint egy faék. Lényege, hogy egy egy virtuális 3D homokozóban “pixeles” kockákat hozunk létre, illetve veszünk el. Ebből aztán elég hamar egy jó nagy pixelezés / legózás kerekedik. Van benne játékmenet is, ahol szörnyek elől kell menekülni, a kocka-rakás dolgot védelmünkre felhasználni, illetve ásványokat bányászni, de a lényeg ez az egyszerű koncepció. Időközben lett multiplayer portja is, ahol többedmagunkkal tudunk vitézkedni a térben.

Mondanom sem kell, hogy szinte mindenki 8 bites pixelezésre illetve egyéb kreatív hülyeségekre használja, itt van például egy Samus és Metroid sprite gyorsított felvétel, amin gyönyörűen látni, ahogy a művész úr emelvényt állít, arra felmászik és úgy pixelez — beszarás!

A játék böngészőben is kipróbálható, itt a “Classic” változat single playerben, regisztrációt követően viszont van lehetőség valami szerveren is multizni. A játék új változatát jelenleg “Minecraft Alpha”-nak hívják és ezt a regisztrációs díj megtérítése után kapjuk meg. Nagyon ajánlom, aki szereti az eredeti ötletre épülő, elborult anyagokat. Érdemes végignézegetni a Minecraft Museum-ot is!

Mac gaming

Augusztus elején már keseregtem egy sort arról, mennyire barátságtalan a Mac-es játék kérdéskör manapság. Mintha csak meghallották volna a sirámaimat, nem sokkal később megjelent egy frissítés csomag, én pedig 3 évnél is idősebb gépemre is feltettem a Snow Leopard Graphics Update-et, ami roppant szűkszavúan ennyit mondott csak:

The Snow Leopard Graphics Update contains stability and performance fixes for graphics applications and games, including fixes that:

- address frame rate issues occurring in Portal and Team Fortress 2 on certain Macs
- resolve an issue that could cause Aperture 3 or StarCraft II to unexpectedly quit or become unresponsive

A felsorolás két pontját szokta az ember elolvasni általában, pedig a lényeg ezúttal az általam sárgával jelölt részben van. Sokat egyébként nem szoktam várni a frissítésektől, most is csak a rend kedvéért raktam fel a reboot-igényes csomagot. (Ráadásul 2009 és 2010-es Mac modellek vannak felsorolva, mint célcsoportja, ennek a frissítésnek.)

Kipróbáltam a Portalt, Half Life 2-t és a Team Fortress 2-t is, mind a három játszhatóan futott az őskövület laptopomon. Még a textúrákat is “high” módba tettem, úgy sem volt különösebb problémám azzal, hogy elkezdjem a HL2-t az elejéről és elvigyem egész sokáig. Persze csodák nincsenek, de egyáltalán nem tapasztaltam a korábbi akadozásokat, hirtelen lassúságot, ezzel ellentétben natív felbontásban mind a három játékkal kellemes perceket töltöttem el.

A Valve egyébként meglepően részletes posztot rakott fel weblapjára arról, hogy mi áll a dolog hátterében. Ezt mondják (szintén kiemelek):

we have spent a large chunk of effort in the intervening months working with Apple and their GPU vendors to close the performance gap with Windows. The combination of changes in our code and the latest graphics update available from Apple today removes a variety of software bottlenecks, resulting in significant graphics performance enhancements for Mac gamers.

Vagyis együtt dolgoztak velük és a teljesítmény határozott javulását sikerült elérniük. Meglepően szűkszavú a közlés erre vonatkozó része, de ebből, és a tapasztalataimból arra következtetek, hogy rengeteg mindent átírtak a két cég fejlesztőmérnökei.

Zárásként kiderül az is, hogy még nincsenek az út végén:

we are anticipating even more speedups in this area if Apple implements the uniform_buffer_object extension and GLSL 1.3 in a future update. (…) We’re very excited about the performance improvements that Apple and the GPU vendors have been able to deliver this summer and we are working with them to further improve performance.

Szeretném megjegyezni, hogy előbb raktam fel az update-et és próbáltam ki a játékokat, utána kezdtem csak utánaolvasni a kérdésnek. Kicsit olyan volt nekem ez, mint megnézni egy jó filmet úgy, hogy nem tudok róla semmit.

A dolgon annyira fellelkesültem, hogy megpróbálkozok egy StarCraft II telepítéssel is a saját gépemen.

Epic Win

Megjelent az Epic Win alkalmazás iPhone-ra. Ez egy olyan to-do menedzser, amivel XP-ket gyűjthetünk egyes, általunk kitűzött célok elérésekor. Én például nagyon lusta vagyok akkor, ha le kell mennem fekvőtámaszokat csinálni, vagy egyes munkafolyamatokat is előszeretettel tologatok, prokrasztinálok. Ezt a hiányosságot próbálták megoldani ezzel a jó ötlettel, hogy tudniillik XP-t gyűjteni és szintet lépni mindenki szeret.

Will you be a swarthy dwarven toiler, CEO of pain, mistress of task domination or an ent mage of paperwork mountain?

Ma jelent meg az App Store-ban (letölthető innen, $3.- vagy €2,39.- a magyar boltban), azonnal ajánlom via FB2.

Epic win.

ESL Classics: Rapha vs. Cooller

Az utóbbi idők legfantasztikusabb videója:

Az egyik játékos utólag stúdióból végigelemzi a játékot és a stratégiát, helyenként belelassítanak az akcióba, hogy még szemléletesebb legyen. Nekem, egykori “quake” hobbistának fantasztikus volt ez a 20 perc. A QuakeLive jól láthatóan nem csak arról szól, hogy megyünk és lövünk, hanem gondolkodnak is elég sokat, illetve számoljuk a respawn megjelenéseket. A skilleknek persze meg kell lenniük: bunny, rail, pozícionált rakéták.

Aki türelmetlen: a meccs a videó 4. percétől kezdődik.

Gaming 2010

Az előző poszt hozzászólásai alapján gondoltam, hogy nyitok egy külön fórumot a kérdés megtárgyalására. Régóta birizgál engem is a gondolat: létezik még a “PC gaming”, mint platform? Lájkold be a posztot, ha igen.

Én magam már évek óta konzoljátékos vagyok. A konzolnak megvan az az előnye, hogy nem kell a hardverrel szarozni. Megvan a vas, csak a játék a kérdés, márpedig az van dögivel, sőt, rengeteg exkluzív anyag, de ha nem is az, ott jelenik meg először, vagy csak ott van a DLC. Szándékos túlzással annyi mondható ki, hogy minden játék megvan konzolra is, kivéve hármat:

1. Blizzard
2. Steam
3. EVE

Engem persze totálisan hidegen hagyott a PC gaming, most is csak az SC2 kapcsán került előtérbe.

Annak idején én magam is barkácsoltam a PC-met, a brutálabb videokártyák 40-60 ezer forint között mozogtak, viszont amikor 2-3 év után úgy döntöttem, hogy befejlesztek, akkor mindig ugyanúgy nézett ki a dolog: kiderült, hogy memóriához már rossz az alaplapi foglalat, kiderült, hogy alaplapot is cserélni kell, gyakorlatilag mindent újra meg kellett vennem, de akkor már vettem egy új házat is. Jól emlékszem, hogy a monitorom volt fix, egy 17-es, annak idején Indexben szerzett darab, összefirkáltuk, aztán hazahoztam, végül Kianeknek adtam (szerintem még ma is megy valahol a világban).

Nem hiszem, hogy manapság nagyon változott volna a helyzet ezt illetően. Jó esélyét látom annak, hogy egy minőségi csere ma is a teljes hardver frissítésével jár gyakorlatilag. Mindez a PC gaming intézményéért, ami, a konzolok és a konzol tartalmak erőteljes növekedésével, az én számomra, az én életemben, teljesen okafogyottá vált.

A másik kérdés: a játékok. Úgy tűnik, hogy az FPS és RTS kategórián, pro-gaming, kompetitív-gaming kívül nem nagyon éri meg ezzel foglalkozni. Én úgy látom, hogy a professzionálisabb, framerate alapú, legeslegújabb technológiákat felvonultató játékok niche- és az MMO-k mass market piaca a PC gaming 2010-ben, a tömeg az konzolozik, a legszélesebb tömeg meg Wii Fit-en ugrabugrál, mint valami félbolond.

Mac gaming

Akik követik a blogot, jól tudják, hogy mennyire vártam már a StarCraft 2-t. Kapva kaptam az alkalmon és átmentem a Duna Plázába, hogy egy vadonatúj 27-es i5-ös iMac-en, korszerű, 1GB videómemóriával rendelkező gépen próbáljam ki a játékot. Arra gondoltam, hogy milyen jó lesz majd ekkora képernyőfelületen kis egységeket irányítani! Sőt, már az is megfordult a fejemben, hogy … de nem, inkább mégsem.

Én értem, hogy sok pixel a 2560 x 1440, viszont azt várom el, hogy egy nem is túl csúcshardverre tervezett játék “ultra” felbontásban egy néhány napja piacra dobott csúcsgépen röccenés mentes, tökéletes élményt nyújtson. Erre nem képes a Snow Leopard 10.6.4 és az iMac i5.


Handrás felvétele

A “bootcamp” folyamatos emlegetése inkább valamiféle utolsó menedék, mert nem próbáltam. Állítólag azzal sokkal gyorsabban fut minden. A fenti, nem túl reprezentatív videón nem látszik az igazi sebessége a programnak. Így YouTube alapján azt mondaná bárki, hogy nincs ezzel semmi gond, és igaza is lenne. Lehet vele játszani, semmi gond, viszont folyamatosan az volt az érzésem, hogy egy 2 éves hardver van előttem. (Ezt a mondatot kedvem lenne sárga szövegkiemelővel végighúzni.)

Teljesen normális sebességgel fut a játék abban az esetben, ha XBOX méretű felbontást állítunk be, de akkor meg az a baj, hogy csúnyapixeles lesz. Sajnos ezzel a 27-es monitorral csak natívban érdemes bármit csinálni, esetleg ablakban futtatni, de az is olyan — ciki. Ettől függetlenül azt is figyelembe kell venni, hogy a játékot nem ekkora pixelszámra készítették. Döbbenetesen sok mai viszonyok mellett még ez a képpont mennyiség, ez abból is látszik, hogy szörnyen elnagyoltak a kis egységek 3D kidolgozottsága, olyasmi, mint mai szemmel megnézni a God of War 2-t PS3-on. (Erre mondja bárki, hogy az SC2-t az örökkévalóságnak tervezték, ebben is van valami.)

Mégegyszer: nem fut rosszul, de én ennél többet vártam volna. Bootcamppel, Windows alatt nagyon kíváncsi lennék az élményre. Azt gondolom, hogy a Mac, mint játékplatform pillanatnyilag egyenlő a Windows alatti játékkal. Ez nagyon szomorú. Hallottam véleményeket, hogy 10.5 Leopard alatt teljesen jó a sebesség, illetve olvasni azt is, hogy 10.6.3 alatt mások a driverek — ezt nem tudom visszaellenőrizni, egy dologban biztosak lehetünk: a Windows gyorsabb, pont.

Érdekes, hogy számomra ez a “probléma” a konzolok világában csak a StarCraft 2-vel jelent meg, észre nem vettem volna. Kár, hogy a Blizzard platform stratégiájában még a gaming PC szerepel. Én kiadtam volna PS3-ra is a játékot, aztán USB egérrel és billentyűzettel tolja, aki akarja — nem sokkal egyszerűbb?

Egyébként köszi annak a névtelen usernek, aki a múltkori videómból kibányászta és fel is használta a 7 órás guest pass kulcsot, mert nem tudtuk használni:

Szerencsére volt egy második kulcs is a játék mellett. :P

StarCraft 2 unboxing


Nem jelenik meg a videó? iPhone / iPad verzió

Továbbra sem adtam fel álmomat, hogy játszani fogok vele. Első ötletem az volt, hogy külső diszkre rakok Bootcamp-et és azon próbálom meg. Azt már korábbról tudom, hogy direktből nem lehet külső diszkre Windows partíciót tenni, de megpróbáltam túljárni a gép eszén azzal, hogy egy külső lemezre raktam szűz Snow Leopardot, bebootoltam róla, aztán onnan indítottam a Boot Camp Assistant-et. Az eredmény:

Ha működött volna, akkor is digitálisan kellett volna letöltenem a dolgot, mert az SSD installálás óta nincs optikai meghajtó a gépemben, há-há.

A következő ötletem az volt, hogy Linda fehér Macbookját fogom kölcsönkérni, elvégre az teljesen új gép. Kis siránkozás után sikerült is elméletben allokálnom a célra, azért elméletben, mert csak este próbálhatom ki, miután elmosogattam. (Mennyire sokkal egyszerűbb Wii-vel játszani, ugye?)

Mit mondhatnék még? Lassítani tudtok, megállítani nem.

update: Linda új generációs Macbookján el tudtam indítani 10.6.3-as driverekkel “low” felbontásban. Egészen jól játszható, bár a grafika totál gyökér, ha tudom, hogy mit mutat “brutal” settingen (sajnos tudom). Ettől függetlenül kezdtem el a story módot, jópofa az egész. Kicsit sok nekem ez a “Gears of War” típusú üresfejű katonai baromság, de ezt leszámítva remek játék. Kifejezetten tetszik, hogy ötletesek a küldetések.

Kicsi krumpliknak készült írásunk arról, hogy hogyan vészeljük túl a StarCraft 2 launchot és ne legyünk idő előtt agyhalottak, de mégis maximalizáljuk az élményt

Mit tegyen az a burgonya, aki imádja a Blizzard játékokat, de éppen nincs rendelkezésére álló, megfelelő erejű játék-PC, amin futtatni tudná, viszont mégis szeretné maximalizálni a Blizzard Experience-t? Hiánypótló írásunkkal nekik szeretnénk segíteni.

Először is: tudatosuljon bennünk, hogy nincs megfelelő hardverünk a futtatáshoz. Az ember ilyenkor ösztönösen, reflex-szerűen alternatív megoldásokat keres a vas beszerzésére. Mivel a 800 eurós rüszmolyadék PC-k világából már megjöttünk és helyette a “function over design” minimáliskolát járjuk, eleve kizárt lehet egy ilyen szottyadmány megvásárlása:

A nyilvánvaló röhej helyett sokkal nagyobb veszélyforrás lehet a világ gaming isteneinek ármánykodása miatt a StarCraft 2 launch day-re tett új, erősebb GPU-val szerelt iMac megjelenése, amit még Horváth András, a Zsíros Anna fanclub örökös tagja is tetéz azzal, amikor elárulja, hogy hétfőre fogható az új modell.

Kis krumpliknak szóló leírásunkban azonban felhívjuk a figyelmet arra, hogy az új gép beszerzése milyen ideológiai harcon alapul és hogyan vehetjük fel a harcot ezekkel az ideákkal!

Először is ne hagyjuk magunkat meggyőzni azzal, hogy majd mi mindenre tudjuk használni az új gépet a StarCraft 2 helyett. Például HD videó vágás, RAW képek menedzsment, nagy képernyő, otthoni dolgozós gép stb, hiszen jól tudjuk, hogy az ideológia mindig csak indoklás a vásárlás felé vezető úton.

Másodsorban mire lenne való a burgonyáknak készült írásunk, ha nem arra, hogy feldolgozzuk a hiányt.

Mivel pimpelhetjük fel a gépünket? Az új installer képernyővel semmiképp:

Helyette inkább töltsük le a játék hivatalos ikonját és tegyük fel a kérdést magunknak: vajon csak a Windows világ miatt készült el 256 pixeles méretben? Mik ezek a fakó színek?

Esetleg nézzük végig az installer képernyőit, amik rajzos formában foglalják össze az alapmű sztoriját:

A vizuális betekintés helyett azonban a legjobb: a megújult Battle.net-en regisztrálhatunk kontót magunknak, valamint felvihetjük a régi játékaink kulcsait, ami után digitális letöltés formájában újra miénk lehet az eredeti lemezek hiányában is a StarCraft.

E mellett elolvashatjuk a Plastik média 2007-es tudósítását az újrajátszási élményekről, ahol kiderül: a kommentekben is remek elemző, holisztikus tartalom tud felépülni.

A Blizzard egyébként két módon osztályozza a játékait az éppen aktuálisak mellett: classic games (Diablo 2 + expansion, Warcraft 3 + expansion, Starcraft + expansion), illetve legacy games (Diablo, Warcraft, Warcraft 2 + expansion, minden egyéb). A classic játékokat tudjuk felvinni, a legacy cuccoknak búcsút mondhatunk, illetve dosbox feeling, nem támogatottak a továbbiakban. A classic játékokat tudjuk még Battle.net-en játszani, de ez nem a modern, match-making, achievement alapú megoldás lesz, hanem a megszokott játék, külön kontóval működik a továbbiakban is. A World of Warcraft kiégett kontónkat társítani tudjuk a modern kontónkhoz, a jövőben pedig azzal tudunk felcsatlakozni.

Miután felvittünk minden régi játékunkat, amit lehet, kezdjünk neki újra a StarCraftnek! Garantáltan elfut még egy virtualizált Windowson is, nem lesz vele semmi gond. Az élmény majdnem olyan, mintha már az új lenne a kezünkben, hiszen olyan régen játszottunk vele, hogy mégis a szokásos SC-fixet kapjuk.

Ha mégis megpróbálkoznánk az újjal: állítólag az Inteles Macbook Pro laptopokon is elfut a játék elég jó felbontásban, ha Bootcampelünk egy Windows partíciót magunknak. Ha nem lenne elég helyünk, akkor megpróbálkozhatunk azzal is, hogy külső lemezre feltolunk egy Snow Leopardot, aztán arra rakjuk a Windows partíciót — hogy működik-e? Nem tudjuk, de egy fanatikus burgonya mindenre képes, látjátok, még guide-ot is ír.

4501

Négyezerötszázegy. Pontosan ennyi nap telt el 1998. március 31. és 2010. július 27. között. Az első dátum az a pillanat volt, amikor megjelent, a második dátum ma van, amikor megjelenik minden idők egyik legsikeresebb és leghosszabban játszott játékának folytatása, a StarCraft 2. Szinte hihetetlen, hogy itt van ez a pillanat, akik követik a világ egyik legsikeresebb játékszoftver gyártó cégének, a Blizzardnak a történetét, tudják, hogy HÁROM HOSSZÚ ÉVE VÁRUNK ERRE A NAPRA (ekkor jelentették be, hogy dolgoznak a folytatáson).

És most itt van.

Jól emlékszem 12 éve kis suttyó gyerekként a C3-ban álltam, Jinx volt az első, aki kipróbálta és már alig vártam, hogy én is megtoljam a játékot (akkor még warezból), aztán Gaba a LAN partyn magyarázta el a Protoss egységeket, sőt, elmesélte már akkor, hogy ezt a játékot még az anyukája is végigjátszotta. A StarCraft stratégiai játék mellett egyszerűen nem lehet elmenni. Az eredetit a mai napig kompetitíven tolják, a második nem véletlenül készült ilyen sokáig: ugyanilyen időtávra tervezik. Olyan monumentális lesz az egész, hogy ma csak a Terran küldetéseket kapjuk meg egyjátékos módban, a Zerg és Protoss küldetések külön lemezenként érkeznek majd a jövőben.

Egyetlen apró problémám van, amit egy ma reggel Gemyny-től kapott levél is megerősít:

“En kb 6eve foglalkozok a jatekkal mar az elso reszt is versenyszeruen toltam,sikerult bejutnom az sc2 betateszteloi koze.A jatek nagyon jo,el kell hogy mondjam.Mac-en is baromi jol van optimalizalva,ellenben a 10.6.4 szornyu grafikai drivereinek koszonhetoen viszont a 8600GT-vel felszerelt mac-em viszont most per pillanat meghasal alatta.10.6.3-al viszont gyonyoruen futott.”

A bétát kipróbáltam és sajnos nem fut élvezhető sebességgel a laptopomon. Melóra remek gép a mai napig, SSD-vel a sebesség észvesztő, viszont játékra alkalmatlan. Gaming PC-m nincs, korábban gondolkodtam egy 27-es iMac beszerzésén, de egyelőre sokallom rá az összeget. Pedig már mögé tettem az ideológiát, hogy videókat azon kell vágnom, fotókat ott kell rendszerezni és még gamingre is használható adott esetben. Ráadásul ezt az egészet fejelte meg a tegnapi hír (kiemelés tőlem):

“new Mac Pros (finally, right?), speed-bump iMacs, and the gorgeous new 16:9 27-inch Cinema Display that Apple might hypothetically release tomorrow”

Keresztet kell vetnem, ne kísérts!!

Amit még nagyon tudok ajánlani, az az eredeti StarCraft- és küldetéslemezének, a Brood War story arc újra megtekintése. A játékot is érdemes végigvinni, de akinek limitált az ideje, az nézze végig azt, hogy kellett ezt az egészet megélni 1998-ban. A videók több részesek és a videó alatti “response” résszel kell továbbléptetni. Az összes renderelt videó, küldetés előtti sztorik, illetve a játék közben fontos részek is mind benne vannak, tényleg olyan, mint újrajátszani a játékot.

Az eredeti játék intrója tehát:

Az első sztori rész pedig itt, de ezt már a YouTube-on kell nézni.

Uraim, egy fantasztikus korban élünk.

Tron game

Megjelent a US Store-ban az ingyenes és hivatalos Tron játék. Nem rossz, a régi C64 és később Amigás játékokat idéző tankos-lövöldözős. Multit még nem néztem.

Aki gondban lenne a játékleírás értelmezésével, annak ezt a parancsot javasoljuk kiadni:

A Tron Legacy filmet várjuk (HD trailer), FB2 releváns üzenete a témában:

PS: remélem a programozó palánták szétcsúsztak már a hp -r 'echo join(array_map("chr",array_map("bindec",str_split(file_get_contents("php://stdin"),8))))."\n";' részen. Nekem sikerült!

Super Mario Galaxy 2

Gondolhatja mindenki, hogy fel volt írva a naptáramba, így kapva kaptam az ötleten, amikor FB2 jelezte, hogy az 576 üzleteiben már 10-én akciósan, 12 ezerért lehet vásárolni Super Mario Galaxy 2-t. Csütörtök este el kellett tehát mennem és a meglepett eladó szeme láttára átvettem a játékot (az arckifejezéséből ítélve nem sok 33 éves idiótát láthat):

A játéknak neki is veselkedtem és vasárnap estig (nem csak a játékkal foglalkozva) 62 csillagig jutottam el. Ez nagyjából az utolsó világ, van még hátra 10 csillag és akkor challenge-elhetem az utolsó pályát, aztán tulajdonképpen jöhet a megnyerés. A magamfajta HC platformernek persze ez nem elég, célom a 120 csillag. (A sima Galaxyben 118 csillagnál megakadtam, két pálya elkefélt nehéz, képtelen leszek őket befejezni.)

Nézzük a játékot!

Ha C64-szlengben akarnám magam kifejezni, akkor azt mondanám, hogy “elvetélés cool!” — pontosan olyan, mint amilyen a Galaxy, csak még-még-még. Ezúttal már nyomulhatunk Yoshival is, vannak új sapkák, kizárólag új pályák, megszokott játékmenet, ultra precíz irányítás.

Fantasztikusan aranyos az egész, de nem kicsiknek való játék, egy komoly, 120 csillagos teljesítéshez elképesztő teljesítményre van szükség a nehéz részek rengeteg kigyakorlásával. (Egyes pályákon 20-30 életet is el kell pazarolni, mire betanuljuk annyira, hogy sikerüljön!)

A grafika kidolgozottsága is hibátlan. A Galaxyvel megteremtettek egy stílust ezekkel az élénk színekkel, hatalmas formákkal, nagy objektumokkal. Ami döbbenetes számomra, és nem vagyok képes felfogni, hogy tudják ilyen gyorsra megírni a motort? 1 flyback sebessége van végig, azaz sehol nem röccen, vagy akad a megjelenítés. Teljesen mindegy, mit látunk, vagy mi van a képernyőn, ultra-gyors mindenütt. Mindezt egy Wii-ből. Értem, hogy nincs kinn annyi poligon, de ha egyszer döbbenet módon néz ki még így is!

Maga a kihívás, a pályák “seasoned” Galaxy játékosnak nem fog különösebb fejtörést okozni, tempósan lehet haladni csillagtól csillagig. Az irányítás ugyanaz, mint a másik játék esetében is, Yoshinál is keveset kell újratanulni. Az egész roppant magától értetődő.

A központi pályaválasztó hub ezúttal nem egy nagy űrhajón zajlik, hanem különösebb fakszni nélkül egy Mario fejét mintázó “bolygón”, ami űrhajóként is funkcionál, és a világ térképen kell navigálni vele a kiszemelt bolygóhoz.

Egyszerűsítettek a comet systemen, nem kell különféle színű üstökösökre “várni”, helyette minden pálya legelső csillagánál meg kell találnunk az eldugott, nehezen felvehető comet coint, ha ez megvan, és be tudjuk fejezni a pályát, akkor azon a szinten megjelenhet majd a comet.

Ha nagyon bénák vagyunk, a “New Super Mario Bros. Wii” játékhoz hasonlóan ezúttal is megjelenik az őrangyal, aki segít végigjátszani a pályát, de ennek semmi értelme nincs azon kívül, hogy le tudjuk lőni a poént saját magunk számára. (Ilyenkor nem kapunk csillagot.) Nincs viszont “pro” videó módusz, helyette a bónusz DVD megfelelő részén nézhetünk néhány “skill” videót, de semmi játékba integráltság.

Előtérbe helyezték még az apró csillagok (star chips) és pénzek (coin) gyűjtögetését is. A kis csillagokat pályánként tudjuk akkumulálni életektől függetlenül, a pénzt minden élet elvesztésével nullázzák — ez nagyjából megegyezik az első játékkal is. A world mapen való közlekedéshez szükség van apró csillagokra, illetve egy-két rejtett pálya ilyenek megvásárlásával tűnik elő, míg a pénzt a pályán belül kell helyenként felhasználni egy-egy rejtett csillag eléréséhez. Persze már az a rész, hogy összegyűjtsünk annyi coint, egy csomó fejtörést és kísérletezést okoz.

Nagyon fontos játékmenet változtatás, hogy az életeinket nem menti le a játék, így minden bekapcsolás után 5 élettel kezdünk. Elég kínos, főleg, hogy első nekifutásra ügyesen optimalizálva 99 életet stackeltem fel, gondoltam, ez majd elég lesz a durvább szakaszokra, de a következő bekapcsoláskor nem voltak már benne. Nem túl nehéz életeket szerezni egyébként, a játék elején minden pálya befejezésekor menjünk el szépen a hub mellett cirkáló gomba űrhajóra, illetve dobjunk a kockával is (ez utóbbinak 50% az esélye), később lemehetünk a csövön és a lumánál 30 star chipért vehetünk egy dobókockázást, aminek az alábbi kimenetele lehet: 1 star chip, 1 élet, 5 élet. (A trükk az, hogy akkor üssük meg a kockát, amikor a star chipet mutatja és mindig az 5 élet jön ki.)

A pályák és játékmenet végig nagyon ötletes, bár sok mindent ismerhetünk már korábbról. Ez nem feltétlen probléma, hiszen a Mario univerzumban vagyunk. Roppant sok újdonság van ugyanakkor, szinte minden pálya valami új poén, vicc, játék, vagy ötlet.

Azt még el kell mondanom, hogy 120 csillag van ebben a játékban is, utána pedig újrajátszhatjuk az összes pályát, ahol annyi a dolog, hogy meg kell találni egy zöld csillagot — kíváncsi vagyok mennyire játszanak ezzel az ötlettel majd. Összesen 240 csillag + 2 eszement durva lesz a végén. Ha jól tudom, a 241. csillag egy über-brutál pálya, a 242. csillag pedig ugyanennek a végigjátszása életerő vesztés nélkül. Fasza, szerintem azt már nem fogom megugrani. A Galaxyben is egy ilyen rész van hátra, ahol konkrétan egy mega-hosszú pályát kell végigcsinálni rontás nélkül, ami nem is lenne baj, ha nem kéne a láva elől rohanni egy hosszú, több szegmenses kínlódás után.

Ettől függetlenül különösebben nincs is mit ragozni a Galaxy 2-t, úgy ahogy van hibátlan platformer, egy kihagyhatatlan játék. Elképzelhetőnek tartom, hogy posztolni fogok még róla, most nagyjából a könnyebbik felénél tartok. :)

Aki kedvet kapna hozzá, nézze meg ezt a hivatalos in-game trailert:

Van még rajtam kívül addikt Mario gamer itt a Plastikon? Speak up!

Prince of Persia classic

Számos portja létezik az eredeti Prince of Persia játéknak és az iPhone / iPad port múlt heti megjelenésével célszerűnek éreztem rendet tenni a fejekben (mármint a saját fejemben) a kérdés kapcsán.

Az akkori 25 éves Jordan Mechner 1989-ben Apple II-re készítette el a játékot. A kiadást egy évvel később, 1990-ben követte az Amiga / Atari ST és a PC változat, amik gyakorlatilag teljesen azonosak voltak egymással. Azért csak gyakorlatilag, mert az Amigás és PC-s port grafikailag pixelre azonos, viszont az Ataris változatba már itt-ott belerajzoltak néhány dolgot, sőt, a fő sprite sem azonos az “eredetivel”. Az alábbi képen összehasonlítottam az Amigás és ST-s változatokat egymással. Jól megfigyelhető a sprite-ok mellett, hogy a háttérgrafika is módosult helyenként:

Én eredetinek egyébként az 1990-es Amigás / DOS-os portot hívom — ezek egyébként 32 színből voltak megrajzolva. Nem tudtam leellenőrizni, de véleményem szerint Mechner pixel-szakilag az Amigás változatot rajzolta konkrétan meg, és az Apple II jelenítette meg úgy, ahogy. (Az Apple II nagyon furcsán dithereli a grafikákat.)

A DOS változat egyébként az összes létező hardveren és grafikus csatolón elfutott, én annak idején 1991-ben Hercules grafikus kártyás megjelenésen játszottam (klasszikus pillanat, amikor bevetik a tömlöcbe, aztán felkel, ezen az animáción mindenki eldobta az összes agyát), kötelező volt a színes CGA-s változat, majd berosáltam az EGÁ-s színektől, de a VGA megjelenítés volt csak azonosnak tekinthető az Amigással.

Eltelt egy újabb év, ekkor volt a nagy 16 bites konzol boom, a PoP-ból is megjelent mindenféle változat az összes konzolra átrajzolva. Ezeken tényleg teljesen felesleges tételesen átmenni (sőt, a PoP összes portját egyáltalán végigvenni), mert mindegyik másik grafikával rendelkezik és a recept mindenhol ugyanaz: az eredeti Amigás grafikának átalakítása az adott platform technikai paramétereinek megfelelően.

Egy érdekesség, hogy 1992-ben, a konzolos megjelenések évében jelent meg a Macintosh port. Ez azért izgalmas, mert az összes konzolon nagyjából 320×256-nak megfelelő 32 színű grafikákkal találkozunk, viszont a Mac-es változat már 640×400-as, az eredetihez képest vízszintesen és függőlegesen is dupla felbontású változat (pontosan mint az iPhone 4G-ben, haha). Fogták az eredeti Amigás portot, megduplázták a felbontást mindkét irányba és újra rajzolták az egészet. Gyakorlatilag a teljes játék ugyanaz hangulatilag, mégis sokkal szebb a finomabb grafika miatt.

Elsőként nézzük meg az Amigás és a Mac-es title screen-ek összehasonlítását (sajnos 610 pixelre van clippelve a Plastik méretkorlátai miatt):

Érdemes megnézni még azt is, hogy a börtön pályák tile-setjei hogyan változtak a konverzió során. A Mac-es portot hívják egyébként “enhanced remake”-nek:

Az enhanced remake másik fontos újítása, hogy a főhős már nem az a fehér ruhás jellegtelenebb valaki, hanem egy turbános figura, ami gyakorlatilag az 1992-től következő portoktól jellemző, így például megfigyelhető a “túlrajzolt” 1993-as MegaDrive porton is:

Ugyanez jellemző még a szintén 1993-as Super Nintendo portra is, ahol picit másképp néz ki a sprite, de ugyanúgy sokszínű, túlrajzolt:

Az SNES port érdekessége még, hogy nem az eredeti 13 pályát, hanem egyenesen 20-at tartalmazott, sőt, az eredeti pályák is ki lettek egészítve külön szobákkal, bossfightokkal (!), ahol nem csak kardozni, hanem hajolgatni is kellett. A Super Nintendós port egyébként helyett kapott (hát persze) a most május végén megjelent, legújabb “Prince of Persia: The Forgotten Sands” Wii változatában is, amit sajnos meg kell vásárolnom.

De visszatérve még egy gondolat erejéig: 1994-ben érkezett meg a Prince of Persia 2, ami DOS-on ugyanúgy 320×200-as VGA grafikával rajzolt, Mac-en ugyanakkor már ez is “enhanced” grafikával készült. Ez a játék nem lett annyira sikeres, csak három portja létezik: DOS, Mac és SNES. Mind a három azonos, a sprite is a már megszokott turbános “modern” iskolát követi, képünkön a Mac-es változat:

Ez a játék egyébként egy picit már elmozdulás az eredeti hangulattól, amolyan Aladdin-típusú játék lett, nekem annyira nem is tetszik.

A múlt héten kiadott iPhone / iPad portok címe: “Prince of Persia Retro” és teljes mértékben a Mac-es változaton alapul. Mivel a 640×400-as bontás helyett csupán 480×320 pixel áll iPhone-on rendelkezésre, össze kellett mindent szépen nyomorgatni, viszont túlzás nélkül állítható, hogy ez a Mac-es hires port még mindig:

Photoshopban egyébként összehasonlítottam az enhanced remake-kel és gyakorlatilag nem történt más, mint az, hogy átscale-eltek szépen mindent, aztán itt-ott kijavítgatták az eltéréseket. Ettől függetlenül ugyanaz. Kicsit zavaró, hogy a touch kontrollok belelógnak a játéktérbe, így például az első pálya végén a kardot gyönyörűen kitakarják. Érdekes módon, de leginkább költséghatékonyság miatt az iPad változat grafikája nem a 640×400-as porton alapul, hanem egyszerűen az iPhone van felnagyítva.

iPhone / iPad tippek a végigjátszáshoz:

  • az “akció” gomb a képernyő közepe, ezzel a funkcióval tudunk kardozni, illetve életerő üvegeket elfogyasztani
  • kardozásnál a felfelé nyíllal tudunk blokkolni, de ilyenkor picit hátra kell lépnünk, csináljunk mindig helyet!
  • hatékony, ám kiszámíthatatlan kardozási technika az ellenfél felé gyorsan lépkedni a gomb sorozatos nyomogatásával, aztán távolságban rászúrni, majd kezdeni előről a sorozatot
  • az akció gomb lenyomva tartása mellett a jobbra/balra irányokkal tudunk lépni, ez nagyon sokszor hasznos, illetve a platformok széléhez is ezzel tudjuk magunkat szépen pozicionálni, a herceg így nem esik le
  • a második pálya végén meg kell tanulnunk a “széléről elugrás + platform széle elkapás” kombót: álljunk a platform szélére, rugaszkodjunk el, majd azonnal nyomjuk az akció gombot, különben a herceg nem kapja el magától!
  • rengeteg titkos szobát találhatunk: a mozgó padlók árulják el a helyüket, felfelé háromszor meg kell ütni, mire leesik, de vigyázzunk, mert ha ránk esik a padló, egy életerő pontba kerül az ügyetlenségünk!
  • a 8. pálya első őre nagyon pribék, az alábbi módszerrel lehet megverni, agyatlanul, minél gyorsabban bebillentyűzni: balra nyíl – fel nyíl – action – action
  • ugyanitt amikor feljutunk a felső szintre az utolsó őrnél lopakodni kell, hogy ne forduljon meg, különben mindig lever majd, ha beérünk hozzá
  • az alábbi képen a Plastik média szerkesztője kard által elhalálozik, de utolsó erejével még a szakadékba taszítja ellenfelét:
  • nem tudja valaki, hogyan lehet a korábbi pályákon már megszerzett életerő folyadékokat tovább vinni?

A játékban nem lehet menteni, viszont bármelyik pályától el tudjuk kezdeni a játékot. Érdemes megvásárolni, az 1 dolláros árért (€0,79) igazán megéri.

Józsi hétvégi gaming javaslatai

Prince of Persia Retro (iPhone és iPad):

Broken Sword Directors Cut HD (iPad):

Koi Pond HD (iPad):

Ez utóbbi nagyon klassz, az iPhone-on korábban már megismert változatban immáron be is rendezhetjük a saját tavunkat:

iPhone játékok

Érkezik az Amiga emulátor is a C64 emulátort készítő Manomio-tól:

A UBI Soft pedig a Prince of Persiát fogja kiadni iPhone-ra, ezt tuti végignyomom:

As one of the progenitors of the platforming genre, Prince of Persia is legendary for its innovations in fluidity of animation, controls and level design. Experience an adventure that will enthrall first-time players and seasoned veterans alike.

Automatically post your progress to your Facebook pages using the game’s integrated connectivity.

Control the prince’s jumps, battles and acrobatics using the iPhone’s unique touchpad controls.

Supported Platforms
iPhone, iPod, iTouch and iPad

A PoP filmet egyébként sajtó vetítésen már láttam 3 héttel ezelőtt, hamarosan posztolom is a véleményemet, holnap megy a mozikban.

Alan Wake

Hétvégén végigjátszottam az Alan Wake-et, most pedig véleményt alkotok.

Az Alan Wake olyan játék az XBOX-on, mint az Uncharted 2 a PS3-on: mindkettő gyönyörű és szanaszét módon kidolgozott grafikailag, de olyan szinten, hogy az embernek folyamatosan rossz érzése van azért, amiért nem nézte végig centiről centire a pályát. A hasonlóság még azért is jelen való, mert a játékmenet is gyakorlatilag pontosan megegyezik a két játék esetében: ha sokáig ácsorgunk egy helyben, regenerálódunk, a fegyverek és ammuníció felvételét fehér ikonok és feliratok jelzik. Szintén hasonló run-and-gun játékmenet folyamatosan.

Ez leírva nagyon bénán hangzik, de aki végigjátszotta a kettőt, biztos egyetért velem benne. Az Alan Wake persze ugyanarra a bőrre felhúzott “picit más” játék, itt ugyanis az akció jelenetek mellett rengeteg sztori köré épülő videó és misztikum kapcsolódik, míg az Uncharted 2-ben több volt a logikai rész. Ettől függetlenül mindkét játék hasonló élvezeti görbén helyezkedi el nálam.

Az Alan Wake a “paráztatós” fajtából való. Én valamiért azt vártam, hogy egy Silent Hill típusú, fokozatosan emelkedő frekvenciájú paráztatás veszi kezdetét, ahol a sztori hagymahéjanként kövéredik, és valamiért kissé csalódott voltam, hogy rögtön az elején, sőt, már a kézikönyvben is leírásra került, hogy akkor zseblámpával az arcukba kell világítani az árnyék embereknek (“The Taken”), aztán bumm-bumm beléjük.

Eleinte még izgalmasabb a para-faktor, utána már teljesen megszokható és egyáltalán nem éri váratlanul az embert, ismertté válik mindazon játékot felépítő legókockák összessége, amik azt hivatottak leírni, hogy mi következik majd.

Megmondom őszintén, hogy a legelső pálya, ahol a kontrollokat tanítják meg az emberrel és már egyből lidércnyomással kezdődik, nem tetszett. Én sokkal jobban kedveltem volna, ha a “szörnyek” majd csak később jönnek, nem pedig kapjuk 5 perc után rögtön az arcba a játék alapelveit: ez ugyanis az Alan Wake nagyobb részben, szaladgálunk egy zseblámpával, keressük a fényeket, gyűjtjük a tápot. Kevesebb rész a kaland/exploráció/hangulat.

Grafikailag hibátlan a játék, nem is értem, hogy az XBOX-ból hogyan képes ilyen sebességű és ilyen gazdag játék kijönni. Rettenet, mi mindent belezsúfoltak. Legtöbb rész teljesen gyors, alig észrevenni itt-ott teljesítmény romlást. Hegyek, fák, házak, tükröződő víz, mindenhol úgy rohan a kamera, hogy öröm nézni. Technikailag csillagos ötös a játék.

A másik rész, ami nagyon tetszett: az egyes chapterek végén levő zárás. Komolyan mondom, borsódzott tőlük a hátam, különösen egy-egy végigtolt kényelmetlenebb fejezet végén annyira működik a zene, a nagy beúszó logó, hibátlan, meg is fogom venni a soundtracket.

A sztori egész izgalmassá kezd válni a második óra után, a hangulat egyre csak fokozódik a legvégéig, ahol viszont egy viszonylag könnyű bossfight után fejeződik be az egész. A játékmenet is igen érdekessé válik, bár az alap séma sajnos megmarad a játék során végig, de valamiért izgalmassá tudják tenni. (Bár, ha szigorú vagyok, akkor azt mondom, hogy elég unalmas tud lenni a játék során ismétlődő harcok sokasága.)

Nekem nagyon tetszett a játék, de nem fogom újra megcsinálni, pedig van benne replay value (megcsinálni itt is a 100%-ot). Benne lenni egyébként letehetetlen, gyakorlatilag 5 órát játszottam vasárnap délután mindenféle családi konfliktust felvállalva. Ebből a szempontból nem volt olyan jó a játék, viszont játékélménynek egész kafa lett. Picit untam már a vége felé, a 6. chapter simán kihagyható lett volna.

Ötös osztályzatot megadtam.