Archive for the ‘gasztro’ Category

Firenzei fogyókúra

Bűvös szakács:

Dante poklának pitvara, trecento bölcsője, Machiavelli és Savonarola főhadiszállása, Mediciek fészke, csodák és borzalmak birodalma, ahol az ember nem tud úgy lépni, hogy ne ütközzön történelmi kövekbe, a kövek közt vérmesen száguldozó mopedekbe, melyek közül egyik-másik nem is száguld, hanem kimondottan áll, és pacalt kínálnak belőle. Ezek a legveszélyesebbek.

(…)

sok esetben nagyon jó választás egy egyszerű trattoria, a részben állandó, részben szezonálisan változó rövid étlapot tartó polgári kisvendéglő, amelyet gyakran családi büszkeség vezérel. Nem írják ki, hogy “háziasak, olaszosak, firenzeiek vagyunk”, csak egyszerűen azok.

A recepteket nem olvastam el, csak a körítést, roppant jó kitekintés.

Laci! Konyha! (Hegedűs Gyula utca)

Handrás régi üzlethelyiségével gyakorlatilag szemben, a Hegedűs Gyula utcában nyílt meg Pollok László (Csalogány) és Benkő (Mák) új étterme, a Laci! Konyha!

Annyira kicsi ez a szakma, hogy a főszakács neve is ismerősen cseng, itt a Plastikon is lelkendeztem tavaly(előtt!) májusban már az Aranyszarvasról, Mogyorósi Gábor ide jött át. Amikor elmentünk az étterembe, ezt még nem tudtam, így elég meglepően is ért a dolog.

Ebből persze már látni lehet, hogy az ételekkel sem lesz túl nagy gond. Nem is lett. Eredetileg azért mentünk el a Lacikonyhára, mert azt a tippet kaptam, hogy 2500 forint az esti három fogásos menü, kellemes a környezet, jó a konyha.

Nem foglaltunk asztalt, nem voltak sokan, viszont a pincérek szép számmal képviseltették magukat, kellemesen közvetlen volt a minket fogadó fiatalember, hátrakísért egy asztalhoz, ami valamilyen mezőgazdasági munkafolyamatban leselejtezett dolog emailben súgnak: kábeldob, viszont kontextusából kiragadva máris egy extravagáns dolog lett belőle.

A helyet is ilyen dolgok jellemzik: láthatóan valamiféle romkocsma éttermi megvalósítása, ahol nincs szabály. Szögek állnak ki a falból, falfirkák, mindenféle lim-lomnak látszó bútordarab. De ez nem különösebben érdekelt, ide a kaját, mert éhes vagyok!!

7500 forintért választhattunk volna hét fogásos degusztációs menüt, de mi Lindával válság okán a 2500 forintosra mentünk rá. Én egy rukkolás rizottót, báránycsülköt káposztás tésztával és lúdlábat választottam. Vezettem, így italnak szörpöt ittam szódával.

A rizottóról nincs különösebb emlékem azon kívül, hogy jól volt elkészítve, de nagyon zavart, hogy csak két kanálnyit adtak belőle. Ha valaki külön akarja ezt megvásárolni, bizony alaposan a zsebébe kell nyúlnia, mert külön számítva 1800 (!) forintot kérnek ezért a két kanálért. Még szerencse, hogy menüztünk!!

A báránycsülök viszont már erőset villantott. Hoppácska!

Az improvizatív maroktelefonnal készített rossz minőségű képen nem látszódik, de a köret is finom, és a csülök! Omlós, késsel-villával gyönyörűen fosztható a csontról, bőr csodálatosan megpirítva, öröm volt falatozni. Ezen a ponton kezdtem nagyon elégedetté válni, nem érdekelt, hogy valami mezőgazdasági munkafolyamat eszközön étkezem, meg a romkocsma-per-dizájn környezet, jó a kaja.

És a lúdláb! Baszki, a lúdláb!!

Ha a csokit nem számítjuk, kétféle gyümölcs, két szelet kandírozott (?) narancs, leöntve valami édes szósszal, tejszínhab – mesés!

Mondanom sem kell, mennyire elégedett voltam a vacsorával. A rizottóval rosszul indultunk, viszont utána remekül fejlődött a menü. Linda is roppant elégedett volt, majdnem sikongatott is tinilány módszerben. Jattal együtt fejenként megúsztuk 3 ezer forintból. Hibátlan ár-érték arány volt menüben. Nagyon ajánlom mindenkinek ezt az éttermet egy patron erejéig.

Laci! Konyha!
Hegedűs Gyula u 56.
+36-70 370-7474
http://lacipecsenye.eu/

Ritka szakma

Balatoni Brigitta interjú, Bűvös szakács:

Akkoriban kerültem át a Csalogány26-ba, és egyszerre minden megváltozott. Ha úgy tetszik, megismerkedtem a kemény maggal. Ott nagyon “történtek” akkoriban a dolgok.

Először láttam például thermomixet vagy pacojetet, először hallottam bizonyos technológiákról, és a tányérdesszertről (!) mint olyanról. Egy napon például leültettek, és kitálaltak nekem egy hosszú menüt, mint egy igazi vendégnek. Teljesen elkábultam. Úgy éreztem magam, mint aki betépett.

Ne hagyjuk ki a recepteket sem.

Mautner Zsófi szakácskönyve

Stahl Judit Kulinária kiadója gondozásában jelent meg Mautner Zsófi (Chili & Vanília) új szakácskönyve, a “Gyere velem főzni! – slambuctól bambuszig”. Aki még a maradék napokban szeretne valakinek karácsonyi ajándékot venni, azonnal vegye meg, tökéletes dolog. Nem kis mértékben azért, mert Zsófi ismét szabad kezet kapott a szerkesztésben, sőt, a könyben szereplő összes ételt ő maga főzte meg, szokás szerint auteur szinten közreműködve — ez másképp nem is megy.

A polcon 4490 forint az ára, viszont belelapozhatunk virtuálisan a Bookline-on, ahol 3817 forintért rendelhető meg, de ennél is olcsóbb a kiadótól, ahol 3590 az ára (és szintén van néhány illusztráció a könyvből).

Aki személyesen szeretné 3500 forintért dedikáltan megvenni, vasárnap, december 18-án a Millenáris Park “B” csarnokában megteheti, részletek itt. Valami ilyesmi lesz a végeredmény:

Ahol a pincérnek mindig igaza van

Bementem az étterembe, kértem két dolgot, erre kihozott a fickó plusz egy italt. Mondtam neki, hogy én azt nem kértem. Azt mondta, hogy de igen, azt kértem. Erre elmondtam neki teljesen normálisan, hogy akkor talán félreérthettük egymást, de ő csak hajtogatta az igazát, megpróbálta megmagyarázni, hogy amikor bejöttem, akkor azt mondtam, aztán rákérdezett, hogy menüt nem kérek, mondtam, hogy de igen stb. Láttam, hogy nem enged a pozíciójából, így elvállaltam a dolgot, kifizettem a tételt a végén (az italt nem ittam meg, bele se kóstoltam, tényleg nem kértem).

Nem az a része az érdekes, hogy kinek van igaza. Lehet, hogy én mondtam félreérthetően, lehet, hogy konkrétan hülyeséget mondtam, és az is lehet, bár ennek kicsi a valószínűsége, hogy ő értett félre engem a zajban. Az érdekes rész ebben az, hogy kinek kell kifizetnie a tételt: nekem, neki, vagy az üzlet tulajdonosának?

A pozíciójából arra következtetek, hogy neki vonják le a béréből, hiszen nem engedett a százból. Viszont ha ez így van, akkor az üzlet tulajdonosa a hunyó, hiszen nem ad hatalmat a pincéreinek ahhoz, hogy egy ilyen esetet megnyugtatóan kezeljenek. (Eleve aki üzletet csinál, az azonnal cserél, akárkinek van igaza.) Az üzlet tulajdonosa márpedig azért nem ad ilyen döntési hatalmat a pincérnek, mert optimalizálnia kell a bizniszt a magyar vállalkozói szférában.

A kérdés tehát struktúrális természetű és egyetlen emberre mutathatunk a végén: Orbán Viktorra.

Első rage képregényem: pénteki randi

Spagetti egyszerűen

Imbisz – Szimplán:

Most ezt már nem tudom bent tartani. Jó lett, nagyon, és hogy ne higgyék, csak magamat dicsérem, a fő érdem az otthoni paradicsomoké, amik nem láttak vegyszert, napot viszont annál inkább. Persze a saját nevelésű bazsalikom is remekül teljesített. Tudom és befejezem, de azért ha hozzájutnak még igazán édes paradicsomhoz, egyenek egy jó spagettit vacsorára. Vagy ebédre. A reggelit azért nem ajánlom.

Csak a jó sör

Orosz Péter via email:

Akit érdekel a finom sör: van ez az oldal –

http://csakajosor.hu/

– ami nagyjából azt tudja, amire az URL alapján következtetni lehet, egyben az idén először tapasztalható Végre Lehet Magyarországon Rendszeresen Tök Finom Söröket Kapni Year Zero életérzés főleg innen ered.

A választék pár százalékát volt csak módon eddig elfogyasztani, de rengeteg nagyon finom van már ezek között is. Életmódszerűen italozom itt.

Ami nagyon jó, hogy ki tudnak szállítani mindent, 15 rugó felett ráadásul ingyen, és 2–3 munkanapon belül. 15 rugót egyébként nem nehéz elkölteni itt, de korántsem a flancos, drága belga izéken van a hangsúly: az egyik legjobb termékük például egy cseh láger, ami 300 forintba kerül, és pontosan 300× jobb a közértben 270 forintért kapható vackoknál.

Úgyhogy ha ez bárkit is érdekel, akkor lehet böngészni és válogatni. A bonyolult megoldás az, hogy mindenfélét veszünk, az egyszerű, hogy rendelünk két rekesz Primátort (az előbb említett, minőségéhez képest szinte ingyenes cseh lágert). Vagy ezt a két megközelítést kombináljuk. Mindenből lehet venni már 1 üveggel is.

Akit hozzám hasonlóan elriaszt a kimerítő kínálat, annak íme 1–2 link:

Nyílt levél Mautner Zsófia szerkesztőnek

Tisztelt Mautner Zsófia!

Ezúttal tudatom önnel, hogy a nagybetűs Gasztronómiával történt nyílt és egyenes arculköpést, sőt, pofoncsapást követtem el tegnap, amikor gyanútlanul a KFC gyorsétteremben ebédeltem, fittyet hányva mindennek, amin annyit dolgozunk és amiért annyit küzdünk.

Mert honnan indulnak ezek a gondolatok, kedves szerkesztő asszony? Onnan, hogy az ember gyarló és nem gondolkodik. Én magam is azt gondoltam volna, hogy a gyorsétkezdében történő szóló ebédelés a lehető legjobb megoldás egy intézős nap során. A mai napon arra kellett rájönnöm, hogy ez egyáltalán nincs így, sőt, mint hamarosan kimutatom, tökéletesen az ellenkezőjét érjük el, és ezért, mély szánakozással és rettenetes lelkiismerettel fordulok most önhöz feloldozást kérve.

Egy kis menü a KFC-ben, rá egy extra burgonyapüré (de olyan forró volt, mint a babám szíve! elégettem tőle az összes nyelvem), aztán valahogy annyira jól kérdezett a pultos, hogy még üdítőt is vettem, máris kész a baj: 2000 forintos kosár egy személyre. Annak a motivációját végképp nem értettem, hogy miért vásároltam még extra burgeszpürét a hasábburgonya mellé. Ellentmondásos érzés kerített tehát hatalmába, amikor a hasábburgonya csíkokat a forró krumplipüré szószba nyomkodtam.

Ezért a pénzért egy átlagos étterem átlagos napi menüző helyén pontosan kétszer lehet megebédelni, de ha az ember a Leroyba megy, abból is kikanyarít egy menüt, ráadásul sokkal finomabb is, mint a franchise gyorsétterem régió-menüje. Csak hogy bebizonyítsam állításom helyességét, ma a Leroyban ebédeltem egy menüt, 1490-ért (nem kell mást venni hozzá), paradicsomleves betűtésztával, főételnek két csirkecomb, illatos gombás rizs és kompót:

Stay hungry, stay foolish.

Üdvözlettel a magyar gasztronómia egyik csodálója az első sorból,
Sasvári A. József

Túrógombóc

A Villányi úti Kisvigadóban:

Ráküldtem gyorsba három fröccsöt. És most kis szunyókálás, kis Duke Nukem következik nem feltétlen ebben a sorrendben.

Masters of Pixel

Minden mesterség kitermeli a maga fanatikusait:

An original web series that profiles individuals who have the amazing ability to stand out and create something passionately original. Their drive and expertise often reinvigorates something familiar into a newly minted phenomenon.

Három rész készült el:

Episode 1: Espresso
Episode 2: Syphon Coffee
Episode 3: Cappuccino

Csodálatos.

Kik a jó magyar termelők?

Csite írja lejjebb:

Jelentkezzen az, aki rendszeresen utána megy a jobb mezőgazdasági termékeknek, és vásárolja is!

Építhetnénk ezzel kapcsolatban is. Rengeteg dolog van, mit hol érdemes, venni, kinek van jó áruja, osszuk meg a tudást.

Sorozatunk korábbi darabjai:

2008 — Kik az itthoni web designer cégek?
2010 — Hazai iPhone/iPad fejlesztők listája

The Final Hours of Portal 2

A Valve kiadott egy deszkán és böngészőben is futó 2011-es “multimédia” alkalmazást, amiben bemutatják a Portal 2 (és az eredeti Portal) születésének körülményeit — App Store, €1,59.-

Vasárnap délután gyakorlatilag együltő helyemben végigolvastam (vagy ahogy az angol mondja: in one sitting).

Multimédia szempontból nagyon jó a kiadvány, igazán izgalmas a panorámaképeket a Valve irodájából végigpörgetni, van benne néhány zene, interaktív szavazás, 3D makettek pörgetése, screenshotok, concept artok.

Tartalmilag már vannak kétségeim. A címe “The Final Hours of Portal 2″, ehhez képest ezzel a témával csak érintés szinten foglalkozik. Sajnos nem tudunk meg sokat arról, hogy a Valve, mint cég milyen, inkább csak a netes legendák elmélyítése a cél. Ott minden aranyból és kolbászból van, mindenki egyenrangú, maga a teletömött kreatív mező, ahol semmi más dolga nincs az embernek, mint álmodozni. Nem tudunk meg sok mindent a színfalak mögött történő dolgokról, az üzletről. Komolyan, ez a benyomásom a végigolvasása után.

Ettől függetlenül jó volt, hogy, a lehetőségekhez képest, részletesen bemutatta a Portal készítőinek kulcsfiguráit, mindenkinek a háttértörténetét, sikereit. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez mind láthatóan, érezhetően erősen színezett tartalom, mint írom fentebb, a legendák elmélyítése a cél. A fejlesztés körüli stresszről csak utalás-szinten derülnek ki dolgok, a technikai megvalósításról, kihívásokról, alkalmazott technológiákról pedig egyáltalán nem fogunk semmit sem olvasni.

Nem bántam meg a vásárlást, a rá szánt időt sem, viszont nem ajánlom a megvételét, annyira nem érdekes és informatív. Nem rossz, de kihagyható. Egy jól elvégzett iparosmunka.

Uj Péter nyulat készít

Cvikli: Mallorcai nyúl

Kerestem recepteket interneten – nem kellett volna. Ilyenkor megy át az ember Tamás Gáspár Miklósba, és azt gondolja, hogy az internet tényleg csak arra jó, hogy az idióták idiótaságaikat nagy sebeséggel terjesszék. Az eredeti villányi babos nyúl címen egy olyan recept található, amely flekkenfűszert és pirosaranyat is fölsorol a hozzávalók között, továbbá olajon olvasztja ki a füstöltszalonnát. Ekkora kreténséget ki talál ki? A többi kretén meg terjeszti: vagy nyolc különböző helyen van fönn ez a roppant eredeti recept. Tubus pirosaranyat nyomják anyádra.

(…)

Vettem négy kiló vöröshagymát. Volt holland meg magyar. A holland gyönyörű nagy, szinte már gyanúsan szép. A magyar meg kicsi, csúnya, zsákos. Magyart vettem. Biztos az a jobb. Persze: a faszt. A két zsáknak a fele rohadt volt, a kasszánál még négy kilónyi hagymából megpucolva alig jött ki két kiló. A kitűnő minőségű magyar élelmiszer, hogy basznák meg.

— apró érdekesség: a Molnár B javasolta Tetrabbit, amiből UP is vásárolt a Metróban, nyúltenyésztő blogja a fent is linkelt Gasztrabbit nevű, akik a “kreténséget” terjesztik

Mák Bistro (Vigyázó Ferenc utca)

2008-ban már írtam a Lou Lou étteremről. Rudits Károly azóta becsukta (úgy hallottam, a Michelin csillagos koncepció csődbe ment), átpozícionálva átvitte az éttermét a várba a Hilton mellé “Vár a Speiz” néven, ott is jártam, ettem egy remek tojáslevest, maga Rudits szervírozta, a 60 fokon főzött tojás a tányér közepén volt, arra öntötte rá a levest:

De vissza a Mákba.

A megboldogult Lou Lou helyén nyitott meg a Mák bisztró Huszár Krisztián séf vezetésével, aki korábban a Lou Louban is dolgozott egy keveset, meg ott volt még sok egyéb elhíresült magyar étteremben (Manna, Dunapark, Susogó — itt van vele egy interjú). Több hónapot eltöltött baszk területen, onnan hozta a baszk tapas koncepcióját, a pintxo-t (pincsó), apró tányérokon szervírozott ételeket, amit az ember szociális környezetben, társaságban fogyaszt alapvetően.

Én régóta szerettem volna eljutni a Mákba, mindenki áradozott róla, Molnár B Tamással az élen, aki kb. egy évvel ezelőtt a legjobb budapesti étteremnek tartotta (egy informális beszélgetés során, pörköltfőzés-fröccsözés közben, tehát lehet, hogy ő maga sem gondolta ennyire komolyan). Több próbálkozásom is volt a Mákkal, de hihetetlen a hely: mindig tele van emberekkel, jól meg kell tervezni, asztalt foglalni napokkal előre — nekem ez ritkán megy. Pénteken spontán elhatározásból, a heti rendes randinkat megtartva egész egyszerűen rányitottunk, hátha bejön ezúttal, és, bejött.

Félig voltak tele az asztalok, kaptunk is helyet a nem dohányzó részen (szerencsére elég jól el van különítve a kettő), egyszerű kis faasztalok, kellemes hangulat, tényleg érezni, hogy ide inkább társasággal érdemes jönni, beszélgetni, aztán enni a pincsókat, kóstolni finom borokat. A pincsóból sokféle van és tényleg nem nagy méretűek. Egységesen 1900 forint az áruk, ez nem tűnik soknak, viszont egy személy hármat lazán meg kell, hogy egyen. Én persze diétázom, így nekem kifejezetten jól is jött, hogy nem kellett sokat enni este.

Előételt is kaptunk, ezt külön nem számolják fel, egy kis kagyló, néhány retek, pici zöld. Főételnek spárga levest, nyúlgerincet és sajtos-spárgás rizottót fogyasztottam, Linda megkóstolta a rizottót, illetve előtte a csukagolyós pincsót. A leves habosított spárga (nem kifejezetten rajongok a habosítás iskoláért), benne a zöldség viszont tökéletesen ideális állagú (sem túlfőzve, sem túl nyersre hagyva, épp jó). A nyúlgerinc telitalálat:

A képen nem látszik, de ez egy apró adag, kevés hús, itt is spárga, illetve szósz, zöld. Remek íz, hibátlan az egész úgy, ahogy van. A rizottóban is spárga volt, szerintem nagyobb spárga készletet szerezhettek be, nem én mentem rá a dologra direkt, valahogy az ételek egy jelentős részében volt spárga:

A rizottó is roppant jól sikerült, sajttal a tetején, finom zöldségek benne, flow kaja, igazi flow élménnyel. Linda úgy fogalmazott, hogy “ez nem is rizottó, hanem rizottó fantastico!:) A végén még kaptunk fatálcán két apró, házi készítésű süteményt is.

A benyomásom az volt, hogy roppant egészséges, ízletes, kevés adagokból építkező hely a Mák és örömmel fogyasztanék minden este náluk. A kiszolgálás is fantasztikus volt, a pincér úgy viselkedett velünk, mintha régi haverok lennénk már, ajánlott, mutatott, borból hozott kóstolót.

Az élmény hibátlan minden értelemben (nem volt teli emberrel, nem volt füst, remek a konyha, jó a kiszolgálás — kész!), egyetlen negatívumot tudtam csak felróni nekik: 10% szervizdíjat kötelezően ők is felvésik a számlára, ami gyakorlattól irtózom.

Viszont most megismétlem a péntek esti manifesztómat:

A hétköznapok kegyetlen és ádáz harcában különösen kedves pillanat az, amikor választott kedvesünkkel elmehetünk olyan éttermekbe finom borokat és ételeket kóstolni, amik ünnepnappá tesznek egy péntek estét. Nem pusztán a társas együttlét és egymás közelsége, de a mesterien elkészített ételek és a hozzájuk fogyasztott precíz borok alkotnak olyan tökéletes egységet, amilyet máskülönben nem tapasztalunk, ezért, és nem másért, van szükség a jó éttermekre és arra, hogy megtaláljuk a hétköznapi boldogságot.

★★★★★

Mák bistro
Vigyázó Ferenc u. 4.
(30) 333-6869
www.makbistro.hu
személyenként 6500 forintot fizettünk