Plastik média

Uj Péter az Origón publikál cikksorozatot a Gault&Millau-ról, az első rész:

Néhány nap múlva jelenik meg az első magyarországi Gault&Millau étteremkalauz, a hazai vendéglátásról készült legalaposabb, legátfogóbb éves jelentés.

(…)

A Gault&Millau Magyarország étteremkalauz elindította weboldalát, pontosabban blogját is, ahol a hazai gasztronómia legfontosabb fejleményeivel, állapotával foglalkozik, és földolgozza a kalauz tesztjeiből kiderülő érdekességeket, tanulságokat. Az olvasók ezekkel az anyagokkal találkozhatnak mától a Táfelspicc (illetve az Origo) oldalain.

A GM weblap szokás szerint tumblin, érdemes elolvasni az első bemutató posztot is, nagyon informatív.

Ha valaki a tökéletes elsőrandis helyet keresi, menjen el a Clark Ádám tér melletti Baldaszti’s bisztróba. Ha szembeállunk a hellyel, bal oldalon a bisztró, jobbra pedig egy Culinaris-szerű delikát üzlet mindenféle prémium külföldi finomsággal.

A helyről közvetlen közelről érzékelt napfénykitörés erejével süt, hogy a tulajdonosai imádják a minőségi éttermeket és vacsorákat, szeretik és meg is engedhetik maguknak a pompát. A belső kivitelezés szinte csodás: többnyire fehér bútorok, százezrek, milliók olyan bútordarabokra költve, amiknek semmi funkciója nincs. (A bejárat felett van egy megdöntött tükör, senki nem veszi észre, a hely pontosan ugyanolyan jó lenne nélküle is, mint vele, az ára 1,5 millió forint – elnézést, kicsit anyagias lettem.)

Az étlap rövid, tömör, egyszerű. Egy oldalra minden elfér, kedves fogások, kitűnő bisztró. Kezdésnek malacláb carpacciót kértem friss tormával. Dizájnos fa lapon szervírozzák, remek kompozíció:

Főfogásnak kipróbáltam egy kacsakolbásszal töltött borjúlábat, chilis lencseraguval. Ezt a pincér ajánlotta, egyáltalán nem bántam meg. Borzasztó egészségtelen kaja a borjúláb, inas, zsíros, mócsingos.

Nagyon kellemes étel.

Baromi elégedett vagyok egyébként a hellyel, sok ilyennek kellene működnie még Budapesten. Már nagyon régóta próbáltam eljutni, most végre el is mentünk.

El kell viszont mondanom, hogy gasztronómiailag teljesen leépültem az elmúlt időben. Jobban értékelem a nagy és olcsó adagokat, mint a drága és kevés fine dining kategóriát. Ez viszont fine dining a javából! Ehhez a minőséghez tökéletesen árazták be (egy főétel 3 ezer forint + 300 forint szervizdíj, ha kéred, ha nem – argh!), az adagok is ehhez mérten olyan 60%-os mennyiségűek egy leépült gasztro elváráshoz képest. (Ez viszont az én egyéni gondom, nem az étteremé.)

Egyszóval remek látni, hogy van egy szegmense a városnak, ami ennyire fejlődik, ilyen potens. Én nem érzem most részének magam. Mi ugyan nem ettük végig a programot, de úgy kell számolni, hogy egy teljes vacsoráért (előétel, főétel, desszert, bor, ásványvíz) fejenként 10 ezer forintot kell kifizetni, plusz az imperatív 10% szervizdíj a számla mögé csapva. Tökéletesen megéri egyébként, ha az ember tud ennyit szánni egy randira, én inkább csak a személyes aspektusán picsogok.

Baldaszti’s Kitchen
1013 Budapest, Lánchíd utca 7/9.
+36 30 422 59 81
http://www.baldasztis.com/

PANAMERICANA:

Ugyan mára eljutottam odáig, hogy Xavi passzai és a minőségi, de nem igényes popzene mellett az evés lett a harmadik hobbim. a Michelin-csillagos haute cuisine-t – bár tudom értékelni – kicsit azért nevetségesnek tartom. Nagyjából mint az haute couture-t: gyakran tetszik, amit Párizsban és Londonban kreálnak, de igazán mégis egy szál csoffadt alsógatyában szeretek üldögélni a kanapén.

Kötelező.

Az öndefiníciójuk:

Célunk, hogy a Magyarországról és a világ többi tájáról származó ételkülönlegességek és fűszerek elsődleges forrása legyünk Budapesten, és vásárlóinkat ellássuk az ételek elkészítéséhez szükséges alapanyagokkal és ismeretekkel.

Baromi jó cuccokat árulnak – méregdrágán. Nem tűnik nagyon bonyolultnak a koncepció: olyan dolgokat lehet venni, amit nyugaton bármelyik üzletben meg tudunk vásárolni. Ebben az értelemben nem túl novelty, mégis, ha ott vagyunk, mennyi finomságot lehet vásárolni méregdrágán!

Ha tehetném, mindig a Culinaris kínálatából építkeznék, de itthon teljes mértékben kilóg a sorból. Itthon magyar dolgokat kell venni, magyar bérből, és időnként elvágyódni a nyugati árukínálatba. De az a baj, ha bemegyünk, alig bírjuk ki, hogy ne pakoljuk tele az ízléses fonott kosarat mindenféle csemegével.

Rohadtul az az érzésem van, hogy beszabadultam a DOLLÁROS boltba a szocializmus idején és olyan dolgokat tudok venni (méregdrágán), amiket másutt nem. A Culinaris kapu a világra.

Szerintem egyébként nem csinálnak mást, mint valami nagykereskedőtől, vagy kettő-háromtól, összevásárolják a dolgokat, idehozzák és eladják. Annyira vastagon bánnak az árréssel, hogy már három üzlet is kitermeli magát: van egy Budán az Árpád híd mellett a Perc utcában, van egy az Oktogon mellett a Hunyadi téren, és van egy harmadik a Balassi Bálint utcában a Kossuth tér mellett.

Ma vettem muffint. De olyan muffint lehet ott kapni, hogy már pusztán attól, hogy az ember a kezébe veszi, érzi, hogy ez a muffin nem az a muffin, mint amit a McDonalds Caféban, meg a Starbucksban gyárt futószalagon a Food Inc, de nem ám.

Hihetetlen muffinok.

Fantasztikus muffinok.

A tökéletes muff-

-in.

Jókuti posztolta az új budapesti Michelin-csillagosokat:

Costes: 1 Michelin-csillag
Onyx: 1 Michelin-csillag

Bib Gourmand, azaz jó ár-érték arány:

Arcade Bisztró
Bock Bisztró
Csalogány 26
Vár: a Speiz (új)

A Lacikonyhát beraktam volna BG-be, de ők jobban tudják.

Ebéd Kianek Tamásnál. Szörp: Kredenc szűrmelék. Fotó: yours truly with Instagram.

Poszt-szocialista vendéglátóhely a Külügyminisztériumtól nem messze a Frankel-Fekete Sas utca sarkán. Öregfiúk járnak többnyire, illetve jól értesült turisták, akik tudják, hol lehet autentikus Magyarországot kapni, amit nem nagyon érintett meg az idő. Én azért szeretem, mert sok tojás-alapú reggeli közül lehet választani. Nem tökéletes, de nem tudok jobbat, ha reggelire vágyom és a közelben vagyok, oda megyek. Ma ott ettem egy pár virslit mustárral, két zsömlével, két lágytojással, egy pohár 100%-os narancslével és teával. A lágytojást külön kiemelem:

Már nagyon régen ettem így, remek volt. A képen nem látszik, de adtak hozzá vicces formájú tartóban gorombára őrölt sót, mellette paprikát, borsot. Ezekkel megdolgoztam a tojást, úgy kanalaztam, mártogattam bele a zsemlét. Kurva jó volt.

A negatívumok mellett sem mehetek el:

Sajnos vagy 20 percet kellett várakoznom, a mellettem ülő, utánam érkező asztalt valamiért előbbre rangsorolták a konyhán (nem is értem), később meg külön hozták ki a virslit, megettem a felét, aztán megkérdeztem, hogy jön-e még a tojás. Szúrós szemű tekintet a másik oldalról, mondom oké, visszaülök, helyemre. Nagyon finom volt, ezért nem is pampogok, de nem frankó, ha külön jön ki, az sem frankó, hogy szemmel verést kapok a kérdésért.

A fenti menü ára 1770 forint volt, sokallom. Sajnos a külön árazott dolgok olyanok, mint a menzán, ha összeválogatja az ember, túllő a lehetőségein. Vannak reggeli menük, érdemesebb inkább azt választani.

Bűvös szakács:

Dante poklának pitvara, trecento bölcsője, Machiavelli és Savonarola főhadiszállása, Mediciek fészke, csodák és borzalmak birodalma, ahol az ember nem tud úgy lépni, hogy ne ütközzön történelmi kövekbe, a kövek közt vérmesen száguldozó mopedekbe, melyek közül egyik-másik nem is száguld, hanem kimondottan áll, és pacalt kínálnak belőle. Ezek a legveszélyesebbek.

(…)

sok esetben nagyon jó választás egy egyszerű trattoria, a részben állandó, részben szezonálisan változó rövid étlapot tartó polgári kisvendéglő, amelyet gyakran családi büszkeség vezérel. Nem írják ki, hogy “háziasak, olaszosak, firenzeiek vagyunk”, csak egyszerűen azok.

A recepteket nem olvastam el, csak a körítést, roppant jó kitekintés.

Handrás régi üzlethelyiségével gyakorlatilag szemben, a Hegedűs Gyula utcában nyílt meg Pollok László (Csalogány) és Benkő (Mák) új étterme, a Laci! Konyha!

Annyira kicsi ez a szakma, hogy a főszakács neve is ismerősen cseng, itt a Plastikon is lelkendeztem tavaly(előtt!) májusban már az Aranyszarvasról, Mogyorósi Gábor ide jött át. Amikor elmentünk az étterembe, ezt még nem tudtam, így elég meglepően is ért a dolog.

Ebből persze már látni lehet, hogy az ételekkel sem lesz túl nagy gond. Nem is lett. Eredetileg azért mentünk el a Lacikonyhára, mert azt a tippet kaptam, hogy 2500 forint az esti három fogásos menü, kellemes a környezet, jó a konyha.

Nem foglaltunk asztalt, nem voltak sokan, viszont a pincérek szép számmal képviseltették magukat, kellemesen közvetlen volt a minket fogadó fiatalember, hátrakísért egy asztalhoz, ami valamilyen mezőgazdasági munkafolyamatban leselejtezett dolog emailben súgnak: kábeldob, viszont kontextusából kiragadva máris egy extravagáns dolog lett belőle.

A helyet is ilyen dolgok jellemzik: láthatóan valamiféle romkocsma éttermi megvalósítása, ahol nincs szabály. Szögek állnak ki a falból, falfirkák, mindenféle lim-lomnak látszó bútordarab. De ez nem különösebben érdekelt, ide a kaját, mert éhes vagyok!!

7500 forintért választhattunk volna hét fogásos degusztációs menüt, de mi Lindával válság okán a 2500 forintosra mentünk rá. Én egy rukkolás rizottót, báránycsülköt káposztás tésztával és lúdlábat választottam. Vezettem, így italnak szörpöt ittam szódával.

A rizottóról nincs különösebb emlékem azon kívül, hogy jól volt elkészítve, de nagyon zavart, hogy csak két kanálnyit adtak belőle. Ha valaki külön akarja ezt megvásárolni, bizony alaposan a zsebébe kell nyúlnia, mert külön számítva 1800 (!) forintot kérnek ezért a két kanálért. Még szerencse, hogy menüztünk!!

A báránycsülök viszont már erőset villantott. Hoppácska!

Az improvizatív maroktelefonnal készített rossz minőségű képen nem látszódik, de a köret is finom, és a csülök! Omlós, késsel-villával gyönyörűen fosztható a csontról, bőr csodálatosan megpirítva, öröm volt falatozni. Ezen a ponton kezdtem nagyon elégedetté válni, nem érdekelt, hogy valami mezőgazdasági munkafolyamat eszközön étkezem, meg a romkocsma-per-dizájn környezet, jó a kaja.

És a lúdláb! Baszki, a lúdláb!!

Ha a csokit nem számítjuk, kétféle gyümölcs, két szelet kandírozott (?) narancs, leöntve valami édes szósszal, tejszínhab – mesés!

Mondanom sem kell, mennyire elégedett voltam a vacsorával. A rizottóval rosszul indultunk, viszont utána remekül fejlődött a menü. Linda is roppant elégedett volt, majdnem sikongatott is tinilány módszerben. Jattal együtt fejenként megúsztuk 3 ezer forintból. Hibátlan ár-érték arány volt menüben. Nagyon ajánlom mindenkinek ezt az éttermet egy patron erejéig.

Laci! Konyha!
Hegedűs Gyula u 56.
+36-70 370-7474
http://lacipecsenye.eu/

Balatoni Brigitta interjú, Bűvös szakács:

Akkoriban kerültem át a Csalogány26-ba, és egyszerre minden megváltozott. Ha úgy tetszik, megismerkedtem a kemény maggal. Ott nagyon “történtek” akkoriban a dolgok.

Először láttam például thermomixet vagy pacojetet, először hallottam bizonyos technológiákról, és a tányérdesszertről (!) mint olyanról. Egy napon például leültettek, és kitálaltak nekem egy hosszú menüt, mint egy igazi vendégnek. Teljesen elkábultam. Úgy éreztem magam, mint aki betépett.

Ne hagyjuk ki a recepteket sem.

Stahl Judit Kulinária kiadója gondozásában jelent meg Mautner Zsófi (Chili & Vanília) új szakácskönyve, a “Gyere velem főzni! – slambuctól bambuszig”. Aki még a maradék napokban szeretne valakinek karácsonyi ajándékot venni, azonnal vegye meg, tökéletes dolog. Nem kis mértékben azért, mert Zsófi ismét szabad kezet kapott a szerkesztésben, sőt, a könyben szereplő összes ételt ő maga főzte meg, szokás szerint auteur szinten közreműködve — ez másképp nem is megy.

A polcon 4490 forint az ára, viszont belelapozhatunk virtuálisan a Bookline-on, ahol 3817 forintért rendelhető meg, de ennél is olcsóbb a kiadótól, ahol 3590 az ára (és szintén van néhány illusztráció a könyvből).

Aki személyesen szeretné 3500 forintért dedikáltan megvenni, vasárnap, december 18-án a Millenáris Park “B” csarnokában megteheti, részletek itt. Valami ilyesmi lesz a végeredmény:

Bementem az étterembe, kértem két dolgot, erre kihozott a fickó plusz egy italt. Mondtam neki, hogy én azt nem kértem. Azt mondta, hogy de igen, azt kértem. Erre elmondtam neki teljesen normálisan, hogy akkor talán félreérthettük egymást, de ő csak hajtogatta az igazát, megpróbálta megmagyarázni, hogy amikor bejöttem, akkor azt mondtam, aztán rákérdezett, hogy menüt nem kérek, mondtam, hogy de igen stb. Láttam, hogy nem enged a pozíciójából, így elvállaltam a dolgot, kifizettem a tételt a végén (az italt nem ittam meg, bele se kóstoltam, tényleg nem kértem).

Nem az a része az érdekes, hogy kinek van igaza. Lehet, hogy én mondtam félreérthetően, lehet, hogy konkrétan hülyeséget mondtam, és az is lehet, bár ennek kicsi a valószínűsége, hogy ő értett félre engem a zajban. Az érdekes rész ebben az, hogy kinek kell kifizetnie a tételt: nekem, neki, vagy az üzlet tulajdonosának?

A pozíciójából arra következtetek, hogy neki vonják le a béréből, hiszen nem engedett a százból. Viszont ha ez így van, akkor az üzlet tulajdonosa a hunyó, hiszen nem ad hatalmat a pincéreinek ahhoz, hogy egy ilyen esetet megnyugtatóan kezeljenek. (Eleve aki üzletet csinál, az azonnal cserél, akárkinek van igaza.) Az üzlet tulajdonosa márpedig azért nem ad ilyen döntési hatalmat a pincérnek, mert optimalizálnia kell a bizniszt a magyar vállalkozói szférában.

A kérdés tehát struktúrális természetű és egyetlen emberre mutathatunk a végén: Orbán Viktorra.

Imbisz – Szimplán:

Most ezt már nem tudom bent tartani. Jó lett, nagyon, és hogy ne higgyék, csak magamat dicsérem, a fő érdem az otthoni paradicsomoké, amik nem láttak vegyszert, napot viszont annál inkább. Persze a saját nevelésű bazsalikom is remekül teljesített. Tudom és befejezem, de azért ha hozzájutnak még igazán édes paradicsomhoz, egyenek egy jó spagettit vacsorára. Vagy ebédre. A reggelit azért nem ajánlom.

Orosz Péter via email:

Akit érdekel a finom sör: van ez az oldal –

http://csakajosor.hu/

– ami nagyjából azt tudja, amire az URL alapján következtetni lehet, egyben az idén először tapasztalható Végre Lehet Magyarországon Rendszeresen Tök Finom Söröket Kapni Year Zero életérzés főleg innen ered.

A választék pár százalékát volt csak módon eddig elfogyasztani, de rengeteg nagyon finom van már ezek között is. Életmódszerűen italozom itt.

Ami nagyon jó, hogy ki tudnak szállítani mindent, 15 rugó felett ráadásul ingyen, és 2–3 munkanapon belül. 15 rugót egyébként nem nehéz elkölteni itt, de korántsem a flancos, drága belga izéken van a hangsúly: az egyik legjobb termékük például egy cseh láger, ami 300 forintba kerül, és pontosan 300× jobb a közértben 270 forintért kapható vackoknál.

Úgyhogy ha ez bárkit is érdekel, akkor lehet böngészni és válogatni. A bonyolult megoldás az, hogy mindenfélét veszünk, az egyszerű, hogy rendelünk két rekesz Primátort (az előbb említett, minőségéhez képest szinte ingyenes cseh lágert). Vagy ezt a két megközelítést kombináljuk. Mindenből lehet venni már 1 üveggel is.

Akit hozzám hasonlóan elriaszt a kimerítő kínálat, annak íme 1–2 link:

• amerikai felsőerjesztésű, citrusos-komlós, nagyon finom
• mint az előző, csak durvább
• málnaszörp on drugs
• ennek mézíze van
• ez a cseh, amit írtam, szintén mézízzel