Category archives for "gtd"

Switch 9 év után

A mai napon felszámoltam a Gmail-es levelezésemet és átköltöztem FastMailre. A Gmailt 2004 óta használom, tavaly óta Apple Mailből. Úgy vagyok ezzel a dologgal, mint a gyerekvállalással: így utólag nem értem, miért vártam ezzel az egésszel ennyit.

A FastMail csodálatos dolognak ígérkezik, pontosan olyan, mint a Gmail volt 2004-ben, az összes azóta történt Google “fejlesztés” nélkül (minta screenshot a webes felületről). A webes felület is elég jó, de a legjobban az tetszik, hogy Apple Mailből baromi gyorsan, szinte valós időben működik minden. Hihetetlen, hogy több, mint egy éven át szívattam magam azzal, hogy a Google backendet próbáltam elérni Apple Mailből – aki ilyet csinál, és nem akar váltani, javaslom, hogy azonnal vagy váltson át Gmail webre, vagy Mailplane-re, de semmiképpen ne használja a Gmail IMAP-et.

Nem emlékszem már pontosan, hogy a Google végrehajtja-e a filtereket továbbítás előtt, viszont a SPAM-eket egészen biztosan filterezi, ezért szabályt készítettem rájuk, így minden Gmailre érkező levelemet agyatlanul forwardol a FastMailre, a filtereket pedig töröltem. (Nekem azért nem opció, hogy a Google szűr, mert nem akarok ezért külön bemenni a felületre, illetve a Mailben sem kívánom megtartani a mappákat azért, hogy időnként benézzek a SPAM mappába false positive-okat sasolva.)

Akit érdekel a SPAM nem kiszűrése, így néz ki a filter (“Has the words” részbe kell írni!):

Matches: is:spam
Do this: Never send it to Spam

Gondolkodtam még az iCloud emailezésen is, de maradjunk abban, hogy az Apple kvázi-marketing szoftvere közelébe sem ér annak, akik abból élnek, hogy emailt fejlesztenek. A FastMail egyébként Ausztrál cég és 2010-ben megvette őket az Opera (igen, a böngészőfejlesztős Opera), aztán azóta visszavásárolták magukat és baromi fókuszáltak.

Egyszóval nagyon jónak tűnik, érezni a “pro” módot, az őszinte kommunikációt. A FastMail nem való mindenkinek, bár az interface elsőre talán kissé kaotikus, azért arra ügyeltek, hogy a bonyolultabb beállítások mélyebbre kerüljenek. Aki tehát Gmail webezik, vagy Mailplane-ezik elégedetten, szerintem ne is foglalkozzon a kérdéssel.

Aki viszont feliratkozna, kérem a referral linkemen keresztül tegye meg és támogassa a blogomat. Köszi.

Nagy átállások: Mail.app és natural scroll

Mountain Lionnel átálltam Mail.appra (Google Mail backenddel), illetve megfordítottam a scroll irányt, vagy ha úgy tetszik, visszakapcsoltam defaultra. Eltelt picit több, mint két hét, úgy döntöttem, hogy mindkettő marad.

A scroll tartott rövidebb ideig: két-három nap után szoktam hozzá, hogy felfelé kell tolnom az ujjaimat, ha lefelé akarom vinni az ablakot és viszont. Ez csak leírva tűnik furcsának: miután megszoktuk és picit messzebbről nézzük a monitort, vagyis úgy, hogy beleférjen a látóterünkbe még a touchpad is, láthatjuk, hogy pontosan úgy mozognak az ujjaink, mintha a touchscreen képernyőt mozdítanánk el. A vicc az, hogy ez tényleg a “természetes” iránya az érintésnek és nem fordítva.

A VMware Fusion még a virtualizált Windows appokban is megcsinálja a fordítást, sőt, ha belépek a minire Remote Desktoppal, ott is natural lesz minden – egyszóval nekem tökéletes, bár én még a körzör gombok irányát is megfordítanám! update: van egy zavaró dolog viszont, nevezetesen az, ha megfogjuk egérrel a scrollert, akkor annak milyen irányba kellene mozognia?

Sajnos a világ még nem állt át, Linda gépén még mindig Snow Leo van, de szerencsére nála nem ülök sokat (mármint a gépe előtt) update: ezekre a gépekre az ingyenes scroll reversert telepíthetjük, thx @rog_r Handrásék sem tudnak átállni, de nekik feltettem a kérdést: dugni is kotonban dugtok, nem naturalban? Erre már nem tudtak mit válaszolni, csak tudták, érezték, hogy hol az igazság.

A Mail.app volt a keményebb dió. Hosszú-hosszú éveken át használtam a Gmail webes felületét. Teljesen hozzászoktam már, az volt a munkafolyamatom, hogy Google Chrome-ban futott a levelezés, Safariban a böngészés. Igaz ugyan, hogy egy-egy URL megkattintása mindig a Chrome-ban nyílt meg, de ezzel még el tudtam lenni. Az egyetlen bajom a böngészőben levelezéssel eddig annyi volt, hogy nem tudtam fájlokat beledobálni, de a modern webbel ezt is megoldották. Szépen címkéztem mindent, egy boldog életet, egy jó életet éltem a böngészőben levelezve.

Itt is úgy döntöttem, hogy váltok. Desktopon Mailben fogok levelezni, böngészőben akkor, ha nincs más módszer. A döntésemet igazolta az is, hogy iOS-en gyönyörűen levelezgettem Mailben, és csak akkor nyitottam meg a Google Mail mobil felületét, ha valami speciális dolgot akartam elintézni, például keresni akartam. És itt jön az első komoly hátrány: a keresés Gmail weben működik a legjobban.

Nekem az összes levelem le van töltve helybe, ennek is megvan az előnye, viszont az Apple Mail keresője nem olyan jó, mint a Google kereső. Egyáltalán nem használhatatlan, nem is rossz, de valamiért nem érzem olyan jónak, mint a Google Searchöt. Ez azt hiszem nem is véletlen. Google keresővel mindig célt érek pár másodperc alatt, viszont Apple Mailben sokszor volt, hogy nem találtam meg a keresett dolgot, aztán szégyenszemre átmentem a webre.

A komfortossághoz hozzátartozott, hogy néhány általam használt mappát hagytam csak “elöl”. Apple Mailben sajnos nem lehetett simán hide-ra jelölni valamit, mint Gmailben, készítenem kellett egy külön mappát, aztán oda húzgáltam be a látni nem kívánt dolgokat. (Ezt érdemes megcsinálni, mert a jobbklikk kontextuális mozgatás is kevesebb elemű lett így.) Nyertem viszont néhány dolgot, mert a képernyő tetejére meg kihúzhattam néhány mappát, amiket még ennél is többször használok. A projekt dolgaim tehát oda kerültek.

Munkafolyamatom még az is, hogy naponta ürítem a SPAM mappát, erre szerencsére Mailben is van lehetőség, csak rá kell kattintani. Most nálam úgy néz ki, hogy kihúztam a SPAM mappát is felülre, ha a szám 50 és 100 között van, rákattintok, egy felfelé pöcköléssel (natural!) végignézem, cmd-a, delete.

Nagy veszteség a címkék. Én Inbox alapú GTD-zővé nőttem az évek során, alapvetően ugyanis mailben kapom mindig az intézendő dolgok nagyobb részét, ezért nálam az Inboxban csak azok vannak, amikkel még csinálnom kell valamit, ami hosszabb időt vesz igénybe, mint 2 perc. Általában 15-20 levél van az Inboxomban, ezt még nem sikerült letornásznom az ideális egy képernyős nézet alá. (Most megnéztem, 11 szálam van.)

Nagyon hozzászoktam, hogy rápillantva azonnal látom, milyen projektekkel kell foglalkoznom, ez sajnos eltűnt Apple Mailben. Egyetlen módszert találtam, ami nem igényel külön hacket: hét (7) különböző színű zászlót rendelhetünk az egyes szálakhoz.

Jobb híjján ez is megteszi, a fontosabb projekteknek színeket adok. Sajnos a zászlót a sor végére és nem az elejére rakja, ez picit zavar az áttekintésben. update: ha valaki hozzám hasonlóan magyarra állította a mailt, aztán vissza angolra és úgy maradtak a zászlók nevei, akkor a defaults delete com.apple.mail FlagNames sorral állíthatja vissza őket.

Még egy apró átállási kellemetlenség, hogy a levelezési címtáram sajnos Gmailben fejlődött, így nem ritkán kell átmennem még a webre, hogy valami címet kitúrjak magamnak. De egyre kevesebbet kell csinálnom, szépen fogyatkozik a dolog. update: van lehetőség syncre, Contacts.app – Preferences – Accounts – On My Mac – Sync with Google – thx @lakospeter

Másik nagy probléma az identitás kezelése. Meg lehet ugyan csinálni, hogy a kontó felvitelekor a név mellé vesszővel elválasztva más mail címeket is megadunk, ahonnan tudunk majd válaszolni, csak éppen nem tudjuk a nevet szerkeszteni. A Gmailben erre tökéletes módszert alkottak, Apple Mailből ez hiányzik. Sajnos csak úgy tudjuk megtenni, hogy más identitást viszünk fel, ha külön mailboxot definiálunk neki – nálam például a Plastik médiás email címem ilyen, ahol szeretem a feladó részben is feltüntetni, hogy a Plastikról érkezik a levél.

A dolog előnye viszont az, hogy magyarul tudok helyesírást ellenőrizni. Nekem valamiért a Chrome-ban angolul ellenőrizte és ezért a gépelt szövegeim nagy része piros szaggatott vonallal éktelenkedett. Totál béna, nagyon örülök, hogy ez megfordult.

Két héttel később egészen hozzászoktam már a dolgokhoz, sőt, kezdem érezni, hogy jobb döntés volt ez is. A natív cocoa alkalmazásnak sok előnye van, pásszentos, friss, sok drag and drop lehetőség, gyorsabbak a kattintások utáni válaszidők, jobb használni. A webes felület azért csak webes felület marad, olyan ez, mint arról beszélgetni, hogy egy webes wrappert használó iOS app vagy a natív a jobb. Bizony a webesen mindig is érezni, hogy nem olyan folyamatos, nem olyan feszes. Ezt is magam mögött hagytam most a váltással, használat közben érzem igazán.

Összességében azzal zárnám, hogy az átállások nem könnyű dolgok, viszont ha képes vagyok rá, érzem, hogy nem vagyok egy vén trotty. A sikeres átállás ugyanis fiatalon tartja az embert.

Mi a jó screenshot megosztó alkalmazás?

Én sokáig a Skitch-et használtam, de olyan őrületesen randa felülete van, illetve a megosztásokat is annyira túlzóan, ízléstelenül mutatja meg, hogy ma leginkább már csak akkor nyúlok hozzá, ha bottal akarom érinteni a szoftvert. Leginkább annotációra használható szerintem, bejelölni, kiemelni valamit, illetve egy kevéssé ismert fícsör benne, hogy az éppen aktív Safari tabot képes PNG-ben kinyomni magából, ez roppant hasznos dolog.

De nem elég jó. Nekem az esetek többségében az übergyors megoldásra lenne szükségem, amikor rádobok egy képet és visszakapok egy clipboardra elhelyezett, rövidített linket, amit megkattintva minimál (minimál!) felületen megjelenik maga a kép. Ez a leggyakoribb dolog, amit használnék. A Skitch is tudja ezt, de valahogy nehéznek érzem hozzá az alkalmazást, a végeredményt.

Lamentáltam azon, hogy kifejlesztem külső segítséggel a parancssoros toolt ehhez, ami a terminálból feltölti az argumentumban megadott fájlt a szerveremre, aztán visszadobja a linket a clipboardra (még ezt is könnyen vissza lehet adni). De ez sem jó megoldás, mert sokszor van egy picit ennél többre szükség, na, mindegy.

Megnéztem ma reggel több ilyen alkalmazást is, végül úgy döntöttem, hogy annotálni megmaradok a Skitch-nél, de már nem töltöm fel a produktumot, hanem a Cloud Appal. Ezt már korábban is próbáltam, a menübe beépül a kis ikonja, rádobok bármit, feltölti, látszik szépen, hol tart, aztán visszaadja a linket. Nagyon diszkrét. Még saját SFTP-t is beállíthatok rá, vagy domént, egyelőre maradok ezzel.

A világ leggyorsabb kerékcseréje

Jalopnik:

At the German Grand Prix yesterday, McLaren pulled off the fastest pit stop in competition history, swapping the four tires on Jenson Button’s car in just 2.31 seconds. Button didn’t lose a single place on the grid.

Van videó is róla, hát ez tényleg hihetetlen. És utána a körön tökig nyomja a gázpedált. Nekem folyton az járna a fejemben, hogy valamelyik biztos elszúrt valamit a 2,31 másodperc alatt, és én fogok végül a falra kenődni. Na, ezért nem én vagyok ott.

Starred

starred.pngLinda ma egész nap melózott, így én is csatlakoztam hozzá, csak más vonalon. Kb 20 mail maradt az inboxomban péntekről (ennek egy része olvasatlanul), és egy olyan 15 csillagos levél, amit már jó ideje tologatok magam előtt. A legrégebbi február 4-i keltezésű.

starred.pngA városból öt óra körül értünk haza, mostanáig toltuk a szekeret, 22:45 van. Az inboxom üres, a csillagosak között van még kilenc tétel (ideértve a február 4-i darabot is, ami egy TOTÁLIS FEJFÁJÁS LESZ).

starred.pngFeltett szándékom, hogy holnap, azaz vasárnap délelőtt (!) megcsinálom az összeset, mégpedig alaposan, és nyitott szívvel kezdem a hétfőt.

starred.pngGTD.

Netremete a kommentekben: “Kéne egy olyan rutin ami automatikusan törli a két hétnél régebbi csillagozott leveleket, úgy hogy közben egy “MAILDAEMON” üzit küld a feladónak, hogy a levél nem érkzett meg” — so true.

update: végülis felkeltem és lenyomtam, amit le tudtam. Sajnos kettő itemmel hétfőn kell majd foglalkoznom inputok és iroda hiányában. 13:06-ra végeztem egyébként.

Munka

Mintegy 75 perce baszódok már egy munkán. Kiderült, hogy ami öt perces munkának nézett ki, az gyakorlatilag magában hordoz egy sor kapcsolódó kérdést.

Ilyenkor mindig két út van:

– gányolok valamit (10 perc)
– megcsinálom rendesen (90 perc)

Utálok gányolni. A gányolás gányt szül, ami hosszú távon ellenem dolgozik. Lehet, hogy most megspórolhatnék 80 percet, de igazi befektetés lesz, ha végigviszem rendesen. Most gyakorlatilag a fél délutánom elment ezzel, de bazmeg most meg – van – rendesen – csinálva. Arról nem is beszélve, hogy legközelebb a jól működtethető struktúra már eleve rendelkezésemre áll — borzasztóan szeretem azt, amikor egy jól felépített anyag kiszolgál.

Megéri. Megéri. Megéri.

Inbox zero a konyhában is

Személyiség és életmódfejlesztő postunkban ma a konyhában teszünk kirándulást, és alkalmazzuk a differenciált gondolkodást.

“Inbox zero” technika a konyhai takarításra.

Mögöttes gondolata: ha kellően kis mennyiséget kell elmosni, akkor az sokkal kevesebb erőfeszítésbe kerül, mintha az ember hagyná több napra megszáradni a tányérokat, poharakat, evőeszközöket és egyéb konyhai eszközöket, majd egy hosszú sessionben tisztítaná el azokat.

Alkalmazása ugyanaz, mint a mail olvasásnál: amint vége az étkezésnek — big emphasis — azonnal el kell mosogatni a cuccot étkezések után. Mindig pontosan ugyanolyan tiszta konyhát kell megőrizni, mint amivel elkezdtük (kb. üres postafiók). Ennek ellentéte: amikor egy-két óra munkát fektetünk bele, fájdalmas a folyamat, eleve nehezen fogunk nekiesni, a mosogatás egy kellemetlen élménnyé válik.

Fontos, hogy főzésekkor is ezzel a módszerrel zárjuk le a ciklusainkat. Főzés közben mindig van némi processzek közötti idő, akkor van idő elmosni a turmixgépet, lábost. Ha csak stackeljük bele a kagylóba, akkor vége mindennek. Utána ugyanis sokkal nehezebb kaja után teli hassal nekidurálni magunkat (bár nem lehetetlen), ez még nagyobb önfegyelmet igényel, de gyarlók vagyunk és ott fog száradni minden napokig.

Egyes iskolák szerint a főzés eleve kizárja a mosogatást, ami veszélybe sodorhatja az inbox zero módszert. Ez mindenkinek a saját belátására van bízva, szerintem könnyebb közben ganézni, mint utólag, még akkor is, ha akkor extra erőfeszítésnek tűnik. Logikailag könnyen belátható, hogy ha egy egységnyi ideig tart a főzés, akkor mosogatási ciklusokat beépítve a teljes folyamat sem fog tovább tartani. Viszont ha nem mosogatunk el főzés közben kis lépésekkel, akkor a végén az egy egységnyi időnkre rá kell számítani még egy 1.25 – 1.50-es szorzót a főzés bonyolultságától függően. Ebből következik, hogy mindent azonnal el kell végezni és jó lesz.

Természetesen a konyhát súrolni és felmosni ettől még fel kell, ezek csak a mindennapi étkezések okozta mennyiségeket kezelik. Hozzáállás kérdése mindez: ha úgy állunk fel az asztaltól, hogy a tudatunkban az a gondolat képződött le, hogy “tegnap mosogattunk, tehát most nem kell”, akkor rossz úton járunk. Ráadásul, ha az ember alkalmazza, mint emaileknél az inbox zero-t, egyszerűen zavarni fogja, ha nem így néz ki a konyha.

Függöny.

Law and order

Magyar Telekom Nyrt-től kaptam egy csekket, hogy 600 forint elmaradásom van. Írok nekik, vatta fak, én virítom a lóvét, mindent pöpecül, ne nyomjátok a vakert, vagy ha nyomjátok, erőspisták, támasszátok alá. Előbb a rendszerüzenet, majd az outsource-olt Panjabi MC írt nekem CRM-ben, hogy igen, volt tavaly novemberben egy csekk befizetésem, ahol 1770 helyett 1170 forintot utaltam. Leellenőriztem, és tényleg igaza volt (ellenőrzés, azaz: Excel file túrás két helyen, bankszámla trackelés, personal csekk előbányászás), elgépeltem 1170 — 1770 helyett. Szépen beírtam az otthoni költségvetési állományom megfelelő cellájának megjegyzés rovatába (amit előzetesen már krémszinű sárgára szineztem), hogy elírás történt, kiegyenlítettem a csekket, learchiváltam a többi közé. (Magyar Telecom üfsz teljesen korrekt volt egyébként, fasza válaszidő, releváns üzenet.)

Elbasztam ezzel ma kb 28 percet. De most rend van. És ez a fontos. Rend.

Függöny.

GTD gyönyörök

Hosszú hetek óta kiégett, és legnehezebben megközelíthető helyen levő izzók cseréje a lakásban — KÉSZ!
Hosszú hetek óta kerülgetett, bedöglött mikrohullámú sütő kibaszása a lakásból — KÉSZ!
Karácsonyi ornamentumok, díszek összeszedése és fekete hullazsákban eltávolítása — KÉSZ!

És még nincs is vége a napnak!! (artikulálatlan üvöltés)

GTD manifesto

Tegye fel a kezét az, akinek úgy néz ki a leveles fiókja, hogy van egy nagy halom levél az inboxban, ami véletlenszerűen bold (olvasatlan) / nem bold (olvasott) levelekből áll, e mellett pedig a SPAM mappában több ezer kallódik. (Letehetitek a kezeiteket.)

Elfogadható a dolog akkor, ha privát fióknak tartjátok és voltaképpen az email, mint olyan nem meghatározó tényező az életetekben. Ettől függetlenül még a vatta emberek csoportját erősíti mindenki, aki nem menedzseli az őt érő információt.

Mert miről is van itt szó?

A megbízhatóságról. A nekünk küldött releváns levelekre válaszolunk. A fontos leveleket, projekteket, akármiket mindig rövid pórázon tartjuk, tudjuk, mire kell válaszolnunk és meg is tesszük azt.

Mindenkinél függ ez a dolog természetesen attól, hogy hány levél érkezik a mappájába, de akinek a munkája is email alapú jórészt, az végképp nem kerülheti el a megoldás keresést. Nekem igen komoly frusztrációm volt, amíg ezt nem fejlesztettem ki, és most, hogy megvan, jól, sokkal jobban érzem magam.

Már postoltam itt a Plastikon arról, hogy hogyan érdemes. Nem találtam fel a spanyol viaszt, sokan írtak már erről.

Én erre a feladatra alapvetően a Gmailt használom, de bármilyen levelező jó tulajdonképpen, amivel lehet jelölni, meg ami tud archiválni, azaz elmozgatni levelet a látómezőből valami spájzba.

Nekem az segített rengeteget, hogy napi rutinná égettem be az információ feletti uralmat (IFU). Ha a nap végén tele vagyok olvasatlan mailekkel, rosszul érzem magam. Ez megfordítva is igaz: ha le vannak kezelve a leveleim, jól érzem magam.

Naponta időt szánok arra, hogy az alap kommunikációs csatornában rendet tartsak. Ez nagyjából a következőt jelenti:

– minden listás levelet helyből kiszűrök, ezeket nap közben vagy olvasom, vagy nem (általában végigkattintom, mert zavar, ha bold, hehe)
– ami nem releváns mail, archiválom
– amit azonnal meg lehet válaszolni, megválaszolom és learchiválom
– amit azonnal megválaszolok, de választ várok rá, azt megcímkézem küldés után és learchiválom
– amivel dolgoznom kell aznap, másnap, harmadnap, azokat megcsillagozom és archiválom
– miután ilyen módon kiganéztam a maileket, elkezdek dolgozni a csillagozott leveleken
– időnként átnézem a címkés, fontos, projekt, választ váró leveleimet is
– a spam mappát naponta kétszer törlöm, de mindenképpen a kritikus 100-as méret alatt (ha mailtől távol vagyok és felgyülemlik, akkor időt szánok rá, még akkor is, ha 10 lapra nyúlik — hozzá kell tennem, hogy a minap az összes régi, nem használt mail aliasomat, spam mágnesemet kidobtam)

Nálam a céges fiók mindig tiszta. Erre büszke vagyok. Dolgozom rajta. Munkát, energiát fektetek bele. Blogolok róla. Azt hiszem jogalapom van rá, hogy véleményt formáljak, anélkül hogy rosszul kéne éreznem magam.

A rendszer üzemeltetése csak rajtam múlik. Elégedett vagyok a teljesítményemmel, a cégnél mindenképpen azon egyének közé tartozom, akinél “nem veszik el” levél. Nem kedvelem azokat a kollégákat, akik nem képesek ganézni, és mindent újra, meg újra el kell nekik küldeni, telefonon zargatni őket, persze udvariasan, hogy a fragile lelkük integritása nehogy sérüljön. (Szabad most hisztérikusan röhögni?)

Évekig nekem is ömlesztve volt mindenem, és azt hittem az úgyis jó. KIS FASZOMAT JÓ. Aki ezt hiszi, annak vagy egy kezén megszámlálható emailje érkezik, vagy nem látja át a kérdést megfelelően, vagy szarik bele, de azt kiröhögöm kakaós habbal.

Még egy nagyon fontos dolog, kicsit más téma.

Ne hagyjuk, SOHA, hogy az emailek / becsapódó emberek / telefonhívások / főnökök irányítsák a munkanapunkat. Tervezzük meg, hogy másnap mit akarunk mindenképpen elvégezni, aztán legyünk szívósak kisgeci bulldog módjára, ragadjunk rá, mint légy a légypapírra, LEGYEN A NAPNAK OLYAN RÉSZE, amikor el is végezzük ezeket. (NB, a csillagos levelek nem feltétlen képeznek ezzel azonos halmazt!)

Nekem ez a GTD, nem pedig valami szaros shareware alkalmazás.

Nem vagyok tökéletes, de legalább törekszem a pontos, precíz munkára. (Te törekszel?) És az bassza nekem az első csomós gerendát, aki szerint ez baj. Kinevetem úgyis.

Függöny.

Folder hierarchia

A számítástechnika nekünk adta valamikor a mappa hierarchiát.

Én nagyon sokáig teljesen el voltam veszve ebben, azt gondoltam, hogy mappába kell szervezni a munkát és az életet. Nem lehet.

Számomra a legjobb módszernek az “evolúciós mappa” bizonyult. Amikor még nagyon diffúz valami, akkor egyszerűen ömlesztek egy folderbe, aztán dátum / név szerint szűröm. Ez vagy ebben a formában megmarad (mint pl netről letöltött gané), vagy valamilyen szisztéma szerint, a már működőképesnek mutatkozó modellben, húzok rá egy mappa-sémát.

Szerintem a hibát ott követjük el, amikor van 5 állományunk, és ezeket beszortírozzuk 4 többszintű mappába. Akkor kell csak kialakítani a hierarchiát, ha

– már tudjuk pontosan mit akarunk
– ha van elég anyagunk ahhoz, hogy lássuk, milyen szerkezetért kiált

Vegyük észre, lássuk meg, hogy a hierarchikus mappa rendszer nem képes leképezni az életünket. Lépten nyomon az van, hogy soha nem ott van, amit keresünk. Ahol gondolnánk, hogy van, ott más, oda nem való lesz.

Éppen ezért a rendrakásnak a dátum szerinti ömlesztett mappák egy nagyon fontos húzóerői lehetnek. Véleményem szerint rengeteg időt spórolunk meg azzal, hogy nem kell olyan kérdéseket megválaszolnunk, mint “ezt most hova tegyem?” hiszen minden harmadik file valami más kategóriába esik.

Nekem a kedvenc mappám a projekt. Ebben mindig a legfrissebb projekt kerül felülre. Nem szarozok olyanokkal, hogy területekre bontsam, egyszerűen azok a projektek, amin dolgozom, lineáris mappák, aminek mindig a legutóbb módosított van a legtetején. Korábban ez mindenféle sokszintű hierarchikus könyvtárszerkezet volt, és szart se ért.

Persze a mac-en tök jól működik az ilyesmi, szépen beállítom magamnak a mappákat, ikont húzok rá (mostanában 32×32 lorez ikonok mennek nálam), aztán hajrá.

Kellemes munkavégzést és produktivitást mindenkinek. BUÉK VAZ!