Category archives for "gyermekprogramozás"

Miért nincsenek emlékeink baba korunkból?

Doransky osztotta meg:

More than 100 years ago, Sigmund Freud speculated that humans’ tendency to forget their early years, dubbed infantile amnesia, might have a psychosexual origin. Scientists later thought memories might be rooted in language, because kids typically start making long-term memories around the time they start speaking.

Ezen a kérdéskörön én is gondolkodtam és baromi egyszerűnek tartom a választ. Ennek megértéséhez csak meg kell fordítani a dolgot: miért nem emlékszik tudatosan senki arra, amikor az anyaméhben volt? Igen, az a folyamat, hogy kifejlődjön a tudat, ennyi ideig tart. Nincs ebben semmi meglepő, épp ellenkezőleg: az lenne a fura, ha nem így lenne.

Egy éve ezen a napon

2013. július 16-án, este 19 óra 47 perckor született meg a lányom, Schaffer Lili.

A ma reggel készült őszinte felvételen édesanyja sarokreszelőjével a kezében tekint jobbra, hogy eldöntse, szépen elkezd-e játszani a reszelővel a szájába véve, esetleg nekivágja valami üvegtárgynak, vagy hangos ordításba fogjon, aminek több oka is lehet, például az, hogy mindez így szart ér, te szórakoztass, fátter. A kép jobb oldalán én vagyok, smink nélkül.

Happy Birthday 

Boldog születésnapot! ;)
</p>
					</div>	
				</article>
								<article class=

Kabátcsere két módon

Ma elmentem a plázába kicserélni a zöld hernyókabátomat L-ről XL-re. A következőképpen nézett ki az egész: felöltöztem, összepakoltam a táskám, felhúztam a cipőm, elsétáltam az autóig, elhajtottam a plázába, parkoltam, felmentem a mozgólépcsővel egy szintet, odamentem az üzlethez, kicseréltem a kabátomat, visszamentem a garázsba, kifizettem a parkolást, elhajtottam.

Gyerekkel ugyanez: megfogalmazódik a gondolat, hogy el kell indulni. Először is fel kell öltöztetni a gyereket. Mielőtt felöltöztetjük, meg kell nézni, hogy beszart-e. Ha igen, akkor SZÁMOLJUNK RÁ még 7-8 percet. Mondjuk, hogy beszart. Lefektetés, gyerek nyugtatása. Ha üvölt, cumi keresés, szájba illesztés. Gyerek kicsomagolása a ruhából. Pelenka keresgélés. Törlő keresés. Gyerek seggének alapos kitörlése, lélegzés közben OPCIONÁLIS. Gyerek újra felöltöztetése. Első körben a pelenka illesztése, évszaktól függően egy, vagy két lábas ruha, felső ruházat. Utána jöhet rá melegebb ruha. Sapka keresés, az mindig elveszik. Cumi meglegyen, mert a jó cumi a lakásban ritka, mint a fehér holló. Célszerű indulás előtt a gyereket megetetni, ne út közben induljon be a helyzet, mert akkor pokol van. Ha nem evett még, akkor könnyebb kaját kell neki készíteni, megetetni. Ha magára borítja a kaját, akkor levetkőztetni megint. Szerencsés esetben ilyenkor már nem szart be újra, de láttam én már karón varjút! Ha evett már korábban, akkor is kell neki valamit berakni, almalé, tea, víz, bekevert tejpor, anyatej, ami van. Cumi meglegyen, általában a gallérjához rögzítem egy rögzítő szárral. Jöhet a babakocsi, ezt nálunk két részletben kell összerakni. Ha megvan, bele a gyerek, rá a sapka, cumi ott lógjon mellette, ital alatta, vagy a kezében. Ha a gyerek csitti-fitti, kurvagyorsan cipő húzás, esetleg kabát, aztán babakocsival le a lépcsőn. Aztán vissza, mert a kabát, amit akartam eredetileg vinni, a lakásban maradt természetesen. Kocsi kinyitás folyamata: gyerek leparkol az autó mellett. Én kinyitom az ajtót, anya be. Babakocsi rögzítő felold, zipzár, gyerek ki, anyának át, anya illeszti a gyerekülésbe. Én közben szétszerelem a kocsit, berakom a csomagtartóba. Beülök, indulunk. A plázánál parkolás, én ki, csomagtartó, babakocsi összeszerel, vezető oldalra tol, anya gyerek kiad, apa berakja, anya kiszáll, ülés vissza, zipzár, rögzítő. Utána gyorsan magunkhoz vesszük a saját dolgainkat, indulás a plázába. Lifttel fel, be a boltba, ruhacsere, vissza a kocsihoz. Parkolójegy fizetés, autó kinyit, anya be, gyerek be, apa szétszerel, babakocsi be, lecsuk, apa beül, elhajt.

Vendégségben

Kezdek egyre jobban megbarátkozni a gyerekes életformával.

Nem ment egyszerűen az eleje és szerintem még mindig nem vagyok benne eléggé, de alakul. Valamelyik nap vendégségben voltunk egy másik sorstárs családnál kisgyerekkel. Ha az ember csak a párjával megy át egy másik párhoz, azt jól ismertem: átmegyünk, leülünk, beszélgetünk és iszunk, a végén pedig hazamegyünk.

Kisgyerekkel ez máshogy néz ki, és ezt szoknom kell. Eleve logisztikai kérdések sorozata már az odajutás is. Vinni kell a cumit, a játékot, a pelenkát, a takarót, az extra zoknit, a felsőjét, a kézi hordozót, de itt még a sétálás miatt a babakocsit is. Ennek van egy kereke és van egy felső része. A felső részben pedig van egy zsák is.

Szóval mostanában pakolok.

Az időm nagy részét gyerekholmik szállítmányozásával töltöm, meg ilyen vackokkal a kezemben sétálok a hidegben, a hóban. És a zongoraujjaimat úgy kifújta már a hideg, hogy a bütyköknél kisebesedett. Elmegyek a kocsihoz, bepakolok, aztán a helyszínen szétpakolok, aztán hazamegyünk, akkor kiviszek mindent, szétszerelek, otthon meg újra össze. Lépcsőn fel, lépcsőn le. (Nekem a felöltözés ezek után kettő másodpercig tart. Nekem az öltözés gyereköltöztetés.) A kezem meg erősödik a kézihordozóban tartott 12 kilótól. Ilyen élményeim korábban nem voltak, csak annyi, hogy le kellett parkolni valahol az autóval.

Ott vagyunk a családi vacsorán. Úgy érzem, itt nincs már vacsora, csak figyelmet megosztó kajálás történik. Egyik szememmel nézem a gyereket, ahogy szétveri az elé kirakott játékait, még zuhanás közben alárakom a kezem, a másikkal próbálom belátni, hogy egyáltalán MIT IS ESZEM ÉPP.

Aztán én etetem. 6 hónaposan már kapja a pépes kaját is. Pépes kaja, persze, az meg a fán terem, mi? Dehogy, előbb meg kell melegíteni, méghozzá forró vízben. Utána gyerek elé előke, esetleg valami törlő, kiskanál. Aztán jöhet csak az etetés. Ez is koncentrációt igényel a felnőtt részéről, a gyerek részéről meg ugye a szokásos dagonya. Nekünk szerencsénk van a gyerekkel, mert szeret zabálni, cápaszerűen harap rá az elé rakott pépes kajára. Ettől függetlenül egyik szememmel a gyereket etetem, a másik szememmel próbálok részt venni a vacsorában. Időnként rábólint a kanálra, aztán pépes kaja kerül az orrára. Lecsöpög a kezére, aztán a földre, minden pépes kaja.

A beszélgetések is multitaszkban történnek, egy kicsit beszélgetünk valamiről, de a másik részben már a gyermekhez szólunk, aki nálunk kugligolyóként imbolyog még az etetőszékben, vicces pofákat vág és fültől-fülig dagonya az egész.

Annak idején emlékszem, hogy semmit nem ettem meg, ami a földre hullott. A sorstárs kiképzés során viszont már gond nélkül lenyúlok az ételért és a számba helyezem. Minden mindegy, semmi sem számít. A gyerek konkrétan szétnyalja a műanyag előkéjét, meg belegyömöszöli a szájába a nyálas-pépes részeket, utána pedig az ujjait. Már annyira hozzászoktam, hogy nekem is tulajdonképpen teljesen mindegy, mi van.

A vacsorán általában van bor, meg sör, kezdésnek pálinka. A végére már egész jó.

Függöny.

Gyerekvideózás

Megfogadom Árkossy Zsolt tanácsát és a gyerekről először is sok videófelvételt készítek (a mindig nálam levő iPhone-nal 2 másodperc alatt rögzítőképes állapotban vagyok), aztán minden hónapban vágok belőle egy tényleg velős 10 perces anyagot, amin gyönyörűen látszódik a fejlődés. A decemberiben benne lesz ez a rész, ahol sikerült levideóznom, ahogy elalszik, ezt a részt be is mutatom:

Tapasztalataim a gyerekkel az 5. hónapban

Valamiért azt gondoltam, hogy a harmadik hónap után minden egy varázsütésre megszűnik. Semmi sem szűnt meg, csak átalakult, hiszen egy érző emberi lény (mint én is). Most már jobban alszik valamennyivel, általában 8-kor lefekszik és 4 órán át meg se mukkan. Utána picit ébredezget, akkor oda kell menni hozzá, de utána 1 körül el tud aludni újra. Anya ilyenkor alszik, apa videójátékozik és/vagy Bitcoint olvasgat, úgy vigyázza fel. Kedvtől függően 6-7 körül kelés, de volt, amikor 3-kor felkelt, hogy ő most ébren van, tessék szórakoztatni. (5-kor aludt el.)

Emlékszem, hogy amikor megszületett, az első hétben szinte semmit nem csinált, csak aludt, és felkelt 2-3 óránként enni. Akkor minden ébrenlét csak az üvöltésről szólt, nem tudtunk enni mellette akkor, ha ébren volt. Naponta kb. 5 percet volt “normális”, de akkor még a szemét is alig nyitotta ki. A szemét kb. 2 hét alatt tanulta meg használni, addig szerintem teljesen vaksi volt még. A szeme még mindig kék színű, szerintem már úgy is marad (Lindáé és az enyém is mély barna).

A kezdeti időszak átalakult lassan egy hasfájós/böfizős evésbe, és közben egyre többet tudott fenn lenni, ma 2-2,5 órákat tud egy alvás után egyben lehúzni. (Emlékszem, amikor először tudtam magam mellé tenni a konyhában fél órára!) Így utólag azt gondolom, hogy az első 3 hónap elég hosszúnak tűnik, amíg az ember benne van, de egyébként nem sok idő. Amíg tart, akkor viszont minden este folyamatosan foglalkozni kell vele, vállon üvölt végig, fáj a hasa, nem jó. Ebből is vannak jobb és rosszabb napok.

Hátról hasra már megfordult, viszont mint minden gyerekfejlődési dolog, ez is úgy működik, hogy megcsinálja, üvöltve, aztán szépen lassan szokik rá és lesz képes folyamatosan produkálni a dolgot. Azóta már fordult, hasról hátra, de még egyáltalán nem csinálja napi szinten. A nyakát már jól tartja, kiságyban hason szépen felnéz, nem fárad el, nem üvölt. Már kuncogni is megtanult.

Vannak kedvenc játékai, így például a nyúl és a szarvas. (A fenti képen látható tigris nem.) A rázót a korábbi videóból elhagytuk már időközben.

Az altatással egyre több gyakorlatom van, már világosan látom rajta, hogy mikor alszik be és mikor nem fog még elaludni. Az elején még üvöltött, ha tele volt a pelusa, ma már csak kajlán nevetgél, ha beszart. Hangokból többféle van, leginkább a papagáj szerű rikoltozást szereti, aminek van egy olyan magas frekvenciájú része, ami pontosan olyan hangot ad, mint a fogorvosi fúró egy erősebb munka során.

Napirendre lehet törekedni, de szerintem nem kell túlaggódni a kérdést. Viszont azt is látom, hogy az első három hónapban nagyon nem kell elhagyni a lakást, otthon takarítani, főzni, gyerekkel foglalkozni. Rettenetesen unalmas és sok energia kell hozzá. Peluscserét öltöztetéssel együtt másfél perc alatt meg tudom csinálni. Határozott, feszes mozdulatokkal dolgozom, nem hagyom elterelni magam.

Az egész gyermekprogramozáshoz egyébként sok energia kell.

Függöny.