Úgy emberileg, mint szakmailag:
Maradjon csak dr. Sch., megérdemli. Nem a fizetését, nem a posztot, hanem a megaláztatást. Mi meg megérdemeljük őt. Szeretni is fogjuk. Simlis országnak vagyunk simlis polgárai, szeretjük a simliseket. Huncut mosoly, kacsintás, össze, mehetünk tovább, kell-e áfás számla?
Q.E.D.
Kaptam egy ilyen levelet a Vimeótól:
We see that you are uploading videos from TV, Movies, or something you found on the Web.
We’re sorry, but our rules clearly state that you cannot upload this form of content to Vimeo. Please take 48 hours to remove the offending videos.
After 48 hours, we will review your account to determine whether you are in compliance with our Terms. If you are not, the offending videos and/or your account will be removed by a moderator.
Három perccel később ugyanezt, de 48 helyett 24-es számmal. Igazuk van, tényleg van egy csomó videóm (update: már nincs), ami nem saját gyártású, hanem a webről szedtem le és tettem alá magyar feliratokat. Apple reklámok, Ballmer beszéde, Steve Jobs beszéde és még sorolhatnám. Rengeteg saját cuccom van, majdnem négyszáz videót feltöltöttem már Vimeóra, amiért még fizettem is.
Teljesen ellehetetlenítenek, ha letiltják a kontómat. De, mint a parkolási csekkek esetében, csak magamnak köszönhetem az egészet. Webről szedett videót nem lehet posztolni a Vimeón.
Megint szomorú lettem, bassza meg.
Emlékeztek, amikor a múltkor úgy kiakadtam a Ferencvárosi Parkolási Társaság miatt? Rossz telefonszámra küldtem el az SMS-t, másnap küldtem nekik levelet, kértem, hogy tekintsenek el a pótdíj befizetésétől, erre néhány nap múlva jött egy levél 16400 forintról (mondván: nem fizette be a pótdíjat 10 napon túl), akkor elkezdtem balfasz módjára dühöngeni.
Nagy dühöngésemben alatt azt gondoltam, hogy lelevelezem velük a kérdést, eltelt megint néhány nap, gondolkodtam, hogy bemenjek, vagy levelezzek. Ezen a ponton kaptam egy ügyvédi levelet, immáron 26400 forintról. Először nem hittem a szememnek, aztán elkezdtem utánaérdeklődni. A helyzet az, hogy sokat szigorítottak itt az országban azon, hogy a parkolási társaságok milyen jogkörrel bírnak.
Lerövidítem a dolgot: aki nem fizet, az ellen jogerős, végrehajtható határozat születik, napokon belül. A végrehajtási határozatot követően pedig ügyvédi díjjal, végrehajtási költséggel, mindennel megnövelt értéket leinkasszálják első körben az adós számlájáról, ha ott nem lesz megfelelő mennyiségű pénz, ingóságaiból. (Értsd: mire az 5000 forintos pótdíjfizetés ide eljut, 100 ezer lesz belőle.)
Én ezt az őrületet most megállítottam 26400 forinton.
A Ferencvárosi Parkolási Társaságot is felhívtam, ott megtudtam, hogy a levelezésnek nincs halasztó hatálya, vagyis ilyenkor be kell fizetni a pótdíjat, utána pedig levelezni lehet velük arról, hogy rossz telefonszámra küldtem az SMS-t. Ezt most is megtehetem, pozitív elbírálás esetén visszautalják a pótdíj összegét, az ügyvédi költséget sajnos már bebuktam.
Nagyon elszomorított az eset, tényleg. Nem is akartam róla blogolni, viszont úgy érzem helyesnek, ha leírom, hogy erre tényleg nagyon komolyan oda kell figyelni és mindent azonnal fizetni, aztán lehet levelezgetni.
Schmitt Pálnak nem kell, sőt nem szabad lemondania. Semmi nem változott, a munkáját egyáltalán nem befolyásolja, hogy van-e neki doktori címe. Nem azért lett ő köztársasági elnök, mert mondjuk okos lenne vagy legalább tisztességes. Az egyenesen kizáró ok. Na és ha könyvből másolta a disszertációját, akkor mi van? Melyik feladatában akadályozza ez? A legfontosabban éppenhogy segíti: bármit aláír és a nevére vesz gátlás nélkül.
Tíz óra körül megtorpant a forint rohamos gyengülése, és az euró árfolyama 322 forint közelébe gyengült, miközben Fellegi Tamás arról beszélt, hogy a kormány határozott célja a mielőbbi megállapodás az IMF-fel.
Egy szállítási dokumentum felülhitelesítését kellett elintéznem a külügyminisztérium Gyorskocsi utcai irodájában. Egyszerű dolognak tűnt: az eredeti dokumentummal befáradni, majd felülhitelesíttetni. (Értelemszerűen arról van csak szó, hogy hivatalos és az ország külkereskedelmi kamarájának egyfajta adószedési módja: rányomnak egy pecsétet és beszednek 5500 forintot dokumentumonként. Ha kettőt pecsételtetsz le, 11 rugó, ha hármat, akkor 16500 — de most nem ez az érdekes rész.)
Az ember végülis elfogadja, hogy időnként be kell mennie a Hivatalba. Elvégre nekem már egy bank is az tud lenni, sorszám, sorbanállás, SzTK élmény, ahonnan szeretjük nézni. A felülhitelesítés esetén is ilyesmire számítottam, nincs is ezzel semmi gond, elfogadom az egészet.
Első nap. Megérkeztem a helyre 12 óra 17 perckor. Az ajtóban a biztonságiak közlik, hogy 12-kor bezárt a bazár. Rendben mondom, csak kérdezni szeretnék, hogy mire van szükségem a felülhitelesítéshez, nem akarnék duplán fáradni. Nem adhatnak tájékoztatást. Telefon? – teszem fel a kérdést, igen, arra van lehetőség, mégpedig 15 és 16 óra között. Fasza, mondom, és ugrok egy seggest. Felhívom a számot 15 órakor, megbeszélem a dolgot. Eddig még minden remek. Sőt, király. Királyság több ezer hektáron.
Második nap. 10 óra körül érkezem a helyre, egyedül vagyok. Biztonságiaknak biccentek, mennék tovább, de ellenőrző pont van, mint a reptéren. Áthaladós, besípolós, mellette a táska átvilágító. Kirakatják velem a zsebeim tartalmát, áthaladok, dudál, visszaléptetnek T betűbe helyezkedem, alaposan megnéznek mindent, megfordulok, másik oldalról ugyanez. Kérdéseket tesznek fel, kifordíttatják velem az övemet, a másik oldalon bekapcsoltatják a mobiltelefonkészülékemet. (“Megnyomna rajta egy gombot? Látnom kell, hogy működik.”)
Belépek az egyetlen szobába, töküres. Néhány szék, egy banki pénztárakhoz hasonlító üvegablak, amin alul lehet résen becsúsztatni — ezen a ponton csak egyetlen lehetséges válaszom van — a levélbombát.
A hölgy megkér, hogy húzzak sorszámot, megnyomom, dudál, odafáradok. Megbeszélem vele, amit akarok, aztán megkérdem, mikorra lesz készen a pecsét. “Holnap 14 órára, ha vidéki, akkor ma 14 órára, viszont csak 10 óráig lehet a vidékieknek jelentkezni.” Elmondom neki, hogy vidéki vagyok, legyen kedves és rakja be a maiak közé. Nem hajlandó. Ránézek az órámra, 17 perccel múlt el 10, közlöm vele a tényt, hajthatatlan. Elvigyorodok, megjegyzést tesz arra, hogy ne vigyorogjak. Ezen a ponton belátom: az A-csapattal állok szemben, ennek a fele sem tréfa!
A stratégiám helyesnek bizonyul, elkéri a lakcímkártyámat, HOGY LÁSSA, TÉNYLEG VIDÉKI VAGYOK, utána nagy duzzogva belemegy, hogy ma 14 órakor kiadja a dokumentumot. Elkezdek belül hihetetlen boldog lenni. Hogy én. Meg ő. És vidéki lehetek. Igaziból. Fizetek és távozom.
13 óra 51 perckor az ajtóban állok. Nagyjából 20 ember áll előttem. Mindenki csendben van, olyan a hangulat, mintha háborúban lennénk, és ingyen osztanák a krumplit. Várunk. 13 óra 59 perc 45 másodperckor felgyullad a benti lámpa, az emberek elkezdenek csoportosulni. Mindenki arcán bánat, keserűség, a boton belógatott répa pedig az ingyen burgonya.
Átlátom persze azonnal, hogy a reptereket is meghazudtoló motozási procedúra ekkora emberhalom esetében eltart nem kevés ideig, aztán meg benn fogunk ücsörögni. Berakom a kedvenc podcastemet a fülembe, úgy várok a soromra. Amikor sorra kerülök a motozásnál, ugyanazt eljátszom, mint délelőtt, a telefon bekapcsolásáig bezáróan. Annyi a különbség, hogy amikor T alakban megfordulok, akkor a tömegre nézek, a tömeg meg rám: az arcok szomorúak, beletörődtek a helyzetbe. Talán csak a burgonya tudja feledtetni velük a kínjukat.
Benn viszonylag gyorsan sorra kerülök, a hölgy kiadja a dokumentumot, elteszem, megbecsülöm. Előttem egy idősebb férfi kellemes karácsonyt kíván a hölgynek. Nem tudom elhinni, sőt, megtagadom, hogy komolyan gondolta volna.
Technikailag persze nem történt más, mint az, hogy rányomtak három kibaszott bélyeget három papírra darabját 5500 forintért. A világ legjobban őrzött pecsétje. És nincsenek egyszerű sztorik, csak bonyolult sztorik vannak.
Külkereskedelmi kamara my ass.
Függöny.
Alaphelyzetem: AXA nyugdíjpénztár, onnan átmentem nyilatkozat nélkül államiba. 21 éves korom óta bejelentett munkahelyem van (nem minimálbéren), minden járulékot mindig fizettek utánam.
Tudomásom szerint nem kell külön regisztrálni, ügyfélszolgálatozni sehol, postán jön az értesítés, ha lehet menni a “reálhozam”-ért. Nekem nem jött semmi, a mai napon pedig úgy döntöttem, hogy a dolog végére járok. Megkerestem a pénztártagi azonosító számomat és nekiestem a Góliátnak.
Első körben a honlapon próbáltam tájékozódni, azt illetően, hogy honnan tudhatnék meg információt, nem találtam érdemi közlést — vagy csak elveszett az információtól és különféle grafikáktól szennyezett felületen.
A központi telefonszámukat hívtam második körben. Irdatlan hosszú hangosmenü, de fondorlattal sikerült úgy navigálnom, hogy kezelőhöz irányítsanak. Nem túlzok, olyan 20 percig hallgattam a zenét, utána bontottam a vonalat.
Megpróbáltam felhívni egy hozzám közel eső fiókot, de onnan meg elhajtottak a központi szám irányába. A szöveg az volt, hogy reálhozam kifizetésekkel kapcsolatban csak ott. Ok-ké.
Újra megpróbáltam, megint zene, viszont ezúttal 10 percig kellett csak várnom. Embert kaptam, azonosított, kicsit szüttyögött, majd jelezte, hogy nem képződött a számlámon reálhozam, így nulla forintot kapok. Megkérdeztem, hogy vezesse le, miből mi lett, aztán levezette és elmondta, hogy az infláció feletti hozamnövekedést hívjuk reálhozamnak, az én számlámon meg ilyen nem volt a “válság” miatt.
Megtudtam viszont, hogy mennyi pénz volt a számlámon és mennyi ment át az állami alapba.
Függöny.
A személyes adatok védelmét garantáló feltételek teljesítése mellett fényképezhetnek a Google Street View autói Magyarországon – foglalt állást Jóri András adatvédelmi biztos. 2009 májusában az adatvédelmi biztos vizsgálatot indított a Google Street View szolgáltatásához kapcsolódó adatkezelésével kapcsolatban, annak tisztázása érdekében, hogy mi a felvételkészítés jogalapja, és az érintettek miként érvényesíthetik hozzájárulási, tájékoztatáshoz való, tiltakozási jogukat a fényképezés során. Ezt követően a cég felfüggesztette a fényképezést Magyarországon, és együttműködést kezdeményezett az Adatvédelmi Biztos Irodájával. A párbeszéd, a részletes szakmai egyeztetések eredményeképpen olyan megoldás született, amely biztosítja, hogy a Google az európai adatvédelmi jog figyelembevételével nyújtsa szolgáltatásait hazánkban.
Én bíztam benne, hogy helyreáll Jóri egója egy kis faszlengetés után! Meg azt is jó tudni, hogy van, aki vigyáz ránk és az adatvédelmünkre, nem hiába kapja a pénzt a költségvetésből. Remélem még sok adatot véd meg a biztos.
Amíg a Balit összefoglaló posztomon dolgozom, azért álljon itt egy #hungaryreality poszt, rettenetesen felbaszta az agyam ugyanis. Leszállunk a milánói gépről, lépünk ki a magyar fuvallatba a Liszt Ferenc repülőtéren, megrendelek egy fuvart az egyetlen rendelhető taxis cégtől (Főtaxi) 5300 forintos fix áron.
Már sokszor csináltam ilyesmit, gyorsan megy a dolog, az ember azonnal kapja az autót. Mivel valami harminc-akármennyi órája vagyunk úton, az utolsó étkezésünk Milánóban volt szombat délután valami ingyen pizza a Cathay részéről, mert lekéstük a csatlakozásunkat (a milánói kis turboprop légcsavaros Malév bombardier egy kis mogyoróval intézte el a dolgot este).
Megkérdeztem a taxistól, hogy, pontosan idézem, “gondot jelentene-e, ha megállnánk út közben egy hamburgerért?”. Kb 23 óra volt az idő. A válasza ennyi volt: “igen”. Megkérdeztem tőle, hogy miért? Erre azt mondta, hogy azért, mert kevés kinn az autó és idő alapon fizetik. Füstölögni kezdtem, de nem érdekelt harminc-akármennyi óra után. A fix-áras kurva anyátok. Legközelebb órával fogunk menni, ha van olyan opció. Vagy Airportshuttle, vagy akármi.
Amikor a Burger King mellett hajtottunk el, ahol egyébként egy autó sem állt az ablaknál, Linda még megpróbálta a taxist újra, ezen persze ott az ülésen támadt kettőnk közt egy kis nézeteltérés, mire én határozott hangon ennyit mondtam: “Linda, felesleges, az úr nem akar bemenni, mi pedig nem szorulunk erre a szívességre.” Aztán a taxishoz intéztem a következőt: “Nagyon kérem, ne álljon meg.” A faszi ezen a ponton bekanyarodott már a helyre, de a kérésemre folytattuk az utunkat tovább.
Később otthon amíg Linda fürdött, csináltam falatkákat a hűtőből, ittunk egy kis bort, aztán lefeküdtünk aludni. Love for Life.
Sajtóközlemények rovatunkba pottyant be ma:
(…) az Országos Rendőr-főkapitányság licenc engedélyével készítette el a rendőrség által használt Ford Focus Kombi rendőrautó 1/43-as méretarányú replikáját, mely május 8-án, az Országos Rendőr- és tűzoltó napon mutatkozott be a nagyközönség előtt és gyermeknapra érkezik az üzletekbe. Május végétől bárki hazavihet egy rendőrautót.
Elképzeltem magam 10 éves forma gyerekként, nekem bejönne. Ma már kellemetlenebb élményeim fűződnek ahhoz, ha meglátom a forgalomban a rendőrautót: a basztatás, igazoltatás, gyorshajtás, a “jajj, istenem, most megint mi”.
Volt egy kimutatás, Ausztriában az emberek elsősorban a “védelem”, “biztonság”, “nyugalom” fogalmakkal azonosítják a rendőrautót, na, itthon inkább az jött ki, amit én is megfogalmaztam. Nagyon remélem, hogy a fenti játék segít majd elérni az osztrák szintet. Én mindenesetre drukkolok neki, sőt, ha kell, veszek is belőle.
update: gyorsabban tettem ki, mint az Index! 2011. május 10., kedd 07:56 volt az ő publikált időpontjuk, nekem meg május 9 este 18:40. Hírverseny!
Megkérdőjelezhetővé vált a műsor “valódisága”, amikor a műsor online közvetítésében Gigi és Jerzy éppen beszámolt villatársainak a szállodában eltöltött romantikus estéjükről és Gigi véletlenül kimondta, hogy “olyan hab volt a fürdőszobában, hogy nem tudtunk forgatni… nagyon kamu volt, jó akkor újra felve…”. Ezt követően azonnal a “Pillanatnyilag nincs közvetítés” felirat jelent meg a képernyőn. [10]
Ez a poszt az egyik hazánkban levő nagy multiról fog szólni. Szándékosan nem írok neveket, még a végén én is megszívom, viszont elmenni se szeretnék a sztori mellett, ezért konkrétumok nélkül. Egyik haverom ott dolgozik náluk, húsvét előtt elmentek egy céges buliba. Az angol, kb. 45 éves főnöke jól betintázott aznap este, és, lerövidítem a sztorit, inzultálni kezdte a pincéreket, mondvacsinált okok miatt nem akart végül fizetni, egy szó, mint száz, elég alpári módon viselkedett.
A haverom szólt neki, hogy ugyan fejezze már be ezt a stílust, illetve megjegyzést tett arra, hogy nem akar fizetni, erre a csávónak eldurrant az agya, de frankón, azzal a lendülettel megfejelte a haveromat, aki felugrott, hátralépett kettő lépést, orrából elkezdett folyni a vér. A fószer barátnője megpróbálta lefogni, az is kapott egy maflást, aztán végül egy másik jelenlevő férfinak sikerült megfékeznie.
Nagyjából ennyi a sztorinak a bevezetője, nézzük az izgalmasabb részt, mi történik ez után! Elvégre tiszta sor, nem? Valakinek eldurran az agya, primitív módon bebaszik, köcsög, seggfej, viselje a cselekedeteinek következményét, nem igaz?
A valóság prózaibb és sokkal egyszerűbb. A nagy multi először is azt mondja: mindketten kontraktorok, ez nem céges ügy, rendezzék le egymás között. Az angol csávó angol földijei szintén neki falaznak. Elmennének szó nélkül, kis hátba veregetés, jól van, csak legközelebb elő ne forduljon, kb. ezen a szinten lerendezik egymás közt. Az egyetlen károsult a haverom, aki nem tudja tisztázni a helyzetet, sőt, gyakorlatilag távozni kényszerül a cégtől.
Mert mik az opciói? Pereli a multit? Esélytelen. Pereli az angol idegbeteget? Szintén esélytelen, mit ér el vele? Semmit. El van innentől baszódva az egész munkakapcsolat, rossz a légkör, vége a sztorinak. Egyszóval távozik.
Hogy mi a sztori morális tanulsága? Az van, hogy itt is előjön újra az a mindenki által ismert, csak éppen sokszor meg nem fogalmazott tényszerűség, hogy egy kis pötty vagyunk a CEE (Central Eastern European) klaszterben, és az idepakolt külföldi igazgatók, ha éppen olyanjuk van, úgy bánnak velünk, ahogy akarnak, a kurva anyjukat. Ha olyanjuk van, disszelik az országot, ha azt akarják, disszelik a lakosokat, és amikor úgy tartja kedvük, mindent megtesznek velünk, amit csak akarnak.
(Nagyon tele van a faszom ettől a provincializmustól. Tudjátok mit? Keljünk fel! Passzív ellenállás legyen a mi igazi fegyverünk. Ha nem néznek oda, sózzuk meg az ételüket, köpjünk bele a sörükbe — jó fikásat —, dörgöljük a faszunkhoz a zsebkendőjüket.)
Lehet, hogy iPad-eznek ezek is? Egyébként ez is zseniális volt:
Okmányirodában cigányok írassák át a ladát vagy hatan, de valami csekket még be kell fizetni a súlyadó miatt kivonták ugye, nem tetszik nekik, kiabálnak.
Elmennek a postára, befizetik a pénzt, visszajönnek az irodába, pont én állok a pultnál, odabassza a csekket:
-Eholvane, költsék ügyvédre, vagy alkotmányra!
Vagy ADT gyűjtése:
villanyszerelők az irodában – kötik be az egyik cuccost és kiabál az egyik a másiknak: …a jeló a sárga, a blek a fehér…
Nevessünk együtt, szerdán.
