Ez, barátaim, az egyik legjobb reklám, amit láttam:
Szövege sem faux.
Archive for the ‘i believe in advertising’ Category
Ez tetszik. A Saatchi eladott egy nagyon jó projektet a T-Mobile-nak: péntek déltől 10 napon át az Erzsébet-téren egy felállított táblán 8 ember megállás nélkül megjeleníti (kézzel kiírja) a falra rakott üzeneteket — Facebookozz az utcán. Úgy hallottam, hogy semmi marketinget nem tettek mögé, egyszerűen kitelepültek a Gödörhöz, aztán írják a táblára, ami egy filctollal megrajzolt fácse.
A pontos marketing üzenetet nem tudom visszamondani, a Domino net csomagokat reklámozzák, a helyszínről is lehet mobilnetezni, a falra hozzászólásokat küldeni, vagy valami ilyesmi. A dolog egyébként annyira felpörgött, hogy újabb embereket kellett bevonni a rajzolásba, már 20-30 percet is kell várni ahhoz, hogy megjelenjen egy-egy üzenet (a “Wall”-ra kell írni), állítólag mindenkiét kiírják előbb utóbb, ami átmegy a moderátorokon.
Természetesen én magam is beálltam a sorba:
Este megnézem közelről is.
update: megnéztük Linkkel, sőt, elkértem a sajátomat is. Nagyon vicces, megtudtam, hogy eddig minden üzenetet megrajzoltak, este 11-ig lehet submittelni, de kirajzolják az összeset. Kíváncsi vagyok, a hétfő / keddi rohamot mennyire fogják bírni.
Nice.
Az Old Spice zseniális kampányt csinált februárban “The Man Your Man Could Smell Like” névvel:
És a folytatás:
A fickó nem összerakott dolog, a 36 éves Isaiah Mustafa (ejtsd: ájzéa) saját hangját halljuk, aki eredetileg NFL-ben kezdte a karrierjét, utána pedig a színész mesterségbe fogott, snitt, februárban vele indul a kampány. Magát a kreatív koncepciót és gyártást a portlandi Wieden+Kennedy (ejtsd: vájden) ügynökség készítette, azon belül is az alábbi két szövegíró a felelős érte:
Leo Laporte műsorában (ahonnan fenti képünk is származik) a srácok elmondják, hogy készült a legfelső szpot: 57 take-ből lett meg a dolog és valóban egyben vették fel. Az összes CG, amit használtak: a csávó kezében levő gyémánt / termék és a végén a ló mellől kellett kitakarni azt a sínt, amivel a színészt a lóra mozgatták fel, de máskülönben az egész dolog valódi. (Iszonyat!) Ehhez jön még a fantasztikus színész és a remek szöveg. Az Old Spice egyébként akvirált Procter márka, a W+K, ha jól emlékszem, három éve dolgozik az accounton.
Itt azonban nem álltak meg, tegnap újra kapott egy kis momentumot ÁJZÉA, amikor a twitteren és redditen lehetett neki kérdéseket feltenni, amire gyakorlatilag valós időben válaszoltak és készítettek ilyen összeállításokat:
jewel encrusted sceptre!!
Frankón bevilágítva, megírva, fejből visszaadva, tele kreatív ötletekkel és szerethető baromsággal. Hihetetlen jó reklám és koncepció, az egész teljes egységet alkot, ráadásul a social media ilyen alkalmazása — csúcson-túli szuper.
Megmondom őszintén, készen vagyok, mint a mateklecke!
Roger Federer, mint ping-pong kámeó? LÁJK!
Mondjuk C. Ronaldo ajnározásából már elegem van, de attól még így kell reklámot csinálni. Sok pénz, jó márka, jó ügynökség, folyik a nyálam! (Filmrendező szeretnék lenni ÁFA bevallások gyártása helyett, baszki.)
/via addict reklámblog
Az előző posztunk Google Chrome részének folyományaként:
Ebben a videóban bemutatják, hogy mennyire gyors az új Chrome. Biztos tényleg sokat fejlődött, és a mellett, hogy mennyire dicséretes a megközelítés, hogy ugyanazon a vason mindig gyorsabb lesz valami, ezúttal a dolog marketingje mellett nem tudok elmenni.
A Microsoft csinált annak idején teljesen “beteg” videókat az IE-hez, aztán most fogták magukat és azt mondták, hogy “ha úgy nem megy, akkor megvesszük kilóra”. A Google is kiad régóta mindenféle rajzos videókat a termékeik mellé, de egy ilyen nagy költségvetésű, ennyire jó és ötletes dolgot kérlek benneteket tisztelettel én még nem láttam.
És azt kell mondanom, hogy teljesen jó. Igaz, hogy ez csak a “making of” videó (a másikat még nem adták ki), de én már teljesen izgalomba kerültem tőle.
Ötlet van benne (még akkor is, ha az alap koncepció meglehetősen suta), de a kísérletek ötletesek, jól kivitelezettek, profi hipsterek dolgoztak rajta — mi kell még, hogy imádni kezdjük?
A Google egy jó cég.
Ui.: Helyesírás ellenőrzővel írom a posztot és megdöbbent, hogy a “dicséretes” rövid i, a “kísérlet” pedig hosszú. Akárhogy koncentrálok, nekem mindkettő hosszú. Őrület.
Steve Jobs 1998-ban mutatta be az iMac modelljét az “i” brandinggel, ami azóta totális népbetegséggé nőtte ki magát. A dolgot talán csak a Nintendo volt képes aggyal kezelni és kifejleszteni ebből a magból a “Wii”-t, ami logikailag sem utolsó. Steve eredeti bejelentése itt.
Mindig is érdekelt, hogy az Apple eredeti elképzelésében mi szerepelt az “i” mögött. Az “internet” és “i” (én) teljesen nyilvánvaló volt, ugyanakkor a többi reprezentációból kiderül, hogy az Apple is használja a tudatos márkaépítés módszerét szakemberek és marketing tanácsadók bevonásával. Ebből a videóból aztán kivágtam a fontos, erre vonatkozó részt:
Természetesen ez nem lett annyira elfuserált és túlszofisztikált, mint a Pepsi új logójának kreatív koncepciója, amitől hasat fogva kellett röhögnöm. Az Arnell Group kapta meg a logó megújításának koncepcióját, amit egy kb 40 oldalas PDF-ben magyaráznak meg.
Ekkora bullshitet még senki nem látott, abban biztos vagyok. Amikor dollármilliókat égetnek el (financed by Pepsi drinkers worldwide) és egy ilyen túlkoncepcionált szar (nem tudok mást mondani) lesz az eredmény. A végén pedig kihozzák a gravitációs elméletet, leképezik, hogy az új logó mint az égitestek tömegvonzása magához téríti a fogyasztót. Bullshit SQUARED.
“You know if we roll, we roll big.” — az Underconsideration elemzése
Ezt tényleg nehéz elhinni. Azt kell, hogy mondjam, az egész dolog, amit kihoznak logikailag helyénvaló (nagyrészt), ugyanakkor bármilyen másik logóval helyettesíthető tulajdonképpen. Ez a koncepciójuk nagy hibája esetenként. Akárhogy is nézzük, a szar attól még szar marad.
Ettől függetlenül én is azt vallom, hogy a tudatosságot és a márka történetét mindig érdemes felhasználni, ugyanakkor a végén az eredmény legyen megkapó, még önmagában is. Ha önmagában is megkapó, akkor lehet mögétenni a 40 oldalas PDF-et és működni fog. Ez a szar nem működik.
Deltai Károly forog a székében.
A legjobb kreatívokat dobják, évről évre. Nagyon tetszik, soha nem gáz, mindig bevállalnak valamit, soha nem sajtos. Ezúttal a viral spotjuk címe: SFW. (Aki nem ismerné: Safe For Work)
Katt a képre. (Irodában csak akkor, ha háttal van a monitorunk.)
300 millió dolláros büdzséből imázst reklámoz a Microsoft. Az elmúlt hetekben bejárta a sajtót a hír, hogy Jerry Seinfeldet licencelte le magához, meg is jelent kettő reklámjuk, amikben nem más, mint maga Bill Gates szerepel Seinfeld oldalán.
Most pedig itt van a “váratlan” folytatás:
A reklám egyértelműen szembe úszik az Apple “Hello, I’m a Mac and I’m a PC” kreatívjával. A counterelt kreatívban sokféle emberek mutatják be, hogy mennyire nem sztereotípia a PC, mint ahogy az Apple reklámjai azt sugallják. (Ebben is szerepel Gates cameoként.)
Némi vitát váltott ki az is, hogy az eredeti marketing terv része volt-e az elrugaszkodás Seinfeldtől, vagy csak egyszerűen nem működött, és tier2-re kitaláltak valami mást. A Valleywag szerint forgattak többet is, és úgy döntöttek, hogy nem adják le.
Ettől függetlenül álljon itt szubjektív értelmezésünk is a látottakhoz:
Bill Gatesnek jól áll ez a típusú nörd humor. A Seinfeldes anyagból az elsőt kb. tízszer megnéztem. Remeknek gondolom. Nem szól semmiről, érthetelen, értelmezhetetlen, ugyanakkor kellemes hangulatú, jó stílusú, nörd momentumokra épülő darab — nekem működik, mint imázs. A végén Bill által bedobott seggkörzésnél visítva tapsoltam a szerkesztőségben. A második darab már elég hosszú, érezhetően próbáltak valamit mondani, a hangulat ezen is átjön, de valamiért nem üti meg az első szintjét. Itt már vitathatatlanul megjelentek a reklámcsináló “szakemberek”, és belenyomták izzó bélyegüket a folyamatba.
A most bemutatott szembeúszó reklám viszont egyértelműen a “nem értem” kategória. Olyan, mintha azt mondanák: kedves Apple, kurva jó reklámot csináltatok, annyira működik, hogy ennek most neki fogunk menni direktben. Ebből hol van a Microsoft-arrogancia? A leszarom attitűd? Az én szartam a business világot mentalitás? Vesszük a kesztyűt és leállunk bokszolni direktben? Nem értem én ezt.
Lehet, hogy a széles, buta amerikai tömegeket ezzel a varázsolással lehet befolyásolni, de nekem annyira sajtos, hogy már bűzlik. Az amerikai filmekben is gyűlölöm a direkt, szájbarágós üzeneteket.
Másrészt vegyük már észre, hogy az Apple reklámjanak ELKEFÉLT nyertese John Hodgman, aki a PC-t alakítja. A kampány utolsó néhány tíz darabjában már olyan szinten uralja a spotokat, hogy csak kuncogni lehet. Maga az Apple mutatja be, hogy mennyire szerethető és stílusos karakter a PC (a gitározós megvolt mindenkinek?).
Egyszóval én azon a véleményen vagyok, hogy:
1.) nem kellett volna nagy dobra verni ezt a Seinfeld licencet, csak megjelenni a spotokkal, természetesen, magától értetődően — az ütött volna
2.) folytatni a Seinfeld koncepciót, aminek lenne egy “story arc“-ja, tehát tartanak valamerre a részek
3.) eleve kirúgni azt a hülyét vagy hülyéknek azon csoportját, akik kitalálták ezt a szembemenés dolgot a habos kakaó mellett
4.) Bill Gates el tudja hitelesen játszani a szerethető, nyugodt nördöt (szemben mondjuk Steve-vel, aki egy arrogáns pöcs, és túl komolyan veszi a játékot — az is igaz, hogy ő nem áll le reklámokat csinálni, tehát nem tudhatjuk biztosan)
5.) mindezen dolgok mellett hagyni, hogy az Apple elvégezze a munkát nekünk 
Függöny.
update 0921: Csak az igazi Messiás tagadja meg önmagát, Steve Ballmer nem:
Naponta átlagosan 2000 egyedi kérést szolgálunk ki (augusztusban naponta átlagosan 2378 egyedi és 4046 oldalletöltést kaptunk — UP: “az picsa”), ehhez képest tegnap 5000 körül volt ez a szám. Meglepő kiugrás, ki diggelt le? A felelős blogger ilyenkor mindig lefúr, és utánanéz a dolgoknak.
Magyarósi Csaba Index neonomád cikkéig kellett eljutnunk. Hiába keresünk a “plastik” kifejezésre, nem jön föl találat. Egy hosszú, képekkel és linkekkel gazdagon fűszerezett anyag LEGALJÁN van egy olyan rész, ahol Magyarósi kolléga linkeli az Olimpiáról írt postunkat:
Egy rohadt szó majd’ 2700 egyedi látogatót eredményez? WTF?! Ami számomra döbbenet ebben, hogy a cikk végén van, elrejtve, egy szó, sok link közt. És mégis rábökött ennyi személy. Meztelennek érzem magam.
Disclaimer: a Plastik media 2001 óta egyesével, darabonként építi látogatottságát. Minden látogató egy csepp vér (még lix is). Volt, amikor nevettünk, volt, amikor sírtunk. Az Index soha nem linkelte, mint saját blogját, sőt, Szily egyenesen nyíltan kifakad kaszárnyastílusban, ha arról van szó. Éppen ezért nagy szó, ahova eljutottunk. Lakásszerte mindenképp. Miközben írtam ezt a postot, a macska talált egy szerencsétlen molylepkét, és agyonszadizta. Azon tűnődöm, hogy ez egy Freudi kép sok relevanciával: Szily László a molylepke, én pedig egy játékos, hosszúszőrű macska vagyok hatalmas játékkényszerrel.
Szombaton egész nap mozgásban voltunk, az IKEÁ-ban kaptam lencsevégre az alábbi figyelemfelkeltő zászlót:
Nem kell Wolf Gábor blogját olvasnunk, hogy észrevegyük: remek taktika az IKEA részéről, hogy ezzel a módszerrel teszi “magától érthetőbbé” a termékeit. 140 ezer forint akkora összeg, amiről senki nem gondolja, hogy össze lehet kalapálni egy szobát (sőt, konyhát is, csak nem azt fotóztam le). Az IKEA pedig szép nagy transzparensen elénk tárja mindezt tételesen, mi meg másra sem tudunk gondolni, csak arra, hogy “igen, akarom”.
Az IKEA egyébként tele van hasonló ötletekkel és kereszt-promókkal. Bárhova megyünk a legváratlanabb helyeken bukkannak fel termékek és szolgáltatások, szublimális képekkel, hogy már csak azt várjuk, FIZETHESSÜNK a sok jóért. Például több helyen látni gyönyörűen fotózott ételeket, amik meggyőznek bennünket arról, hogy még akkor is, ha nem vagyunk éhesek, mindenképpen ellövünk néhány ezredest a menzájukon. Vagy olcsó dolgok hengerbe ömlesztve váratlan helyeken felbukkanva, amik ezt kérdezik: nincs kedved venni most egyet, ha az előbb nem akartál? Válasz: DE IGEN!
Remek marketing, gratulálok az IKEÁ-nak.
Random trivia: tudtátok, hogy az IKEA svéd könyveket tesz a polcaira, direkt?
Spielmann Gábor (Ogilvy, ex-Sylva) jegyzi az alábbi Matchbox reklámot, melyben nagy örömömet lelem:
Továbbá: Starsky és Hutch illetve Vincent és Jules
Spielmann egyébként is egy utolsó idealista csillagharcos a Kis Magyar Reklámgagyiban, és meg tudja őrizni a mindenféle pengék felé tendáló lankadatlan figyelmét. Sok ilyet!
Dieline-en megjelent egy csomó vicces packaging japánból. Kezdésnek gyufa:
Megőrülök, milyen undorítóan aranyos. Az a teljesen kretén nyúl-jellegű ábra még hagyján, de hogy a gyufa fejét is bedizájnolják — ettől most lefordultam a székről. (Az megvan, hogy a nyuszifül is rá van nyomva még a papírra?)
Érdemes megnézni, hogy gyakorlatilag minden japán packaging ebbe a hulladék aranyos irányba megy el. Annak idején — megbízóként, khm — mi is próbáltunk egy ilyen design-t, nekem egyértelműen a kedvencem volt, aztán persze erővel lenyomtak.
De gyűjtöm az erőmet egy comeback-hez, no worries.
(via Fuji^)
Ezen a videón hangosan kellett röhögnöm. Végig. Zseniális. Mesteri. Nem kicsit az a része, hogy Nicholson hangját valami elképesztő hitelességgel adják vissza. Ráadásul ha megfigyeljük, még a kifejezéseket is úgy válogatták össze, hogy in-sync legyen az eredetivel. A “Few good ment” már régen láttam, de most azonnal letorrentezem.
A Few good men egyébként színpadi darab, amit 1992-ben sikerrel vittek celluloidra. Nicholson híres “You can’t handle the truth!” mondatát az amerikai filmtörténelem 29. legmeghatározóbb mondataként tartják számon.
Mai másik “odabaszó” videó itt. Kötelező!
PDF-ben jött, nézem a jelentkezési lapot, a programfüzetet.
2008. április 17. csütörtök
Budapest, Magyar Telekom SzékházTeljes árú részvételi díj: 59 000 Ft + ÁFA
A HIPNÓZIS DÍJKIOSZTÓ AFTER PARTYRA A BELÉPÉS INGYENES.
Hipnózis díjkiosztó after? Ingyenes? Csapjatok a kezembe!!
Elképesztően aranyos. Ez a fotó most feltöltött kreatív energiákkal egész áprilisra. (via)
