Category archives for "indie"

Video games are not art – they’re better

Jeff Vogel:

I just finished playing DOOM. Like many, I was amazed by how awesome a game it turned out to be. Penny Arcade had the perfect description for it: “Playable sugar.”

DOOM had three of the best boss fights I’ve ever seen. Punishingly tough and yet scrupulously fair. When I died, I could say, “OK. I know what I did wrong. I won’t do that again.” When I fought those bosses, I was utterly transported. The rest of the world vanished. When I won, I was sweaty, wrung out, and completely satisfied.

I love literature and theatre. I love great movies. Yet, I can’t remember any work of art, no matter how good, that consumed and drained me as much as the Cyberdemon in DOOM.

The whole piece is a must read. While I agree on many fronts, I don’t agree with the bullish, video games über alles conclusion in general. It’s a matter of personal affection, where some create video games and some create sushi, nothing beats the other.

Fabular: A Medieval Space Folktale with Action-RPG and Roguelike influences

Fabular is going to be a fine indie space game with axes! The mechanics reminded me of Star Control, but the art is much more interesting and there are other gameplay elements to make it even better. Here is the trailer:

This game is special, because it’s being developed by one of my friends and the team is crazy small: they’re only three people. I’m in a constant awe how they were even able to pull off what they have. I remember last April, when Milan B. showed me the game at a birthday party, it was merely a concept. I wished him good luck and that was about it. Then a year passed and about month ago they launched the Kickstarter campaign. I was impressed!

There are only 3 days left to fund Fabular and they’re a mere £4359 short of their initial 25k ask. I have only once supported a project in Kickstarter but this will be my second one.

update: Successfully raised £26,093 with 1,102 backers

iTunes Indie Game Showcase

Terry Cavanagh szeptember elején névvel jelent meg az iTunes “Indie Game Showcase” gyűjteményében, ahol egy rendes valamire való DJ-ként megmutatja a kedvenc játékait. Nem sok nevet ismertem a listán, viszont azt érdemes elmondani, hogy a legtöbb játékért fizetni kell már az elején. De nagyon megéri!

Kezdésnek a Spectrum grafikájú “I Am Level” című játékot vettem meg, ami nagyon tetszett. Ebben egy labdát irányítunk jobbra-balra és a pályán levő kis csillagokat kell összeszedni. A Speccy anyagokhoz hasonlóan egy képernyő egy pálya és mindegyiknek neve is van. Elég jól haladok benne.

Blogján Terry néhány mondatos összefoglalót fűz mindegyikhez. Nekem feltett szándékom, hogy az összeset megvásárolom és kipróbálom.

Pixelezni retró cuccokat? Pyxel Edit!

A “tileset” alapú gondolkodást emelik magasabb szintre, ahogy rajzolunk jobb oldalon a program mutatja, hány különböző csempe kell ahhoz, hogy összerakjuk a végeredményt. Ennek természetesen annak idején hardver limitációi voltak, ma leginkább azért használják, hogy kellően flexibilisen lehessen pályát tervezni a pixeljátékokhoz.

A Pyxel nevű editor Mac és Winre is elérhető nyilvános bétaként (sajnos Adobe Air kell a futtatásához), legalább 9 dollárt (kb. 2 rugó) kell érte fizetni. Ez őrületesen kevés pénz, ráadásul egy rétegpiacon, lehet, hogy veszek is egy licencet, hogy támogassam Daniel Kvarfordtot.

Itt pedig egy timelapse videó, ahogy Simon Bachmann, a korábban már ismertetett “Halfway” nevű játék fő pixelgrafikusa megrajzol néhány dolgot Pyxelben:

A Flappy Bird története rekonstruálva

Csodálatos összefoglaló a Mashable-ön a Flappy Birdről. Nem az a döbbenetes számomra, hogy egy faék egyszerűségű játék hogyan lesz ekkora siker; a cikket olvasva inkább az, hogy ekkora siker mennyire hozza, blog.hu terminológiában, az “index címlap” jelenséget. Szerencsétlen fickó semmit sem csinált, csak egy játékot két nap alatt, máris meggyanúsítják, hogy mesterségesen tuningolta a helyezését kamu app store review-kkal, lopta a grafikát, kap egy csomó fenyegető levelet, újságírók vájkáló kérdéseire és idióta felhasználók számonkéréseire kell válaszolnia stb.

Gyönyörűen látszik, milyen a siker, hogyan működik és mit kell valakinek ekkora reflektorfényben kibírnia. Nem csoda, ha a hírességek minden energiájukkal azon vannak, hogy eltűnjenek az emberek szeme elől, ha már az interneten nem tudnak. Szegény csávó sajnos fiatal és tapasztalatlan, ha azt hiszi, a megfelelő válasz a sikerre az, hogy leveszi a store-ból és minden visszatér a régi kerékvágásba. Nem volt hozzászoktatási görbe és idő, de sajnos el kell fogadni, fel kell nőni hozzá, hogy innentől ő is a következő Notch.

Olyan lehet ez, mint nyerni a lottón: egyik pillanatról a másikra megváltozik az életed. Hasonló példa még Andreas Illiger a Tiny Wingsszel, ami hasonló sikertörténet. Az övé nem lett ekkora siker egyik pillanatról a másikra, de nagyon hasonlít mind a játék, mind a pénzügyi része is a Flappy Birdre.

Remélem Dong Nguyen sikeresen túljut a krízisen és tovább gyártja majd a játékait. Megnéztem a másik kettőt is, messze nem olyan jók, mint a Flappy Bird, a ninjás kifejezetten rossz, a dekázgatós pedig elmegy. A Flappy Bird pedig?

Samurai Gunn

A játék:

Samurai Gunn is a lightning-fast Bushido brawler for two to four players. Each samurai is armed with a sword and gun, with only 3 bullets to a life. Discipline and quick reflexes are the key to deflecting bullets and sending your opponents’ heads rolling.

A videó:

Egyelőre 12 dolláros bevezető áron Steam Windows, viszont ígérik a Maces portot is.

Cabel Sasser az XOXO fesztiválon

A Panic alapítójának prezentációja a cégalapításról és menet közbeni kételyekről fél órában Andy Baio XOXO fesztiváljáról idén szeptemberben. Nagyon tetszett és ellenére annak, hogy virágnyelven nem konkrétumokra van bontva, baromira át tudtam érezni az egészet. A Panic több felvásárlási ajánlatot túlélt (Facebook, Google, Apple!) és most elkezdtek invesztálni egy indie játékfejlesztő cégbe is. Sasser meglepően őszintén beszél arról a számára nehéz időszakról, amikor a Coda 2-t készítették és rettenetes nyomás volt rajta, ami mentálisan eléggé ki is kezdte.

Megjelent a GAget iOS-re

Nagyon vártam már, mikor lesz kész, de most végre megjelent iOS-re Hosszú Zoltán és Holló András appja, a Google Analytics tracker, a GAget. A kis appal nagyon könnyedén tudjuk követni, hogy hány látogatónál jár épp a site-unk – tökéletes. A programot €1,79.-ért vásárolhatjuk meg az App Store-ból és gyönyörű. Tényleg nemzetközi színvonalú appot sikerült készíteniük, gratulálok! Kívánok nekik sok ezer eurós árbevételt.

Panic irodák

A Panic FTP és HTML/CSS szerkesztő programokat készítő Maces szoftverfejlesztő cég irodáját mutatja be ez a poszt. Van például egy kis sarok, titokszoba, amit egyszerűen csak az “alapítók szobájának” hívnak. Így néz ki:

És ez nem a legnagyobb árbevételű szoftverfejlesztő cég, hanem egy viszonylag kicsi kis műhely. Mégis, annyi pénzt termel nekik a hat szoftverük, hogy láthatóan olyan irodát csinálnak, amilyet csak szeretnének. Viszont akkor megkérdem: mennyi havi árbevétel kell egy ilyen céghez?

Nem tudom még csak perspektívába sem helyezni a dolgot. Mennyi pénz kéne, hogy legyen a bankszámlámon, hogy terveztessek és gyártassak egy ilyen founders roomot, mint ők? Mármint: mennyi az a pénz, aminek elköltésétől még nem érzem magam rosszul?

Kelet-Európában felnőtt egyszerű gyerekként, aki a világot csak az internetről ismeri, illetve bármilyen céges kontextusban azzal találkozik, hogy “kein Geld”, illetve “erre nem költünk”, nehéz ésszel felérni azt, amikor annyi pénzed van, hogy kb. nem számít. (Az az érv sajnos nem állja meg a helyét, hogy viszonylag olcsón is ki lehet hozni például egy ilyen szobát. Nem ezt mondom, hanem azt, hogy mikor csinált valaha bárki is hasonló dolgot.)