Plastik média

Velem számtalanszor előfordult már, hogy át kell küldenem valakinek néhány képet emailben. Sajnos a képeim általában sok megapixelből állnak, méretűk minimum iPhone-os, azaz:

Ekkora képeket nem lehet emailezni, kérjük ön se tegye. Ebben a posztban összefoglalok néhány módszert, hogyan lehet megoldani a kérdést. Számtalan jó megoldás létezik, célom inkább az érdeklődés felkeltése.

Egy egyszerű megoldás iPhotóból, ha rákattintunk a megosztás gombra, aztán medium méretben küldjük el:

Ha iPhotóban vannak a képeink, akkor könnyedén exportálhatjuk is őket – ezt általában minden képfeldolgozó program tudja. iPhotóban a “File – Export” opció alatt találhatjuk őket, könnyedén több képet is kilökhetünk jó méretben.

Az Apple Mailt is használjunk, az új levél szerkesztési ablakba is beledobálhatjuk a képeket, majd a jobb alsó sarkán állíthatjuk be a méretezést:

Mi van akkor viszont, ha nem mailezni akarjuk, vagy nem valami képfeldolgozó programban van a fotó? (Mert pl valakitől kaptuk emailen!) A legegyszerűbb megoldás az, ha kézzel átméretezzük őket. Nyissuk meg Preview-ben, aztán “Tools – Adjust Size”, majd méretezzük be egy 800×600-as ablakba:

Ez már klassz, de nem erre van szükségünk, mert egy mappányi képen akarjuk elvégezni a beavatkozást. Erre való az Automator. Szerencsére nem kell semmilyen bonyolult folyamatot készítenünk, sőt, annyira egyszerű lesz, hogy még én is képes voltam megcsinálni egy kis kísérletezés után. Nyissuk meg a programot (Spotlight – Automator a legegyszerűbb módja), utána készítsünk egy új alkalmazást:

Ez egy futtatható ikont készít majd, amit akár a desktopra is kitehetünk. Aktív, azaz dobálni lehet rá JPG-ket, amiket majd átméretez, nagyon kényelmes. Egyetlen blokkból áll, egyetlen mozdulattal elkészíthető:

Mentsük el a programot, aztán dobjunk rá néhány JPG-t, egyből megcsinálja azt a változatot, ami belefér 800 pixelbe. Ez manapság pont jó monitorra.

Egyetlen dologra kell nagyon vigyázni: ez a program felülírja a fájlokat, amiket rádobálunk. Ha csak egyetlen példány van belőle és véletlen azt húzzuk rá – akkor ennyi volt. Aki szeretne, bohóckodhat azzal, hogy másolatokat készít előbb (erre a program is felhívja a figyelmet), de én most alapvetően egy kényelmes és gyors megoldást készítettem magamnak.

Választottam neki végül egy klassz ikont:

Átmozgattam az /Applications mappába, aztán onnan felhúztam a Finder ablak tetejére, hogy bárhonnan könnyedén elérhető legyen.

Jó ötlet lehet akár Service-t csinálni belőle, hogy Finderből kijelölt képeken jobbklikk után mehessen a méretezés egyből. A fentiek alapján ezt elkészíteni gyerekjáték. (Az így elkészített service a ~/Library/Services mappába kerül, ha esetleg ki szeretnénk majd törölni.)

Megjelent a Lion kompatibilis tool:

for Mac users, TRIM is only available if you purchase an SSD straight from Apple when buying your Mac. The actual TRIM command is supported by OS X, so with minor kext modifications, it’s possible to enable TRIM on non-Apple SSDs as well.

(…)

To make enabling TRIM more user friendly, Oskar Groth (also known as Cindori) developed an app called TRIM Enabler. The app has now reached version 2.0 and is finally fully compatible with OS X Lion.

Hogy mi az a TRIM?

TRIM command allows an operating system to inform a solid-state drive (SSD) which blocks of data are no longer considered in use and can be wiped internally. (…) TRIM enables the SSD to handle garbage collection overhead, that would otherwise significantly slow down future write operations to the involved blocks, in advance.

Magyarul: az Apple egy bunker, mert azt mondja, hogy akik nem nála vesznek SSD-t, haljanak meg. A fenti tool buzerálja picit a .kext-eket, így nem teljes mértékben támogatott megoldás, tényleg csak a kísérletező kedvűek telepítsék. Ettől függetlenül jó tudni, hogy már Lion-ready a program. Én egyébként nem tettem fel, viszont nem bánnám, ha az Apple erőt venne magán, és a PÉNZ SZÁMOLÁS HELYETT inkább támogatnák a felhasználóikat.

/via @kkovacs

Tovább folytatódik a NAS kálváriám. Jelenleg éppen backupot készítek a terabyte-okról. A helyzetet felesleges részletesen elemezni, viszont megosztanék egy fontos részt, hátha másnak is jól jön majd egy (szép) napon. Tehát: Finderrel ilyenkor már nem szabad másolni. Kisebb mappákra, napi műveletekre tökéletes, de sok fájl, nagyobb adathalmaz esetén reménytelenül el fog szállni. Ezt vérrel tanultam meg. Pedig nem akartam sokat, összeszedtem 10-15 mappát, kijelöltem őket, azt gondoltam, hogy ez majd jó lesz így. Nem lesz jó, először is “átszámolja” a fájlokat, néhány óra elteltével a másolás kellős közepén belepusztul:

Igen, ez Snow Leopard, a 2007-es beszerzésű Mac minimen, amivel a másolást végeznem kell. Itt sajnos nem érhető el a Lion. A hibaüzenetre persze az Apple semmit sem mond.

Egyetlen megoldásnak az látszott, hogy kisebb adagokban másolgatok, de hihetetlen kényelmetlen és manuális munkának tűnt nem beszélve arról, hogy vissza kellett cmd-i-vel ellenőriznem, hogy azonos méretűek-e a mappák, tehát sikeres volt-e a másolás. Ezt csinálgattam egy darabig, utána pedig professzionális segítséghez fordultam.

Azt tudtam, hogy valamibe beszarik a másolás. Igazából teljesen mindegy mibe, nekem egy hibatűrő módszer kell, olyan, ami a probléma esetén csak naplóz, de nem vacakol, hanem továbblép és folytatja a munkát. Gondolkodtam azon, hogy felteszek egy Forkliftet, vagy Pathfindert, amikkel valószínűleg megoldható ez a probléma, de valahogy mégsem akartam ezért külön programot vásárolni.

Az rsync picit félrevezető nevű parancssoros program. Szinkronizál, ahogy a nevében is benne van, nem pedig másol. Pedig pontosan erre a problémára való: egy mappát szépen legyárt egy másik helyre, tart, ameddig tart, kerül, amibe kerül. Közben csendben naplózza, ha valamivel gondot talált, aztán majd elbíbelődik vele, aki akar, kézzel, lábbal.

Rsync van Mac-en is alapból, viszont az egy régebbi változat, amivel, ironikusan, nem tudjuk éppen a Mac-es kiterjesztett fájl attribútumokat (xattr) másolni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha megváltoztattuk egy mappának a színét, akkor azt ez a régebbi változat nem viszi át.

Be kell szereznünk egy aktuális rsync-et, viszont ez nem mindenki számára triviális. Erről már volt korábban szó: egyszerűbb feladatokra teljesen felesleges csomagkezelőt telepíteni, aki ezt a posztot érdemben olvassa, bizonyára nem használ semmiféle Mac-es csomagkezelőt, nekik készült a Csokitools. Ez az én projektem, hozzám hasonlóak kiszolgálására, akik azt a néhány parancssori dolgot akarják csak, mással meg nem akarnak vacakolni. Korábban már írtam a projektről. Első lépésben tehát töltsük le az rsync-et.

Ez egy zip fájlt dob az asztalra, a telepítés meglehetősen egyszerű: sudo unzip -d /usr/local majd húzzuk rá a zip-et a Terminal ablakra, ami beírja a pontos elérési útvonalat. Enter, jelszó, majd máris van egy új rsync-ünk. (Általában a PATH-ba kell ehhez tenni a /usr/local/bin mappát, ha nincs benne nálunk, értsd, a telepítés után is 2.x verziószámot ír az rsync --version parancs, akkor teljes elérési utat kiírva tudjuk indítani a 3.x-es frisset: /usr/local/bin/rsync)

Ha az előkészítéssel megvagyunk, akkor indíthatjuk is a másolási műveletet! Az egyszerűség kedvéért a végeredményt mutatom csak meg, amit értelemszerűen Terminalba kell bemásolni:

angeldays-mini:~ mini$ /usr/local/bin/rsync --archive --recursive --xattrs /Volumes/backup/ /Volumes/Daisy/backup

Az zölddel jelölt mappa a forrás, a kékkel jelölt a cél, a szürke a prompt. A forrásnál kiemeltem a trailing slash-t, ebben az esetben fontos:

A trailing / on a source name means “copy the contents of this directory”. Without a trailing slash it means “copy the directory”.

A mappákat nem muszáj tudnunk magunktól, itt is alkalmazható a módszer, hogy megfogjuk a mappát Finderben és egyszerűen a szerkesztett parancsra dobjuk, ami automatikusan beírja a megfelelő elérési útvonalat. A /Volumes mappában találjuk mindig a felmountolt megosztásokat egyébként.

A parancs kiadása után látszólag nem történik semmi, de ez így a jó. Időnként naplózik bele valamit, ha valamivel gondot talált (nálam általában a különböző .DS_Store fájlokkal volt baja), de a végén gyakorlatilag lemásolja a kijelölt mappákat. Ha nagyon nem bírunk magunkkal, az Activity Monitor Network fül alatt nézhetjük, hogy tolja ki a megákat másodpercenként, vagy nyomhatunk egy cmd-i kombinációt a megfelelő megosztáson, ami frissíti mindig az éppen elérhető gigák számát, ebből látszik szépen, hogy másol.

Tisztában vagyok vele, hogy az ismertetett módszer teljesen triviális sokaknak, de azzal is tisztában vagyok, hogy sokaknak lesz majd hasznos ismertető, ahogy nekem is az lesz majd később, amikor újra eszközökhöz kell nyúlnom, hogy az adataimat mentsem a NAS-ról. Az rsync ennél természetesen sokrétűbb parancs, a fent ismertetett módszer csupán egy alkalmazási példa arra, hogyan járjunk el egy ilyen esetben.

TL;DR NAS adatmentéshez Finder copy helyett használjuk az rsync-et, ügyelve arra, hogy a legfrissebb verziónk legyen, ami innen tölthető. Ez után a /usr/local/bin/rsync --archive --recursive --xattrs /Volumes/backup/ /Volumes/Daisy/backup forrás (+trailing slash) és cél mappa megadásával indíthajuk a folyamatot, ami csak a hibákat naplózza és végeredményben előállítja a két mappát.

Azt hiszem a Plastik egyik leghasznosabb posztja volt a 2009. április 6-án, eredetileg “Jelszavak biztonságos tárolása OS X alatt” címmel megjelent. Szeretném újra figyelembe ajánlani, én éppen ennek mintájára készítettem most el egy új, 500 megás imázst.

A dolog lényege: a szenzitív adatainkat (fájlok, riportok) egy 128 bites kódolású, jelszavazott DMG-ben tároljuk, amihez jó eséllyel nem fog senki hozzáférni még akkor sem, ha ellopják a gépünket. Eleve fel kell törni, másrészt ha lementjük hozzá a jelszavunkat Keychainbe, akkor is csak úgy fér hozzá valaki, ha rebootolja a gépet ÉS be tud lépni a rendszerbe – vagyis ismeri a jelszavunkat. Az egyetlen problémát az okozza, ha otthagyjuk a gépet és nem lockoljuk le a képernyőt.

Ma teljesen véletlen feltettem az iOS 5 mellé kiadott ingyenes AirPort Utility-t (App Store link).

Emlékszem, 2005-ben még Greg-et kellett áthívnom, hogy a laptopján levő AirPort segítségével konfigurálja fel az eszközömet, ma ehhez már elég egy iOS eszköz is. Felraktam, elindítottam, mindent tudott. Semmi http://192.168.2.1/ – mi is volt az ip cím? mi is volt az admin jelszó? téma, megjelent a piros karikában fehér szám, rákoppintottam, kiírta, hogy förmver frissítés jött, akarom-e. Akarom.

NB, a magyar fordítók nem tudják, hogy förmvernek kell írni

És feltettem a frissítést a telefonom segítségével. Megint eggyel kevesebb dologra használom a Mac-em. Post-PC éra.

Egy csodálatos korban élünk.

Kis Twica ajánló, PDF fájlokba digitális aláfirkálása aláírások képének elhelyezése:

TWICA: Dokumentumok digitális aláírása

Nyomtatok valamit, épp készülnék megnyomni a gombot, amikor észreveszem, hogy a rendszer jelzi, hogy kevés a festék a nyomtatóban:

Ezt magam sem terveztem volna másképp, visszafogott, csendes, ugyanakkor egyből feltűnik. Gyönyörű esztétika. Már 2005 óta használom ezt a rendszert, de a mai napig találok benne apró örömöket. Remek helyen vagyok.

A lemezbővítés és egyikről a másikra másolás egyik legegyszerűbb módja, ha Disk Utility-ben “Restore”-oljuk a tartalmainkat. Kicsit félrevezető a UI, mert bármely lemezt kiválasztva a “Restore” fülön a forrás és cél részekre bedobhatjuk a partíciókat, de sokkal jobb megoldás a Finderben történő másolásnál: nem veszti el a jelet, nem kell beírni menet közben root jelszót és a jogosultságokat is átmásolja tökéletesen.

Stock Mac FTW, imádom.

Jópofa csatorna a Decorah Eagles a USTREAM-en, élőben mutat egy sasfészket, viszont mit tegyen az a természetbúvár, akinek van annyi screen estate-je, hogy kiférne simán neki a stream egy ablakba, viszont semmi mást nem akar nézni melózás közben fél szemmel, csak a tartalmat, vagy idegen szóval, kontentot.

Az egész egy Flash objektum a weblapon, lehet kísérletezni Safari web clipekkel, meg dashboardról áthekkelni ablakra … ugyan. Kattintsunk csak rá a QuickTime playerre, ⌘U Open URL, majd másoljuk be az adás címét a megnyíló ablakba:

http://iphone-streaming.ustream.tv/ustreamVideo/3064708/streams/live/playlist.m3u8
Vigyázat, nem megkattintani, csak iOS eszközről!

tada.wav — sasok!

Otthon kiraktam az egészet a deszkára. Ehhez csak rá kell koppintani a fenti, bonyolultnak tűnő linkre. Kobit mérsékelten izgatja az akció:

A tegnapi előadásom PDF-ben letölthető.

Meet-off prezentáció barkács videókészítés 20110330 Download (1181)

Bizonyára minden maces, még a legkisebb is, ismeri a shift-cmd-3 (teljes képernyő) és shift-cmd-4 (terület kijelölés, vagy space leütése után választott ablak) képernyőfotó készítés billentyűzet kombinációkat. Sajnos ez utóbbinak van egy (hol hasznos, hol kevésbé) kellemetlensége, mégpedig az, hogy lementi az ablak árnyékát is. Ha ilyet nem akarunk, akkor a parancssoros üzemmódhoz kell fordulnunk.

Mac-en a screencapture paranccsal vagyunk képesek képernyőfotót készíteni. Ezt tudjuk úgy is paraméterezni, hogy az árnyékot ne mentse le. Ha azt írjuk be, hogy screencapture -i -o kimenet.png, akkor a szóköz megnyomása után kiválaszthatjuk a kérdéses ablakot (pontosan mint a shift-cmd-4 módban), csak éppen nem menti le az árnyékát. Az ablak lekerekítései természetesen tökéletesek lesznek, alphás, szép görbületeket kapunk:

Ez így az átlátszó ablakot átlátszósággal menti el, viszont esetenként szükségünk lehet arra is, hogy konkrétan az is látszódjon, ami az ablak mögött ténylegesen látható a képernyőn. Ezt a -S paranccsal tudjuk megmondani neki: screencapture -i -o -S kimenet.png

Fontos megjegyezni, hogy a parancs mindig az aktuális mappába, ami nem feltétlen a Desktop, helyezi el a végeredményt, így a terminal ablak megnyitása után célszerű egy cd Desktop parancs kiadása is.

Előző részünk végén ott tartottunk, hogy elkészítettünk egy dokumentumot, elhelyeztünk benne egy képet. Most megtanuljuk azt, hogyan tudjuk méretezni, illetve sokszorosítani az íven.

Első lépésben a “Format” menü “Mask” menüpontját válasszuk ki, ha aktív a kijelölés a képünkön (ha nem az, tegyük aktívvá úgy, hogy rákattintunk és megjelennek a fehér négyzetek a kép szélein!). A maszk opcióval könnyedén megmondhatjuk, melyik részét akarjuk láthatóvá tenni a képnek. A maszkot könnyedén méretezhetjük, a mögötte levő képet kicsinyíthetjük, nagyíthatjuk kedvünk szerint. Vágjunk ki egy olyan méretet, amivel jobban hangsúlyozzuk az álló képarányt:

Ha megfelelőnek érezzük, nyomjuk meg az Enter gombot és a kép az új méretet kapja. (Természetesen továbbra is beállítható a maszk, ha nem tetszett volna Enter után.)

A következő lépésben beállítunk egy 3 cm széles képet. Ehhez válasszuk ki az “Inspector” ablak “Metrics inspector” (sárga vonalzó ikonnal jelölt) menüpontját. Kézzel méretezés helyett itt tudunk pontos méretet specifikálni, sőt, azt is megmondhatjuk, hogy az oldalon pontosan hol helyezkedjen el a képünk. A “Constrain proportions” jelölő biztosítja számunkra az eredeti képarány tartását.

Helyezzük el egymás mellett az ábrát négyszer. Ehhez egyszerűen jelöljük ki, cmd-C (copy), cmd-V (paste) gombokkal duplikáljuk. A Pages kék színű segédvonalakkal mutatja, ha pontosan egy szintben van a kettő. Az egymástól való távolságuk most mindegy, célünk az, hogy egymás mellé kerüljön a öt 3 cm-es kép. (Tipp: segít, ha az első másolás utáni beillesztést a helyére mozgatjuk, majd, figyelem!, bármilyen klikkelés nélkül egyszerűen nyomunk még három cmd-V kombinációt. Csodák-csodája a négy kép közötti távolság pontosan ugyanakkora lesz.)

Itt tartunk most:

Jelöljük ki az öt képet, mégpedig úgy, hogy a dokumentum szürke (!) részén kattintunk, majd az egér gombját lenyomva tartva szürke téglalapot rajzolunk a kis képek köré. Ennek eredményeként az összesen megjelenik a kijelölés. (Ezt persze úgy is elérhettük volna, hogy az egérrel és a cmd gomb nyomogatásával az összesen kattintunk.) Foglaljuk most egy csoportba a képeinket az “Arrange” menü “Group” menüpontjával. Innentől az öt képünk egy objektumként fog látszódni. Igazítsuk középre (a Pages oda fogja ragasztani, ha kellően megközelítjük a dokumentum középvonalát).

Innen nincs más dolgunk mint ugyanígy lefelé is lemásolni az objektumunkat. Az előbb látott trükkel másoljunk le egyet, helyezzük el, majd nem kattintva, nyomjuk le újra a beillesztést még néhányszor, így tökéletesen ugyanolyan távolságban lesz minden egymástól:

A dologgal tulajdonképpen készen is vagyunk, nincs más dolgunk, mint exportálni az ívünket. Ehhez a “Share” menü “Export…” menüpontjára kattintsunk, majd válasszuk ki a PDF-et a “Best” tömörítési módban:

Az így elkészített PDF-et már bátran küldhetjük tovább emailen, vagy másolhatjuk pen drive-ra, kinek hogyan tetszik.

Ezzel a sorozattal olyan felhasználóknak akarok segíteni, akik kezdő maces felhasználók, viszont az élet egyszerű kiadványszerkesztési problémáival találkoznak időnként. Gyakorlati példánkban a Gellért-hegyi Szabadság-szobrot fogjuk kivágni, majd elhelyezni egy A4-es íven, ebből PDF-et készítünk, amit elküldhetünk a nyomdának.

Első lépésben szerezzük be a képet. A Wikipédián érdemes kotorászni, innen például megtudhatjuk azt is, hogy a szobor modellje Thuránszkyné Gaál Erzsébet volt. Érdekes!

Ezt a képet választottam ki:

Ne töltsük le, csak egyszerűen húzzuk ki az asztalra. Ezt követően Pages-ben fogunk dolgozni. A Pages az Apple szöveg- és kiadványszerkesztő megoldása, amit potom 4400 forintnak megfelelő 16 euróért vásárolhatunk meg a magyar Mac App Store-ban. (Ezt a szoftvert nem adják az iLife csomaghoz hasonlóan ingyen minden Mac-hez, külön kell megvásárolnunk — bíztatnék is mindenkit erre, mert az egyik legcsodálatosabb szoftver, amit valaha számítógépre készítettek, komolyan mondom, csak kávét nem főz, de azt minek is, megfőzi azt a LINK!)

Indítsuk el a Pagest és nyissunk egy új “Blank” dokumentumot. Első körben győződjünk meg róla, hogy A4-es méretben dolgozunk. Ehhez az ikonsoron kattintsunk is az “Inspectorra”:

Mint látni fogjuk, ezzel a palettával rengeteg mindent tudunk elintézni azokkal a “dolgokkal” (helyesen: objektumokkal), amiket előzőleg kijelöltünk. Egyelőre csak nézzük meg, hogy tényleg A4-es a beállítása a dokumentumunknak (vegyük észre, hogy a bal oldali ikon az aktív a felső sorban):

az A4-es méret hivatalosan 210 x 297 mm

Ha megkattintjuk a “Page Setup…” gombot, be tudjuk állítani magunknak, hogy milyen méretű dokumentumon szeretnénk dolgozni. Megadhatunk például egy 9 x 5 cm-es névjegykártya vágott méretét is. Mielőtt nekilátnánk a melónak, méretezzük át a dokumentum nézetét olyanra, hogy a teljes képernyőt lássuk. Ehhez a dokumentum ablak bal alsó sarokában levő “125%” (nagyítás) feliratra kattintsunk és válasszuk ki a “Fit Page” opciót, ami a teljes A4-es lapunkat beméretezi akkorára, hogy kiférjen a képernyőre.

Első lépésben helyezzük el a képünket. Ehhez húzzuk be az asztalról a fehér felületre. A mutató egy zöld gömbbe írt fehér + jelre változik, ez azt jelenti, hogy hozzáadja a dokumentumhoz. Valami ilyesmit látunk:

A kép szélein levő fehér kockák mutatják, és ez fontos, hogy ez egyrészt az aktív kijelölés (objektum!), másrészt ezekkel a kockákkal tudjuk átméretezni majd a képet. Persze ennél profibbak leszünk. Tehát ha aktív a képünk, nézzük meg az “Inspector” ablakot, aminek segítségével erre a képre vonatkozó tulajdonságokat tudjuk szerkeszteni. Balról a harmadik ikon a “Wrap inspector”, amivel azt állíthatjuk, hogyan viselkedjen a beillesztett képünk a dokumentumon belül. Kapcsoljuk ki az “Object causes wrap” (az objektum törést okoz) opciót:

Ez arra jó, hogy a kép mellé került dolgok nem fognak “elugrálni”, most ugyanis kézzel akarjuk elhelyezni a képeket egymás mellett és alatt.

A folytatás itt érhető el.

Az .mdf is csak egy .iso formátum, amiből CD-t, meg DVD-t lehet írni. Mit tehet az egyszerű Mac-es felhasználó, ha ilyen állományt akar kiírni magának és nincs éppen kéznél egy Windows partíció a megfelelő “Alcohol 120%” szoftverrel?

Nos, az “Iso Analyzer Tool” (iat) parancssoros változatban létezik és, többek közt, képes ebből a formátumból .iso-ba írni. Akit ennél is bővebben érdekel a dolog, majd elolvassa a vele járó helpet, most csak a lényeget vesszük át:

iat --iso -i bemenet.mdf -o kimenet.iso

Ha lefuttatjuk, akkor megjelenik a mountolható .iso állomány — voilá!

Mivel nem mindenki tud GIT repóból rotálni magának 10.5+, ppc + i386 + x86_64 változatot, kis segítségként felvettük a Csoki Tools repónkba, onnan könnyedén telepíthető.

Jó étvágyat kívánunk hozzá!

Ui: Mivel nem mindenki érti ezt a posztot, főleg a lányok nem, így nekik az alábbi web-comicot küldenénk. (Hiszünk abban ugyanis, hogy minden poszt legyen minőségi, széles körnek készülő kontent.)

Az alábbiakban megmutatjuk, hogyan kell egy “gyári”, vagy akármilyen DVD-ről vagy CD-ről egy, az eredetivel byte-ra pontosan megegyező, kópiát készíteni. Én magam ilyen módon archiválom a bolti lemezeimet itthonra (a szó szerint értendő biztonsági másolat), a film DVD-ket pedig általában azonnal lerippelem MP4-be és rakom a NAS-ra.

Első lépésben helyezzük be a lemezt a meghajtóba, aztán indítsuk el a Disk Utility-t. A felbukkanó listából a DVD meghajtót kell kiválasztani (és nem a lemezt!):

Ez után a menüből kell indítani az imázskészítést:

Nincs más dolgunk, mint elnevezni a produktumot és ügyelni arra, hogy tömörített legyen a végeredmény (egyébként ez a default beállítás is):

Ha vége, akkor lerakja a korábban meghatározott helyre a DMG fájlt, amit onnan már bárhova másolhatunk, bárhonnan telepíthetünk stb. Az eredeti lemez pedig mehet fel a polcra.

NB: az iLife csomag minden újonnan vásárolt Mac-re ingyen felkerül