Kis kiigazítás a fejekben levő konfúziót illetően:
Mac-en nem hívunk backspace-nek egy gombot sem. Amit a PC-sek így hívnak, az Mac-en a Delete nevű gomb. A teljes méretű Mac billentyűzeteken is levő előre törlés gombját szabad “Del”-nek hívni, vagy teljes nevén Forward Delete.
Fontos!
⌘ kizárólag Command, röviden Cmd, semmi esetre se gyümölcs (pl alma).
⌥ kizárólag Option, röviden Opt, és nem Alt.
Ezen elnevezések erőltetése nem csak szőrözés, így nyernek értelmet és logikát. Erre egy egyszerű példa: Finderben a Cmd-Delete a fájl törlése parancs — hogy miért is? Mert az a gombok neve. Ha hívod ugyanazt alma-backspace-nek, kiveszik belőle a logika.
Mac-en a Cmd-billentyűzet kombináció is roppant konzisztens az alkalmazások között is.
forrás: Hungarian MAC OSX hints
Augusztus 7-én jelent meg az iLife/iWork ’08. Ennek grafikai eszköztárában teszünk mai postunkban látogatást.
Az októberben megjelenő Leopard egyik interface újdonsága, hogy az operációs rendszer és alkalmazások számtalan stílusú felhasználói felületét sokkal egységesebb formába hozza. Vége a brushed metal ablakoknak, innentől középszürke átmenetek, sokkal kontrasztosabb feliratok és ikonok jelennek meg a felületeken. Az új iLife/iWork párosnál van alkalmunk először megtekinteni ezeket.
Ebben a példában az iLife csomag Garageband alkalmazásának kontroll részéből emeltünk ki egy részletet:
Ha 200%-on elemezzük a képet, megfigyelhetjük, hogy gyakorlatilag egy egy pixeles eltolt árnyéka van minden objektumnak, az üveg hatást pedig mérsékelik a kiegyensúlyozottság jegyében:
Kis üveg, középszürke egymáshoz közeli átmenetek és egy pixeles, lefelé eltolt kiemelések alkotják az összhatást. A szövegek mellett a látszólag elég egyszerű grafikai elemek pontos és élethű rekonstruálása kisebb kihívás elé állítja a folyamatosan seggfej ügyfelektől és irreális igényektől megfáradt, ám a mélyen változatlanul lelkes Photoshop felhasználót.
A fenti példán levő kis karika például az alábbi layer erdővel állítható elő Photoshopban:
A pontos rekonstruálásnak elengedhetetlen feltétele a potik megfelelő és arányos méretű tekerése, a subpixel világában tett látogatás megértése. Ez nem lehet elefánt-a-porcelánüzletben jellegű munka és septiben összevágott bevel igénytelenkedés. A tarthatatlan határidőkre készített kreatív munka által rögöt képzett mutatóujjaknak pontos és fegyelmezett haladási iránya kell, hogy legyen. Kulcsa a 0 pixelre állított anti alias érték. Veerle Pieters hasonló elemzése is említhető.
Célunk az út kijelölése, a haladási irány meghatározása, a platformok közötti akadálymentes ugrálás.
Pontos. Precíz. Apple.
Tegnap valaki említette nekem, hogy a melóhelyén más proxy beállítások vannak, mint otthon (illetve: a munkahelyen vannak ilyenek), ezért csinált két batch file-t, amit elhelyezett a desktopon. Ez a két batch file hivatott megklikkelődni, amikor location-t vált. Windows XP-ről beszélünk, nem tudom, mi a helyzet a Vistával ebben a tekintetben. Nos, a Mac-en erre az informatikai kihívásra már száz éve ismerjük a megoldást, én magam is használom naponta:
Disclaimer: az üres részeket én töröltem ki, nincs jelentősége, hogy mi volt ott
Az alma menüből érhető el. Ha olyan lokációra érkezünk, ahol custom proxy, TCP/IP, akármi beállítás van, célszerű átkattintani. Nekem a munkahelyemen nincs DHCP, ezért általában úgy működöm, hogy hagyom az ottani beállításon, ha hazajövök, akkor automatikusan vált wifi-re és kész, nem kell kattintgatni. Időnként viszont felbukkanok más TCP/IP hard kódolt lokáción és akkor szükségem van rá. Nem beszélve az összes többiről.
Így lehet beállítani egyébként minden lokációra, amik — tegyük hozzá — a Unixban megszokott kis szövegfile-ok egyébként:
Az összes interface beállítás innen szabályozható. Frankó.
Azt szeretném hozzáfűzni, hogy a post-ot az “Ismerd meg a Mac-et” és a “Köz szolgálatában” címkékkel ragasztottam felül, tehát célja nem a Mac-PC háború újbóli elindítása, hanem az információ átadása azoknak, akik nem ismerik a Macintosh operációs rendszerét.
Mac-en alapból nem tudjuk lezárni a képernyőt. Némi beállítás szükséges, amit fiatalabb olvasóink miatt most ismertetünk. Az alábbi, menüből elérhető funkcionalitást fogjuk most bekapcsolni:
Ehhez ballagjunk el a Spotlight ikonba (jobb felső sarok a képernyőn!), kattintsunk rá, majd írjuk be azt, hogy Keychain. A top hit a keychain access lesz, indítsuk el. A keychain preferencesben (cmd-vessző) az alábbi részt kattintsuk be:
Egyből megjelenik fenn a lakat. Lépjünk ki az alkalmazásból, ezzel több dolgunk nincs is. A lock screen innentől a mindenkor beállított képernyővédőnket fogja elindítani egyébként, feloldása csak a felhasználói jelszónk beírásával lehetséges. Innentől bátran mehetünk találkozni öreg cimboránkkal, kakimanóval.
Számomra az egyik legnagyobb idegesítő probléma az operációs rendszer egészén futó helyesírás ellenőrző. Ez nagyon frankó abban az esetben, ha angolul írunk, viszont itt a kies Balkánon inkább egy erős idegbaj.
spellcheck in action — a szerző felvétele
Engem a legkedvesebb Stickies alkalmazásomnál zavar, ahol ablakonként (!) kell kikapcsolni az “Edit – Spelling – Check spelling as you type” alatt, ráadásul Stickies újraindításkor mindezt elfelejti. (Legtöbb alkalmazásnál itt lehet kapcsolgatni egyébként, ez ilyen Cocoa system-wide akármi.)
Most végre megtaláltam a módját annak, hogyan lehet megszabadulni ettől a magyarokat nem kedvelő baromságtól:
Activity Monitor – All processes – Sort by name
Ezután a lista elején levő “Apple Spell” processzt öljük meg az ikonnal, és élvezzük a koton nélküli szex határtalan szabadságát!
Sajnos annyi szépséghibája van a dolognak, hogy ha újraindul valamilyen Cocoa alkalmazás, ami használja a spell checkert, akkor a process is újraindul. 
Tipikusan ilyen a Stickies újraindítása például. TextEdit-ben nem zavaró, mert ott ha kikapcsoljuk menüből, akkor megjegyzi. Szerintem ez valami Stickies regresszió lehet egyébként és nem feature.
Tegnap egy kb fél órás műtéttel a barátnőm fehér Macbookjára (1g ram!) is feltettük a Windows-t, mivel Neptun csak abban fut (IE5.5+ only — de ezt az aspektust most ezt hadd ne elemezzem). Remekül működik! Azt hittem, hogy MBP kell a Parallelsnek, de ez nem igaz. Simán elfut Macbookon is.
A műtét rém egyszerű volt:
1. Parallels szoftver letöltése és telepítése.
2. Saját Windows installációs imázsom a célgépre másolása.
3. Parallelsben az imázsra rámutatás.
Voilá!
update: Mint gyorsan kiderült sima Windows Terminal Services távbejelenkezésen át működik a Neptun, vagyis az RDC kliens for Mac használható, letölthető innen. Ezután be kell adni neki a szervercímet, ami kibányászható az IE ActiveX kontrollos oldal View Source-jából a paraméterek közül. Egykori iskolám, az IBS oldala például ez, ennek a forrásából pedig kiderül, hogy neptun_st.ibs-b.hu — ennyi.
Új sorozatunkban bemutatunk különféle Macintosh operációs rendszer megoldásokat.
Az első rész a rendszer frissítésekért felelős Software Update-tel foglalkozik. A Software Update (wiki, Apple) felelős a Macintosh operációs rendszer frissítéséért. Kézzel is elő lehet hozni, az Apple menüben rejtőzködik:
Nem fontos egyébként manuálisan ellenőrizni, a System preferences / Software update pontjában állítható, hogy mikor történjen meg mindez (lásd még a kommentekben a screenshotokat). Ha előjött a képernyő, valami ilyesmit kapunk:
Miután elolvasgattuk, miről van szó, kattintsunk a jobb alsó gombra és máris megindul a letöltés / telepítés (előtte be kell adni neki az admin jelszót természetesen):
Ha készen vagyunk, Quit és folytassuk a munkát:
Időnként jönnek olyan update-ek, amik után újra kell indítani a rendszert. Ezeket a frissítéseket ikon jelzi. Egy ilyen frissítés csomag akármennyi rebootolandó elemet jelez, elég egyszer rebootolni.
A hivatalosan kiadott frissítések listája elérhető ezen a címen.
Új sorozatunk következő részében az iLife csomagot fogjuk bemutatni.
