Category archives for "Ismerd meg a Macet"

Képernyőmegosztás Macen

A mai napig látok új dolgokat az OS X-ben. Most például ezt. Az ablak akkor jön föl, ha a feleségem gépén kell valamit megszerelnem, de lusta vagyok felállni, ezért a képernyőmegosztást választottam:

Mivel van kontóm a gépen, nyithatnék új munkamenetet is, vagy megerősítéssel átvehetem az övét. Ellenére annak, hogy még Mountain Lion arttal van, kulturált megoldás. (Egyszerűen a Finderben kell kitallózni a gépet, “Share Screen” – egyszerű.)

Könyvtárak karbantartása iPhotóban

92 gigásra hízott az iPhoto librarym és kerestem egy megoldást, amivel ezt a könyvtárat karban tudom tartani. (Eredetileg azt gondoltam, hogy készítek belőle egy duplikátumot, aztán egyszerűen kitörlöm egyikből és másikból a fájlokat, de erről gyorsan letettem.)

A megoldás neve: iPhoto Library Manager, 30 dollárba kerül (ha van EU VAT számunk) és pontosan arra való, amire az Apple iPhoto nem, vagyis iPhoto Librarykkel dolgozni, azaz egyesíteni libeket, szétdarabolni őket, megtalálni a duplikátumokat és az eredmény halmazzal szofisztikált dolgokat csinálni, nagy mennyiségben metadatázni stb.

A program működik Mavericks alatt a legújabb iPhotóval is (néhány napos release), és nem brute froce-szal esik neki a libünknek, hanem gyakorlatilag “kézzel” csinálja végig elegánsan. (Menet közben megnyílik az iPhoto, becsukódik, látjuk, ahogy a képeink automatán másolódnak.) Nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel:

Egy másik bejegyzés témája lesz az, hogy mit és hogyan használok iPhotóban. Megmondom őszintén, elég trehány voltam és rengeteg fotóm veszett el idő közben, viszont ami most megvan, az talán már soha nem fog elveszni.

Két módszerrel fotózok: Sony NEX-5 típusú kamerámmal, illetve a mobiltelefonommal. A Sony anyagai a “profi” munkám, az mindig Aperture-be megy, az iPhone képeim pedig értelemszerűen iPhotóba. Az Aperture workflow az életemben teljesen marginális, de eseményfotózásra egyértelműen az irány, a hétköznapi dolgok iPhotóban keletkeznek.

A Photo Stream szolgáltatás be van kapcsolva, így az iOS eszközeimen készített képek azonnal felbukkannak iPhotóban, sőt, még be is importálja őket hónapok szerinti bontásban. Egyedül a videók nem kerülnek bele, ezeket kézzel szoktam beimportálni és manuálisan behúzogatni a megfelelő hónapokba. Ennyi kézimunka belefér és nekem éppen elég is. Fejeket tagelni, képeket rendszerezni, flaggelni, törölni nem szoktam.

A videók miatt elég gyorsan hízik az adatbázis mérete, ezért én évekre bontva tárolom őket, a nem aktuális éveket mindig a média diszken tartva. Szükség esetén ezeket könnyedén el tudom indítani az ⌥ billentyű lenyomva tartása és az iPhoto elindítása mellett.

Az Apple Macintosh a legjobb számítógép

A mai napon észrevettem, hogy hiányzik a Desktopomról egy fontos mappa. Először azt hittem, hogy véletlen elmozdítottam valahová, néztem a kukát, sehol nem volt. Egy fontos mappa hiányzott a Desktopomról, ahova rendszeresen dolgozom. És nem volt a gépemen.

Elég tág szemeket meresztettem ezen a ponton, valószínűleg egyik nap véletlen rossz kijelölésen nyomtam a cmd-backspace, törlés kombinációt, esetleg aktív volt a mappa és hozzáadtam a kijelöléshez még néhány ideiglenes fájlt és azokkal ment a szemétbe. Azt a Spotlighttal mindenesetre gyorsan ki tudtam zárni, hogy véletlen más mappába dobtam volna. Egyszóval vége.

Egyetlen opció maradt: a Time Machine.

Kézzel backupolok, általában valamilyen munkafolyamat, vagy nap végeztével. Rádugtam, tallóztam és valóban ott is voltak a napi backupjaim:

Elkezdtem kézzel visszafelé menni. Megnéztem április 11-ét, nem volt benne a mappa, 9-ét, semmi, aztán 8-ban ott volt. Azonnal visszamásoltam a helyére és elégedetten nyugtáztam, hogy a fájlok nagy része ott van. Az eltelt 4 napban beleírt dolgok hiányozhatnak persze belőle, de nem napi szinten használom, így jó eséllyel mentettem a helyzetet. Működött a backup stratégiám.

A poszt címét pedig azért választottam, mert a Time Machine backup készítése annyira magától értetődő és könnyű, könnyen hozzáférhető és természetes, hogy megérdemli. Új Mac vásárlásával elég egy bármilyen külső, formázatlan, üres lemezt rádugni, azonnal felkínálja, hogy innentől erre backupol automatikusan, amikor csak feldugjuk a gépre. És persze menti meg a helyzeteket, mint a fenti.

Ha én nékem sok pénzem lesz …

Tegnapi teljes rendszer újratelepítéssel elment a napom jó nagy része, viszont egy csomó dologra fény derült közben. Először is: az iCloud szinkronizáció baromi jó. Elég volt beírnom az Apple ID-met a gépbe induláskor, azonnal a teljes kontakt listám, naptárbejegyzéseim, emlékeztetőim (reminders), feljegyzéseim (notes), böngésző könyvjelzőim, Text Editben el nem mentett dokumentumaim (!) a gépen voltak. Tudtam, hogy ennek kell lennie, ez is lett, mégis pislogtam.

Másodszor: nem szorosan iCloud, viszont App Store. A használt alkalmazásaim nagyobbik részét már a Mac App Store-ból húztam le, rettenetesen kényelmesen működött. Sőt, fantasztikusan működött. Az ember nem is tudja értékelni igazán a Mac App Store-t, míg nem kezd el egy üres rendszeren újra feltelepíteni az alkalmazásait. Őrületesen jó élmény volt: eszembe jutott valami, például Final Cut Pro X, beütöttem a keresőbe, a gomb, ahol az euró van feltüntetve, most az írta ki: “Install”. Megnyomtam, bumm, iOS módon elkezdte a letöltést és telepítést.

Amíg a Final Cut Pro X megérkezett az addig gyakorlatilag tök üres Launchpadra, volt időm rendezgetni az ott lévő ikonokat. Eszembe jutott egy másik alkalmazás, aztán egy harmadik, szűrtem, töltöttem, rendezgettem. Természetesen a csőbe lehet állítani ezeket.

Baromi jól ment, de persze még nem iOS élmény, ahol iCloud backup esetén gyakorlatilag egy üres telefonra reprodukálja a régi tartalmát, de tisztán: feltelepíti a használt programokat, beállításokat, átviszi a dokumentumokat, iCloudből leszinkronizálja a kontaktokat stb.

Ami a telepítés többi részét illeti, azaz a dokumentumaim kézzel átmásolgatást, ilyen-olyan gyártói weblapokról a DMG fájlok letöltögetését, licenc levelek keresgélését, kulcsok beírását, a konfigurációs fájlok frissítéseit, a VMware szaros e-shop weblapját, ahol, bazmeg, nem tudsz, mondom, nem tudsz új számlázási címet megadni, majd a Fusion 5 megetetését a 4-es imázzsal, nos, arról jobb nem is beszélni.

De látszik a jövő, és félig meddig már itt van.

Batch rename Macen

Elég egyszerű megoldani egy könyvtárban levő rengeteg fájl gyors átnevezését Automatorrel. Az alábbi gyors workflow például a “rar.” kiterjesztésből csinál “rar”-t:

A “Replace Text” legördülőből választhatunk mindenféle más opciót is, sorszámozhatunk fájlokat, hozzáragaszthatunk az elejére-végére szöveget stb. A fentit úgy használhatjuk, hogy kijelölünk néhány fájlt a Finderben, aztán Automatorben megnyomjuk a “Play” gombot.

Nem nagyon gondolnám, hogy ebből kellene univerzális dolgot írni, ilyen esetekben egyszerűbb gyorsan összedobálni az Automator workflowt. Automator gyorstalpaló az Apple oldalán.

Számos más módon is elvégezhetjük a fentieket, például a 20 dolláros Forklifttel, vagy a szintén 20 dolláros, kifejezetten fájlok átnevezésére írt Better File Rename-mel, esetleg Terminalban?

update: Kéri Norbert olvasó segítségével a Terminal megfejtés:

for f in *.rar.; do echo mv -i "$f" "${f%rar.}rar"; done

Ez nem csinál mást, csak kiírja, hogy mit hajtana végre, ha jó, akkor az “echo” részt kitörölni és futtatni.

update 2: Szekeres István küldte be:

for i in *.rar.; do echo mv "$i" "${i%.}"; done

Vagy ha van mmv-nk a gépen, akkor a legegyszerűbb:

mmv '*.rar.' '#1.rar'

A #1 illeszkedik az első wildcardra, a #2 a másodikra stb.

Nagy átállások: Mail.app és natural scroll

Mountain Lionnel átálltam Mail.appra (Google Mail backenddel), illetve megfordítottam a scroll irányt, vagy ha úgy tetszik, visszakapcsoltam defaultra. Eltelt picit több, mint két hét, úgy döntöttem, hogy mindkettő marad.

A scroll tartott rövidebb ideig: két-három nap után szoktam hozzá, hogy felfelé kell tolnom az ujjaimat, ha lefelé akarom vinni az ablakot és viszont. Ez csak leírva tűnik furcsának: miután megszoktuk és picit messzebbről nézzük a monitort, vagyis úgy, hogy beleférjen a látóterünkbe még a touchpad is, láthatjuk, hogy pontosan úgy mozognak az ujjaink, mintha a touchscreen képernyőt mozdítanánk el. A vicc az, hogy ez tényleg a “természetes” iránya az érintésnek és nem fordítva.

A VMware Fusion még a virtualizált Windows appokban is megcsinálja a fordítást, sőt, ha belépek a minire Remote Desktoppal, ott is natural lesz minden – egyszóval nekem tökéletes, bár én még a körzör gombok irányát is megfordítanám! update: van egy zavaró dolog viszont, nevezetesen az, ha megfogjuk egérrel a scrollert, akkor annak milyen irányba kellene mozognia?

Sajnos a világ még nem állt át, Linda gépén még mindig Snow Leo van, de szerencsére nála nem ülök sokat (mármint a gépe előtt) update: ezekre a gépekre az ingyenes scroll reversert telepíthetjük, thx @rog_r Handrásék sem tudnak átállni, de nekik feltettem a kérdést: dugni is kotonban dugtok, nem naturalban? Erre már nem tudtak mit válaszolni, csak tudták, érezték, hogy hol az igazság.

A Mail.app volt a keményebb dió. Hosszú-hosszú éveken át használtam a Gmail webes felületét. Teljesen hozzászoktam már, az volt a munkafolyamatom, hogy Google Chrome-ban futott a levelezés, Safariban a böngészés. Igaz ugyan, hogy egy-egy URL megkattintása mindig a Chrome-ban nyílt meg, de ezzel még el tudtam lenni. Az egyetlen bajom a böngészőben levelezéssel eddig annyi volt, hogy nem tudtam fájlokat beledobálni, de a modern webbel ezt is megoldották. Szépen címkéztem mindent, egy boldog életet, egy jó életet éltem a böngészőben levelezve.

Itt is úgy döntöttem, hogy váltok. Desktopon Mailben fogok levelezni, böngészőben akkor, ha nincs más módszer. A döntésemet igazolta az is, hogy iOS-en gyönyörűen levelezgettem Mailben, és csak akkor nyitottam meg a Google Mail mobil felületét, ha valami speciális dolgot akartam elintézni, például keresni akartam. És itt jön az első komoly hátrány: a keresés Gmail weben működik a legjobban.

Nekem az összes levelem le van töltve helybe, ennek is megvan az előnye, viszont az Apple Mail keresője nem olyan jó, mint a Google kereső. Egyáltalán nem használhatatlan, nem is rossz, de valamiért nem érzem olyan jónak, mint a Google Searchöt. Ez azt hiszem nem is véletlen. Google keresővel mindig célt érek pár másodperc alatt, viszont Apple Mailben sokszor volt, hogy nem találtam meg a keresett dolgot, aztán szégyenszemre átmentem a webre.

A komfortossághoz hozzátartozott, hogy néhány általam használt mappát hagytam csak “elöl”. Apple Mailben sajnos nem lehetett simán hide-ra jelölni valamit, mint Gmailben, készítenem kellett egy külön mappát, aztán oda húzgáltam be a látni nem kívánt dolgokat. (Ezt érdemes megcsinálni, mert a jobbklikk kontextuális mozgatás is kevesebb elemű lett így.) Nyertem viszont néhány dolgot, mert a képernyő tetejére meg kihúzhattam néhány mappát, amiket még ennél is többször használok. A projekt dolgaim tehát oda kerültek.

Munkafolyamatom még az is, hogy naponta ürítem a SPAM mappát, erre szerencsére Mailben is van lehetőség, csak rá kell kattintani. Most nálam úgy néz ki, hogy kihúztam a SPAM mappát is felülre, ha a szám 50 és 100 között van, rákattintok, egy felfelé pöcköléssel (natural!) végignézem, cmd-a, delete.

Nagy veszteség a címkék. Én Inbox alapú GTD-zővé nőttem az évek során, alapvetően ugyanis mailben kapom mindig az intézendő dolgok nagyobb részét, ezért nálam az Inboxban csak azok vannak, amikkel még csinálnom kell valamit, ami hosszabb időt vesz igénybe, mint 2 perc. Általában 15-20 levél van az Inboxomban, ezt még nem sikerült letornásznom az ideális egy képernyős nézet alá. (Most megnéztem, 11 szálam van.)

Nagyon hozzászoktam, hogy rápillantva azonnal látom, milyen projektekkel kell foglalkoznom, ez sajnos eltűnt Apple Mailben. Egyetlen módszert találtam, ami nem igényel külön hacket: hét (7) különböző színű zászlót rendelhetünk az egyes szálakhoz.

Jobb híjján ez is megteszi, a fontosabb projekteknek színeket adok. Sajnos a zászlót a sor végére és nem az elejére rakja, ez picit zavar az áttekintésben. update: ha valaki hozzám hasonlóan magyarra állította a mailt, aztán vissza angolra és úgy maradtak a zászlók nevei, akkor a defaults delete com.apple.mail FlagNames sorral állíthatja vissza őket.

Még egy apró átállási kellemetlenség, hogy a levelezési címtáram sajnos Gmailben fejlődött, így nem ritkán kell átmennem még a webre, hogy valami címet kitúrjak magamnak. De egyre kevesebbet kell csinálnom, szépen fogyatkozik a dolog. update: van lehetőség syncre, Contacts.app – Preferences – Accounts – On My Mac – Sync with Google – thx @lakospeter

Másik nagy probléma az identitás kezelése. Meg lehet ugyan csinálni, hogy a kontó felvitelekor a név mellé vesszővel elválasztva más mail címeket is megadunk, ahonnan tudunk majd válaszolni, csak éppen nem tudjuk a nevet szerkeszteni. A Gmailben erre tökéletes módszert alkottak, Apple Mailből ez hiányzik. Sajnos csak úgy tudjuk megtenni, hogy más identitást viszünk fel, ha külön mailboxot definiálunk neki – nálam például a Plastik médiás email címem ilyen, ahol szeretem a feladó részben is feltüntetni, hogy a Plastikról érkezik a levél.

A dolog előnye viszont az, hogy magyarul tudok helyesírást ellenőrizni. Nekem valamiért a Chrome-ban angolul ellenőrizte és ezért a gépelt szövegeim nagy része piros szaggatott vonallal éktelenkedett. Totál béna, nagyon örülök, hogy ez megfordult.

Két héttel később egészen hozzászoktam már a dolgokhoz, sőt, kezdem érezni, hogy jobb döntés volt ez is. A natív cocoa alkalmazásnak sok előnye van, pásszentos, friss, sok drag and drop lehetőség, gyorsabbak a kattintások utáni válaszidők, jobb használni. A webes felület azért csak webes felület marad, olyan ez, mint arról beszélgetni, hogy egy webes wrappert használó iOS app vagy a natív a jobb. Bizony a webesen mindig is érezni, hogy nem olyan folyamatos, nem olyan feszes. Ezt is magam mögött hagytam most a váltással, használat közben érzem igazán.

Összességében azzal zárnám, hogy az átállások nem könnyű dolgok, viszont ha képes vagyok rá, érzem, hogy nem vagyok egy vén trotty. A sikeres átállás ugyanis fiatalon tartja az embert.

Kipróbálni egy Macet

Olvasói levél jött:

Szia!

Nem tudsz olyan lehetőségről, hogy letét ellenében elvihet az ember egy Macet kipróbálni mondjuk egy hétre? Régóta tervezem a váltást, kinőttem a pc buzerálásból, és überronda az összes, de sajnos egy közeli ismerősöm sincs aki Macet használna és nem akaródzik hosszabb próba nélkül félmilliót otthagyni a pultnál.

Mire én:

ÁLLJ. Miért nem veszed meg? Úgyis meg fogod venni. Ne viccelj már. Ez az irány, lépd le.

Erre ő:

Mehettél volna Emanuelle Massimo helyére anno, jobban indult volna 6-7 éve a haza Apple szcéna.

A viccet félretéve: két embertípus van. Az egyik, aki tud háromig számolni, a másik, aki tudja, hogy a büdös életben nem vesz Macet, illetve azok, akik Mac vásárlók. Ha csak egy picit meg is fordul a fejedben a gondolat: véged van, elindultál egy ösvényen, ami tágulni fog és a végén a paradicsomba vezet. Ezért annyit mondok: ne pöcsölj, hanem vásárolj, nem fogod megbánni. (Szerintem vegyél, sőt, megvárnám vele az XMS Fashion Street megnyitót, *khm*.)

update: megveszi, sőt, blogol is majd az élményekről. Várjuk.

Emberi méretű képek méretezése

Velem számtalanszor előfordult már, hogy át kell küldenem valakinek néhány képet emailben. Sajnos a képeim általában sok megapixelből állnak, méretűk minimum iPhone-os, azaz:

Ekkora képeket nem lehet emailezni, kérjük ön se tegye. Ebben a posztban összefoglalok néhány módszert, hogyan lehet megoldani a kérdést. Számtalan jó megoldás létezik, célom inkább az érdeklődés felkeltése.

Egy egyszerű megoldás iPhotóból, ha rákattintunk a megosztás gombra, aztán medium méretben küldjük el:

Ha iPhotóban vannak a képeink, akkor könnyedén exportálhatjuk is őket – ezt általában minden képfeldolgozó program tudja. iPhotóban a “File – Export” opció alatt találhatjuk őket, könnyedén több képet is kilökhetünk jó méretben.

Az Apple Mailt is használjunk, az új levél szerkesztési ablakba is beledobálhatjuk a képeket, majd a jobb alsó sarkán állíthatjuk be a méretezést:

Mi van akkor viszont, ha nem mailezni akarjuk, vagy nem valami képfeldolgozó programban van a fotó? (Mert pl valakitől kaptuk emailen!) A legegyszerűbb megoldás az, ha kézzel átméretezzük őket. Nyissuk meg Preview-ben, aztán “Tools – Adjust Size”, majd méretezzük be egy 800×600-as ablakba:

Ez már klassz, de nem erre van szükségünk, mert egy mappányi képen akarjuk elvégezni a beavatkozást. Erre való az Automator. Szerencsére nem kell semmilyen bonyolult folyamatot készítenünk, sőt, annyira egyszerű lesz, hogy még én is képes voltam megcsinálni egy kis kísérletezés után. Nyissuk meg a programot (Spotlight – Automator a legegyszerűbb módja), utána készítsünk egy új alkalmazást:

Ez egy futtatható ikont készít majd, amit akár a desktopra is kitehetünk. Aktív, azaz dobálni lehet rá JPG-ket, amiket majd átméretez, nagyon kényelmes. Egyetlen blokkból áll, egyetlen mozdulattal elkészíthető:

Mentsük el a programot, aztán dobjunk rá néhány JPG-t, egyből megcsinálja azt a változatot, ami belefér 800 pixelbe. Ez manapság pont jó monitorra.

Egyetlen dologra kell nagyon vigyázni: ez a program felülírja a fájlokat, amiket rádobálunk. Ha csak egyetlen példány van belőle és véletlen azt húzzuk rá – akkor ennyi volt. 🙂 Aki szeretne, bohóckodhat azzal, hogy másolatokat készít előbb (erre a program is felhívja a figyelmet), de én most alapvetően egy kényelmes és gyors megoldást készítettem magamnak.

Választottam neki végül egy klassz ikont:

Átmozgattam az /Applications mappába, aztán onnan felhúztam a Finder ablak tetejére, hogy bárhonnan könnyedén elérhető legyen.

Jó ötlet lehet akár Service-t csinálni belőle, hogy Finderből kijelölt képeken jobbklikk után mehessen a méretezés egyből. A fentiek alapján ezt elkészíteni gyerekjáték. (Az így elkészített service a ~/Library/Services mappába kerül, ha esetleg ki szeretnénk majd törölni.)

TRIM enabler for Mac

Megjelent a Lion kompatibilis tool:

for Mac users, TRIM is only available if you purchase an SSD straight from Apple when buying your Mac. The actual TRIM command is supported by OS X, so with minor kext modifications, it’s possible to enable TRIM on non-Apple SSDs as well.

(…)

To make enabling TRIM more user friendly, Oskar Groth (also known as Cindori) developed an app called TRIM Enabler. The app has now reached version 2.0 and is finally fully compatible with OS X Lion.

Hogy mi az a TRIM?

TRIM command allows an operating system to inform a solid-state drive (SSD) which blocks of data are no longer considered in use and can be wiped internally. (…) TRIM enables the SSD to handle garbage collection overhead, that would otherwise significantly slow down future write operations to the involved blocks, in advance.

Magyarul: az Apple egy bunker, mert azt mondja, hogy akik nem nála vesznek SSD-t, haljanak meg. A fenti tool buzerálja picit a .kext-eket, így nem teljes mértékben támogatott megoldás, tényleg csak a kísérletező kedvűek telepítsék. Ettől függetlenül jó tudni, hogy már Lion-ready a program. Én egyébként nem tettem fel, viszont nem bánnám, ha az Apple erőt venne magán, és a PÉNZ SZÁMOLÁS HELYETT inkább támogatnák a felhasználóikat.

/via @kkovacs

NAS backup

Tovább folytatódik a NAS kálváriám. Jelenleg éppen backupot készítek a terabyte-okról. A helyzetet felesleges részletesen elemezni, viszont megosztanék egy fontos részt, hátha másnak is jól jön majd egy (szép) napon. Tehát: Finderrel ilyenkor már nem szabad másolni. Kisebb mappákra, napi műveletekre tökéletes, de sok fájl, nagyobb adathalmaz esetén reménytelenül el fog szállni. Ezt vérrel tanultam meg. Pedig nem akartam sokat, összeszedtem 10-15 mappát, kijelöltem őket, azt gondoltam, hogy ez majd jó lesz így. Nem lesz jó, először is “átszámolja” a fájlokat, néhány óra elteltével a másolás kellős közepén belepusztul:


Igen, ez Snow Leopard, a 2007-es beszerzésű Mac minimen, amivel a másolást végeznem kell. Itt sajnos nem érhető el a Lion. A hibaüzenetre persze az Apple semmit sem mond.

Egyetlen megoldásnak az látszott, hogy kisebb adagokban másolgatok, de hihetetlen kényelmetlen és manuális munkának tűnt nem beszélve arról, hogy vissza kellett cmd-i-vel ellenőriznem, hogy azonos méretűek-e a mappák, tehát sikeres volt-e a másolás. Ezt csinálgattam egy darabig, utána pedig professzionális segítséghez fordultam.

Azt tudtam, hogy valamibe beszarik a másolás. Igazából teljesen mindegy mibe, nekem egy hibatűrő módszer kell, olyan, ami a probléma esetén csak naplóz, de nem vacakol, hanem továbblép és folytatja a munkát. Gondolkodtam azon, hogy felteszek egy Forkliftet, vagy Pathfindert, amikkel valószínűleg megoldható ez a probléma, de valahogy mégsem akartam ezért külön programot vásárolni.

Az rsync picit félrevezető nevű parancssoros program. Szinkronizál, ahogy a nevében is benne van, nem pedig másol. Pedig pontosan erre a problémára való: egy mappát szépen legyárt egy másik helyre, tart, ameddig tart, kerül, amibe kerül. Közben csendben naplózza, ha valamivel gondot talált, aztán majd elbíbelődik vele, aki akar, kézzel, lábbal.

Rsync van Mac-en is alapból, viszont az egy régebbi változat, amivel, ironikusan, nem tudjuk éppen a Mac-es kiterjesztett fájl attribútumokat (xattr) másolni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha megváltoztattuk egy mappának a színét, akkor azt ez a régebbi változat nem viszi át.

Be kell szereznünk egy aktuális rsync-et, viszont ez nem mindenki számára triviális. Erről már volt korábban szó: egyszerűbb feladatokra teljesen felesleges csomagkezelőt telepíteni, aki ezt a posztot érdemben olvassa, bizonyára nem használ semmiféle Mac-es csomagkezelőt, nekik készült a Csokitools. Ez az én projektem, hozzám hasonlóak kiszolgálására, akik azt a néhány parancssori dolgot akarják csak, mással meg nem akarnak vacakolni. Korábban már írtam a projektről. Első lépésben tehát töltsük le az rsync-et.

Ez egy zip fájlt dob az asztalra, a telepítés meglehetősen egyszerű: sudo unzip -d /usr/local majd húzzuk rá a zip-et a Terminal ablakra, ami beírja a pontos elérési útvonalat. Enter, jelszó, majd máris van egy új rsync-ünk. (Általában a PATH-ba kell ehhez tenni a /usr/local/bin mappát, ha nincs benne nálunk, értsd, a telepítés után is 2.x verziószámot ír az rsync --version parancs, akkor teljes elérési utat kiírva tudjuk indítani a 3.x-es frisset: /usr/local/bin/rsync)

Ha az előkészítéssel megvagyunk, akkor indíthatjuk is a másolási műveletet! Az egyszerűség kedvéért a végeredményt mutatom csak meg, amit értelemszerűen Terminalba kell bemásolni:

angeldays-mini:~ mini$ /usr/local/bin/rsync --archive --recursive --xattrs /Volumes/backup/ /Volumes/Daisy/backup

Az zölddel jelölt mappa a forrás, a kékkel jelölt a cél, a szürke a prompt. A forrásnál kiemeltem a trailing slash-t, ebben az esetben fontos:

A trailing / on a source name means “copy the contents of this directory”. Without a trailing slash it means “copy the directory”.

A mappákat nem muszáj tudnunk magunktól, itt is alkalmazható a módszer, hogy megfogjuk a mappát Finderben és egyszerűen a szerkesztett parancsra dobjuk, ami automatikusan beírja a megfelelő elérési útvonalat. A /Volumes mappában találjuk mindig a felmountolt megosztásokat egyébként.

A parancs kiadása után látszólag nem történik semmi, de ez így a jó. Időnként naplózik bele valamit, ha valamivel gondot talált (nálam általában a különböző .DS_Store fájlokkal volt baja), de a végén gyakorlatilag lemásolja a kijelölt mappákat. Ha nagyon nem bírunk magunkkal, az Activity Monitor Network fül alatt nézhetjük, hogy tolja ki a megákat másodpercenként, vagy nyomhatunk egy cmd-i kombinációt a megfelelő megosztáson, ami frissíti mindig az éppen elérhető gigák számát, ebből látszik szépen, hogy másol.

Tisztában vagyok vele, hogy az ismertetett módszer teljesen triviális sokaknak, de azzal is tisztában vagyok, hogy sokaknak lesz majd hasznos ismertető, ahogy nekem is az lesz majd később, amikor újra eszközökhöz kell nyúlnom, hogy az adataimat mentsem a NAS-ról. Az rsync ennél természetesen sokrétűbb parancs, a fent ismertetett módszer csupán egy alkalmazási példa arra, hogyan járjunk el egy ilyen esetben.

TL;DR NAS adatmentéshez Finder copy helyett használjuk az rsync-et, ügyelve arra, hogy a legfrissebb verziónk legyen, ami innen tölthető. Ez után a /usr/local/bin/rsync --archive --recursive --xattrs /Volumes/backup/ /Volumes/Daisy/backup forrás (+trailing slash) és cél mappa megadásával indíthajuk a folyamatot, ami csak a hibákat naplózza és végeredményben előállítja a két mappát.

Szenzitív adatok biztonságos tárolása Mac-en

Azt hiszem a Plastik egyik leghasznosabb posztja volt a 2009. április 6-án, eredetileg “Jelszavak biztonságos tárolása OS X alatt” címmel megjelent. Szeretném újra figyelembe ajánlani, én éppen ennek mintájára készítettem most el egy új, 500 megás imázst.

A dolog lényege: a szenzitív adatainkat (fájlok, riportok) egy 128 bites kódolású, jelszavazott DMG-ben tároljuk, amihez jó eséllyel nem fog senki hozzáférni még akkor sem, ha ellopják a gépünket. Eleve fel kell törni, másrészt ha lementjük hozzá a jelszavunkat Keychainbe, akkor is csak úgy fér hozzá valaki, ha rebootolja a gépet ÉS be tud lépni a rendszerbe – vagyis ismeri a jelszavunkat. Az egyetlen problémát az okozza, ha otthagyjuk a gépet és nem lockoljuk le a képernyőt.

AirPort Utility iOS

Ma teljesen véletlen feltettem az iOS 5 mellé kiadott ingyenes AirPort Utility-t (App Store link).

Emlékszem, 2005-ben még Greg-et kellett áthívnom, hogy a laptopján levő AirPort segítségével konfigurálja fel az eszközömet, ma ehhez már elég egy iOS eszköz is. Felraktam, elindítottam, mindent tudott. Semmi http://192.168.2.1/ – mi is volt az ip cím? mi is volt az admin jelszó? téma, megjelent a piros karikában fehér szám, rákoppintottam, kiírta, hogy förmver frissítés jött, akarom-e. Akarom.


NB, a magyar fordítók nem tudják, hogy förmvernek kell írni

És feltettem a frissítést a telefonom segítségével. Megint eggyel kevesebb dologra használom a Mac-em. Post-PC éra.

Egy csodálatos korban élünk.

Csodálatos minimalizmus a Mac OS X-ben

Nyomtatok valamit, épp készülnék megnyomni a gombot, amikor észreveszem, hogy a rendszer jelzi, hogy kevés a festék a nyomtatóban:

Ezt magam sem terveztem volna másképp, visszafogott, csendes, ugyanakkor egyből feltűnik. Gyönyörű esztétika. Már 2005 óta használom ezt a rendszert, de a mai napig találok benne apró örömöket. Remek helyen vagyok.

Másolás merevlemezek között

A lemezbővítés és egyikről a másikra másolás egyik legegyszerűbb módja, ha Disk Utility-ben “Restore”-oljuk a tartalmainkat. Kicsit félrevezető a UI, mert bármely lemezt kiválasztva a “Restore” fülön a forrás és cél részekre bedobhatjuk a partíciókat, de sokkal jobb megoldás a Finderben történő másolásnál: nem veszti el a jelet, nem kell beírni menet közben root jelszót és a jogosultságokat is átmásolja tökéletesen.

Stock Mac FTW, imádom.