Plastik média

Ezzel a címmel indít előadást holnap este 19 órai kezdettel a Meet-OFF. A helyszín a budafoki úton a Gold Billiárdban lesz és külön érdekessége, hogy meghívtak egy olyan előadót is, aki, képzeljétek, egy nem túl jól sikerült professzionális előadása után mégis úgy döntött, hogy szembenéz önmagával. Vele egyébként a Smartmobil konferencián találkozhattok legközelebb, ahol az iPhone session bevezetőjét tartja.

Az üzenet azóta sem változott:

eredeti közlés: 2010. január 5.

Ezt a szezont is megúsztam sérülés nélkül. Murauból hazavezetni pribék volt, de megcsináltam. Utolsó nap már nem csúsztunk, idő is szar volt, jegyet se vettünk. Sok kitérő volt még út közben, például megálltunk Parndorfban. Figyelmes Plastik olvasó ismerheti a parndorfi hozzáállásomat, viszont ezt most felülírnám: hétköznap mentünk, este 17 óra körül értünk oda, alig lézengett néhány szlovák, volt kínálat is, remek böngészésre volt lehetőségünk.

Nekem ma kifejezetten egy ok miatt volt érdekes az outlet: a Burton bolt miatt. Nem tudom, ki mennyire van képben a legnagyobb snowboard gear és apparel gyártót illetően, itt van két infó. Az első, hogy tavaly áthelyezték a lapok gyártását Vermontból Ausztriába (költségcsökkentés miatt, bár szerintem Innsbruck is csöcs drága — ők tudják). Jake azt mondta, hogy az R&D továbbra is Vermontban lesz, de Európában gyártanak. A gyár Innsbruck mellett van, de a városban van egy flagship boltjuk is. A másik infó: Parndorfban van a hivatalos európai outletjük, amit még a weblapjukon is hírelnek kiemelten. Ez:

Kurva jó. Van méret mindenből, sok modell, lapok nincsenek 160 fölött, kötés is csak kirakat szinten, de ruházatot lehet vásárolni jól és elég olcsón. 250 euró körüli retail árú ruhákat nem ritkán 80 eurón lehet megpattintani, úgyhogy egy felsővel, egy nadrággal és egy farmerral távoztam. Mindent harmad áron vettem, a farmerért konkrétan 10 rugót fizettem ki. És volt hízott blogger 38-as méret is, fasza, nem is pödörtem sokat a részleteket.

Egyáltalán nem zavar, hogy az új szerelésemet nem fogom viselni őszig/télig, széles a vigyor az arcomon, hogy szezon utáni leértékelésben tavalyi modellt milyen frankón vettem! Ráadásul a ruha is nagyon tetszik. Határozott elképzelésem volt, hogy újítok, 2003 óta nem vettem semmit magamnak.

A kötésemet egyébként +6 / -6 fokba átrakattam utolsó napon, sőt, szélesebbre is vettük:

ruha még a régi, kihízott, kinőtt

A 159-es lappal az a tervem, hogy Lindának adom (mérsékelten érdeklődik), én meg veszek majd valamit leértékelve — ugyanezt csináltam a teniszütővel is, megvettem a Nadal-féle Aero Pro Drive-ot 40 ezer bruttó helyett 17-ért, valami versenyzői teszt ütő volt, kb egy órát játszhatott vele csórikám. A snowboard-célom 160 fölötti fa freeride lap — nem tudjátok hol érdemes rámozdulni? A mostaniban nincsen fa és a kötése is ez az annak idején még menőnek számító “Custom SI” step-in féleség. Igazából nem jó, mennem kell a pántosra, rohadt fura, hogy nem én rántom fel a lapot, hanem a talpamhoz van “ragadva”.

Különösebben nem érdekel a téma, őszig van időm felkészülni. Amit viszont nem fogok lespórolni, az az állóképesség. Előtte két héttel intenzív edzést kell nyomni lábra. Ez a Szasza-féle “endurance cross” kurva jó rá, kár, hogy nem csináltam huzamosabban.

Murauról meg annyit, hogy március 15 körüli napokon az iszonyatos magyar invázió miatt nem javaslom senkinek a részvételt. Komolyan, mindenhova, csak a Kreischbergre ne. Amúgy a felszereltség se jó (nagyon jól fogalmazta meg valaki a hozzászólások közt, hogy úgyhagyták a magyaroknak), hütték is repedt-szarok — a fő hüttében a tojás tetején például kora délutánra elfogytak cikkek, käsekreinert egyáltalán nem is tartanak stb, sorolhatnám holnapig az elkényeztetett problémáimat… Schladming, Naßfeld nekem sokkal jobban tetszenek például.

A síelésnek tehát vége, holnaptól jönnek a DOLGOS HÉTKÖZNAPOK!!

A krisztusi korból kilépve sajnos nem sikerült a célom, hogy megkoccoljam a mázsát. Innentől viszont nem is lehet annyira izgalmas a kérdés, inkább negatív irányba indulok el.

Kimoderálok mindenkit, aki megjegyzi, hogy lúdtalpas vagyok! És akkor mi van? Legalább sokkal jobban tudok lapátolni a lábaimmal úszás közben. Lúdtalpasnak lenni: COOL!

Ahhoz, hogy egy svéd állampolgárt feleségül tudjak venni, az alábbi dokumentumokat kell prezentálnom:

Den ungerska parten:

- giltig legitimation
- födelseattest
- intyg om civilstånd

A Google Translate fantasztikus munkát végzett még magyarul is:

A Magyar Fél:

- érvényes személyi
- születési anyakönyvi kivonat
- igazolása a családi állapot

Elég sűrű a program, kevés az idő a posztolásra. Hiába, ilyen, ha az embert behúzzák egy külföldi projektre. Talán holnaptól már lazább lesz a gyeplő.

update: sajnos sem az időm nem lett több, sem pedig a hotelszobában levő internetkapcsolat nem gyorsult be. Az itteni munkáról annyit, hogy az EPAM hívott meg egy projektre social media szakérteni. Érdekelt ez a kiutazós dolog, nagyvilág, multicég, miegymás. Egyelőre azt tapasztalom, hogy annak ellenére, hogy nem annyira feszített a tempó, mégis elég sok ahhoz, hogy ne legyen időm semmire. Főleg azért, mert nincs napközben netem, itthon meg nem túl jó a kapcsolat. Most nem kívánok ennél többet nyilatkozni.

Némi shameless self promotion következik.

Konnektor podcast 19. adás — Mario különszám guest appearance:

15 éves a magyar kereskedelmi internet guest appearance 3:20-nál:

Szóval azzal a cliffhangerrel hagytam abba a laptop sagát, hogy nem tudtam, mit csináljak. Persze vadul számoltam, összehasonlító Excel táblákat gyártottam, mindenkivel beszéltem a kérdésben, de csak nem sikerült semmire jutnom olyannyira, hogy még kétségbeejtőbbnek éreztem a dolgot. Karottának például azt mondtam, hogy annyira képtelen vagyok dönteni (glossy – antiglare, i5 – i7, hires – lores, 4G – 8G, SSD – nem SSD), hogy inkább odaadom neki a pénzt, aztán döntse el helyettem. Azt viszont tudtam, hogy a dolog nem játék, ha ezzel dolgozom, akkor muszáj lesz vennem egy új gépet valami előnyös konstrukcióban. Nem kellenek az “extrák”, de gépre szükségem van. Így is hozzá kell nyúlni a megtakarításhoz, bruhaha.

Handrással beszéltem, aki azt mondta, hogy van náluk egy pixelhibás gép, azt megvehetem diszkontált áron (noha pixelbuzi vagyok, de nem érdekel, legalább el tudom nevezni “Tökmagnak”). Ne is kérdezzétek mennyiért, az rá és rám tartozik, de Handrást nem kell félteni, mert ő mínuszos üzletet nem csinál, szóval én el tudtam volna viselni több kedvezményt is. Mindegy, megvettem azt. Sajnos glossy és 1440×900 felbontású kijelző, de egyébként is glossy-t akartam volna venni (olyanom még nem volt, kíváncsi vagyok, milyen lesz a gyakorlatban), illetve a billentyűzet sem magyar, amit megszoktam. Viszont sem az antiglare, sem a hires prémiumot nem kellett kifizetnem.

A merevlemezt (SSD-t és az 500-as média diszkemet) pedig az Almáriumban a garancia megtartásával átszerelték az újba. Azaz az OptiBay-t nem, mert a diszkrét MBP-hez való keret nem működik az unibodyval. Egyelőre külső lemezként lóg a gépből, amíg ezt meg nem oldom.

Egyelőre ez a helyzet. Nézzük, mennyiben más az új gép:

1. ha a fényerőt változtatom, akkor nem “kattanva” léptet, hanem folyamatos az átmenet
2. van négyujjas exposé, megarulez
3. a glossy színei nagyon színesek, szaturáltak — ezt nem szeretem egyelőre, éget a lila, de szépek a barnák baszki
4. mérsékelten zavaróak a tükröződések, de ez csak megszokás kérdése (nem rá- hanem bele) — ettől függetlenül van a glossynak valami prémium érzete, viszont a teljes képernyős fekete egyenlő a tükörrel, hihi
5. az új típusú fekete billentyűzet meglehetősen szokatlan
6. futnak a játékok (Minecraft fullscreenben, ÁH!, StarCraft 2 natívban, ÁH!)
7. ha futnak a játékok, úgy fütyül a gép, mintha PC-n lennék
8. ha nem futnak, akkor viszont szép csendes
9. nincs firewire 400-as port, csak 800-as, az is a bal oldalon (nálam a Time Machine a JOBB oldalon van, nem tudom, mit nem lehet ezen felfogni), sőt, minden a bal oldalon van a csöcsös DVD-t leszámítva
10. zavar, hogy a billentyűzeten elmozdították a hangerő gombjait
11. hangszórója sokkal jobban szól — sőt hatalmas a különbség! Ezt miért nem mondtátok eddig?!

Végül a slussz poén: nem kellett újratelepítenem semmit, a régi gép SSD-jét elég volt betenni az újba és láss csodát, minden ugyanúgy feljött benne, minden ugyanott volt, azonnal használni lehetett a gépet. A régit ugyanígy, teljesen jó, azt kölcsön fogom adni valakinek nyüstölni, amíg el nem romlik a videója és utána garban (mert még kb. egy évig visszahívásos a dolog) kicseréltetem. Az Almáriumban egyébként a diagnosztikai program nem mutatta ki a hibát, és arra kértek, hogy akkor vigyem csak vissza, ha végleg megadta magát a gép.

Almáriumban csináltattam a diszk cserét, a szakállas Bakos Gábor nagyon jó és becsületes szakember — miért nincs belőle több Magyarországon?

Azt hiszem minden párkapcsolat életében eljutnak a felek a bizalom olyan magas fokára, hogy a jól bejáratott fodrász helyett párjukra bízzák a kreatív alkotási folyamatot, ami nem Minecraft.

Egy-két helyen még bugos, de amúgy elégedett vagyok a végeredménnyel. Főleg azzal, hogy sértetlenek maradtak a fülcimpáim. Péntek esti randinak is remek páros kikapcsolódás! Ami pedig a kék ruhás zord arcot illeti: nem szép ember, de gavallér!

Hétvégén Malmöben lezajlott a hivatalos lánykérés is, most már sokkal profibb jegyben járónak érzem magam. Íme az ifjú pár:

Az öcsém, mert családi esemény volt, Koppenhágában festett aznap egy graffitit bizonyos GEBES és STORM dán urakkal, mellétagelte a nevünket. Köszönjük mindenkinek a jókívánságokat. Jövőre pedig esküvő, aztán a végtelenbe és tovább.

Malmöben tartózkodom a Lánykérés World Tour-on, pillanatnyilag kevés időm van posztolni. Egy pár dolgot mégis.

1. rájöttem, mire való iPhone 4-en a HDR mód

Tegnap készítettem ezt a felvételt, a bal oldalon jól láthatóan kiégett a logó, a jobb oldali képen viszont egy remekül használható eredményhez jutottam:

Gyorsan hozzáteszem, hogy már kétszer leejtettem tok nélkül a telefonomat, pedig még csak szerda óta használom. Fuck. (A T-Mobile-tól csak demo készüléket kaptam a Facebook blog erejéig, a saját készülékemet október végén vásároltam, az sem volt egyszerű.)

2. Fruit Ninja Classic módban csináltam egy magamhoz képest jó eredményt

Egyre jobban kedvelem a GameCentert. Pöcs-összemérős megoldások, például Handrást és Greget, meg még sok embert messze magam mögé utasítottam és gyakorlatilag esélytelenek. Minden reggel Fruit Ninját gyakorlok egyébként.

3. Tegnaptól elérhető az XBOX Live Magyarországon

Aki honosítja a fiókját, 1600 pontot kap ajándékba, illetve az amerikaiak csináltak magyar avatar pet-et is, egy puli kutya személyében! Innen már csak egy lépés és lesz gémeskút is, fuck yeah! A sajtóközleményt is le lehet tölteni innen, árakkal, további információkkal.

4. One More Thing

Mac OS X 10.6.5 is out.

Egyszerűen elegem lett többek közt abból, hogy a Logitech Z-5500 még mindig csak a földön hevert, de abból is, hogy a konzolok olyan idétlenül voltak összezsúfolva a tévé mellé, hogy nem lehetett rendesen kivenni a lemezeket belőlük, a mini távirányítója nem látta a vevőt, kábelek a földön stb. — igénymentes övezet. Hirtelen ötlettől vezérelve nekiestem átvariálni a nappalit és csavarhúzót ragadtam. A fő gondolat az volt, hogy a házimozi elhelyezést oldjuk meg. And so we did… Íme a végeredmény:

Némi kommentár: az Airport Extreme wifi eszközt először OKOSAN a mini fölé építettem be, mondom, milyen cool, hogy pont ugyanakkora a kettő és még el is fér. Kicsit később jött a csalódás, hogy a lakásban alig van net. Nyomás újrakábelezni, persze miután minden be volt már építve, szörnyen nehéz volt, de megcsináltam, a net is megjavult.

A kis USB external drive és az iSight pillanatnyilag nem nagyon használt elemek a rendszerben, de beépítve hagytam őket, ez utóbbival még vannak olyan terveim, hogy a mini idle-ben surveillance módban fusson és rögzítsen (van valakinek szoftver ötlete ehhez?).

Nem akartam semmi különöset közölni ezzel az egésszel, de benne van több munkaórám. Főleg a pakolás előtte-utána. A kábelekkel nem nagyon tudtam mit kezdeni, be vannak gyűrve kaotikus állapotban a szekrény mögé. De ez mindig is ilyen volt és ilyen is lesz. Méretezni kéne őket, de azt majd máskor.

Nem tűnik nagy előrelépésnek, sajnos nem csináltam előtte képet, úgy látványos a változás. Eleve az ADSL modém, a NAS és az Extreme a nappali egyik sarkában voltak és egy hosszú ethernet kábellel volt keresztülvezetve a net a miniig (a filmek nem mennek wifin még mindig). Most viszont minden egy szekrényben van, frankó.

Így elnézve, bizony jó régóta fejlesztem a dolgokat. “S” xbox, slim PS3, új mini, új tévé (még mindig ugyanaz van), és ha ezek megvannak, új hangrendszer is kéne. Ettől függetlenül nem vagyok elégedetlen. A rendrakással olyan, mintha új rendszerem lenne.

Tegnap éjfél óta itthon is kapható, teljesen legálisan és végre (!) az iPhone 4. A T-Mobile szerdán jelentette be sajtóközleményben a dolgot, csütörtök éjjel pedig fergeteges launch party volt az Aréna Plázában elképesztő méretekben. Maga az eseménymarketing is hatalmasra sikeredett (jól érezhetően rengeteg szervezés volt mögötte annak ellenére, hogy gyakorlatilag csak kicsivel előtte lehetett megtudni, hogy mi és hol lesz — nomeg mennyiért), ennek ellenére minden rekordot megdöntöttek a látogatók.

Én amikor eljöttem hajnali kettőkor, a 338. sorszámot lehetett húzni, ehhez képest két éve, a szintén hatalmas megnyitón kb. 200-an voltak, pedig akkor érkezett meg először ide a készülék. Érdekes, hogy sem az antenna-gate, sem a drágább ár (drágult a készülék a 3GS-hez képest), sem a visszatartott kommunikáció nem volt képes az emberek kedvét sem elvenni, sőt, paradox módon mintha még olajat öntött volna a tűzre. Őrület!

Egyik barátom például régóta akart venni, végül úgy döntött, hogy nem vásárol, mert az árat végeredményben drágának tartja. Ott ücsörgött a kantinban, aztán próba képpen húzott magának egy 320-as nagyságú sorszámot, miért ne, sörözgetett tovább, én közben eljöttem, aztán hajnali 4-kor jött az SMS, hogy megvette. Döbbenet!

Én az összes iPhone launch partin (2008, 2009) ott voltam, mindig nagyon jó élmény és remek event marketing, a T-Mobile ezúttal is odatette magát. Ráadásul nem is arról van szó, hogy lelkesedünk valami politikai eszméért, vagy vallásért, egy egyszerű telefonról van szó, aminek kapcsán összejönnek kicsik és nagyok, együtt lehet lelkesedni és örülni, imádom a fogyasztói társadalmat!

Az alábbi videót vágtam végül (az alatta levő zene a rezidens DJ választása volt, David Guetta über-top-club mix), elvezető link, lásd lejjebb.

iPhone / iPad verzió

Picit más téma. Oka volt annak, hogy halogattam a hazai iPhone 4 témával kapcsolatos posztokat. Megkeresett ugyanis a T-Mobile még nyáron, hogy nem volna-e kedvem felszállni a hajójukra és népszerűsíteni az iPhone 4-et a Facebook lapjukon, ha már amúgy is ezt csinálom 2007 óta.

Eleinte berzenkedtem a dologtól, ugyanakkor imponált a felkérés, hiszen ők teljesen elhitték rólam, hogy én egy releváns és hiteles online arca vagyok ennek a terméknek. Ezzel persze elvesztem az úgynevezett “függetlenségemet”, innentől tudható, hogy egy fizetett reklámember, PR-galóca vagyok, de azt hiszem nálam jobban eddig sem tudott lelkesedni az Apple — egyébként — kíváló termékei iránt, úgyhogy tulajdonképpen mindegy is.

A T-Mobile elkötelezettségem egyébként ennél sokrétűbb, örömmel jelenthetem be, hogy innentől ők a Plastik média blog támogatói. (A korábbi támogatómmal az együttműködést megszüntettem és helyette a relevánsabb technológiai irányban vitorlázok tovább.)

Az év őszi szakaszán a T-Mobile 14 ezer tagot számláló Facebook csoportjában fogok egy blogot készíteni “iPhone 4 szakkommentár Józsival” címmel, ahova egyedi, Plastik média ihlette, iPhone 4 releváns tartalmak készülnek majd. Az iPhone típusú posztok alapvetően oda kerülnek át, illetve a témában nem annyira jártas, mass-market közönség számára egy részletesebb, átfogóbb, egyedi tartalom készítését is jelenti majd.

Ui.: Elég sűrű volt nekem ez néhány óra tegnap óta, de ahogy Cabel Sasserék megmondták — WE HAVE GONE ALL OUT.

AZONNAL KÖZÖLHETŐ — BUDAPEST 2010. AUGUSZTUS 20. – Sasvári “angelday” József, a Plastik média szerkesztője napra pontosan öt év együtt járás után megkérte Bader “LINK” Linda kezét, aki igent mondott a leánykérésre. A jegygyűrű átadása spontán módon a Tabánban történt meg, ez után a pár átsétált az Aranyszarvasba, hogy elfogyasszon egy utolsót még Mogyorósi Gábor főztjéből (Gábor állítólag elhagyja a szarvast), majd megtekintse a 20 perces tűzijátékot a teraszról.

“Azt gondolom, hogy tökéletesen romantikus esténk volt, pedig mind a ketten nagyon fáradtak voltunk az elmúlt hét után, ráadásul Link pénteken is dolgozott, mert egy multinál helyezkedett el korábban, és sajnos olyan ügyfeleken dolgozik, akiknél augusztus 20 nem pihenőnap, de szerencsére kapott pizzát.” — árulta el Sasvári azt, hogy hasonlóan Rick Blainehez, ő is szentimentális a zord külső mögött és értékeli a multinacionális cégek apró figyelmességeit. Bader elmondása szerint már nagyon várta ezt az alkalmat, illetve elégedett párja gyűrűválasztásával is, ami pont jó az ujjára és a pizza is finom volt.

Arra a kérdésre, hogy van-e összefüggés a múlt heti esküvőn elkapott menyasszonyi “dobócsokor” és a mostani közlemény közt, Sasvári elmondta, hogy már korábban tervezte a dolgot, a Parlament előtti show csak valamiféle véletlen videóinzertje lehet csak egy hosszabb folyamatnak.

Sajtóközleményem van, azonnal közlöm.

2010-ben megfogalmazott célom a bloggerként történő professzionális elhelyezkedés, céges működés és diverzifikáció. A mai napon új horizontok felé pillantok, és örömmel jelentem be, hogy a Henkel Magyarország Kft online szaktanácsadója és bloggere lettem. (Igen, jól látjátok, ennek a Barcelona Experience a tárgyalási folyamatnak, egymás próbálgatásának volt az előzménye, vagy ha úgy tetszik, jutalma, ahol olyan emberekkel kezelhettem, mint Antonio Banderas.)

A mai naptól kezdődően tehát újra visszakerül a támogatói logó a fejlécbe, és visszajön pixel baby Mario is. A Henkel Magyarországnak mindenesetre köszönöm az irántam megfogalmazott tápláló (!) bizalmat és azt, hogy támogatja blogomat, a Plastik médiát. Namasté.

A Henkel márkáival (Right Guard, Loctite, Schwarzkopf) és velem kapcsolatos promóciókról, aktivitásokról és egyéb folyamatokról a továbbiakban be fogok számolni a Plastikon is, hiszen ez a blog arról szól és mindig arról fog szólni, ami engem aktuálisan érdekel, vagy velem történik — innen indultunk el ugyanis 2001-ben, csak akkor még az Indexnél dolgoztam.

Elsőként hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy most hétvégén lesz Talmácsi Gábor csehországi futama, ahol a Henkel Magyarország az egyedüli főtámogató, illetve pont a mai napon (véletlen) jelentették be, hogy bejött második szponzorként a Hungrana (etanol gyártó cég). A Facebook oldalon mindenféle nyereményeket sorsolunk majd ki, a főnyeremény egy VIP kiutazás a futamra paddock belépővel (ilyenen voltam én is Barcában), csak be kell lájkolni az oldalt és a követőszám függvényében “nyílnak ki” újabb tier nyeremények. Akit érdekel a motorsport, vagy szívesen nyerne valami Talmácsit, nézze meg.

Végül, de nem utolsó sorban egy mini interjút mutatunk be Talmácsi Gáborral:

Nem jelenik meg a videó? iPhone / iPad verzió