Gyerekkoromban elhatároztam, hogy C64 democoder leszek. Sokszor vizualizáltam magam előtt mindenféle effektusokat, balról bejön a szöveg, megnyúlik, pörög-forog. Természetesen kisgyerek fejjel nem tudtam, hogy mi fán terem a democoding, éppen ezért megrekedtem a játékprogramok mellett, de mindig is nagyon vágytam a tudásra.

1992-ben vettem valami Peter Norton féle bit-buzerátor Assembly könyvet PC-re, és akkor már igen közel kerültem a nirvánához, megtanultam a bit operációs mnemonic-okat, ismerkedtem hozzám hasonló érdeklődési körű “fiatalokkal”, MCGA-ra assemblyben én magam is írtam mindenféle demo rutint, sőt, még kiadott munkánk is volt (!).

Nem voltam különösebben tehetséges ezen a területen, nem lett belőlem egy jegyzett coder (ha-ha), a fill-vektor körül vesztettem el érdeklődésemet a téma iránt. De teljesen mindegy is igazából.

Volt még egy fellángolásom, jóval később. Az Indexes éveim alatt történt 2003-2004 körül, amikor megjelent a vízió előttem, hogy az 1998-ban megjelent Gameboy Color (GBC) platform lesz az én utam a democoding felé. Hasonló limitált hardver, pixel-mágia, prüntyögő zene.

Nem akarom bő lére ereszteni a sztorit, Enok a pixel-vető és Credo (code), voltak azok, akikkel összehoztunk és kiadtunk (!) egy intro-t. (Illetőleg a zenét és a scroll rutin fontját valaki mások készítették, amit Credo linkelt bele.) Igen fáradtságos és hosszadalmas küzdés volt a végeredményhez képest, mindenesetre örömmel emlékszem vissza minderre. (Kardos Gábornak most már el merem mondani, hogy volt egy teljes 8 órás nap, amikor csak ezzel foglalkoztam az Indexes melók helyett. Uhh.)

Az intro egy 8 színű sárkányból, zenéből és egy egyszerű scroll rutinból állt. A sárkány specialitása volt, hogy a Gameboy limitált grafikáján felül tartalmazott 180 sprite-ot, amik ugye több egymás melletti szín használatát engedték meg végeredményben. Én most bele nem mennék abba, hogy pontosan hogyan is nézett ki a GBC grafikus módja, de a lényeg valami olyasmi, hogy 4 szín lehetett egyszerre egy 8×8 pixeles mezőn, és akkor erre overlay-olt Credo extra sprite-okat a grafika alapján.

Az én szerepem a projektben az volt, hogy A) meggyőzzem Enok-ot, hogy rajzoljon egy sárkányt 8 színben (vettem neki fagyit, vagy valami ilyesmi, nem vicc), B) meggyőzzem Enok-ot, hogy rajzoljon egy “Utopia” logót, C) átalakítsam a logót olyan formára, ami megfelel a limiteknek (sajnos még úgy is, hogy csak 8 színből állt a logó rengeteg kötöttség volt vele), D) Credo-nak átadjam az egyes sprite layereket.

A gyakorlatban mindez úgy nézett ki, hogy a 160×144 pixeles grafikát pixelenként át kellett vizsgálni, a limiteknek megfelelően módosítani (nem volt erre editor ugye, kézzel kellett), így talán érthető, hogy miért is volt egy teljes nap az Indexben, amikor ezzel foglalatoskodtam.

A kép eredetileg így nézett ki (kétszeres nagyításban):

A limiteknek megfelelő verzió megértéséhez animgifet készítettem, ami a két változat között ugrál. Ezen jobban látni, mennyi a különbség:

Ezen az ábrán bemutatom az egyes sprite rétegeket, majd azt, hogyan épülnek egybe és rakják ki végül a képet:

Itt pedig megtekinthetjük, hogyan néznek ki az “egyforma” típusú 8×8-as blokkok (karakterek):

Nem is gondolná az ember, mennyi meló van egy ilyen szarral, nem igaz? A végeredmény megtekintéséhez GBC emulátor szükséges (NO$GBM, fogalmam sincs, honnan tölthető), a hivatalos release lap erre. Online megtekintéshez meg kell elégednünk a Youtube verzióval, amit én raktam össze az imént. (A fix formátum miatt a képernyő bal és jobb szélén fekete csíkok láthatók, ez nem része a produkciónak.)

Hát itt ért véget a demo karrierem, aminek szerettem volna emléket állítani ezzel az összefoglalóval. Credonak külön köszenet, hogy megőrizte az eredeti anyagokat, amikből el tudtam készíteni az összeállítást.