Category archives for "józsi update"

Fakultáció

A Dr. Blandl Mátyás emlékcsapat Erdős Pál matematikus születésének 100. évfordulóján az eiffel téri Bisztronómia Fakultációban, egyébként igen kíváló helyen, házi készítésű hamburgert fogyaszt sörrel. Az emlékcsapat megbeszélésének fő tárgya a Bitcoin. A képen látható emlékcsapat tag éppen gyermeke anyjával folytat rövid diskurzust azt illetően, hogy miért nem hazafelé vette munka után az irányt.

(A ma reggel a privát Facebook lapomra posztolt kép és szöveg utóközlése.)

Az örök visszatérés

A monoton ülő munka nagyon kikezdi a harmincon bőven túl levő embert, ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. Az már nem állja meg a helyét, hogy leülök és eszem, amíg jól esik. 🙁

Megint rákezdtem egy fogyasztó programra. Ezúttal úgy döntöttem, hogy az őszt célzom be magamnak, mint végeredményt, de nyárra szeretnék már elérni látható súlycsökkenést. Őszre igazából az izmok megerősítése az endlösung, viszont nem kívánok ún. fitnessz-nácivá avanzsálni, mert az nem érdekel. (Bár tudom, hogy ha benne vagyunk, könnyen elkap a gépszíj. Igazából két út van: az ember nem tud benne lenni, vagy “ráfagy” és könnyen fitnessz-nácivá válik, aztán jöhet a búzafűlé.)

Újrakonfiguráltam ugyanakkor az alkalmazott metódust. Már volt több kampánykísérletem, sokat tanultam az idők során, van valamennyi XP-m, amire építhetek. Most nagyjából ezen vezérlő elvek mentén igyekszem:

– reggeli és ebéd, ahogy a csövön kifér, nem érdekel, eszem, mint eddig (kenyeret, édességet, ha éppen azt kívánom)
– vacsora 18:00 körül, de akkor már nem sokat (ha később van a vacsora, még kisebb adagot, fél adagot fogyasztok, vagy salátát, ezt érzi az ember, lényeg az, hogy akkor már nincs zabálás, nassolás)
– este ha megéhezem, egy alma, vagy valami más gyümölcs, zöldség
– esti alkoholfogyasztástól is tartózkodom, de ha megkívánok egy sört egy héten, nem fogom magamtól megvonni, mert az egy faszság
– ha úgy alakul, be fogok zabálni, de ez alkalmi dolog lesz csak (ezt is érzi az ember, egy-egy időnként belefér)
– sportba is tervezem a visszatérést (az elmúlt hetekben egy fogfájás térített el a futócélomtól)
– erősíteni nem fogok, míg el nem érem a testsúly célomat
– “no lift”, azaz nem megyek lifttel (egy kivételszabály van, ha társaságban vagyok és együtt liftezünk, nem irányítom magamra a figyelmet ezzel)

Nem tűnik nagy dolognak, igazából este 6 után jön a lényeg, a megvonás része. El tudom képzelni, hogy 4-5 kiló csökkenést tudok elérni ezzel egy-két hónap alatt, utána pedig új módszert kell majd alkalmaznom. A célom egyébként most lemenni 90 kiló alá (98 vagyok), aztán utána jöhet az izmosodás és a fehérje intenzívebb táplálkozás.

Nagyon fontosnak érzem, hogy nem akarok ennél drasztikusabb dologhoz nyúlni, mert az ki tudja kezdeni a szervezetet. Aki egyik napról a másikra gyökeresen változtat az étkezési szokásain, meg fogja szívni valami nagyon nehezen múló betegség formájában, még akkor is, ha amúgy csak makulátlanul egészséges dolgokat eszik. Szépen fokozatosan kell újrakonfigurálni. Nekem most az a célom, hogy az esti zabálásaimat építsem le és súlycsökkenést érjek el.

Kísérlet képpen bátorítok mindenkit, hogy egy nap próbálja ki a 6 után nem evést, maximum egy almát 9 órakor, kíváncsi vagyok, ki hogy bírja (twitteren olvasom a folyamot). Szerintem teljesen jól ki lehet bekkelni, csak a tarkón levő szúrás, a mentális béklyó az, amin át kell tudni lendülni. Általában ez nem szokott sikerülni.

Időnként majd beszámolok, hol tartok.

Index-sztori: Velvet fejléc

Egy kis backchannel GG posztjához. Nagyon örülök, hogy előkerült a legelső Velvet címlap. Jól emlékszem, hogy Kardos addig nem engedett el egyik este, míg össze nem lőttük azokat a színeket (ezeket a színeket), amikkel ő is maradéktalanul elégedett nem volt. Lehet, hogy ez most negatív kritikának tűnik, nem annak szánom. Akkor ugyan roppantul zavart, hogy estébe hajlóan “színezünk”, viszont utólag visszanézve tényleg érzem, hogy megérte faszolni vele.

A mosolygó lány az első kockán valami modell csaj volt, akivel Velvet relációban egyszer elmentünk fotózni, már nem emlékszem a nevére, viszont valamiért nekem nagyon tetszett, mint nő. Tettem néhány tétova balfasz mozdulatot az irányába, sansztalanul, azt hiszem tíz évvel később már nyugodtan leírhatom. 🙂

A kék színű női szempár szintén egy akkor általam ismert nőé, viszont ez nem az én érdeklődésem tárgya volt, hanem Bazsó Gáboré. Ő messzebb jutott a dologban, de végül nem ő lett a felesége. Én abban az időben meg voltam róla győződve, hogy ő lesz.

Egy sor

Január 10 óta a lokál plázák is vetítik igen nagy napi előadásszámban a Gyűrűk Ura című könyvből készült produkció film változatát, amire végül egy magát megnevezni nem kívánó multicég néhány lelkes, ám alulfizetett könyvelője vásárolta be magát egy <TR> hosszúságban.

Pedig ezt milyen szépen megfogalmaztam 2002-ben! Annak idején cool dumáknak gondoltam ezeket a dolgokat, viszont most inkább úgy vagyok vele, hogy a kevesebb több. Ennyi útravalót azért hadd adjak: a legtöbb gáz dolgot én rettenetesen lazának éreztem.

Apropó, felvettük az 56. Meteort, valamikor a délután során csapódik be.

Nem látok

A szemorvos a vizsgálatot két részletben készítette el: első részben belecsöppentett mindkét szemembe egy olyan folyadékot, amitől a pupilláim kitágultak, illetve a fókuszálást végző sugárizom 24-48 órára teljesen lebénult. Ezzel a rejtett távollátást lehet tesztelni. A vizsgálat során az öregkort tudják ezzel a módszerrel szimulálni, ilyen lesz majd az, ha 45-50 fölött nem fog a szemem jól működni és csak szemüveggel látok élesen. A vizsgálat második része akkor lesz majd, ha újra látok “rendesen”.

Eddig nem tudtam, milyen az, amikor valaki tényleg csak homályosan lát. Szemüveg nélkül én is homályosan látok, de pillanatnyilag működik annyira a fent nevezett izmom, hogy tudok fókuszálni, csak éppen jobban kell erőltetnem a szemeimet – de ezt is megszokom pár perc után. (De nem annyira rossz a helyzet, hogy például ne tudnék síelni, vagy sportolni szemüveg nélkül.)

Most viszont megtudtam milyen az, amikor valaki tényleg gyengén lát, és akármit csinál, szemüveg nélkül szart se lát, csak homályos alakzatokat és formákat. Én távollátó vagyok, azaz közelre látok rosszul, plusszosak a lencséim, ebből következően most közelre tényleg semmit nem látok. Akárhogy meresztem a szemeimet, egy nagy homály az egész, ahogy a városban mentem, fogalmam sem volt, hova megyek, ráadásul a kitágult pupillák miatt hunyorognom is kellett ebben a napos időben.

Nagyon nagy szívás: a telefonon konkrétan semmit nem láttam, navigációt, SMS-t, híváslistát, mind-mind egy nagy homály. Postán átvettem egy levelet, nem tudtam elolvasni, hogy mi van benne, meg kellett kérnem a nőt, hogy olvassa fel a feladót (!). Őrületes szívás.

Jelen sorokat is úgy gépelem, hogy az OS X zoom funkciójával erősen belenagyítok a képernyőbe, így el tudom olvasni az elefánt méretű betűket. Elképzelni sem tudom, mennyire szar lehet gyengénlátóként élni, illetve most már van egy kis fogalmam róla.

update: Hacsi írja, hogy próbáljunk meg ilyenkor valami szűk lyukon át nézni, segít. Thx!

Nyári boldogságaim

Ha gusztusos valami, nehezen állok ellent!

Ma csináltam egy combosabb tojásrántottás reggelit: felvertem, picit megsóztam hat tojást, serpenyőben kicsit megrottyantottam néhány kolbászkarikát (persze leöntöttem az olajat róla), utána a tojást, végül pedig kettő elfelezett újhagymát dobtam rá, de csak a legvégén. A fenti paradicsomot szeleteltem, sóztam. Pirítóst és narancslevet szolgáltam fel hozzá.

Másik nyári boldogságom, amikor a blue tabby szőrtengert a hármas fokozatúra tekert ventilátor elé tartom és lobog a szőre – igény szerint videó is lehetséges belőle.

1994

Hétvégén megtaláltam a gimnáziumi III. évfolyamos ellenőrző könyvemet. Zseniális, hogy a 17. születésnapomon (a napján!) kaptam az igazgatói intőt. Alá került még egy osztályfőnöki intő is, azt már nem tudom miért. Az igazgatóit azért kaptam, mert Sümegi Mátéval alsónadrágra tolt gatyával közlekedtünk az iskolában egyfajta új szabadkőműves mozgalmat teremtve. Azt hiszem, abban az időben ment a Galla-féle Monty Python sorozat Magyarországon és ennek voltunk a bűvkörében. Az osztályfőnöki meg valami osztálykiránduláson bebaszás és a tanárnő szeme láttára behányás lehetett. Akkor még nem bírtam a piát.

Sümegi Mátéval (többek között) még készítettünk egy iskolaújságot is Baján, ennek a neve az volt: Utolsó Esély. Emlékszem, az is kiverte a biztosítékot, Papp Gábor szerelmes verse került bele, egyéb vállalhatatlan tartalmak mellett. Papp Gáboréknál szerkesztettük Windows 3.1-en Microsoft PageMakerrel.

Abban az évben került mozikba a Ponyvaregény, sose felejtem el. Álltunk kinn az iskola előtt, Bodahelyi Fanni kérdezte, láttuk-e már. Nem láttuk, elmentünk a bajai moziban megnéztük és kurva jó volt.

2005. május 19.

2459 napja ismertem meg Bader Lindát, leendő feleségemet. Linda abban az időben még naplót is vezetett, erről a napról ezt a feljegyzést készítette svédül:

Sajnos én nem szereplek a sorok közt, csak az, hogy valami barátnőjének szerelmi bánata van, meg csinált egy házibulit az albérletben. Na, ott bukkant fel egy véletlen folytán yours truly. Nem véletlen, hogy nem szereplek a naplóban, akkor ugyanis nem mertem még hozzászólni, nem is emlékszik rám, a nördre. (Ráadásul az elején még össze is kevertem, amikor róla beszéltek, a másik ott lakó lányra gondoltam helyette.)

Emlékszem, eléggé leszart az elején, küldtem neki valami általam mérsékelten viccesnek gondolt SMS-t, öt napos késéssel jött rá a válasz, addig persze tipródtam szokás szerint. A Plastik archívuma abból a hónapból sem enged következtetni erre a történetünk szempontjából szignifikáns napra.

Egyébként 2005. augusztus 20-án “jöttünk össze”, vagyis pontosan 93 napig tartott az ismerkedési / udvarlási folyamat. Három hónap elég sok azért. Azóta persze már javult az SMS küldési hajlandóság, főleg akkor, amikor el kell hoznom a csizmáját a cipésztől. 🙂

Puskás Ferenc vs Papp László

35 éves leszek maholnap, de tényleg hihetetlen, de alapvető fogalmi ismereteim hiányoznak Budapestet illetően: nem tudtam, hogy a Papp László Budapest Sportaréna (BS) és a Puskás Ferenc Stadion (Népstadion) két különböző dolog, mik ezek a dolgok, hol vannak, mi a különbség köztük. A Futóblogra megírtam a kálváriám részleteit, miközben megpróbáltam eljutni a Nike Futóklub sorban következő téli rendezvényére. Viszont most megtanultam. Sőt, már azt is tudom, mi az a Récsei Center.

Újévi tisztogatás

Valahogy pont úgy jött ki a lépés, hogy újévre teltek be a lemezeim, így rendszerezgetem a digitális szemetet. Rengeteg giga tud felszaporodni, ezeket át kell mazsolázni, és vagy el kell távolítani, vagy learchiválni. A délelőttöt másolgatással töltöttem.

Kidobtam az Adiumot is a dokkról, úgy döntöttem, hogy MSN/Yahoo/ICQ kontókat a jövőben nem használok, iChaten belül Gtalk és Mac.com szolgáltatásokat használom csak. Az ICQ esete érdekes: egyszer csak nem engedett már be a jelszavammal. Soha nem tudtam megváltoztatni (ha most elbandukolok a change password oldalukra, az az üzenet fogad, hogy “you cannot change password for this account”), soha nem tudtam belépni. Marad az MSN, viszont belefutottam egy régi képbe, míg annak idején még 20-30 kontaktom volt rendszeresen bejelentkezve, addig mára csak 3-5-en vannak már. Nekik üzenem, hogy szevasztok.

Kidobtam még néhány nem használt felhasználót a gépről, régi kontók, némi helyet ez is jelent. Nagy nehezen kitöröltem a Plexet is a gépről: a média szerver komponens állandóan berakta magát a menü sávba, ezt csak úgy lehetett megölni, hogy az Application Support mappából kitöröltem négy (4) Plex nevű mappát. A Plex-et annak idején nagyon megszerettem, de ma már egy bloated és roppant bugos valaminek látom. Áttértem a VLC-re és nem is nézek vissza.

Volt néhány levelem még 2010-ről az Inboxban, ezekre válaszoltam. Egyszerűen hihetetlen, mit nem képes az ember tologatni maga előtt. Van három tabom Safariban, ezeket rigorózus rendben tologatom magam előtt, ahelyett, hogy egyszerűen nekiállnék és megcsinálnám őket végre. Hihetetlen vagyok.

CONCILiUM netcelebek sorozat

Vojnits Bálint a CONCILiUM alapítója (lásd: idén áprilisban) a nyári hónapokban kitalálta a netcelebek.hu projektet. Ennek keretében önéletrajzi interjúkat készített olyan emberekkel, akiket ő maga is követ, és mint személyiség érdekesnek talált. Engem, azt hiszem, okvetlenül érdekesnek találhatott, mert most én nyitom meg a sorozatot.

Megmondom őszintén, hogy én eleve fázok a “celeb” kifejezéstől. Én ebben a minőségemben egy egyszerű háztáji blogger vagyok, nem érzem magam különösnek, vagy speciálisnak, szopat a Hivatal, ha arról van szó stb.

Olyan ártatlannak tűnt az egész. Ha jól emlékszem, talán én ültem a kamerája elé először, bár az is lehet, hogy nem. Arról kérdezgetett, hogy ki vagyok. Egyetlen esetben tartom adekvátnak az interjút: ha valaki arra kíváncsi, hogy mi a történetem. Sajnos Bálint rövidre hagyta a feliratokat és elkezdett effektezgetni is benne (lásd az ismétlődő részeket), de ez legyen az ő kreatív szabadsága. Most a 46 percnyi film:

Bálint most az általa bevezetett, úgynevezett “netcelebeket” a februárban induló szemeszter hallgatói toborzásához használja fel, én is ennek a marketing gépezetnek lettem ilyen formában a része. Ő egyébként ezt nyilatkozza a termékről:

A CONCILiUM amúgy egy sikeres projekt. Méghozzá az ötletből 1 év alatt lett sikeres valóság az első betű leütéstől az intézmény és program-akkreditáció megszerzéséig. Ez persze csak fontos keretmunkája volt annak az oktatási modellnek, ami úgy látszik valóban piacképes tartalmat kínál hazánkban nem megszokott színvonalon megszervezve. Máskülönben ennyi szakember, oktató és hallgató mégse nyilatkozna ilyen formán a projektről…

Sorban a következők: Dobó “Doransky” Mátyás, Uj Péter, Berényi Konrád, Handrás et al.

Zokni és alsónemű kérdés

A háztartásban rohamosan fogyatkozó férfi alsónemű és zoknikérdés kapcsán elé egy olyan jövőképet látok magam előtt, ahol a szekrényfiók kihúzása után azonos típusú, általam kedvelt, zokni és alsónemű példányok sorakoznak megfelelő mennyiségben, amik kényelmessé, gondolkodásmentessé teszik a reggeli keresgélés problémáját.

Azt az elhasználódott, régi, megnyúlt gumijú alsóneműt pedig, ami most egy utolsó kegyetlen reggeli kapkodás miatt rajtam van, amint hazaértem, a macska tágra nyílt szeme láttára ki fogom a kukába — DOBPERGÉS! — baszni.

Nem játék, nem vicc, nem szórakozás, hogy az ember napja hogyan kezdődik.

Ordnung muss sein.