Category archives for "józsi update"

Room with a view


610 pixelre kellett clippelnem — sorry

Ezzel a csodálatos, ma kiadott multicolor (!) C64 Veto grafikával köszönnék most el (via Edhellon), holnap elindulunk Ázsiába. Várhatóan két hétig nem fog történni ezen a blogon semmi. De az is lehet, hogy mégis, laptopom nem lesz, csak deszkám.

Combo breaker

Épp most fedeztem fel, hogy 2008 karácsonyán már posztoltam, és noha ma már másképp szövegeztem volna meg, a dolog média része még mindig releváns. A névváltoztatásommal kapcsolatban többen kérdőjeleket küldözgettek, de szeretném közölni, igen, innentől tényleg Schaffer József vagyok (telefonokban is átírható, plz do), esetleg TGFKAS (the gamer formerly known as Sasvári).

Álljon még itt a Schaffer család:

Ő volt az, aki Sasvárira magyarosította a nevét. Jobbra tőle az én apai nagyapám, balra pedig Schaffer Gyuri bácsi, aki a névváltoztatáskor már 21 éves volt, és rá automatikusan nem került érvényre.

Többen kérdezték, hogy nem zavar-e, hogy rengeteg adminisztrációs terhet ró a nyakamba a dolog — így van, és nem zavar, sőt, nem is értem a kérdést, hiszen lényegtelen technikai dolgok nem állhatnak útjába ennek, ráadásul számtalan vicces szituációt eredményez.

Valaki kérdezte, hogy mi a menete, az anyakönyvvezető hivatalnál van erre formanyomtatvány, de meg is kell indokolni a kérelmet. Én ehhez lekértem (bocsánat: édesanyám kérte le nekem) a dédnagyapa anyakönyvi kivonatát, amiből látható a rokoni kapcsolat. Miután megtörtént, megkaptam postán az új anyakönyvemet és annak igazolását, hogy én ugyanaz a személy vagyok, el lehetett menni az okmányirodába új személyit és útlevelet (két külön számmal, persze) csináltatni. És akkor még nem említem az adókártyát, jogosítványt, TAJ kártyát, amiket még nekem is meg kell majd csináltatnom valamikor.

Egyébként nem csináltam volna meg, ha nem házasodtunk volna össze Bader Lindával (akinek szintén német a neve, de ezt még ki kell pontosan nyomozni — nem ez alapján ismerkedtünk össze annak idején az IBS-en, de érdekes szinkronicitást eredményez). Úgy gondoltam, hogy ez van olyan horderejű dolog, hogy érdemes és lehetséges is véghezvinni. Nem akartam erről ilyen részletesen posztolni, de többen érdeklődtek, úgyhogy tessék. Másrészt ennek kapcsán újra elmondanám, hogy a házasságkötés ceremóniarésze jó dolog és érdemes megcsinálni. A filmekben csak egy snitt szokott lenni, pedig az maga a film.

2011. június 17.

Tegnap összeházasodtunk Lindával.

Ezzel kapcsolatosan szeretnék néhány dolgot közhírré tenni.

Az első, hogy a nevet változtattunk, hivatalosan Schaffer Józsefnek hívnak, Linda pedig a Schaffer Linda nevet vette fel. Ez a mi régi családnevünk, édesapám apja már Sasvárira magyarosított, viszont az ő bátyja a névmagyarosításkor már nagykorú volt, így neki maradt a neve Schaffer. A dolgot egyébként már hónapokkal ezelőtt lepapíroztuk, csak úgy döntöttem, hogy az esküvő után kezdem magam “kifelé” is így hívni.

A második, az esküvői ceremónia. Igen fura képződmény, eleve rengeteg előkészítő munkát igényel, idő, pénz, büdzsé, korlátosság — mindez egyetlen nap kedvéért. Roppant tömény és megmondom őszintén, hogy feszültséggel teli is (már két nappal előtte sem tudtam aludni rendesen). Nálunk templomi és polgári is volt, a templomin jól be voltam szarva, szinte transzba esve telt el a 40 perces szertartás. Utána viszont eszeveszett rock and roll kezdődött és pontosan úgy történt, ahogy mondták: egyszer csak azt vettem észre, hogy hajnali kettőre jár az idő.

De amit mondani akarok: sokan ódzkodnak az esküvő szertartástól, szeretnék gyorsba, kicsibe letudni, nem kell a felhajtás, sőt, esküvő sem kell, nincsenek tisztázva, rendszerezve az ezzel kapcsolatos gondolatok. Erre azt mondom: én is ilyen voltam és ma már tökéletesen másképp gondolom. Le is fogom írni, miért.


Sasvári Lilla és Ádám egy “BOLDOGSÁGOT” feliratú transzparens mögött

Az esküvői hónapos előkészítő munka egy olyan folyamatsor, ami gyakorlatilag a teljes családot és rokonságot képes kimozdítani a mindennapok unalom-gödréből. Olyan emberekkel találkozunk, sőt, projektelünk, akikkel soha, vagy nagyon ritkán van alkalmunk. Én a szegedi nagynénémnél, nem túlzok, 20 éve nem jártam. Az esküvői meghívót átadni olyan volt, mint egy időutazáson részt venni. Ráadásul ő olyan személy (gyorsan hozzáteszem: csak a szegedi lakásán nem jártam, vele találkozom időnként), aki semmit nem dob ki. Gyerekkori rajzaim, sőt, 6-10 éves koromban írt leveleim (blogposztok!) kerültek elő nála. Olyan személyes kordokumentumok ezek, amik soha nem jöttek volna elő, ha nincs az esküvő, nincs személyes meghívóátadás. Minden rokonnak el kell vinni személyesen a meghívót — hatalmas dolgok keverednek elő belőle.

Természetesen a szűk családot is megmozgatja a dolog, az eleinte kicsit nehezen induló, apróságokon kisiklani képes kommunikációs sémákat az időpont előrehaladtával hirtelen felváltja a közös ügyért való, teljes mértékben kompromisszumkész hozzáállás. Persze, vannak benne elhajlások, semmi sem tökéletes, maga a nap sem lehet az, de nem ez a lényege, hanem a nagyobb kép, amit látunk mögötte.

Az esküvő lényege nem is maga a nap, hanem az oda vezető út is. Szükség van rá, de ezt az ember akkor érti meg igazán, ha végigcsinálja, végigszenvedi, végül az egészet megéli. Azoknak, akik esetleg vívódnak azon, hogy csinálják, ne csinálják, mindenképpen azt mondom, hogy igen, kell, egy jelentős élménnyel lesznek gazdagabbak.


esküvői fotózás werk

Nálunk a kitelepült polgári és az utána levő buli a Petneházy Huszárcsárdában volt, ami helyszín gyakorlatilag átalakult már “esküvőztető” intézménnyé. Lindával több helyszínt is bejártunk, de ez volt az egyetlen, ahol mindketten egymásra néztünk és tudtuk, hogy ez lesz az. Nagyon pozitívan tudnék csak nyilatkozni róluk, nagyon baráti és családias a légkör náluk — ritka az ilyesmi. A legtöbb helyen, sőt, mindenütt, általában az a tapasztalat, hogy megjelenünk, elmondjuk mit szeretnénk, aztán, kis túlzással, “jó.. oké.. aha.. nem.. de..” válaszok egy alkalmazottól. A Petneházyban pedig az első pillanattól kezdve teljesen másképp történik minden.

Engem két dolog fogott meg: az egyik, hogy akármikor mentünk ki tárgyalni hozzájuk, mindig megvendégeltek minket kávéra, fröccsre, valami süteményre, ebédre. Ekkor még semmi szerződésünk nem volt, viszont ezeket kaptuk. Ilyet senki nem csinál. A második dolog a helyi porondmester, vagy teremfőnök, Nagy Csaba személye. Tökéletes vendéglátó. Aki kedveli a közvetlenkedő stílusát, annak be fog jönni, aki nem kedveli, az pedig észre se fogja venni, mert akkor nem tolakodik, de egy dolog biztos: mindenkit hibátlanul kiszolgál. Ehhez ráadásul úgy pörög, mintha kisgyerek korában legalábbis beleesett volna valami gyorsítószeres üstbe, és azóta is a hatása alatt állna.

Apróságokra is odafigyelnek: ha letelepítjük az italokat (mi bort és töményet is saját magunk vittünk), akkor a maradékot hiánytalanul, ládákba összekészítve átadják reggel a részünkre — ráadásul e mellé még a maradék kaját is kiszórják műanyag edényekbe, amit lefóliázva szintén elvihetünk.

Nem lehet igazán jól kifejezni írásban azt, hogy a Petneházy Huszárcsárda vendéglátása hogyan működik, el kell menni és ki kell próbálni. Az esküvői élményt szintén.

Vásárlásaim

Este van, este van, kiki (első emelet) nyugalomba, én pedig készülök a holnapi Smartmobil prezentációmra. (Nagy meglepetésre iPhone témában fogok előadni, gondolkodtam rajta, hogy farmerben, garbóban és New Balance cipőben lépek porondra, de úgy érzem a közönség ehhez még nem elég érett.) Hanem most ennek elemzése helyett (ami a kíváló Plastik olvasónak amúgy sem hír, hiszen minden információ elhangzott már korábban) inkább elmondom, mivel szórakoztatom magam a prezentációra készülés közben.

Először is megvettem a Glasvegas tegnap megjelent albumát, a “EUPHORIC /// HEARTBREAK \\\” címűt. Elkezdem hallgatni, eszembe jut, hogy a Strokes új albumát is meg akartam venni (“Angles” — március 22), nosza, azt is megvettem. Még nem is töltődött le a 15 megabiten a két lemez, kapok egy emailt, hogy ma került a boltokba a “Tron Legacy: R3CONF1GUR3D” első számú dalként mindjárt a Glitch Mob mixszel! Ezt is meg kellett vásárolnom.

Wow!

update: lement a beszélgetés és HTML5 shirtben voltam — eFi rendelte, utalom a zsét.

Drugs Bunny edző rovata

Winklernek van egy haverja, aki segít neki a konditeremben. Különösen a saját elhájasodásom miatt elvetődtem az oldalára, ezt olvasom:

A tömegnövelés, egyáltalán az egész folyamat, amíg valakinek izmos külseje lesz ÉVEK munkája, nem kell naponta testsúlyt meg bicepszet méregetni! Ha hosszabb időn keresztül semmi sem változik, nézzük meg, hogy precízen elfogyasztottuk-e az előírt mennyiséget. Ha igen, növeljük meg 50g szénhidráttal.

Mintaétrend

1. 100g zabpehely + 8tojás fehérje vagy 20g (1 kanál) protein+ 1 kanál lenmagolaj
2. 100g csirke+125g rizs
3. 100g csirke+65g rizs
4. 100g csirke+65g rizs
5. 100g csirke+125g rizs
6. 100g marhahús+ 65g rizs+zöldség.

edzés után: tömegnövelő turmix, 50g fehérje (két kanál) 30-50g szénhidrát

Edzés utáni étkezésnek az ötödik számit! Zacskós rizzsel számoltam de a rizsmennyiség elosztható egyformán is! Ez egy kb. 80kg–os testépítő étrendje. Célszerű ezt a mintát mindenkinek a saját testtömegéhez testre szabni. A csirke szabadon helyettesíthető egyéb fehérjeforrással a megfelelő fehérjetartalom mennyiségben, a rizs pedig egyéb szénhidrátforrással megfelelő szénhidráttartalom mennyiségben. Tehát csirke helyett lehet hal, vagy túró egy-egy étkezésben a lényeg, hogy a HÚS domináljon! A rizs helyettesíthető tésztával vagy főtt krumplival, de a RIZS domináljon!
Tömegeléskor bármilyen fűszert és kis mennyiségben szószokat, szaknyelven dzsuvát, is alkalmazhatunk!

Nagyon mulatságos! 😀 Főleg a kaja része, nem tudom, hogy a gasztróval hogy fogom ezt összeegyeztetni, szerintem sehogy. Nekem a célom az, hogy lemenjen a hájam és fazont építsek fel, aztán ezt tartsam (tehát két etázsban), figyelembe véve, hogy van egy kialakult életem, amin némiképp tudok változtatni, de nem mindig lehet. Holnap este például egy gasztró vacsorára vagyok hivatalos egy jó étterembe. És ezt nem fogom kihagyni semmilyen Drugs Bunny kedvéért, ebben a körben kell megtalálni a megoldásomat. Bocs, de ez van. 100g csirke+125g rizs.

Videó a neten – “tolni kell a kontentot!”

Ezzel a címmel indít előadást holnap este 19 órai kezdettel a Meet-OFF. A helyszín a budafoki úton a Gold Billiárdban lesz és külön érdekessége, hogy meghívtak egy olyan előadót is, aki, képzeljétek, egy nem túl jól sikerült professzionális előadása után mégis úgy döntött, hogy szembenéz önmagával. Vele egyébként a Smartmobil konferencián találkozhattok legközelebb, ahol az iPhone session bevezetőjét tartja.

Az üzenet azóta sem változott:


eredeti közlés: 2010. január 5.

Jelentem: vége a síelésnek

Ezt a szezont is megúsztam sérülés nélkül. Murauból hazavezetni pribék volt, de megcsináltam. Utolsó nap már nem csúsztunk, idő is szar volt, jegyet se vettünk. Sok kitérő volt még út közben, például megálltunk Parndorfban. Figyelmes Plastik olvasó ismerheti a parndorfi hozzáállásomat, viszont ezt most felülírnám: hétköznap mentünk, este 17 óra körül értünk oda, alig lézengett néhány szlovák, volt kínálat is, remek böngészésre volt lehetőségünk.

Nekem ma kifejezetten egy ok miatt volt érdekes az outlet: a Burton bolt miatt. Nem tudom, ki mennyire van képben a legnagyobb snowboard gear és apparel gyártót illetően, itt van két infó. Az első, hogy tavaly áthelyezték a lapok gyártását Vermontból Ausztriába (költségcsökkentés miatt, bár szerintem Innsbruck is csöcs drága — ők tudják). Jake azt mondta, hogy az R&D továbbra is Vermontban lesz, de Európában gyártanak. A gyár Innsbruck mellett van, de a városban van egy flagship boltjuk is. A másik infó: Parndorfban van a hivatalos európai outletjük, amit még a weblapjukon is hírelnek kiemelten. Ez:

Kurva jó. Van méret mindenből, sok modell, lapok nincsenek 160 fölött, kötés is csak kirakat szinten, de ruházatot lehet vásárolni jól és elég olcsón. 250 euró körüli retail árú ruhákat nem ritkán 80 eurón lehet megpattintani, úgyhogy egy felsővel, egy nadrággal és egy farmerral távoztam. Mindent harmad áron vettem, a farmerért konkrétan 10 rugót fizettem ki. És volt hízott blogger 38-as méret is, fasza, nem is pödörtem sokat a részleteket.

Egyáltalán nem zavar, hogy az új szerelésemet nem fogom viselni őszig/télig, széles a vigyor az arcomon, hogy szezon utáni leértékelésben tavalyi modellt milyen frankón vettem! Ráadásul a ruha is nagyon tetszik. Határozott elképzelésem volt, hogy újítok, 2003 óta nem vettem semmit magamnak.

A kötésemet egyébként +6 / -6 fokba átrakattam utolsó napon, sőt, szélesebbre is vettük:


ruha még a régi, kihízott, kinőtt

A 159-es lappal az a tervem, hogy Lindának adom (mérsékelten érdeklődik), én meg veszek majd valamit leértékelve — ugyanezt csináltam a teniszütővel is, megvettem a Nadal-féle Aero Pro Drive-ot 40 ezer bruttó helyett 17-ért, valami versenyzői teszt ütő volt, kb egy órát játszhatott vele csórikám. A snowboard-célom 160 fölötti fa freeride lap — nem tudjátok hol érdemes rámozdulni? A mostaniban nincsen fa és a kötése is ez az annak idején még menőnek számító “Custom SI” step-in féleség. Igazából nem jó, mennem kell a pántosra, rohadt fura, hogy nem én rántom fel a lapot, hanem a talpamhoz van “ragadva”.

Különösebben nem érdekel a téma, őszig van időm felkészülni. Amit viszont nem fogok lespórolni, az az állóképesség. Előtte két héttel intenzív edzést kell nyomni lábra. Ez a Szasza-féle “endurance cross” kurva jó rá, kár, hogy nem csináltam huzamosabban.

Murauról meg annyit, hogy március 15 körüli napokon az iszonyatos magyar invázió miatt nem javaslom senkinek a részvételt. Komolyan, mindenhova, csak a Kreischbergre ne. 🙂 Amúgy a felszereltség se jó (nagyon jól fogalmazta meg valaki a hozzászólások közt, hogy úgyhagyták a magyaroknak), hütték is repedt-szarok — a fő hüttében a tojás tetején például kora délutánra elfogytak cikkek, käsekreinert egyáltalán nem is tartanak stb, sorolhatnám holnapig az elkényeztetett problémáimat… Schladming, Naßfeld nekem sokkal jobban tetszenek például.

A síelésnek tehát vége, holnaptól jönnek a DOLGOS HÉTKÖZNAPOK!! 😀

98

A krisztusi korból kilépve sajnos nem sikerült a célom, hogy megkoccoljam a mázsát. Innentől viszont nem is lehet annyira izgalmas a kérdés, inkább negatív irányba indulok el.

Kimoderálok mindenkit, aki megjegyzi, hogy lúdtalpas vagyok! És akkor mi van? Legalább sokkal jobban tudok lapátolni a lábaimmal úszás közben. Lúdtalpasnak lenni: COOL!

Házasság concerto XIV. rész

Ahhoz, hogy egy svéd állampolgárt feleségül tudjak venni, az alábbi dokumentumokat kell prezentálnom:

Den ungerska parten:

– giltig legitimation
– födelseattest
– intyg om civilstånd

A Google Translate fantasztikus munkát végzett még magyarul is:

A Magyar Fél:

– érvényes személyi
– születési anyakönyvi kivonat
– igazolása a családi állapot

London

Elég sűrű a program, kevés az idő a posztolásra. Hiába, ilyen, ha az embert behúzzák egy külföldi projektre. Talán holnaptól már lazább lesz a gyeplő.

update: sajnos sem az időm nem lett több, sem pedig a hotelszobában levő internetkapcsolat nem gyorsult be. Az itteni munkáról annyit, hogy az EPAM hívott meg egy projektre social media szakérteni. Érdekelt ez a kiutazós dolog, nagyvilág, multicég, miegymás. Egyelőre azt tapasztalom, hogy annak ellenére, hogy nem annyira feszített a tempó, mégis elég sok ahhoz, hogy ne legyen időm semmire. Főleg azért, mert nincs napközben netem, itthon meg nem túl jó a kapcsolat. Most nem kívánok ennél többet nyilatkozni.

MacBook Pro

Szóval azzal a cliffhangerrel hagytam abba a laptop sagát, hogy nem tudtam, mit csináljak. Persze vadul számoltam, összehasonlító Excel táblákat gyártottam, mindenkivel beszéltem a kérdésben, de csak nem sikerült semmire jutnom olyannyira, hogy még kétségbeejtőbbnek éreztem a dolgot. Karottának például azt mondtam, hogy annyira képtelen vagyok dönteni (glossy – antiglare, i5 – i7, hires – lores, 4G – 8G, SSD – nem SSD), hogy inkább odaadom neki a pénzt, aztán döntse el helyettem. Azt viszont tudtam, hogy a dolog nem játék, ha ezzel dolgozom, akkor muszáj lesz vennem egy új gépet valami előnyös konstrukcióban. Nem kellenek az “extrák”, de gépre szükségem van. Így is hozzá kell nyúlni a megtakarításhoz, bruhaha.

Handrással beszéltem, aki azt mondta, hogy van náluk egy pixelhibás gép, azt megvehetem diszkontált áron (noha pixelbuzi vagyok, de nem érdekel, legalább el tudom nevezni “Tökmagnak”). Ne is kérdezzétek mennyiért, az rá és rám tartozik, de Handrást nem kell félteni, mert ő mínuszos üzletet nem csinál, szóval én el tudtam volna viselni több kedvezményt is. Mindegy, megvettem azt. Sajnos glossy és 1440×900 felbontású kijelző, de egyébként is glossy-t akartam volna venni (olyanom még nem volt, kíváncsi vagyok, milyen lesz a gyakorlatban), illetve a billentyűzet sem magyar, amit megszoktam. Viszont sem az antiglare, sem a hires prémiumot nem kellett kifizetnem.

A merevlemezt (SSD-t és az 500-as média diszkemet) pedig az Almáriumban a garancia megtartásával átszerelték az újba. Azaz az OptiBay-t nem, mert a diszkrét MBP-hez való keret nem működik az unibodyval. Egyelőre külső lemezként lóg a gépből, amíg ezt meg nem oldom.

Egyelőre ez a helyzet. Nézzük, mennyiben más az új gép:

1. ha a fényerőt változtatom, akkor nem “kattanva” léptet, hanem folyamatos az átmenet
2. van négyujjas exposé, megarulez
3. a glossy színei nagyon színesek, szaturáltak — ezt nem szeretem egyelőre, éget a lila, de szépek a barnák baszki
4. mérsékelten zavaróak a tükröződések, de ez csak megszokás kérdése (nem rá- hanem bele) — ettől függetlenül van a glossynak valami prémium érzete, viszont a teljes képernyős fekete egyenlő a tükörrel, hihi
5. az új típusú fekete billentyűzet meglehetősen szokatlan
6. futnak a játékok (Minecraft fullscreenben, ÁH!, StarCraft 2 natívban, ÁH!)
7. ha futnak a játékok, úgy fütyül a gép, mintha PC-n lennék
8. ha nem futnak, akkor viszont szép csendes
9. nincs firewire 400-as port, csak 800-as, az is a bal oldalon (nálam a Time Machine a JOBB oldalon van, nem tudom, mit nem lehet ezen felfogni), sőt, minden a bal oldalon van a csöcsös DVD-t leszámítva
10. zavar, hogy a billentyűzeten elmozdították a hangerő gombjait
11. hangszórója sokkal jobban szól — sőt hatalmas a különbség! Ezt miért nem mondtátok eddig?!

Végül a slussz poén: nem kellett újratelepítenem semmit, a régi gép SSD-jét elég volt betenni az újba és láss csodát, minden ugyanúgy feljött benne, minden ugyanott volt, azonnal használni lehetett a gépet. A régit ugyanígy, teljesen jó, azt kölcsön fogom adni valakinek nyüstölni, amíg el nem romlik a videója és utána garban (mert még kb. egy évig visszahívásos a dolog) kicseréltetem. Az Almáriumban egyébként a diagnosztikai program nem mutatta ki a hibát, és arra kértek, hogy akkor vigyem csak vissza, ha végleg megadta magát a gép.

Almáriumban csináltattam a diszk cserét, a szakállas Bakos Gábor nagyon jó és becsületes szakember — miért nincs belőle több Magyarországon?