Category archives for "kibaszott élet"

The Homer Simpson theory

Így kezdődik:

I met a wonderful young lady, she made my heart skip and my face red, I pursued her for months and dispatched a few jerk boyfriends before I finally won her over, after two years we got married and almost immediately she bore me a daughter.

I had a great job and my wife didn’t have to work outside of the house, when my daughter was two she [my wife] bore me a son. My son was the joy of my life, I would walk into his room every morning before I left for work and doted on him and my daughter.

One day while sitting on the couch I noticed that the perspective of the lamp was odd, like inverted. It was still in 3D but… just.. wrong. (It was a square lamp base, red with gold trim on 4 legs and a white square shade). I was transfixed, I couldn’t look away from it. I stayed up all night staring at it, the next morning I didn’t go to work, something was just not right about that lamp.

A lámpa egyre nagyobbra és nagyobbra nőtt, végül kitöltötte az egész látómezőt, ordítani és sikítani kezdett, míg egy rendőr meg nem fogta a fickót és egy autóban elvitte a kórházba. Ott tért végül magához és derült ki, hogy balesetet szenvedett, megélt teljes 10 évet egy alternatív életben olyan valóságosan, hogy az igazi valóság lett számára az alternatív. 3 év depresszió következett, éjjelente sírás az elvesztett család miatt. A teljes sztori egy névtelen redditortól erre. A poszt címe pedig innen. /via Kottke.org

What will your verse be?

We don’t read and write poetry because it’s cute. We read and write poetry because we are members of the human race and the human race is filled with passion. And medicine, law, business, engineering, these are noble pursuits and necessary to sustain life. But poetry, beauty, romance, love, these are what we stay alive for. To quote from Whitman, “O me! O life!… of the questions of these recurring; of the endless trains of the faithless… of cities filled with the foolish; what good amid these, O me, O life?” Answer: that you are here; that life exists, and identity; that the powerful play goes on and you may contribute a verse; that the powerful play goes on and you may contribute a verse. What will your verse be?

– Dead Poets Society, John Keating (written by Tom Schulman)

RIP Robin Williams (1951-2014)

Találkozás apáddal 25 év után

Nádai “mefi” Gábor:

Rendkívül furcsa érzés 25 év után megismerkedni a családoddal. Az nyilván nem kérdés, hogy nekem vannak a legmenőbb rokonaim, és aminek külön örülök, hogy érzésre sikerült elsőre megtalálni mindenkivel a közös hangot. Viszont különös élmény, hogy ülsz egy rakatnyi amúgy kvázi ismeretlen emberrel, mégis olyan érzésed van, mintha ezer éve ismernél mindenkit. Nem a történetek vagy a közös emlékek, mint inkább a szokások, a kimondatlan dolgok, a mimikák, az összenézések és a gondolkodásmód alapján.

Walter Mitty titkos élete

Casey Neistat kapott 25 ezer dollárt (kb. 5,5 millió forint) a 20th Century Foxtól, hogy elkészítse a Walter Mitty című Ben Stiller film apró promóciós videóját. Neistat a teljes büdzsét arra fordította, hogy a november elején lesújtott Haiyan tájfún pusztította térségében élelmet és gyógyszert osztogasson:

A Walter Mitty titkos élete című film december 26-án kerül a magyar mozikba. A második dolog Mike Monteiro elgondolkodtató rövid írása a Mediumon.

Erőss Zsolt és Kiss Péter eltűntek a Kancsendzsöngán

Bede Márton:

Alig néhány órája érkeztek meg az első tragikus hírek a Kancsendzöngáról, amikor a magyar internet már tele volt fotelből okoskodó, esetenként kifejezetten gusztustalanul kárörvendő véleményekkel. Erről csak részben tehetett a hagyományosan kegyetlen magyar kommentkultúra, és sokkal inkább az, hogy aki életében nem csinált semmi extrémet vagy embert próbálót, az nem is értheti meg, mit jelent hegymászónak lenni. Semmi gond nincs azzal, ha valaki a kényelmesebb és biztonságosabb életet választja, azzal viszont már igen, ha képtelen elfogadni, hogy más meg nem.

Rák

Federico Viticci, a MacStories főszerkesztője február elején megjelent írásában arról mesél, milyen érzés volt egy évvel ezelőtt, 23 évesen a nyirokrákkal szembesülni. A 2 cm nagy tumort időközben eltávolították, azóta kezelésekre jár, negatívak a tesztjei, viszont volt az életében egy pont, amikor egy orvos azt mondta neki, nem fog felgyógyulni belőle. Nagyon jó írás. Viticcivel a 5by5 egyik podcastjében is találkozhatunk, abban beszél magáról. Érdekes módon az angol tudása miatt mindig is azt hittem, hogy angol anyanyelvű, de ez nem igaz, erős akcentusa van, feltételezésem szerint Olaszországban él (ezt erősíti az is, hogy a site-ot olaszok készítették).

A relatív idő

Az Alkonyattól pirkadatig a mozikban 1996-ban ment. Én akkor 17 éves voltam, most 35. George Clooney akkor volt 35 éves, most 51. Jól emlékszem arra, amikor először láttam ezt a filmet, viszont arra is, hogy utólag visszagondolva milyen gyorsan eltelt az a 18 év. Mindebből az következik, hogy 51 évesen is ugyanilyen gyorsnak fog tűnni a 35 és 51 között eltelt időszak (erről elég lenne Gyurit megkérdezni).

Egy évvel később

Notch:

One of my fondest childhood memories is me sitting on a sled, being dragged along a thinly snow covered road by my dad. I was looking up at him and reflecting on the fact that he is also an individual person, just as I am. He has his own thoughts, his own wants, and his own memories. He’d had an entire life to live before I even existed.

Remek poszt. Elgondolkodtatott, Kobakról írt posztom talán kirakom majd jövőre.

Be kéne állnod…

Linda dolgozott már nagy forgalmú kiszolgálóhelyen. Ő mesélte, hogy egy bizonyos idő után a beérkező emberek, arcok teljesen elhalványulnak, érdektelenné válnak, később eltűnnek. Valószínűleg hasonló jelenséget élhetett át a CBA-ban a cigis pultot pakoló két személy, akik között az alábbi beszélgetésre lettem figyelmes sorbanállás közben:

Fiú: – Nem kéne beállnod? Elég sokan vannak már.
Lány: – Á, nem. Van másik pénztáros.
Fiú: (pakolgat még egy kicsit) – Elég nagy a sor, azért beugorhatnál.
Lány: – Mondtam már, hogy nem érdekel. Nem.
(pakolnak tovább mind a ketten)
Fiú: – Hogy telt a hétvégéd?

Mindezt tőlünk karnyújtásnyi távolságra. Gondoltam, közbeszólok, hogy nem bánnám, ha mégis beugrana, de tudjátok mit?