Végülis tök korrektek.

SMS parkolással ketyegett az óra, mégis megbüntettek (visszamentem és ott volt a zacsi). Írtam nekik emailen egy levelet, leírtam, mi történt, mi a pontos száma, hol történt mindez. Beszkenneltem hozzá a papírt, lescreenshotoltam az SMS-t, amiből látszik, hogy folyamatban volt a parkolásom, mindent elküldtem. Eltelt néhány munkanap, kaptam egy levelet, hogy lezárták az ügyet, nem kell fizetnem.

Egyedül az adminisztrációval szívtam:

- levél írása (benne: emailcím keresgetés): 15 perc
- szkennelés, screenshot készítése, kábel, áttöltés: 15 perc
- lefűzés, utókövetés: 10 perc

Mondjuk kb. egy óra tökölés. Ahhoz képest egyébként minden flottul ment. Örülök, hogy nem kellett hozzá nyomtatnom és postára mennem. Email rulez.

Viszont, és ezt kapd ki, kedves Centrum Parkolórendszer, legközelebb, ha több, mint egy órára megyek, gyalog fogok menni. Kibabrálok veletek! Fent kell tartanotok az infrastruktúrátokat és én kibabrálok veletek, gyalog megyek! Sétálni fogok! HAHAHA! Ph33r me!!

villám-IM Bede Mártonnal

Köszönöm az interjút!

Érdekes olvasmány a Boing Boing Gadgets-en Joel Johnsontól, aki arról ír, mi a Wired print kiadvány hozzáállása az online tartalomhoz. Arról számol be, hogyan építették fel a Wired online stratégiáját megsokszorozva a számokat, aztán eltelt egy kis idő, és kiderült, hogy a Wired print kiadvány hirdetési bevételei mintegy felére zuhantak vissza. Johnson végkövetkeztetése az, hogy az online tartalmuk fejlődik veszettül, az újság bevételei zuhannak, tehát át kéne térniük a netes üzleti modellre.

Távol álljon tőlem, hogy ennek elemzésébe belemenjek, mert nem értek és nem is akarok érteni hozzá, az online/offline téma meg amúgy is régi csont. (Bár két zárójeles megjegyzés: [1] szerintem a print kiadványt mindenáron meg kéne tartani még akkor is, ha a sikeresen értékesített/átalakított online keresztbefinanszírozza a printet, [2] print nagyon jó terjedelmesebb olvasgatáshoz.)

Egy dolog viszont megütötte a szemem a cikkben:

Then the magazine folks stepped in. (…) It’s not unusual for print journalists to look down at online writers (…)

Ezzel a jelenséggel magam is találkoztam már. Valamiért tényleg az van, hogy létezik az újságíró szakmának, így Amerikában is, egy rétege, akik az online írókat lenézik. Nem fogadják el őket hiteles és kompetens személyeknek, a print az isten, blog az, ahol utólag is lehet szerkeszteni, nincs lapzárta stb.

Mindig zavartan állok a jelenség előtt, ha ilyesmit tapasztalok, pedig rém egyszerű a magyarázata: ha az ember találkozik valami újjal, jobbal a saját kompetencia területén, amihez neki nincs egyenes ági köze, akkor belép egy reflex, ami előidézi az ún. “pöcsfej” attitűdöt. Ez egyébként mindig az egyén görbe tükre.

Nekem saját magamnak is voltak ilyen körei. Amikor elkezdtem az ún. “webdizájner” szakmát azt hittem, én vagyok a legjobb dizájner és mindent tudok a piacon. Aztán láttam nálam fiatalabbakat, agilisebbeket, jobbakat és elkezdett valami ott benn szúrni. Egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy a saját korlátoltságom szúr és voltaképpen a hozzáállásom rossz a dologban.

Át kell pedig tudnunk emelni magunkat ezen a szinten. Örülni kell tudni a másik ember eredményének, megbecsülni és értékelni a munkáját még akkor is, ha a mi piacunkon/kompetenciaterületünkön van. Ha versenytársról van szó, az csak a kihívást erősíti.

Aki ugyanis negatív, savanyú, cinikus, lenéző hozzáállást tanúsít (nehéz egyébként belülről észrevenni), az általában az ún. “pöcsfej” annak ellenére, hogy ő saját magáról azt hiszi, voltaképpen a legnagyobb főnök a kérdésben.

Kicsit letértem a Wired online-tól, de ez csak elindított bennem egy gondolatot.

Függöny.

Persze, ahogy megláttuk azt, hogy zombi (!) feketéket kell lőni, egyből jöttek a szakértők és rasszizmusért kiabáltak:

Resident Evil 5’s 2007 E3 trailer was questioned for its depiction of a white protagonist killing black zombies in an African village. Newsweek editor N’Gai Croal (egy afro-amerikai — a szerk.) began the criticism, stating, “There was a lot of imagery in that trailer that dovetailed with classic racist imagery.”

The second trailer for the game, released on May 31, 2008, revealed a more racially diverse group of enemies, as well as Sheva, a half-African agent who assists the protagonist. However, designer Jun Takeuchi denied that complaints about racism had any effect in altering the design of Resident Evil 5 and, in July 2008, commented that the concerns about racism had died down now that more information about the game had been released.

A büdös picsába!! A Resident Evil 4-ben SPANYOLOKAT kellett lőni, az nem zavart senkit, he? Az ugye nem! Egyetlen hírre sem emlékszem, ahol faji hovatartozásukban elnyomott spanyolok álltak volna fel és üvöltötték: az intró rasszista! Úgyhogy erről ennyit. Most (részben) éppen a feketéket támadta meg a vírus. Nagy dolog. Csináljunk belőle nagy ügyet.

Illetve van ez fordítva is: én, mint játék- és szórakoztató iparban dolgozó döntnök nem készíthetek olyan játékot, amiben történetesen éppen a feketéket támadja meg egy vírus, akiket zombiként kell halomra lőni? Eleve elkezdek parázni, hogy jajj, jajj, mi lesz, ha feketéket választunk, inkább válasszunk valami politikailag korrekt embercsoportot, abból nem lehet baj. Hát nem. Go Capcom, igenis. Most éppen Afrikában van outbreak.

Inkább beszéljünk komoly, súlyukon kezelendő dolgokról: most akkor az RE5-ben levő ingame cinematics részek engine-ből mennek, vagy videók?

Plastik média: Kedves Bede Márton, tervezi-e, hogy a most elindult Képviselő Funky blogon megmaradnak a félhetes híradók, melyek közéleti témaválasztásaikkal, szarkasztikus megjegyzéseikkel nemcsak szűrten informálnak, de egyúttal már most sok örömteli percet okoztak nekünk?
Bede Márton: Igen.
Plastik média: Köszönöm az interjút!

A rájfi nemrég bevezette, hogy az SMS aláírások (!) díjait az ügyfélre terheli. Vagyis én fizetek azért, hogy biztonságosabban írok alá. Remek. Jobban megnézve a dolgot azért konkrétan nem, csak az egyenlegértesítőkért kell darabra fizetni, hétfőn rákérdek erre pontosan. Az eredeti post folytatódik:

Remélem jövő héten ha megyek a fiókba, nem kell 100 forint ajtónyitási díjat fizetnem az egyenlegemből. De ha kell, azzal se fogok tudni mit kezdeni.

Did you know that Microsoft does not provide a DVD player neither with XP nor Vista? All you left with are these obscure “bundles”. If you happen to build a custom PC, you will need to purchase a decent DVD player for it or a plugin for the Windows Media Player. (Is there at least one, I wonder? PowerDVD, pictured here, is one of the leading application — still looks like Asian crap.)

Volt időm átgondolni, és most ki is mondom: a HDR a sekélyes effektező közösség mulandó tisztavirága. Nekem folyamatosan olyan érzésem van a “kommersz” HDR képeket nézve, mintha a Photoshop high pass effektet hagyta volna bekapcsolva a kedves fotó művész.

Végképp nem értem, hogy mi abban a jó, ha egy képen nincsenek sötét részek, helyette ugyanolyan világos megvilágítással van összemókolva a szubjektum. De most őszintén. Tetszik ez a kép bárkinek is?

fad: “a fashion that becomes popular in a culture (or subculture) relatively quickly, remains popular, often for a rather brief period, then loses popularity dramatically”

Lehet, hogy a világ abba az irányba megy, ahol a HDR nevű fad lesz a sztenderd. Ez a világ olyan világ lesz, mint amikor az ember a városban nem tud egy normális cipőt, vagy nadrágot vásárolni. És akkor menni kell. Katapultálni felfelé, egy másik bolygóra.

Most pedig megyek, és tovább építem az SSTO device-omat. Aki akar felugorhat rá.