Heti Válasz – Csúnyán beszólt kollégájának Uj Peter:

A hírportáltól pár hónapja távozott blogger, Tóta W. Árpád egyszerűbben fogalmazott: kormányzati befolyás éri az Indexet.

Felbosszantott az az interjú. Dühítő, amikor olyanok moralizálnak az Indexet érő politikai befolyásról, akik többször nyakig merültek a pártfinanszírozott médiamocsárban. Már az interjú első kérdése is két olyan állítást tartalmazott, ami nem volt igaz, és végig a kérdésekben voltak megfogalmazva az interjú állításai, szegény Árpád csak asszisztált.

Na, de most van cenzúra az Indexnél, vagy nincs?

Mondhatok bármit, azt vagy elhiszik, vagy nem. Az olvasó szerintem el tudja dönteni. A New York Timestól a Komszomolszkaja Pravdán át a Zsenmin Zsipaóig a tulajdonosnak mindenhol vannak politikai és gazdasági érdekei, és megpróbálja azt érvényesíteni. Az a kérdés, hogyan viszonyul ehhez a szerkesztőség. Mennyire akar és képes ellenállni? Köt-e kompromisszumokat? Ezeket a konfliktusokat eddig tudtam kezelni, bár rettenetesen utáltam.

E téren nálunk rosszabb a helyzet, mint Nyugaton?

Rosszabb. Magyarország a média területén is Minszk és London között helyezkedik el, az előbbihez kicsit közelebb.

Kreatív Online – A Hvg.hu-hoz igazol Tóta W.:

Úgy tudjuk, egyelőre publicistaként, a Blog.hu-n vezetett felülethez hasonló megjelenésben folytatja munkáját, de részt fog venni a Hvg.hu szerkesztőségi munkájában is. Erről megkérdeztük Tóta W Árpádot, aki egyelőre nem árult el részleteket.

Megkaptam ma a hivatalos értesítésemet is a nulla forintos reálhozamomról az AXÁ-tól. Mellékeltek egy “Reálhozam tájékoztató” levelet is, ebből idézek:

“Az AXA Nyugdíjpénztár az Államadósság Kezelő Központtól (…) összesen 6,4 milliárd forintot igényelt vissza és fizet ki reálhozamként pénztártagjai részére”

“… a reálhozamot mértékét számos esetben negatívan befolyásoló tényezők ellenére az AXA nyugdíjpénztár tagjai többségének vagyonát gyarapította, ugyanakkor az ügyfelek egy részének megtakarításait rossz időpontban érte a nyugdíjvagyon állami gondnokság alá helyezése, náluk az elszámolás időpontjában infláció feletti hozam, azaz reálhozam nem relizálódott.”

“2008-ban, a gazdasági válság évében veszteségminimalizáló stratégiánknak köszönhetően a piaci átlagnál kisebb veszteséggel vészeltük át ezt az időszakot, a Klasszikus portfólióban a piacon csaknem egyedüliként pedig pozitív hozamot is elértünk.”

“A 2008-ban kitört válság első hullámának elvonulása idején (…) mi óvatosabb stratégia mellett döntöttünk (…) 2009-ben a mi célunk nem a veszteségek gyors, de bizonytalan visszanyerése volt, hanem tagjaink számára hosszútávon kiegyensúlyozott növekedés biztosítása (…) a nyugdíjrendszer átalakítás ezt a hosszú távú stratégiát megtörte”

A szövegből kiderül, hogy ők tökéletesen csináltak mindent, csak ugye 1) a válság 2) a nyugdíjrendszer átalakítás. Én azt figyeltem meg, hogy akik külső okokra visszavezethetően érvelnek, vagyis a saját hibájukat nem ismerik el, azok az igazi zsiványok.

Ezzel a képpel búcsúzom:

a boríték felirata: Megköszönjük eddigi bizalmát, hogy nyugdíjcélú megtakarításának kezelését az AXA Önkéntes és Magánnyugdíjpénztárra bízta!

Inforádió:

2011. szeptember 30-án – saját elhatározásból, közös megegyezéssel – távozik az Indextől Uj Péter főszerkesztő. A kiadó nevében dr. Spéder Zoltán, a Közép-Európai Média Zrt. elnöke megköszönte a távozó főszerkesztő munkáját, és sok sikert kívánt további terveihez.

The plot thickens.

Úgy tűnik, Tóta W. is megy az Indexből:

Ez volt az utolsó cikk ezen a blogon. Szeptemberben jelentkezem, addig legfeljebb a Facebook-oldal üzemel. Az Indexnek és lakosságának sok sikert, kitartást, erőt és egészséget kívánok, és köszönöm az elmúlt tizenegy évet.

Augusztus 2-án Bede Márton mondott fel, bár most is utazik és vissza szeretne majd térni:

Szeptembertől egy évre Dél-Amerikába utazik, ezért felmond az Indexnél Bede Márton újságíró, publicista. Bár Bede – ahogy az eMasának elmondta – még nem látja a jövőt, de vélhetően egy év múlva visszatér az Indexhez.

Szeptember elsejétől Pusztay András váltja Kardos Gábort az Index ügyvezetői posztján. Pusztay 2010-ben csatlakozott az Indexet is kiadó Közép-európai Médiához (CEMP), előbb Bazsó Gábor utódaként az Indexvideó élén, később az Index lapigazgatójaként dolgozott. Pusztay mellett a termékfejlesztési és webes stratégiai feladatokat Bazsó Gábor kreatív igazgató látja majd el.

Nagyon durva, hétfői felvétel:

Egyébként azzal indult az egész, hogy felgyújtottak egy kocsmát az utcán, utána támadtak rá a rendőrökre. A liberális jogállam meg illedelmesen hátrál, gyönyörűen látszik a felvételen is. Miért nem megy ki valaki és csinál rendet? Azért, mert akkor megjelenik egy helyi Bodoky és jönnek a “rendőrségi túlkapások”? Én már régen megmondtam, hogy London = Mos Eisley.

Elkezdett kibontakozni egy érdekes diskurzus a szakmáról a megújult FCP X kapcsán, ami egészen közeli belépési élménnyé teszi a korábbi presztízsszakmát. (Mondom ezt annál inkább, mert gyakorlatilag iMovie felhasználóként azonnal birtokba tudtam venni a szoftvert.) Koponyanyimonyo viszont egy érdekes aspektusra hívja fel a figyelmet, arra, hogy ennek a vesztese maga a “szakma” lesz, pontosan ugyanúgy, mint a DTP esetén:

Mint talán mindenki előtt ismeretes, a DTP szakma jelenleg erőteljes döglődésen megy át, ami többek között oda vezethető vissza, hogy ezt a valaha megbecsült, míves szakmát (tipográfus, betűszedő) elárasztották azok, akik öt-hat éve, tizennégy évesen letorrentezett Photoshoppal összeeszkábáltak valamit. Nos, innentől kezdve ők a grafikusok, akik 80-100 ezer forintért elmennek bárhová dolgozni, szépen kitúrva a korábbi garnitúrát, akik – kissé talán naivan – belekényelmesedtek a helyzetükbe. Ők két részre szakadtak: egyrészt azokra, akiknek MÉG van munkájuk, másrészt azokra, akinkek MÁR nincs, és grafikusként annyi az esélyük, hogy lesz, mint hogy Handrás felinstallál egy XP-t. Erről van is egy nagyon jó cikk valahol, mindjárt előkeresem (http://www.kreativ.hu/cikk/kihalnak_a_dtp_sek_)
Az senkit nem érdekel, hogy ezek a fiatal csókák mennyire értenek a szakma finomságaihoz (tipó), neadjisten a nyomdához (se munkavállalói, se munkaadói oldalról), hiszen fiatal még b@sszuk ki, ott zsizsegnek a küszöb előtt még kétszázan.

Nos, könnyen lehet, hogy a sokkal fiatalabb videó-multimédia iparban is egy ilyen robbanásszerű generációváltás lesz, méghozzá nagyon gyorsan: hiszen minden valamirevaló portál, e-újság videós anyagokkal is operál. Kell a sok vágó, akiknek nem kell tudnia mi az, hogy interlacing meg EPS, csak filmezd le az anyagot fiam (lehetőleg himbálva a kamerát, mert az úgy trendi), aztán csapd össze bármiben, de legyen benne az a vicces animáció, amit a plastikon is láttál.

Szóval, szerintem itt a probléma: egy korábban profinak számító program (ami kurvára nem profi szabvány, legalábbis ahhoz képest, amit eddig profi szabványnak kezeltünk), rászabadítja a dzsungelt a videóvágó szakmára. És ez pont úgy fáj, mintha megcsalt volna a csajod…

Erre írom ezt:

Személy szerint engem is zavar, hogy hígulnak a szakmák. De ez egy olyan jelenség, ami ellen — így — nem lehet harcolni. A minőségi munkával lehet. Persze Magyarországon arra soha nincs igény és kereslet, pénz, ezért aztán a technológiák fejlődésével a tökéletes eróziónak lehetünk szemtanúi.

Gáz? Nemgáz? Kell-e a géprombolás? Discuss.

Földes András az Indexnek:

A földrajzi nevekről döntő bizottság több tagját kirúgták munkahelyéről, mert úgy vélték, a kormány által javasolt Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér név bonyolult, és nem menne át a köztudatba. Szakmai véleményükért egyeseknek nem is a bizottsági helyükkel kellett fizetniük, hanem a bizottsági tevékenységüktől független munkahelyükről rúgták ki őket.

(…)

A földrajzi nevek, helységnevek, földrajzi megjelölések ügyében illetékes bizottság 20:1 arányban szavazva úgy határozott: a Ferihegyi reptér új neve ne a kormány által javasolt Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér legyen. A bizottság a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, Budapest–Ferihegy elnevezést támogatta.

A kérdés nem az, hogy legyen, vagy ne legyen Franz Liszt, hanem az, hogy benne maradjon-e a Ferihegy és a Budapest hova kerüljön. Az, hogy az embereket kirúgnak, ettől teljesen független dolog, ilyen faszság miatt még nem rúgtak ki soha senkit — azt persze senki nem kérdi meg, hogy ténylegesen ami munkát végeztek, ott jól helytálltak-e, vagy, sajnos, politikailag simulékonyak voltak-e. Egyszerű demagógia ez az Index részéről, a szokásos, mondhatni.

És most bevezetem a nyelves lájk fogalmát. Politikailag lájkolunk a Facebookon valamilyen eseményt, fotót, bejegyzést stb, ha célunk az, hogy a lájkolt személy tudomást szerezzen arról, melyik oldalon állunk és hova tartozunk — még ha csak ezen a szinten, virtuálisan is. Nyelves lájknak is mondhatjuk abban az esetben, ha gondolatilag a lájk jó mélyre hatol és ott vidáman fickándozik, tükrös márvány szintig jutva. A Facebook integrációs rendszere sajnos nem tesz különbséget lájk és lájk közt, így annak osztályozási része a felhasználó sajátja.

Ugye tudja, hogy vastagabb borítékot illik adni az ilyen műtéteknél?

Ami a hálapénzt illeti, elég érdekes dolgokkal lehet szembesülni. Pár hete volt a kislányom mandulaműtéte, kivették mindkettőt, mert állandóan begyulladtak és a háziorvosunk arra ösztökélt, lépjünk ezügyben.

(…)

Pár órás folyosói várakozást követően végre behívott a doktor úr, hogy odaadja a zárójelentést és elmondja, mikor kell kontrollra jönnünk, amikor egy olyan megalázó szituációba csöppentünk, hogy szinte lángolt az arcom a szégyen és a düh érzése miatt. A doktor úr ugyanis a következőket mondta, szó szerint: ” Á, ön az? Ugye tudja, hogy vastagabb borítékot illik adni az ilyen műtéteknél? Ezt jegyezze meg!”

Ott és akkor elállt a lélegzetem is, tényleg lángolt az arcom. Hebegtem, habogtam, hogy sajnálom, meg ilyenek, de semmi értelmeset nem tudtam kibökni.

Igen, általában így reagálunk. Én is így szoktam. Hebegek, habogok. Amikor a reptéren vagyunk és le kell menni ősemberbe a motozásnál, a magyar mindig tűr mindent, nem mer szólni. Így nőttünk fel, így szocializálódtunk, félünk a hatalomtól.