Category archives for "lifehack"

Do things imperfectly

Sara Mauskopf on how to succeed when you don’t have time:

Force yourself to do things imperfectly

To give a very practical example, I have given myself an hour to write this post before I’m on childcare duty. I can publish the post after that hour or I can spend more time later polishing it and making it perfect. I’m forcing myself to publish the piece before the hour is up even though it probably has some typos and maybe could be written more concisely.

The extra couple hours I could spend polishing it won’t make a massive difference in the number of people who read and benefit from this post. Perfectionism is a tough habit to break so you have to set time limits and force yourself to just put things out there even if they aren’t 100% perfect.

I have this problem myself. (No, not about writing blog posts, but realizing how much work I need to put into things. I like to make it as good as I can – which is great if you have a lot of time for a lot of things, but if you have a set amount of time for a lot of things, you just need to learn how to deal with imperfections and let them pass through you.)

A tökéletes bevásárló lista nyomában

Wyctim:

Minden kontextushoz hozzáadható egy lokáció vagy Apple Maps keresés az OmniFocusban. Nálam az összes termékosztály kontextushoz a “supermarket” keresés van beállítva – keress rá a környéken lévő supermarketekre. Megnyomom a Nearby gombot, amikor Sparban, Lidlben vagy Metroban vagyok és az OmniFocus összeválogatja azokat a kontextusokat, amiket a környéken megtalált.

Én az életemben addig jutottam el, hogy ha nagyon kell, valami heverő fecnire összefirkálok három dolgot, amiből kifogytunk, hogy ne maradjon ki. Amúgy is teljesen szarul és nem hatékonyan vásárolunk be, mindig. Viszont most munkahely váltásban vagyok és fognunk kell a pénzt, oda kéne figyelni erre is, meg a YNAB-ra is.

Yes

Egyszerűen csak “Igen”. Egy házaspár némi vitorláson eltöltött idő után megkérdezte magától, hogy mi lenne, ha öt konyhakés helyett lenne a lakásban egy darab, viszont az nagyon jó. Gyors előrecsévélés és irány a webshopjuk, ahol a “kevesebb több” megközelítésben válogatott, kellemetlenül gyönyörű tárgyakat kínálnak nekünk egy hasonlóan minimalista, gyönyörű weblapon (amit az angol Six shop csinált). Ajánlott olvasmány még a témában.

Mosogatás

vbali:

Először is eltávolítjuk az ételmaradékot, majd folyóvíz alatt ellögyböljük az edényt. Ezután megpróbáljuk betenni a mosogatógépbe. Az edény társai ilyenkor már a gép tálcáján sorakoznak, hogy összegyűljenek az indításhoz szükséges mennyiségben. Mivel korábban ezek is előmosogatáson estek keresztül, ezért szennyes lé folyik rajtuk mindenfelé. Ezek közé a gusztustalan, csöpögős trutyival megtelt tálak közé kell bevarázsolni egy újabbat darabot úgy, hogy lehetőség szerint ne kenjük össze magunkat nyakig dzsuvával.

Mivel a mosogatógépben több órát is állhatnak az edények, mindig le kell róla szedni az ételmaradékot, a gép csak felteszi az i-re a pontot. Az ételmaradékot lemossuk a tányérokról (én erre kizárólag mindig a súrolószivacsot használom), így az a mosogató lefolyójában a finom lyukún elakad, onnan kézzel összeszedni és a kukába tenni, a tányérokat és evőeszközöket pedig a gépbe, félkész állapotban. Szerintem ez okos és jó kompromisszum.

10 Tricks to Appear Smart During Meetings

Sarah Cooper:

5. Repeat the last thing the engineer said, but very very slowly

Make a mental note of the engineer in the room. Remember his name. He’ll be quiet throughout most of the meeting, but when his moment comes everything out of his mouth will spring from a place of unknowable brilliance. After he utters these divine words, chime in with, “Let me just repeat that,” and repeat exactly what he just said, but very, very slowly. Now, his brilliance has been transferred to you. People will look back on the meeting and mistakenly attribute the intelligent statement to you.

Családi képek és videók archiválása

Nálam a technika a következő módon működik: az iOS eszközökről készített képeket és videókat az iPhotóba teszem be, ahol automatikusan havi bontású eventek készülnek belőlük. A fontosabb eseményeket még az iPhotóból szétválasztom, ez néhány kattintással megvan. Arcokat, tageket, leválogatást, bármi szisztematikus utómunkát nem csinálok, csak az ömlesztett havi bontást.

A libraryket évekre bontom szét, ehhez külső programot használok, az iPhoto Library Managert (erről itt írtam). Ezen a szinten egyébként meg lehet oldani nélküle is, bár helyigényes: készíteni kell egy duplikátumot az adott iPhoto adatbázisról, aztán egyikből és másikból kitörölni a dolgokat, hogy előálljon a tárgyév és az előző év tartalma, majd törölni az iPhoto Trasht. Én általában nem januárban csinálom ezt, hanem néhány hónappal később, de teljesen mindegy, mert az adatbázis fájlon dupla klikk azonnal nyitja (ráadásul Aperture-iOS libek átjárhatók). Nálam egy év alatt iOS-en olyan 60-100 giga adat termelődik, az egy hetes nyaralás alatt 8 gigát fotóztam az NEX-5-tel, és 2 gigát iPhone-on úgy, hogy egyáltalán nem fogtam magam vissza.

Az évekre bontott fájlokat egy dinamikusan méretező .sparseimage-be rakom, amit végül átmozgatok a NAS-ra. Erről ezt érdemes tudni:

A sparse image is a type of disk image file used on Mac OS X that grows in size as the user adds data to the image, taking up only as much disk space as stored in it.

Nem árt tudni, hogy létezik .sparsebundle változat is:

Mac OS X Leopard introduced the concept of the sparse bundle. Instead of a single big file, a sparse bundle is a bundle (directory) containing a number of files called bands, each on the order of 8 MB in size. (…) When the content of the image changes, one or more band files is changed, created, or deleted. This allows backup software (such as Time Machine) to operate more efficiently.

Én végül úgy döntöttem, hogy ez alapvetően archívum, nem pedig aktív állomány, ezért jobban preferálom a kompakt formát – egy nagy fájl, könnyebben másolható, egyszerűbben kezelhető, így az image-eket favorizálom. NB, ezek is gyönyörűen mountolhatók NAS-ról, tehát ha valami régebbi évre van szükségem, azonnal bele tudok nézni, sőt, ha iPhoto adatbázis upgrade lesz majd a jövőben, azt is el tudom végezni benne úgy, hogy nem kell áttömörítenem.

(Zárójelbe: kísérleteztem a bundle-val is, meg azzal, hogy csak egyszerűen átrántom az .photoarchive fájlt a NAS-ra, de utóbbinál baromi lassú a másolás vagy törlés 50 giga esetén, órákig elszöszmötöl vele, míg ha egy nagy fájlban tartom, sokkal patentabb minden. A .dmg azért esett ki, mert annak fix méretet kell megadni.)

Legegyszerűbben a Disk Utility – New Image opciójával készíthetünk ilyesmit. Én méretnek a 100 giga maximálisat szoktam megadni.

GUI automatizálás: Sikuli

A Sikulival képernyőn megjelenő felhasználói felületet tudunk automatizálni. Baromi ötletes: screenshotokat készítünk bizonyos felületi elemekről, aztán ezekkel egyszerű programokat írunk. Például megcélozhatjuk valakinek a nevét Skype-on, aztán riasztunk, ha offline lesz. Vagy üríthetjük a Mac lomtárat egy gombnyomással, a Sikuli végigkattintja nekünk az opciókat. Két egyszerű példa, persze csak a kreativitásunk szab határt az alkalmazásnak. MIT projektként kezdte, most ingyenesen elérhető bárki számára Windowsra, Linuxra és Macre.

Első feladat: iTunes különféle kontóim közötti automatikus ki- és beléptetés. (Ha esetleg valaki nekiállna, mindenképpen küldje el emailben nekem is továbbterjesztés céljából!)

Halkított üzemmód

New York Times Magazine:

These days, I hardly ever pick up. Most of my daily phone-based exchanges are conducted via text and messaging on social-media platforms. With those, I’m rapid-fire on the turnaround. Every ping signaling a text or swoosh alerting me to a Twitter direct message feels like a tiny gift in waiting. The trill of an unexpected incoming call, on the other hand, feels like a potential demand on my time and attention.

Évek óta le van halkítva a telefonom és szerintem sokkal jobb az életem attól, hogy nincs egy folyamatos idegesítő hang, ami kizökkent éppen abból, amit csinálok. Ha jobban belegondolunk, minden így történik körülöttünk, miért éppen a telefonhívás lenne az, aminek előnye van pl. egy emaillel szemben? És mi van azokkal, akik elküldenek egy emailt, majd utána felhívnak, hogy megkaptam-e? Ők jogot formálhatnak arra, hogy belecsöngessenek Lilikém drága alvásába?

Fényképek telefonra juttatása (3. rész)

Visszatérve az alapvető problémára: hogyan juttassunk néhány JPG képet a telefonunkra? Az eredeti posztom óta több emberrel is beszélgettem, buzultam. Az Apple nem kínál igazán intuitív és kényelmes megoldást. Néhány nekem tetszőt kiemeltem ide.

1. Dropbox

Előnye, hogy rettenetesen kényelmes, hátránya, hogy kell valamiféle net kapcsolat és Dropbox kontó hozzá. Abszolút ide nyúlok, ha a képek egy mappában ülnek, nem pedig valamelyik kép menedzser szoftverben. (Én egyébként iPhotót és Aperture-t használok.)

2. Photo Stream

Ha iPhotóban vagy Aperture-ben van a képünk, akkor egyszerűen az alkalmazásból (Finderből nem!) rá tudjuk dobni a Shared / iCloud mappára, onnantól pedig egy pillanat alatt megjelenik telefonon. Hátránya, hogy vagy iPhotóban, vagy Aperture-ben lehet egyszerre bekapcsolva a Photo Stream, illetve onnan aztán tudomásom szerint nem tudjuk mappába szervezni őket.

3. iTunes

Talán a legjobb megoldás. Ez a hivatalos válasz, a gyári. Egyszerűen a telefon “Photos” részében válasszuk ki a mappát és szinkronizáljuk fel.

Gyönyörűen működik, külön mappába helyezi el a képeket, de hátránya, hogy vagy így szinkronizálunk, mappa szinten, vagy iPhotóból. Esetleg minden szinkronizálás után eldöntjük, hogy a következő esetében hogyan tovább. Szerencsére ilyenkor a program rákérdez, hogy meg akarjuk-e tartani a telefonon levő képeket. Azért üti egymást a kettőt, mert nem feltétlen lesz iPhotóban a képünk (illetve eldönthetjük, hogy berakjuk őket – brrrr). Másik hátránya a metódusnak, hogy a teljes telefon szinkronizálás lezajlik, ez okozhat hosszú perces várakozást is, ha gyorsan kell, akkor inkább Dropboxoljunk. Wi-Fi syncen át is működik, ha nem találná a telefonunkat, indítsuk újra az iTunest.

FaceTime-audió hívás

Lássunk be két dolgot: 1) a Skype egy fos 2) a FaceTime potenciálisan egyszerűbb, és jobban is működik, viszont ki akar folyamatosan videóhívásokat? Senki. Ugyanakkor itt a megoldás, mert iOS 7 alatt a kedvencekhez hozzá tudunk adni FaceTime-audió kontaktokat, amiket innentől audió módban is hívhatunk:

Macen Maverickstől fog majd működni (bétában már megy).

Háztáji pénzügyek

2013-tól picit fejlesztettem a pénzügyi tervezőmön. Igazából nem tervezőnek, hanem nyomon követőnek kellene hívnom, mert amit csinálok az igazából egy cashflow alapú naplózás. Dátum, összeg, leírás formájában követem nyomon a kiadásaimat.

A módszer hátránya egy példán keresztül: az év elején esedékes éves autópálya díja, vagy akár a kocsi kötelező biztosítása januárban jelentkezik, holott ezeket a költségeket szét kellene szépen osztani hónapokra. Egy nyaralás megtervezésére, vagy más, csúnyán mondva, capex-típusú beruházás lekövetésére, mint például egy vízóra szerelés, szintén alkalmatlan. Ettől függetlenül a pénzfolyás áttekintésére remek dolog. További fejlesztési ötletem, hogy a CF-alapút összekötöm egy budgetelő változattal, amik azonos adatbázisból dolgoznak.

Az alapelvem tehát semmit nem változott, évek óta rigorózusan feljegyzem a gazdasági eseményeket minden nap, ahogy megtörténnek. (Technikailag ebben nagy segítség nekem az iPhone Reminders, amit használok, de a legegyszerűbb, ha elteszem a bizonylatokat, amik a pénztárgépből kijönnek, mert akkor még annyit sem kell gépelnem. Célszoftvert ehhez külön nem kerestem, és nem is áll szándékomban.)

Most fejlesztettem az Excel használaton, mégpedig a láthatóság miatt. Eléggé megnehezíti az értelmezést, ha elképzelünk egy kiadásokból álló oszlop-sort, ami a végtelenbe fut. Arra volt szükségem, hogy egy pillantással lássam, mi a fasz van (che cazzo è fino).

Igen, ha készítenék ebből dobozos terméket, egészen biztosan az lenne a neve: Schaffer-féle "mi a fasz van" pénzügyi áttekintő V1.0

Háztartásonként változik az, hogy ki hogy szereti csoportosítani a költség tételeit, én hónapok alatt az alábbira jutottam:

1) Kell egy csoport, ahol azokat a költségeket látom, amik 10 ezer forintnál kisebbek.

2) Kell egy csoport, amik 10 ezer forintnál nagyobbak (de egyelőre itt vezetem más színnel a rezsi költségeket is).

3) Az utolsó csoportba az IT-jellegű kiadásokat jegyzem fel. Vettem egy adag ikont, iTunesben valamit, szakkönyvet stb. Ezt azért szedtem külön, mert általában havonta egyszer szoktam a banki bizonylatokon átmenni, hogy egy-egy vásárlást ténylegesen mennyin könyveltek le, és zavart a sok foghíjas tétel.

Lehet, hogy egyszerű és banális, de sokat segít. Nekem elfér egy hónap nagyjából egy képernyőn 14 pontos Calibrivel Maces Excel alatt 1440×900 pixeles képernyőn. Azon gondolkodtam még, hogy a rezsi tételeit külön blokkba rendezem, mert ott automatikusan összegezni tudom őket. (Bár belegondolva ez nem annyira érdekes, nem nagyon szoktak változni.)

Egyetlen problémám most már csak az, hogy éves kimutatásokat nem tudok gyorsan előállítani az adatokból. A rezsit külön táblában is nyilván kell tartanom, mert a teljesítési dátumokat oda írom, az egy ennél gazdagabb nézet.

How to scan 100 magazine in 1 day

Folytatódik a nördizmus – Árkossy Zsolt szkennel:

The other day I was wondering how to get rid of magazines. Not just that these documents are occupying some massive space in our house, but are not searchable and definitely not accessible online.

So I figured out I need three things. A paper cutter, a document scanner and a proper document management software.

Dustin Curtis: The Best

Lefordítottam “Dustin Curtis: The Best” című posztját magyarra.

Mikor három hónap ázsiai tartózkodás után visszatértem San Franciscóba, nem volt semmi tulajdonom. Hotelekben éltem, így mindennek el kellett férnie egy hátizsákban, ezért körültekintően válogattam ki azt a néhány dolgot, amik nálam voltak. A legjobb törölköző. A legjobb toll és jegyzetfüzet. A legjobb fejlámpa. A legjobb fülhallgató. A legjobb pénztárca. Minden, ami nálam volt, olyan tárgy volt, amit egy olyan ember tervezett, aki az adott problémával behatóan foglalkozott.

Ennek a filozófiának egy érdekes mellékterméke, amire nem is számítottam, hogy vakon megbíztam ezekben a dolgokban. Hogy a lámpám elég világos legyen ahhoz, hogy az autóm kerekét megvilágítsa, amikor kereket kellett éjszaka cserélnem, és az volt. A pénztárcám, jogy elférjen benne minden készpénz, beszállókártyák, igazolványok, úgy, hogy nem esik közben szét, és nem is esett. Megbíztam a hátizsákom zippzárjában, hogy nem nyílik szét az éjszakai túrázás közben, és nem is nyílt szét. Ezek apró hülyeségnek tűnnek, amik miatt nem kellene aggódni, de amikor tökéletes a bizalom a birtoklott tárgyak iránt, akkor semmi miatt nem is kell aggódnunk. Felszabadító és fantasztikus érzés. Az életem sokkal jobb lett.

Mikor végül beköltöztem egy lakásba, folytatni kezdtem ezt az életvitelt. Csak a legjobb dolgokat vettem meg magamnak, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy nagyon kevés dolgom lesz továbbra is. Ha például evőeszközt vásároltam, magamra erőszakoltam, hogy megkutassam az iparágat, történelmet, és filozófiát az étkészletek mögött, aztán a különféle dizájnok biológiai implikációit is megnéztem, végül, amikor már teljesen magabiztos voltam abban, hogy értem a minőséget, választottam csak ki a legjobb és legpraktikusabb étkészletet, amit csak kapni lehet.

Kiderült, hogy a legjobb étkészletet Sori Yanagi, egy japán szamurájkardokat tervező család sarja tervezte meg 2002-ben. Megnézhető és megvásárolható a MoMában.

Yanagi étkészlete azért is nagyszerű, mert az esztétikai megközelítés helyett funkcionális oldalról közelítette meg a kérdést. Yanagi:

Azok a dolgok, amiket egyszerű használni, bármi legyen is a divat, mindig túlélik, az emberek ezeket a dolgokat örökké használni akarják. Azokra a dolgokra viszont, amiket igazi cél helyett pusztán divatból készítenek, az emberek ráunnak, végül meg is válnak tőlük. Az alapvető probléma az, hogy a legtöbb termék, amit készítenek arra való, hogy eladják, nem pedig arra, hogy használják.

Az étkészlettervezés néhány szabálya elég nyilvánvaló, mint például a használt anyag, vagy súly. Más dolgok, amik vitán felül fontosabbak, láthatóan egyáltalán nincsenek a tervezés fókuszában, mint például az, hogy milyen érzést ad, amikor a fém a fogunkhoz ér, vagy a súly hogyan oszlik el a kézben. Az eszköz hosszútávú törékenysége is fontos, mint ahogyan az is, hogy mennyire csúszkál az étel a fémen. Yanagi ezekre a dolgokra mind gondolt.

Yanagi olyan étkészletet tervezett, ami kiállja az idők próbáját. 2011-ben meghalt, de az étkészletei tovább élnek.

A “legjobb” nem feltétlen egy termék, vagy dolog. Egy nyeremény, amit a kitartás, a megszállottság és a vágy közti csatában nyerünk. Valószerűtlenül sok ideig tart megtalálni valamiből a legjobbat. Ismerni kell a termék piacát, a gyártási technológiát, a dizájnt, és természetesen a megtévesztő marketing és árazás oldalon is ki kell ismernünk magunkat. Azt feltételezi, hogy a magunk számára a lehető lejobb dolgot találjuk meg, ami viszont azt is feltételezi, hogy tudnunk kell, mi a fontos számunkra.

Egy normális ember valószínűleg nem fog elolvasni egy egész könyvet az étkészletek történelméről, vagy vásárolni húsz különféle étkészletet azért, hogy kipróbálja, melyik fém adja a legkellemesebb élményt, amikor a foghoz ér. De kit érdekelnek a normális emberek?

Ha viszont nem-normális ember vagy, hidd el: nagyon megéri az az idő, amit arra fordítunk, hogy valamiből megtaláljuk a tökéleteset. Sokkal jobb néhány ránk tervezett fantasztikus dolog, mint a mindenkire tervezett sok olcsóság. A végeredmény, vagyis hogy vakon megbízhatunk a dolgainkban, hihetetlenül felszabadító érzés.

SodaStream

Itthon is kapni a SodaStreamet rettenetesen sok helyen.

A SodaStream termékek lehetővé teszik a víz szénsavasítását és ízesítését, üdítőital készítését közvetlenül a vásárló otthonában, alternatívát nyújtva az előre csomagolt vizekkel és szénsavas üdítőkkel szemben. (…)

1. Kevesebb hulladékot termel, mint a dobozos üdítőitalok és műanyag palackos üdítők.
2. Kevesebb szennyezőanyag kerül a légkörbe, mint az üdítős palackok szállítása közben a gyártótól a háztartásokig.
3. Különböző tanulmányok kimutatták, hogy az otthoni szódakészítés 100 x kevesebb szennyeződést okoz a természetben, mint a csomagolt palackos üdítők.

Mivel én rengeteg szódát fogyasztok (és ehhez vásárlom a Szentkirályi szénsavasat), felmerült az ötlet, hogy legyünk zöldebbek. Beszerzési ára kb. 10 rugó. A kérdés persze az is, hogy milyen vizet tölt bele az ember. Jajj, nem egyszerű az élet, erre ugyanis nem az a válasz, hogy szénsavmentes Szentkirályit.