Plastik média

eFi (maga is heavvvy Wii user) blogján láttam ezt a Wii remote hack-et, amit most azonnal helyesbítek is “életünket hamarosan átformáló olcsó technológiákra”.

A látnivalók értelmezéséhez háttér: a Wii remote controller (wiimote) valójában egy infrared kamera. Annyit csinál, hogy a tévé tetején levő Wii szenzor szabad szemmel nem érzékelhető infrared fényét trackeli. A wiimote felbontása 1024×768, frissítési frekvenciája 100 Hz, látószöge 45 fok. Korábban én is fogalom nélkül voltam, de ma megértettem: a wiimote nem azt tudja megállapítani, hogy a tévén hova néz (konkrétan szarik a tévére), hanem csak azt, hogy hol vannak a kis infra fények a szobában két frissítés között. Ebből aztán ki lehet gyorsan számolni, hogy pontosan merre néz a pointer, ami szerintem már a szoftveren történik.

Johnny Lee a wiimote-ot, mint infrared kamerát használja arra, hogy bemutassa, a Portal című játék valójában hamarabb lesz itt, mint gondolnánk:

Egy másik videóban pedig bemutat egy fillérekből összeállítható elektronikus whiteboardot és touchscreent, amihez a 15 ezer forintos wiimote infra kameráját használja.

Én nézem ezeket a videókat, Kobit persze gyorsan elküldtem az asztal alá, hogy az állkapcsomat keresse, és azon gondolkodom bazmeg, hogy a jövő filléres ötletek alkotta technológiák SZOLID FOUNDATION-jein alapul, amit nem feltétlen nagy vállalatok írnak. (Bár azért a Nintendonak is nagy szerepe volt ebben.)

Már csak ezért is imádom a Wii-t. (PS3 meg jó lesz Resident Evil-ezni.)

Kéne olyan plugint fejleszteni Firefox alá, ami automatikusan detektálja a “Skip intro” és/vagy “Intro átugrása” szövegeket, aztán meg is nyomja azokat.

(Fenyő és Kardos nyomán)

update: Jano előállt az első verzióval. Éljen, köszönjük.

Újabb közösségi tudás a platformon:

ki tud jól használható, ingyenes, rém egyszerű issue tracker szoftvert?

A hangsúly az “issue tracker”-en van, azaz nem szoftverfejlesztéshez való bugtracker funkcionalitás kell, hanem egyszerű feladat hozzárendelésről, és ticket nyomonkövetésről.

Több ilyet is megnéztem, és nagyon úgy tűnik, hogy mindegyik valakinek az egzakt-féle problémára készült megoldás, nem pedig absztrakcióra. (Ezzel lehetne ugyanis a saját célokra konfigurálni a dolgot.)

Egyelőre a Mantis-ról gondolom, hogy oké, bár ez is inkább bugtracker. (Értsd: ez mintha jó lenne, ha az összes szoftverfejlesztési mezőt ki lehetne belőle törölni. Ja, hogy ne használjam azokat, oké.)

Én csak kb ilyet akarnék: userek, ticketek, tickethez státuszok, megjegyzések, history, hozzárendelés, központi gyűjtőlap, szűrés, email baszogatás.

Hopp, ez nagyon megfelelne az én céljaimnak, csak éppen kicsit túllövésnek érzem, hogy fel kell tenni egy Zope-ot, meg Zwiki-t, hogy kapjak egy ilyen kis egyszerű issue trackert. Áh.

Tegnap arra lettem figyelmes, hogy már csak szűk 4 giga van szabadon a 120 gigás vinyómon. Azúr! Mivel már minden média tartalmamat NAS-on tárolom, meglepett a hír. Kiderült a fantasztikus WhatSize program felméréséből, hogy melóból sok CD-t tárolok a vinyőn, volt egy csomó játék, amit feleslegesen tárolok online, meg ilyen apróságok (viccesvideó gyűjtemény 2 giga), valamint SZÁMOS MÉDIA TARTALOM, AMIRŐL AZT HITTEM, HOGY A NAS-ON TÁROLOM.

Természetesen a developer tools full installja, iLife/iWork ’08 a sok animációval, hang effektekkel, ilyen szarokkal zabálják a helyet. Ezeket nem kívánom letörölni, bár az is igaz, hogy ha a meló CD online tárolások és az Apple animációi közül kellene választani… Na mindegy. Parallels és VMWare imázsok is elvisznek vagy 10 gigát, /var/vm = 8g, mail 2,5g, pictures 10g. Levelezésemben már csak 2007.01.01-től tartok meg dolgokat, zenéim nincsenek csak azok, amiket meg is vásároltam.

A megszorító intézkedések után most 12 gigám van szabadon (TIZENKETTŐ!), és szerintem még ez is igen kevés. (update: 16-ra feltornásztam nagy keservesen)

Felismeréseim a nap végén:

1. Ha vennék egy 160-as lemezt, az se lenne elég októberig.
2. Ha holnaptól odaületetnének egy üres rendszer elé, akkor néhány gigával máris jól érezném magam (ergo, leszarom a szarjaimat, csak sztekkelődnek, de valójában nem is fontosak).
3. Váratlan helyekről váratlan file-ok sokkolnak.
4. Lehet, hogy újra kéne kezdeni szűz lemezzel, 120 gigáról.
5. GarageBand instrument library 4.48 Gb — HMMMMM!

Szerencsétlen macskát meg véltetlen kizártam az erkélyre. Szegény ördögöt most engedtem vissza, meg volt zavarodva, mint varázsló faszán a négerkurva.

Opauszki Zsolt, az Infrant eszközök forgalmazója írja a NAS Vortex kommentjei közt:

Sziasztok!
Látom páran már eljátszottak a gondolattal, hogy egy ReadyNAS-sel esetleg ők is tudnának kezdeni valamit… Hogy ötleteket adjak, javaslom a www.lejátszó.hu weboldalt. Hogy segítsek egy kicsit, azt mondom: ha egyszerre többen rendeltek az NV+ vagy az 1100-as modellből (egy megrendelésben érkezik több igény, nem probléma, hogy különböző számlázási címekkel), akkor legalább nettó 10.000 Ft-ot engedünk az árából – darabszámtól függően. Nem egy jelentős összeg a teljes árhoz képest, de hátha segít valakiknek… Csak most, csak a plastik.hu olvasóinak
Megjegyzem, az október óta gyártott NV+ modelleknél még nem fordult elő semmilyen hiba.

Mivel ez tényleg tök jó termék, teret adok ennek a reklámnak. Szerintem nyugodtan fogyasszatok belőle, vagy jusson eszetekbe Fenyő Balázs (Index) példája, akinek a napokban füstölt el egy külső egysége 170 giga fotóval. Most a Kürtnél van a lemez és azon izgul, hogy mennyibe kerül majd a javítása. Gyanítom, hogy az árából vehetett volna magának Infrant ReadyNAS-t, nem is egyet.

Vagy említhetném Antal Gergelyt (AlieN) is, aki ugyanígy járt, Kürtnél kötött ki, kifizette, az adatai egy részét még meg is kapta, de aztán nem vett magának NAS-t. Azóta persze a laptopja pusztult meg, most éppen Macbook Pro-ra várakozik, de az összes vinyő úgyis meg fog pusztulni. Ez persze nem vonatkozik Papp Gáborra (Seven_Of_Nine), akinek nincs semmi fontos adata, tehát neki SZÉN mindegy. De te és én tele vagyunk fontos adatokkal, mégha torrentes is, nem igaz?

Száz szónak is egy írásjel a vége: ha nem oldjátok meg a problémát, akkor rá fogtok nagyon szeretkezni.

Régóta tervezek egy írást arról, milyen password-öt érdemes, illetve ezekkel hogyan dolgozzunk. Egyáltalán, a felelős password management digitális világunkban.

Beleznay Dániel of CIB Lízing nekem egyszer azt mondta, hogy számára minden vitális információ megvan okosan kódolva, amihez ha hozzáférnék, se tudnám megmondani, mit kezdjek vele. Beleznay Dániel még azt is mondta, hogy mindenképpen oda fogja adni a Prison Break-et, mert kurva jó. Ezután a fapadra dőlt, mert benne volt pár Unicum. Ez egyébként a “Hullám” nevű diszkóban történt a Balatonnál még régebben, amikor a vitorlás vizsgára készültünk (én megbuktam szokás szerint a kresz-en, ő átment csont nélkül).

Eredetileg azt terveztem, hogy bemutatom, hogyan lehet három tier-re osztani a password hierarchiánkat, és akkor a gagyi site-okon a tier1-es, könnyebb password-jeinket használjuk, végül a tier3-as, a legbonyolultabb, kizárólag a bankunk oldalán használatos megoldás.

Közben eltelt egy csomó idő. Ebben a postban nem fogok abba belemenni, hogy az ember hol és hogyan tárolja szenzitív információit, inkább egy megoldást mutatok arra, amire én végül kilyukadtam, mint két repülő szűzhártya a sivatagban, amikor az egyik megkérdi, hogy hol vannak.

Tehát felejtsük el a tier-eket, és azt, hogy vannak site-ok, ahol mindig ugyanazt a password-öt használjuk. Ez a módszer elment úgy 1996 körül.

Hogy talál ki az ember jelszavat magának? Én sok éven keresztül fejből dolgoztam, amit pszeudó módszerekkel iteráltam. Például: 4PPL3, vagy 4pP13337, ilyesmi. Variáltam a passwördjeimet, de csak ezen a szinten.

Aztán megjelent az a probléma, hogy egy ilyen reusable password-öt meg kellett osztanom pl munka miatt valakivel, ezért inkább megváltoztattam, aztán vissza akartam írni — bullshit.

Tézis: minden password legyen erős. Nehezen kitalálható, nehezen feltörhető, valósághoz nem közelíthető és teljesen egyedi.

Ha ennek megfelelően élünk, rohadtul mindegy, kinek mit adunk meg valamiért, ki mit talál ki, ki mit lát meg.

Ehhez kulcsfontosságú lépés, hogy kerítsünk egy jó password generáló szoftvert. Én Windows alatt többféle megoldással is próbálkoztam, de nem értem el jó eredményt. Aztán próbálkoztam Linuxon, de ott is feladtam valami miatt az egészet (már nem emlékszem miért, de nem is érdekes).

Mac-en a Tiger-ben viszont megjelent egy baromi hasznos kis program az operációs rendszer részeként, ami tökéletes erre a célra.

Gentlemen, meet the Password Assistant!

A hivatalos leírás erre. Sajnos csak akkor érhető el, ha pl új accountot csinálunk a gépre, holott ez egy nagyon jól használható eszköz. Éppen ezért le kell tölteni egy kis programot, ami nem csinál mást, mint azt, hogy megnyitja a Password Assistant dialógus ablakot. Én még egy custom ikont is ráaggattam, és beletettem a shortcutjaim közé.

Ezzel elég jó hatékonysággal tudunk egyedi jelszavakat készíteni magunknak, érdemes megnézni a menüket, van itt minden: numbers only — 856591016358, letters and numbers — MHrzpRdl73BO, memorable — epos8\quirts, random — oxz3Yvi*7Q:U, FIPS 181 compliant — irfyatcakurd. Így kell megírni egy alkalmazást (figyelmeztet, ha angol szótári szavakat használunk, teszteléshez is használható például).

Semmi fancy, teszi a dolgát. Én általában egyfajta módszerrel, elég hosszú jelszavakat készítve indítom — és aztán copy paste-elem a dolgokat. A fontos jelszavakat meg megtanulom.

huwroicsidea

Volt már olyan érzésetek, hogy egyszerűen nem tudtok haladni a dolgaitokkal? Vagy azért, mert annyi minden van, amit csinálni kéne, vagy pedig egyszerűen csak azért, mert valahogy ma minden szar? Semmi sem működik, semmi sem jó? És akkor csak gubózunk zombi módon a képernyő előtt kattintgatva?

Elmondom a nagy titkot: meg kell tenni az első lépést.

Tudom, hogy nem könnyű, de meg kell tenni. Aztán a másodikat, a harmadikat, a negyediket, az ötödiket, a hatodikat, a hetediket, a nyolcadikat, a kilencediket, a tizediket, a tizenegyediket, a tizenkettőcsipkebokorvessződiket, a tizenharmadikat, a tizennegyediket, a tizenötödiket, a tizenhatodikat, a tizenhetediket, a tizennyolcadikat, a tizenkilencediket, a huszadikat, a huszonegyediket, a huszonkettediket, a huszonharmadikat, a huszonnegyediket, a huszonötödiket, a huszonhatodikat, a huszonhetediket, a huszonnyolcadikat, a huszonkilencediket, a harmincadikat, a harmincegyediket, a harminckettediket, a harmincharmadikat, a harmincnegyediket, a harmincötödiket, a harminchatodikat, a harminchetediket, a harmincnyolcadikat, a harminckilencediket, a negyenediket, a negyvenegyediket, a negyvenkettediket, a negyvenharmadikat, a negyvennegyediket, a negyvenötödiket, a negyvenhatodikat, a negyvenhetediket, a negyvennyolcadikat, a negyvenkilencediket, az ötvenediket, az ötvenegyediket, az ötvenkettediket, az ötvenharmadikat, az ötvennegyediket, az ötvenötödiket, az ötvenhatodikat, az ötvenhetediket, az ötvennyolcadikat, az ötvenkilencediket, a hatvanadikat, a hatvanegyediket, a hatvankettediket, a hatvanharmadikat, a hatvannegyediket, a hatvanötödiket, a hatvanhatodikat, a hatvanhetediket, a hatvannyolcadikat, a hatvankilencediket, a hetvenediket, a hetvenegyediket, a hetvenkettediket, a hetvenharmadikat, a hetvennegyediket, a hetvenötödiket, a hetvenhatodikat, a hetvenhetediket, a hetvenyolcadikat, a hetvenkilencediket, a nyolcvanadikat, a nyolcvanegyediket, a nyolcvankettediket, a nyolcvanharmadikat, sőt, lehet, hogy a nyolcvannegyediket is.

Olyan ez, mint a futás. Az első pár perc eleinte nehezen megy, aztán az ember eléri a cruising szintet, és onnan már magától megy többé kevésbé.

Mindig arra gondolok, hogy senki, akire felnézünk, nem lenne ott, ahol van, ha nem lenne mögötte a kibaszott nagy meló. Dolgozz, állj ki, ne sunnyogj.

Kezdj el járni. Most.

1. Ma, nem túlzok, két percen át kerestem a kocsiban a headset-emet, mire rájöttem, hogy már a fülembe van dugva.

2. Egy furcsa véletlen folytán megnéztem a mobiltelefonom elküldött elemek mappáját, amiben döbbenetes módon ugyanannak a fénykép felvételnek egymás utáni ELKÜLDÖTT visszaigazolásait láthattam. A legmeglepőbb az volt, hogy egy véletlenszerű felvétel a fényképezőgépem memóriájából Kacsukné Dr. Bruckner Lívia, egykori IBS tanáromnál landolt. A képen egyébként az ÉS egyik oldala volt lefotózva, ami az OPNI (lásd még: Lipót) tébolyda bezárása körüli eseményekről szól.

3. NB, az ÉS azóta is Doug Bowman lopott design-ját használja online oldalai építéséhez. Faszkorbács! Faszkorbács! Faszkorbács!

Neten böngészések alkalmával az ember gyakran belebotlik olyan dolgokba, amiket szeretne megőrizni magának. Például egy weblokáció címe, egy vicces, vagy érdekes kép, hasznos PDF stb. Én korábban mindig a desktopra “húztam ki” ezeket az állományokat, ahol hatalmas szemétdombot képeztek, és ott sokáig ikon-lábukat megvetették, hiszen sokszor az a baj, hogy nincs meg a pontos “miért”-je ezen fileoknak. Nem lehet egyértelműen és direkten besorolni őket. (Ők az impulzus állományok.) Egy darabig a vicces képeket behúzogattam megfelelő mappákba, a PDF-eket is próbáltam valamiféle rendszerbe foglalni, but shit just kept pouring in.

Megoldásom a következő lett: készítettem egy “desktop junk pool” nevű mappát, amit beállítottam lista nézetbe, és ráakasztottam egy klassz ikont. Rendezési elv dátum szerint csökkenő, így mindig lehet látni, mikor mi került bele. Ami fontos, azt ilyen-olyan módon rendszertelenül kiszínezem. Ennek a vége az, hogy amikor lesz időm majd ezeket molyolni, illetve rendszerezni, akkor majd ebben a mappában fogom kezdeni. Mindenesetre a desktop ikon-erdőnek befellegzett.

Ne akarjuk feleslegesen rendszerezni, amit nem muszáj.

A következő szabályt hoztam: a bejövő mappának, és a csillagozott leveleknek minden nap végén üresen kell maradniuk.

Én a magam részéről négy címkét használok a taszkok menedzselésére, ennek konkrét tartalma most teljesen mindegy, egy fontos részlet van: ezek csak taszkok és aktuálisan futó projektek. Vannak még egyéb címkéim is, amik a klasszikus értelemben vett mappának feleltethetők meg, ezek száma teljesen irreleváns.

A napi pörgés, mint varázsló faszán a néger kurva tehát eképpen írható le:

1. bejön egy levél, elolvasom
2. ha meg lehet válaszolni azonnal, megválaszolom és archiválom
3. ha nem lehet megválaszolni azonnal, megcsillagozom és archiválom
4. ha hírlevél és érdektelen, akkor lemondom a hírlevelet (rengeteg hírlevelet kapok, amit a megkérdezésem nélkül adnak fel, ezeket rendre lemondom)
5. ahogy csillapodik a pörgés, mint varázsló faszán a néger kurva, folyamatosan próbálom gyomlálni a csillagos leveleket (van levél, amiből nem is válik csillagos, hanem az inboxban oldom meg)
6. nap vége felé popó maximus-ig gyomlálom a csillagosokat
7. végén átnézem a taszkos címkéimet, és ott is gyomlálok

Kvázi működik. A lineáris email managementre fittyet okádok.

Fantasztikus productivity ötletem támadt ma, 12 óra 30 perckor. A todo listámat két részre szedtem (amit, jegyzőkönyvezzünk, Stickies-ben tárolok, über). A két rész:

1) TODO
2) TODAY

Azt hiszem magáért beszél. A today-be csak azokat rakom bele, amit ma meg kell csinálnom. Ha nem csinálod meg, SZAR EMBER VAGY, JÓZSI.

update: Egész nap küldöm neki, de nem lesz meg a today. Rosszul terveztem volna?

Egyetlen módja van annak, hogy túléljük a havi rendes hipermarket bevásárlást: akciós DVD vásárlással kell kompenzálnunk a gyötrelmet. Én ma az alábbi DVD-ket helyeztem a kosárba:

• Sándor Pál: Régi idők focija (1973)
• Michael Cimino: A szarvasvadász (1979)
• Jankovics Marcell: Fehérlófia (1984)
• Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott (1990)
• Várkonyi Zoltán: Fekete gyémántok (1976)
• 24 – Első évad (Fazekas Dániel emlékkiadás)

A bluetooth mighty mouse-ot egyelőre kibasztam a rendszerből (használhatatlan szemét,  koszolódó görgővel és nem működő jobb gombbal; és drága is, Uj Péternek igaza van ezúttal), vettem egy optikai USB fekete Microsoft egeret 5 ezer forintért, valamint egy szintén fekete textiles alátétet. Hazafelé KFC-ben csípős csirke menü, Pesti Est olvasgatása.

Geci.

If there’s one thing I learned from SlideShowPro, it’s that I truly enjoy designing and developing tangible products. Client / service work has its advantages, but there’s something to be said for pouring all your heart and mind into a product people use and enjoy. It’s the most satisfying work I’ve ever done.

– Todd Dominey

Habár nálam a SlideShowPro másra helyettesítendő, minden karakterrel teljesen egyetértek és szeretném a segglyukam köré tetoválni a fentieket kis karikában, hogy kakimanó minden egyes nap, illetve két naponta (ahogy — érted — “kijön”) bámulhassa és tudja, hogy mik az élet fontos és személyes dolgai.

Oké, 2007 februárjában a technológiai törzs- és egyedfejlődés(em) a következő állapotánál tart. Szerintem sokan tartanak kb ugyanitt, vagy kicsit korábban, későbben, tehát mindenkinél jó lehet a problémafelvetés. Tehát!

• televízió készülék
• hálózatra kötött diszk array (NAS, én pipacsnak hívom), rajta filmmel, képekkel, zenékkel, tehát média kontenttel
• laptop, mint összekötő szál a kettő között

Az Apple kihozta a saját megoldását, az Apple TV-t, ami teljesen alkalmatlan erre a célra, egy szép nagy darab iTunes lock-in az egész. (Hm, most miért nem vagyok meglepve? Ráadásul DVD lejátszás nélkül? Hülyék ezek?)

Kérdés: mi a megoldás, hogyan lehet kiváltani a laptopot?

The Mac way

Mac-es settop box elképzelésben, ami alkalmas szoftvert futtat és távirányítóval lehet használni. Ebben az esetben be kellene ruháznom egy Mac minibe és azon keresztül streamelni a cuccot a pipacsról, aztán rádobni valami erre képes és jó szoftvert (ötleteim: CenterStage, iTheater, MediaCentral). Ezzel egész szép cél megvalósítható: DVD filmek, iTunes library, iPhoto library, filmek nézése, letöltés queue management, netes rádiók hallgatása stb.

Abandoning Mac

PC-t, Windows Media Centert nem kívánok összerakni a célra, tehát valamilyen harmadik gyártó settop box-a jöhet szóba. Ezeket nem ismerem, nem tudom ugyanakkor, hogy milyen szoftver van bennük és mennyire tudom használni.

A Mac mini mutatkozik a legjobb megoldásnak, csak eléggé drága. Nagyon egyszerű közelítéssel azt is mondhatnám, hogy egy “kellően intelligens” DVD player, amit keresünk, hehe.

Ki hogy oldotta meg ezt a problémát, építsük ki a tudást!

update: Kipróbáltam az említett szoftvereket, elég gyengécskék még, rövid tesztem alatt is volt fagyás, nem oké. Ellentétben az Apple távirányító mellé adott Front Row szoftvere meglepően jól muzsikál. Könnyen meg lehet oldani az XVID playback-et is, sőt, a pipacsról remekül streameli a filmjeimet, előre-hátra tekerés, resume funkcionalitás, AC3 hang.

update 2: Tisztult a kép. Többen vannak, akik külső egységet vásárolnak, többen sima XBOX-ot használnak ehhez, én viszont eldöntöttem, hogy Mac minivel oldom meg a dolgot. Mr. A javaslatára feltettem a MIRA nevű kis programot, amivel az Apple remote megtanítható mindenféle szoftverek indítására, kezelésére.

Sokszor előfordul velem az, hogy a jól ismert hierarchikus file rendszer könyvtárstruktúrában nem tudom a dokumentumokat elég jól elhelyezni. Lényeg az, hogy semmi sem tud egy helyre többször tartozni, pedig sok olyan dokumentumom lenne, amit több folderbe is tennem kéne (pl egy vevő árai ne csak a vevő mappában, hanem az árak mappában is benne legyenek). Már-már azt hittem, hogy ebből a helyzetből fogok nyugdíjba menni, amikor hirtelen belémbaszott: symlink.

Ennek az alkalmazásával elég egyszer valahogy felépíteni a folder struktúránkat, aztán ahol újra látni akarjuk a kérdéses állományt VAGY mappát csak elhelyezünk egy hivatkozást. Voilá!

Ezt kell természetesen kiegészíteni egyrészt azzal, hogy bármelyik ablakban levő ikonok tetszőlegesen átrendezhetők (és legközelebb mindig ugyanúgy jön elő az ablak!), másrészt a custom folder színezéssel, és máris egy tökéletes munkakörnyezetet kapunk.

Mennyei királyság.

update: symlink eredeti file-jának a törlése/mozgatása (!) nem követi le a symlinkek frissítését, ezért számos broken cucc lehet adott esetben. Amíg meg nem érkezik az adatbázis alapú FS, addig ez van, ezt kell szeretni.