
Próbáljátok ki (egy sorba irandó és az utolsó karakter egyenes, csak a WP rosszul kódolja be):
python -c 'print "\n".join([" ".join(["*"*n for n in t]). center(9) for t in [(3, 3), (9,)] + map(lambda n: (n,), range(9, 0, -2))])'

Próbáljátok ki (egy sorba irandó és az utolsó karakter egyenes, csak a WP rosszul kódolja be):
python -c 'print "\n".join([" ".join(["*"*n for n in t]). center(9) for t in [(3, 3), (9,)] + map(lambda n: (n,), range(9, 0, -2))])'
A Multi-User Dungeon (MUD) gondolatkörben tett, kb 20 másodperces próbálkozásom annyira jól jellemzi ezt a típusú *NIX/EMACS világot, hogy az alábbi képernyőt lefordítom magyarra:

Üdvözöllek! Mi legyen a neved?
*angelday
Új kalandozó létrehozása:
Mi legyen a kalandozód neme?
*férfi
Kérlek most add meg az email címed. A felhasználói azonosítód jelszavát erre a címre fogjuk elküldeni. Ezt a mail címet bizonyos adminisztratív jellegű közlemények küldésére is fogjuk használni, ellenben marketing célokra, vagy harmadik félnek kiadva semmiképp. (Más szavakkal, nem fektettem volna hónapok fejlesztői munkáját egy MUD1 program írásába, hogy ezzel email címeket gyűjtsek magamnak, amiket meg tudok szpemmelni. Köszönöm szépen, de ha történetesen pénzt akarok csinálni, akkor sokkal hatékonyabban meg tudom tenni a hátam mögött levő 20+ év C/C++ programozási gyakorlattal, mint valami szemét gazdagodj-meg-gyorsan játékkal.)
Érvénytelen email cím használatát kérjük mellőzd. Nem csak szükségtelen forgalmat generál a szerveren (értsd: hibaüzenetek sokaságát a postafiókomban, amit nem kedvelek), de te magad sem fogod tudni használni a most létrehozott kalandozót. Amennyiben kétkedő lennél azt illetően, hogy miért üzemeltet valaki egy MUD1 szervert ingyen úgy, hogy ráadásul nem él vissza az email címeddel, kérlek menj el innen.
*[* A szerver bontotta a kapcsolatot. *]*
És ez így történt szóról szóra.
Nekem a nap híre: okos hackerek hónapok megfeszített munkájával elérték, hogy Linux fusson az Apple iPhone mobiltelefon/számítógépén. Egyelőre még csak technológiai demó, viszont hírt kell adni róla, hogy többen és többen csatlakozhassanak a projekthez, hogy az iPhone valóban egy OPEN platformmá válhassék. A következmény óriási. Ha elég momentumot kap a projekt, akkor gyakorlatilag el fog készülni egy teljes mobiltelefon open source szoftver-csomag pontosan úgy, mint a PC platformra az Ubuntu. (Kérdés, hogy open source megoldásként a mobiltelefon rész mennyire lesz majd üzemeltethető.)

What we have:
- Framebuffer driver
- Serial driver
- Serial over USB driver
- Interrupts, MMU, clock, etc.What we have in openiboot (but hasn’t been ported yet):
- Read-only support for the NAND
What we don’t have (yet!):
- Write support for the NAND
- Wireless networking
- Touchscreen
- Sound
- Accelerometer
- Baseband support
A NAND a szifonban jelen levő Flash memóriát jelenti (8 vagy 16 giga). A teljes közlemény elolvasható a fejlesztői blogon, video bemutató, illetve rálinkelnék még az installációs útmutatóra is, ami nem gyerekeknek való. Ebből az utolsó részt kedvelem a legjobban:
Nothing that’s happening will show up on the LCD automatically, but you can redirect it to the display with the following command:
sh 2>&1 > /dev/tty0
Éljenek a hackerek mindörökké!
Feltettem próbaképpen a napokban megjelent Ubuntu 8.04 (Hardy Heron) Linux disztribúciót. Telepítéshez ezúttal nem külön PC-t választottam, hanem Parallelsen keresztül ablakból mountoltam a magyar szerverről letölött ISO állományt.
A telepítés meglepően kényelmes és kellemes volt, teljesen streamline-olt a teljes folyamat. Magyar nyelven vittem végig az installációt, mert kíváncsi voltam arra is, hol tartanak a Shuttleworth-fiúk a lokalizációban. A telepítő ablakai azt hiszem teljes mértékben magyarul beszélnek, viszont utána alig futottam magyar szövegekbe (ez az én hibám lenne?). Az összes szüttyögés elment fél óráig, közben mással foglalkoztam. Időnként kellett közbeavatkozni, de amúgy teljesen folyamatos élménynek tekinthető.
A felületes szemlélő számára nem sok minden változott az előző kiadás óta. Elsőként böngészni próbáltam. Nem volt net kapcsolat, viszont a fenti hálózati ikonra kattintva kaptam internetet a virtualizált példányba (ő wired kapcsolatnak látta a netem, gondolom ezt a Parallels fordította le neki).
Kezdésnek jelen blogot vizsgáltam meg, a böngésző hiányolta a Flash plugint. Kényelmesen felajánlotta a next-next telepítési ablakot, aminek hatására le is töltötte a plugint. Illetve nem tudom, pontosan mit, de jó sokáig szüttyögött ezzel a résszel. A Flash plugin telepítése során nem jól működött az ablakrajzoló, folyamatos szellemképet hagyott mozgatás közben, így inkább mással foglalkoztam és hagytam kibontakozni. A telepítés után viszont remekül működtek a Flash objektumok. Internetezni a már jól ismert Firefoxban lehetett, ezzel különösen nem foglalkoztam.
Amit tüzetesebben megnéztem, azok az Ubuntuval csomagolt egyéb szabad szoftverek. A Gimppel rajzolgattam egy kicsit, próbálgattam a layer kezelést, szövegeket, “pászokat”, elképzelni, hogy komolyabb munkát tudnék-e vele végezni. Jó benyomásom alakult ki róla, de erősen érezni, hogy még mindig a kereskedelmi szoftver a nyerő.
Próbálgattam még az Open Office csomagot, tetszett, hogy egyből ikon szinten PDF-et exportál, thumbnailen live preview van, van hozzá kiadványszerkesztő, ami szintén nagyon klassz vektoros PDF-et csinál. Ebben sajnos a WordArt linuxos megfelelőjét kapjuk, ami raszteres imázsokat outputol (brrr), illetve nem aliasolja a görbéket, objektumokat. Irodai munkára ugyan el tudom képzelni, de egy Pagesszel nem lehet összevetni a kettőt, sajnos ahhoz még igen fejletlen érzetű. Viszont használható, ha kotonban is.
Megnéztem még a desktop oldali email klienset is, de nem sikerült egyből bekanfigurálnom a Gmail IMAP-et, ami valószínűleg az én hibám, úgyhogy azt egyelőre hagytam. Offline módban végeztem tevékenységeket, nézegettem a dolgokat, hoztam létre to-do bejegyzéseket, szerkesztettem névjegyet.
Próbáltam még billentyűzet kiosztást váltani, átszerkeszteni, módosítani. Látszik a rengeteg igyekezet, vannak számos gyártói layoutok is (köztük az Apple-é), de valahogy nagyon nehézkesen oldottam meg tipikus feladatokat. Lehet, hogy nagyon a Mac-hez vagyok szokva, de az is lehet, hogy nagyon fapad még ez a rész. Például azt, hogy mely billentyűkre akarok magyar és angol kiosztás között váltani, nem egy hosszú listából akarom megadni, hanem le akarom ütni a billentyűket, vagy valamilyen egyszerű opcióból kiválasztani.
Vessük össze ezt a kettő UI-t:


User interface-ileg nem érzem elég erősnek és professzionálisnak a GUI kitjüket. Valahogy nem bánik elég takarékosan a hellyel és olyasmi érzésem van folyamatosan, mintha egy kisgyerekeknek rajzolt felületet használnék. Abszolút cartoon-jellegű.

A legfelső sor miért nem magyar?
Összességében viszont nagyon tetszik a csomag, de általánosan az mondható el, hogy ahogy az ember egyre mélyebbre és mélyebbre ássa magát a GUI erdőben, úgy veszi észre a hiányosságokat. A kereskedelmi termékekben, abban is az Apple szoftvereinél ellentétes érzésem volt mindig is: ahogy megyek lefelé, úgy tárulkoznak fel újabb és újabb polír részek, amitől leborulni vagyok kénytelen a szmegmás cupertinoi falloszok előtt.
Továbbra is fókuszban tartom az Ubuntut, mert vállalati szinten csak ebben látom a megoldást. Irodai munkára tökéletesen alkalmasnak látom a jelen formájában is, az összes problémám csak az olyan maximalista hozzáállásom miatt van, ami az Igazi Gépnyomók sajátjai. Kérdés továbbá, hogy vállalati szinten hogyan lehet deployolni ugyanazokkal a beállításokkal és háttérből a klienseket frissíteni, managelni.
Szeretném újra jelezni, hogy nem teszteltem extenzíven a megoldást, csak első benyomásaimat szedtem most össze.
update: ha nincs internet, akkor nem tudja letölteni az installáció során a magyar nyelvi csomagokat. Nekünk kell kézzel a “Rendszer – Adminisztráció – Nyelvi támogatás” részben.
A 37Signals a szemem láttára jutott el oda, ahol most van. Az összes terméküket láttam megjelenni, mindegyiken előfizető is voltam, nagyon tetszett az egész céges koncepció. Kiváltak a multiból, összetették, amijük van, aztán elkezdték megcsinálni a Rails alkalmazásokat.
Pénteken volt egy KÉT órás kiesésük. Egy load balancer kiesett a szolgáltatónál. Ezt is onnan lehet tudni, hogy ők maguk írták le gyakorlatilag mindenhová. A transzparens szolgáltatás, tudjátok. Blogolja, mi van. Külön szerverre raktak egy status update miniblogot is, ahol részletesen közvetítették az eseményt. Ebből idéznék, boldozások tőlem:
We have located the problem to be with the load balancer setup. A new unit is being installed. We should be back shortly. Again, we’re terribly sorry for this disruption of service.
The technicians at our service provider are still working on installing the new load balancer. We’re breathing down their neck as heavily as we can. And we profusely apologize for this unacceptable interruption of service.
Again, we’re incredibly sorry for this disruption. This is not how Fridays are supposed to be.
It’s hard not to be very disappointed that a simple load balancer replacement can take this long for someone who’s supposed to be the best in the business.
The latest from our service provider is that the reason it’s taking so long is because the configuration for the load balancer lives on a CF card that has also gone bad.
Ezen túlmenően kiraktak egy postot is az incidensről, ahol megjelent megannyi “Litch” és osztja az észt, hogy mit hogyan kellett volna csinálni (LIKE THEY KNEW), és így tovább. Ezen elgondolkodtam.
Kellemetlen, hogy downtime van, igen. A vevőim megérdemlik a tájékoztatást, igen. De hogy ezt nem reklámozom, blogolom, meg részletezem ilyen szinten, az is biztos.
Most őszintén, de tényleg ki a faszt érdekel, hogy a load balancert mikor teszik vissza, meg éppen hol tart a folyamat? Kit érdekelnek ezek a zsírtól csöpögő dumák, két soronként “I’m so fucking very, very, utterly and madly sorry about this, you can’t even believe / I’m breathing on their neck / They’re supposed to be the best in the biz”.
Kellemetlen, de minden szolgáltatónál van ilyen időnként. Kiraknak egy logót, elnézést kérnek, tájékoztatnak, elérhetők maradnak, aztán két óra múlva újra megy a biznisz. Akit ez zavart, annak személyesen válaszolunk, jóváírunk, elnézést kérünk.
De hogy megpróbálunk transzparensek lenni — nonszensz. Már elnézést, de a vásárlóimnak az általam nyújtott szolgáltatáshoz van közük, nem pedig ahhoz, hogy mi van a fekete dobozban. Ha ahhoz lenne közük, akkor nálunk dolgoznának.
Corporate blogging gone veri fasza.
Jó dolog ez a cucc, de érezni kell a határait. A 37Signals a blog cég, mindig is azok voltak, és egyszerűen képtelenek “out-of-the-blog” gondolkodni. Ezzel sokkal több kárt okozhatnak maguknak, mint azzal, hogy lekezelik egyesével azokat a vevőiket, akiknek a két órás downtime meghatározó volt.
Neked a kibaszott SIKERT kell kommunikálni kifelé, nem pedig azt, hogy bazmeg David Heinemeier Hansson a Rackspace “industry’s best” kollégáinak a nyakán — szó szerint — liheg, és teszi ki a megjegyzéseket a miniblogra.
Ez lehet tök jó is, de lehet myth busting is. Én jobban szerettem volna abban a világban élni, hogy a 37Signals egy tök jó cég, ők superhuman-ek, és mindent tök jól meg tudnak oldani — mint ahogy teszik is. Csak éppen a negatív reklámmal ennek ellenkezőjét érték el. Ha mindezt nem kommunikálják szét a világba, csak az érintett vevőiket kezelik le, én erről soha nem szerzek tudomást, számomra a télapó még mindig létezik.
Csalódtam most bennük.
Ma újabb garanciális kört voltam kénytelen megfutni Opauszki úrral (www.lejatszo.hu), mert a héten egyik nap arra értem haza, hogy az Infrant Netgear ReadyNAS NV eszközöm süket. Se ki, se be, se előre, se hátra.

Szerencsére a táp csere megoldotta a dolgot, gond nélkül felállt a rendszer, most az FS check fut, az adatoknak semmi bajuk nincs ránézésre. A logokból az derült ki, hogy volt a múlt héten kb három nap, amikor 55-56 fokra emelkedtek a diszk hőmérsékletek, aztán néhány nap log nélküli szünet, majd boom. Remélem a legjobbakat azért, fingers crossed.
Amint hallom tőle, szépen mennek lefelé az 1TB diszk árak, így terveim szerint egy év múlva már 4×1TB-re bővítve fogom hajtani az eszközt, és akkor TÉNYLEG SOHA NEM FOGOK kifutni a szabad helyből. Jelen pillanatban még 250 gigám van ropogósan.
Opauszki úr egyébként figyelmembe ajánlott Macbook Pro-ra tehető értékmegőrző megoldást, azaz:
- szilikonos billentyűzetvédő hártya (egybefüggő, finom)
- trackpadra ragasztható védőmatrica
- trackpad alatti gombra ragasztható védőmatrica
- trackpad melletti felületre ragasztható védőmatrica
A szett kb 10 rugóba fáj, de aki értéket akar megőrizni, annak mindenképpen venni kell ilyesmit. Én már telefont és iPod-ot sem fogok venni hártya nélkül. (Sőt, szűzhártya nélkül.)
Lénárd Gábor fetchmaillel szeretné preprocesszálni leveleit:
szeretnék belenyúlni a rajta átmenő levelekbe, hogy eltávolítsam belőlük a business aláírásokat (két fix szövegsorozat), ezzel sávszélességet megtakarítva, vizuális átláthatóságot eredményezve.
Tudja valaki hogy kell?
Másrészt: Gaba, ez a nagyon kemény OMG kategória.
A dolog így kezdődik: írunk egy GameBoy játékot, és a fordított cucc tokkal-vonóval kicsit több, mint egy megabyte. Ezt csak kettő megás “kártyára” lehet kiírni, ezért kettő megás kártya lesz belőle — nem gond.
Annak idején az egy felhasználós MS-DOS fejlesztések alatt egy memória foglalás nem szabadította fel ténylegesen a memóriát, hanem az üres részek előtte korábban ott levő memória sodót (zaccot?) tartalmaztak. Esetünkben az 1 mega feletti “üres” rész lehetett ilyesmi.

Az 1998-ban kiadott “Legend of Zelda: Link’s Awakening DX” azon játékok egyike, ami rengeteg ilyen ottfelejtett dolgot tartalmaz, amivel a fejlesztés körülményeibe pillanthatunk be.
Ebből kiderül, hogy milyen fejlesztőkörnyezetet használtak a játék készítésekor, a projekt könyvtárának listája, néhány aktuális kódrészlet, valamint visszafejtett kód is, ami azt valószínűsíti, hogy a játék eredeti 4 színű változatának forrását valahol elhagyták.
Ezt az egészet természetesen nem én találtam ki, csak lefordítottam/értelmeztem/átvettem egy blog post-ot innen. Érdemes elolvasni a konkrétumok miatt.
PS: Zelda DS – Phantom Hourglass igen kellemes darab!
PPS: Azt kell, hogy mondjam, ez a Pagetable.com blog egészen kíváló. Jelenlegi kedvenc passzusom: “In Windows Vista x64, drivers are required to be signed by someone holding a VeriSign code certificate or they won’t load. There is no way to (permanently) disable this signing even if you are Administrator. The F8 startup menu has an option to disable it, but you must select it every time you boot up. Microsoft’s claimed reason for this is that it prevents Trojans from installing kernel-mode rootkits. That is a load of crap.” (itt)
PPS2: Ez is milyen remek már!
if ((variable == 4) || (variable == 6)) { stuff }
Any existing compiler I know of would compile into something like this (eax is variable):
cmp eax, 4
jz label
cmp eax, 6
jz labelThat’s a bad way to do it. It should be implemented more like this:
or eax, 2
cmp eax, 6
jz label
Van Magyarországon olyan cég, aki commercial supportot nyújt Ubuntu desktop és server felhasználóknak?
Ha nincs, csinálok egyet.
update: Deja.hu bejelentkezett.
Múltkor kipróbáltam az Ubuntu 7.04-et (Feisty Fawn) egy üres gépen, meg kell mondanom az általam eddig használt operációs rendszerek közül a legkellemesebb első benyomásokat szereztem. Live CD-ről azonnal bebootol, lehet próbálgatni, nyomogatni, aztán kattint egyet az ember és máris feltelepedett a gépre.
Döbbenetes a gyorsaság, a folyamatosság, meg egyáltalán ez a semmihez sem hasonlítható “nettó” (letisztult) felhasználói élmény. Sajnos csak fél napig volt nálam a gép, ezért nem tudtam sok mindent kipróbálni (meg van elég nyűgöm amúgy is), de rövid tesztjeim alapján hibátlanul futott minden ideértve a meglévő céges office dokumentumok gyorstesztjét. (Nyitás, belepiszkálás, XP-n újra megnyitás.)
Az életem továbbra is a Mac-hez köt, de fantasztikus horizontokat látok Mark Shuttleworth által megnyílni. Irodai gépnek szerintem zseniális.
Kedvem lenne olyan IT csapattal dolgozni, akik prototipizálnak és megoldanak ilyen újszerű megoldásokat.
A Gutsy Gibbon meg hamarosan jön, lesznek zselés ablakok is, UAHHHHH!
Sokszor fordul elő, hogy egy adott videó anyagról szeretnénk megmondani annak tartalmát. Mert például vannak home videóink és már nem emlékszünk, hogy melyik reel-ben mi van. Vagy akár azért is, mert nem emlékszünk, hogy az adott sorozat melyik részét láttuk már. Előfordulthat, hogy nem is otthon tároljuk a filmeket, de letölteni sem akarjuk kizárólag ezért.
Fuji^ írt egy rövid shell alkalmazást, amivel egy adott streamből lehet nagyon egyszerűen összegző thumbnaileket készíteni, ami valahogy így néz majd ki:

Persze, lehet ezt csinálni akármilyen “felnőtt” szoftverben, de néhány JPG egyszerűsége azzal aligha vetekszik. Kell hozzá Mplayer, ugyanis azt hivogatja, de az mindenkinek van amúgy is. A script letölthető tőlünk:
További kérdéseket a szerző a kommentek között válaszol meg (remélhetőleg), illetve a mail címe is benne van. Tőlem ne kérdezzetek semmit (például azt, hogy mi az az .sh.txt kiterjesztés), én még a Teamfortress-t se tudom felinstallálni. A cucc használata feltételezi, hogy az ember képben van alapvetően a dolgokkal.
Macosxhints rovatunkat olvasták. A szó a stúdióé!
Kezdő Mac felhasználókat sokszor ejt zavarba a CD esete. Alapból ugye az történik, hogy a behelyezett (és mountolt!) imázst a billentyűzet jobb felső sarkában levő Eject gombbal szabaddá teszünk. Mi történik akkor, ha az a köcsög lemez mégsem akar kijönni? Ennek oka az szokott lenni, hogy valami processz még ott munkálkodik a háttérben.
Listázzuk ki, mi tartja fogva a diszket:
lsof | grep /Volumes/"Lemez címkéje"
Ez kidobja, mi van nyitva a lemezen. Ha semmi sem segít, akkor az utolsó út, ha rebootoljuk a Mac-et és lenyomva tartjuk az egér gombját (hiszen orthodox Mac-esként egy gombos egerünk van — csak viccelek, két gombossal is működik).
Cmd, alt és shift gombokkal ne nagyon nyomogassuk az Eject-et, ugyanis ezen szcenáriók valamelyike történik:
Control-Eject = Restart, Sleep, Shutdown dialog box (Helló XP!)
Control-Command-Eject = Quit all applications and restart
Option-Command-Eject or Option-Command-Power = Sleep
(Forrás)
Köszönet fds-nek és Gabának a research tevékenységért. Közérdekű post, tehát fel is címkézem: mac – cd – boot – shortcuts – keyboard
Egyszerű, mint a pofon!
Első lépésben telepítsük fel a Mac mellé adott második lemezen található “Developer tools”-t. Ezt bárki letöltheti ingyen az Apple oldaláról. 923 megabyte és tartalmazza a teljes fejlesztői környezetet, amiből nekünk most a gcc fog kelleni. Az Xcode fenn léte a gépen nem baj.
Ha készen vagyunk, tegyük fel a MacPorts csomagkezelőt (a MacPorts készítésében részt vesz egyébként néhány Apple fejlesztő is, lásd itt), amivel Mac-re való kis alkalmazások, így a Midnight Commander (MC) is telepíthetők.
(Természetesen forrásból kézzel is telepíthetünk, ehhez fds antik macosxhints.com-os bejegyzésére mutatnék, ami már totálisan outdated. Egyszerűbb a MacPorts.)
Ezután fáradjunk el a Terminálba, majd adjuk ki az alábbi parancsot (a dependenciák miatt el fog tartani egy darabig):
sudo /opt/local/bin/port install mc
Ha megvan, akkor helyezzük el a path-ben is a MacPorts bináris könyvtárát. Ehhez meg kell nyitnunk vagy a .bashrc-t, vagy a .bash_profile fileunkat. Nálam előbbiben van a path-ra vonatkozó dolog, tehát csak be kell szúrnunk alá egy üres sorba, hogy
export PATH="$PATH":/opt/local/bin
Akinek gondja lenne a .bashrc megnyitásával, az a Terminal megnyitása után mondjon egy ilyet: open -e ~/.bashrc Végezetül Terminál ki majd bekapcsolása, és utána máris mehet a várva várt command:
mc
Alapból a userunk home-ját hozza fel, de nem tart semeddig elnavigálni a gyökérbe. ÉS EZ AZ A KÖNYVTÁRSZERKEZET ÉS FILOZÓFIA LÁTVÁNY, amit Windows alatt PC-n bámultam 15 éven keresztül és kellene most is bámulnom, ha a Mac olyan lenne, mint a Windows:

E helyett viszont ezt bámulom:

Rejtett állományok? Rendszer fileokról tudomás? Bwahaha! Enjoy the ride.
Related: Mac OSX Leopard receives UNIX 03 certification.
Full disclaimer: nem tudom Vistán mit bámultok.
Opauszki Zsolt, az Infrant eszközök forgalmazója írja a NAS Vortex kommentjei közt:
Sziasztok!
Látom páran már eljátszottak a gondolattal, hogy egy ReadyNAS-sel esetleg ők is tudnának kezdeni valamit… Hogy ötleteket adjak, javaslom a www.lejátszó.hu weboldalt. Hogy segítsek egy kicsit, azt mondom: ha egyszerre többen rendeltek az NV+ vagy az 1100-as modellből (egy megrendelésben érkezik több igény, nem probléma, hogy különböző számlázási címekkel), akkor legalább nettó 10.000 Ft-ot engedünk az árából – darabszámtól függően. Nem egy jelentős összeg a teljes árhoz képest, de hátha segít valakiknek… Csak most, csak a plastik.hu olvasóinak
Megjegyzem, az október óta gyártott NV+ modelleknél még nem fordult elő semmilyen hiba.
Mivel ez tényleg tök jó termék, teret adok ennek a reklámnak. Szerintem nyugodtan fogyasszatok belőle, vagy jusson eszetekbe Fenyő Balázs (Index) példája, akinek a napokban füstölt el egy külső egysége 170 giga fotóval. Most a Kürtnél van a lemez és azon izgul, hogy mennyibe kerül majd a javítása. Gyanítom, hogy az árából vehetett volna magának Infrant ReadyNAS-t, nem is egyet.
Vagy említhetném Antal Gergelyt (AlieN) is, aki ugyanígy járt, Kürtnél kötött ki, kifizette, az adatai egy részét még meg is kapta, de aztán nem vett magának NAS-t. Azóta persze a laptopja pusztult meg, most éppen Macbook Pro-ra várakozik, de az összes vinyő úgyis meg fog pusztulni. Ez persze nem vonatkozik Papp Gáborra (Seven_Of_Nine), akinek nincs semmi fontos adata, tehát neki SZÉN mindegy. De te és én tele vagyunk fontos adatokkal, mégha torrentes is, nem igaz?
Száz szónak is egy írásjel a vége: ha nem oldjátok meg a problémát, akkor rá fogtok nagyon szeretkezni.
Valaki árulja már el nekem, hogy mi az istenért eszik folyamatosan 30 százalék CPU időt a pmTool nevű process (see: /Applications/Utilities/Activity Monitor.app/Contents/Resources/pmTool). Könyörgöm. Ennek hatására persze 4000 rpm-mel fordul a két venti és “audible” minden.
Legfrissebb hozzászólások
Chal, Handras, H2CO3 [...]
Mefi, cicavirag, gergoke [...]
Fábián Vica, Vágási Matyi, Vágási Matyi [...]
TamasSzurmik, TamasSzurmik, Balambér [...]
klarky, Hapci, lizi [...]
seven_of_nine, JSanyo, rakenroll [...]