Plastik média

Ha a szerveren kell takarítanunk, vagy Macen nem akarunk shareware vizualizáló programot használni, adjuk ki ezt a parancsot:

du -hs *

Gyönyörűen listázza egy szint mélyen a mappákat és mellé is írja, mi hány gigát foglal el. Azonnal látni fogjuk, merre érdemes továbbhaladni, oda belemászunk és kiadjuk a parancsot újra. Roppant hatékony. (A hatékony szót nem 6ékony-nak kellene írni?)

update: másik variáció mazsitól. Ez megabyte-okban listázza ki a mappákat, csökkenő sorrendben:

du -ms * | sort -nr

update 2: K. Norbert küldi a vizualizálós, terminálban futó megoldást: ncdu.

Régi elképzelésem volt, hogy itthonra telepítek biztonsági kamerát. Ezt korábban a minihez csatlakoztatott FireWire (nem tudom, hogy lehetne magyarra fordítani, talán tűzkábel?) iSight több éves kamerával oldottam meg. Sajnálatos módon ehhez valami Mac-es szoftvert is kellett még szereznem és ha meg is volt, úgy is szar lett az egész. Fókuszált ide-oda, rossz minőségű a képe, időnként nem ismerte fel a kamerát (igen, egy Macen, gyári perifériával ilyen problémák, az eszem megáll), ilyenkor mindig ki kellett húznom a gépből a tűzkábelt, utána felismerte a drága.

Ennek ellenére valamiért nem érdekelt a kérdés annyira, hogy nekiugorjak jobb megoldást keresni. Aztán eFinél Baján láttam a házába rakott HD kamerákat, nagyon megtetszett. Ő a drágább, de rigidebb megoldásra ment rá: hálózati kábellel csatlakoztatta a kamerákat a helyi hálóra, IP címet kaptak, ezen keresztül bármilyen kliensprogrammal, akár telefonról is, nézheti a kamerák képét.

eFi javasolta, hogy nézzek körül a Lejátszó.hu-n, Opauszki Zsolték ugyanis nem csak Popcornokkal foglalkoznak, hanem IP kamerákkal is. Ők az Y-Cam márkát forgalmazzák, fel is vettem a kapcsolatot Zsolttal, aztán néhány óra múlva már nálam is volt egy tesztpéldány, az Y-Cam Black S.

A kamera lát éjjel is a sötétben, Wi-Fi hálózaton képes a helyi hálózatunkra csatlakozni, de nem HD a képe. Nekem ez nem is annyira volt fontos, inkább az érdekelt, hogy működjön Wi-Fi-n, nem akarok hálózati kábellel vacakolni (a lakás alapvetően nem erre van kialakítva). Az Y-Cam konfigurálása meglepően egyszerű, csak akkor nem, ha béna a felhasználó. Én egy béna felhasználó vagyok, ez a poszt pedig ennek ecseteléséről szól.

Először is: nem értek a helyi hálózatokhoz, nem jártam a Schönherzbe. Aki ilyen kamerát akar konfigurálni, annak valamiféle elképzelése kell lennie arról, hogy milyen az otthoni hálózata és azon belül egy új IP eszközt hogyan konfigurál fel. Naivan azt hittem, hogy bekapcsolom a kamerát, aztán beírom a böngészőbe, hogy 192.168.1.x (ahol x az egy valamilyen szám a quickstart guide-ból kiolvasva), beállítgatom a dolgokat, aztán csókol anyád, Lujza.

Hát nem.

Miután levágtam a hisztispuncismalac című magánszámomat, Opauszki Zsolt azt kérdezte tőlem a telefonban, hogy tanultam-e hálózatokat az iskolában. Nem tanultam. A dolog lényege, hogy a kamerát először a routerbe (vagy switchbe – a routerben is van switch) kell feldugni, kábellel, ez után fog megjelenni a helyi hálózaton az eszköz oly módon, ahogy a router IP címet oszt neki. (Ez függ attól, hogy az hogyan van beállítva. Én egyébként ezzel sem voltam tisztában. Semmivel sem vagyok általában tisztában, csak azzal, hogy a NAV-nak hova kell utalni.)

Mellékvágány: működhetne egyébként ennél könnyebben is, ha lenne valamiféle beviteli felülete a kamerának, ahol beadjuk neki a Wi-Fi hálózatunk SSID-jét, meg jelszavát és utána már fel is tudunk rá csatlakozni. De nincs ilyen, ezért kell a kábellel először.

Általában otthon van valami eszközünk, ami IP címeket oszt a helyi hálón. Nálam ez egy T-Home-os Pirelli router. Ezt meg tudjuk szólítani a web böngészőn keresztül, ott láthatjuk a rácsatlakozott Wi-Fi-s, meg UTP kábellel direktben csatlakoztatott eszközeinket. Itt jelenik meg az Y-Cam is, ott látjuk azt, hogy milyen IP címet kapott, innentől arra tudunk a web böngészőből felcsatlakozni, hogy felkonfigurálhassuk.

A Pirelli a “Lan – DHCP Client List” menüpontban listázza, milyen eszközöket tart nyilván, melyiknek mi az IP címe. Az iPhone-ok, iPadek, Mac minik, NAS-ok, minden ott látszódik, a kamera is. Itt célszerű beállítani azt, hogy bizonyos eszközök mindig ugyanazt az IP címet kapják meg a hálózaton. Egy iPhone esetében mindegy, viszont a NAS és IP kamera esetében már jobb választás, ha ugyanaz a helyi hálózati IP cím, vagy másképp mondva: ha mindig ugyanazt az IP-t kapja meg a DHCP szervertől.

Ha ez megvan, akkor lehet a kamerát felkonfigurálni a böngésző ablakból. Az Y-Cam főmenüje két opciót kínál: élő nézeti képet és a beállításokat. A beállításoknál konfigurálhatjuk be a Wi-Fi-t (éljen!), illetve egyéb spéci dolgokat is, mint például azt, hogy a kamera hova rögzítse a képét.

Az élő nézeti képben szép VGA 640×480-as, a fix fókusza a szobán van, a teszt szubjektumunk azért életlen:

Rögzítés. Megtudtam azt is, hogy az IP kamera alapvetően nem rögzítő eszköz. Ez számomra új információ, a rögzítéshez, bármilyen furcsának tűnik, külön szoftverre van szükség. Az Y-Cam is ad ilyesmit, viszont az borzasztó fapados, célszerű valami jobb megoldás után nézni. Egyébként nem a fapadosságával van a gond, hanem azzal, hogy az alapvető munkát nem képes ellátni, időnként lefagy, nem rögzít stb. Ráadásul egy külön gépre is szükség van a futtatásához, de nálam ezt megoldotta volna a mini. Csak éppen nem végezte a dolgát, így gyorsan letettem róla. Eltöltöttem egy kis időt azzal, hogy kerestem más Maces programot, de egyik rondább, mint a másik, ráadásul 30 eurókat kérnek értük.

A hosszú távú megoldást egy másik posztban ismertetem, viszont köztes megoldásnak jó a kamera rögzítő funkciója is. Ez ugyan nem tud mozgóképet felvenni, viszont álló képeket képes lerakni valahová. (Létezik SD kártyás Y-Cam is, ami oda tudja lerakni a képeket, de szerintem az teljesen felesleges.) Itt most megint egy technikai rész következik.

Ahogy én értem: egy IP kamera streamet nyom ki magából, aztán hogy ezzel ki mit csinál, az már más problémája. A kamera alapvetően tartalmaz funkciót arra vonatkozóan, hogy rögzítsen, de ez amolyan nagyon egyszerű megoldás. Én azt szerettem volna elérni, hogy mozgásérzékelés esetén mentse le magát a mozgást egy videó fájlba. Ezt az Y-Cam nem képes a saját (értsd: webes) szoftverével megtenni, ehhez kell valami Maces program. Erre van a sajátja is, de nekem nem működött megfelelően. A saját szoftvere csak állóképeket képes rögzíteni. Rendben, de máris jön a következő kérdés: hova telepítse az elkészült képeket?

NAS-ra. Én viszont képtelen voltam beadni a felületen a NAS-om megosztását (tényleg egy elég semmitmondó webes ablakon kell beadni neki, nincs is jelölve, hogy milyen megosztást fogad el, beírtam a SAMBA megosztásomat, vagy elírtam, vagy nem működött, nem derült ki), úgyhogy más megoldás után néztem. Az működött, hogy a minin csináltam egy FTP szervert a helyi hálózaton, erre fel tudott már csatlakozni a kamera, és ide gond nélkül le tudta tenni az állóképeket.

FTP szervert a minin a “System Preferences – Sharing – File Sharing” menüpontjában kapcsolhatjuk be, itt is az “Options” alatt látjuk az FTP részt.

Ez csak Snow Leopard alatt van így, Lionból már kivette a drága Apple az opciót, ott command line-ból kell vitézkedni. (Erős, mi?) Most már jöhet az Y-Cam FTP alarm management menüje:

(Persze itt még FTP szervert is kell konfigurálni, tényleg lassan már úgy érzem magam, mint vbali Egerben, oda meg kelleni fog egy felhasználó és egy jelszó, de azt a mini FTP sharing részének alján lehet megadni, én simán adminisztrátorként megyek.)

Szinte hihetetlen, de ez után működött a dolog, a kamera szépen FTP-n át rakosgatja az esemény képeket (Linda vasal, a macska szétrágja a hangfalat, ilyesmik vannak). Még azt kell majd megoldanom, hogy külső tárhelyre szinkronizáljam fel a fenti mappa tartalmát, hogy meglegyen offsite is az egész.

Az Y-Camnek van egy iPhone-os kliensprogramja is, ezzel iOS eszközről is bámulhatjuk a képét. Egyszerű, működik.

Nagyon elégedett vagyok egyébként az Y-Cammel, a kezdeti bénázásaim az én hibáim voltak egyértelműen. Elnézést is kérek, hogy ilyen terjengősen bonyolódtam bele az itthoni hálózatépítésbe, de aki telepíteni akar magának otthonra ilyesmit, jobban jár, ha legalább ennyire ért hozzá. Ha nem ért hozzá, akkor meg kell kérnie valakit, hogy állítsa be neki. Lehet egynél több kamerát is, bejárati ajtóhoz, kettőt stb, cifrázhatjuk, ki mennyi pénzt akar erre költeni. Egy dolog viszont biztos: ez így olcsóbb, mint egy zárt láncú biztonsági kamera rendszer otthonra egy biztonságtechnikai cégtől megrendelve. A fenti buli 55 bruttóból megvan, de akkor még nem rögzít, ha viszont akad otthon egy elfekvő mini, vagy NAS, akkor már az is megoldott.

A következő posztban megmutatom, hogyan csinálják a profik ennél jobban, mozgóképpel.

Apropó: még van néhány nap a Lejátszó Plastik akciójához. 8% árengedményt adnak most mindenkinek a nettó vásárlásból (ez a bruttóból, vagyis ha nem ÁFÁ-s számlára vesszük, 10,16%), aki 2012. május 15-ig a “JÓZSIKÜLDÖTT” kifejezéssel jelentkezik a webshopban, vagy ha személyesen vásárol valamit. NAS-ra, médialejátszóra, IP-kamerára, külső házakra, 3rd-party Apple kiegészítőkre, tehát amit a Lejátszó importál, vonatkozik csak az ajánlat.

Kb. fél éve nem indul el a Steam kliensprogram a gépemen. Az alábbi hibaüzenettel áll meg a futás:

Steam requires that ~/Library/Application Support/Steam be created on a case insensitive filesystem.

Nem is értettem a hibát.

Próbáltam leszedni és újra feltenni a programot, nem lett jobb. Annyit tudtam, hogy azért történik a dolog valószínűleg, mert a gépemben levő média diszkre voltak felpakolva a Steam játékok. Keresgéltem a neten, eljutottam ide, aztán onnan tovább, de akkora bűvészkedésnek tűnt, hogy nem tudtam elhinni a problémát.

A megoldás egyébként pofonegyszerű: a ~/Library/Application Support/Steam mappában tárolja a program a beállításait, illetve a letöltött játékokat. Ide helyeztem el még annak idején egy szimbolikus linket a média lemezem megfelelő mappájára.

Megfigyeltem, hogy az időközben frissült Steam kliens immáron SteamApps néven tárolja a tartalmi részeket, nálam meg valami más neve volt még. Egyszerűen letöröltem a régi hivatkozást, átneveztem a mappát a média lemezen SteamApps-ra és újra létrehoztam a linket az
ln -s /Volumes/SnowMedia/temp/SteamApps paranccsal (a parancs egyszerűen működik, lépjünk bele abba a mappába, ahonnan szeretnénk az áthelyezést, majd paraméternek azt a mappát adjuk meg, ahová akarjuk a symlinket. Legegyszerűbb természetesen fogd-és-ejtsd módszerrel a Finderből behúzgálni a mappákat.)

Gyönyörűen működött is.

Csókol anyád,
Lujza

Tetszik ez az irány:

a starting point for large-scale corporate desktop deployments. It is inspired by a review of common changes made by IT departments deploying Ubuntu at scale. (…) retains all the goodness of Ubuntu and is compatible with all Ubuntu certified hardware, apps and tools, adding business-focused tools from the standard Ubuntu and partner archives and removing home-user oriented apps.

Ledobálják a home usereknek való dolgokat és olyan csomagot kínálnak, mit már nyugodtan lehet munkaállomásokra telepíteni.

Tovább folytatódik a NAS kálváriám. Jelenleg éppen backupot készítek a terabyte-okról. A helyzetet felesleges részletesen elemezni, viszont megosztanék egy fontos részt, hátha másnak is jól jön majd egy (szép) napon. Tehát: Finderrel ilyenkor már nem szabad másolni. Kisebb mappákra, napi műveletekre tökéletes, de sok fájl, nagyobb adathalmaz esetén reménytelenül el fog szállni. Ezt vérrel tanultam meg. Pedig nem akartam sokat, összeszedtem 10-15 mappát, kijelöltem őket, azt gondoltam, hogy ez majd jó lesz így. Nem lesz jó, először is “átszámolja” a fájlokat, néhány óra elteltével a másolás kellős közepén belepusztul:

Igen, ez Snow Leopard, a 2007-es beszerzésű Mac minimen, amivel a másolást végeznem kell. Itt sajnos nem érhető el a Lion. A hibaüzenetre persze az Apple semmit sem mond.

Egyetlen megoldásnak az látszott, hogy kisebb adagokban másolgatok, de hihetetlen kényelmetlen és manuális munkának tűnt nem beszélve arról, hogy vissza kellett cmd-i-vel ellenőriznem, hogy azonos méretűek-e a mappák, tehát sikeres volt-e a másolás. Ezt csinálgattam egy darabig, utána pedig professzionális segítséghez fordultam.

Azt tudtam, hogy valamibe beszarik a másolás. Igazából teljesen mindegy mibe, nekem egy hibatűrő módszer kell, olyan, ami a probléma esetén csak naplóz, de nem vacakol, hanem továbblép és folytatja a munkát. Gondolkodtam azon, hogy felteszek egy Forkliftet, vagy Pathfindert, amikkel valószínűleg megoldható ez a probléma, de valahogy mégsem akartam ezért külön programot vásárolni.

Az rsync picit félrevezető nevű parancssoros program. Szinkronizál, ahogy a nevében is benne van, nem pedig másol. Pedig pontosan erre a problémára való: egy mappát szépen legyárt egy másik helyre, tart, ameddig tart, kerül, amibe kerül. Közben csendben naplózza, ha valamivel gondot talált, aztán majd elbíbelődik vele, aki akar, kézzel, lábbal.

Rsync van Mac-en is alapból, viszont az egy régebbi változat, amivel, ironikusan, nem tudjuk éppen a Mac-es kiterjesztett fájl attribútumokat (xattr) másolni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha megváltoztattuk egy mappának a színét, akkor azt ez a régebbi változat nem viszi át.

Be kell szereznünk egy aktuális rsync-et, viszont ez nem mindenki számára triviális. Erről már volt korábban szó: egyszerűbb feladatokra teljesen felesleges csomagkezelőt telepíteni, aki ezt a posztot érdemben olvassa, bizonyára nem használ semmiféle Mac-es csomagkezelőt, nekik készült a Csokitools. Ez az én projektem, hozzám hasonlóak kiszolgálására, akik azt a néhány parancssori dolgot akarják csak, mással meg nem akarnak vacakolni. Korábban már írtam a projektről. Első lépésben tehát töltsük le az rsync-et.

Ez egy zip fájlt dob az asztalra, a telepítés meglehetősen egyszerű: sudo unzip -d /usr/local majd húzzuk rá a zip-et a Terminal ablakra, ami beírja a pontos elérési útvonalat. Enter, jelszó, majd máris van egy új rsync-ünk. (Általában a PATH-ba kell ehhez tenni a /usr/local/bin mappát, ha nincs benne nálunk, értsd, a telepítés után is 2.x verziószámot ír az rsync --version parancs, akkor teljes elérési utat kiírva tudjuk indítani a 3.x-es frisset: /usr/local/bin/rsync)

Ha az előkészítéssel megvagyunk, akkor indíthatjuk is a másolási műveletet! Az egyszerűség kedvéért a végeredményt mutatom csak meg, amit értelemszerűen Terminalba kell bemásolni:

angeldays-mini:~ mini$ /usr/local/bin/rsync --archive --recursive --xattrs /Volumes/backup/ /Volumes/Daisy/backup

Az zölddel jelölt mappa a forrás, a kékkel jelölt a cél, a szürke a prompt. A forrásnál kiemeltem a trailing slash-t, ebben az esetben fontos:

A trailing / on a source name means “copy the contents of this directory”. Without a trailing slash it means “copy the directory”.

A mappákat nem muszáj tudnunk magunktól, itt is alkalmazható a módszer, hogy megfogjuk a mappát Finderben és egyszerűen a szerkesztett parancsra dobjuk, ami automatikusan beírja a megfelelő elérési útvonalat. A /Volumes mappában találjuk mindig a felmountolt megosztásokat egyébként.

A parancs kiadása után látszólag nem történik semmi, de ez így a jó. Időnként naplózik bele valamit, ha valamivel gondot talált (nálam általában a különböző .DS_Store fájlokkal volt baja), de a végén gyakorlatilag lemásolja a kijelölt mappákat. Ha nagyon nem bírunk magunkkal, az Activity Monitor Network fül alatt nézhetjük, hogy tolja ki a megákat másodpercenként, vagy nyomhatunk egy cmd-i kombinációt a megfelelő megosztáson, ami frissíti mindig az éppen elérhető gigák számát, ebből látszik szépen, hogy másol.

Tisztában vagyok vele, hogy az ismertetett módszer teljesen triviális sokaknak, de azzal is tisztában vagyok, hogy sokaknak lesz majd hasznos ismertető, ahogy nekem is az lesz majd később, amikor újra eszközökhöz kell nyúlnom, hogy az adataimat mentsem a NAS-ról. Az rsync ennél természetesen sokrétűbb parancs, a fent ismertetett módszer csupán egy alkalmazási példa arra, hogyan járjunk el egy ilyen esetben.

TL;DR NAS adatmentéshez Finder copy helyett használjuk az rsync-et, ügyelve arra, hogy a legfrissebb verziónk legyen, ami innen tölthető. Ez után a /usr/local/bin/rsync --archive --recursive --xattrs /Volumes/backup/ /Volumes/Daisy/backup forrás (+trailing slash) és cél mappa megadásával indíthajuk a folyamatot, ami csak a hibákat naplózza és végeredményben előállítja a két mappát.

K: Józsi, hogy érdemes nekiállni annak, hogy egy 2006-os Netgear ReadyNAS …
V: Don’t.

És érdemes megnézni, minek osztályoztam ezt a posztot. ÉRDEMES MEGNÉZNI. Nem fogom megírni a kálváriámról a posztot, nem fogom megírni. Ott tartok, hogy ki sem viszem a dobozt már a lakásból, csak kihajítom egyszerűen az ablakon. A Heti Meteorban sem fogunk visszatérni a kérdésre, de nem ám, ha valaki ezzel kapcsolatban kérdezni szeretne, azt meg se hallom, mert befogom a fülem és éneklek: LÁ-LÁ-LÁ!

Nem egyszerű Fedorát frissíteni még 2012-ben sem:

Attempting to upgrade a system with /var on a different partition or LV to / will fail

If you have your system set up with /var on a separate logical volume or partition to that used for the root filesystem (/), then the Fedora 16 installer will not find the RPM db in /var/lib/rpm/ and fail to offer the option to upgrade.

Azt hittem volna, hogy 2012-ben a 16-osnál ennyi rugalmasság azért bele kell, hogy férjen. De nem, sajnos le kell tölteni az imázst, felül kell ütni vele a telepítőt, aztán majd akkor. Egyébként természetesen telepítés alatt még véletlenül sincs erre vonatkozó opció, azt viszont egy grafikus himbilimbin ki lehet választani, hogy milyen országban vagyunk. Halleluja.

Ebben a posztban ismertetjük a korábban említett angol-magyar szótár telepítését iOS alá.

Fontos figyelmeztetés: csak az csináljon ilyet, aki ért is hozzá. Ez komoly műtét, az ebből adódó problémákért nem vállalunk semmiféle felelősséget.

Fontos figyelmeztetés #2: hacknek akkora hack, hogy minden egyes iOS frissítés azt vonja maga után, hogy előbb DFU módban restore-olni kell az eredeti förmvert — az Apple ugyanis lechecksumolja szépen a mappák tartalmát, jól is teszik, hülye magyaroknak minek a szótár

vbali:

A telepítés menete a következő. Le kell tölteni egy redsn0w-t, én a redsn0w_mac_0.9.9b5-öt használtam. A redsn0w.app/Contents/MacOS-ben le kell cserélni az rd.tar állományt a módosított verzióra (lásd a poszt végén). Az rd.tar tulajdonképp egy ramdisk, és a redsn0w ezt mountolja be root drive-nak, a /mnt-be pedig az iOS filerendszerét csatolja. A lenti rd.tar-ban ki van cserélve a jailbreak bináris (aminek mellékeljük a forrását külön main.m.zip néven szintén a poszt végén), ez végzi az érdemi melót: kicsomagolja – a szintén az rd.tar-ban lévő – English-Hungarian.dictionary.tar állományt a /mnt/Library/Dictionaries mappába, majd újraindítja az eszközt. A redsn0w indításakkor a “Jailbreak” opciót kell választani, majd miután beállt DFU módba az eszköz, akkor elvileg bármelyik opció választható, én csak az “Enable Multitasg Guestures”-el próbáltam.

Ha megvolt a dictionary telepítés akkor iExplorer-el meg kell keresni az Apps/iBooks mappában levő BKDictionaryManager_LanguageToOrder.plist állományt. Ezt át kell mozgatni a Mac-re, és egy plist editorral az “en” szekcióhoz a legelső helyre hozzá kell adni a “hu.szabadalma.dictionary.EnHuDict” bundle azonosítót. A fájlt értelemszerűen visszamásolni az eszközre, majd újraindítani az iBooks alkalmazást és készen vagyunk.

Sajnos amikor még készült, a régebbi szótár került a csomagba, nem a friss, ennek cseréje házi feladat marad.

A fenti eljárás, noha durva, nem jailbreak, a készülék ugyanis nem kerül jailbreakelt állapotba utána — tehát azok is feltehetik, akik egyébként nem kívánják a készüléküket jailbreakelni. Egyszerűen csak DFU módban a redsn0w programot használjuk fel arra, hogy a megfelelő helyre juttassuk a szótár állományt.

Ennek ellenére az ilyen típusú hack-eket nem támogatom, a publikálás mellett most kifejezetten azért döntöttem, mert a magyar iOS nem tartalmaz magyar nyelvű szótárat. Én személy szerint egyébként nem próbáltam a hack-et.

rd.tar Download (156)

main.m.zip Download (32)

Ez tetszett:

with two eagerly expected features: experimental support for Wayland and HTML5 “Broadway” backends.

The HTML5 “Broadway” backend allows rendering GTK applications in HTML5-capable browsers. That means that you can run Gedit, GIMP and other applications in a web browser (both local and remotely).

Steven Wittens az alábbi kérdést teszi fel: hogy lehet az, hogy a Terminal koncepciója a ’70-es évek óta nem változott? Mi lenne, ha kihívnánk egy jó kis koncepcionális meccsre a konvenciókat? Bevallom, az utóbbi idők egyik legérdekesebb projektjének tűnik a “TermKit“, ami egy WebKit alapú Terminal alkalmazás. (Ne zavarjon meg senkit, nem böngészőben fut, csak a WebKitet használja a megjelenítéshez.)

Tehát innen:

Ide:

Meg ide:

A legalsó ábrán látható, hogy közben egy PDF letöltés folyik, amit természetesen a Terminal is meg tud jeleníteni. A gyakorlatban mindez:

Nekem nagyon tetszik, hogy szörnyen vizuális az egész, egy pillantással látható minden:

A TermKit még nincs kész, de szépen alakul és természetesen nyílt forráskódú szoftver. Steven egy elég részletes posztban (ahonnan fenti képeink is származnak) mutatja be a programot, illetve tovább is lőhetjük magunkat a git repóba. Csodálatos cucc!

Kicsit több, mint egy évvel ezelőtt indítottuk el a “Csokoládé Tools” nevű Mac bináris repónkat a prosumer közönségnek. Az elmúlt hetekben szépen farigcsálva átköltöztettük az egészet a Tumblrre: csokitools.tumblr.com — kapott szebb dizájnt a Dizájnkalózok jóvoltából, és persze egy sokkal jobban használható struktúrát, blogos megjelenést, illetve bekövethetőséget.

Akit az érdekel, hogy ebben mi a jó, javaslom, hogy olvassa el a fent linkelt eredeti indító posztunkat, abban foglalom össze, hogy miért indultam neki. Továbbra is azt gondolom, hogy ez jó dolog, és sokan nem akarnak csomagkezelőt telepíteni a gépükre, viszont örömmel használnak parancssorból lame-et, meg wget-et.

Szeretném megjegyezni, hogy mind a dizájnért, mind pedig a HTML munkáért fizettem (illetve: fogok), amit a blog jelenleg elég ritkás hirdetési bevételei fedeznek majd. Köszönöm mindenkinek a segítséget ebben a projektben.

Az .mdf is csak egy .iso formátum, amiből CD-t, meg DVD-t lehet írni. Mit tehet az egyszerű Mac-es felhasználó, ha ilyen állományt akar kiírni magának és nincs éppen kéznél egy Windows partíció a megfelelő “Alcohol 120%” szoftverrel?

Nos, az “Iso Analyzer Tool” (iat) parancssoros változatban létezik és, többek közt, képes ebből a formátumból .iso-ba írni. Akit ennél is bővebben érdekel a dolog, majd elolvassa a vele járó helpet, most csak a lényeget vesszük át:

iat --iso -i bemenet.mdf -o kimenet.iso

Ha lefuttatjuk, akkor megjelenik a mountolható .iso állomány — voilá!

Mivel nem mindenki tud GIT repóból rotálni magának 10.5+, ppc + i386 + x86_64 változatot, kis segítségként felvettük a Csoki Tools repónkba, onnan könnyedén telepíthető.

Jó étvágyat kívánunk hozzá!

Ui: Mivel nem mindenki érti ezt a posztot, főleg a lányok nem, így nekik az alábbi web-comicot küldenénk. (Hiszünk abban ugyanis, hogy minden poszt legyen minőségi, széles körnek készülő kontent.)

Próbáljátok ki (egy sorba irandó és az utolsó karakter egyenes, csak a WP rosszul kódolja be):

python -c 'print "\n".join([" ".join(["*"*n for n in t]).
center(9) for t in [(3, 3), (9,)] + map(lambda n: (n,), range(9, 0, -2))])'

A Multi-User Dungeon (MUD) gondolatkörben tett, kb 20 másodperces próbálkozásom annyira jól jellemzi ezt a típusú *NIX/EMACS világot, hogy az alábbi képernyőt lefordítom magyarra:

Üdvözöllek! Mi legyen a neved?
*angelday
Új kalandozó létrehozása:
Mi legyen a kalandozód neme?
*férfi
Kérlek most add meg az email címed. A felhasználói azonosítód jelszavát erre a címre fogjuk elküldeni. Ezt a mail címet bizonyos adminisztratív jellegű közlemények küldésére is fogjuk használni, ellenben marketing célokra, vagy harmadik félnek kiadva semmiképp. (Más szavakkal, nem fektettem volna hónapok fejlesztői munkáját egy MUD1 program írásába, hogy ezzel email címeket gyűjtsek magamnak, amiket meg tudok szpemmelni. Köszönöm szépen, de ha történetesen pénzt akarok csinálni, akkor sokkal hatékonyabban meg tudom tenni a hátam mögött levő 20+ év C/C++ programozási gyakorlattal, mint valami szemét gazdagodj-meg-gyorsan játékkal.)
Érvénytelen email cím használatát kérjük mellőzd. Nem csak szükségtelen forgalmat generál a szerveren (értsd: hibaüzenetek sokaságát a postafiókomban, amit nem kedvelek), de te magad sem fogod tudni használni a most létrehozott kalandozót. Amennyiben kétkedő lennél azt illetően, hogy miért üzemeltet valaki egy MUD1 szervert ingyen úgy, hogy ráadásul nem él vissza az email címeddel, kérlek menj el innen.
*[* A szerver bontotta a kapcsolatot. *]*

És ez így történt szóról szóra.

Nekem a nap híre: okos hackerek hónapok megfeszített munkájával elérték, hogy Linux fusson az Apple iPhone mobiltelefon/számítógépén. Egyelőre még csak technológiai demó, viszont hírt kell adni róla, hogy többen és többen csatlakozhassanak a projekthez, hogy az iPhone valóban egy OPEN platformmá válhassék. A következmény óriási. Ha elég momentumot kap a projekt, akkor gyakorlatilag el fog készülni egy teljes mobiltelefon open source szoftver-csomag pontosan úgy, mint a PC platformra az Ubuntu. (Kérdés, hogy open source megoldásként a mobiltelefon rész mennyire lesz majd üzemeltethető.)

What we have:

- Framebuffer driver
- Serial driver
- Serial over USB driver
- Interrupts, MMU, clock, etc.

What we have in openiboot (but hasn’t been ported yet):

- Read-only support for the NAND

What we don’t have (yet!):

- Write support for the NAND
- Wireless networking
- Touchscreen
- Sound
- Accelerometer
- Baseband support

A NAND a szifonban jelen levő Flash memóriát jelenti (8 vagy 16 giga). A teljes közlemény elolvasható a fejlesztői blogon, video bemutató, illetve rálinkelnék még az installációs útmutatóra is, ami nem gyerekeknek való. Ebből az utolsó részt kedvelem a legjobban:

Nothing that’s happening will show up on the LCD automatically, but you can redirect it to the display with the following command:
sh 2>&1 > /dev/tty0

Éljenek a hackerek mindörökké!